Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-11 / 264. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 4 Szerdo, 1970. nov. 11. Megyei szinten összefogott erővel Másfél hónap múlva hoz­zákezdünk IV. ötéves ter­vünk — és azon belül nem kisszámú és lebecsülendő je­lentőségű művelődésügyi fel­adataink — megvalósításá­hoz. A nemrégiben tartott or­szággyűlésen törvénnyé lett terv több közoktatási és köz- művelődési vonatkozású teen­dőt is. előirányoz. Hasonló feladatokat tartalmaznak a párt közelgő X. kongresszu­sának tézisei is, s néhány hét múlva mór e tézisek is társadalmunk fejlődésének törvényévé fogalmazódnak. Borsod megye is elkészítette a maga öléves közművelődé­si tervét, s ezt a megyei ta­nácsülés már meg is tárgyal­ta, elfogadta. A tervek tehál készen állnak, a leendők, legalábbis főbb vonalakban ismertek már megyei vetű- letben is. Mind az országos irányel­vek. mind a megyeiek már korábban ismertek Borsod megye közönsége előtt, s is­mertek azok a gondok is, amelyeket a feladatok ma­radéktalan teljesítéséhez szükséges lehetőségek megte­remtése jelent. A művelődé­si munka nem effektiv anya­gi hasznot hozó tevékenység A szellemi érték később gyü­mölcsözik. akkor sem lehet abszolút számokban mérni az értékét. A művelődésügyi beruházások és felújítások, u különböző beszerzések és sze­mélyi költségek azonban a nagyrészt társadalmi erőkre támaszkodó közművelődés­ben is anyagi erőt követel­nek. A művelődés és azon be­lül a közművelődés külön­böző ágazataiban jelentkező anyagi igényeket szocialista államunk igen jelentős tá­mogatással elégíti ki. A tel­jes igénykielégítéshez viszont feltétlenül szükség van a központi állami támogatáson felül az állami és szövetke­zeti gazdálkodó szervek se­gítségére is. Az elmúlt évekbeli már sok szép példáját láthattuk egyes vállalatok, szövetkeze­tek művelődést támogató ál­dozatkészségének. S mert ez nem volt általános, hanem az egyes üzemek, szövetke­zetek — sőt azok vezetői — szerint változó, nem is lehe­tett egységes. A támogatós formái a legkülönbözőbbek voltak, aránytalanságok, el­tolódások keletkeztek. Csak egyetlen példát a fizikai dol­gozók gyermekei középisko­lai továbbtanulásának támo­gatása területéről: két szom­szédos község azonos körül­mények között gazdálkodó termelőszövetkezetei közül a* egyik a község minden olyan gyermekének ösztöndíjat biz­tosít, akiknek a szülei fizi­kai dolgozók (ha nem is a tsz-ben dolgoznak), s közép­iskolába akar menni, a má­sik szövetkezet hallani sem akar róla, hogy támogatóst adjon. Vagy más példa a közművelődés területéről: a jó adottságokkal rendelkező ipari nagyüzem közelében levő művelődési ház sok gondját átvállalja az üzem, más hasonló intézményben meg gondot jelent akár a fű­tés megszervezése, vagy egy meghívó elkészíttetése is. A rendelkezésre álló támoga­tási összeg hovaforditása is sokszor a támogató szerv il­letékes vezetőjének ízlésétől is függ. A megyei népművelési ta­nácsok az elmúlt esztendők­ben nagyon sokszor egyez­tették a végzendő munkát. A Borsod megyei és Miskolc , városi Népművelési Tanács j néhány esztendei munkáját j is a jó munkakoordinálás jellemzi. Az. anyagi erők ösz- szeíogása, azok felhasználá­sának egybehangolása még nem ment olyan jól, mint a munka egységesítése. Pedig e tanácsban képviselteti ma ­gát több olyan szerv is, amely részben rendelkezik a támogatáshoz szükséges anya­gi javakkal, részben irányít olyan intézményeket, ame­lyek ilyennel rendelkeznek. A pénzek szétszóródtak, s bár hasznosan, de nem min­dig a megyei szükségletnek leginkább megfelelő módon, nem mindig igényarányosan kerültek felhasználásra. Az előttünk álló feladatok pedig összefogottabb erőt, s ebből adódóan összefogottabb anyagi koncentrációt is kí­vánnak. Kívánatos lenne — mint erre a Népművelés cí­mű szakmai folyóirat no­vemberi számában utalást is találunk — létrehozni a me­gyei művelődési alapot, amely minden, a megyében rendel­kezésre álló erőforrást figye­lembe véve fogná össze az anyagi erőket és részeltetné \ Ne várja meg a karácsonyi torlódást! \RANY- ÉS EZÜSTTÁRGYAIT (törtaranyat, fogaranyat és törtezüstöt) a mindenkori legkedvezőbb áron (fazon- és törtárban) megvásárolják az feS ÉKS^ boltjaiban: ^oelm' Miskolc. Széchenyi u. 64., Sátoraljaújhely. Ady Endre tér 2.. Ózd. Vörös Hadsereg útja 19. klslakásépítők g velem' Vz ÉPFU 1 '>70. noveino tő-én u miskolci kavics­bányából kavicsszállítást, a könnyűbetongyárból blokkszállítást 1 és azok részére, akiknek a Má- Ivi és Görömbölyi Tégla­1 várból ’■"s-'-szálHíásu'' m. ' á'aszáUí'ást vál­lal. fuvarvállalás no­vember 13-án 12 óráig Helye' Miskolc. Tüzér u. 12 sz A Bőröndös Ktsz értesíti kedves vevőit, hogy a Széchenyi u. 7 sz. alatt leadott javításo­kat új áru boltunkban, Széchenyi u. 66. sz. alatt vehetik át. Ugyanitt vál­lalunk mindenféle táska­javításokat. abból a támogatásra jogosult tevékenységet, intézményt, beruházást, egyebet. A párt kongresszusi tézisei a gazdál­kodó szervek kötelességévé teszik a környékükön levő közművelődési tevékenység segítését, támogatását. Rá le­het hát bírni minden érde­kelt és a támogatásból eddig tartózkodó, a nem saját dol­gozóinak segítésétől elzárkó­zó intézményt és gazdálko­dó szervet (a gazdálkodási önállóság csorbítása nélkül is), hogy kötelező erővel ve­gyen részt a művelődést tá­mogató munkában, és erre fordítható anyagi eszközeit egy közös megyei művelődé­si alapba fizesse be. E me­gyei művelődési alap megte­remtése után a következő lé­pés lenne a juttatások rend­szerének kimunkálása, az. esetleges ösztöndíj-juttatások, a közoktatást érintő támoga tások és a közművelődésre fordítandó javak legcélsze­rűbb felosztása. A IV. ötéves terv művelő­dési feladatainak megoldása céltudatos, megfeszített mun­kát és koncentrált erőfel­használást kíván. Ezt segít­heti jól a megyei művelődési alap létrehozása is. Benedek Miklós Bemutatjuk a Silány Kínpadot MIKOR ELŐSZÖR hallot­tam a nevét, meglepődtem Miért silány a kínpad, és miért kínpad a színpad? Elő­adásuk megtekintése után választ kaptam a kérdéselv­re. A Nehézipari Műszaki Egyetem öntevékeny csoport­ját nevezik így. Kínpadnoo'- mert a diákhumor eszközei­vel vallatják környezetüket érzékeltetik problémáikat és örömeiket. De hogy mennyi­re nem silányak, azt előadá­saikkal többször is bebizo nyitották mán Árkosi Árpád negyedéves gépészmérnök-hallgatóval, a Silány Kínpad vezetőjével beszélgettem munkájukról é» terveikről. — Az elmúlt évben ren­deztük ötéves találkozónkat Ez alatt az idő alatt több olyan esemény volt az együt­tes életében, amely igazolta az indulás szükségességét — mondta. — Műsorainkat ma­gunk írjuk. Az utóbbi idő­ben nehezebb az egyetemen lémát találni. Az az igazság hogy csökken a kifigurázni való. Mindig jobbak lesznek a körülmények és ennek örülhetünk. ígv gyakrabban fordulunk a közéleti témák felé. amelyek viszont na­gyobb felkészültséget igé­nyelnek. Legjobb műsorszá­maink is maximálisan egv évig élnek. Ha ,azt; akarjuk, hogy mindig újat aduink keményen kell dolgozni Két alkalommal vettek részt a felsőfokú intézmé­nyek művészeti fesztiválján 1968-ban Budapestről arany­éremmel és a legjobb együt­tes díjával tértek haza, 1970- ben Szegeden nyertek arany­érmet a színjátszó csoportok kategóriájában. Szerepeltek már Sopronban és Egerben is. Legutóbb Szegeden, a Jó­zsef Attila Tudományegyete­men arattak sikert, ahol az egyetem rektora külön gra­tulált az együttesnek. Fesz­tiválműsorukat bemutatta a Kossuth rádió is. Jelenleg tizenhármán vau­nak. Az egyetemi bemutat­kozásra készülődnek. Min­den félévben 2—3 előadást tartanak az egyetemistáknak. Nem feledkeznek el a követ­kező fesztiválról sem, amely­nek' anyagát két év legjobb műsorszámaiból válogatják ki. SOKAT BESZÉLÜNK az egyetem és a város kapcso­latáról. Ennek lényeges mo­mentuma lenne az is, ha a város jobban érdeklődne az egyetem művészileg is ma­gas színvonalú öntevékeny csoportjai iránt. Máié Gyula Kossuth-kéziratok Jánkma hison A felszabadulás után' a jánkmajtisi Válly-kastélybah érdekes és fontos történelmi dokumentumokra bukkant Pálur Endre, a helybeli ál­talános iskola igazgatóhelyet­tese. A szerteszórt iratok és könyvek között megtalálta Nagy Sándornak, az aradi tizenhárom vértanú egyiké­nek búcsúlevelét, s Kossuth Lainsnpi< ;i Szemera-kor­Dclután 5 órakor, az liütr utcán Vigyázzanak az iskolás gyermekek? Miskolc egyik modern, nagy általános iskolája. Kétanűszakos a ta­nítás, sok gyerek van a nap­köziben is. Édesapjuk, édes­anyjuk dolgozik. Elsőtől a nyolcadik osztályig több száz gyerek jár ide nap mint nap. Rövid, s nem is túl széles az Éder György utca. Ha az úttest mindkét oldalán áll­nak gépkocsik, körtük épp hogy elfér egy teherautó. Sze­rencsére, elfér. Délután 5 óra tájban véget ér a „második műszak”. A bejárati üvegajtón kizúdul­nak a gyermekek. Játszanak, kiabálnak, futkároznak. Ki­kifutnak az úttestre is, ker- getőznek az autók között. Ilyenkor mindig állnak gép­kocsik az úttest mindkét ol­dalán, az iskola előtt. A sarkon tábla figyelmez­teti a gépjárművezetőket: vi­gyázat! Itt iskola van, itt gyermekek vannak! Az utóbbi hetekben ag­gasztóan növekszik ennek az utcácskának a gépjárműfor­galma. Érthetetlen a nagy­arányú forgalom-növekedés. S az különösképp érthetet­len, hogy a legnagyobb rak- súlyú tehergépkocsik, vonta­tók, üzemanyagszállítók és dömperek járnak erre nagy előszeretettel. Hogy ügyelnek-e a figyel­meztető, az iskolát, a gyer­mekeket jelző közlekedési táblára? 4 in | non ” 9 percen v u,lua|’ keresztül figyel­tük az iskola előtt elhaladó járműveket. Ezeknek körül­belül a 60—70 százaléka te­hergépkocsi, dömper, munka­gép, üzemanyagszállító, s vontató jármű volt. összesen 31 ilyen tehergépkocsit, mun­kagépet és szállító járművet számoltunk meg. Zötnük az aluljáró felőli oldalon kanya­rodott be. de jó néhány a „Behajtani tilos!” táblával lezárt irányból érkezett... Feljegyeztük a rendszámokat is, emlékeztetőül. Legalább is azokat, amiket láttunk a szürkületben. A gyerekek a délutáni ta­nítás végén kijönnek az is­kolából. A türelmesebbje szépen megáll a járda szé­lén, megvárja, míg nyugod­tan átmehet a túloldalra. A türelmetlenebbek azonban nekiiramodnak, átcikáznak két autó között az úttesten. Néhány srác pedig — afféle „belevaló” legénykék — ab­ból csinál sportot, hogy fut­kos oda-vissza, felborzolva a gépkocsivezetők idegeit, s él­vezve nyilván a süvöltő fék­csikorgást. Baleset nem volt még. Ez nem is a gépkocsivezetők ér­deme elsősorban, inkább azt mondhatnánk: szerencsés vé­letlen. Ök ugyanis meglehe­tősen sebesen hajtanak az is­kola előtt is. S odább pedig a kanyarban olykor oldalra vág lel a vontatók pótkocsi­ja, billegnek, csikorognak a meg-megcsúszó kerekek. Baleset eddig nem történt. megelőzendő, nem volna-e helyesebb lezárni ezt az ut­cát a tehergépkocsik és na­gyobb járművek előtt? ppl De a bajt inanv megalakításáról kézzel irt előterjesztését a Nemzet- gyűléshez. Pálur Endre e dokumen­tumokat — amelyeket egyéb­ként az iskolai oktatásban felhasználnak — most is megmentette az árvíz pusz­tításától. Szívesen átadná azokat az illetékeseknek, hogy további veszélynek ne legyenek kitéve történelmi múltunk eme érdekes doku­mentumai. Hinta az iskolának Az újharangodi tanya kis­iskolásainak igen nagy örö­met. okozott a Volán 3. sz. vállalatának vezetősége. A X. pártkongresszus tisztele­tére nagyon szép kettes hin­tával ajándékozták meg az iskolát. A hintához mászó­kötelet és mászórúdat is fel­szereltek. Tóth Gellért, az iskola ve­zetője ezúton is megköszöni Valykó István igazgató elv­társnak és a játék előállítá­sában közreműködő ipari ta­nulóknak a kedves ajándé­kot. Bartók a tornateremben A kolónián épült iskola téglafalát barnára vénítette a gyárak korma-füstje. Novemberi csípős szél citeráz a fák puszta ágain. Bent, a tornaterem széksoraiban ünneplőbe öltözött szülők, vendégek. Kék nyakkendős kis­dobosok, vörös nyakkendős úttörők ingén, blúzán csillan a délelőtti napfény. Különös élmény: Bartólc-hangverseny egy általános isko­la tornatermében ... Kicsinyek énekhangján, furulyaszavá­val, zongora- és hegedűjátékával üzen a 25 éve elhunyt géniusz. A népdalcsokor friss zengésével üzeni: „minden nép zenéje szép. s összefér rokonként”. Az alsó tagozatos kisfiú. Juhász Feri átérzett hegedülésével üzeni, a hetedikes Hruscsák Erzsi és Padányi Jóska biztonságos zongorázásával üzeni; mindnyájunké a „tiszta forrásból” merített zene, gyer­mekeinké is. A gyerekek is üzennek; felszabadult énekükkel, értő zené­lésükkel, tudásukkal azokhoz a felnőttekhez szólnak, akik még nem értették, nem szerették meg ezt a zenét. Huszti Ilona hangján, a költő szavaival mutatják fel a zeneszerző­óriást, aki „olyan vékony, mint a halszálka, olyan fehér, mint a liliom: de ha leül a zongorához, sárkánnyá változik át”. Szép és méltó volt ez a délelőtti emlékezés. Köszönet érte a szereplő gyerekeknek, köszönet Nagy Lajosné és Kovács Klára karvezetőknek, az irodalmi műsort összeállító Grassal- kovich Máriának; s a diósgyőrvasgyári 18. sz. énektagozatú általános iskola egész tantestületének. A Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállala (Miskolc, József Attila utca 59.) alkalmaz építészmérnök, építésztechnikus végzettségű, 5 éven felüli kivitelezői gyakorlattal rendelkező munka­vállalókat építésvezetői és főépítésvezetői munkakörben. Jelentkezés a vállalat személyzeti vezetőjénél. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola 1971—72-es tanév nappali és levelező tagozatára jelentkezők részére — a felkészülés segítése céljából — előkészítő tan folyamot indítun k Miskolcon, matematika, politikai gazdaságtan és törté­nelem tárgyakból. Jelentkezési határidő: 1970. november 13. Jelentkező'- lapot, és tájékoztatót a megyei tanács vb pé’v/üeyi o tályan lehet beszerezni. (Miskolc. Tanácshoz té* 1 Márkus Ferenc tanf. felelős. III. emelet. ?o Telefon: 15-051. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom