Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
Vasárnap, 1970. atig. 30. fÉSZM - MÄGYAROR5ZÄG 5 II megyei párt-végrehajtóbizottság határozata a szövetkezeti mozgalom helyzetéről, fejlesztésének feladatairól S. Szövetkezeti mozgalmunk fejlődésének sajátosságai, jelenlegi helyzete A szövetkezeti mozgalom egészével elvileg és politikailag pártunk az 1948-ban megtartott szövetkezeti konferencián foglalkozott. A kialakított helyes elvek azonban a későbbi években nem érvényesültek, a szövetkezeti gyakorlat azoktól lényegesen eltért. A földmű vesszövetkezetek 1948—49. évi térhódítása, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakulásának első hulláma után — a szövetkezeti mozgalomban háttérbe szorult a szövetkezeti jelleg és erősen leszűkült a szövetkezeti demokrácia. 1950-től mindhárom nagy szövetkezeti hálózatban — a fogyasztási, a kisipari és a mezőgazdasági szövetkezetekben — valamilyen formában az állami vállalati gazdálkodás akkori módszerei honosodtak meg. A SZÖVOSZ, az OKISZ, mint országos Szövetségek, párhuzamos rendszert építettek ki az állami gazdasági szervezettel, s valódi érdekképviseleti funkcióikat éppen emiatt csak hiányosan töltötték be. A megyei szövetségek is — mint középirányító szervek — hasonló módon működtek. A mezőgazdasági szövetkezeteké1- — az állami gazdaságokhoz hasonlóan — a Földművelésügyi Miniszteri■- um lényegében közvetlenül irányította, szak- irányítási szervein keresztül rendelkezett gazdasági és mozgalmi kérdésekben. Országos szerveik állami jellegű szűk feladatkörű testületek voltak. Emiatt a szövetkezeti tagság sem gazdasági, sem mozgalmi téren nem érvényesíthette alapvető tulajdonosi jogait. Ennek következtében a szövetkezet működéséért érzett felelőssége is elhalványult. Szövetkezeti politikánk megújítását már az ellenforradalom után megindult társadalmigazdasági folyamatok szükségessé tették. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom győzelme érdekében meg kellett szüntetni a szektás, dogmatikus gyakorlatot. Szövetkezeti Politikánk megújítását a Központi Bizottság által 1957-ben elfogadott agrárpolitikai tézisek alapozták meg. Kongresszusok és központi bizottsági, határozatok alapján a mezőgazdaság .szocialista átszervezése során kerültek bevezetésre olyan új gazdasági módszerek, melyeknek jelentős hatása volt a mozgalom fejlődésére. A határozatok következményeként fejlődtek ki a szövetkezés mai formái, teremtődtek meg a termelőszövetkezeti demokrácia, a közös és háztáji gazdaság szerves kapcsolatának alapjai, a munkadíjazás új módszere. A Központi Bizottságnak a gazdasági mechanizmus reformjára hozott határozata új fejlődési lehetőséget teremtett a szövetkezeti mozgalom számára. Útmutatást adott a szövetkezeti önállóság, a gazdasági funkció, az állam és a szövetkezetek gazdasági kapcsolatának értelmezésében. A reform keretében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kongresszusa megvitatta és elfogadta a párt szövetkezetpolitikája alapján készült, előterjesztéseket. Az országgyűlés törvénybe iktatta a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom alapvető kérdéseit és megalkotta a szövetkezeti földtulajdon kialakulását előmozdító törvényt. A hozott határozatok elősegítették a termed őszövetkezeti tagok politikai és gazdasági aktivitását, a szövetkezeti mozgalom fellendítését. A gyakorlat igazolja a hazai viszonyokban alkalmazott lenini szövetkezeti koncepció helyességét. A IX. kongresszust követően meggyorsult a fejlődés a kisipari és fogyasztási szövetkezetekben is. A mezőgazdasági szövetkezetekhez hasonló elvek és gyakorlat szerinti működésük elkezdődött. Ezáltal az egymástól eltérő céllal alakult szövetkezetek mindegyikében az egységes elvi politika valósulhat meg a konkrét szövetkezeti típusnak megfelelő megoldásokkal és módszerekkel. A szövetkezeti elvi kérdések ma már kifejezésre jutnak a szövetkezetekre vonatkozó új jogszabályokban, a kisipari és fogyasztási szövetkezetek, valamint érdekképviseleti szerveik új alapszabályaiban. Az 1968-ban megalakított Országos Szövetkezeti Tanács a szövetkezetek általános elvi kérdéseiben a kormány tanácsadója. II. A szövetkezetek gazdasági szerepe és jelentősége megyénkben Megyénk gazdasági életében — az állami vállalatok mellett — a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztésében a szövetkezeteknek számottevő szerepük van az élet: különböző területein. A szövetkezetek közül jelenleg a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek van a legnagyobb súlyuk a gazdasági életben, de kiemelkedő szerepük Van a fogyasztási és az ipari szövetkezeteknek is. A gazdasági életben betöltött szerepük súlyát a működő szövetkezetek nagy száma is érzékeli. Jelenleg a megye területén 199 mezőgazdasági. 2 halászati térmelőszövetkezel. főbb mint 130 szakszövetkezet és társulás, 38 áíész, 22 takarék-, 41 lakás-, 55 ipari szövetkezet és közel 20 munkás-kertszövetkezet működik. A szövetkezeti tagok és dolgozók száma — figyelembe véve a kettős tagságot is — 270 ezer fő. A mezőgazdasági keresőknek mintegy 70 százalékát, a kereskedelemben dolgozók 26 százalékát a szövetkezeti szektor foglalkoztatja. Az ipari keresők 7,7 százaléka dolgozik a kisipari szövetkezetekben. A szövetkezetek termelésének részaránya a népgazdaság egyes ágazataiban eltérő, de több fontos ágazatban meghatározó jelentőségű. Megyénkben a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1969. évben 2 milliárd 860 millió forint halmozott termelési értéket állítottak elő, amely a szocialista szektorban előállított halmozott termelési értéknek a 65 százalékát teszi ki. A takarékszövetkezetek érdekeltségi köre a megye községeinek mintegy háromnegyedére terjed lei. s jelenleg 153 millió forint betétállománnyal rendelkeznek. A lakásszövetkezetek 1 milliárd 480 millió forint értékű lakás kezelését bonyolítják. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalomban a szövetkezetek részesedése 29 százalék. de a települések döntő hányadában a forgalom 100 százalékát a szövetkezetek bo- hyolfHák. Jelentős a szerepük a háztáji és lysr.-'ojiő gazdaságokból származó áruk felvásárlásában és forgalmazásában is. A kisipari szövetkezetek termelésének és szolgáltatásának értéke — éves átlagban 550 millió forintot tesz ki. Többek miatt azonban a szolgáltatás volumene alatta van a jelentkező igényeknek. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek a fő tevékenységük mellett különböző kiegészítő tevékenységet is folytatnak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységéből származó bevételei 329 millió forintot tesznek ki. Jelentős szerepük van a mezőgazdasági építkezések megvalósításában, a gépi javításban és egyre növekvő szerepük az élelmiszerek forgalmazásában is. A szövetkezeti fejlesztési alapok jobb hasznosítására, a mezőgazdasági termelés műszaki fejlesztésének meggyorsítására kifejlődőben vannak a közös társulások, vállalkozások. Az egyes szövetkezetek anyagi és személyi erejét meghaladó gazdasági feladatokat általában közös vállalkozások formájában, esetenként állami és tanácsi vállalatokkal közösen szervezik meg. A szövetkezetek fejlődését népgazdasági érdekek indokolják, mivel főként olyan területeken fejtik ki tevékenységüket, ahol a lakosság termelési és fogyasztási, és más igényei viszonylag nem nagy befektetéssel, kis- és középvállalati szervezetben elégíthetők ki. A szövetkezetek nagyfokú mozgékonyságra és alkalmazkodásra képesek, gyorsan tudnak reagálni a változó piaci hatásokra, s a kereteik lehetővé teszik a társadalmi, csoport-és egyéni érdekek összehangolását. A szakszövetkezetek — elsősorban Tokaj- Hegyalján — eredményesen működnek, betöltik szerepüket. Működésükkel kedvezően, eredményesen valósítják meg a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek összhangját. Egynéhány évre tekint csak vissza a munkás- kertszövetkezeti mozgalom — főként Miskolc város területén — ennek ellenére gazdasági vonatkozásban is, de politikai visszhangját tekintve is a mozgalmat eredményesnek lehet megítélni. IBI. A szövetkezeti mozgalom fejSesztésének feladatai Pártunk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül A szövetkezeti mozgalom fejlesztésének a Központi Bizottság által kimunkált. elvei hosszabb időre szólnak. Megvalósításuk a gazdaságirányítási rendszerrel Összhangban és gazdaságfejlesztési terveink szolgálatában fokozatosan történhet. A jelenlegi szakaszban a következő elveket szükséges figyelembe venni, és gyakorlati feladatok végrehajtását szorgalmazni: ’S Valamennyi szövetkezeti forma önkén- *" lesen létrehozott — területi és országos szerveket tarthatnak, illetve tartanak fenn. Ezek alapfunkciói: a szövetkezetek önállóságának, demokratikus működésének, a vállalatszerű gazdálkodásnak az előmozdítása, segítése. Az érdekképviseleti szervek (területi szövetségek — országos szövetségek) képviselik a szövetkezetelv érdekeit, ezek részére szolgáltatásokat végeznek, segítik a mozgalmi, társadalmi (oktatás-nevelés) feladatainak ellátását. A területi szövetségeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a szövetségelv választott testületéi és apparátusai döntéseiben és munkájukban vegyék figyelembe, hogy a szövetkezetek nem alájuk rendelt szervek, hogy a szövetkezetekre csak jogszabályokból, megkötött szerződésekből és saját határozataikból hárulnak kötelezettségek. A társadalmi képviseleti szervek határozataikat csak ajánlásként. juttathatják el a szövetkezetekhez. A szövetségek munkája főként a távlati fejlesztések kimunkálására, az információ hatékonyságának növelésére, a szövetségek és a szövetkezetek közötti kapcsolatok további szilárdítására kell, hogy irányuljon. Ugyanakkor a szövetségeknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk azért, hogy a szövetkezeti szervekben a szocialista szemlélet, a szövetkezeti jelleg és a közéleti erkölcs megfelelően érvényesüljön, szervezzék és támogassák a szövetkezeti tevékenységet, az oktatás különböző formáit, hatékonyabban kell közreműködniük a szövetkezeti tagság nevelésében, az egységes szövetkezeti parasztság ki alakításában. Tovább kell szélesíteni a szövetkezetek vezetői részére — időközönként szervezett — tanácskozásokat, amelyeknek eddigi tapasztalatai kedvezőek. A vezetők részére szervezett tanácskozásokat ki kell terjeszteni a kisipari és falusi szövetkezeti mozgalom területére is. A jelen időszakban indokolt és cél- ■ szerű a szövetkezetek gazdasági szerepének növelése, működési körük további bővítése, az állami és szövetkezeti szervek viszonyának továbbfejlesztése. Az állam jogszabályi előírásokkal és az anyagi érdekeltségen alapuló gazdaságpolitikai eszközökkel gondoskodik arról — a társadalmi érdekekből kiindulva —, hogy a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Éppen ezért a tanácsoknak elő kell segíteniük, hogy a szövetkezetek teljesítsék a társadalommal, az állammal szembeni kötelezettségeiket, hogy más gazdasági alakulatokkal azonos elbírálásban részesüljenek. Indokolt, hogy a szövetkezetek — bizonyos feladatok ellátása esetén — állami támogatásban is részesüljenek. A szövetkezeti érdekképviseleti szervek mentesültek, illetve mentesülnek a gazdaságirányításban eddig gyakorolt állami feladatok ellátása alól. Ezért indokolt az állami szerveket alkalmassá tenni a szövetkezetek és érdekképviseleti szerveik törvényes működését biztosító állami felügyelet gyakorlására az ágazati, a területfejlesztési és a szövetkezeti koncepciók összehangolására. Továbbra is fontos feladat elősegíteni azt, hogy a szövetkezetek és a nem szövetkezeti vállalatok egymás közötti kapcsolatában az egyenjogúság elve a gyakorlatban megvalósuljon. A szövetkezetek gazdasági tevékenysége, a munka hatékonyságának javítása érdekében tovább kell szélesíteni a szövetkezetek egymás közötti, a szövetkezetek és nem szövetkezeti vállalatok közötti kapcsolatait, a gazdasági társulások, vállalkozások és vállalatok alapításának szorgalmazásával. IV. A pártszervezetek munkája a szövetkezetekben A szövetkezetpolitika fejlesztésének általános politikai hatása, jelentősége van társadalmunkban. Sajátos viszonyaik kedvező lehetőséget adnak a demokratizmus fejlődésének. a gazdasági döntések hatásának közvetlen érzékeléséhez. Emiatt több területen indokolt a párt irányitó és ellenőrző munkájának erősítése. Pártszervezeteinknek sokoldalú szervező, ellenőrző és agitációs-propaganda feladatokat kell ellátniuk a szövetkezetekkel összefüggő politikai munkában. A feladatok meghatározásában ügy elemmel kell lenni arra, hogy: a szövetkezetekben működő párt- szervezetek általában kis létszámúak, a kor szerinti összetétel sem kedvező, a tagság — különösen a mezőgazdaságban — szétszórtan dolgozik, hogy az ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben nincs szakszervezet, s emiatt nagyobbak a pártszervezetek feladatai. A szövetkezetpolitikai elvek ismereté- ■ ben és gyakorlati megvalósításában meghatározó szerepük van a pártszerveknek, a pari alapszervezeteknek. Politikai munkával elő Íveli segíteni, hogy megyénk* társadalma a szövetkezeteket a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer szerves részeként ismerje el. Tudatosítani kell, hogy a szocialista viszonyok között működő szövetkezetek reszt vesznek a társadalmi igények kielégítésében, teljesítik az állam iránti kötelezettségeiket, önállóságuk keretei között valósítják meg a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek összhangját. Ennek elősegítése érdekében a megyei páub’zottság szervezésével Miskolcon szeptember végéig kommunista szövetkezeti aktívaülést kell szervezni. Az aktívára meg kell hívni a különböző szövetkezeti formák és érdekképviseleti szerveik politikai és gazdasági vezetőit. Gondoskodni kell arról, hogy a különböző .szervezett pártoktatás keretein belül megfelelő helyet kapjanak szövetkezetpolitikánk elvi kérdései és a mozgalom továbbfejlesz- íésének feladatai: biztosítani kell a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésével kapcsolatban a folyamatos irányító és ellenőrző politika5 munkát. A Hazafias Népfront, a KISZ, a TIT szerveit fel kell kérni arra, hogy munkaprogramjukban — hosszabb távra — iktassák be a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatos feladataikat. Indokolt, hogy a városokban, az ipari településeken is végezzenek tudatosító, felvilágosító munkát szövetkezetpolitikánk elvi és gyakorlati kérdéseiről. A szövetkezetekben működő pártszer- • vezetéknek olyan munkamódszert kell kialakítani, amely alkalmas a párttagság politikai állásfoglalásának érvényre juttatására az adott szövetkezeti viszonyok között. A politikai munkában számolniuk kell azzal, hogy bc szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem a gazdasági eredményekkel egyidejűleg kedvező lehetőségek vannak a szocialista embertípus kialakítására is. Indokolt ápolni és fejleszteni a szövetkezeti mozgalom hagyományait: a szövetkezetek közötti együttműködést, az összefogást, a kölcsönös támogatást és szolidaritást. Ennek elősegítése érdekében a párta la pszervezetek rendszeresen és átfogóan ellenőrizzék és segítsék a szövetkezetekben folyó gazdasági munkát. A párttaggyűlés napirendjére — a szükségnek megfelelően — időközönként iktassák be a gazdasági kérdésekkel való foglalkozást. A pártalapszervezetek — a párt káderpolitikai elveinek érvényesítése érdekében — különös gondot fordítsanak választások alkalmával a különböző tisztségviselők kiválasztására, a tisztségvisel ők munkájának ellenőrzésére és munkájuk segítésére. Különös ügyeimet kell fordítsanak a tisztségviselők erkölcsi-morális helyzetének szilárdítására, a tisztségviselők és a tagok közötti kapcsolatok további szilárdítására. A szövetkezetek jelentős részében még ma is gondot okoz, hogy a tagság jogai és kötelezettségeinek értelmezése nem helyes. Politikai munkával — a tagsági jogok és köteI lezettségek ismertetésével — a vezetés színvonalának további emelésével, a demokrácia érvényre juttatásával el kell érni, hogy a szövetkezeti tagság éljen jogaival, ugyanakkor teljesítse maradék nélkül mindenkori feladatait. A pártalapszervezetek segítsék elő, hogy a szövetkezet tagsága rendszeresen kérje számon a választott vezetőségtől és a bizottságoktól az alapszabályban és az ügyrendben meghatározott feladatokat, az alapszabály szerinti működést. Lépjenek fel a szövetkezeti demokráciát sértő, a bürokratikus vezetési módszerek, gyakorlatokkal szemben. Az alap- szervezetek legyenek kezdeményezői a szocialista munkaversenynek, az űj termelési, kereskedelmi megoldások- alkalmazásának. Törődjenek többet a háztáji gazdálkodás fejlesztésével, tegyenek intézkedéseket a fejlődést gátló okok megszüntetésére. Segítsék elő a párt szövetkezeti politikájának érvényesülését, a szövetkezeti mozgalom népszerűsítését. El kell érni, hogy minden szövetkezeti forma területén hosszú tavon biztosított legyen a társadalmi, a csoport- és az egyént érdek összhangja.
