Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
Péntek, 1970. dec. 25. ESZAK-MAGYARORSZÁG i V erejték... KenyérVezérlőpult... A kenyér mindennapi eledelünk. Fontos és nélkülözhetetlen. A ma nemzedéke számára már természetes is, hogy mindig ott van asztalán. S talgn, éppen ezért, egy kicsit már megszürkült pátosza. Pedig a, munka, amellyel születik, még ma is hősies. Igaz, verejték-áldozata holnap már múlttá lesz, de éppen ezért új fényt kap pátosza. Tanulmány Feledy Gyula rajza Darvas-bemutató Moszkvában VÁGÓHÍD UTCA 4. A Miskolci Sütőipari Vállalat ii. sz. üzemegysége. Alacsony, földbe bújó kis épület, egy régi, ma már nem használt malom mögött. Vakolatát sötétre ette az idő éppúgy, mint tetejének hajdan piros cserepeit. Ha a nyitott palatetős fészer alól nem látszana már messzire az alumínium rekeszek gúlája, ha nem állnának előtte teherautók, ha a bejárati ajtó mellett nem lenne fehér a ldsztraktár ablaka, azt hinné a?, ember, hogy éppoly elhagyott, mint előtte a malom. Diósgyőrben, a stadion után nem messze nyílik a íő- útról a Tatárdomb felé vezető LoránU'fy Zsuzsanna utca. Itt, közvetlenül azEszak- magyarországi Állami Építőipari Vállalat új munkás- szállója mögött épül az új, világszínvonalú miskolci kenyérgyár. A munka már megkezdődött. Ha helikopterrel állnánk meg itt a magasban, már látnánk az új gyár betonvonal;ikk; 11. földbe húzott alaprajzát. Magát az előre gyártott elemekből épülő, végig-ablakos, tömzsi téglalap alakú üzemcsarnokot a harminc méter magas siló- toronnyal és az „előépületet” a fekete-fehér öltözőkkel, tanácsteremmel, irodákkal még csak a képzelet teremtheti ide. Harminc méter magas silótorony. Tartályait tizenöt-tizenhét napra elegendő liszt tölti majd meg, amelyet különleges teherautók hoznak akkor ömlesztve „lemezputtonyaikban”. A Vágóhíd utcai üzembe most zsákokban érkezik a liszt. Ott áll a kovászotok, a dagasztok és a vetők háta mögött a szűk Ms raktárban, és csak egy-két napra futja. És fáj a pékek szíve, mert nem tudnak úgy bánni vele, ahogy kellene. Nem pihent még jóformán semmit, amikor már a kétkerekű Ids malamkocsira kerül, s hideg is — öt-hat fokos —, mikor Varga Ferenc kovászoshoz jut. így hát mi mást tehetne, forró vizet enged hozzá. Tudja, persze, hogy tudja, romlik ezzel a minőség, de hát nincs más kiút. Vigyáz rá, hogy az üzem sarkában, az ablakok alatt és a készáru- raktár ajtaja közelében sorakozó üstökben melegebb legyen a kovász, mert itt éri a hideg levegő. öt-hat óra hosszat érik így dagasztás előtt Hullámzik a teteje, buborékok nőneje a hátán, s mikor elpuk- kannak, mintha a tésztában dolgozó élesztő sóhajtana. Sóhajtanak sokszor az emberek is. Dávid János dagasztó arca is komor a fáradtságból. Vékony, izmos és szótlan ember, mint a pékek általában. Szinte automatikusan hozza az üstöket a gép alá. Lábát terpeszben megfeszíti a földön, s lassan, egyenletesen forgatja a nehéz tésztát a lengő dagasztókar ereje ellen. Néha, szusz- szanásnyi pillanatokban felnéz, és tekintete megpihen az üzem túlsó végében. A három gőzkemence előtt loét-két akna, vagy ahogy itt mondják: gödör. Mindegyikben féloldalt állnak a vetők, kezükben a hosszú, hajlós nyelű lapát. A kemencékben lámpa ég. Világító szájuk több mint kétszáz foltos meleget lök arcukba, amikor közelhajolva figyelik, hová tegyék az elő- és a sütőkemen- cerészben a vizes kefével már megsimogatott kenyeret. Kovács Sándor és Kertész András arcán, vállán, lábán, a gyenge fényű lámpák mellett is látni, hogy csillog a verejték. Nyáron csak kis fehér nadrágban dolgoznak, s télen is csak trikóval több az öltözékük. A melegben naponta sok-sok mázsa kenyeret „tartanak kezükben”. Az új kenyérgyár fehér- csémpés, fehér terazzó (fényesre csiszolt zúzott mészkő és márvány) padlás üzemcsarnokában légkondicionáló berendezés gondoskodik majd az egyenletes hőmérsékletről. Ott nem fogja ontani a forróségot a négy gázfűtéses, h őszi getelt: alagúlkemence. A fizikai munka is már csak emlék lesz. Vezérlőpultról irányítva dolgoznak majd a programozott folyamatos tésztakészítő. formázó és gyorskelesztö gépek. S emberi kéz csalt egyszer érinti a kenyeret, amikor már megsült, s a kemence szal agáról a garrkocsifcra rakják. NEM IS OLYAN SOKARA, végre eljön az idő, amikor majd emberi fáradság nélkül sül a kenyér. S éppen így marad meg pátosza, éppen ez lesz a pátosza. Bíró Péter Mint ismeretes, a Miskolci Nemzeti Színház vígjátéki ciklusának egyik darabját, A kegyelmes úr hozománya című szatírát Darvas József Kossuth-díjas írja, A bemutatót 1971. április 3-na tervezték. A minap arról értesültünk, hogy a színház megváltoztatta a bemutatás időpontját, s a tervezettnél előbb, március 26-án találkozhatunk a darabbal a miskolci színpadon. A változás indokolása! Darvas Józseftől hallottuk: — A magyar—szovjet kulturális cserekapcsolatok keletében 1971 tavaszán a Szovjetunióban megrendezik a magyar dráma ünnepi hetét. Ennék ünnepi nyitányaként Moszkvában április 4- én, Magyarország felszabadulásának évfordulóján az én Szakadék című drámámat mutatják be. Én is részt veszek a bemutatón, S mivel ez egybeesett volna a MisCsócsvízmíí a Hernád partján Miskolc rohamosan növekvő vízigényének kielégítése nagy erőfeszítéseket követel a városi vízművektől. 1969- ben készült el az úgynevezett „északi betáplálás”, amelynek segítségével szükség esetén a Sajó menti Víz- művelttől kaphat vizet a megyeszékhely. Hamarosan befejezik a lillafüredi felső Szinva-forrás „foglalását” is. A vízszerző program legnagyobb beruházása azonban a Hernád menti csúcsvízmű. A József Attila utcán az elmúlt évben kezdték el a 600 milliméteres bekötő csővezeték fektetését, s jelenleg a Sajón túli vezeték építésén dolgoznak. Előrehaladott állapotban van a kutak mélyi- , tése. 1971-ben pedig meg- ' kezdik a különféle gépészeti — például: mangántalanító, vastól an í tó — berendezések szerelését is. Az építkezés első szakaszának munkái 153 millió forintba kerülnek. A Hernád menti csúcsvízmű csővezeték-rendszerét és gépházát 30 ezer köbméteres napi teljesítményre tervezték. 1973 végéig, az építkezés teljes befejezéséig azonban csali „félgőzzel” működik: csúcsfogyasztás idején napi 15 ezer köbméter ivóvizet I küld a miskolci fogyasztók- I nak. kolera tervezett bemutatómmal, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága — nagyon gáláns gesztusként — előbbre hozta az itteni premiert. így mindkét bemutatón részt vehetek, s már a miskolci ősbemutató élményével gazdagabban utazhatom ki a Szovjetunióba. Egy heten belül részese lehetek legújabb munkám hazai bemutatásának és egy régi művem külföldi bemutatkozásának. Megmértük az osztályt R oppant restellem, de fel sem tűnt a nyár végén, hogy nem tartottuk meg a harmincéves érettségi találkozót. A mindennapi élet sodrása valahogy elfeledtette velem, s talán végleg kiment volna fejemből, ha nem találkozom egykori osztálytársammal, Sass Gyurival, a már velem együtt erősen megde- resedebt járási rendőrkapitánnyal, aki tőlem érdeklődött, mit tudok, miért maradt el a találkozó, s milyen kár, hogy elmaradt, hiszen harmincéves összejövetelt nem tudunk még egyszer tartani ebben az életben. Felidéztük legutóbbi, huszonöt éves találkozásunkat, amelyen valami tizenöten- tizenhatan vettünk részt, s határozottan emlékeztünk mindketten, mit is mondott Kiss Jóska, azaz dr. Kiss József egyetemi gyakorló gimnáziumi vezető tanár, akit még az érettségi banketten bíztunk meg a kapcsolattartással, a találkozók szervezésével: — Gyerekek, aztán senki se felejtse: 1970-ben, augusztus utolsó szombatján és vasárnapján tartjuk harmincéves találkozónkat, úgy osszátok be időtöket, hogy mindenki itt lehessen. Én majd időben értesítek mindenkit. Hát éppen ez az értesítés nem jött meg. Már kezdtünk is emlékezni: a nyáron olvastuk az újságban, hogy a kijevi egyetem egy évre meghívta Kiss Jósikát előadónak. 0 Sass Gyurival kettesben próbáltuk felidézni — részben a legutóbbi találkozó emlékeiből, részben más forrásokból —, mi is lehet ma az egykori osztállyal, mivé lett az a negyvenegy fiatal, akikről 1940-ben, a második világháború második évében jelentette ki a bizottság, hogy érettek. Emlékezetünkhöz a hajdani tablót hívtuk segítségül. A megfakult fényképösszeállításról negyvenegy fiatal arc nézett, az akikor nem éppen biztató jövőbe, meg néhány tanár pillantott ránk. 0 Egy kis számvetés. Kikből is tevődött össze altkor az osztály? Hevenyészett statisztika a szülők foglalkozásáról: kis- hivatalnok szerény nyugdíjú özvegye 2, mozdonyvezető 2, földbirtokos 4, kishivatalnok 4, nyugdíjas ldshivatalnok 1, pap 3, kiskereskedő 8, kisiparos 4 (ebből 1 közismert nyilas), csendőr 1, jegyző 1, szegényparaszt 3, nagykereskedő 1, középparaszt 1, zsírosparaszt 2, hivatásos katona altiszt 1. iskolaszolga 1, vasutas 2. Ha ma átnézzük ezt a statisztikát. a kialakuló kép figyelmet érdemel. Ha már statisztikát csinálunk, megnézzük azt is, hányán élünk, s hányán élnek távol tőlünk. Halottatok száma tizenkettő. Hat a háború, illetve a munkatábor áldozata. A további hat halott közül az egyik, hajdani nagybirtokos fia, talán két évvel az érettségi után valamilyen betegségben hunyt el. Hasonlóképpen egy kis postahivatalnok, meg egy középparaszt fia is. Egyikünk, akiiből lelkész lett, közvetlenül a felszabadulás után halt meg, míg egyiik legkedvesebb barátunkat, a mindenkitől nagyon szeretett, és később munkahelyén Is nagyra becsült Sályi Lacit, a sokgyerekes szegényparaszt fiából a felszabadulás után magas beosztású vasúti tisztté lett, aranyos, jó fiút, néhány éve ragadta el hirtelen a tüdőrák. Nem illik megkülönböztetni őket, de legjobban őt sajnáltuk, mert vele sokáig éltünk együtt egy másfajta világban is, boldogabban, felszabadultan. És meg kell említeni tizenkettedik halottunkat, akinek elhunyta a maga körében, annak idején romantikusan tragikus volt. A módos gazda fiát felvették hajdan a Ludovika Akadémiára. Katonatiszt lett belőle. 1943-ban hadnaggyá avatták, s két nappal utána, miközben a kislányt, akit régóta szeretett, kimentette á vízből fürdés közben, ő maga a folyóba fulladt. Meghalt, mielőtt kivittek volna a frontra meghalni. Vajon milyen ember lett volna belőle, ha életben marad? Kegyelten Horthy-vitéz? Sohasem tudjuk már meg. Ha jól számoltuk, • heten közülünk külföldön élnek. Két nagybirtokos fiú közül az egyik már érettségi óta nem él itthon, egy másik meg 1956 őszén hagyta el az országot, s adós maradt a magyar államnak néhány évi börtön letöltésével. Érettségi után ez az ember is azonnal katona lett. korengedélyes örömkatona, aki elegáns uniformisában, kardját a hóna alatti cipelve többünket nem ismert meg az utcán a negyvenes évek elején (igaz, már diákkorunkban is előfordult ilyen; amikor beült a gimnázium előtt várakozó hintóba, megszűnt felismerni azokat, akikkel egy padban ült öt perccel előbb), a felszabadulás után meg sokfélét csinált, főleg összeütközött népi államunk törvényeivel. A csendőr, meg az egyik pap fia Nyugatra szökött a felszabadulás elől. Mindkettő hivatásos katona volt, most egyikük Nyugat-Németonszágban, a másik valahol Svájcban kereskedő. A kiskereskedők fiai közül egy hagyta el az országot állítólag néhány éve, s ugyancsak külföldön él az egyetlen nagykereskedő-ivadék. Végül valahol külföldön él, ha még él, az egyik kisiparos származású volt osztálytársunk. Szinte érthetetlen számunkra, miért kellett ennek a jóeszű fiúnak hajdan elhagynia az országot, illette ha katonaként, kivitték, miért nem talált soha haza. A Horthy-világgal szemben lázadó' gyerek volt, akiinek világnézetét erősen megzavarták Szabó Dezső akkor divatos próféciái, de mindvégig ember tudott maradni. (Egy személyes élményem: 1944 első napjaiban a fővárosban kóvályogtam ..nem egészen szabályos” kimaradási cédulával. Magunk csináltuk a munkatáborban ezeket. Razziába kerültem. A papírom, tudtam, csak addig' jó, amíg meg nem nézik. Ijedtem lapultam egy kapumélyedés sötétjébe, érv karpaszományos őrmester lépett hozzám, egyetlen kézmozdulattal továbbküldte a papíromért nyúló járőrt, s nagyon barátságosan kikísért a razzia gyűrűjéből. Ö volt. Csendes mellékutcákon beszélgettünk, s szinte hinni sem mertem akkor, hogy jól hallom: egy ni. fór. karp._ őrmester, egy tisztjelölt a háború végét, a felszabadulást várja. Egészen a laktanyámig kísért, hogy bajom ne lehessen az úton. Azóta csalt az érettségi találkozólton hallottam emlegetni: mi lehet vele, él-e még egyáltalán. Senki sem tud róla.) No igen, ez a tizenkilenc ember nem jöhet számításba, ha érettségi találkozóról beszélünk. De vagyunk itthon hu- szonketten. Nézzük, mi lett belőlünk. Van, akiről mit sem tudunk. Például a nyilas kisiparos fiával egyszer sem találkoztam, találkozókra nem jött el, senki sem tudott róla bővebbet. Egy másikról sem hallottunk már jó ideje. Egyik mozdonyvezető-fiú repülő' lett. majd a felszabadulás után biztosítási hivatalnok, aztán eltűnt szemünk elöl. de nem hallottuk, hogy elhagyta volna az országot. A ' másik mozdonyvezető-fiú sok kanyargás után jutott el jelenlegi foglalkozásához: egy közlekedési intézménynél van jó beosztásban. Egyik kishivatalnok-özvegy fiából vezető beosztású gyári tisztviselő lett, egy kishivatalnokéból miniszteriális beosztású mérnök, egy másik kishivatalnoki fiúból kutatómérnök, az itthon, élő kisiparos-fiúk közül az egyik állatorvos, a másik — némi kanyargás után — megbecsült építőipari szakmunkás, a két élő szegényparaszt-gyerek egyike agronómus. a másik megyei főorvos ■ egy távoli megyében. Az itthon élő egyetlen birtokos fiú (mivel a felszabadulás idejére családja már tönkrement) könnyen viselte el a változást, szorgalmas ■ kishivatalnok. A két vasutas fia közül az egyik most vasúti tiszt, a másik magas beosztású tanácsi hivatalnok. A hajdani pedellus-gyerek ma egyetemi gyakorló gimnáziumi vezető tanár, a másik ldshivatalnok özvegy fia meg országos szerv rezet» jogtanácsosa. Ketten közülünk hivatásos honvédtisztek. kettő rendőrtiszt, egy kereskedelmi dolgozó, egy országos főhivtatal vezető beosztású tisztviselője, s van. aki a kemény fizikai munkától jutott el a felszabadulás után a fegyveres szolgálatig, majd nagy kitartással az értelmiségi életpályáig. Kész a leltár. Huszonkettőn itthon. Jellemző a harminc év előtti időkre: munkás-gyerek egy sem akadt köztünk, sze- gényparaszt is csak három. De a nagy többség kisember gyereke volt, a negyvenegy hajdani diák szülői közül legalább harminc várta és vágyba — éppen fia jövője végett — az 1945-ben bekövetkezett felszabadulást. Es. akik itthon vagyunk huszonkettőn, ugyancsak nagy többségben úgy és olyan pályáin dolgozhatunk, amelyről harminc év előtt csak átmodozhattun k gy tudtuk Sass Gyurival összerakni enneiunor- I zsáiwkból az osztályt, hogy az elmaradt harminc éves találkozót pótolva mérlegre tegyük: mi is lett belőlünk, mivé lettünk három évtized alatt. Megmérettünk. Ilyennek találtattunk. Hajdani gimnáziumi osztályunk „utó-történetében” egy kicsit tükröződnek a harminc év történelmi ' változásai is. Vagy talán nem is olyan kicsit. Benedek Miklós
