Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

£ SZAK-MAGYARORSZÁG 4 Síombírt, 1970. aug. 8. A sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Központ, mint ismeretes, hosszú, több eves szünet után kezdte meg működését az elmúlt év de­rekán. A teljesen átalakított, újjászületett épületben más kereteket kapott az intéz­mény munkája, s ezért in­dokolt mérlegre tenni az el­ső esztendőt. 1969. május 31-én adták át a 356 férőhelyes, korszerű színpaddal, zenekari árokkal és öltözőkkel, megfelelő klub­helyiségekkel, könyvtárral ellátott, jól felszerelt intéz­ményt. Ez a művelődési köz­pont nemcsak a bányászok, hanem a szokatlanul nagy lélekszámú község (mintegy 15 ezer lakos) kulturális igé­nyeinek kielégítését látja el, ezenkívül módszertani segít­séget nyújt a borsodi bánya­vidék bányász-szakszerveze­ti és tanácsi művelődési in­tézményeinek. Feladata a tel­jes közművelődési szolgálat ellátása. A főfoglalkozású dolgozókkal együtt 11 tagú társadalmi vezetőség áll az intézmény élén. 1 udatfor múlás A művelődési központ alapvető feladatának tekinti a környéken élő dolgozók szocialista tudatformálását. Az üzemi oktatási bizottság­gal közösen készítettek okta­tási tervet, s az elmúlt is­kolai évben 18 dolgozó járt az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályába, 15- en középiskolába, 4-en felső­fokú technikumba, egy egye­temre és nyolc dolgozó a Marxizmus—Leninizmus Es­ti Egyetemre. Ez a 46-os szám a korábbi évekhez képest csökkenést jelent, azonban az üzem vezetősége a tömeges iskoláztatás helyett a tényle­ges szakemberszükséglet pót­lására törekedett. A tanuló­kat a művelődési központ korrepetáló szakkörrel segí­tette, és támogatta őket a háromműszakos váltás okoz­ta nehézségek leküzdésében. Az ismeretterjesztés több­féle fórumon történt. A Tár­sadalmunk időszerű kérdései című tanfolyamon — ame­lyet a termelőegységeknél tartottak, s a művelődési központ szervező és propa­gandamunkával. szemléltető­eszközök biztosításával kap­csolódott be — 635 bányász vett részt. A két munkás­akadémiai előadássorozaton pedig 63-an. A munkásaka­démiai előadások, többnyire szervezési hibából adódóan, nem voltak mindig sikere­sek, s az ismeretterjesztő TIT-előadásoknál is adódtak szervezési hibák. A művelő­dési központ vezetőinek vé­leménye szerint az ismeret­terjesztést a jövőben klub­foglalkozások formájában kellene megoldani. Az ifjú­sági fórum sikere bizonyít­ja, hogy a klubesteken sok­kal vonzóbb és aktivizálóbb az ismeretterjesztő tevé­kenység. 67ti olvasó öl hónap alatt Kiemelkedően jó a könyv­tár munkája. (Erről lapunk­ban már külön cikkben is számot adtunk.) Az épület felújítása óta jó elhelyezést kapott a könyvtár, bár ho­vatovább már ez az új hely is szűknek mutatkozik. A csonka évben 1969. június 1- től december 31-ig 437 olva­só iratkozott be a könyvtár­ba, és 5518 alkalommal 18 961 kötetet kölcsönzött ki hét hónap alatt, ez év első öt hónapjában már 678-an iratkoztak be és 4052 alka­lommal 14 728 kötetet kölcsö­nöztek. E számok azt mutat­ják, hogy az 1970-es könyv­tári. forgalom messze meg­haladja majd a korábbit. A könyvtár olvasói közül 402 fizikai dolgozó, 216 ifjúmun­kás tanuló és gyermek, 60 pedig értelmiségi. A könyv­tár sokirányú munkájából külön ki kell emelni a rend­szeresen megtartott író—ol­vasó találkozókat és az ifjú­sági vetélkedőket. Hat művészeti csoport A művészeti ízlésnevelés az intézménynek kiemelkedően fontos tevékenysége. Meg­szűnt a produkciós szemlé­let, előtérbe került a belső nevelőmunka, a tagság poli­tikai, szakmai képzettségé­nek növelése, a szocialista szellemű közösségi élet ki­alakítása. A művészeti cso­portok hivatásuknak tekin­tik a munkásszállások, bá­nyászlakta községek látoga­tását, klubok, könyvtárak műsorainak biztosítását. Je­lenleg hat művészeti csoport­juk működik, legkiemelke­dőbbnek az irodalmi színpa­dot kell tekinteni. Itt ren­dezték meg a borsodi bá­nyász művészeti csoportok találkozóját, valamint a szín­játszók országos bemutató­ját. A szakemberek elisme­réssel nyilatkoztak a műve­lődési központ csoportjainak tevékenységéről, közönség- kapcsolatukról. Az irodalmi színpad nagy sikerrel szere­pelt a szakszervezeti irodal­mi színpadok második, me­gyei találkozóján. A fúvósze­nekar pedig a megyei minő­sítő hangversenyen és a fú­vószenekarok országos talál­kozóján aratott sikert. Vendégek A közönség szórakoztatá­sáról hivatásos művészek és együttesek meghívásával is gondoskodnak. A Miskolci uuioszeivieiiy legyártása aücaimaOol rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. Nemzeti Színház és az Or­szágos Rendező Iroda műso­rait szívesen látogatja a kö­zönség, bár az utóbbi ellen többször merült fel kifogás. A miskolci színházi vendég- szerepléseket a jövőben bér­leti előadásokban szeretnék megszervezni. A fiatalok ré­szére társas összejöveteleket tartanak, van szélesvásznú mozijuk, több képzőművé­szeti kiállítást rendeztek, amelyek közül Feledy Gyula grafikusművésznek, a bánya­telep szülöttének tárlata von­zotta a legtöbb látogatót. Több névadóünnepséget ren­deztek, a KISZ-szel közösen szervezték meg a már emlí­tett és igen nagy sikerű If­júsági fórum című vitasoro­zatot. Különös gonddal fog­lalkoznak a szocialista brigá­dokkal. * A művelődési központ az elmúlt népművelési évadban többségben jól elvégezte a reá háruló feladatot. Külö­nösen a könyvtármunka, a művészeti ízlésnevelés, és a szocialista brigádokkal való foglalkozás hozott jó ered­ményeket. Javítandó a pro­pagandamunka és az isme­retterjesztés. Az első esztendő még egy kicsit helyzetfelmérő. A Pe­tőfi Sándor Művelődési Köz­pont társadalmi vezetősége és aktivistái jó tapasztalatok­kal gazdagon kezdhetnek hozzá az 1970—71-es népmű­velési évadhoz. (benedek) Amikor hét esztendővel ezelőtt szinte minden megyei előzmény nélkül létrehozták Miskolcon, a Széntpéteri-ka­pui Egyesített Kórházakban az orvosi szakkönyvtárat, ke­vesen remélték a kiugró, nagy eredményeket. A megye orvosainak a közelmúltban elért szép eredményei, jelen­tős tudományos sikerei bizo­nyítottak azonban, hogy nemcsak szükség van egy ilyen létesítményre a me­gyében, hanem egyenesen el­engedhetetlen. jékozódás biztosítása, hiszen nem egy olyan folyóirat, pe­riodika van, amelynek ára jóval túl van a 15 ezer io- rinton. hétig tarthatják maguknál az orvosok, utána visszakül­dik. Jellemző, hogy késés nagyon-nagyon ritkán fordul elő. Tudják: másoknak i* szüksége van a tájékozódás­ra, más is várja. A hatalmas anyagi erőfe­szítések láttán önkéntelenül vetődik fel a kérdés: kihasz­nálják-e megyénk orvosai a megteremtett lehetőséget? A válasz nagyon kedvező.. Évente mintegy 800—1000 beiratkozott olvasót tartanak számon. Egy tudományos szak- könyvtár fenntartása nem kis anyagi áldozatot, erőfe­szítést kíván. Jelenleg a könyvtárban 30 ezer kötet­nyi szakkönyv áll az olva­sók rendelkezésére. Magyar és idegen nyelvű szakköny­vek ezek — német, angol, orosz és francia kiadványok — melyeknek beszerzése ön­magában is nagy anyagi rá­fordítást jelent. Ezenkívül évente mintegy 500 folyóirat, illetve periodika jár a könyv­tárba, s közülük csak 45 ma­gyar kiadvány. De megtalál­hatók a legkülönbözőbb re­feráló lapok .is, azok. ame­lyekből szinte naprakészen értesülhetnek megyénk or­vosai az orvostudomány leg­újabb eredményeiről, kuta­tásairól és felfedezéseiről. Az érdeklődés tehát meg­van, s a szakemberek a meg­mondhatói, hogy nemcsak az érdeklődés, hanem az olva­sott anyag hasznosítása is. Vannak — s ebben a mis­kolciak vannak előnyben —, akik rendszeresen bejárnak a könyvtárba. Másokhoz pos­tán jut el a kért szakkönyv, folyóirat, periodika, vagy re­ferenslap. Megszervezték ugyanis a „folyamatos köl­csönzést”. Mivel egy-egy szaklapból — áruk miatt — csak egy-egy példányt tud­nak rendelni, meghatározott rend szerint kölcsönzik ki. Két hétig bent tartják a könyvtárban, majd — az igények, szerint — szétküldik az olvasóknak. A lapokat két A szakkönyvtárban azon­ban nemcsak kölcsönzés ta­lálható. Az itt dolgozó könyvtárosok maguk is foly­tatnak tudományos munkát. Szeptember 21—25-ig például egy orvosi továbbképző elő­adássorozatot szerveznek meg, melynek ötletét dr. Ke- resztúry Sándor vetette fel országos fórumokon. Az elő­adássorozatot az orvosi do­kumentáció kérdéseiről tart­ják. Céljuk az, hogy tájé­koztassák a részvevőket, ho­gyan. miképpen juthatnak hozzá a könyvtárban megta­lálható, illetve a könyvtárkö­zi kölcsönzés útján beszerez­hető irodalomhoz. Azonkívül, hogy maguk i* adnak ki könyvtári tájékoz­tatót, amelyet a kórházban« a rehabilitált ipari tanulók képzésére felállított sokszo­rosító üzemben állítanak elő, különböző bibliográfiákat i* készítenek. Csutorás Annamária A Miskolci városi Tanács — a gazda — évente nem ke­vesebb, mint egymillió forin­tot biztosít az új beszerzé­sekre, a szakkönyvekre és a folyóiratokra. Hatalmas ősz- szeg ez, de feltétlenül szük­ség van rá, hogy a könyv­tár lépést tudjon tartani a dinamikusan fejlődő orvos- tudománnyal. És bármilyen furcsa is, még így is nehéz a lépéstartás, a naprakész tá­K iáiíítűsök, filmek, népművészek Készülődés a borsodi napra A 67. országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari kiál­lítás népművelési pavilonjá­ban szeptember 18-án rende­zik meg a borsodi napot, amely megyénk kulturális életéről ad majd átfogó tá­jékoztatást. Az ünnepi napra változa­tos és gazdag programot dol­goztak ki. így — többek kö­zött — kiállításon mutatják be a falusi művelődési ott­honok, könyvtárak és klu­bok fejlődését, az ottani nép­művelési munkát, valamint a megyében megjelenő kü­lönböző lapokat, folyóirato­kat, tudományos és műszaki kiadványokat. Magyarországon mindössze tíz régiségkereskedő van, s többségük a fővárosban talál­ható. Kompos Lászlónak, a Tanácsház téren májusban megnyílt kereskedése az egyetlen ilyen bazár, egész Észak-Magyarországon. Egy autószerelő műhely szerszámos kamráját rendez­te be régiségüzletnek. A kis, ablaktalan helyiség fal mel­letti polcain mintegy 30 ezer forint értékű műtárgyat kí­nál eladásra. Köztük kardo­kat, kódexeket, bajor sörös- krigliket, s rézveretű, eredeti orosz szamovárokat. Vannak egyes, szakmák, amelyeknek képviselőit ne­héz elképzelni a fiatalabb korosztályból. — „Fiatal koromban” a bányaipari technikumot vé­geztem el. Most legutóbb a 3. sz. AKÖV-nél dolgoztam — mutatkozik be az alig 30 esztendős Kompos László. Hosszú éveken keresztül gyűjtögette a kis bazárban kiállított régiségeket. Dédel­getett gyermekkori álma vált valóra amikor megkapta a régiségkereskedői iparenge­délyt. Egy-egy ilyen bolt megnyitása azonban anyagi áldozattal jár. — Műkincseim legszebb darabjaitól kellett megvál­nom, hogy kezdő anyagi tő­kére tegyek szert — mon­dotta. — Nagyon fájt a szí­vem, amikor műgyűjtő ba­rátaim válogattak féltve őr­zött kováspuskáim között. — Csaknem két hónapja nyílt meg ez az üzlet. Mi­lyen műtárgyakat keresnek leginkább városunk lakói? — Miskolcon nagyon sok könyv-, petróleumlámpa, népművészeti tárgy- és fegy­vergyűjtő van — válaszolta A műgyűjtők többsége — véleménye szerint — az ér­telmiségiek közül kerül ki Manapság nagy divat a szo­ba egyik sarkát különböző, kuriózumszerű népművészeti, vagy ódon hangulatot árasz­tó tárgyakkal berendezni. — Melyik kereskedésének legértékesebb darabja? — kérdeztük. A tapintatosan, halkan ke­tyegő, fatengelyes óra mögül feketére festett ébenía Har­cos Buddha-szobrocskát vesz elő. — Ez egy több százéves kínai fafaragvány — mutat­ja meg, aztán féltő gonddal visszahelyezi az öreg inga­óra árnyékába. (szántó) Hasznos vakáció |gfK|||i§ .. ' A Velencei-tó partján, az agárdi madárvártán — kéthetes turnusokban — 50—60 középiskolás és egyetemista fiatal tölti szabad idejét hasznos kutatómunkával. Radetzky Jenő biológustanár irányításával betekintést nyernek az ornito­lógia, a mikrobiológia és a meteorológia tudományába. Az itt szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket egyetemi fel­vételi vizsgákon és tudományos dolgozatokban hasznosíthat­ják a növény- és állatvilág iránt érdeklődő fiatalok. Képün­kön: Ismerkedés a madárfényképezés alapelemeivel. A borsodi napon a mező- kereszrtesi „Röpülj páva” pa- rasztkórus, a cigándi nép* táncegyüttes és a mezőkö- vesdi Suha Balogh József fa' cimbalmos népművész köz* reműködésével háromszor egyórás, látványos műsorrá kerül sor. A pavilonban levetítik a megye irodalmi hagyom:*' nyairól, a népi iparművészek tevékenységéről és az „arany­gombért’ Telkibányáról ké­szült filmeket és kiállítják aí idei Kis Jankó Bori ország05 hímzőpályázat díjnyertes al­kotásait. Eredeti népviselet­be öltözött asszonyok a hely; színen mutatják be a maty0 motívumok rajzolását és ki­varrását. A népművészet mesterei közül az edelén)’1 Hódosi Lajos juhászkamp0; készítő és a mezőkövesd1 Nagy István szűrhímző leg­szebb munkái szerepelnek még az igen látványosnak ígérkező borsodi napon. Naponta 101 tonna kenyér Még ez évben elkészül edelényi új kenyérgyár. S hét és fél millió forintot éf® j üzem nemcsak Edelényt, ha- j nem a környékbeli falvak3* j is ellátja majd friss pékáru­val. Negyven dolgozója kÖ' : zül húszán szakmunkások lesznek. A korszerű sütöde két műszakban, naponta százegy tonna kenyeret eí péksüteményt tud majd ké­szíteni. Ügy tervezik, hogy a napi százegy tonnás ossz' mennyiségen belül a termék' fajták arányát mindig a na­pi szükségleteknek megtel9, lően alakítják ki. Sajószentpéteri Orosz szamovár és Buddha A miskolci régiségkereskedő

Next

/
Oldalképek
Tartalom