Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
ÉS2AK-MAGYARORSZÁG 6 Vosómao, 1^70, dec, 13. Sza Sajka-völgy Város, ló, december,.. Iiniivnu teli reggel. Las- IdgJU» ^ ha1, óra, de még alig virrad: a nagyra nőtt kamaszvárost megülíe gyáróriásainak füstje. Szénnel, épületelemekkel rakott teherautók dübörögnek, villogtatják türelmetlenül reflektoraikat. Lomhán mozdul a lakótelep-építkezés óriás daruja; tízemeletes házak törnek a magasba. Mint óriások szívedobba- nása, a kovácsműhely nagykalapácsa meg-megremegtebi a földet. Gyárkémények sokasága ontja a kormot: már a kötélen elpiszkolódik a kiterített ruha. Munkába igyekvők zsúfolódnak a kivilágított buszokon, villamosokon. .. Fávíil tornyozott szekér ■ <tv<ti £n az KZóión, oldalán ég a kiakasztobt viharlámpa. Egy ló van eléje fogva, egyetlen egy. Korán indulhatott a nagy hegyek közül, hogy már ideért. Néha jobbra fordítja fejét: arra van a társa, s ott van a gazdája is. Hátratolt, csúcsos kai apja alól homlokára hull a kocsis csapzott haja. A járda szélén guggol, a mellékutca bejáratánál. Itt feleszik, oldalára fordulva a másik ló, szorosan a járda- szegély mellett. Pokróccal letakarva fekszik, teje alatt szénával kitömött zsák. Hajlója a nyakát veregeti, fejét simogatja. Segítséget remélve tekint körül. At ímiviIt ház falán meg/»/; Cgy Itv íakuIt tépett plakát; kétlábra álló, bóbitás fehér lovakkal. Ennek az utcának a végén telepszik meg nyaranta a cirkusz. A beteg állat erőlködve felfelemeli fejét; nagy, sötét szemében értelem. Mellette ölnyi kukoricaszár,.. A megállóban várakozó emberek arcán furcsa, fájdalmas-komoly, majdnem- mosoly. Emlékezetük régi nyarak poros dűlőútjain imbolygó, kévékkel rakott szekereket idéz. Kezük szinte érzi a hajtószár gyenge ránBalogh 15. munkája 1adomán yos alaposságai ♦ ♦♦ ♦ Kellemes körn vezetteI ♦ ♦♦ Kedves szavakkal ti egészséges csecsemőkért A koraszülesék számat tekintve hazánk az európai statisztika élén áll. Magyar- országon kétszer annyi 2500 grammnál kisebb súlyú csecsemő születik, mint kontinensünk más országában. Kiváló magyar orvosok, demográfusok kutatják a koraszülések okát, keresik a megoldást. Borsod megyében hallatlan erőfeszítéseiket tettek^az utóbbi időben ennek a 'magyar népbetegségnek'’ (a Kortárs című irodalmi folyóirat találó megbatározásáival élve) felszámolására. Dr. Nemecskay Tivadar, egyetemi magántanárnak, a miskolci Szentpé- teri kapui Kórház szülészete főorvosénak hevéhez fűződik a veszélyeztetett terjtesek ellátására létrehozott terhespa- fhotógia. Semmiben sines hiány A széles folyosóról tíz kórterem nyílik. Éppen ebédidő van. Egyik-másik ajtó félig nyitva. A néhány napja beutalt kismamák az ágyban ül - ve ebédelnek. A kórlap mellett mindegyik ágyon óriás betűkkel írt tábláik jelzik, hogy az ágy gazdája milyen menüt kaphat. A táblák kizárják a tévedést, a diéta ugyanis szigorú. A barátságos kis ebédlőben étkeznek azok, akiknek az állapota megengedi a sőtáiigatást. A sarokban magnetofon. Halk. diszkrét könnyűzene szól. ami időnként megszakad és'egészség- ügyi felvilágosítás hallható. A kezelőt jogos büszkeséggel mutatja a pathológia főorvosa, dr. Konczvalcl .József. — Minden műszer megtalálható itt, semmiben sincs hiány. Hiányt egyébként semmiből sem szenved a pathológia. Dicsérik a gyógyszerellátást, teljes az összkomfort, még arra is jut a figyelmességből, hogy az éjjeliszekrényeken néhány szál decemberi piros szegfű virítson. A kórház orvosai, ápolói, technikai és adminisztratív dolgozói büszkék erre az egyedülálló létesítményre. s szívügyüknek tekintették a létrejöttét. Belgyógyászok, szemészek is Szinte soha nincs üres hely az 50 ágyas pathológián. Ez a. százszázalékos kihasználtság is á szükségességét igáiéi ja. — Három szempontból lehet osztályozni az ide utalt terhesanyákat. A legtöbb elvetélést és koraszülést az abortuszok oly sokait emlegetett káros következményei okozzák. A veszélyeztetett terhesek másik csoportja valamilyen betegségben szenved: asztmásak, szív- vagy vesebetegek. Varrnak, akik a rossz szociális viszonyok, miatt kerülnek hozzánk. A terhességük legveszélyesebb időszakára igyekszünk szakszerű ellátást biztosítani számukra — mondja a főorvos. A gondozás, a gyógyítás rendkívül sokoldalú a terhes- pathológián. Belgyógyász szakorvosok, specialisták terest k fel naponta, kétnaponta, vagy ahogy a beteg állapota megkívánja, a veszélyeztetett terhesanyákat. Kétnaponként szemészorvos is meglátogatja őket. Január 1-től gyógytornászt is alkalmaznak. Az orvosi beavatkozás mellett nagy jelentőséggel bír a pszichoterápia. A kedves szavak, a nagy biztonságérzet, a kényelem is kedvező hatással van a kismamákra. Minden héten anyák iskoláját rendeznek, szinte kötelező olvasmány az Anyák könyve, rendszeres filmvetítésekkel készülnek a kismamák a csecsemőápol ásra. Az eredmény: kitűnő igen fiatal még az ország első terhespathológiája. Ez év október 15-én kezdte meg munkáját. Dr. Nemecskay Tivadar összegzi a tapasztalatokat: — Százkilencvenegy beteget gyógykezeltünk ez ideig. Az eredmény kitűnő. Több veszélyeztetett terhesanya szült makkegészséges csecsemőt.. Megtette hatását a nyugalom, a csend, a gondos kezelés. A kórház szülészetéhez tartozó pathológia ideiglenes helyén kezdte meg munkáját. Két év múlva épül fel egy szárnyépület, ahol még kényelmesebb, még modernebb körülmények között végezher ti. munkáját. A sikeres kezdet nagy reményeket ébresztett, szakmai berkekben, is. Bizonyára sok követője lesz ennek a nagyszerű borsodi kezdeményezésnek, s egyszer megszűnik „népbetegség” lenni a kora- szüllés, amikor a legritkább esetben kell csak alkalmazni a ma még gyakran használt inkubátort. L. Gy. T á jékoztató A KISZ Borsod megyei Bizottságának csanyiki Ság- vári Endre vezetőképző iskolája egyik fontos bázisa a hazánkban működő ifjúsági vezetőképző intézmények hálózatának. A romantikus környezetben, Lillafüred közelében épült tanintézetben évente több száz Borsod, Hajdú és Szabolcs megyei KISZ- és úttörővezető sajátítja el a marxizmus—leni- nizrnus alapjait; ismerkedik meg az ifjúság körében végzett mozgalmi munka módszereivel, elvi és gyakorlati követelményeivel. Az iskolán végzett oktatónevelő munka tartalmát az alapvető párt- és KISZ-határozatok, valamint a KISZ Központi és Borsod megyei Bizottságainak tematikai előírásai képezik, de figyelembe veszik az érdekelt megyék sajátos igényeit és véleményét is. A különböző tanfolyamok programját kisszámú függetlenített apparátussal és széles körű külső aktívahálózattal valósítják meg. Az érdekelt szervek, a külső előadók és aktíváit munkájának jobb egybehangolása céljából a KISZ-iskola Vezetősége most módszertani útmutatót készít, amelyben átfogó képet igyekszik adni az iskolán végzett oktató-nevelő munka fontosabb összefüggéseiről. Az útmutatót a közeljövőben megküldik az érdekelt megyei, járási, városi, nagyüzemi KlSZ-bizottságoknak és az iskola munkáját rendszeresen segítő előadóknak, aktíváknak is. Az iskola vezetősége kéri és várja mindazok véleményét, akik az útmutatót tanulmányozni fogják. Az észrevételeket és tapasztalatokat jövőre az érdekeltekkel megvitatják és hasznosítják majd az ifjúsági vezetőképzés további munkájában. (csel Egy lány naplójából. Előttem színes, bőrkötésű könyvecske. Arany betűikkel ráírva; „Napló”. Egy lány naplója. Sokáig nézem, míg erőt veszek magamon, és belelapozok. Sokáig csak lapozom. Gyors egymásutánban pörgetem a napló hófehér lapocskáit. Hajtom a napokat, a hónapokat, az éveket anélkül, hogy beleolvasnék. A lányt ismerem. Élete, sor- ’ sa világos előttem. Mindent tudok róla. Vagy talán mégsem mindent? Lehet egyáltalán egy lányról mindent tudni? Azt hiszem, nem. A szívek, lelkek és érzelmek mélyére senki sem lát. Talán ez így is van jól. Mi is lenne, ha mindenkibe belelátnánk! Végül mégis elszánom magam, kinyitom a naplót, s lassan olvasni kezdem.' 1967. MÁJUS 23. Ma töltöttem be a 20. életévem. Fiatal vagyok, mégis mennyi mindenen keresztülmentem. Különösen az utóbbi három év alatt. Mindenkinek csadc azért kellettem. Én bíztam bennük, ás ők mind becsaptak, elhagytak. Most itt állok “egyedül, mint az ujjam, szakma és állás nélkül. Nem tudom mihez kezdjek. Nem tudom, kihez forduljak. Hej, pedig menynyien voltak, akik ígértek, mindig csak ígértek! 1967. MÁJUS 29. Ma -behívattak egy hivatalos szervhez. Az illetékesek közölték velem, hogy gyorsan keressek magamnak munkát, különben baj lesz. Tűrhetetlen, mondta az egyik hivatali ember, hogy maga évek óta nem dolgozik csak lébecol. Miből tartja fenn magát? Miből él? Nagyon megijedtem, és egy újsághirdetésre a Balatonra utaztam, szezonmunkái vállaltaim. Most itt vagyok egy teljesen vadidegen helyen, ahol még sohasem jártam. 1967. JÜNIUS 15. Dolgozom. Nehezen megy, nagyon nehezen, de minden erőimet összeszedem, és megpróbálom, hátha sikerül. Egy vendéglőben felszolgáló vagyok. Rengetegen udvarolnak. Azt mondják, szép vagyok, meg azt is, hogy csinos. De én tudom, mi kell nekik, mát akarnak tőlem. Csak tudnék megállni a lábamon! 1967. JÚLIUS 20. Ma elmentem szórakozni fiúkkal. Először rendesek voltak, de amikor ittak, mindjárt a lényegre tértek. Az egyik meg is tetszett. Rendesebbnek látszott a többinél. Azt mondta, hogy elvesz. Én elhittem. Nem tudtam ellenállni, felmentem a lakására. Másnap messzire elterült. Ez is olyan mint a lobbi. 1967. JÚLIUS 30. Ma egy társaságban megismerkedtem egy fiúval. De hogyan? Egész este rám sem nézett. Amikor odajött, mindenkivel kezet fogott, csak velem nem. Pukkadj meg, gondoltam magamban. Nálad nélkül még egészen jól megleszek. De mégis mind jobban kezdett érdekelni. Csendes volt, legalábbis csendesebb a többinél. Egyszer valahogy mellé kerültem. Komolyan beszélgetett velem. Mindemül érdeklődött. Munkámról, szüléimről, testvéreimről. De még a kezemet sem fogta meg, nem is igaz, hogy ilyen férfi is van a világon. Végül tetten maradtunk. A többiek elszéled- tek, de akkor sem akart tőlem semmit. Mesélt magáról pmm és sok mindenről. Érdekes, dolgokat; mondott. Megtudtam, hogy Karcsinak hívják. 1967. AUGUSZTUS 20. Halálosan beleszerettem Karcsiba. Ügy érzem, ő is szeret engem. Még soha nem éreztem, mi az igaza szerelem. Azt hiszem, ez lehet az igazi szerelem. Nem tud más érdekelni, nem tudok t más férfit elképzelni. Ez a fiú egészen különös. Gondoskodik rólam. Mindenhová elvisz magával. Órák hosszait el tudunk beszélgetni, vagy csendesen, szó nélkül nézni a nagy vizet. Olyan jó hozzám. Ügy szeretem, de úgy! 1967. OKTÓBER 5. Ma úgy éreztem, összeomlik köröttem a világ. Karcsi egy hivatalos papírból megtudta, ki voltam régen. Miért is titkoltam el előle a múltat. Hisz gondolhattam, hogy egyszer megtudja. Zokogva térdeltem le elé és könyörögtem, bocsásson meg, amiért nem voltam őszinte. Sokáig hallgatott. Legalább öt cigarettát szívott el szótlanul. Végül odajött hozzám, megfogta a kezem. Nézz a szemembe — mondta. Nem mertem odanézni. Nézd, Kiált! — mondta. Mindenesetre őszintébb is lehettél volna, akkor nem ér ez a csalódás. De zárjuk le a múltad. Nézzünk a jövőbe. Fogadd meg. hogy szakítasz légi önmagaddal, és rendes, tisztességes lány leszel. Eskü alatt megfogadtam. De azért titokban féltem, hogy majd szememre veti, és érezteti velem. Igen féltem, hogv elhagy. Mi is lenne velem, ha itthagyna, amikor igazán elhatároztam, hogy komoly életet kezdek. Mindent új'brV és elölről. 1967. NOVEMBER 1(1. Több mint egy hónap teli el azóta. Soha nem említette a dolgot. Sőt, azóta jobban törődik velem. Ilyen férfit még nem láttam. Én biztosan nem tudtam volna megbocsátani neki. 1968. JANUÁR 5. Ma együtt voltunk kirándulni Tihanyban. Csodálatos volt a nagy csend, és felejthetetlen a havas táj. Ilyen helyen lehet igazán érezni a szerelmet, örülésig szeretem. Ha elhagyna, megölném magam. Többé nem tudok nélküle élni. Míg ő elment a trafikba cigarettáért, írtam neki egy vallomást, és a cédulát a táskájába csúsztattam. Amikor megtalálta és elolvasta, nagyon boldog volt. Éreztem, hogy jólesett neki, és szeret. Egész úton arról beszélt, mennyire bízik bennem. 1968. ÁPRILIS 5. Nem is gondoltam rá, hogy az én életem valaha ilyen kiegyensúlyozott lesz. Eltűnt belőlem a múlt utolsó emléke is. Emelt fővel járok az emberek előtt. Mindenki szeret és tisztel bennünket. De jó így élni! Tgen, igen jó! Meggyógyultam! 1968. MÁJUS 15. Levelet kaptam hazulról. Anyám írta.í Azt írja, nagyon örül, hogy a sorsóm jóra fordult. Szinte hihetetlen, hogy így meg tudtam javulni. Végre legalább anyám is megnyugodott. Megírtam neki, hogy mindent Karcsinak köszönhetek, és nemsokára esküszünk. 1968. AUGUSZTUS 11. Névnapomra nagyon sok szép ajándékot kaptam Karcsitól. szép ruhákat és soksok mindent. Ennyi szépet (alán soha nem mondhattam a magaménak. Milyen érdekes a világ. Sosem hittem volna, hogy engem valaki ennyire szeressen. 1968. DECEMBER 13. Karcsi nagyon rendes fiú, '-'saik néha sokaf magyaráz róla, hogyan viselkedjem, milyen legyek a munkahelyemen. mintha én nem tudnám. lásal. Valahonnan megcsapja őket az istálló melege, enyhén csípős szaga; s szinte , hallják a vakaró nersegé- sét a régvolt lovak tomporán. Csengő« szánok előtt szaladó, páraoszlopocskákat fúvó vidám sárgák, szürkék, csillagos homloké pejkók szorongutón szép látványa éled... Csak néhány az egész. Kicsit restellik is tán az emlékeiket, hisz igazi városlakók immár. Tudják, hogy a kamaszvárosban született gyerekeik soha nem ismerik majd az elhagyott falu utáni vágyakozás bennük még fel-feltörő érzését; s azt is tudják, hogy így van ez rendjén. Másnap reggel, amikor ismét munkába igyekeznek, a mellékutcához érve, mégis az úttesten felejtik tekintetűkéi. Ott. ahol a messzi hegyekből jött lovacska tegnap feküdt, ölnyi szétszórt kukoricaszár... Takács Lajos
