Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

ÉS2AK-MAGYARORSZÁG 6 Vosómao, 1^70, dec, 13. Sza Sajka-völgy Város, ló, december,.. Iiniivnu teli reggel. Las- IdgJU» ^ ha1, óra, de még alig virrad: a nagyra nőtt kamaszvárost megülíe gyáróriásainak füstje. Szén­nel, épületelemekkel rakott teherautók dübörögnek, vil­logtatják türelmetlenül ref­lektoraikat. Lomhán mozdul a lakótelep-építkezés óriás daruja; tízemeletes házak törnek a magasba. Mint óriások szívedobba- nása, a kovácsműhely nagy­kalapácsa meg-megremegtebi a földet. Gyárkémények so­kasága ontja a kormot: már a kötélen elpiszkolódik a ki­terített ruha. Munkába igyekvők zsúfolódnak a ki­világított buszokon, villamo­sokon. .. Fávíil tornyozott szekér ■ <tv<ti £n az KZóión, oldalán ég a kiakasztobt vi­harlámpa. Egy ló van eléje fogva, egyetlen egy. Korán indulhatott a nagy hegyek közül, hogy már ideért. Né­ha jobbra fordítja fejét: ar­ra van a társa, s ott van a gazdája is. Hátratolt, csú­csos kai apja alól homloká­ra hull a kocsis csapzott ha­ja. A járda szélén guggol, a mellékutca bejáratánál. Itt feleszik, oldalára fordulva a másik ló, szorosan a járda- szegély mellett. Pokróccal le­takarva fekszik, teje alatt szénával kitömött zsák. Haj­lója a nyakát veregeti, fejét simogatja. Segítséget remél­ve tekint körül. At ímiviIt ház falán meg­/»/; Cgy Itv íakuIt tépett plakát; kétlábra álló, bóbi­tás fehér lovakkal. Ennek az utcának a végén telepszik meg nyaranta a cirkusz. A beteg állat erőlködve fel­felemeli fejét; nagy, sötét szemében értelem. Mellette ölnyi kukoricaszár,.. A megállóban várakozó emberek arcán furcsa, fáj­dalmas-komoly, majdnem- mosoly. Emlékezetük régi nyarak poros dűlőútjain im­bolygó, kévékkel rakott sze­kereket idéz. Kezük szinte érzi a hajtószár gyenge rán­Balogh 15. munkája 1adomán yos alaposságai ♦ ♦♦ ♦ Kellemes körn vezetteI ♦ ♦♦ Kedves szavakkal ti egészséges csecsemőkért A koraszülesék számat te­kintve hazánk az európai statisztika élén áll. Magyar- országon kétszer annyi 2500 grammnál kisebb súlyú cse­csemő születik, mint konti­nensünk más országában. Ki­váló magyar orvosok, demog­ráfusok kutatják a koraszülé­sek okát, keresik a megoldást. Borsod megyében hallatlan erőfeszítéseiket tettek^az utób­bi időben ennek a 'magyar népbetegségnek'’ (a Kortárs című irodalmi folyóirat talá­ló megbatározásáival élve) fel­számolására. Dr. Nemecskay Tivadar, egyetemi magánta­nárnak, a miskolci Szentpé- teri kapui Kórház szülészete főorvosénak hevéhez fűződik a veszélyeztetett terjtesek el­látására létrehozott terhespa- fhotógia. Semmiben sines hiány A széles folyosóról tíz kór­terem nyílik. Éppen ebédidő van. Egyik-másik ajtó félig nyitva. A néhány napja be­utalt kismamák az ágyban ül - ve ebédelnek. A kórlap mel­lett mindegyik ágyon óriás betűkkel írt tábláik jelzik, hogy az ágy gazdája milyen menüt kaphat. A táblák ki­zárják a tévedést, a diéta ugyanis szigorú. A barátságos kis ebédlőben étkeznek azok, akiknek az állapota megen­gedi a sőtáiigatást. A sarokban magnetofon. Halk. diszkrét könnyűzene szól. ami időn­ként megszakad és'egészség- ügyi felvilágosítás hallható. A kezelőt jogos büszkeséggel mutatja a pathológia főorvo­sa, dr. Konczvalcl .József. — Minden műszer megta­lálható itt, semmiben sincs hiány. Hiányt egyébként semmi­ből sem szenved a pathológia. Dicsérik a gyógyszerellátást, teljes az összkomfort, még ar­ra is jut a figyelmességből, hogy az éjjeliszekrényeken néhány szál decemberi piros szegfű virítson. A kórház or­vosai, ápolói, technikai és ad­minisztratív dolgozói büszkék erre az egyedülálló létesít­ményre. s szívügyüknek te­kintették a létrejöttét. Belgyógyászok, szemészek is Szinte soha nincs üres hely az 50 ágyas pathológián. Ez a. százszázalékos kihasznált­ság is á szükségességét igá­iéi ja. — Három szempontból le­het osztályozni az ide utalt terhesanyákat. A legtöbb el­vetélést és koraszülést az abortuszok oly sokait emlege­tett káros következményei okozzák. A veszélyeztetett terhesek másik csoportja va­lamilyen betegségben szen­ved: asztmásak, szív- vagy vesebetegek. Varrnak, akik a rossz szociális viszonyok, mi­att kerülnek hozzánk. A ter­hességük legveszélyesebb idő­szakára igyekszünk szakszerű ellátást biztosítani számukra — mondja a főorvos. A gondozás, a gyógyítás rendkívül sokoldalú a terhes- pathológián. Belgyógyász szakorvosok, specialisták te­rest k fel naponta, kétnapon­ta, vagy ahogy a beteg álla­pota megkívánja, a veszélyez­tetett terhesanyákat. Kétna­ponként szemészorvos is meg­látogatja őket. Január 1-től gyógytornászt is alkalmaznak. Az orvosi beavatkozás mel­lett nagy jelentőséggel bír a pszichoterápia. A kedves sza­vak, a nagy biztonságérzet, a kényelem is kedvező hatással van a kismamákra. Minden héten anyák iskoláját rendez­nek, szinte kötelező olvas­mány az Anyák könyve, rendszeres filmvetítésekkel készülnek a kismamák a csecsemőápol ásra. Az eredmény: kitűnő igen fiatal még az ország első terhespathológiája. Ez év október 15-én kezdte meg munkáját. Dr. Nemecskay Tivadar összegzi a tapasztalatokat: — Százkilencvenegy bete­get gyógykezeltünk ez ideig. Az eredmény kitűnő. Több veszélyeztetett terhesanya szült makkegészséges csecse­mőt.. Megtette hatását a nyu­galom, a csend, a gondos ke­zelés. A kórház szülészetéhez tar­tozó pathológia ideiglenes he­lyén kezdte meg munkáját. Két év múlva épül fel egy szárnyépület, ahol még ké­nyelmesebb, még modernebb körülmények között végezher ti. munkáját. A sikeres kezdet nagy re­ményeket ébresztett, szakmai berkekben, is. Bizonyára sok követője lesz ennek a nagy­szerű borsodi kezdeménye­zésnek, s egyszer megszűnik „népbetegség” lenni a kora- szüllés, amikor a legritkább esetben kell csak alkalmazni a ma még gyakran használt inkubátort. L. Gy. T á jékoztató A KISZ Borsod megyei Bizottságának csanyiki Ság- vári Endre vezetőképző is­kolája egyik fontos bázisa a hazánkban működő ifjúsági vezetőképző intézmények há­lózatának. A romantikus kör­nyezetben, Lillafüred közelé­ben épült tanintézetben évente több száz Borsod, Hajdú és Szabolcs megyei KISZ- és úttörővezető sajá­títja el a marxizmus—leni- nizrnus alapjait; ismerkedik meg az ifjúság körében vég­zett mozgalmi munka mód­szereivel, elvi és gyakorlati követelményeivel. Az iskolán végzett oktató­nevelő munka tartalmát az alapvető párt- és KISZ-hatá­rozatok, valamint a KISZ Központi és Borsod megyei Bizottságainak tematikai elő­írásai képezik, de figyelembe veszik az érdekelt megyék sajátos igényeit és vélemé­nyét is. A különböző tanfo­lyamok programját kisszámú függetlenített apparátussal és széles körű külső aktívaháló­zattal valósítják meg. Az érdekelt szervek, a kül­ső előadók és aktíváit mun­kájának jobb egybehangolása céljából a KISZ-iskola Veze­tősége most módszertani út­mutatót készít, amelyben át­fogó képet igyekszik adni az iskolán végzett oktató-nevelő munka fontosabb összefüggé­seiről. Az útmutatót a közeljövő­ben megküldik az érdekelt megyei, járási, városi, nagy­üzemi KlSZ-bizottságoknak és az iskola munkáját rend­szeresen segítő előadóknak, aktíváknak is. Az iskola ve­zetősége kéri és várja mind­azok véleményét, akik az út­mutatót tanulmányozni fog­ják. Az észrevételeket és ta­pasztalatokat jövőre az ér­dekeltekkel megvitatják és hasznosítják majd az ifjú­sági vezetőképzés további munkájában. (csel Egy lány naplójából. Előttem színes, bőrkötésű könyvecske. Arany betűikkel ráírva; „Napló”. Egy lány naplója. Sokáig nézem, míg erőt veszek magamon, és be­lelapozok. Sokáig csak lapo­zom. Gyors egymásutánban pörgetem a napló hófehér lapocskáit. Hajtom a napo­kat, a hónapokat, az éveket anélkül, hogy beleolvasnék. A lányt ismerem. Élete, sor- ’ sa világos előttem. Mindent tudok róla. Vagy talán még­sem mindent? Lehet egyál­talán egy lányról mindent tudni? Azt hiszem, nem. A szívek, lelkek és érzelmek mélyére senki sem lát. Ta­lán ez így is van jól. Mi is lenne, ha mindenkibe bele­látnánk! Végül mégis elszá­nom magam, kinyitom a naplót, s lassan olvasni kez­dem.' 1967. MÁJUS 23. Ma töltöttem be a 20. élet­évem. Fiatal vagyok, mégis mennyi mindenen keresztül­mentem. Különösen az utób­bi három év alatt. Minden­kinek csadc azért kellettem. Én bíztam bennük, ás ők mind becsaptak, elhagytak. Most itt állok “egyedül, mint az ujjam, szakma és állás nélkül. Nem tudom mihez kezdjek. Nem tudom, kihez forduljak. Hej, pedig meny­nyien voltak, akik ígértek, mindig csak ígértek! 1967. MÁJUS 29. Ma -behívattak egy hivata­los szervhez. Az illetékesek közölték velem, hogy gyor­san keressek magamnak munkát, különben baj lesz. Tűrhetetlen, mondta az egyik hivatali ember, hogy maga évek óta nem dolgozik csak lébecol. Miből tartja fenn magát? Miből él? Nagyon megijedtem, és egy újsághir­detésre a Balatonra utaztam, szezonmunkái vállaltaim. Most itt vagyok egy teljesen vadidegen helyen, ahol még sohasem jártam. 1967. JÜNIUS 15. Dolgozom. Nehezen megy, nagyon nehezen, de minden erőimet összeszedem, és meg­próbálom, hátha sikerül. Egy vendéglőben felszolgáló va­gyok. Rengetegen udvarol­nak. Azt mondják, szép va­gyok, meg azt is, hogy csi­nos. De én tudom, mi kell nekik, mát akarnak tőlem. Csak tudnék megállni a lá­bamon! 1967. JÚLIUS 20. Ma elmentem szórakozni fiúkkal. Először rendesek voltak, de amikor ittak, mindjárt a lényegre tértek. Az egyik meg is tetszett. Rendesebbnek látszott a töb­binél. Azt mondta, hogy el­vesz. Én elhittem. Nem tud­tam ellenállni, felmentem a lakására. Másnap messzire elterült. Ez is olyan mint a lobbi. 1967. JÚLIUS 30. Ma egy társaságban meg­ismerkedtem egy fiúval. De hogyan? Egész este rám sem nézett. Amikor odajött, min­denkivel kezet fogott, csak velem nem. Pukkadj meg, gondoltam magamban. Ná­lad nélkül még egészen jól megleszek. De mégis mind jobban kezdett érdekelni. Csendes volt, legalábbis csen­desebb a többinél. Egyszer valahogy mellé kerültem. Komolyan beszélgetett ve­lem. Mindemül érdeklődött. Munkámról, szüléimről, test­véreimről. De még a keze­met sem fogta meg, nem is igaz, hogy ilyen férfi is van a világon. Végül tetten ma­radtunk. A többiek elszéled- tek, de akkor sem akart tő­lem semmit. Mesélt magáról pmm és sok mindenről. Érdekes, dolgokat; mondott. Megtud­tam, hogy Karcsinak hívják. 1967. AUGUSZTUS 20. Halálosan beleszerettem Karcsiba. Ügy érzem, ő is szeret engem. Még soha nem éreztem, mi az igaza szere­lem. Azt hiszem, ez lehet az igazi szerelem. Nem tud más érdekelni, nem tudok t más férfit elképzelni. Ez a fiú egészen különös. Gondosko­dik rólam. Mindenhová el­visz magával. Órák hosszait el tudunk beszélgetni, vagy csendesen, szó nélkül nézni a nagy vizet. Olyan jó hoz­zám. Ügy szeretem, de úgy! 1967. OKTÓBER 5. Ma úgy éreztem, összeom­lik köröttem a világ. Karcsi egy hivatalos papírból meg­tudta, ki voltam régen. Mi­ért is titkoltam el előle a múltat. Hisz gondolhattam, hogy egyszer megtudja. Zo­kogva térdeltem le elé és könyörögtem, bocsásson meg, amiért nem voltam őszinte. Sokáig hallgatott. Legalább öt cigarettát szívott el szót­lanul. Végül odajött hoz­zám, megfogta a kezem. Nézz a szemembe — mondta. Nem mertem odanézni. Nézd, Kiá­lt! — mondta. Mindenesetre őszintébb is lehettél volna, akkor nem ér ez a csalódás. De zárjuk le a múltad. Néz­zünk a jövőbe. Fogadd meg. hogy szakítasz légi önma­gaddal, és rendes, tisztessé­ges lány leszel. Eskü alatt megfogadtam. De azért ti­tokban féltem, hogy majd szememre veti, és érezteti velem. Igen féltem, hogv el­hagy. Mi is lenne velem, ha itthagyna, amikor igazán el­határoztam, hogy komoly életet kezdek. Mindent új'brV és elölről. 1967. NOVEMBER 1(1. Több mint egy hónap teli el azóta. Soha nem említette a dolgot. Sőt, azóta jobban törődik velem. Ilyen férfit még nem láttam. Én biztosan nem tudtam volna megbo­csátani neki. 1968. JANUÁR 5. Ma együtt voltunk kirán­dulni Tihanyban. Csodálatos volt a nagy csend, és felejt­hetetlen a havas táj. Ilyen helyen lehet igazán érezni a szerelmet, örülésig szeretem. Ha elhagyna, megölném ma­gam. Többé nem tudok nél­küle élni. Míg ő elment a trafikba cigarettáért, írtam neki egy vallomást, és a cé­dulát a táskájába csúsztat­tam. Amikor megtalálta és elolvasta, nagyon boldog volt. Éreztem, hogy jólesett neki, és szeret. Egész úton arról beszélt, mennyire bízik ben­nem. 1968. ÁPRILIS 5. Nem is gondoltam rá, hogy az én életem valaha ilyen kiegyensúlyozott lesz. Eltűnt belőlem a múlt utolsó emlé­ke is. Emelt fővel járok az emberek előtt. Mindenki sze­ret és tisztel bennünket. De jó így élni! Tgen, igen jó! Meggyógyultam! 1968. MÁJUS 15. Levelet kaptam hazulról. Anyám írta.í Azt írja, nagyon örül, hogy a sorsóm jóra for­dult. Szinte hihetetlen, hogy így meg tudtam javulni. Végre legalább anyám is megnyugodott. Megírtam ne­ki, hogy mindent Karcsinak köszönhetek, és nemsokára esküszünk. 1968. AUGUSZTUS 11. Névnapomra nagyon sok szép ajándékot kaptam Kar­csitól. szép ruhákat és sok­sok mindent. Ennyi szépet (alán soha nem mondhattam a magaménak. Milyen érde­kes a világ. Sosem hittem volna, hogy engem valaki ennyire szeressen. 1968. DECEMBER 13. Karcsi nagyon rendes fiú, '-'saik néha sokaf magyaráz róla, hogyan viselkedjem, milyen legyek a munkahe­lyemen. mintha én nem tud­nám. lásal. Valahonnan megcsap­ja őket az istálló melege, enyhén csípős szaga; s szin­te , hallják a vakaró nersegé- sét a régvolt lovak tompo­rán. Csengő« szánok előtt szaladó, páraoszlopocskákat fúvó vidám sárgák, szürkék, csillagos homloké pejkók szorongutón szép látványa éled... Csak néhány az egész. Kicsit restellik is tán az emlékeiket, hisz iga­zi városlakók immár. Tud­ják, hogy a kamaszvárosban született gyerekeik soha nem ismerik majd az elha­gyott falu utáni vágyakozás bennük még fel-feltörő érzé­sét; s azt is tudják, hogy így van ez rendjén. Másnap reggel, amikor ismét munká­ba igyekeznek, a mellékutcá­hoz érve, mégis az úttesten felejtik tekintetűkéi. Ott. ahol a messzi hegyekből jött lovacska tegnap feküdt, öl­nyi szétszórt kukoricaszár... Takács Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom