Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

eS?AK-MÄGVARORSZÄG 2 CsStörtok, T970. sicpt. 1*0. A IX pártkongresszus határozata nyomán: Kétnillié enter dolgozik csökkentett muiikaidfiben A IX. pártkongresszus ha­tározata kimondotta, hogy 1970 végéig fokozatosan, át­lagosan heti 44 órára kell csökkenteni az összes ipari dolgozó munkaidejét. Mint a Munkaügyi Minisz­tériumban elmondották, a határozat lényegében meg­valósult. Kereken kétmillió ember munkaidejét csök­kentették az év végéig. A munkaidő-kedvezmények már a IX. pártkongresszus előtt megkezdődtek. A szén- bányászatban és egyes egész­ségre ártalmas munkahelye­ken 1966-ban 170 000, 1967- ben 210 000 ember munka­ideje volt rövidebb heti 48 óránál. Széles körben azon- b. n 1968 óta vezették be a rövidített munkahetet'. 1968 végén már több mint egy­millió, 1969 végén pedig 1 875 000 dolgozóra terjedt Isi a csökkentett munkaidő, az 1970 végéig szóló terv 94 százaléka tehát egy évvel előbb megvalósult. Realizáló­dik a kongresszusi határo­zatnak az az intézkedése is, hogy 1970 végére az egészség­re ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő összes munkakörben csök­kenteni kell a munkaidőt. Azóta a munkafeltételek ja­vításával körülbelül húszezer ember számára megszűntek a munkaköri ártalmak, a többi pedig — köztük több mint 17! 000 egészségügyi dolgozó — nagyrészt már megkapta, illetve ez év végéig megkap­ja a munkaidő-kedvezményt. A Munkaügyi Minisztéri­um és a SZOT egybehangzó véleménye szerint a szolgál­tatások viszonylag gyorsan alkalmazkodtak a megnöve­kedett szabad időhöz. A MÄV a menetrend megváltoztatá­sával aránylag zavartalanul bonyolítja le a pénteki na­pokon megnövekedett forgal­mat, a BKV az igények sze­rint sűrítette szombati ki­ránduló-járatait. A boltok, a szórakozóhelyek csúcsforgal­mának ideje csupán kis mér­tékben tolódott el, ezért fennakadást ez nem okozott. Mint a SZOT-ban rámutat­nak, a munkaidő-csökkentés nagyobb mértékben csak ez­után kezdi majd éreztetni hatásait, mert bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy a csa­ládok tervszerűen éljenek többlet-szabadidejükkel. Bi­zonyára sok dolgozó szívesen veszi, ha a vállalat campin- get hoz létre. . A hétvégi kétnapos családi üdülések tömegméretű kiter­jesztése is a jövő feladata. A SZOT-ban most vizsgálják, hogy a szakszervezetek ho­gyan segítsék még hatéko­nyabban a dolgozókat sza­bad 'idejük jobb kihasználá­sában. Ez annál is inkább időszerű, mert a X. párt- kongresszus irányelvei szerint a munkaidő-csökkentést foly­tatni kell, a népgazdaság más területein is megkezdve az áttérést a 44 órás munka­hétre. Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás a.z 1. oldalról) A hozzászólások azt bizo­nyítják, hogy nem sikerült a párttagság figyelmét teljes egészében a KB két doku­mentumára irányítani, mert előfordult, hogy a pártszer­vezet belső életével kapcso­latos kérdésekről, egyéni helyzetükről is szóltak. Az észrevételek, javaslatok a jogtalan haszonszerzést, a bérezést, az árak emelkedé­sét, a munkaerőhiányt stb. , választották elsősorban té­mául. A szervezeti szabály­zattal kapcsolatban is el- - hárvgzóítatrí kisebb-módosítást ajánló - javaslatok, bár annak lényeges változtatására nincs szükség. Az irányelveket és a szervezeti szabályzat-terve­zetet, valamint a vitaindító beszámolóban megfogalma­zott állásfoglalásókat a tag­ság elfogadta. A vezetőségválasztásoknál a jelölő bizottságok megfe­lelő felkészültséggel és ala­possággal dolgoztak. Beszél­gettek a párttagsággal és en­nek alapján alakították ki véleményüket. Az eddigi tag­gyűléseken lényegében a je­lölő bizottság által javasolt személyeket választották meg. (Titkárok esetében 87 százalék, vezetőségi tagoknál 97,6 százalék.) A szavazás a KB útmutatójában rögzítet­tek alapján történt. A megyei vezetés jelenleg és az elkövetkezendő időben megkülönböztetett figyelmet fordít rá, hogy a pártbizott­ságok megfelelően készítsék elő pártértekezletüket; a je­lölő bizottságok minden tag­gyűlésen megfelelő javasla­tot tegyenek; a taggyűlése­ken, pártértekezletekan biz­tosított legyen az alkotó, pártiszerű légkör. A pártbizottság ülését Doj- csák János elvtárs, a megyei pf> titkára nyitotta meg és zárta be. Becze Károly Lusakai csúcs Az el nem kötelezett or­szágok államfőinek lusakai csúcstalálkozóján szerdán felszólalt Suhartó indonéz elnök. Elítélte a Közel-Ke­leten az izraeli agressziót, az afrikai kontinens déli részén uralkodó, faji politika igaz­ságtalanságát, a Vietnamban és Kambodzsában végrehaj­tott amerikai katonai inter­venciót. Az elnök, hogy tompítsa az amerikai és izraeli poli­tika bírálataként elhangzot­tak élét, beszédének végén kijelentette: ,,Az el nem jkö- telezett országok vezétői nem azért jöttek Lusakába, hogy elítéljék valamelyik katonai tömböt, vagy egy konkrét országot”. Mahendra nepáli király felszólalásában főként Kína nemzetközi szerepével fog­lalkozott. Síkra szállt a Kí­nai Népköztársaság ENSZ- tagsága mellett, hangsúlyoz­va, hogy ,,a világban és el­sősorban Ázsiában, egyetlen problémát sem lehet megol­dani Kína közreműködésé nélkül”. • * Ünnepség Bulgáriában Kellemesen meleg őszi nap virradt tegnap a bolgár fő­városra, s az utcákat csak­hamar ellepte a hagyomá­nyos felvonulásra siető dol­gozók ünneplőbe öltözött tö­mege. A Szeptember 9. téren, Georgi Dimitrov mauzóleu­mának mellvédjén pontosan tíz órakor megjelentek a bol­gár párt és álam vezetői: Toc|or Zsivkov, a BKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, miniszterelnök, Georgi Trjakov, a nemzetgyűlés el­nökségének elnöke, a BKP Politikai Bizottságának tag­jai és mások. A felvonulók transzparen­sei éltették a pártot és a né- j pet, a felszabadulás óta el­ért sikereket, a megbontha­tatlan bolgár—szovjet ba­rátságot, a Varsói Szerződés és a KGST országainak, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak az egy­ségét. Hijacker-politika A szó — hijacker — az amerikai argóban jelent meg a harmincas évek elején, akkor a csempészt jelölték vele. Később gengszterre, kisebb stílű hu­ligánokra akasztották ezt a kifejezést, mígnem körülbe­lül négy éve, amióta megkezdődtek az erőszakos repülő­gép-eltérítések, a repülőgéprablót nevezik hijackernek. Vasárnap öt repülőgép cikázott az európai légtérben úgy, hogy az egy-másíélszáz utas életéért felelős pilóta nem tudta, hol fogja földre helyezni a gépet. Öt repülő­gépet egyszerre eltéríteni már olyan teljesítmény, ami magas szervezettségre, előre megfontolt, jól kitervelt ak­cióra utal. Es, mint ilyenkor,lenni szokott, az akció gaz­dája nagyon hamar megkerült, magára vállalva a fele­lősséget. A Palesztinái Népi Felszabadítási Front embe­rei térítették el a repülőgépeket. Az elmúlt vasárnappal a repülőgép-eltérítés tehát be­vonult a nemzetközi politika amúgy is túlságosan gazdag kényszerítő eszközeinek családjába. A palesztinai geril­lák elég súlyos feltételeket szabtak a gépek és az uta­sok szabadon bocsátásáért. Mire a lap olvasóink kezébe kerül, lejár az egyik határidő — csütörtök hajnal —, * • ha akkorára a felszólított ország nem teljesíti a követe­lést, a palesztinaiak — amint ezzel fenyegetőznek — lő® utasával együtt felrobbantják az Amman közelében levő repülőtéren álló gépeket. Szinte egyidőbén ülésezik a nyugatnémet, az angol, 3 svájci, az egyiptomi, az izraeli kormány és Nixon szűkebb kabinetje. A téma egy: a gépeket és utasaikat meg kell menteni. Bár a kormányok üléseinek ez a témája, a va­sárnapi géprablások sokkal távolabbra vezetnek, s egy* ben nagyon szerteágazó gondolatokat vetnek fel. Izrael, közvetlenül egyik repülőgépének eltérítése után döntött úgy, hogy visszarendeli Tekoaht, képviselőjét a Jarring' gal folytatott megbeszélésekről. Hetek óta előttünk áll 3 kép: az arab világ nem egységes, az Izraellel szemben alkalmazandó politikai megoldásokban. Arra viszont an­nál kevesebben gondoltunk, hogy amikor megjelenik 3 békés megoldás halvány kis reménysugara, azok, akik ezt nem fogadják el minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy megtorpedózzák a tárgyalásokat. Nem tudni, mi lesz a gépek utasainak sorsa. Annyit — bármennyire is együttérzőnk az Izrael provokálta ara­bokkal és a palesztinéi menekültekkel — meg kell je­gyeznünk, hogy a repülőgép-eltérítés, békés polgárok zaklatása és fogva tartása — nem politikai eszköz. Vala­mi egészen más. Ügy is lehet mondani: gengszterizmus. Hegyes Zoltán Az ENSZ jubileumi ülésszakának tisztségviselői 'Politikai' bizottság: Andre* Aguilar (Venezuela). Különleges politika) bi­zottság: Abdul S. Ghausk (Afganisztán). Szociális, humanitárius és kulturális bizottság (III. fő' bizottság): Maria Groza (Ro­mánia)., A további négy fő­bizottság élére bolíviai, zam­biai, kánadai. illetve kame- runi elnököt választottak. Ti­Kedden este élénk vita után megválasztották az ENSZ-közgyűlés jubileumi, 25. ülésszakának főbb tiszt­ségviselőit. Az ülésszak el­nöke Edvard Hambro, nor­vég ENSZ fődelegátus lesz. A közgyűlés főbizottságaiban a következő ENSZ-képviselők elnökölnek majd: Irta Andrzej Zbych Megállapodtak benne, hogy egy kisebb cso­portot is kell szervezni, akik támadást imitálnak ci vasúti híd őrsége ellen, s ezzel elvonják a fi­gyelmet a robbantóosztagról. Kloss azt kérte hogy feltétlenül tudassák .vele az akció pontos időpontját, mert neki százszázalékos alibit kell biztosítania arra az időpontra Aztán Kloss el­mondta. hogy hirtelen előbukkant Edit, az uno­kahúg. s éppen ma este van találkájuk. — Vigyázz, provokáció is lehel — mondta Bar­te!'. aztán megszorították egymás kézéi. Tud­tál: hogy mit kívánnak egymásnak, valamcny- nyiüknek az új esztendőre. Kloss lapos pálinkás- üveget vett elő a zsebéből, s az üveg kupakjából ittak a jövő esztendőre, a holnapokra, q leg­szebbre, amit vártak, s amiért harcoltak. Aztán néma kézszorítással búcsúztak. * Broch ezredes szobájában már emelkedett han­gulat fogadta a főhadnagyot, s amikor belépett, az ezredes zöld üveget tett a többiek mellé. — Pezsgő? Ejha! — csettintett Kloss. — A poharakról sem feledkeztem meg — mondta Broch —, s még valamit, hogy tudjuk, mirqi iszunk. Az ön egészségére, kedves száza­dos. Kloss értetlenül nézett az ezredesre, s a tár­saság nagy nevetésbe tört ki. Broch gyorsan megmagyarázta Klossnak, hogy ma délután látta a berlini postát, s abban is az előléptetésekről szóló jóváhagyást. Így hát most már Kloss szá­zadosra , koccinthatnak. — Köszönöm, uraitn, nagyon köszönöm! — mondta derűsen Kloss. s közben arra gondolt, hogy odaát már régen őrnagy, s hogy négy éven át orruknál fogva vezeti ezeket az embereket, s lám, még ki is tüntetik érte. Sok régi emlék elevenedett fel benne ezekben a percékben. Sok kockázatos vállalkozás, sok kínos pillanat, aénikor hajszálon múlott csupán, hogy ki kerül ki győztesen a játszmából. De el­jutott odáig is, hogy előléptetik. Erre igazán nem gondolt még soha. — Azt hiszem az előléptetésre mégiscsak ön szolgált rá jobban — fordult az ezredeshez —, hiszen közismerten a törzs legjobb tisztjei kö-. zött emlegetik. — Hamarosan a világ is megtudja, hogy meny­nyire jó katona ez a Broch — mondta az ezre­des, s Kloss észrevette, hogy főnöke már ré­szeg, de hagyta, hadd beszéljen. — Tudja, szá­zados úr. én már 1939 decemberében megmond­tam, hogy mi a véleményem Oroszország meg­támadásáról. Ma is azt mondom, hogy akinek az agyában ilyen, katonailag kivihetetlen mat- haság született meg, s ezt mégis a parancs rang­jára tudta emelni, az egy őrült. S tudja mi lesz a hadseregből és az országból, amelyet egy őrült vezet? Az, ami Hamburgból, meg a többi városból. Don-kanyar. Volga, Sztálingrád, Le­ningrad ... Kloss, ebbe az egész cezárómániás vezetésbe bele kellene engedni egy sorozatot. Akkor vége lenne. Mert végének kell lenni, vagy előbb, vagy utóbb. S ma már azt sem merném mondani, hogy így, vagy úgy. Ma már biztos, hogy csak „úgy lesz” vége. — Az oroszok tegnap a Visztulánál voltak, holnapután, vagy egy hónap múlva az Oderánál lesznek... — Ezredes úr — mondta szigorúan Kloss —, tudom, hogy rajtunk kívül nem hallgatja senki e beszélgetést, de nagyon kérem, legalább az új év küszöbén ne kelljen arra emlékeznem, hogy az Abwehr tisztje vagyok. Különösen önnel szemben nem szeretnék emlékezni erre most, hiszen szeretem és tisztelem jönt. A birodalom legjobb tisztjei közé tartozónak vallom, de meg­ért. ugye? — Kloss, én szeretem a népemet, s éppen ezért vagyok elkeseredve, mert látom, hogy mi lesz itt... — Nem szabad pesszimistákká válnunk. Sze­rencsére van elég italunk ahhoz, hogy optimiz­must varázsoljunk magunk köré. Kloss igyekezett olyan légkört teremteni, hogy az ezredes érezze is együttérzését, de tartson is tőle, amiért fecsegett. Hiszen előfordulhat még, hogy Kloss sorsa éppen Broch ezredestől függ, s akkor jól jön az ilyen emlékeztető ... . — Mindjárt megérkeznek a lányok — mond­ta Kloss, hogy témát váltsanak végre. — Német lányok? — érdeklődött az ezredes. — Igen, és ez volt az én meglepetésem ma estére — mondta Kloss. — Képzelje el, előke­rült egy gyerekkori szerelmem, s most izgulok, mert nyolc éve nem láttuk egymást. — Elképzelem a helyzetét — mondta Broch. — És legalább csinos? — Képzeletemben az maradt — mondta a szá­zados —, de meglepetések érhetik az embert, hiszen akkor mindössze 13 éves volt, s mindket­ten szerelmesek, mint egy ágyú. — Látja Kloss, már maga is elvadult. A sze­relmet sem tudja máshoz hasonlítani, mint fegy­verhez. A totális militarizálás egyik legmegbíz­hatóbb szimptómája, ha az emberek gondolatai is fegyverekké változnak, s a világot másként már el sem tudjuk képzelni, mint hadszíntér­nek. < — A szerelemben is vannak nagy csaták, ez­redes úr — mondta Kloss, s folytatta volna ta­lán ezt a játékot,' de kopogtak az ajtón. Kloss játékosan a szájára tette az ujját, s jelezte az ezredesnek, hogy ő elbújik az ajtó mögé. Broch belement'a játékba, s ajtót nyitott: — Fáradjanak be hölgyeim, Kloss százados úr azonnal itt lesz. (Folytatjuk) zenöt ENSZ-tagállam kedden emlékiratot terjesztett el°> követelve: vegyék fel a 25. ülésszak napirendjére a K1' nai Népköztársaság törvé­nyes ENSZ-jogai helyreállí­tásának kérdését. Jelentés Pekingből Az ÜjpKína .űrügynökség szeptember 9-i keltezésű Se' lentése szerint augusztus 2n —szeptember fi. között M«9 Ce-t.ung elnökletével plena- ris ülést tartott a Kín3{ Kommunista Fart Központi Bizottsága. Az ülésen beszé­det mondott Mao Ce-tung. 9 KKP KB elnöke és Lin Pi®9’ a Központi Bizottság alel' nöke. Az ülésen jóváhagyták H/' államtanács beszámolóját 1970-es évre szóló nemzet­gazdasági tervről, valamint a KB katonai bizottságának jelentését az országban fo­lyó háborús készültség meg­erősítéséről A Központi Bizottság .iav3' solta. hoev az Országos Né­pi Gyűlés állandó bízott«"«3 tegye meg a szükséges intéz­kedéseket, az Országos Ném Gyűlés ülésszakának megje­lelő időben történő összehi" vására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom