Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

■'TSB®

iww* '* "J ^ MEflJM 'ßffa

H.ÍÍMIHÉMMM

WW, flrrrtr7?S,, wrffjV»wí?p

SIETŐS íÉPZEUMEl E msásfuo*-*-■ más eele tere Beteget iOZogetott/zt, Somogy- peievezen, és mőg ez est/ vonettee szeretne z/ezrTéPN/ jO VÁPOSBE. E MÖZSéGUE'ZJÍUÁ/ E JEGYZŐ EOP PEN E/CfíÉ. «■'*,

___i WaMSKPV r* Vk.

B

Ál M/V A/őtí/fl/M. VEIEM NEU T/ÖA'N/f, Dor/nám / ,

(3&kó Pa! nyugdíjas színmű- ’’észt — aki 1957-től a

Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt — a szocialista Jr.nl- fu.ra fejlesztésében elért ered •nenyemek elismeréseként 70, AÜletésnapja alkarnál} ól a ,,Magyar Népköztársaság érdemes műjpésze*» címmel tüntették ki a vKívclődésfigyí TVTmísztérhimban.)

A ‘SS’íwów ®e*saá»fr a vo A ra+r^ Harraadűeztalyíi: kocsiba váltott legyet: S most nemtsak azért, ment igy szokta, hogy elles-; hesse az egyszerű emberek rnoadatalaál, hogy tanuljon rlfcäk ötetezerüfegetkNemcak ázást. A második osztályra nem teHeti volna erszényéből.: Mért akkor már „macs- csa1” volt Kendötségi tolvaj- nyelvien hívták így azt a U-nysfc, hogy nem lephet fel a • 'VwáEOP szropadirrn, hogy villamoson is tilos utaznia, hogy este nyolc után nem hagyhatja el lakását sem. A fa- izmns barbár törvénye rendelkezett így; elzárni a színészt a mtffikássegyesületek apró színpadaitól, ajkára né- mifcani a szót, amivel hosz- szű éveken át vasas, Bőrps, építő- és élelmiszeripari fia- falok agyában-szívében

élesztgette az öntudat parazsát— a lángot, a perzselő!., a harcba hevítő!. Nem, az effajta színésznek élni sem szabad.

De a belenyugvás a kishí- Kleké, a megalkuvás már al ku a pusztulással. A harc feladása lemondás az élet jogáról, a győzelembe veteti hitről. A „most már mindegy"- barátkozás a halállal.

Élni kell és harcolni kell! És .lakó Pál színész fel- s/.álll a Vonatra, hogy vidékre utazzék, el, messzire, távoli falvakba, ahol megértik tán Ady, vagy József Attila értelemébresztő verseit, s ahol falán nem szimatolnak még a rendőrkopók.

A vonat lassan kígyózol l ki a Nyugati pályaudvarról, és ó belépett a fülkébe. Körülnézett, megszokott kép tárult elé. Szolgálatból hazautazó vasutasok aludtak, vagy ultizlak a padokon, kofaasz- szonyok az ölükbe ejtett kezeik ujjain talán azt malmozták, mennyit- nyertek a hízóit kacsákon; volt utas, aki újságot böngészett, olyan is akadt, aki üres tekintettel b;i mull a semmibe.

. Már-már leült egy, a bankói!, lopva számolgató kupec es egy imádkozó apáca közé, amikor úgy erezte, elakad a szíve verése, szédül. De csak egy pillanatra , .. Micsoda véletlen!... Tudta, ha most'elveszíti önuralmát, vége min dennek. Meghiúsul a különben sem veszélytelen művé szí körút, s tetőződdk a baj, ami úgyis oly nagy, inert . . .

. . mert a fülke sarkában, a kétszemélyes pádon, f egyél- mellett: megbilincselve ült

az iöegáiűs maiika&inozsakim egyik legnagyszerűbb ifjúsági vezetője: Kuli eh Gyula.

Hogy lebukott, erről már hónapokkal előbb tudott a színész. Többet nem sokat, meri; 1940 tavasza« a nagy rendőrségi hajtóvadássaton több százan buktak te — és találkozók maradtak el, kap csatotok szakadtak meg, a lebukás, a rendőrségi vaála- tások, bírósági zárt tárgyalások részleteit homály fedte. Ki hifin» minderről bc- *•*»««« széhri, üzenetképpen a még szabadon levőknek, ha az nem, aki ott, az abdsak mellett, bilinccsel a kezén, egykedvűséget, színlel ve nézi a tovasufaanó tájat?

Már észrevette őt. A mindig oly átható tekintetet sugárzó szeme tágabbra nyílt, így jelezive-. nem ismerik egymást. A színész megértette, hangulatot váltott, „pózt” alakított. Se-gondja, se-baja emberré vált pillanat alatt, s rámutatva a rab előtti üres padra, megkérdezte a fegy- őrt: „Szabad ez a hely?”

A fegyőr igent bümmögött. A színész leült a vonat meg csali ment tovább. Mintha mi .sem történt volna.. Mintha a mozgalom két harcosa nem is találkozott volna; a lebu- kottal az üldözött, akit a köpök szem elől tévesztettek. Fedve legyen tehát a szó is, mert szólni, beszélni kell.

— Nehéz szolgálat, ugye, bátyám? — kérdi a fegyőr- t öl, aki úgy ül a pádon, mintha ő volna béklyóba verve.

Emberséges a szó, enged a merevség.

— Hál.... nem könnyű.

— Tolvajok, rablógyilkosok között... Ugyan, ez a srác gyilkos tán?

— Ááá ... Kz nem olyan... Poli I ikai.

— Ilyen fiatalon?

— Elment ezeknek az eszük — így a fegyveres ember.

S a színész kérdez a bél- köznapi ember módján, kíváncsian, az őr pedig úrnak, a hatalom valamilyen jómódú birtokosának nézvén őt, válaszoigat. Kövid szóval, nem sokat, de nem is az a fontos. Engedékennyé kell melegíteni. Es ez sikerül Is.

Szolnoknál a színész már elemózsiával kínálja a légyért. Szalámival, sajttal. Az elfogadja, eszik, esznek mind a ketten. A rab rájuk se he- derít. Látszólag, persze.

— Ejnye, bátyám, ennek a szerencsétlen fiúnak is kéne adni valamit. Ebes bizonyára.

— No, azt lehet.

És eszik a rab is. A színész eteti, a java falatokat, adogatja neki. Belecsúsztat a zsebébe kél szelet csokoládét is.

S már beszélgetnek. Keverve a szót, időjárásról, virágról, tücsökről, mindenféle bogárról. Néha beleszól az őr is, hogy eső kéne, meg, hogy a mezei kártevők, ő tudja, írták a rokonok, bizony, apasztják a termést.

Pedig ha tndrrá, bogy a másik kettő nyelven minden sző mást. jelenít, mént ahogy ő érd. Hogy a „jégverés” a- cendőrség brutalitását fejezi: bt, s a „szárazság” sem az ég csapadékának hiányát jelenti.

Debrecen közelében mér laid mindent a színész. Tudja, hogy kiket fogtak le Ku- tich Gyufával, hogyan bánnak a lebukottakfcal, mire volna szükségük. Most a mozgalom debreceni vezetőinek tárgyalására viszik — tudja azt is. Azt is, hogy nyugodtak maradhatnak az elvtársak: belőle semmiféle kínvallatással sem szednek ki semmit.

— Fő az egészség — búcsúzik el a színész. — Maga még fiatal. Látja, én már a negyedik ifcszet is átléptem, reumám van. De van egy jo orvosom, ő majd kigyógyít,... El is megyek hozzá — emeli meg egy' árnyalattal az utolsó mondatot.

A rab bólint. S az az alig észrevehető fejbiccentés parancsol: Igen, feltétlen menjen el a föld alatt is tevékeny kommunista párt egyik összekötőjéhez, egy orvoshoz, s mondjon el mindent, amiről az úton „viráenyefenen’' beszéltek...

A debreceni állomáson özöniik a befutó vonatokról a sok utas, s a zsibongó tömegben, a fegyőr előtt, nyugodtan lépked a rab. Sokan észre sem veszik, néhányon gondolhatják róla, hogy tolvaj, gyilkos, bár a figyelmes szemlélő megállapíthatná, hogy rendkívül értelmes arca, tisztei tekintete nem a bűnözőké.

Csak a színész tudja, hogy az a fiatalember megtörhetetlen, szilárd jellemű harcosa a mozgalomnak — és ahogy néz távozó alakja után, pillanatra megfeledkezik magáról. Hétköznapi emberré válik ő is. és a vasútállomás padján egész valóját megrázza a zokogás.

1Íí> ni>m a«01 szabad ,U,U’ sírni, mert nem lehet letiporni azt az eszmét, amelynek katonái még le- bukottan is harcolnak, küzdenek. S amikor átszáll a nyíregyházi vonatra, már énekelni szeretné hangosan, szívből a győzelem dalát Tartán István

Amíg Szalipszki András, az elnök az uj fejógépcU beszerelését beszélte meg a szakemberekkel, belelapozgattam a fancsali Egyetértés Tsz kis vendégkönyvébe. Orosz, német, szerb, lengyel és román nyelven írt elismerő' szavak. Tolna, Somogy, Györ-Sopron, Pest és más megyékből itt járt küldöttségek, tanulmányi csoportok bejegyzései; „Az újért való harc szép eredménye.” „itt sikerült legyőzni a természetet.” „Gratulálunk, hogy sikerült meggátolniuk az erózió pusztításait.”

Nagyon Sokan fordultak meg ebben a Ids, alig 1600 holdas, gyenge adottságú, hegyvidéki termelőszövetkezetben, amely tíz esztendő je kezdett hozzá az erózió ettem harchoz, a komplex talajvédelmi tervek megvalósításához. Ma már országszerte ismert a 400 lelket, számláló kis község példája. Valóban az újért való harc szép eredménye, arnil tíz esztendő alatt elértek. Azóta sok erózió sújtotta vidéken követték már példájukat. i

Akkoriban, amikor vál lalkozfcak a nagy kísérletre, bizony, merészség volt vállalni. a 3 millió forintnyi hitelt, nekivágni a tervek szerint ígéretes, de a valóságban még ismeretlen, sehol ki nem kísérletezett újnak.

0)

A falu hatarában elvégzett talajvédelmi munká bat, ezt a valóságos természetátalakítást bemutató kis makettet nézegetjük. Sok kiállítási, bemutatót megjárt már ez a makett, színei megkoptak, a felíratok nehezein olvashatók, de valóságos ereklyeként őrzik.

— Itt van a kis, meteoro fögiai megfigyelő állomásunk, amott a növényvédelmi előrejelző állomás — magyarázza az elnök. — Ez a Horka-dülő, a Cukros-dűlő, a Szarkas zug s a Nagyerdő-dűlő, ahol a meredek domboldalakon kialakított tenaszókon 130 holdnyi-gyü mölesös pompázik.

A dűlő neve is igazolja,

hogy valamikor nagy erdőség borította ezt a meredekei. Az uradalom, a századforduló táján vágatta ki. Olaszok vették meg a dongának való tölgyeket. Aztán néhány esztendeig búzával próbálkozott itt az uradalom. Az erózió azonban gyorsan tönkretette az egész területet. Amikor a felszabadulás után végre a fancsali parasztoké lett; a Nagyerdő-dűlő, már csak gyengécske fű termett a vízmosásokkal agyonsza bdoli katlanban.

Az idea csupán a lUO kát. bal dny i alma egymillió 176 ezer forinttal fizetett. Az eladott: gyümölcs 90 százaléka volt exportképes.

Érdekes a Hosszúkötél - dűlő története is. A ma ré- tegvonalasan müveit, hatói más táblák helyén alig több, mint egy évtizede meg hegynek fölfelé futottak az alig nehány ekenyom széles, de kilométernél is hosszabb nadrágszíjparcel - Iák. Bizony, keserves 27 kilométert keltett itt, gyaio- goteri a roggyarit tehénkék nyomában, amíg a fancsali szegény-paraszt. megműveli egy-egy hold földecskéL És az már rekordtermésnek számított, ha a legjobb esztendőben, a legjobban trágyázott föld 9 mázsa búzát fizetett.

íme, egy Ids táblázat, amely hűen bizonyítja, mi lyen változásokat hozott a

természeté talakiiás a/

Egyetértés Tsz termésatlu gaiban. (A mennyiségek eg.v hold átlagtermését jelentik mázsában.)

19 ti 1; 196.9.

őszi búza 7,7 19,5

tavaszi árpa 7,2 1.8,3

zab 3,8 15,7

borsó 3.8 14,(1

vöröshere 6.9 24,2

Ugyanezen idő alatt a tsz szarvasmarh a-állomá nya 70-ről 218 darabra no növekedett, a tejtermelés ma jóval több, mint a duplája. A háztájiban is van 180 szarvasmarha (ebből 120 a tehén) és 300 sertés. A határ termése ma már cl tudja látni ezt az állatál lományt, sőt növelésére, minőségi javítására is gon (tolhatnak.

A rendkívülinek számító 1970-es gazdasági évben sem fizettek rosszul a 85— 90 százalékban meszezetl. a Italajlazitott. táblák a meg változott fancsali határban. Búzából 17,6 mázsás, bor sóból 11 mázsás, tavaszi á r pából 10 mázsás ä 1 Tagir i mést. értek el.

®

— És bizony , sokkal tobb is lehetett volna, ha az e! múlt aratóékor mar rendel Idézésünkre áll az a harma óik kombájn, amelyet most megvettünk — sóhajtott az elnök. — Még hasznát i vettük volna a sok csapa dóknak, ha rendelkezésünk re ;H1 a kellő gépi fekve neiés.

Búcsúzott! jólesik Italia ni, hogy ott, ahol egykor »hg termett, valami, ahol álig volt mit osztani a tag ságnak, most nyugodtan ké szülnek a zárszámadásra. A nagyon- rossznak mondott gazdasági évben is sikerüli 3—4 forinttal növelni a tízórás munkanapra jutó ál lagkeresetet.

i (P. Sí)

Bar-ezy Tál risks»

BOJCSUK

JÓZSEF

ES IMRE

GÁBOR

REGEN Yi:

NYOMÁN

IRTA;

cs.

HORVATH

TIBOR

RAJZOLTA

SEBOK

IMRE

nvrMKJu

és VÉSZEN /REAló Gf/PR/ÍS. E lŐNVOk SIPOLYÉ! JETZ/P, NOGYE Z/E/ZGYE SZÖVE/NEZEE MGYEEPMéBEN M/Ep/e TETŐPONTJÁN .4 UENGVMT.

EZ ORVOS U/Jß/t SZEBZDPOZ/TT. IZéGÜ/'.

Nem B/t NŐM MEN- OÜNM. tíOLAMP M- S/fRMOP, P/E/MÖTOpf

Uj .*> ^ | # ||^ r