Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG Minden második gyermek... Megjegyzések egy KNEB-jelentéshez „A népi ellenőrzés 130 óvo­dára és 160 általános iskolai napközi otthonra kiterjedően megvizsgálta az intézmények működését... Az ellenőrzé­sek harmincháromezer gyer­mek elhelyezési körülménye­it érintették.” így kezdődik a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság je­lentése, amelyet nemrégiben a kormány is megvitatott, 'halálunk ebben a tanul­mányban néhány dicseücvésre méltó adatot: ma már min­den második gyermek óvodá­ba jár és a napközi ottho­nokban elhelyezett tanulók Élet aa óvodában. aránya 15 százalék fölé emel­kedett. Országosan, 1960-nal összevetve az elhelyezett gyermekek száma 136 ezer­rel növekedett. * A statisztikai felmérések beszédesen bizonyítják, hogy az óvodából iskolába kerülő gyermekek mennyivel jobb eredményt érnek el, mint azok, akik nem jártak, vagy nem járhattak óvodába. Ti­zenegyezer tanuló iskolai elő­menetelét megvizsgálva a né­pi ellenőrzés megállapította, hogy a volt óvodásoknak 96 százaléka, az iskolára előké­szítő csoportosok 87 szá­zaléka, a családokból köz­vetlenül iskolába kerülő gyermekeknek mindössze 69 százaléka végezte sikeresen el az általános iskola első% osztályát. Az idézett adatok egyér­telműen bizonyítják az óvo­dák pozitív előkészítő és ne­velő hatását. De az őszinte­ség megkívánja, hogy hozzá­tegyük: sajnos, férőhely hi­ányában évente a jelentkezők 25—30 százalékát kell visz- szautasítani, s ez a hátrány — a felmérés tanulsága sze­rűit — különösen az alacsony jövedelműeket és a fizikai dolgozók gyermekeit érinti. * Az országosan sorra épülő új lakótelepek általános prob­lémája, hogy kevés az óvo­da ós a napközi. Az óvoda­hiány oka, hogy a legtöbb helyen az országos átlaggal számolnak a tervezésnél, vagyis 100 családra 1X3 gyer­meket kalkulálnak. Márpedig a lakótelepeken — és ez na­gyon egészséges, hogy a ta­nácsok főleg a nagycsaládo­soknak adják a kényelmes, új lakásokat — 100 család­ra 136 gyermek jut!... A települ ésszerkezeti adott­ságok következtében a köz­ségek felében nem műkö­dik óvoda!... Ez a tény köz­vetve az asszonyok munka- képességére is kihat A je­lenlegi, sokszor feszítő mun- Icaerőgondot is enyhítené, ha a községekben, vidéki te­lepüléseken több lenne az óvoda. S ez nem egyszerűen csak a helyi tanácsokon mú­lik. A vállalatoknak ez irány­ban is lehetne mit tenniük. * Az elmúlt évtizedben éven­te átlagosan ötezerrel növe­kedett az óvodai férőhelyek száma. De ez még mindig kevés !... A következő ötéves tervben 37 ezer férőhellyel számolhatunk. De mellékívánkozik egy másik hivatalos adat is: az a demográfiai tény, hogy már az idén 25—30 ezer anyának jár le az országban a gyer­mekgondozási segélye. Közü­lük legtöbben csak úgy tud­nak újra munkába állni, ha gyermekeiket óvodában tud­ják elhelyezni. Tehát már az idén, de a jövőt tekintve még inkább nem, árt szám­ba venni, hogy "a 'szülések ösztönzését csak úgy oldja meg a gyermekgondozási se­gély, ha a gyermekek elhe­lyezési gondja is csökken. A 37 ezer új férőhely sok­nak tűnik, de ha a gyara­podó igényeket nézzük, még­sem elegendő. Más forrásból sem ártana keresni a meg­oldást­Az óvodai férőhelyhiány részbeni ellensúlyozását szol­gálja az iskolát előkészítő csoportok szervezése. Orszá­gosan tavaly például több mint tízezer gyermek vett részt ezeken a tanfolyamo­kon. Az iskolaelőkészítők ta­pasztalatai általában kedve­zőek, szükséges lenne műkö­désük kiszélesítése. * Minden második gyermek óvodában nevelkedik és min­den hatodik jár országosan napközi otthonba, de egyre több azoknak a családoknak száma, amelyek élni szeret­nének az óvodai napközi ott­honos elhelyezéssel. A jövő generációjának felnevelésé­ért, a kulturáltabb nemzedék formálásáért a tanácsoknak, vállalatoknak, szövetkezetek­nek egyformán érdekük, kö­telességük minden lehetőt megtenni. B. J. A kőműves irattáros — Mindig délelőttös; négy­re itthon szokott lenni. Most biztosan papírokat hoztak, azért késik. A konyhaszekrényen ugyan­olyan fekete bádogvekker, mint amilyet apám is vett, még 1939-ben. A tiszta sza­gú konyhába beragyog a vas­tag füstön is áttörő, tégla színű októberi nap. Kint sa- lakhányók sötét tömbje sú­lyosodig, éri ás kémények szúrnak az égbe, három hű­tőtorony gőzfel leget terít. Barnásvörös.-* és lilásbarna árnyakatokban komorlik a néha-néha nagyot szusszanó hatalmas gvár. — Nincs abban semmi me^rni való, az ő egyszerű életi bm — mondta az elne- b«»-.. - 't testű, idős asszony, ’ -os felesé?-». 0 s Sándor hazafelé h- llag. Hazafelé., a gyár tö­vében maghúzódé, egykor Kalló-szernek nevezett mun­kástelepre. Valaha itt, a Színva jobb partján laktak a Patakra épített malmok gaz­dái. ö már nem emlékszik rájuk, de édesapja gyakran emlegette. Neki adott először családjukból kenyeret a gyár: ollóváeó volt a hennerdében. Ifjabb Sándor niadárcson­tú, vékonyka fiú volt; ezért 1925-ben Weiner úr Széche­nyi utcai úri-női divatüzleté­be adták kereskedőtanonc- nak. De beütött a gazdasági válság, és 1929-ben elbocsá­totok. A 17 éves legényke mit tehetett; szüntelenül munka után koptatta lábát. Néha akadt is valami. Vá­sározó kereskedőkkel járta a megyét, a Guttmann-szövödé- ben cipelte a molinóvégeket, építkezéseknél napszámosko- dott. Szőlőmunkát is elvál­lalt: ősszel fedett, tavasszal nyitott, metszett Pedig nem értett hozzá. Ügy segített magán, hogy erőtlen, öreg édesapját is elvitte a szőlőbe, s az ő utasításai nyomán bo'dogul! valahogy. A válság makacsul tartot­ta magát. Remény se volt rá, hogy tanult szakmájában, a kereskedelemben dolgoz­zék. Potenga úr, az építési vállalkozó, embereket kere­seti: beállt hát kőművesinas- nak. Két év múlva aztán Potenga t. is megfojtotta a válság, beadta az ipart. Eli­zeus Sándor egy másik mes­ternél szabadult. Két szak­mája 'volt, mégis munka nél­kül tengődött. Végre 35-ben bekerült egy magáncéghez, amelyik a Diósgyőri Vas- és Acélgyár finomhengerdéjé- nek építkezésén dolgozott. A lenyugvó nap hátulról ezüstözi az irattáros ősz fe­jét. Tarkóján érzi melegéi. Vele ballag hosszú árnyéka, s fekete medrében a gyár szennyétől sötét Színva pa­tak. Így kísérik egymást las­san 34 éve. 1936 januárjá­ban lépett be először a fi- nomhengerdébe-, mint az ögvár bejegyzett munkása. Már kellett az ember, kellett az acél; háborúra készültek a hatalmasok. Ajtóhúzó se­gédmunkás lett, majd a hen­gersor különböző munkahe­lyein dolgozott. Gyenge test­alkata nehezen bírta az erős fizikai munkát. Megváltás volt számára, amikor 1937 februárjában az irattárba tették altisztnek. © Ülünk a félhomályban a cserépkályha mellett. Elizeus Sándor irattáros csoportveze­tő maga elé néz, s csendes szóval munkájáról beszél. Máig sem tudja, miért ép­pen rá esett a választás. Ta­lán azért, mert szépen és gyorsan írt, s értett valamit a könyveléshez? Megszerette a porszagú, nyáron hűvös helyiségek csendjét, a meny- nyézetig húzódó, körbefutó polcok méltóságát. Mint a tenyerét, úgy ismeri már a Nagymama a küszöbön Von meg melege a napnak, különösen déltájban. Ebédre harangoznak a faluban, s amikor az új telepen egy va­lóságos villasoron megyünk végig, minden kíváncsiskodás nélkül is belátunk a nyitott ajtón át az üvegfalú, hallsze- rű előszobába. Ott ebédel a család. Asztal- fön az apa, szemben vele az anya, kétoldalt a gyermekek. Nagyobbacskák már, ők is asztalnál ülnek. És a nagy­mama? öt is megpillantjuk, de nem az asztalnál, hanem az ajtóban, a küszöbön ül, úgy se kint, se bent, és lá­basból kanalazza a párolgó levest. Mennyit változott az utób­bi negyedszázadban velünk a világ! Legszebb bizonysága ennek falun éppen ez a gyö­nyörű villasor. Szép házak, csupa ragyogó, napfényes ab­lak valamennyin. Némelyik­nek saját motoros kútja is van, így hát nem ritkaság a vízvezeték és a fürdőszoba sem. A gyarapodás, a jómód a divatos ruházkodáson, nö­vekvő jövedelmen is jól le­mérhető. Csak a régi, patriarchális paraszti szokások változnak nehezen. Mert íme, nagyma­ma még ma is kiszorul ebéd­kor a küszöbre. És ezen sen­ki sem ütközik meg a család­ban, még asszony lánya sem. aki talán ugyancsak hangos szóval tud verekedni a tsz- ben a nők jogaiért. Ami na­gyon is dicséretes és helyén­való. Valamint az is, hogy az iskolásgyermckeikct is oda­ültetik maguk közé, az asz­talhoz. Hadd legyenek együtt a szülök és a gyermekek. De azért a nagymamáról sem lenne szabad megfeled­kezni, Évszázadokon át ele­get ültek már a mi nagy­mamáink a küszöbön. Sokat, fáradtak, eltörődlek a min­denkor nehéz paraszti élet­ben. S amikor a mi időnk­ben könnyebb lett a paraszti sors is, éppen velük ne tö­rődnénk? Állítsuk fel liát őket a küszöbről, és ültessük oda kedvesen magunk mellé az asztalhoz' Mert így szép, így egesz az ebédelő család. (b. j.) Emberek, császárokf romok Mintha Rómában járnék. Császári fórumok, városfalak, termák, amfiteátrumok, po­gány szentélyek és őskeresz­tény bazilikák, császársírok és szarkofágok, mozaikpad­lók, freskómaradványok. Marcus Aurélíus szép szobor­portréja itt és lovasszobra a Campidoglion. Az itteni kato­nai amfiteátrum küzdőtere nagyobb volt, mint a római Colosseumé. És itt, Aquin­cumban találták meg az ed­dig ismert egyetlen római ko­ri orgonát. Amikor Augustus császár, az időszámításunk kezdete körüli években a római bi­rodalom határát előretolta a Dunáig, az itt élő illír, kelta ós eraviscus őslakosságot széttelepítették, katonai el­lenőrzés alá vonták. A megszállók — katonák — lassan keveredtek az ős- lakókkal. Az I. század végére itt, a határ mentén is roma- nizálódtak az egykori eravis­cus falu lakói — elsajátítot­ták a hódítók nyelvét, szoká­sait, vallását. (Bár a 3. szá­zadban is, amikor a Gellért­hegy lejtőin már régen az aquincumi birtokosok gyü­mölcsei zöldelltek — a la­kosság visszajárt a hegytető­re, és a bennszülött istenek­nek áldozott A kultusz egyik jóspapja, T. Flavius Titianus augur az eraviscus közösség nevében állított itt fogadal­mi oltárt;) Denin Kohászati Művök szá­zados történetét őrző, három­ezer folyóméternyi, temér­dek anyagot. Az ő gondja az 1845-től napjainkig össze­gyűlt több millió fontos irat rendszerezése; s az ő érde­me, hogy a hatalmas papír­tömegből bármikor percek alatt kikereshető a műszaki vezetők, a kutatók számára nélkülözhetetlen bármilyen információ. A felbecsülhetet­len értékű irattári anyagot a háború alatt sem érte jelen­tős károsodás. Miskolc fel- szabadulása után két héttel a hadseregtől hazaszökött irattáros és munkatársai megkezdték a perecesi bá­nyába rejtett iratok vissza­szállítását, rendezését. © 1948 után elvégzett egy adminisztrációs, és egy irat­tározási tanfolyamot. Kétsze­res kiváló dolgozó, a honvé­delmi érdemérem tulajdono­sa, ötször választották szak- szervezeti bizalminak. A Le­véltári Szemle 1968. évi első száma ezt írja róla: „Van egy-két. magas színvonalú, s irattári fegyelem tekinteté­ben kifogástalanul működő nagyüzemi irattár. A legki­emelkedőbb teljesítményt ezen a területen Elizeus Sán­dor, a diósgyőri Lenin Ko­hászati Művek irattárosa nyújtja, aki mintaszerűen ke­zeli a gyár ma is helyszínen őrzött történ-»B nnvavát...” Takács Lajos Traianus császár 103 es 107 között kettéosztotta Pannónia tartományt, s a keleti rész székhelyéül Aquincumot je­lölte ki. S első császári hely­tartójául a későbbi Hadria­nus császárt nevezte ki. Aquincumot Hadrianus ró­mai városjoggal ruházta fel, municipium rangjára emelte — a szabad születésű lakos­ság részére megkülönbözte­tett jogállást biztosított. 194- ben Septimus Severus csá­szár még magasabb — colo- nia — rangra emelte a vá­rost Üj középületeket, für­dőket, szentélyeket emeltek. Külön települt a polgárvá­ros, a katonai tábor és a ka­tonaváros. Kőből, téglából díszes házakat emeltek. Víz­vezetéket építettek, központi fűtést ós .vízöblítéses latri­nát. A polgárvárost — római mintára — fallal vették kö­rül. A centrumban a fórum, az államvallás szentélyeivel, vásárcsarnokkal, fürdővel. A főutcákat boltok, kézműves egyesületek és papi testüle­tek székházai szegélyezték. Aquincum — ma rommező. Sárguló lombok, ősz, csendes derű. Versek szólnak a sír­kövekről, az elmúlást hirde­tik. Hajdan volt dicsőséget, emberek, császárok és biro­dalmak pusztulását. Kirándu­ló iskolások zsivaja veri fel a csendet. A múzeum. Pacatus mes­ter műhelyéből a vörösmá­zas edények, agyagmécsesek. Minerva istennő, bronz iga­veret, Jupiter bronzszobor. Üvegfúvó, fazekaskemence, Mithras szentély. A romkert. A polgárváros központja — a fórum, a ba­zilika, a közfürdő es a vásár­csarnok. Légfűtéséé torna- csarnok, szennyvízlevezető. Néhány évtizedes virágzás. Aztán a barbár támadások, a római birodalom válsága, a hanyatlás jelei érződnek Aquincumban is. S hiába erősítette meg a birodalom határait I. Valentinianus csá­szár a IV. század 70-es évei­ben őrtornyokkal, katonai táborokkal, a barbárok — Aquincumban a hunok — könnyen győzelmet arattak. A lakosság elvándorolt, az egykor virágzó civilizációnak már nyoma is alig maradt, amikor az V. század első év­tizedeiben hivatalosan is el­hagyták Aquincumot a római közigazgatás képviselői. Aquincum épületei — túl­élték a római birodalom összeomlását. Az amfiteátrumba költö­zött a honfoglaló Árpád fe­jedelem családja. Zsigmond idején megújították a római falakat. Mátyás király római gyűjteményt rendezett be bu­dai palotájában. 1778-ban a véletlen hozta felszínre a ka­tonai tábor nagyobbik tü ­dőjének romjait az óbudai Flórián téren. A polgárváros módszeres feltárásához csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek hozzá. A fürdő és a vásárcsarnok­rom rendezése még ma is tart Emberek ra’ ják a kö­veket. a salakot: az Országos Műemléki Felügyelőség mun­kásai. Kádár Márta A vásárcsarnokhoz csatlakozó kerengő oszlopsora.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom