Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Béka — szárazon Alig ismerjük meg egymást. így, nagykabátban, téli dlfezetben még sosem találkoztunk, ráadásul itt van az arcunkon is a téli napszegény. nyirkos, ködös idők sápadtsága. Eddig csak tavasszal és nyáron botlottunk egymásba. folyók, tavak partjain, gátvédelmi munkánál, vagy egyéb elfoglaltság közben, de ez az egyéb elfoglaltság valami mód’ min dfg kapcsolatban volt a vizáéi. És ez a fiatalember vagy éppen készülődött a vízbe, vagy már percek óta, lenn tartózkodott, csak a buborékok jelezték, merre jár. Találkoztunk az árvíznél is: a többi könnyűbúvárral együtt rakta le a fóliát. A ,,békák”, az MHSZ könnyűbúvárai tulajdonképpen ezekben a nais, hogy lehetőleg partközeiben jöjjünk fel, mert külön ben a nagysodrú folyó mesz- sze elvihetett bennünket és nehéz kiúszni, meg sietni is kell a fóliázással. — És maga beleakadt egy agba . — Beleakadtam, de köny- nyen kijöttem. Most mar azi is el merem mondani, ami kor igazából megijedtem. Az egyik lemerülés után lehe- lyeztem a homokzsákot, és elindultam vissza, fölfelé. A partot tapogatva emelkedtem — húszkilós ólamöv volt rajtam —, egyszer csak azt vettem észre, vagy a fejem hozzáér valamihez. Felnyúltam. A fóliát éreztem magam fölött. Köröttem is fólia voll. Valahol leeshetett a homok zsák, a víz egy részen felppísbasu, a tavasa nagy ár- vfe idején vívták ki magúknak az országos elismerést, megbecsülést. A miskolci fia- tatokkal dolgozott együtt. Rjdleirtger József, a könnyű- búvár szakosztály vezetője is, akivel most az ablakon ki- tdjjézvc teljes szívvel pocskondiázzuk az időjárást, métsderrnek iehordva a telel. —« Valami italt? — Egy stamp barackot. — Barackot? Ezt sem halhattam még! Elkomorodik, legyint. — Tél vari. Szárazra vagyok dobva. A víznél persze más, ott egy kortyot sem. — A búvárkodásról nem wáSfozott a véleménye? «— A véleményem? Ha lehet, még jobban szerettem, marat eddig. M sem tudok magamnak képzelni szebb, érdekesebb hobbyt, hogy divatos legyek. Ez szenvedély. Lehet ügy is mondani, hogy bogár, öe aast hiszem, minden tár- sam így van vele, a klubtitkártól, Cimbalmos Attilától kezdve... Csak jönne már a nyár. Bar Attiláék néhány napja is merültek a Tiszában. Dolgoztak. És persze el- meüeti munka most is van, de az igazi — a nyár. — Melyik volt a legizgalmasabb élménye? — Az árvíz! — gondolkodás nélkül mondja. — Feltétlenül az árvíz, mivel új volt, idegen, ismeretlen. Sosem próbáltunk még szembeszállni ekkora erővel, ráadásul olyan srácokkal, akik eddig még csak a meleg vizű strandon merültek. És tudtak dolgozni az árvíznél, méghozzá nagyszerűen! Valamennyien kitüntetést is kaptunk. — Voltak veszélyes pillanatai ennél a munkánál? .Amikor megijedt... — Voltak. Az egyik, a legfurcsább Tokajnál. Május 21- én iitt kezdtük a merülést, úgy tudom, elsőnek az ország könnyűbúvárai közül. Fóliát kellett leraknunk. Először bizony, nehézkesen men I. de később rájöttünk a fogásokra. Mi 40—50 kilós homokzsákokkal merültünk a víz alá, hogy a fóliát lerögzít sük. A Tisza hideg volt és zavaros. Az égvilágon semmit nem láttunk benne, csak tapogatózni tudtunk. Sok mindenre kellett vigyáznunk. Arra is, hogy a búvár ne akadjon be valamelyik ágba. arra emelte a föltárt, es en, marit a hal a varsába, beúsztam ebbe az üregbe. — Mihez fogott? — A legveszélyesebb ilyenkor az ijedtség. En is próbáltam nyugtatgatni magam, semmi baj, ahol bejöttem, majd ki is megyek. Tapogatózni kezdtem tovább. Igen, de hol jöttem be? Teljes sötétség van, jéghideg, szennyes zavaros víz. Az ember pillanatokon beiül, el tudja veszíteni tájékozódó képességét. Én is elveszítettem. A készülékem jó. tudom, hogy jó, mindig magam ellenőrzőm, vizsgál gatőrn. Mégis! Hol menjek ki? Mikor tudok kimenni? Ha kések, a fiúk keresni kezdenek, ideges hangulat lesz, ez pedig újabb bajt szülhet. Megkerestem újra a partot. Tehát ez a partéddal, így emelkedik, erre van a fenn, erre a lenn. Gondolom, így ez most egy kissé nevetségesnek hat, de akkor nekem nem volt az. Megkerestem újra a fóliát is magam fölött, előhúztam a búvártört — ez mindig nálunk van, a lábunkra csatolva —, aztán rést nyitottam a fólián. Azon kibújtam és felemelkedtem a víz színére... Az egész csak néhány percig tartott. Most már el merem mondani, akikor kissé restelltem. Hallgattunk egy sort. Akkor, ott, Tokajnál a búvárok körülbelül HOO méter fóliái raktak le, nagy lészük volt az árvíz elhárításában. — És most? — Várjuk a nyarat. Hogy mehessünk a vízre. Persze a tiszta, szép nyugodt vízre, amelyiket lentről gyönyörűen megvilágít a nap, amikor még a gumiruha sem kell. csak egy jó készülék, a szem üveg, az uszony ... Kinézünk az ablakon. Ha vas eső szemetel, a gépkocsik hatalmas tócsákon ver- ' gödneb át, a kerekek sáros vizet terítenek a járdára, ólomszínű köd nehezedik a szinte tapinthatóan nyirkos levegőre. Ew kis srác sítalpat cipel, talán a Bükkiben mégis lehet, sízni. Jó lenne valami szépet mondani a télről, hiszen ez is szép a maga módján, de — nem egy szárazra vetett .bóka” fülének. Priska Tibor Szép , madár a galamb T ájékozódó és kitartó repülőképessége miatt már szinte évezredek óta használja az ember hírszolgálatra a posta- galambot. Az egyiptomi galambpostának rendes állomásai voltak. A galamb ilyen szolgálatáról Amakreon is említést tesz. Később az ostromlott várakkal gyakran postaga- Lambokkal tartották fenn az összeköttetést, A galamb csűdjére erősített irat sokszor szőtt győzelemről és vereségről, veszélyről és szerelemről, halálról és születésről, háborúról és békéről. A távközlési műholdak korszakában — amikor a föld egyik félén kényelmes fotelban ülve a televízió képernyőjén a történés időpontjában láthatjuk, mi zajlik a föld másik félén, vagy a holdon — ma is tartanak, gondoznak pasta galambot az emberek. S a galamb sem let hűtlen az embe rekhez. De. Ma, amikoi az ember mar rádióhullámok segítségével tapogatja a legtávolabbi csillagrendszereket, még mindig nem oldotta meg a posta- galamb sajátos képeségének kérdését, azt, miért es hogyan talál vissza néha több ezer kilométer távolságról ..otthonába”, a galambdúcba, a ketrec ben, a gépkocsin, vágj vasúton messzire szállított kis állat. A galamb „hűségéről" éppoly 'történetek, anekdoták keringenék, mint a kutyahúségről. (Bár azt hiszem, a galamb nem az emberhez ragaszkodik, mint a kutya, hanem „otthonához”, a dúchoz.) Az érdekes az, hogy ezek a történetek — akár megtörténtek, akár nem — a technikai bravúrok kor - szakában egyre színesebben virágzanak a posta galamb-tenyésztők köré ben. Az edelenyi posta ga - lamb spartegyesúlet kiállításán a tagok gyűrűjébe zárva hallgattam ezeket a történeteket. Volt közöttük megható, elkápráztató, szomorú és vidám. Én m kább az embereket, a pos tagálamb szerelmeseit figyeltem. akikről tudtam, hogy többségükben bányászok. Magamban azi kutattam, miért éppen ? ti, y-áflV“!; i ' ezek a föld alatt dolgozó emberek tudnak így rajongásai a postagalam-bok- ert. Később meg is kérdeztem, de csak vállvono- gatás volt a válasz. De aztán mégis megse.j lettem valamit. Ezt mond la egyikük: — A galambot nem lehet akárhogy kézbe fogni — és már mutatta is, hogy szakszerű, hogy esik legjobban a galambnak és az ember kezének egyaránt. A 7047—06—4 Der. M, volt a kezében, azaz a 7047. törzsszámú. I960 os évfolyamú, 4-es fészekszámú deres hím. amely 1969—70 -ben csaknem három és féleaei' kilométert repült haza többek között Komáromból, Nocholov- ból, Wroclawból, Poznanból, Brnóböl, Ceska-Lipá- ból, Kásából és kétszer is Mosonmagyaróvárról. Európa térképéi képzel tem magam etc. Láttam rajta a zölddel jelzet! síkságokat, a barnával színezett hegyvonulatakat. a folyók kék kanyargásait, a városok piros és fekete pontjait és a vastagon meghúzott országhatárokat. Aztán a finom testalkatú, élénk szemjá- rású, „puderos” tollazatú madarat néztem. Az volt az érzéseim, ha most meg kérdezném tőle: miképp találsz haza kilométeres százairól, megmondta voL na. De a galamb nem tud beszélni . .. — A galamb is csak madár — mondtam ki ekkor hangosan. Megütközve néztek rám, Nem tudták, mi játszódik le a fejemben, és ők talán nem is igen gondolnak így a postagalambra. — Igen — ismétlem meg. — A galamb is csak madar. — Nem jól mondja — igazított helyre egyikük. — Szép madár a galamb Összenéztünk. Megértettük egymást szó nélkül is. Mint később is kevés szóból, amikor udvaráról felröppentette galambjait. Magasan köröztek a község fölött, tollúkon néha meg-megcsn liánt a napfény. S zeretném egyszer úgy látni házunkat, a bányaüzemet, a községet, a világot, ahogy ők mutatott a magasban levegőt hasító galambcsapatra. Egy óra múlva az akna lejáratánál búcsúztam galamb-rajongó ismerősömtől. Karbidlámpával megvilágított alakját gyorsan elnyelte a bánya, a föld mélye. Óra ver JatM» ,/ ; Fi tv R? I hí ka Ú | t' • ?j iví SZIL VESZ TERI RIPORTERÜNK JELENTI: Gábor Áron rézágyúja Kudarcában is lélekemelő, humanitárius kísérlet színterévé tette Miskolc utcáit az év utolsó éjjelén a Magyar Országos Készegvédő Egyesület (a továbbiakban MORÉ- VEGY). Hazánk második városa az egy főre eső évenkénti lerészegedések számát tekintve is hosszú idő óta biztosan tartja kiemelkedő helyét; ezzel érdemelte ki a MÖRÉVEGY bizalmát. Kevéssel éjfél után papir- csákós. fekete maxikabátba öltözött, hajdan katonakór- házban szolgálatot, teljesítő egykori apacák es knmspfi- orr-rozmárbajusz maszkkal felismerhetetlenne tett, téli szabadságukat töltő strand- kabinosok kis csoportjai jelentek meg a város duhajdái- nak ki-bejáratánál. Szelíd erőszakkal karon ragadták az ajtókon kibukó és a küszöbökön átbukó dezorganizált pszichejú és fizikumú nekikeseredett hím- és nőnemű állampolgárokat. Odatámogatták, nehezebb esetekben „gólya viszi a fiát” módjára odacipelték őket a legközelebbi villany-, telefon-, illetve lámpaoszlophoz, majd az Első Hazai Fűző- és Haskötő- gyárban speciálisan e célra kifejlesztett széles oipzáras hevederekkel rögzítették a hangosan prófétáié, vagy kétségbeesetten cs-apolo, esetleg aléltan elheverő delikvenseket. A MÖßEVEGY ezen akciójának preventív célja volt: megakadályozni, hogy valamely jármű elgázolja az imbolygókat; épségben megőrizni a gravitáció törvényei szerint _ sárba, hóba hányái - Jani kívánkozók ünnepi ru házatát; a friss levegőn való néhány órás szelíd (kikötéssel v i sszaad n i józan itélőképessé - güket; és végül, de nem utolsósorban megóvni őket az otthon tartózkodó zord hitves korai haragjától, s az ilyenkor szokásos éjszakai fői bever esek tői. Hajnalban irtat' a villamos - es autóbuszmegállók oszlopai is foglaltak voltak, de a. mámorosok áradata csak nem akart szűnni. Sajnos, idő előtt elfogytak a hevederek is, s a halálosan fáradt MORÉ- VEGY-aktivisták a hajnali vonattal szégyenszemre megfutamodni kényszerültek. Hogy hová lett a sok száz rögzítő-mellény? Városunk mindig józan es mindig vizsla-szimatú lakói (mert ilye nek is vannak) „jó tesz ez még valamire!” csatakiáltás sál, illetéktelenül bár, desze mély! tulajdonuk részévé tel- ! lék; nem egy esetben a meg I mindig bágyadt MÓRÉVEGY- védenc pénztárcájával egye lemben A társadalmi összefogás egyedülálló példáját adta tegnap éjjel a SzentpáK-kapui új városrész 200 önfeláldozó lakója. Katonásan marsolo menetoszlopban a Gábor Áron rézágyúja kezdetű induló pattogó hangjaira tízszer járták be egymás után a lakótelep összes utcáját. Parancsnokuk K Dezodor tömbmegbfzott elmondotta, hogy miután a Közpiszok Eltakarító Vállalatnak megismételt kérésükre sem állt módjában megtisztítani a lakótelep utcáit, újévi felajánlásként végül is maga a kollektíva taposta simává és járhatóvá az utakat. (takács (r.) | Lottó Ottó Borsodban9 Hevesben i Milyen sok az a 90 szám! Lottó Oltó, segíts! Táblázatok készülnek magas szintű matematikai műveltséget igénylő számításokkal. Aztán kialakul a végeredmény, és fölszakad a sóhaj: most, vagy soha! Ha hiba csúszott a számításba.: örvénylik a fenyegetőzés, ha tényleg bevált a módszer: örömteli köszönőlevél érkezik a, TOTÓ— LOTTÓ irodába. V. Bizony, f urcsa játék a szerencsejáték — állapítjuk meg az 5. számú körzeti iroda helyettes vezetőjével, miután „értékeltük” 1970. szerencséit ■ A Miskolcon székelő íróba. Borsod és Heves lottó— totó ügyeivel foglalkozik. Huszonkilenc millió lottó- szelvény érkezett, ide a két megyéből az év során, kétmillióval több, mí.nt 1969- ben. Ki hitte volna: 93 millió 700 ezer forintot költöttünk lottószelvényekre. A mindentudó kis füzetben lapozgatva, szép borsodi és hevesi nyereményeket lelünk. Majdnem 900 negytalalatos, es ki tudna hirtelen összeszámolni hány ezer hármas, hány százezer kettes találat volt. A tárgy- nyereményeket sem sajnálta a szerencse a Icát északi megyétől. Az év első nagy szenzációja az ötödik játékhéten született. Egy Renault R—4-es személygépkocsit nyert valaki. A 12. héten háromszobás öröklakás tulajdonosa. lett egy lottózó. Két hét múlva újra egy Renault-! „húzták ki” a. körzetnek. Egy hónap múlva újra egy öröklakás. Minden jó, ha. jó a. vége: pesti öröklakás. Közben persze számos vásárlási utalvány is gazdára talált és sokan látlak világot Lottó Ottó jó- oöHdból. De adókról a lottózókról is beszéljünk, akik ■nem nyertek. Mégiscsak mi vagyunk a többség! Minden hétre jut egy levél, amelyet az Arany János utcai irodába címeztek türelmetlen lottózótársaink. „Én, kérem kisigényű ember vagyok Nem kérek nagv dolgai, csak annyit. hogy csináljanak nekem egy n.p'-'vest. Mindössze százezer forint kellene, és egy külföldi társasutazáson szeretnék részt venni. Ha ez meglesz, soha nem kérek önöktől semmit.” Természetesen teljes aláírással, pontos címmel érkezett a levél. Idézet a másikból: „Tiszteltelem a kedves ügyintézőjüket. De azért mégiscsak szemtelenség, hogy tíz év alatt semmit sem nyertein. Pedig tatarozni kellene a. házat, férjhez kellene adni a lányomat. Értsék meg, szegény ember vagyok. Felháborító, hogy mindig csak az urak nyernek.” — Válaszolnál: ezekre a. levelekre’.’ — Igen. Udvariasan felvilágosítjuk a levélírókat, hogy a lottó szerencsejáték, minden n véletlenen múlik. Érdekesek a jeligék is. amelyeket a szelvények hátlapjára írnak. A fiatalok gépkocsi márkákat választanak jeligének, de van, aki a „Geszti szerelmet" választotta és hosszabb ideje ragaszkodik hozzá. Az extra szelvények idejéből való a versike: „Extra a lottó, extra a szerencse, végre az ötös eljött Egerbe. Végre enyém, vagy, mibuen sokai variam. most aztam végleg ttt maradsz nálam.” De nem egyedül a vers szerzője optimista, sok jelige írója veszi megtörténtnek a találatot: „A szerencse rám talált!”. Néhányon vallásos eszközökkel. próbálnak hatni Oltóra. Íme: „Erős várunk az Úr.” Van, aki Szent Antali hívja segítségül, más az ösz- szes aprószenteket. A. statisztikákat nézegetve kiderül az is, hogy a borsodiak és a hevesiek nem hisznek vakon a véletlenben. A reálisabb, tárgyilagosa b b szerencsejáték, a TOTO a kedvencük. A tavalyinál egymillióval több totószelvény érkezett az irodára. A totósokat is szerencse Icisérte egész éven át. A negyedik fogadási hét hozta az első 13 plusz egyesi. Sok volt a 13-as, 12-cs találat is. Megszánt a lottózás, a totózás „uborkaszezonja”, Az 1970-es évben megszűnt ez, folyamatosan, szépen játszottunk. És talán éppen az allha- latosságnak köszönhető, hogy nyereményekben gazdag volt az év. Mert Lottó Ottó mindent figyel, mindig résen áll. Reméljük, az új esztendőben is jó barátunk marad I Lévay Györgyi a»;