Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

ESZAK-MAGYAROR5ZÄG 6 1971. Jan. 17., vasárnap Fagyos a Faggyas A tűznél A Föld nagy, Magyaror­szág kicsi. A Zempléni­hegység rengeteg, a Szántó­hegy benne csak egy folt. Faggyaskút környékét bejár­ni fárasztó, meredek olda­lának szűz havában az em­beri lábnyom csak egy árva pont. Valami ilyesmi fordult meg Orosz Ferenc erdőfe­lelős fejében azon a reg­gelen, amikor a nyíri II. Rákóczi Ferenc Tsz egyik fakitermelő brigádja először rakott tüzet Hollóháza ka­pujában. A szűk völgy kö­zepén táboroztak le az út és a patak között. Egyik ol­dalon a Május hegy sziklás, fiatal erdeje didereg, a má­sik oldalon a Faggyaskút 136 éves bükkerdeje feke­téink a fehér hóban. Ebben kell dolgozni. Meredek a hegyoldal, nagy a hó, ember alig tud megállni rajta. Nézte és közben ezt mond­ta: — Fagyos a Faggyas, ne­héz lesz a munka. És veszélyes. De ezt nem mondta ki hangosan, csak gondolta. Nézte az embere­ket, akik egyébként többsé­gükben traktorosok, s csak tél idején lesznek favágók és elhatározta, hogy nagyon fognak ügyelni a biztonsági előírások betartására. És azóta minden reggel meggyullad itt, a völgyben a tűz. Orosz Béla a tűz gaz­dája, gondozója. Azzal kez­dődik a napja, hogy meg­vágja hozzá a fát, életre le­heli a tüzet, belévet néhány téglát, ami tüzesre hevülve rezsóként szolgál majd az edényekben otthonról ho­zott ebéd megmelegítésé- hez. A többiek meg felküz- dik magukat a meredeken. Trudies János megélezi a fűrész fogait, csizmaszárba dugja a gömbölyű láncre- szelőt, svájcisapkás fejére erősíti a jéghideg védősisa­kot, aztán nekimegy a hegy­nek. Jobb vállát húzza a nehéz motorfűrész, lábát a nehéz csizma és a nagy hó, tüdejét a fagyos levegő és a meredek. Megáll a 30 mé­ter magas fa tövében. Ke­zében dolgozik a motor, az­tán a fűrész belemar az élettelen kéreg alatti élet­be. Éket vág ki a fából a dőlés irányában, amely olyan, mint egy nagy diny- nyeszelet. A hajkolás után a fa másik oldalára kerül, és a döntő vágást kezdi meg. Ugrásra készen áll, kezében dolgozik a motor­fűrész. Fehér hóra hullik a Dől a fa fa sárga vére. A fa törzse még mozdulatlan, de koro­nája fent a magasban már remeg. Azután kireccsen 136 esztendős helyéből és életéből a hatalmas test. Tompán dobban a föld, s a nagy ütés vizet sajtol a hóból. Madarak serege reb­ben fel. Elhallgat a motor­fűrész. Csend lesz. Trudies János végigballag a kidön- tött fa törzse mellett, meg­áll töredezett koronájánál, aztán csendesen ezt kérdi: — Vajon ki ültette? ... És akkor fent, a tetőn megszólal a másik motorfű­rész Horváth Tibor brigád­vezető kezében. Nagyot só­hajtva kidől a fa, és fejjel- koronájával szánkázik lefe­lé a meredek, havas hegy­oldalon. A csend, úgy látszik, el­repült a madarakkal, s csak délben, ebédidőre tér majd vissza. Árván maradt a tűz is. Munkától harsog a Faggyaskút környéke. Otthonok melege születik itt, ezen a meredek, sziklás, napfényt sose látó hegyol­dalon. Szöveg: Oravec János Kcp: Szabados György KINT FAGY, és vakít a hó hideg fehérsége. Bent forroság, és megnyugtat a liszt sápadt fénye. Itt is fehér minden, a liszt egy­formává szitál gépet és embert. Az egyhangúságot csak a frissen sült kenye­rek piros barnasága oldja derűssé. Éppen most sze­dik ki a két kemencéből hatalmas, hosszú nyelű la­páttal a kisült vekniket. Nincs megállás, máris be­vetik az újabb adagot. Egy-egy táblára 30 kenyér kerül, villámgyors mozdu­latokkal dolgozik a négy ember. Bevágják, nedvesí­tik, címkézik, s már benn is van a kemencében. Az ajtókat lezárjál-., s egy-két perc múlva fehér pára száll a réseken, sül az újabb adag. Most van néhány perc szabad idő. A sütőipari vállalat 5. sz. telepének he­lyettes vezetőjével beszél­getek. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy magyarázatot találjak a kerek kenyér hirtelen megnőtt népszerű­ségére. Vajon mi az oka, hogy néhány hónapja az emberek hajlandók - akár fél órát is .sorban állni, csakhogy kerek kenyérhez jussanak? Nos, kiderült, hogy titok egyszerűen nincs Ez is úgy készül, mint a vekni. Ugyanabból a liszt­ből, ugyanolyan technoló­giával. Talán az a különb­ség, hogy alakjánál fogva a keléskor a kerek kenyér csak felfelé tud „nőni”. Magasabb, szebb karéj szelhető belőle. Egyébként épp az elmúlt héten álltak le ennek gyártásával, a kö­zönséggel ellentétben a fe­lettes szervek elégedetle­nek voltak a kenyér minő­ségével. Visszaálltak az egykilós veknik készítésére. A kerek kenyeret más te­lephelyen sütik ezentúl. Megtörtént már a követ­kező adag dagasztása is, de a kedvemért bekapcsolják a gépet. Egy hatalmas, üst­szerű tálban, több mint két mázsa kenyértészta enged a hajópropeller-szerű da- gasztóikamák. Méltóságtel­jes „csapásokkal” könnye­dén forgatja a rugalmas masszát. Bizony, ilyen mennyiséget lehetetlen vol­na kézzel dagasztani. Pe­dig épp ennek a munkafo­lyamatnak a gépesítése árt a minőségnek, összetöri a si körláncot, csökkenti a fe­hérjetartalmat. Ezután, ahogy ők mond­ják, „kicsípik” a masszá­ból a kilós darabokat A négy ember ismét láncot alkot. Egy csíp, egy méri a. pontos súlyt, egy for­mázza veknivé, egy pedig a kis, ovális kosarakba rakja a tésztát, ott pihen bevetésig. Pontos, gyors, szakszerű mozdulatok. Ne­gyedóra sem telik el, és két állványon majdnem 20j kis kosárkában kel tovább a kenyér. Máris újabb feladat. Az előzőleg ke­mencébe rakott, félig sült vekniket kell forgatni. A gázzal fűtött, nagy „sü­tőkben” a szélre került ke­nyér gyorsabban pirul, mint középem. Cserélni kell, hogy valamennyi egy­formán jó] átsüljön. A ki­nyitott ajtókon vastag, for­ró pára ömlik ki, Mond­ják is, ezt sokkal nehe­zebb elviselni, mint a hő­séget. Dolgozik az elszívó­berendezés, de bizony, nem nagyon érződik. Az itt dol­gozók igen lengén öltöz­nek, mégis dől róluk az izzadtság, gyakran mennek a csaphoz, kezüket, arcu­kat lemosni. Ismét néhány perc, csak annyi, míg egy cigarettát elszívnak. Mesélik, a főte­lepen még nagyobb a „haj­tás”, szinte pihenő nélkül dolgozzák végig a műsza­kot a nagy hőségben, pá­rában. De szeretik szak­májukat. Ahogy figyelem munkájukat, ahogy formáz­zák, simogatják a kenye­ret, el is hiszem nekik. Szemöldöküket, hajukat az ősz szálakon kívül a liszt teszi még fehérebbé. Nem érnek rá tovább a beszélgetésre. Egyiküjc ki­szedi a friss, fényes ke­nyereket, amelyek futósza­lagon utaznak a raktárba. Másikuk kovászolni indul, az éjszakás műszaknak ké­szíti elő a tésztát. KEREK KENYERET ke­restem. Azt nem találtam, de meglestem, hogyan ké­szül mindnyájunk legfon­tosabb tápláléka Az udva­ron már ott állt a gépko­csi. Vitte az üzletekbe a friss, foszlós kenyeret. (sz—n Felsivít a sziréna, a jár­művek, az emberek félre­húzódnak, utat engednek a piros tűzoltóautónak. A sú­lyos kocsi felgyorsít, sziré­názik, elsiet. És borzongást hagy maga után, akárhány­szor látjuk is. Miskolcról, a megyei tűzíendészeti osz­tályparancsnokság épületéből évente 400—500 alkalommal indulnak a tűzoltók, hogy harcbaszálljanak legősibb el­lenségünkkel, a tűzzel. Min­den év, minden hónap ne­héz. „Holtszezon” soha nincs, az évszakok csak a tűzese­tek módozatainak változása­it hozzák. Az elmúlt év mun­kájáról — nyugodtan írhat­juk: harcáról — is sok a mondanivalója Csapó And­rás alezredesnek, a megyei tűzrendészeti osztályparancs­nokság vezetőjének, Török Miklós őrnagy, helyettes pa­rancsnoknak és Siska Fe­renc századosnak, Miskolc városi és járási parancsnok­nak. Merevség? Köztudott, hogy a tűzol­tóknak már az új létesítmé­nyek kijelölésénél is szavuk van, később pedig erélyesen megkövetelik a különböző óvó rendszabályok betartását, a szükséges feltételek meg­teremtését, rendszeresen el­lenőriznek, ha szükséges, szabálysértési eljárást indí­tanak. Sok helyen kissé ér­tetlenül fogadják a szigort, merevnek tartják a tűzoltók megelőző, ellenőrző munká­ját. Pedig: tavaly Borsodban 12 gyerek és 3 felnőtt halt meg a lángokban, illetve füstmérgezésben, 23 felnőtt 7 gyerek súlyosan meg­sérült. A megközelítően 500 tűzeset során 4,5 millió fo­rint anyagi kár keletkezett. Ez a számadat csak közvet­lenül a tűz kártételét jelzi, de például a termeléskiesés­ből származó kár ennek mindig sokszorosa. Az adatok mindig szára­zok. De azoknak a családok­nak, akiket a 15 ember ha­lála, vagy az elpusztult ér­tékek sokasága érint, nagyon is eleven tragédiákat fednek. Merevség? Nagyon is szük­ségesek az óvó rendszabá­lyok. A legfőbb ok Köztudott az is, hogy a tűzoltók munkája nemcsak a megelőzés, majd a lángok ol­tása, hanem a tűz keletkezé­si okainak felderítése is. Az elmúlt évi statisztika azt bi­zonyítja, amit több-kevesebb eltéréssel a többi évé is: az esetek 70—80 százaléka tisz­tán, egyértelműen emberi gondatlanságból, felelőtlen­ségből származik. Az embe­rek szinte mindennap látják a rohanó piros autókat, hall­ják a szirénázást, de vala­hogy nem hiszik el: náluk is megtörténhet a baj. A tüzek. keletkezésének okai tavaly sorrendben így követ­keztek: 1. gyerekjáték (felü­gyelet nélkül hagyott gyere­kek, számukra elérhető tá­volságban a gyufa, az ön­gyújtó), 2. sugárzó hő (köny- nyen gyulladó, éghető anya­got hagynak a kályha stb. közelében), 3. dohányzás, 4. nyílt láng használata meg nem engedett helyen, vagy ott, ahol ezt csak nagy óva­tossággal tehetnék. A legtöbb tűz lakóházak­ban, mezőgazdasági létesít­ményekben keletkezett. Az utóbbi időben különösen el­szaporodtak az olaj kályhák miatt keletkezett tüzek. Ér­demes figyelni ez esetben is a tűzoltók tanácsára: ne vá­sároljon senki > innen-onnan összebarkácsolt ola.ikályhát, csak azért, mert olcsóbb. Még a gyárak készítményei között is akadhatnak olyan típusok, melyeket éppen tűzrendésze­ti szempontokat figyelembe véve nem engedélyeznek forgalomba hozni, nyilván­való, hogy az ezermesterke- dők készítményei milyen ve­szélyesek lehetnek.. Utánpótlás A törzsgárdát a 10—20 éve itt dolgozó emberek alkot­ják, akik értik munkájukat. Sokkal többet kell különben ebben a szakmában tudni, mint azt a külső szemlélő gondolná. Nem csupán sze­mélyes bátorságra, testi ügyességre, a nehéz, 24 órás szolgálat vállalására van szükség, hanem a legkorsze­rűbb oltóanyagok, gépek ke­zelésének, hatásának, alkal­mazási módjának pontos is­meretére is. Tüdni kell, hol használható a nedves víz, a száraz víz, a könnyű víz, a haboltó, a poroltó, mikor kell a lángokba lebegtetni az ol­tóanyagot, és felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent kell tudni. Vannak modern, korszerű gépeik A poroltó­kocsi például három tar­tállyal rendelkezik, mind­egyikben 7—7 mázsa oltó­anyaggal. Két pisztollyal tud­ják kiszórni az anyagot, egy- egy pisztoly másodpercen­ként 10—15 kilogrammot. A kocsi egyszeri feltöltése 23 ezer forint, tudni kell hát, mikor, hol használják. A ge­nerátorszerv is hatásos gép. Feladata az áramtermelés vi­lágításhoz és a füstelszívás. Másodpercenként 4 köbméter füstöt szív el. Igen, vannak modern eszközeik, de a kö­vetkező években tovább sze­retnék bővíteni számát. Szükség van ezekre a gé­pekre azért is, mért mint mindenütt a világon, nálunk is egyre nehezebb az után­pótlás. 23 éves kortól jöhet­nek ide a fiatalok, de ak­korra már a legtöbb fiatal más szakmát szerez. Jöhet­nének ugyan 18 évesek is, akiknek katonai mentességük van, közöttük viszont kevés a rátermett ember. Az önkéntes tűzoltókra nagy feladat hárul hát to­vábbra is. Főleg a megye tá­voli részeiben, ahová a köz­pontokból csak tetemes idő- veszteség után lehet kiérni. Megyénkben mintegy tízezer önkéntes tűzoltó yállalja ezt a munkát önzetlenül, a község érdekében. A közsé­gek vezetői a legtöbb he­lyen kellő támogatást is nyújtanak ezeknek- az egye­sületeknek, néhány faluban már > klubot is berendeztek számukra. Jó lenne, ha ez a kezdeményezés az idén foly­tatódna. És legfőképpen jó lenne, ha az idén még nagyobb gondot fordítanánk a meg­előzésre. Priska Tibor nojcsuK JÓZSEF ES IMRE GÁBOR REGEN», NYOMÁN IRTA: cs. HORVATH TIBOR RAJZOLTA: SEBŐK IMRE Tőr a kov/fcs? (Ms CSA7TAM A FtMh. MtGSZTDÜL. k/AÍTA/V/ M Volt dolgom mf. és? Csalt mMncsl voltam. HOGY. EMT£kSZ/k-£ ÄA. M7AGOS MOSTM/ík B/ZTOS BB/YA'B, YYOGV PAJ VÁM £6yitPÍST-BÁTRAL, MLBTkÜLRT... Harcban a lángokkal Keink ‘ kepei keresek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom