Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

eSZATf-MÄGYARORSZÄG 6 Vcsáfnep, 1^70. slept. 13. Béni bácsi tehetsége Az ezerarcú műanyag Látogatás a Műanyagfeltlolgozó Vállalatnál A Vágóhíd utca környéke. Az erre járó, Miskolc nagy .gyárait ismerő ember nem is gondolná, hogy az itt műkö­dő, apró területeket elfog­laló vállalatok milyen jelen­tős cikkeket gyártanak, mil­liós hasznot hozva az or­szágnak. Műanyagíeidolgozó Válla­lat. A múlt, a jelen és a jö­vő fonódott össze abban a beszélgetésben, amelyet Gló- dy András igazgatóval, és dr. Szabó Kálmán főkönyve­lővel folytattunk. Az iroda falait oklevelek, a vitrineket kitüntetések „díszítik”, ta­núsítva az elismeréseket. En­nek a gyárnak egy évtized­del ezelőtt a léte forgott kockán. Ma országos vi­szonylatban is kiemelkedő eredmények birtokosa. Kis vállalatból középvállalat A széles profilválasztek, a speciális szerszámszükséglet és technológia által támasz­tott követelményeket, a biz­tonságos termelés feltételeit sikerült megvalósítaniuk. A jövő feladatai további gon­dos munkát igényelnek eze­ken a területeken. A hatvanas évek komoly problémáinak megoldása után a kis vállalat, tekinté­lyes termelési eredmények birtokosaként középvállalat­tá fejlődött. — Ez a folyamat olyan ve­szélyeket hordoz magában, mint például a vállalati me­chanizmus lassulása — mondta Glódy elvtárs. — Mindent elkövetünk, hogy középvállalatként is megkö­zelítsük a kis vállalatoknál kétségtelenül előnyt jelentő fokozottabb rugalmasságot. A gépi berendezéseknek mintegy 60 százaléka 1930- as típus. A saját tervek alap­ján végzett átalakítások ered­ményeként megközelítik napjaink követelményeit. A többiek félautomaták és jól műszerezettek. Üjdonságot jelent az új típusú fröccsön­tő-gép, amely hőre lágyuló és keményedé műanyagok, valamint gumitermékek vég­ső alakítására képes. Ez a gép a hagyományos módsze­rekkel szemben hatszoros termelésnövekedést eredmé­nyez. A vállalat hasznosságát növeli, hogy kis tételekben is vállal megbízásokat. A további fejlődést gátol­ja az, hogy területileg az eredeti helyen már nem ter­jeszkedhet. Ügy oldották meg ezt a problémát, hogy a Sajó partján megszűnt vízi­telepekből négyet megvásá­roltak, ahol új üzemrészeket létesítenek majd. A pvc- részleg már ott működik. A Pereces! Bányateleptől is át­vettek egy épületet, fejlesz­tési célokra. Előnyös szellemi kapacitás Az üzemek kialakításánál igyekeztek az egészségügyi követelményeket a leghaté­konyabban biztosítani. A fa­lak színezésénél a színlélek- lan legújabb kutatásait vet­ték figyelembe. A dolgozók­nak szénsavas védőitalt biz­tosítanak a nyári időszak­ban. Az üzemekben hűtő­szekrények vannak beépítve az élelem tárolására. A ter­vezett emeletráépítés új öltö­ző és fürdő létesítését teszi majd lehetővé. — A szakma speciális szellemi kapacitást igényel — mondta Szabó elvtárs. — Ezen a területen monopol­helyzetben vagyunk. Különö­sen az utóbbi évek óta nőtt meg az igény az olyan ko­operációkra, amelyeknél a vállalatok szakmai tapaszta­lataink átadását igénylik. Ma még a legfőbb profil a hőre keményedő bakelit fel­dolgozása. A közeljövő fel­adata lesz a vegyesproíilű termelés kialakítása. Ennek keretében felfejlesztik a hő­re lágyuló műanyagtermékek gyártását. Az ilyen irányú fejlesztést segítik majd a TVK-val, a BVK-val és az ÉMV-vel tervezett kapcsola­tok. Eddig az eltérő profilú termelés miatt nem volt szo­rosabb az együttműködés, mivel a fenti üzemek hőre lágyuló műanyagok gyártá­sával foglalkoznak elsősor­ban. Kapcsolataik vannak a Diósgyőri Gépgyárral is. Ki­próbálják a gyár által kifej­lesztett, legkorszerűbb prése­ket. Különleges figyelmet for­dítanak a szakmai képzések­re. Ennél a vállalatnál az igazgatótól kezdve mindenki tanul. Figyelemmel kísérik a világszínvonalat jelentő gyá­rak munkáját. Rendszeresen megnézik a lipcsei és a brüsszeli világkiállításokat és látták már a párizsi mű­anyagkiállítást is. Külföldi szakfolyóiratok segítségével nyomon követik a műszaki fejlesztés legfőbb irányait Legutóbb még egy japán műanyagipari folyóiratot is megrendeltek. A dolgozók 80 százaléka nő. Ez speciális követelmé­nyeket állít a vállalat elé. Nagyrészük betanított se­gédmunkás. Négy év óta iparitanuló képzéssel és a már dolgozók számára szer­vezett továbbképzésekkel javítják a szakmai színvo­nalat, — Legutóbb az EXPO—1 kiállításon szerepeltünk — mondta Szabó elvtárs. — Ezek a szereplések sokat segítenek a fejlődés irányá­nak meghatározásában. Az a célunk, hogy további mun­kánk találkozzon a vásár­lók igényeivel, és mindent elkövetünk, hogy ki is tud­juk ezt elégíteni. A kiállításokon tapasztal­tak nyomán sokat tesznek a színválaszték bővítése ér­dekében. Űj eljárás a flok- kolás, amely a műanyag és fémtárgyaknak védő, de ugyanakkor kellemes tapin­tású, esztétikus bevonatot ad. Nagy igény van az öt li­teres műanyag autósziíon iránt. Az alumíniumtest gyártásával kapcsolatos problémák akadályozzák megfelelő mennyiségű elő­állítását. Üj profilt jelent a csövek polisztiol szigetelése. Ez az eljárás portugál importból származó parafát takarít meg és gyorsabb szerelhe­tőséget biztosít. Tervek vannak olyan be­ruházásokra is, amelyek le­hetővé teszik az eldobó cso­magolások gyártását. Meg­OívenéveH h lengyel VörÖNkereN*! rendelték mái' a csomagolá­sok készítésénél jelentős po­lisztiol habositó gépet is. nélkülözhetetlenebb termékek A műanyagfeldoigozó kis területen működő vállalat. Termékei egyre nélkülözhe­tetlenebbekké válnak napja­inkban. Ez teszi fontossá és felelősségteljessé munkáját. Mátó Gyula — Az unokája ez a kisfiú, Béni bácsi? — Ej, dehogyis! Nincs ne­kem unokám, nem nősül­tem. — Szép falu, ez a Szőlős- ardó... — Nem szép. szebbek vannak ennél. — Elmenne innen? — Nem én. Tudja isten, mintha mind testvérem vol­na, aki itt él. — Hányán élnek itt? — Csak azt tudom, hogy 1961-ben Ardónak is, és Al- sótelekesnek is 402 lakosa volt. Száz: éve született Vedres Márk 1870-ben, száz éve született Vedres Márk, a kiváló szob­rászművész. Képünkön az Emberpár című alkotása. ]-kéter kivált közülünk. Nem nagyon váltottuk be magunknak, mert egy tízéves gyerek nagyon önérzetes, de nap mint nap éreztük, s ha akartuk, ha nem — el kellett viselnünk. Mi még összebújva szepeg- tünk édesanyánk után, s fél­ve kerültük a nagy diákokat, amikor Péter már szisszenés nélkül rúgta a tömör gumi­labdát az xnternátus udva­rán, srácoknak szólította a diákokat, és úgy ordított, mintha otthon volna. Arról persze szó sem lehetett, liogv mi is... Örültünk, ha taccs- bírók lehettünk az udvarra rajzolt vonal mentén. Nem így, Péter! Öt mindig be­választották. S ahogy meg­fordította sapkáját (fejelni csak így lehetett, meg aztán a labda könnyen lesodorhat­ja a pajzsot a sapkáról), szó­val, ahogy Péter megfordí­totta sapkáját, szétvetetle lábát, kezét csípőre rakta, s hegyeset köpött, nyomban látszott, hogy nem most van először pályán. A rossz nyelvek szerint (a kis Ma- zula mondta, aki állítólag látta Péter értesítőjét) na­gyon is sokat focizhatott Péter, mert tavaly, vagy tavalyelőtt (ezt Mazula sem ludta) elbuktatták Szarva­Akkor szeptember volt A Lengyel Vöröskereszt (PCK), amely idén ünnepli fennállásának ötvenéves év­fordulóját, és amelynek mintegy 5,5 millió tagja van. nagyon sokoldalú tevékeny­séget fejt ki. A PCK különösen fontos tevékenységi területe a vér­adás; az utolsó öt évben 150 OUü liter értékes vért adott a betegeknek. Az utób­bi évek új intézményei a szociális gondozóállomások, amelyek az egyedülálló be­tegeknek nyújtanak segítsé­get. Ebből a célból a PCK speciális gondozónői tanfo­lyamokat rendez. sori. No, ha ott is el buktatták... (mélységesen lenéztük a szarvasiakat). De hát erről csak magunk között, mertünk beszélni, mert féltünk h „mellyporoktól”. amelyeket Péter sűrűn osztogatott kö­zöttünk. Péternek kémény öklei voltak, s ha nem is került ki minden csatából győzte­sen (két fogát még Szarva­son kiverték), azért voll tekintélye. Ami pedig a két fogat illeti, olyat csináltak ahelyett ezüstből, vagy mi­ből, hogy még a diót is meg­törte. Péter íalumbeli volt, de msm együtt jártunk otthon iskolába — két évvel voltam fiatalabb —, meg különben sem igen barátkozott velem Természetesen én voltam az. aki közeledni akartam. Nem is annyira érzelmi, mint in­kább praktikus okok kész­tettek rá. Négyzetet, kellett szerkeszteni házi feladatul, s miután se Mazula, se én nem boldogultunk, megkör­nyékeztem Pétert, a ronggyá radírozott füzettel. — Mit adsz? — kérdezte pillanatig sem töprengve a feladaton, ami neki smafu. mint mondta. Nem túlságo­san siettem a válasszal. — Kolbász! — találta föl magát Péter. — De hát tudód, hogy még nem vágtunk disznót! — Péter rámvillantotta kél ezüst fogát: — Hitei is van! (Mégiscsak rendes gyerek ez.) — Jól van, csináld a négyzetei. — Majd ha megcsináltuk az írást! — Milyen írást? — Hát a kolbászról, hog> lia le akarnád tagadni. No. írjad! „Én, a csabai gimná­zium első b. oszt. tanulója, esküszöm, az élő istenre, Béni bácsi szemében hun­cut fény csillan: már az elején tudta, hogy a számok miatt jött látogatója. De hát ö is játszott egy kicsit, ba­rátságtalan n a k mu tatkozott, holott jó kedélyű, vidám ember. Békekölcsön-sorsolás volt, Béni bácsi. Nem nyer! valaki a környéken? — Kevés már itt a béke­kölcsön. Sokat kihúztak név­értékben. Most nem nyert senki. A hatvanesztendős Pető Benjámint különös tehetség­gel áldotta meg a termé­szet. Ha egyszer egy szá­mot, egy dátumot hall, azt nem felejti el soha. — Az egész faluról tu­dom, hogy mikor született, még azt is, hogy a hét me­lyik napján. — De Béni bácsi, az egész falut? Hiszen itt négyszáz ember lakik! — Hát bebizonyítom ma­gának. Ez az ember itt, a Boros Barna, 1903. április 8- án, a felesége 1915. április 10-én, a Lenke lánya 1937. március 3-án, a Kati lánya 1949. január 4-én, az Olga meg 1938. március 15-én született. — Való igaz — helyesel az utca5 járókelő. — Hát azt meg tudná-e mondani, hogy én milyen napon születtem ? — Halljuk- a dátumot! — 1949. április 17. — Akkor húsvét vasár­napja volt. Április 17-én egyébként két szőlősardói ember is született. A Pozs- gai Lajos, 1920-ban, a Pores Rezső 1926-ban. — Tényleg nem csalás ez, Béni bácsi! De hát honnan tudja? — Január 1-én átnézem a naptárt és örökre megjegy­zem. — Mi a foglalkozása? hogy olyan hosszú kolbászt, mint a barátom bicskája ki­nyitva ... satöbbi, satöbbi...” Mazula volt a tanú. Péter vele is aláíratta. Persze, jobb lett volna Mazulát nem be­vonni, mert addig nem akarta kezéből kiadni az írást, míg Péter nincs kész a szerkesztéssel. Ezen ösz- szevesztünk. Péter a magyar becsületről beszélt, Mazula azt hangoztatta, hogy Pé­ter „piszkos smucig”, és odasúgta nekem, hogy úgyis letagadja az egészet. Mire Péter Mazulának az én feje­men keresztül kiutalt egy mellyport. Ekkor pillan­tott föl a senior, aid éppen Horatiust fordított. Mivel az üzletkötéssel megzavar­tuk a szilenciumot, maga- elé parancsolt bennünket, s utasítást adott, hogy adjunk egymásnak egy-egy pofom. Ez a fenyítési mód minden­napos volt az internátusbán. Maga Filipinyi Lajos, refor­mátus lelkipásztor és fel­ügyelő tanár is sikerrel al­kalmazta, de alighanem a jezsuiták találták ki. A senior első kísérlete nem a legjobban sikerült, csak meg- legyintettük egymást. — Szóval azt várjátok, hogy én álljak fel... Nem vártuk! Péter először Mazulának adott, majd ne­kem kent le egyet. Ezután minden további biztatás nél­— Voltam kisbiró. haran­gozó, éjjeliőr, mezőőr. Jól bántam a kaszával, a kapá­val. Maga talán azt hitte, hogy az emlékezőtehetsé­gemből éltem? — Azt. De hát. csak volt valami haszna belőle? — Volt. Jó tanuló voltam az iskolában, soha nem kap­tam verést a lecke miatt. A hadifogságban is volt. Meg­mondtam a tiszteknek, hogy milyen napon születtek es kaptam érte cigarettát, sört. Itthon is van hasznom be­lőle. Szeretnek a/, ardóiak, és a környékbeliek. Egyik- másjk tőlem tudta meg, hogy nyert a békekölcsönön. Neki köszönheti Égerszö­gön egy család, hogy autó­juk van. Nem is tudtak a nyereményről. Béni bácsi személyesen ment el hozzá­juk a húzás után. — Maga nem nyert soha? — Nem bizony. Pedig jól jönne. Háromszáz forint szociális segélyt kapok ha­vonta, abbóJ élek, és bete­ges is vagyok. De nem pa­naszként mondom. Keres­hettem volna én több pénzt is. Eljöttek értem egyszer a Miskolci Postaigazgatóság­ról. Azt mondták, kellene oda egy ilyen ember. De én nem mentem, nem lett vol­na nekem jó a városban. És hiányzott volna Béni bácsi a szölősardóiaknak is, akik öt a falu eszének mondják. — Még az iskolás gyere­kek is szóba elegyednek ve­lem. Megkérdezik, mikor uralkodtak a királyok. Ne­kem meg könnyű erre vála­szolnom. Kapásból mondom, hogy Nagy Lajos 1342-töl 1382-ig, hogy Hunyadi János 1446-tól 1452-ig volt. kor­mányzó, vagy bármit. Hi­szen tanították az iskolában, illik ezt tudni, Nem igaz? — Ügy van Béni bácsi. Gcvay Györgyi kül Pétert vágta szájon Ma­zula, majd engem, s én mindkettő j üiket. Persze, senki ne higgye, hogy Péternek szüksége volt arra a darab kolbászra, vagy bármire is. Nyolcvan hold termett otthon, s abból 40 máris az övé. Azt nem adhatják el, vagy nem örö­kölheti más, mert Péter azt az Anti bátyjától kapta kő­rózsáiéba, vagyjs bérmaaján- dókul. „Hogy, hát maradjon csak az a vagyon egybe, ha mar Anti bácsinak nem szü­letett gyereke.” (Hál isten­nek) ... De nem is marad az a negyven hold csupán annyi, hanem megduplázó­dik majd, ha ... iji okszor beszélt erről Pé­^ tér, s bizony nem ta­lált süket fülekre. Ma­zula látta, mikor Kati néni. a kövér szakácsnő egy egész combot adott Péternek. A senior pedig udvarolni kez­dett Péter nővérének. (Ezt nemcsak Mazula, hanem 11 vak is látta, különben nő­nék járna a lány olyan sok­szor Péterhez.) És minden­nek a tetejébe az öreg Pé­téi' még lőtt egy gémet, ami! kitömve az iskola szertárá­nak adományozott, s a tanai' úr ezért külön megdicsérte a fiút. — Egy rongyos madár mondta Mazula. — Hisz. ha nekem puskám volna, vagy neked, vagy mondjuk mind­kettőnknek . Péternek persze e7 is lu- lébe jutott, és ismét volt hadd el hadd De hát m't számítottak Peter pofonjai azokhoz képest, amelyeket később kaptunk. És még mindig hátra van néhány „tanév”. Gyarmati Bets

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom