Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

1971. fen. ff.. vaaömop ÉSZAK-MtAGYARORSZAG 7 Vigyázz, /?a j a vonat! Ez a szokványos figyel­meztetés olyan régi, mint a jó öreg vasút. A felgyor­sult közlekedés, a hatal­mas vasúti gépesk és a hosszú szerelvények foko­zottabb figyelmet kíván­nak. — 1970-ben az előző év­hez képest jelentősen. 13- mal kevesebb vcdt a bal­eset. Mégis elégedetlenek vagyunk. A baleset mindig fájdalommal, olykor tragé­diával, anyagi károkkal jár. Sokát tettünk és te­szünk ezek megelőzésére, de ez csak akkor hoz tel­jes sikert, ha minden vas­utas, minden utas és jár­művezető egy percre sem feledkezik meg róla: ve­szélyes üzem a vasút. — Fűzi István, a MÁV Mis­kolci Igazgatósága vasút­üzem biztonsági osztályá­nak vezetője mondja ezt. Gyors fék, időben 1970. július 30., reggel 6 óra 42 perc. A Sátoraljaújhely felé haladó személyvonat Bod- rogkeresztúr állomáshoz ér. — Hadd álljon! Rosszul áll a váltó' — töri át Papp Gábor fűtő felkiáltása a mozdony egyenletes dobo­gását. Csorosz Sándor moz­donyvezető csak egy pil­lantást vet az acélsínekre, s a szélső állásba rántja a fékezőcsapot. A- szerelvény éles csikor­gással áll meg. A moz­donytól alig 50 méterre ott áll a síneken egy teher- szerelvény... Szerencsére baleset nem történt, s az esetet ünnep­lés követte. Dr. Pásztor Pál, az igazgatóság veze­tője a fűtőnek 4000, a moz­donyvezetőnek 3000 forint jutalmat adott át. Szerencsére az ilyen, a nagy karambolokat elő­idézhető hanyagságok rit­kán fordulnak elő. (A Go­mörinél volt hasonló eset. A sorompót a személyvo­nat áthaladása előtt emel­ték fel. Szerencsére Nagy Tibor mozdonyvezető idő­ben észrevette.) A biztonsági osztály jegyzőkönyveiben bőven van rá példa, a mozdony- vezetők, fűtők, vonatveze­tők is sok olyan esetről beszélhetnek, amikor a munkájukat lelkiismerete­sen végző emberek fokozott figyelme, ébersége hárított el kisebb-nagyobb bajokat. A balesetek megelőzéséért az elmúlt évben 200 ezer forint jutalmat osztottak ki a vasutasoknak. Gátlástalanul A mozdonyvezető sejthe­tett valamit, erősen féke­zett Ináncs és Hemádszent- andrás között, a sorompó nélküli átjáró előtt. Az összeütközést így sem si­került elkerülni. A forrói Üj Világ Tsz vontatója ha­talmas erővel csapódott a mozdony elejének. A moz­dony használhatatlanná vált, egy másiknak kellett kijönnie a szerelvényért. És tönkrement a mozdony után levő kocsi is. A vontató vezetője elfu­tott a helyszínről, de a rendőrség hamarosan elő­állította. Ilyen párbeszéd zajlott le a biztonsági osz­tályon : — Nem állt meg a so­rompó előtt, s nem győző­dött, meg róla, hogy jön-e vonat? — Nem uram, én csak egyenest néztem, előre. — Mennyit ivott? — Délben egy bádoggal. De nem a vendéglőben, sa­ját boromat ittam! A szonda kimutatása sze­rint Ignácz János két li­ter bort fogyasztott el, és ez még csak az egyik hi­ba. Kiderült, hogy Ignácz- nak nincs vezetői jogosít­ványa, nem ülhetett volna a volán mögé. Felelőtlen­ség, hogy az Oj Világ Tsz vezetősége egyáltalán rá merte bízni a gépet. Nem sok kellett volna hozzá, hogy a súlyos anyagi káron kívül esetleg több ember is megsérüljön. 4 kockázat ára Sajnos, nem ez az egyet­len példa a legelemibb közlekedési szabályok be nem tartására. ' A fény- és félsorompó­kat azért szerelték fel, hogyha esetleg egy jár­mű közé szorulna, ki tud­jon menekülni. Több gép­kocsivezető minden sza­bályt felrúgva, a félsorom­pók között „cikázva” igyek­szik áthaladni a vonat előtt. Ezt akarta tenni a miskolci hűtőház közelében levő vasúti átjárón Merkus István, a sajóvámosi tsz gépkocsivezetője is. A „cikázás” nem jól si­került, mert a túlsó olda­lon osak a kocsi egy ré­sze jutott tovább. A pilóta testvérét küldte, hogy emelje ki helyéből a má­sik oldalon levő félsorom­pót. A személyvonat köz­ben befutott, a gépkocsi hátsó részét kilökte a sí­nekről, Merfrus testvérével együtt. A statisztika elég rossz képet mutat. Tavaly 25 esetben rongálták meg a fél- és a fénysorompókat. Ezt csak 16 ember „úszta meg” baj nélkül. 9 jármű­vet elkapott a vonat, s az anyagi káron túl több eset­ben súlyos sérülés, vagy halál volt a kockázat ára. Halálos ugrás 1971. január 2., 16 óra 12 perc. A villamosmozdony, s mögötte a személykocsik sora 80 kilométeres sebes­séggel robog át Felsőzsol- cán. P, Rozália nem tud­ta, hogy a szerelvény Mis­kolc után csak Szerencsen áll meg. Megpróbálta az ugrást A 21. váltónál dobta ki magát a vonatból. Szeren­csétlenségére fejjel a kijá­rati jelző árbocának ütkö­zött. Súlyos fejsérüléssel szállították a kórházba, s egy nappal később dobbant utoljára a szíve. A miskolci repülőtéren alig haladt át a vonat, a vasutasok gyanús valamire figyeltek fel. A sínek kö­zött egy eszméletlen, 15 éves sajószentpéteri lányt találtak. A lány nem akart kiug- rani, kiesett Hiába hang­zott a figyelmeztetés, hogy menet közben nem taná­csos kinyitni a kocsi ajta­ját. ő kinyitotta. Szeren­cséjére könnyebb fejsérü­léssel szállították a kór­házba. Ha villamos-, vagy Diesel-mozdony vontatta szerelvényen utazik — amelynél a személyvonat is 90 kilométeres sebességgel halad —, aligha marad életben. 1970-ben a mozgo vonat­ra való felugrás, a mozgó vonatról való leugrás kö­vetkezményeként 13 halá­los baleset volt, s többen súlyos csonkulást szerez­tek. * Lehet, hogy ide kom­mentár, magyarázgatás kí­vánkozna. De úgy érezzük, ez nem szükséges. E né­hány kiragadott eset is igen sok tanulsággal szolgál. Csorba Barnabás Téli napok Szárnyaszögön Éjjel 3 órakor csörög az ébresztőóra Koncz Jó- zseféknél, s még jó néhány háznál Tiszakarádon. Az Üj Élet Termelőszövetkezet .iószággondozóinak a nap előtt kell felfelniök. Hajna­li 4-re ki kell érniök Szár- nyaszög-majorba, a tehené­szeti telepre. Odáig jó öt kilométer az út. Nem luxus­utazás ez akkor sem, ha Zetor viszi őket, nyitott pót­kocsival. A januári szél a vastag vattaruhán át is be­léjük mar. • Uaku Denes fejőgulyás még nehezebb utat jár meg naponta, ö Tiszacsertnelyen lakik, s gyalog vág át a ha­vas szántásokon a majorig. Van úgy. hogy az orránál alig lát messzebb a hajnali ködben, de nern tévedt el uóg egyszer sem. Idős és ifjabb Szegedi iúzsef, Lukács Dániel, \onez József s a többi jó- i/.ággohdozó. fejőgulyás ka- ácsonykor is almozott, ete­tett, fejt. Az istállókban nincs ünnepi szünet. Vál­tással ugyan mindenkinek jut heti egy szabadnap.de csak minden ötödik, hato­dik esik vasárnapra. A szárny aszögi telepen 531 szarvasmarhát gondoz­nak. Ebből 222 a tehén, 68 a vemhes üsző. a többi nö­vendék jószág. Ennyi állat­•' mindig van munka. — És nagy a felelősségük is az itt dolgozóknak — mondja dr. Asztalos Viktor, a szövetkezet állatorvosa, alti napi ellenőrző körútját végzi az istállókban. — Az újszülött borjak ugyan­olyan érzékenyek minden fertőzésre, mint a csecse­mők. Tíznapos korukig megkülönböztetett gondo­zást igényelnek. De elemi követelmény a higiénia, a szakszerű bánásmód azon túl Is. A szárnyaszögi tehenészet korszerű felszerelésű, a le­hetőségekhez képest gépesí­tett. *—r— A tél azonban így is nehéz próbatétel az itt dol­gozóknak — veszi át a szót Kőteleid Dénes telepvezető agrármérnök, aki helyette­sével, Kiss Gyulával fel­váltva szintén hajnalok haj­nalán kél, ha úgy követeli a szolgálat. — A takar­mánykazlak ugyan az is­tállók közelében vannak, de gyakran vastag és fagyos hóréteget kell előbb letaka­rítani róluk, hogy hozzáfér­jünk a szénához. A szecs- kázást is a szabadban kell elvégezni, s ez akkor a leg- cgdarabb munka, ha feltá­mad az északi szél, s ka­varja, hordja a szecskát. Az alomszalmát távolról kell idehordani. A trakto­rosok gyakran birkóznak hófúvásokkal. De (lem könnyebb a külső és belső takarmányos részlegben dolgozók munkája sem. A külsők — T. Sánta Dániel, Csontos Albert, Szatmári Ferenc — az istállókig szál­lítják a szálas és a silózott takarmányt. A belsők — Ungvári Mihály, Csontos Sándor, Ratkó Imre, Nagy Dezső — dolga a pászkészí- tés: ők keverik össze a ta- • karmányelőkészítőben a szecskát a répaszelettel, me- laszos vízzel meglocsoljék, egy napig erjesztik. A trágyaszállítók: Bata Géza traktoros, Simka Jó­zsef, Pitlik Sándor, Fodor Gyula, Szkaliczki Mátyás naponta 7 pótkocsit raknak meg, ez legalább 300 má- zsányi villáznivaló — s szállítanak ki a . földekre, ahol vagy azon nyomban szétterítik a trágyát,' hogy a V hóolvadás majd belemossa a talajba, vagy szarvasba rakják. A tanyán mindennek fe­szes rendje van. A téli na­pokon azonban a reggeli meg a délutáni munkák kö­zötti néhány óra szabad idővel nem tudnak mit kezdeni az állatgondozók. A szövetkezet ugyan példá­san gondoskodik arról, hogy kellemes és kényelmes kö­rülmények között tanyáz­hassanak a kinti szolgála­tosok, ha éppen nincs dol­guk az istállókban. Közpon­ti fűtéses pihenőszobában étkezhetnek. A hazulról ho­zott ételt villanytűzhelyen megmelegíthetik, teát főz­hetnek a nagy hideg ellen. Meleg zuhany alatt frissül­hetnek fel. Nem kell ottho­ni ruhájukat nyűni, mert mindegyikük munkaruhát, lábbelit kap. Üzemi könyv­tár is van a tanyán, kedvé­re válogathat olvasnivaló­ban, akinek erre van igé­nye, s marad is ereje az erős fizikai igénybevétel után a figyelem összponto­sítását kívánó szellemi te­vékenységre. • Mert bármilyen dicsére­tes is a szociális, kulturá- lis. gondoskodás, azon nem tud változtatni, hogy — ha közben van is lazitási lehe­tőség — a szövetkezeti ál­latgondozók mégiscsak 14— 15 órát kénytelenek otthon­tól távol tölteni minden munkanapon! Mert télidő­ben legfeljebb a fölös erejű fiatalja vállalkozik arra, hogy délelőtt 10 óra körül hazabiciklizik, vagy gyalo­gol 5—6 kilométert, szél­fútta, jeges úton, s alighogy kisszusszantja magát, for­dulhat is vissza. A higgadt többség inkább el bóbiskol­ja, esetleg kártyával, alkal­mi tréfákkal, egymás bará­ti ugratásával üti el a rá­érő időt. S tervezget ta­vaszra, amikortól már a napközben adódó néhány szabad óra sem telik haszon nélkül. A szövetkezet ugyan­is a jószággondozóknak a tanyát szegélyező parlagból fejenként 50—60 négyszög- öles darabot adott konyha- kertnek. Kikerül belőle egész évre a zöldségféle, s jól is esik itt a változatos­ságot jelentő másféle tevé­kenység. De hol jár még a naptár­beli három zsákoló a tava­szi meleggel! Addig ugyan­csak birkózni kell januárral, februárral, de még március elejével Is. Bereez József Vizsgák az egyetemen Vizsgadömping a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Szám­adás ideje ez a félévben elsajátított ismeretanyagból. Minden hétre jut egy vizsga. Szorgalmas tanulás, konzul­tálás után következik a vizsga napja. írásbelivel kezdődik, eredményhirdetéssel folytatódik. A megoldott feladatokra kapott pontszám alapján o tanszékek megajánlják az ér­demjegyeket. Ezeken a szóbelin még lehet javítani. A vizs­ga legörömtelibb percei, amikor a leckekönyvbe (Index) be­kerül az érdemjegy. Aztán ismét egyhetes tanulás, újabb 200—300 oldal elsajátítása a következő vizsgáig A vizs­gák az elsőévesek számára jelentik a legnagyobb gondot éppen ezért az ő életükből mutatunk be pillanatképeket. A vizsga előtt még egy utolsó konzultáeió: — Mit kérdezett az „öreg”? Hátha én is est kapnám! Azután a teremben egy pillanat alatt eldől minden. Csupán a válaszadás ideje tart „egy kissé” tovább. Az elsőéves kohászok Haraszti Rezső adjunktusnál vizsgáznak ábrázoló geometriából. Ez bizony nem könnyű fel­adat. A megoldási talán azzal kell kezdeni... — és papírra kerülnek az első vázlatok, a témával kap­csolatos „illusztrációk”. „Ez sikerült!” — mondja Lévai Rudolf elsőéves hall­gató a vizsga után. „Igaz. csak 3-os. de 1.5-ös zárt­helyiről javítottam. Elég sokat kérdeztek. Fotó: Kóbor Fái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom