Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

ÉSZAK- MAGVAWORSZ AG 1971. jón, >á„ wtnw>nop Íj életek az Uj Wethen Csepeg az ereszalja. Sül a nap, de még nem sok me­legei ad. Ahhoz viszont elég fényt, hogy minden ra­gyogjon. a hó, a jég, az ab­laküveg. Színe van minden­nek, s az aláhulló vízcsep- pekben szín-cserepeire tö­rik a fény. Megszáradt a kutyák szőre, és testükhöz simul. A napsütötte falhoz szorítják oldalukat, s az idegenre sem ugatnak. Az ablaküvegen, belül legyek szánkóznak. Könnyebben száll cigarettánk füstje. Mintha tavasz akarna len­ni. pedig... Bereten, a Zsold-major- ban járunk. Itt van az Ü.i | fölét Termelőszövetkezet ál- ' lattenyészitő telepe. Az is­tállóban, mindjárt a bejá­ratnál feleszik Virág', a jól tejelő tehén. Két órája el- i lett bikaborjút. Békésen pi- j hen, csak fejét moccantja, amikor Almást Bertalan te henész végigsimit a gerin­cen. — Reggel négykor kezd­te — mondja a fiatal tehe­nész. — Sokáig tartott. Köz­ben el is szunyókáltam a farának De aztán rendesen ment minden. Virág jó anya. Sokáig tisztogatta a borját. Az istálló másik végebe megyünk. Itt vannak elke­rítve a fiatal állatdk. Mu­tatják a legújabb jöve­vényt, ás mondják, hogy még nincs neve. S ahogy a többiektől látja, a tarka kis bika is megpróbál felállni Sikerül. Nehézkesen mozog, mintha botok lennének a lába helyén, feje is a föld­re húzza. Elesik, és egy da­rabig nem mozdul. — Gyenge még — mond­ja mosolyogva a tehenész — Alig kétórás. Nekünk egy egész év kell ilyen pró­bálkozáshoz ... A hodályban csak akkor kezdenek bégéini a juhok, amikor belépünk Gibársz ki István juhásszal, .'140 jó­szág önzőjével, gondozója val. — Mostanában már sok a munkánk — mondja. — Egy hete kezdődött meg az ellés. Ilyenkor itt kell lenni éjjel-nappal. Már 30 bárá­nyunk van — mutat a ho~ ttóly elkerített részébe. A fiatal jószágok egész­ségesek. Ugrálnak, vihán- colnak. és anyjuk sötét bundája mellett olyan fehé­rek, mint a hó. — Ezen a vidéken mindig is foglalkoztak juhokkal — mondja a bacsó. — Az én apám is juhász volt. Tőle is tanultam. De közben meg­próbáltam az ipari, dolgoz­tam bányában. De hiába, csak jobb kint, a napon, ott­hon. Meg hát a sok gond, munka mellett, örömei is ad a jószág. Nézze csak ezeket a tejes bárányokat — mutat a hodálv végére. Egy darabig nem szól, csak figyeli őket. — Olyan elevenek — folytatja — mint maga az élet. — Majd még elgondol­kozva hozzáteszi: — Vajon mi lesz a sorsúik? Lehet, hogy húsvéti,! már Olasz­országban . Franciaország­ban, Líbiában vagy Görög­országban lesznek .. O. Panaszkodunk, panaszkodunk — Maga itt? Mióta árul a piacon? — Vagy három éve. Most mar mindegy'. Míg közal- kal mázott, voltam, úgy se volt jó. Nem vették fel a i la nyom az orvosira ... — Más pálya is van • még ... — Neki nincs. Erre tette fel az életét. Örökre bol­dogtalan. Higgye meg, én is. — Van hordoskaposzta ja? — Befizettem neki egy Trabantra. Jövőre talán meglesz. Vigasztalnom kell. Mert mit er a staíirung, a szép bútor, ami szövetkeze­, ti lakásban van, ha boldog­talan. — Adjon nekem vagy két. kiló káposztát. — Ej, ne vigyen most eb­ből. Magának megmondom, úgy csináltam ecettel. Jó, jó ez is, de nem az igazi. Vigyen a csarnokból. — Igazán sajnálom. Ho­gyan történt a baleset? — Ó, nagyon prózai. Megcsúszott a fürdőszobá­ban, s nagyon szerencsétle­nül esett. Anyám szegény j nehezen heveri lei, ráadásul ez a szörnyű gond, ami ránk szakadt! — Gond? Én úgy tudom, J nagyon kiegyensúlyozottan éltek a szülei, Sőt, ha nem tévedek, egy kis vagyonka is maradt. — Látja, éppen ez az. Tönkre akar tenni az ál­lam minket. Minden apám nevén volt. A villa, az autó, •■> szőlő. Mit gondol, meny­nyire becsülték a villát? — Tudom, hogy nagyon szép, jó helyen van ... — Félmillióra! Érti? Fél­millióra! Rettenetes ez. Egyszerűen nem vagyunk képesek kifizetni az örökö­! södési adót. A szánktól kell j , elvonni a falatot, de így Í sem tudom, hogy ... — Nem lehetne megválni j valamitől? Eladni. Mond | iuk a gépkocsit... — Maga tréfál. Ejs jár­junk be busszal, amikor olyan pocsék a közlekedés Miskolcon?! — Csakhogy találkoztunk! Már fel akartam keresni, hogy elújságoljam: meg­kaptuk a lakást. > — Énnek igazán örülök. Szörnyű volt az a lyuk, ami­ben éltek. Végre a gyere­kek is egészséges körülmé­nyek közé kerültek. Brr ház? — Igen. Gyönyörű. Für­dőszoba, parkettás szoba, hideg, meleg víz ... szinte nem is igaz! Olyan nehéz lesz megválni most már tő le. — Csak nem akarja el­cserélni ? — Nem szeretném. . meg nem, amíg bírom. De megmondom őszintén, erre nem gondoltam. Érre a nagy rezsire. Aztán az én takarítónői fizetésem . szóval nagyon sajnálom, de nem logom tudni megtűr tani. Mór ez a harmadik hónap, s ilyenkor, fizetés elöti ... Most is kértem húsz forintot, hogy kél napig kitartson, míg pénzt kapok a gyárban. — Húsz forintból kel napig? Hogyan? — Elég. az tejre, meg ke­nyérre. Én benn ebédelek, a gyerekek is a napköziben, csak reggelire, meg vacso­rára kell. — Tehát nem tarthatja meg? — Azért mégis vigasztal, hogy van miben válogat­nom. Csak egészséges, ren­des lakásra cserélem. Ami a mi körülményeinknek megfelel majd. Ha esetleg tud valamit, kérem, szól­jon. — Rosszak az emberek. Nézze öreg vagyok, ledol­goztam harminc évet a hi­vatalban, s most egyebet sem teszek, csak mosako­dom. — Rágalmazzak? — Igen. Ez az, látja! Rá­galmazás! Ez a helyes kife­jezés! Mert hallgassa csak meg, hogy volt az egész. A fiam vett egy kocsit. Azaz igényelt. Azt mondom ne­ki; nézd, gyerek, annyit tu­dok segíteni, hogy építek egy garázst. Vannak össze­köttetéseim, ismerőseim, szóval, érti. Kész is lett, de csak nem került sorra a fiú száma. Közben meg jött egy ismerős, hogy így, meg úgy. csillaggarázsban az úi kocsija, adjam el neki a garázst. Eladtam. — Ezt hánytorgatják any- nyira? — No, van tovább is. Ha már megígértem a gyerek­nek, csak megadom, igaz? Másik helyet igényeltem, összehoztam a srácnak a garázst. A kocsi csak nem jött. Az a bolond jó szivem! ismét rávették, hogy elad­jam. Most aztán, amikor a harmadikra biztosítottam a helyet, kiütött a botrány, Feljelenlgetlck, ide-oda. De én meg tudtam mutatni a Merkur levelét. Meg aztán közben meg is kapta a gye­rek a kocsit. — Ügyes maga, öreg. Ne panaszkodjon, nlost már majd elcsitul. — Félek, hogy nem. Rosszak az emberek. A fiam ugyanis Dunántúlon kapott, állást, s már nem kell a garázs. — No és? — Egyelőre bérlik havi háromszázért, de én végleg megszabadulok lóié. Öreg vagyok már, az emberek meg gonoszak. — A cikk írójával sze­retnék beszélni... aki an­nál a sokgyermekes család­nál járt. — Holnap itt találja, bá­csika. — Holnap, holnap, az én koromban már nem biztos i a holnap. — Akkor lessék mondani, mi a ba.i. — Nincs ba.i, kérem, csak azt szerelném, ha ezt a bo­rítékot eljuttatnák annak a családnak. Nem sok van benne, csak ötszáz. De tud­nak venni valamit a gyere­keknek ... — Igazán nem tudjuk, mit szólnak majd hozza ... — Ne mondják meg, hogy kitol van ... hiszen nem tudhatják maguk sem, be sem mutatkoztam ... egy' magányos, öreg nyugdíjas­tól ... egy nagyon magá­nyos embertől, aki örül, ha segíthet. Aria movies Hona ( BerseÉáfeíi tervek Az ózdi járás egyik leg­nagyobb községe, a csak­nem ötezer lakosú Borsod- nádasd januárban emelke­dett nagyközségi rangra. A község fejlesztési terveiről érdeklődtünk az immár nagyközségi tanácson. Min­denekelőtt örömmel emlí- tették meg, hogy a borsod- nádasdiak régi gondját si­kerül ebben az évben meg­oldani. Az elavult, évszáza­dunknál is idősebb apró boltok helyett — zömmel az Úzdvidéki Afész beruházá­sával — egy 500 négyzet méter alapterületű új ÁBC- áruház épül. központi he­lyen. a kultúrházzai szem­ben . A község es a Borsodná- dasdi Lemezgyár jó kapcso­latát bizonyítja, hogy a la­kosok érdekét szolgáló be­ruházáshoz a lemezgyár 1,5 millió forinttal hozzájárul. AZonban a lakosok támo­gatására is szükség van. Ed ­dig „részvények” formájá­ban mintegy négyszáz csa­lád járult hozzá kisebb-na- gyobb összeggel a beruhá­zási költségekhe \z A Bt áruház építését kora tavusz- szal megkezdik, s a tervek szerint még ebben az éviién befejezik. Tovább fejlesztik a köz seg úthálózatát is. Erre a költségvetésben 1.4 millió forintot biztosítottak. Az elmúll évről áthúzódó be­ruházásként járdaépítésre 100 ezer forintja van a köz­ségnek. Ez egy kilométer hosszú járda megépítésére elég, s ebből 300 méter már elkészült Kora tavaszra a hátralevő 700 méter is ál adásra kerül. Két évvel ezelőtt jutott el az ipari gáz a Borsodnádas- di Lemezgyárba. Ebben a/, évben már lehetőség lesz ró (lia a lemezgyár-1 elep lakosai többen igénylik), hqgy a gázfűtést beszerel­jék a családi hazakba is. A gaz bevezetésének költsége Családonként mintegy 13 ezer forintba kerül. A nagy' községnek 90 állami és .szol­gálat i lakása van. Ezek karbantartása és felújítása is jelentősebb összeget igé­nyel. Foglalkoztatja a ta lines vezetőit olyan gondo­lat, hogy önálló karbantar­tó részleget hoznak létre mely a városgazdálkodás: vállalatokhoz hasonló fel adatokat láthatna el. Nem megoldott még a nők foglalkoztatása sem Borsudnádasdon. Elképze­lések, sőt, már tárgyalások is vannak arra vonatkozó­an, hogy a tanács átveszi - szénbánya egykori munkás­szállójának épületét, s kö- tőüzemet létesítenek a je­lenleg kihasználatlan épü­letben. A nagyközségi rang na­gyobb önállóságot, s hatás­kört. biztosit, a helyi taná­csoknak. A 14 lore szaporo­dott Borsodnádasdi nagy­községi Tanács apparátusa már kinőtte az 1880-bar épüli, négy' hivatali helyi­ségből álló „lanácsház&t". A közeljövőben kell megol­dást találni — akár új ta­nácsháza építésével, akár kisajátítással — megfelelő munkakörülmények biztosi- T. I. Jégbefagyott természet Fotó: Szabados ___________________1 | P rofesszori bogarak I nrrnanlmi a hangulat és az izga- tUIipillUll lom mostanában az egyetemek, főiskolák tájékán. Nem csoda: javában folynak a vizsgák, kollokviumok. Az első félév munkájáról kell számot ad­niuk a fiataloknak. S mi tagadás, elő-elő- fordul, hogy egyesek alul maradnak a ke­mény küzdelemben, de aztán fiatalosan talpra szökkennek, s kezdik a csatát má­sodszor, esetleg még harmadszor is. Akik mór túlvannak a vizsgagondokon, •sok érdekes dolgot mesélnek így utólag — olykor talán kiszínezve — a katedra túlsó leién ülőkről, azaz a vizsgáztatókról. Hogy milyen bogaraik vannak... Van oly'an, akinek ha a szegény diák izgatottságában elfelejt bemenetelkor köszönni, vagy nem professzor úrnak találja szólítani, már ve­szett ügye van. Aztán nagyon fontos, hogy a lányok az egyik docens vizsgájára kék, a másikéra zöld ruhába öltözzenek, külön­ben jobb, ha be sem mennek. így' van-e, vagy nem, ne kutassuk. De ha már előkerült ez a kérdés, hadd mondjam el igy voll, ez — anno dacumál — a mi diák­korunkban is. Nekünk is voltak „bogaras professzoraink. Lehet, hogy gyenge vigasz a mostani vizsgázók számára, de a lányok­nak a mi időnkben is ajánlatos volt jő előre tanulmányozni egyes professzorok szinizlését. s valamennyiünknek tisztában kellett lennünk például a vizsgáztató pro­fesszor — ellenfelével... Mert ha véletle nül a másik tanszék vezetőjének vélemé­nyét találtuk fejtegetni a feltett, kérdésről, egészen biztos bukás lett a vége. A pro­fesszori hiúság ugyanis ekkora baklövés —• mióta világ a világ — nem tud meg bocsátani a szerencsétlen Vizsgaalanynak . . A „pálmát” mégis a pesti egy'etem kiasz szikla-filológia tanszékének híres tudósa vitte el nálunk, igazán aranyos „bogarával” Nagyon idős volt már, nem is látott jól csupa .jóság és kedvesség. Persze, mi visz- szaéltürík vele. amikor csak lehetett. Még a „bogarával” is. Az volt ugyanis a szoká- sa, hogy nem a szobájában, hanem a leg­nagyobb előadóteremben kollokváltatott, de csakis az első pádban ülőket volt. hajlandó feleltetni. Akinek ott nem jutott hely, hiába ült a második, vagy a harmadik padba, Hetekig várhatott, míg rákerült a sor. „Csak a mélyen tisztelt első padban ülő­ket kollokvál tatom” — szokta volt mon­dani, ha valamelyik ..tudattan” gólya efféle szándékkal felkereste. Mii leheltünk mást 'í SzffebtullK volna mi­nél előbb végezni, hogy legyen még cgv ki* vak; ciónk a második léiév kezdetéig. Így at amikor a hosszú első padban ülő’ leielcltek. a hátrább levők közül egy „folt tatásként” odaguggoll a pad végéhez. ; guggolva kollokvált. Amikor készen lett egy óvatlan pillanatban a helyére kúszol! a másik, a harmadik delikvens, míg végii’ ..a mélyen lisztéit első padban ülök” vala mennyien lekollokváltunk. Hat igy volt... Bizony regen volt, na­gyon régen Hegyi József >

Next

/
Oldalképek
Tartalom