Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

’&B8ömofaJ.1©?ß. crag. 30, Gazdag fiatalok Benépesült az új ifjúsági ház Napfényes szobák, tiszta, vidám színek. Minden tágas­nak, kényelmesnek tűnik. A berendezés még nem teljes, tapsvihar, vagy a beatzene. Az emeleteken lévő kisebb szobákban barkácsol, fotózik, vagy a képzőművészet atopel­Szgalmas sakkparti, hideg Colával, wttrlttzerzene a biifékhibban. Nemsokára zene is lesz, ök már törzsvendégek, naponta ellátogatnak Mc. Barátságot kötöttek már az ügyeletes ifjúgárdistákkal is. (Szabados György felvételei) de máris egyénisége van minden helyiségnek. A sötét kárpítú székekkel, kis kerek asztalokkal berendezett te­remben például könnyű el­képzelni, hogy ez élénk viták színhelye lesz majd. A nagy előadóteremben a még meg sem született irodalmi szín­pad, bábcsoport és modern táncok próbáinak levegője érződik. De még ennél is jobban illik a teremhez a veivel ismerkedik, a!ki akar. Bogdanovies Jánosnak, a miskolci ifjúsági ház igazga­tójának is az a célja, hogy minél előbb élni kezdjen a palota. — Fokozatosan indítjuk a munkát. Nem múlik el nap anélkül, hogy ne lenne vala­mi újabb eredmény. Persze, most kétszer is meggondo­lunk mindent, míg cselek­szünk. Azt szeretnénk, ha a lehető legjobban sikerülne az indulás. Művészeti- és szak­körvezetőkkel, klubvezetők­kel. beatzenekarokkal tárgya­lunk. Sokat utazunk. Ha va­lami jót haliunk valamelyik ifjúsági házról, már elme­gyünk tapasztalatot kérni. Most éppen egy dörögj utat tervezünk. Híres, Ki mit gyűjt? klub működik ott. A jelek arra utalnák, hogy változatos, érdekes lesz a klubélet. A Ki mit gyűjt? Klubon kívül játéikMub, Fia­tal utazók klubja, Művészetet kedvelők klubja, ifjúmunkás Klub, Diáitóklub van kialaítouló- ban. Kitűnő vitafórumok a politikai, és a közélet iránt érdeklődő fiúknak, lányok­nak. — Mikor lehet táncolni az ifjúsági házban? — Szeptember elsejétől minden szombaton. Valószí­nű, a népszerű VTM0LUX beatzenekar lesz a ház állan­dó együttese. A nagyterem­ben lesz a tánc 4—9 óráig. De az előadótermet nem­csak a táncért lehet megked­velni. A leendő házi „művé­szeken” kívül ellátogat majd ide a színház stúdiószínpada, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház irodalmi színpada, és re­mélhetőleg még sok más te­hetséges együttes. A ház közönsége már ver­buválódik. Az egyetlen mű­ködő klubnak, a büféklubnafk már törzsközönsége van. Te­levíziót néznek, sakkoznak, biliárdoznak a fiúk. A büféklubban egyelőre csak egy tv-készülék van. De hamarosan wurlitzer is lesz és újságok, folyóiratok is. A könyvtárról sem szabad elfeledkezni. Október 1-én nyílik a városi tanács kihe­lyezett ifjúsági könyvtára. Körülbelül negyvenen fémek el az olvasóteremben. Itt is lesznek napilapok, folyóira­tok. Bogdanovies János igazga­tó láthatóan büszke erre a sokarcú, pompás ifjúsági ház­ra. Bizonyára mindenki büszke lesz rá, alti megisme­ri. Gazdagok lettek a miskol­ci fiatalok. Lévay Györgyi Az álmok folytatása Néhány nap még s ajtón­kon beköszön az ősz. Az is­kolákban megkezdődik a ta­nítás, megjöttek a színészek nyá,rj szabadságukról, pró­bákkal népesült be az első premier előtt a tegnap még hallgatag-üres színpad. Már megtervezték könyvtárakban, művelődési otthonokban az adott direktívákhoz Igazodva mindenütt ezt az őszt. Ponto­san, körültekintően, lelkiis­meretesen. Búcsúzik a nyár. Röstel- kedve tán, mert hisz erre van is oka. Fogvacogtató hidegek, véget érni nem akaró esők, pusztító viharok, jégveréséit miatt. Volt-e nyarunk egyálta­lán? Rendhagyó, szeszélyes, ke­gyetlen nyarunk volt. Ár­vízzel, amely megművelt föl­deket öntött él. otthonok ez­reit döntötte romiba. S mégis diadalmas ez a nyár; mire hideg lesz, az otthontalanok hajléka felépül, a gabonát — • ha nehezen is, későn is — le­aratják, s a gyárak megfeszí­tik izmaikat, hogy több mun­kával, jobb eredményébkél a veszteséget kiegyenlítsék. Munka emberi himnusza, cselekvő együttérzés a bajba­jutottakkal, igaz emberség, fogat esikorító, nehéz de győ­zelmes helytállás nyara volt ez. Eposzát maga írja az élet. Terveink lendülete töret­len. álmaink homályialanok. Az álmok folytatódnak. Nem alaptalanok, nem óvat­lanok, csak szabadabbak, kö­tetlenebbek a szerkesztett, precíz, lépésről lépésre hala­dó programoknál, s nem ne­hezedik rájuk az anyagi fe­lelősség súlya. Álmodozzunk óvatosan, szolid mértéktartással. Miről? Talán épp a nyárról. Egy másikról, egy igaziról. Elfe­ledve mindazt, ami eddig nem volt, amivel adósunk ez a mostani is; csak arra gondol­va, ami lehetett volna már, s ami lesz is egyszer, mert igé­nye él bennünk, mindany- nyionkban. Milyen lehetne ez a hol­napi nyár? Már elkészült az országban mindenütt a nyári színházak, szabadtéri rendezvény-soro­IFJŰ NÉPMŰVÉSZ „Mezey Tamás részére a népművészet ápolásában és továbbfejlesztésében végzett tevékenységéért az Ifjú Nép­művész címet adományozzuk. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága” — ez olvasható a sárospataki albérleti szoba falára került oklevelén. A „műhely” az egyetlen lakóhelyiség egyik sarka. Keskeny asztalon a szükség serkentette találékonysággal rendezte el magakészítette faragó szerszámait Mezey Tamás. Korántsem romanti­kus környezetben él. s nem épít légvárakat a megérde­melten elnyert kitüntetése után sem ez a huszonnyolc éves, szikár fiatal férfi. A KISZ Központi Bizottsá­ga az idén alapította az ifjú népművész kitüntetést. Azt a sajátos tényt igazolta vele, hogy modern korunkban sem korszerűtlen a népművészet — csa k a funkciója válto­zott. A tegnapelőtti haszná­lati tárgyak, munkaeszközök mára ritkabecsű lakásdíszek lettek, s hajdani járulékos elemeik, a díszítő motívumok •'áltak fő értékké. Mezey Tamás faragott tár­gyait jó két éve láttam elő­ször. Egy bodrogközi faluban rendezett helyi népművészeti kiállításra készítette ezeket. Már akkor , nyilvánvaló volt ösztönös tehetsége, igényes ízlése. Azóta töretlen ívű a alakítja egyre tudatosabban érlelt munkáit. Legszívesebben tiszafából farag: ivócsanalkot. tükröst, borotvatokot, és jól illeszti a hagyományos díszítést mai Mezey Tamás pásztortülköt farag. fejlődése. Szívós szorgalom­mal képezte magát, s mióta „felfedezte” a maga számára a Bodrogköz eddig kevéssé ismert pásztorművészetét, annak motívumkincséből használati tárgyakhoz is. En­nek a nemes fának fehér és vörös színárnyalatai különö­sen szépen érvényesülnek ;; faragásokon. De értő meste­re lett a csontfaragásnak, szanutülkök készítésének, s készített már néhány remek­be sikerült, karcolt díszítésű kobakot, lopótököt — is. Az ifjú népművész cím el­nyerésével válaszút elé érke­zett. Eddig kifogástalanul el­látott szakmáját, a cukrásza­tot — mint hosszas unszolásra megvallotta — jobb meggyő­ződése ellenére tanulta ki. Egy sajnálatos balesete miatt akkor nem volt lehetősége kedvére valóbb választásra. Azóta a népművészetben ta­lálta meg a lehetőséget nem mindennapi tehetsége kitelje­sítésére. — Nem szeretném, ha bár­ki is azt gondolná, hogy fe­jembe szállt a dicsőség, — mondja a rá jellemző sze­rénységgel — de úgy gondo­lom, némiképp már bebizo­nyítottam, többet használ­hatnék a faragással. A megújult népművészet társadalmi igényt elégít ki. Sárospatak a népművészet­ben is jeles hely volt, első­sorban a fazekasai révén. Most van egy immár orszá­gos hírű, fiatal faragóművé­sze. Ügy tudjuk, a város szí­vesen feltámasztaná a hagyo­mányokat — népművészeti szövetkezeti alkotóműhely létesítésével, s ebbéli tervét országos szervek is támogat­nák. Ebben a műhelyben bi- zonyára módot lehetne talál­ni Mezey Tamás tehetségének méltó foglalkoztatására is. Berecz József zatok idei mérlege. Készül lassacskán az idegenforga­lomé is. A főszezon véget ért. A Balatonnál, Szegeden. Deb­recenben, Szombathelyen, Gyulán, Szentendrén, Nagy­vázsonyiban, Pécsett, Székes- fehérváron ég sok más he­lyen még. A számok bizony szerények, az előző évhez ké­pest is azok. Időszerű-e hát éppen most egy ilyen holnapi borsodi nyárról meditálnunk? Gazdag ez a táj. Természe­ti szépségekben épp úgy, mint emberi munkával teremtett értékekben. S mennyi még a fel nem tárt kincs, a méret­len lehetőség, a tétlen, nem hasznosított adottság. Aggtelek, Baradla-barlang. Cseppkövekből épült mesevi­lág, színházterem a föld alatt, színpad olyan díszletekkel, amilyenek nincsenek még se­hol a világon, olyan pazar akkuszti'loai viszonyok, mint másutt, megtervezett nézőte­reken sehol... Énekesek pró­bálgatják s dicsérik évek, év­tizedek óta, színészek gyö­nyörködnek a beszéd orgona- zengésében, színházi rende­zőik álmodják színre a műve­ket: operát Wagnertől, pél­dául a N'i ebei im-g-eiktosból, antik tragédiákat Szofoklész- től, Euripidésztől, koncerteket neves szólistákkal __ Hogy m essze van Budapesttől, Mis­kolc tói, hogy nincs hozzá megfelelő út, vasúti közleke­dés, hogy biztositatlanók a vendéglátás zavartalansága- nak tárgyi feltételei... MHnd igaz. Az is igaz, hogy arra sincs semmi biztosíték, hogy mindezek megteremtése a remélt eredménnyel járna, olyan idegenforgalmat vonza- na, amely megtéríti a ráfor­dítást. A kockázat tehát va­lóban nagy ... Az álmodozás azonban nem rejt magában semmiféle kockázatot, Tapolca, Lillafüred ... Üdü­lő-, s kirándulóhelyek. Csak azok. Kellemes levegő, séták, napozás, gyalogos és autó­busztúrák a környékre, es­ténként szalonnasütés kinn, vagy odabenn kártyázás, id- dogálás, pihenés és — unat­kozás. Tapolca pedig Miskolc Mar­gitszigete. Tehát több mint sétáló, levegőzo, virágos, pá- zsitos liget. Több, mint strand és étterem, gyermek- játszótér és csónakázó tó. Legalább egy olyan szabad­téri színpaddal több, mint ami megvan a Margitszige­ten, ami nem üres, hanem egész nyáron át vonzó mű­sora van ... Volri;, egy ilyen szabadtéri, színháznak itt is közönsége épp úgy, mint a fővárosban? Nem tudhatjuk, hiszen még nem próbáltuk. Kockázat tehát van itt is. De hol nincs? Lehet-e kockázat nélküli bármiféle válalko- zás? Álmodozunk. A tűnődés nem jár semmilyen kockázat­tal. Diósgyőri vár ... Ha látja az ember, akaratlanul is eszé­be jut egy másik vár, kisebb, kevésbé szép s környezete . sem oly gazdag, változatos mint ezé. A gyulai vár, ahol évről évre a várjátékokat rendezik. A város vállalta an­nak idején a kockázatot. S azt mondják meggyőződéssel, hittel az igazukban, hogy megérte. Vannak szabadtéri előadá­sok, koncertek a diósgyőri várban, van templomi kon­cert, o-rgonahangverseny az avasi templomban. Szintén éveli óta, de valahogy esetle­gesen, mellékesen, visszhang- talanül. Nincs érdeklődés, nincs közönség? Nem arról van-e szó inkább, hogy nem megfelelő ezeknek a rendez­vényeknek a propogandája. jelenlétük: csali szűk, szakmai körökben tudatosult, nem irá­nyítják rájuk eléggé az ide­genforgalom figyelmét sem. így van-e, vagy sem. ki tud­ja megmondani. S lehetne-e a városnak egy méreteiben, berendezésében, technikai adottságaiban egy­aránt reprezentatív, modern szabdatéri filmszínháza? Sza­badtéri színpad — nemcsak lármázó hosszúhajú beat-ze- nekarofekail — például vala­hol az avas! kilátó környé­kén, vagy a .ligetben? Ha a város tucatnyi művelődési háza, túl emelkedve az egy­mással való versengés egyéb­éként ugyan hasznos, inspirá­ló szemléletén, mégis csak kor­látozott anyagi erőit időn­ként, alkalmanként összefog­va. együtt vállalkozna ilyen létesítmény működtetésére, ilyen programok létrehozásá­ra. Mondhatnánk azt is, dol­gozni kell most, cselekedni. Aratná, építeni, több acélt, több gépet, több szenet ter­melni. Álmokra nincs idő. Pedig ezek az álmok kitö­rölhetetlenül bennünk élnek. S jó is. hogy ez így van. Így szép, így teljes. így egészsé­ges az emberi élet. Az ál­mokkal együtt, amelyek ma még ugyan nem jelentenek kiadást, anyagi kockázatot, felelősséget. De holnap való­sággá válnak. S ez a valóság lehet az al­mok legszebb, legemberibb folytatása. Papn Lajos A mezőkövesdi művelődési központ életéből Vendégeket Jugadott a na­pokban a mezőkövesdi járási művelődési központ. A sátor­aljaújhelyi művelődési köz­pont munkatársai jöttek ta­pasztalatcserére a matyó vá­rosba és a járásba. Megis­merkedtek a. négyest klub­könyvtárral, felkeresték a Matyó Háziipari Szövetkeze­tei, a kenyérgyárat, kölcsö­nösen tájékoztatták egymást őszi-téli programjukról és a területi-módszertani munká­ról. Vadast Tibor, a Matyó Együttes koreográfusa, mint ismeretes, hosszabb időre Etiópiába szerződött, s ott vezet táncegyütteseket. Most három év után hazalátoga­tott szabadságra, és ez idő alatt a, Matyó Együttes ré­szére új koreográfiát készt- tett: a Matyó fonót. Vadast egyébként szeptember végén utazik vissza Etiópiába. A Matyó Együttes egyhetes to­vábbképzésen vesz részt szeptember első felében az új táncjáték betanulására. Szemléltető eszközök tarai szerveztek a mezőkövesdi já­rási művelődési központban, ahonnan a különböző isme­retterjesztő rendezvényekhez TIT előadóknak, művelődést intézményeknek kölcsönzést biztosítanak, s ezzel a járás­ban folyó ismeretterjesztő munka színvonalát emelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom