Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Vasárnap, 1970. szept. 13. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Beszéljünk a szövetkezetekről! Az Észak-Magyarország augusztus 30-i száma teljes terjedelmében közölte a megyei párt-végrehajtóbizottság határozatát a szövetkezeti mozgalom helyzetéről, fejlesztésének feladatairól. Az eltelt két hét alatt pedig alkalmunk volt eszmecseréket folytatni szövetkezeti vezetőkkel, tagokkal, elsősorban a szövetkezetek gazdasági szerepéről és Jelentőségéről. de szót ejtettünk a mozgalom fejlesztésének irányairól is. Az említett határozat is utal rá: a megyei pártbizottság kommunista szövetkezeti aktívaülést készít elő Miskolcon, amelyen a különböző szövetkezeti formák és érdekképviseleti szervek politikai és gazdasági vezetői cserélik ki véleményüket, határozzák meg a szövetkezeti tevékenység jövőbeni útját. A megye vezető szervei nem véletlenül tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek a témának. Borsodban jelenleg 199 mezőgazdasági, 2 halászati termelőszövetkezet, több mint 130 szakszövetkezet és társulás, 38 áfész, 22 takarék-, 41 lakás-, 55 ipari szövetkezet és csaknem 20 kertszövetkezet működik. Ezekben a tagok és dolgozók száma — figyelembe véve a kettős tagságot is — 270 ezer. A mezőgazdasági keresőknek mintegy 70 százalékát, a kereskedelemben dolgozóknak pedig 26 százalékát a szövetkezeti szektor foglalkoztatja megyénkben. Ugyanakkor a kisipari termelőszövetkezetekben az ipari keresők 7,7 százaléka dolgozik. A számok egyértelműen bizonyítják, hogy megyénk kereső állampolgárainak döntő többsége a szövetkezeti szektor valamelyikének érdekeltje a számszerűséget tekintve, elsősorban a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben. Lássuk viszont a termelést! A megyében a szövetkezeti termelés részaránya a népgazdaság egyes ágazataiban ugyan eltérő, de több területen mégis meghatározó jelentőségű. A termelőszövetkezetek az elmúlt évben csaknem hárommil- liárd forint halmozott termelési éltéket állítottak elő, amely a szocialista szektorban előállított halmozott termelési értéknek 65 százalékát teszi ki. Lakásszövetkezeteink mintegy másfél milliárd forint értékű lakást kezelnek. A kisipari szövetkezetek termelésének és szolgáltatásának értéke évi átlagban 550 millió forintot tesz ki. Jelentős szerepük van a háztáji és a kisegítő gazdaságokból származó áruk felvásárlásában a kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalomban tevékenykedő szövetkezeteknek. A gazdasági mechanizmus reformja — mint ezt beszélgető partnereink aláhúzták — új fejlődési lehetőségeket teremtett a mozgalom számára. Vannak egyéni kezdeményezések, bátor lépések, a szövetkezeti önállóság, a gazdasági funkciók, az állam és a szövetkezetek gazdasági kapcsolatának értelmezésében, ám néhány, de alapvető kérdés még tisztázásra szorul, amelyekre minden bizonnyal az aktívaülés adja meg a feleletet. Meg kell például érteniük szövetkezeteink vezetőinek, hogy a „központkényszer” megszűnésével önállóak lettek; a korszerű szövetkezetpolitikai elvek elfogadása és megvalósítása nagy változást idézett elő a szövetkezetek és szövetségeik kapcsolatában. Ez utóbbiak, a MÉSZÖV, a KISZÖV ugyanis már nem látnak el állami, hatósági feladatokat. Üj feladatkörük a szövetkezetek érdekképviseletének, a különböző szolgáltatásoknak, végül olyan mozgalmi, társadalmi feladatoknak ellátása, mint amilyen az oktatás, a nevelés, a kultúra. A szövetkezeti kongresszus, az országos szövetség, a területi szövetség, és maguk a szövetkezetek egységes mozgalom részei ugyan, de nem alkothatnak alá- és fölérendeltségen alapuló hierarchikus szervezetet, inert a szövetkezet gazdái, tulajdonosai: a tagok. Á jövőben az országos és területi szövetségek — miként erre a párt- bizottság határozata is utal — ajánlásként juttatjálc el állásfoglalásaikat a szövetkezetekhez, ezek megtárgyalása lehet kötelező, de elfogadása, . vagy el nem fogadása kizárólag a szövetkezeti közgyűlés joga. A szövetségek és a szakszövetkezetek egymás közötti kapcsolatában tehát a meggyőzésre, a ráhatásra kell a fő súlyt helyezni. Egységes az igény, hogy erősíteni kell a szövetkezeti demokráciát, javítani a belső ellenőrzést, hiszen e területen még mindig sok a lazaság. Az ellenőrző bizottságok munkája a szövetkezetek jelentős részében ma még nem felel meg a nagyobb önállóságból eredő követelményeknek. Éppen ezért a szövetkezeti vezetőségeknek éppúgy, mint a területi szövetségeknek és az állami szerveknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk az ellenőrző bizottsági tagok rendszeres képzésére, felkészültségük növelésére, nem utolsósorban munkájuk támogatására. Sok vár e tekintetben valamennyi szövetkezeti szektorban a párt- alapszervezetekre. Mindenekelőtt olyan munkamódszert kell kialakítaniuk, amely alkalmas a párttagság politikai állásfoglalásának érvényre juttatására. A politikai munkában ma is és a jövőben is azzal kell számolni, hogy a szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem a gazdasági eredményekkel egyidejűleg kedvező lehetőségeik nyitnak a szocialista embertípus kialakítására is. Onodvári Miklós A víz haszna Az idén a kelleténél több jutott a vízből. Más években az ellenkező véglet, a szárazság okoz gondot a mezőgazdaságban. Ezért központi fontosságú feladat a helyes víz- gazdálkodás. A mostani jubileumi mezőgazdasági kiállítás egyik leglátványosabb pavilonja ehhez nyújt segítséget. — A legjellegzetesebb létesítményeket bemutató képek, makettek, a szemléltető grafikonok, mind a víz és az ember sokoldalú kapcsolatára hívják fel a figyelmet. — jelöli meg a pavilon főcélját szakértő útbaigazítónk, dr. Barnolák Jenő, a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda csoportvezetője. — Az elmúlt negyedszázad alatt elért számottevő eredmények bemutatásán kívül, szeretnénk a még kihasználatlan lehetőségekre is utalni. Arra, hogy mi mindent nyújthat a víz a mezőgazdaságnak, hogyan járulhat hozzá a termelési eredmények tetemes gyarapításához. A távlat: öntözés másfél millió holdon Közvetlenül, vagy közvetve egész mezőgazdaságunkat érintette, hogy az elmúlt 25 évben a vízgazdálkodás anyagi, műszaki alapjai megkétszereződtek. Erre a célra népgazdaságunk napjainkig több mint 43 milliárd forintot fordított. Míg 1944-ben mindössze 30 000 hold mező- gazdasági területre jutott öntözővíz, és 19 000 holdnyi tógazdaságot tartottak számon, — az idén az öntözöttt terület nagysága már meghaladja a 780 000 holdat, tehát huszonhatszoros a növekedés, s 46 000 holdnyi a korszerűen berendezett tógazdaság. Az öntözővizet 1300 kilométer hosszú öntöző- és 3000 kilométer belvízcsatorna vezeti a nagyüzemi táblákra. Korszerűbb lett az öntözés technikája is. Ma már az öntözőtelepek 75 százalékán gépi rendszerű, esőztető öntözést folytatnak. A most épülő Kiskörei Vízlépcső, s a kisebb, helyi jelentőségű öntözőrendszerek elkészültével az öntözött terület 1985-ig 1,5 millió holdra növekszik. Ha mindehhez számításba vesszük, hogy az öntözéses művelés módszereit egyre több növényfajtára terjesztik ki a tudományos kísérleti intézetekben, s az öntözött növények átlag 40— Egyedülálló vizsgálat Egészségesek-e az állatok? Egyedülálló témában végzett vizsgálatot a közelmúltban az ózdi Népi Ellenőrzési Bizottság. Az állategészségügy helyzetét, a korszerű állattenyésztés feltételeit vizsgálták meg az ózdi járásban és a városban. Ózdon két, a járásban pedig kilenc állatorvos tevékenykedik, s jó munkájukat igazolja, hogy a termelőszövetkezetek megalakulása óta nem pusztított fertőző, járványos megbetegedés területükön. A vizsgálat megállapításaiból azonban kitűnik, hogy ebben az állatorvosok jó munkája mellett kicsit a szerencsének is része volt. Ismeretes, hogy az ózdi járás adottságai miatt még csak nagyon kevés termelő- szövetkezetben sikerült megteremteni a korszerű állattenyésztés feltételeit. Az állatállomány döntő többsége egészségtelen, zsúfolt istállókban, majorokban nevelkedik. és sok helyen az alapvető higiéniai követelményeket sem lehet biztosítani. Ennek oka jórészt objektív, A festői Löverekben 600 férőhelyes, tízszintes SZOT- üdülőt építenek. Fuzsalu- zás helyett vas sablonokat használnak. Az új rendszer nagyban meggyorsítja az építkezést és igy lehetséges. hogy 1973 júliusában már átadhatják a lakberendezőknek az épületet. Lépcsőzetes homlokzatot alakítanak ki és minden emelethez óriási terasz készül. ahonnan szép kilátás nyílik az alpesi hegyekre és a Fertő-tóra. anyagi eszközök hiányában keresendő, azonban ennél sokkal súlyosabb hiányosság, hogy sok tsz-ben még a lehetőségéken belül sem tesznek meg mindent az állat- állomány egészségének megóvása, illetve a betegségek megelőzése érdekében. A férlnvn betegségek 1 I'lllf/V terjedését vitathatatlanul elősegítik a gyakori adás-vételek, tehát az állatállomány „vándorlása”, cseréje. Ez pedig rendkívül magas az ózdi járásban. Van termelőszövetkezet — mint például a domaházi, —, ahol eg>' év alatt a szarvasmarha-állománynak 80 százaléka kicserélődött. Általános megállapítás, hogy a tsz-ek a gyakori „állatvándorlás” ellenére sem tartják be még a kötelező állategészségvédelmi előírásokat sem. Az újonnan vásárolt állatokat nem tartják elkülönitő- ben, s nem egyszer az állatorvosnak is elmulasztják megmutatni. Ügy tűnik, az az örvendetes tény, hogy régen volt járványos megbetegedés, kissé elbizakodottá tette a termel őszövetkezet eket. A NEB vizsgálata során foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogy miért olyan magas az adás-vétel aránya, az állomány „mozgása”. Egyik okként azt jelölték meg, hogy a jelenlegi marhalevél szerint csak nehezen, vagy sok esetben egyáltalán nem azonosíthatók az állatok. Fennáll a lehetősége annak, hogy az újonnan vásárolt szarvasmarhát azonnal továbbadják — szabálytalanul, nyerészkedési szándékkal — természetesen egy másik marhalevél kíséretében. Ez is nyilván közrejátszik abban, hogy az ózdi járásban kevés a tbc-mentes állomány, s rendkívül lassan haladnak a tbc-mentesítésben. | / A rflf Rákóczi Tsz-ben ”'U' például nyolc éve súlyponti kérdésként szerepel a fertőzöttség megszüntetése, de igyekezetük ellenére szinte egy helyben topognak. A vizsgálat ugyanis minden évben újabb fertőzöttséget állapít, meg két-három állatnál. Valamivel jobb a helyzet a sajókazai tsz-ben, de ott is csak 1973-ra irányozhatták elő a teljes tbc-men- tességet. Nos, az állomány nagyarányú cseréje mellett az egyhelyben lopogás másik oka a korábban említett higiéniai követelmények elmulasztása. Azokról van szó elsősorban, melyek nem kívánnak nagy anyagi áldozatot, csupán a mostaninál nagyobb törődést. Legkirívóbb ebben is az ózdi Rákóczi Tsz, álról egyetlen istállóban sincs megoldva a szennyvíz levezetése, nem megfelelő továbbá a takarmány és a trágya elhelyezése sem, s az állategészségügyi szempontokon túl szennyezi a város levegőjét is. A széles körű vizsgálat során több kisebb, de nem kevésbé bosszantó hiányosságra is fény derült. Kevés községben találtak például inszemi- náláshoz szükséges kalodát, melynek építése igazán nem nevezhető költségesnek. A kaloda nélkül végzett mesterséges megtermékenyítés viszont könnyen a tenyészállatok kényszervágását eredményezheti. Ugyancsak kevés helyen biztosítottak eddig megfelelő helyiséget az állatorvosoknak a gyúlékony és a mérgező anyagok tárolására. A vásárterek is rendkívül elhanyagoltak, sok helyen azt a benyomást keltik, hogy nincs gazdájuk. A legrosz- sz.abb állapotokat Sajókazán és Ózdon találták a népi ellenőrök. A NEB ezért javasolta a hiányosságok pótlásáig a vásárterek „bezárását”, j Ezt követően Sajókazán azon- 1 nal intézkedtek, az Ózd vá- ] rosi Tanács pedig soronkívül | 80 ezer forintot irányozott j elő erre a célra, s megkezd- ! lék a hiányosságok felszá- ' molását. ill indexek hői ™u“sá Szerencsés körülmény, hogy j az utóbbi tíz évben nem volt | fertőző megbetegedés az ózdi | járásban, azonban az ördög nem alszik ... Elsősorban a termelőszövetkezeteknek keli nagyobb gondot fordítani a betegségek megelőzésére, ideális körülmények kialakítására. de a tanácsoknak is nagyobb összeget kellene biztosítani erre a célra. Sőt, az állategészségügyi szabályzat betartása érdekében az állatorvosoknak is szigorúbbnak. kezdeményezőbbnek kellene lenni. ; A megelőzés sokkal olcsóbb, mint amibe egy esetleges járvány kerül. T. I. 60 százalékkal többet teremnek a száraz művelésűeknél — akkor túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a fejlődés távlatai szinte belátha- tatlanok. A dombvidékek javára A megyénkből érkező látogatók legtöbbet azok előtt a képek, makettek előtt időznek, amelyek a hegy- és dombvidékek vízrendezési eredményeit, lehetőségeit mutatják. Érthető ez a megkülönböztetett érdeklődés* hiszen a mi mezőgazdasági üzemeink nagyobbrészt ilyen területeken gazdálkodnak. Nálunk ezért különösen előtérbe kerültek a lejtős területek talajjavitási munkálatai. Erre a célra megyénkben jelentős összegeket fordítanak, s több helyen üzemi méretű, komplex kísérleteket folytatnak a gyakorlatban legjobban használható módszerek kidolgozására. A dombvidéki gazdálkodás célszerű fejlesztésének is alapfeltétele a megfelelő vízrendezés. A vízmosáskötő gátak építésével megfékezhető a talajrombolás, a tavaszi olvadás nem sodorhat hordalékot, iszapot a termőföldekre. A heg}'- és dombvidéki víztározókkal szabályozható a patakok szintje, csökkenthető az árvízveszély, s a tárolt víz a csapadékhiányos időszakokban felhasználható öntözésre. Ezért látjuk örömmel, hogy a kiállítás jó példaként, igen szép, színes távlati képen mutatja be a mi új lázbérci víztárolónkat, annak bizonyítására, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megyében tervszerű, előretekintő a vízgazdálkodás. Társulati lehetőségek Tanulságos képek, ábrák szemléltetik a lejtős domboldalak keresztirányban való, talajvédö művelésének hasznát, a teraszos táblák kialakításának módjait, a fásítás, erdősítés szerepét a korszerű vízgazdálkodásban. Ebben a sok anyagi befektetést és szellemi-fizikai energiát igénylő munkában arányosan meg kell osztani a feladatokat az állami központi szervek és a gazdálkodás eredményeiben legközvetlenebbül érdekelt helyi mezőgazdasági üzemek között. Ez a felismerés eredményezte — különösen az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta — a vízgazdálkodási társulatok tevékenységének kiterebélye- sedését. Fejlődésükre jellemző, hogy míg a megalakulás időszakában. 1958-ban országos viszonylatban 76 társulat 413 000 hold érdekeltségi területen 9,6 millió forint értékű munkát végzett, az elmúlt évben már 103 társulat 1 millió 690 ezer hold érdekeltségi területen mintegy 300 millió forint értékű teljesítményt mutatott fel. A kezdeti években a társulatok általában csak vízrendezési feladatokat oldottak meg. Fejlődésük során azonban tevékenységi körüket vízhasznosítási. talajvédelmi feladatok végzésére és szak- tanácsadási szolgáltatásra is kiterjesztettek E tekintetben megyénket gyorsabb iramú haladásra ösztönzi a kiállítás a dunántúli megyékhez viszonyúvá — de közvetlen szomszédunkhoz, Heveshez képest is — nálunk még korántsem használták ki a vízgazdálkodási társulatok lehetőségei!. A kiállítás tapasztalatai' e tekintetben is mielőbb időszerű hasznunkra fordítani. Re re ez József Üdülő a Löverekben
