Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 flW. i, Megmámorosodott a közönség A Tacsankát háromszor mutatták be 1 belorusz táncművészek miskolei sikere Árucikk lett-e? A BELORUSZ ÄLLAMI TÁNCEGYÜTTES péntek es- - ti miskolci bemutatkozását szinte szűnni nem akaró tapsvihar köszönte meg. Mielőtt még 'felgördült volna a függöny, s a táncosok berobbantak volna a színpadra, Kováts György, a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatója köszöntötte az együttest, mely hazánkban ünnepelte tizenegyedik születésnapját. Nemcsak megalakulását tekintve fiatal az együttes, táncosainak életkora is a legfiatalabb a Szovjetunióban. Talán ezért is van az, hogy annyira fiatalosak táncaik. Ezek a belorusz lányok és fiúk a tánc nyelvén roppant egyszerű és természetes érzésekről beszéltek nekünk, arról, ami minden nép érzelemvilágában megtal álható: az életörömről, a fiatalságról, játszi-kedvéről, a lányok szépségéről és .az ifjak vetélkedéséről. A táncok címei is erről árulkodnak, hiszen számaik neve: Orömtánc, Vetélkedő, Erdővidéki legények, Janók, azaz Lenecske vagy Aranycsigácska. Nehéz lenne egészen pontosan visszapergetni líiindazt, ami ezen az estén történt. Hiszen a szépen kidolgozott táncok, a könnyed mozdulatok szépsége, a rendkívül nehéz táncfigurák egymás- utánisága az emlékezetben nem rögzíthetők úgy, mint a filmen. Mégis, az össz-emlé- ken túl, sokáig megmarad emlékezetünkben egy-egy részlet, egy-egy mozdulatfű- zér. A Vetélkedő háromszor hármas legénytánca, a belorusz ifjak versengése maradandó élményt nyújtott. S ugyanilyen kedves volt a I.enecskében a lányok és fiúk vidámsága, finom mozdulata, ahogy hol magát a növekvő lent, hol pedig a lennel dolgozó lányokat testesítették meg. NEMCSAK TANCTUDÄS- KÖL adtak bizonyságot a Belorusz Állami Táncegyüttes tagjai, hanem igazán kitűnő színészi képességeikről is. Abban a régi belorusz táncban, amelyben a gőgös legényt tanítják móresre a falu lányai és legényei, vagy a Pavlinkában, ebben a tánckettősben, . amelyben a városba szakadt, a városi életet majmoló fiatalembert leckézteti meg falun maradt szerelme, tapasztalhattuk e képességüket is. Ugyanezt mondhatjuk el befejező számukról, A tél örömeiről is: felszabadult öröm sugárzott ki a táncból, melyből nem hiányzott a móka sem. A legemlékezetesebb táncuk mégis, úgy véljük, a Ta- csanka volt. Ez a nagylélek- zetű, három részből álló kompozíció Csapajev hős katonáinak állított emléket. A tanácsira lóvontatta harckocsit jelent. Ezzel harcoltak Csapajev fiai. Ebben a táncban is benne volt az öröm, a győzelem öröme, de benne volt az a fennséges nyugodtság és elszántság is, amely az egész népet jellemezte. A hatalmas kompozíció — szinte az együttes valameny- nyi tagja részt vett ebben a táncban — nemcsak méreteiben, hanem magas művészi előadásmódjában is kiemelkedett. az est programjából. Nem véletlen, hogy a rendkívül nehéz és fokozott dinamizmusú. táncot háromszor tapsolta vissza a közönség. A táncosok művészi felkészültségét dicséri, hogy mindhárom alkalommal hiánytalanul, ugyanazon a művészi kivitelezési ' fokon ismételték meg a záró tételt. Megmámorosodott a közönség a Belorusz Állami Tánc- együttes estjén. A szűnni nem akaró taps olykor teljesen elnyomta a zenekar hangjait. Ha azt kérdeznénk, miért váltott ki ilyen nagy sikert az együttes műsora, könnyű megadni a választ. Nem csalódtunk várakozásunkban, a szovjet együttesek híréhez méltóan táncoltak ezek a fiúk és lányok. S tették ezt játszi könnyedséggel, belülről fakadó örömmel és átéléssel. Nemcsak a közönség, ők maguk is megmá- morosodtaik, ÜNNEP VOLT PÉNTEK ESTE a Megyei Rónai Sándor Művelődési Központban. S a sikerből kijutott Á. G. Opanaszenkonak, az együttes művészeti vezetőjének és koreográfusának, és V. I. Bogdajkonak, a zenekar karnagyának is. Hiszen az örömben és élményben, amit a közönségnek szereztek, valamennyiüknek része volt. A táncosok mellett a műsor második részében hallhattuk Osztromeckij érdemes művész cimbalom játékát is. Maradandó élményt, nyújtott a kardtánc előadása, s Brahms Második magyar tánca is. Szombaton este.Özdon mutatkozott be az együttes. Csutorás Annamária Négy esztendővel ezelőtt, a IX. pártkongresszuson Kos- suth-díjas kiváló költőnk aggodalmára válaszolva a párt első titkára leszögezte, hogy a mi társadalmunkban a kultúra nem válhat árucikké, és az akkor még csak bevezetni tervezett gazdaságirányítási, rendszer sem eredményezheti a művelődéi különböző megjelenési formáinak kereskedelmi árucikké való degra- dálását. Ezt az álláspontot később a kongresszus határozata is rögzítette. A gazdaságirányítás reformja során ez az aggály több helyen felmerült; különösen a refoi-m bevezetése előtti vitákban és, a művelődésügy legkülönbözőbb területein megtartott tanácskozásokon kapott helyet. Ugyanakkor mind a legfelsőbb pártvezetés, mind pedig az állami vezetés részéről ismételt megerősítést nyert a kongresszusi állásfoglalás, és igen sok helyen elmondtuk, leírtuk: a gazdaságirányítás tézisei nem alkalmazhatók mereven a művelődésügyi életre. Ott bizonyos ésszerűbb gazdálkodási rendet kell kialakítani, elsősorban a rendelkezésre álló anyagi javak jobb összefogásával, és azok célszerűbb, gazdaságosabb és művelődéspolitikánk szempontjából is hasznosabb felhasználásával. Ebben a gondolatkörben, illetve ennek az álláspontnak a realizálása során több fontos intézkedés is született. Ide sorolhatnánk például a kulturális alap létrehozását, amely a korábbi művészeti alapok egyesítésének, tehát anyagi erőinek összefogásán kívül azt is eredményezte, hogy a művelődéspolitikai szempontból kevésbé kívánatos kulturális termékek után fizetendő járulékokból támogatást tudott nyújtani igen sok értékes, s a legkülönbözőbb műfajokban jelentkező alkotás megszületéséhez. így ezek a „gazdaságtalan" művészeti produktumok nem kellett, hogy árucikké váljanak, megteremtésüket nem tették lehetetlenné gazdasági meggondolások, sőt államunk a kulturális járulékból nyert összegnek sokszorosával támogatta állami dotációként e művek megszületését, vagy a különböző kultúrpolitikai missziókat. (Gondoljunk csak a hangversenyélét támogatására, a színházjegyek árához történő hozzájárulásra, könyvkiadási politikánkban egyes művek eladási árának rendkívül alacsony voltára. Messzemenően támogatja hát a párt és a kormányzat a művelődésügyet, és a közvetlen támogatáson felül közvetett úton is segít a kultúra értékes termékeinek köz- kinccsé válásában. Az elmúlt hónapokban tartott országos népművelési konferencia állásfoglalása is szükségesnek tartotta —, s ezzel a konferencián- megjelent, az egész magyar gazdasági életet képviselő magas beosztású gazdasági vezetők is egyetértettek —, hogy egy-egy intézmény, vállalat, szövetkezet ne csak saját dolgozóinak művelődési éleiével törődjék, ne csak arra áldozzon, hanem szocialista jellegéből fakadóan tartsa kötelességének a környezetében élő emberek kulturális szükségletei kielégítésének támogatását is. A X. pártkongresszus tézisei között is van ilyen tartalmú utalás. Mi indokolja hát akkor a címben feltett kérdést? Egyértelmű választ adni erre a kérdésre nem lehet. A gazdaságirányítás reformjával párhuzamosan bizonyos gazdaságossági tendenciák a művelődési életben is .hangsúlyt kaptak, helyenként el is uralkodtak. Nem felső szinten, hanem sokszor a legalsó fokon, egy-egy művelődési háznál, ' intézménynél, alkalmi vállalkozásnál. Mivel a közművelődési intézmények legtöbbjének a fenntartó szervtől juttatott támogatás nem elég az önfenntartáshoz, szükségesnek mutatkozik bizonyos „kigazdálkodás”. Olyan bevételi forrásokat kell keresniük, illetve olyan rendezvényeket kell szervezniük, amelyek pénzt hoznak a házhoz, hogy azok bevételéből az intézmények fenntartsák magukat, illetve az eszmeileg, tartalmilag, művészileg hasznosabb rendezvényeket is finanszírozni tudják. Ez a gyakorlat helyenként. már torzulásokhoz is vezet, és nem egy művelődési intézménynél a nyereségre törekvés domináns szerepet kap, nem ritkán igen káros eszmei engedmények árán. A gazdaságosság rossz értelmezésével találkoztunk például korábban tanácsi szerveknél is, amelyek a könyvtári beszerzési keretek nagyarányú csökkentésével kezdték a „takarékoskodást”, j Nem egy üzemnél, intéz- j ménynél erősen csökkent a j korábbi jó szocialista mecénás szerep is, amit részben a képzőművészet, részben a ' Kisfilmek a novemberi moziműsorban A novemberi műsorban teilen e nagyjátékfilm kerül i premiermozik vásznára, közülük egy magyar: ‘Szenes Mihály Érik a fény cí- nű munkája. Egész estét betöltő dokumenturnfiilm a engyel Szeptember és má- ius között. E filmek kísérő- nűsoraiként ismét több új ■dsitimet ismerhet meg a közönség. Requiem címmel Schüller Imre emlékezik vissza Deák Györgyre, a népszerű tudományos és oktatófilm stúdió alapítójára. E kisfiim egy jtvösremeket mutat be, amelynek megörökítését még Deák György kezdeményezze, de csak most vált valósággá. A negyven év előtti sönyvtári helyzetet állítja szembe a mával Kollányt Ágoston Nyitott könyvek című munkája, a Díszszemle ’70 pedig a felszabadulásunk 25. évfordulóján megtartott katonai díszszemlét örökíti meg. Glósz Róbert és Lestár János új filmje néphadseregünk mindennapi életéről is képet ad. Fényesebb a napnál címmel Vagyóczky Tibor Las Vegas két arcát mutatja be. Ember és ember címmel érdekesnek ígérkező magyar rajzfilmsorozat is indul. A 66-os számú megye az egykori spanyol királyság emlékét idézi, a jugoszláviai menyasszonyvásárlás szokásának korszerűtlen voltát pedig a Mennyibe kerül egy nő? című film ábrázolja. A hiúság karikatúrája a Vérszomjas vadállatok című csehszlovák rajzfilm. Megjelenik még novemberben a Ceylon, a legendák szigete című útirajzfilm, két sporthiradó és egy világmagazin. Tengerparti éjszakák. JjuJzty fa. (Leukey Zoltán rajza.) művészeti es művelődési élet más területein betöltötték. A mozik, illetve az azokat fenntartó megye; vállalatok, bevételi terv teljesítésére kötelezett • gazdasági szervek, hogy pénzügyi feladataiknak is eleget tehessenek, sokszor kénytelenek eltorzítani helyesen kialakított műsorrendjüket és műsorpolitikájukat a polgári, a tartalmatlan, kommersz filmek javára. E torzulás sajnos, mindig eszmei károsodással jár. de kényszerhelyzet szülötte. Művelődéspolitikánkban évek óta alkalmazzuk a támogatás, tűrés, tiltás elvét. Ennek megfelelően juttatunk anyagi és erkölcsi támogatást a különböző művészeti ágazatokban jelentkező műveknek, vagy éppen járulékkal sújtjuk a kevésbé kívánatosat. Az effajta megkülönböztetés jó szabályozónak bizonyult, de csak kezdetinek. Ugyanakkor tükrözi azt a törekvést is, hogy kormányzatunk a művelődésügyet semmiképpen nem akarja árucikknek, bevételt hozó tevékenységnek tekinteni. (A legkülönbözőbb ágazzatok ban nyújtott, magas szubvenciók bizonyítják ezt.) Meg kellene azonban találni a módot arra is, hogy az alapvetően jó kiindulópont alsóbb szinteken sem torzulhasson el. Ne kényszerüljön a művelődési ház tömegben nyújtani a csökkentett értéket, s ne legyen például a mozik mü- sorpolitikájának állandó rossz befolyásolója a nyereség! mutató. Egyes fajta kulturális termékek kereskedelmi forgalomba kerülnek. Könyvek, hanglemezek, képzőművészeti és iparművészeti munkák, vagy éppen a művészeti produkciókhoz szóló jegyek. Ezek esetében már az egyes termékeket igen differenciálton kezelő, jó, támogató politika érvényesül. A IX. kongresszus állásfoglalása gyakorlattá vált tehát. A kultúra még akkor sen) lett árucikk, ha az előbb említett hibákkal többfelé találkozhatunk is. De ezeknek megszüntetése folyamatos és igen fontos feladatunk. Benedek Miklós Népművelési tataira Mezőkövesden Mezőkövesden a járási művelődési központban népművelési bemutatóterem létesítését tervezik. A januártól a járás népművelői rendelkezésére álló teremben a korszerű komplex ismeret- terjesztés eszközeit tárolják, illetve mutatják ,be azok használatát. A járást művelődési központ tájékoztatót adott Iá a községeknek arról, hogy milyen segítséget adhat a jövőben a sokirányú köz- művelődési munkához, milyen szemléltető eszközök, vetítőgép és egyéb, az isme rét terjesztést segítő felszerelések állnak a bemutatóteremben rendelkezésre. Ezzel a bemutatóteremmel jelentősen könnyebbé válhat a járás egyes községeiben az ismeretterjesztő munka. A szakmai, módszertani útmutatás, nemkülönben az egyes falukban be nem szerezhető eszközök kölcsönzése — megfelelő helyi igények esetén — a járás egésze közművelődési munkáiénak tartalmi és színvonalbeli emelkedését szolgálhatja.
