Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1970. nov. 1. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Határozat — valóság Rajtunk a jövőben sem múlik... Négy évvel ezelőtt a megyei pártértekezleten felszólalt Jánosi Márton, a Tiszai Erőmű Vállalat kazángépésze is. Többek között hangsúlyozta: „Az erőmű kommunistái tanulmányozták és meg­vitatták a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit és a módo­sított szervezeti szabájyzat-tervezetet. A viták alapján állíthatjuk, hogy párttagságunk egyetért a IX. kongresszus irányelveivel, és biztosíthatjuk a felsőbb pártszerveinket arról, az erőmű kommu­nistái végrehajtják az irányelvekben meghatározott felada­A szocialista rend­szer kialakulása után, a bé­kés egymás mellett élés a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok között folyó harc legkívánatosabb formája, a kapcsolatok alapelve. Szer­ves része az imperializmus elleni ’'arcnak, a nemzetközi osztályharc sajátos, új for­mája. Nem jelent megbéké­lést a kapitalista és a szoci­alista rendszer közölt, a ki­békíthetetlen ellentétek to­vábbra is fennállanak. A szo­cializmusnak azonban az az érdeke, hogy ne fegyverrel, hanem más eszközökkel, más síkon vívja harcát. A békés egymás mellett élés legfon­tosabb követelménye, a le­mondás a háborúról, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszközéről. Po­litikai és stratégiai tartalma, hogy a legkedvezőbb nemzet­közi viszonyt biztosítsa a szocializmus világméretű győzelmének kivívásához. A békés egymás mellett élés együttműködés és harc is. Akkor hatékony, ha meg­felelően kombináljuk. Gazda­sági, kulturális és tudomá­nyos téren főleg az együtt­működés a domináló, a dip­lomáciában a harc, ideológiai téren csak a harc a követen­dő módszer. Az imperialista­ellenes harcot semmi sem pótolja. Az imperialistaelle­nes erők akcióegységének alapvető láncszeme marad az a harc, amelyet a háborús veszély, a népeket továbbra is tömegpusztulással'fenyege­tő termonukleáris világhábo­rú veszélye ellen, a világbé­kéért vívnak. A helyzetre ma az a jellemző, hogy az új világháború elkerülhető­ségének lehetősége már lét­rejött, de a háború kirobban­tásának lehetősége még nem szűnt meg. A lokális, helyi háborúk indítását egyes ese­tekben sikerült, más esetek­ben nem sikerült elhárítani. Az imperializmus elleni harcban legdöntőbb szerepe a szocialista világrendszernek van. A szocialista országok politikája és egysége vala­mennyi antíimperialista erő összefogásának fontos té­nyezője. Miben rejlik a szo­cialista országok ereje, mi­lyen lehetőségeket nyújt po­litikai, katonai, gazdasági po­tenciáljuk? Politikai ■ vonatkozásban erőteljes és hatékony politi­kai és diplomáciai harccal korlátozzák az imperializ­must a nemzetközi életben, küzdenek a nemzetközi nor­mák érvényesítéséért. E harc eredménye, hogy előtérbe ke­rült a tárgyalásos megoldás, s az erőszak hívei háttérbe szorulnak, bár az ■ agresszió fenntartására irányuló törek­vésükről nem mondanak le. Húsz évi harc eredménye­képpen született meg a Szov­jetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság történelmi je­lentőségű szerződése. Az NSZK kormánya cselekvésé­nek oka abban van, hogy fel­ismerik az európai realitáso­kat. az erőviszonyokhoz iga­zodnak: lemondanak az erő- szakról és ennek alkalmazó­ból, elismerik és elfogad­ok a második világháború “On kialakult határokat, a Német. Demokratikus Köztár­saságot. Rz a szerződés na^„ hozzájárulhat az európai biz­ottság megteremtéséhez, a kapcsolatok kiszélesítéséhez. A szerződés ratifikálásának Pjegvannak a nehézségei. Kérdés, hogy' a CDU, CSU itart-e eddigi politikája ^lett, avagy ejti eddigi Jobbszárnyát. Anélkül, hogy hdokolatlanul erősödne a bi- , . .n\ a nyugatnémet politi- a Iránt, bízunk benne, hogy aki á-t mondott, b-t is tud mondani. , A szocialista országok e nyári „memoranduma” im­már a konkrét előkészítés fá­zisába juttatta az európai biztonsági értekezlet összehí­vását. Éppen a napokban je­lentette ki Pompidou fran­cia államfő is, hogy aktív részt fog venni a konferen­cia előkészítésében. Az arab államok elleni há­ború egy átfogó imperialis­ta offenzíva Szerves, része. Izrael mai vezetődnek poli­tikája a nemzetközi, az ame­rikai monopoltöke megteste­sítője. Agresszív politikáju­kat vallásos, faji köntösbe igyekeznek öltöztetni a vi­lág közvéleményének rokon- szenve, megtévesztése céljá­ból. Szabotálják az ENSZ Po­litikai Bizottsága 1967. no­vemberi határozatának vég­rehajtását, a békés, politikai rendezést Közel-Keleten. A legutóbbi kiprovokált jordá- niai válság rendkívül veszé­lyes helyzetet teremtett nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon. Fennállt az amerikai beavat­kozás közvetlen veszélye. Hogy ez mégsem következett be, az a realista politikát folytató arab országok gyors fellépésének ás nem utolsó­sorban a Szovjetunió diplo­máciai lépésének köszönhető. Az Egyesült Államok és Iz­rael késleltethetik az igazsá­gos megoldást, de nem aka­dályozhatják meg. A nemzetközi élet változat­lanul legfontosabb kérdése az indokínai térség problémája. Itt új helyzet állt elő a hábo­rú kiterjesztésével. A három ország haladó erői immár egységfrontban harcolnak az amerikai imperialisták és bábjaik ellen. Továbbra is szolidárisak vagyunk e térség népeivel, és minden segítsé­get megadunk részükre. Nem lehet kétséges, hogy az Egye­sült Államok számára a világ e térségében is ütött a bú­csú órája, még ha Washing­ton visszavonulási csatározá­sai — hogy ne túlzottan ve­szítsen tekintélyéből — egy ideig el is tartanak. A kommunista- és munkás­pártok moszkvai tanácskozá­sa után számos tényező iga­zolja az egységes fellépést a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunis­ta es munkáspártok egysége alapot nyújt rá, hogy össze­fogja mindazokat az erőket, amelyeket érdekeik szembe­állítanak az imperializmussal. Kína továbbra is kitart egységbontó, az osztályellen­séget segítő politikája mel­lett. Szakadár tevékenységük csökkenti az erőviszonyok optimális érvényesítésének. lehetőségét. -Elszigetelődtek. Kénytelenek voltak felfüg­geszteni a határprovokációt, és tárgyalóasztalhoz ülni. Lassú, belső konszolidációs folyamat, új jelenségek mu­tatkoznak politikájukban. Kezd , visszatérni a nemzet­közi életbe, normalizálja kap­csolatait. Külföldi követsége­in a „nagy proletár kultu­rális forradalom” idején ki­hunyt fény újra vibrál. * A napokban enIz tíznapos jubileumi ülésszaka. Nem oldott meg nagy nem­zetközi problémát, nem is vált csúcstalálkozók színhe­lyévé. De így is megmutat­kozott az ENSZ-ben is a nemzetközi erőviszonyokban beállott változás: a világszer­vezetben növekszik a szoci­alista diplomácia szerepe és tekintélye, konkrét javasla­tokkal küzdenek az igazságos és békés megoldásokért. Ni­xon is kénytelen volt hangot változtatni, lefékezni magát, éppen a legutóbbi ülésszakon mondott beszédében. összegezésképpen megálla­píthatjuk, hogy a forradal­mi világ folytatja támadá­sát. A rendszerek közötti küzdelem még nem ért véget, de a tőkés világ már nem tudja visszafordítani a tör­ténelem kerekét. Felülkere­kedőben vannak a realitások és fokozatosan utat vágnak maguknak a nemzetközi po­litikában. Nagyobb erők van­nak a béke és a haladás ol­dalán. Ezek az erők világ­méretekben aktivizálódtak. Mélységesen tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy az erőviszonyok meg­változásával a béke most már automatikusan biztosít­ható. Az imperializmus mé­lyülő politikai, ideológiai vál­sága ellenére képes a gazda­ság fejlesztésére, különösen a hadászati erők koncentrá­ciójában. Üj vonásokat vesz fel, mint az integráció, ki­használja a technikai és tu­dományos forradalmat a tö­megek befolyásolására. Képe­sek saját ellentéteiket is alá­rendelni az antikommunista koncepciónak. Mindezek indokolják, szük­ségszerűen követelik, hogy az erőviszonyok katonai ve- tületét a szocialista országok­nak nemcsak tartani kell, hanem tovább is kell fejlesz­teni. Sőt, arra kell építeni, számításainkat, hogy más te­rületen is előbbre kell lépni Első számú feladat, hogy na­gyobb gazdasági kapacitás álljon rendelkezésünkre; fo­kozni kell az ideológiai har­cot az imperializmus elleni küzdelemben. A békés egy­más mellett élés politikája növeli az ideológiai harc fon­tosságát Elmondhatjuk, hogy a két kongresszus között, a nemzet­közi élet kritikus időszaká­ban hazánkban nem voltak zavarok. Pártunk azon volt, hogy internacionalista, elvi politikával biztosítsa szoci­alista építőmunkánk nemzet­közi feltételeit. Külpolitiká­jában pártunk nem helyez­kedett a mindent vagy sem­mit maximalista álláspontra. Az apróbb lépéseket is fon­tosnak tartotta. Kedvező és szilárd nemzetközi pozíciót vívtunk ki. Megélénkültek diplomáciai kapcsolataink. A kapcsolatok fejlesztése tekin­tetében különösen regionális vonatkozásban töltöttünk be forttos szerepet. Erőfeszítéseink )Rbbt kétharmadát a szocialista or­szágokkal való kapcsolatra irányítottuk, a szoros együtt­működésre, amely külpoliti­kánk alapelve. Népünk a maga politikai érettségével bizalmat szavaz pártunk külpolitikájának a szocialista Magyarország fel­építése érdekében. Uray Miklós tokot... Bctartották-c ígéretüket a hőerőmű kommunistái? Si­került-e megvalósítani saját hatáskörükben a IX. kong­resszus irányelveiben, hatá­rozataiban megszabott fel­adatokat? — Ezekkel a kér­désekkel kerestük fel most Leninvárosban Jánosi Már­ton elvtársat. — Egy kicsit váratlanul ér a kérdés — mondja, majd így folytatja —, nem gondol­tam, hogy a pártértekezlet fórumán elhangzott felszóla­lásomat ilyen sokáig számon tartják és négy év múlva számon is kérik. A válasz elől azonban semmiképp sem akarok kitérni. Abban a sze­rencsés helyzetben vagyok, hogy a határozat végrehaj­tásának tapasztalatait nem­rég értékeltük az alapszer­vezeti és csúcsvezetőség-vá- lasztó taggyűléseinken, vala­mint a városi pártértekezle- ten. Megállapíthattuk, hogy a IX. kongresszus határoza­tait lényegében sikerült meg­valósítani. A Tiszai Erőmű Vállalat az elmúlt négy év folytatás ae 1. oldal-rőt) „elavulnak”, hiszen a kong­resszusi verseny vállalásai­nak, s részvevőinek sora nem zárult le, naponta újabbak­kal és újabbakkal gazdago­dik. A kohászok sikerei Az Ózdi Kohászati Üze­mekben a legfrissebb érte­sülésünk szerint 629 szocia­lista brigád, csaknem 12 ezer dolgozója versenyez a válla­lások teljesítéséért. Október 30-ig a vállalat kollektívá­ja egyebek között csaknem 24 ezer tonna nyersvasat, 24 359 tonna acélt és majd­nem 4 ezer tonnányi dur­va és finom készárut gyár­tott terven felül. A többle­tet teljes egészében a terme­lékenység növelésével érték el. A Lenin Kohászati Művek ugyancsak a termelékenység növelésével, s az export ha­során a korábbinál valami­vel kisebb létszámmal is tel­jesítette feladatát. Gazdasági mutatóink, sajnos, nem a legjobbak, de nem rajtunk múlott, hogy az erőmű teljes kapacitását kihasználjuk, és a jelenleginél folyamatosab­ban, gazdaságosabban ter­meljünk. Ismeretes, hogy erőművünk része az ország villamos energia rendszeré­nek, és ebben meghatározott feladata van. Az ország vil- lamosenergia-fogyasztasától függően hol több, hol keve­sebb energiát kell termel­nünk. Azt azonban elmond­hatom, hogy a gazdasági és pártvezetés jó együttműkö­désével, a kommunisták és a szocialista brigádok példa­mutató helytállásával, mű­szaki berendezéseink terv­szerű, folyamatos karbantar­tásával, és bizonyos fejlesz­tésével minden esetben ki­elégítettük a velünk szem­ben támasztott igényeket, s ez rajtunk a jövőben sem múlik. Figyelemre méltó eredmé­tékonyságának fokozásával ért él a tervezettnél jobb eredményt Kereken ezer szo­cialista brigád 11 ezer dol­gozójának versengése tette lehetővé, hogy a vállalat fel­ajánlását — az éves termelé­si terv, a termelési érték 300 millió forinttal való túltelje­sítését — máris túlszárnyal­ták: a termelési érték több­lete a terv időarányos részé­hez képest meghaladta a 400 millió forintot. Termel az etiléngyár cu Se szeri, se száma a lelke­sítő munkasikerelcnek. A leg­nehezebb tulajdonképpen az, hogy ezek közül kiválasz- szunk néhányat, hiszen, ha valamennyiről be akarnánk számolni, nem érnénk végé­re a sornak. De a megemlí- tendők között feltétlenül he­lyet kell kapnia annak a le­nyűgöző sikernek, amelyről éppen tegnapi lapunk tudó­sított: két nappal a párt ér­tekezlet előtt, október 30-án hajnalban — és a verseny­ben vállalt határidőt is le­rövidítve — megkezdte ter­melését a Tiszai Vegyikom­binát etiléngyára, s ezzel megteremtődött a hazai poli­etiléngyártás bázisa. A taggyűlések óta Szólnunk kell a Diósgyőri Gépgyár vállalásairól, ered­ményeiről is. Csupán a má­sodik fél év kezdete óta 3 gyáregység, 17 főosztály, 20 osztály, 13 üzem és 700 szo­cialista brigád egészítette ki korábbi felajánlását újab­bakkal. s ennek is része volt abban, hogy a harma­dik negyedév befejezett ter­melési tervét 102, exportter­vét 103,5 Százalékkal teljesí­tették túl. De ennél is na­gyobb figyelmet érdemel, hogy míg az első fél évben a gyár dolgozóinak 69 száza­léka vett részt a verseny­ben, a vezetőségválasztó tag­gyűlések és a vállalati párt­értekezlet után a verseny lendülete tovább élénkült, s jelenleg már a dolgozók 73,6 nyékét értünk el a IX. kong­resszus határozatainak meg­valósításában más vonatko­zásokban is. A gazdasági és politikai feladatok megoldásához je­lentős mértékben hozzájá­rultak a szocialista brigádok versenyvállalásai, a jeles év­fordulók, jelenleg pedig a X, pártkongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny eredményei is. — Mi a véleménye Jánosi elvtársnak a X. pártkong­resszus irányelveiről? — A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei az országos tapasztalatokat ösz- szegezik és a szocialista épí­tőmunka újabb négy évre szóló feladatait vázolják. Véleményem szerint, reáli­san. Általában ez a véle­mény alakult ki az erőmű öt alapszervezetének szeptem­beri taggyűlésén, és a csúcs­vezetőséget újjáválasztó kül­döttértekezleten, de ez a vé­leményük a pártonkívüli dolgozóknak is. Bízunk ben­ne, hogy a jövőben az újabb követelményeknek megfele­lően tovább építjük a szo­cializmust, a jól bevált poli­tikát folytatjuk, az irányel­vekben vázolt feladatok megoldásához pedig minden­napi munkánkkal is hozzájá­rulunk majd — mondotta az erőmű kazángépésze. százalékának van konkrét fel­ajánlása. Meg kell említeni a MÁV miskolci csomópont dolgozóit, akik a legfrissebb adatok szerint valamennyi mutatót az élüzemszint fölött telje­sítettek! Nem mehetünk el szó nélkül az építő- és épí­tőanyagipari vállalatok erő­feszítései mellett sem: töb­bek között a BAÉV, az ÉÁÉV és a Miskolci Építőipari Vál­lalat tett igen sokat a ha­táridők lerövidítése érdeké­ben, ezen belül is igen je­lentősek a BÁÉV-nek a la­kásprogram túlteljesítése ér­dekében tett erőfeszítései. Szinte „csodát” tettek az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat dol­gozói, akik — reménytelen­nek tűnő lemaradás után — máris több mint 2 millió tég­lát adtak terven felül. A mezőgazdaságban is A szokatlanul nehéz esz­tendőben külön elismerést érdemelnek a mezőgazdasá­gi dolgozók versenyeredmé­nyei. Az állami gazdaságok, az erdészeti és vízügyi dol­gozók, a gépjavítók munká­sai összesen 21 millió forint­nyi többlettermelést vállal­tak a kongresszus tiszteleté­re. Például a Bodrogközi Ál­lami Gazdaságban 12 brigád több mint 400 dolgozója, a Szerencsi Állami Gazdaság­ban 16 brigád 230 dolgozó­ja tett különféle felajánlá­sokat. Nem maradnak el a ver­senyben a termelőszövetke­zeti brigádok sem. Többlet- munkával, nyújtott műsza­kokkal küzdenek a sikerekért például az alsózsolcai Üj Élet Tsz-ben. Az állatte­nyésztő szocialista brigádok a növénytermesztésben ke­letkezett kiesések vesztesé­geit igyekeznek saját terüle­tükön behozni. Külön elis­merést érdemel a szentistvá- ni VII. Pártkongresszus Tsz kollektívája. Többek között vállalták, hogy november 7- ig befejezik a kenyérgabona vetését, s vállalásukat már eddig olyan mértékben tel- , jesítették, hogy a vetés még november 7. előtt befejező­dik. Flanek Tibor Kiszállítás Félkész termékek kiszállítása Özdon, a durvahengerműi tárolótérről. (ese) Méltó köszöntés Kongresszusra készülve k »älBpiiiiste Sarc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom