Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-23 / 197. szám

6 &zM*hmmmostsz&G Vasárnap, 1970. au$. 23. Elhunyt Szántó Rezső Mély megilletődéssel és fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Szántó Rezső, a párt régi tagja, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, hosszan tartó, súlyos betegség után augusztus 21-én elhunyt. Temetése 27-én, pén­teken 15 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában. A családtagok, az elhunyt elvtársai, barátai és harcostársai 14.30-tól róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Üjságírók Országos Szövetsége A Magyar Partizán Szövetség Jelentős a javulás a miskolci lakásszövetkezetek helyzetében Dr. Szántó Rezső 1892-ben született Nagyluinizsán, jog- tudományi végzettséget szer­zett, s már 1912-ben — 20 éves korában — tagja lett a szociáldemokrata pártnak, tevékenykedett a Galilei-kör- ben. 1918 novemberében, köz­vetlenül a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg­alakulása. után a párt tagja és aktív harcosa lett. 1919- ben a Magyar Vörös Hadsereg egyik hadosztályának politi­kai megbízottja volt. A Ta­nácsköztársaság leverése után 15 évi fegyházbüntetésre ítél­ték. 1922-ben — fogolycsere­akcióval — a Szovjetunióba került, ahol különféle párt. szakszervezeti és állami in­tézményekben dolgozott. Köz­ben 1927-ben és 1928-ban Franciaországban, a Francia Kommunista Párt magyar csoportjában végzett párt­munkát, s 1936—1938-ban Spanyolországban a nemzet­közi brigád hadosztálypa­rancsnoka volt. 1947-ben tért haza Magyar - országra. Évekig a Magyar— Szovjet Társaság főtitkára- I ként tevékenykedett, majd * 1950-ben az Országos Toka- | rékpénztár helyettes vezér- igazgatójává nevezték ki. Ké- j sőbb a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért című lap fő­szerkesztőjeként dolgozott, 1953—54-ben a SZOT-iskola igazgatói tisztét töltötte be, majd két esztendeig az Új Idők című folyóirat főszer­kesztője volt. 1956-ban ment nyugdíjba, de a Partizán Szö­vetség alelnökekénl. illetve a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnökségi tagjaként to­vábbra is értékes társadalmi tevékenységet fejtett ki. For­radalmi életútja elismerése­ként kétszer részesült a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetésben, megkapta a Zalka-emlékérmet, a Domb- rowski-emlékérmet, a Nagy Honvédő Háborúban kifejtett, hősi munkájáért a Szovjet Emlékérem kitüntetést, a Ta­nácsköztársaság emlékérmet, a- Magyar Partizán emlékér­met, a Szocialista Haza,ért Érdemrendet, továbbá sok. más kormánykitüntetést. iiitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseket ado­mányozott az idei Tisza völ­gyül árvízvédekezés során ki­fejtett kiemelkedő tevékeny­ség elismeréséül. Kitüntetés­ben részesült az árvíz elleni védekezéshez segítséget nyúj­tó, ideiglenesen Magyarorszá­gon állomásozó szovjet csa­pjatok több tagja is. A kitüntetettek egy cso­portjának szombat délben az Országház kupolacsarnoká­ban Kisházi Ödön, az Elnöki. Tanács helyettes'elnöke adta át a kitüntetéseket. A kitün­tetések átadásánál jelen volt Fehér Lajos, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, a Politikai Bizottság póttagja. Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, vala­mint Dógen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Jelen volt a kitünte­tések átadásánál F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. ( Tegnap dr. Fekete László elnökletével ülést tartott a Miskolc mj. városi Tanács V. B. a testület több fontos téma között a város egész­ségügyi helyzetével, iiletye az orvosokkal és egészség- ügyi középkáderekkel, vala­mint az egészségügyi intéz­ményekben folyó személy­zeti munkával foglalkozott. Az illetékes osztály jelenté­séből kitűnik, hogy az el­múlt esztendőben és ebben az évben Miskolcon több mint 30 új orvosi állást szervez­tek. Ez tovább növelte azt a lehetőséget, hogy az orvosok a mindennapi munka mellett tanfolya­mokon, tapasztalatcseré­ken, vagy más módon, az eddiginél jobban növel­hessék tudásukat. Az elmúlt esztendőben si­került betölteni a közegész­ségügyi és járványügyi háló­zat orvosi állásait is. Ennek fejjődő városunkban igen nagy jelentősége van. A szakorvosi ellátásban még vannak gondok, bár az utób­bi években e területen is igen nagy javulást értek el. Felfigyelt a városi tanács vb arra a jelenségre, hogy az orvosok nagyobb része az úgynevezett „divatos szak­mák” iránt érdeklődik: egyes orvosi szakokra nehezen, vagy egyáltalán nem talál­nak jelentkezőt. Így például a röntgenorvosi, belgyógyász, illetve tüdőszakorvosi állás­ra. Ez egyébként országos je­lenség és nemcsak az orvo­sokra vonatkozik, hanem az egészségügyi középkáde­rekre is, kórházakban és rendelőintézetekben egyáránt A vb javaslatot tett arra, hogy a helyzeten hatékonyan és gyorsan változtassanak. Az elképzelés szerint lakással, külön .jutalom­mal, a fizetésben számot tevő differenciáltsággal hirdetik meg ezeket az orvosi, vagy ápolónői ál­lásokat, A vb határozati javaslatot fogadott el arról is, hogy az egészségügyi középiskolában bizonyos számú tanuló részé­re társadalmi ösztöndíjat biz­tosít, A vb ezután a Miskolcon megalakult lakásszövetkeze­tek helyzetéről tárgyalt. Az első ilyen szövetkezet 1959- ben alakult, azóta ily módon 2700 család jutott lakáshoz. Ma a városban 15 lakás- szövetkezet működik, és a MÉSZÖV keretében közülük 14 már meg­találta ' a szükséges jog­védelmet. Nagyobb körültekintéssel veszik át a lakásokat, szer­vezetten gondoskodnak a hi­bák kijavításáról. A vb igen fontos kérdés­ként tárgyalta meg Miskolc város 1971—75 év középtávú pénzügyi tervjavaslatát, ame­lyet a tanács pénzügyi osztá­lya készített el. Cs. E. Románia nemzeti ünnepe ,ománia népei ma emlékeznek meg hazájuk felsza­badulásának 26. évfordulójáról^ 1944 nyara végén a szovjet hadsereg előnyomuló alakulatai Iasi és Kisinyov köi'zetében súlyos csapásokat mértek a hitlerista erőkre, átszakították a fasiszta hadseregcsoportok védelmi rendszerét, és gyors ütemben megkezdték Románia felsza­badítását. A szovjet hadsereg győzelmei bátorítást adtak Románia haladó erőinek. A kommunisták vezetésével álta­lános népi felkelés bontakozott ki, és az antifasiszta fegy­veres osztagok birtokukba vették a fővárost. Ezzel a for­dulattal lehetővé vált, hogy Románia szakítson a hitleri szövetséggel, véget ért a fasiszta Antonescu-rezsim. 19-14; augusztus 23-án, a népi felkelés győzelmének napján új fejezet kezdődött az ország életében. Az újjászervezett ro­mán hadsereg a háború, további hónapjaiban a szovjet hadsereg kötelékében küzdött. A felszabadulás 26 esztendeje alatt gyökeresen megvál­toztak a társadalmi, gazdasági viszonyok Romániában. A Hohenzollern-dinasztia uralmának a köztársaság kikiál­tásával vetettek véget. Románia a háború előtt Európa egyik legelmaradottabb országa volt. Természeti kincseit a nyugati tőkés vállalatok fölözték le, ipara fejletlen, me­zőgazdasága külterjes volt, a munkásosztály nyomorgott, a parasztság a bojárok korlátlan hatalmát nyögte. A fel- szabadulás utáni első időkben a burzsoázia tett néhány kísérletet hajdani uralmának restaurálására, 1946 őszén azonban a kommunisták által szervezett népi erők végle­gesen kiszorították a hatalomból a régi rend urait. A szocialista építés eredményei a nép szorgalma, a kom­munisták áldozatkész szervező munkája, a többi szocialis­ta országgal való együttműködés közös gyümölcseként jöt­tek létre. Ugyanezek a tényezők biztosítják Románia jövő; beni fejlődését, függetlenségének és biztonságának hosszó távlatokra vonatkozó garanciáját is. A még hatékonyabb együttműködés, a kölcsönös segítség még kiterjedtebb al­kalmazása teszi lehetővé, hogy Románia végrehajthassa nagyszabású gazdaságfejlesztési terveit. Felszabadulása évfordulóján a magyar nép őszinte meg­becsüléssé! üdvözli a szomszédos ország népeit, elismerés­sel nyugtázza a szocializmus építésében elért sikereit, es azt kívánja, hogy a baráti Románia sikeirel haladjon to; vább azon az úton, amelyen egyaránt szolgálja nemzeti felemelkedésének és a proletár internacionalizmusnak a közös ügyét. A MAGYAR Tudományos Akadémia . Történettudomá­nyi Intézete Népi Kollégiu­mok (1939—1949) címmel do- kumentumikötetet kíván köz­readni, amelyben összegezni és lezárni óhajtja a népi kol­légium mozgalom körüli vitá­kat, egyben fel szeretné mu­tatni a mozgalom és nevelő intézményhálóza t történetét a maga valóságában. E készülő 'kiadvánnyal kapcsolatban merült fél korábban az az igény, hogy a volt népi kollé­gisták emlékeik feleleveníté­sével segítsenek a dokumen­tációs anyag kiegészítésében. s maguk példájával a mai if­júsági problémák egészséges megoldását is támogassák. A Hazafias Népfront Bor­sod megyei Bizottságának kezdeményezésére a volt mis­kolci és borsodi népi kollégis­ták kétnapos találkozóra jöt­tek össze szombaton, augusz­tus 22-én Miskolcon a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen. Az egyetemi tanács üléstermé­ben Hegyi Imre megyei nóp- frontíbizottsá'gi titkár köszön, tötte a mintegy nyolcvan résztvevőt, s vázolta a talál­kozó céljait. Hangsúlyozta, hogy erre az összejövetelre írta: Andrzej Zbych — Klárit hagyd békén! — Végre, valami férfiasság is ki tort belőled — nevetett Stefiin. Waclav kiment a műtőből, s becsapta maga mögött az ajtót. Az ötösből köhögést-hallott, s kintről, távolról géppisztob' rövid sorozata ke­lepéit bele a kora estébe. :tan az ablakhoz ugrott, óvatosan félre­húzta az elsötétítő vászonfüggönyt, de kint sötét volt és nyugalom. Az u.i tónyikorgásra for­dult hátra. Krisztina állt a küszöbön. — Vitatkoztok megint? Stefan legyintett, aztán u lányhoz lepett, s keiv:\skedve átölelte. — Krisztina! Van egv keresem — mondta a lánynak. — Nem tudok kimenni, s telefonál­nom kellene. Tudod milyen dolog a kereske­dés? Nem várhat .az sem, akárcsak a betegek. De végeredményben abból élek, nem ebből. Krísztimi ideges sírásba töri; kis: — Én már ezt nem bírom. Tegnap is egész ejjel rettegtem érted. Ma hajnalban rossz ál­mom volt. Temetésen találkoztunk. — Csacsi vagy — nyugtatta Stefan. — Há­ború van, s az embernek kockáztatnia is kell — Halgass! Meg akarom mondani nek-ed mái napok óta, hogy.. . De Stefán nem engedte beszelni. Gyorsan ;emát változtatott, s érdeklődött a lánytól a még mindig eszméletlen, németül beszélő se­besült hogyléte felől. Aztán, szinte összefüggés­telenül Waclavra terelte a szót. Figyelmeztette Krisztinát, hogy legyen óvatos. Most nem lehet tudni senkiről se biztosat. Krisztina nem értette, mit alkar Stefán, s kérdezni, faggatni szerette volna a fiút, de Klára benyitott. — Kriszta, gyere gyorsan, a doktor az eikíi- fönítőt kéri előkészíteni. Ű’;j beteget hozott. — Micsoda beteget megint? — kérdezte Ste­fan. .— Hiszen már a plafonon is ágyak van­nak. Évát a folyosón fektették le ideiglenesen. Kurt fegyelmezetten szalutált az orvos előtt, és sarkon fordult. Gyorsan távozott. Éva néhány pete múlva magához tért. Ami kor kinyitotta a szemét, a doktort és Waclavot pillantotta meg. Aztán kutató tekintete a szom­széd ágyon fekvő férfira esett. Megremegett Felismerte, biztosan felismerte, hogy a szom­széd ágyon a német tudós, Kruehka fekszik. Félelem fogta el. akart valamit mondani, de máris jöttek érte, hogy a műtőbe vigyék. Köz­ben tekintete találkozott az ismét eszméletre tért németével, s kiolvasta Kruehka szemébe' hogy az is felismerte őt. Kiüss negyedórát késett. Von Rhode tenne szetesen várta, s alig foglalt helyet a főhad­nagy. máris a szolcá-sos magyarázatát, fújta a német katona pontosságáról, a hadsereg fegyel­méről. Kloss ugyancsak a szokásos unalommal hallgatta ezt a fárasztó és nyakatokért kör mondatokat. — Nem veszi komolyan azt a valóságot, hogy hólxjrú van — mondta Rhode. — A háborúban a pontosság a fegyelem alapköve, s a fegye­lem termi a győzelmet. Kloss változatlanul hallgatott. Tudta, hog; Kruchkáról lesz szó, de azt is, hogy nem sza­bad félbeszakítani az ezredes elmefuttatását. — őszintén megmondom, hogy nagyon meg lepett engem a mai viselkedése — mondta Rhode, s Kloss fellélegzett gondolatban, mert végre a tárgynál voltak. Kétségei persze vol­tak. hiszen Rhoderól soha nem lehet tudni, hogy mennyit tud és mivel gyanúsítja az em­bert. Megpróbált hát közömbös maradni: — Elnézését kérem ezredes úr, de nem vol­tam a legjobb hangulatban. — Értem, hogyne érteném — mondta finom iróniával az ezredes —, de egy hangulati álla­pot sem lehet ok arra, hogy egy Abwehr tiszt úgy viselkedjék, mint egy SS-es. Kloss latolgatta a helyzetet. Úgy tűnt neki. hogy Rhode valamiben sántikál, valamivel gya­núsítja. de nem mert támadni. Félt, hogy rém- iátomások miatt elveszti ezt a fontos szálat: Rhode bizalmát. Hallgatott hát ismét, s várta, hogy az ezredes folytassa, amibe belekezdett. — De nem ezért kérettem ide — folytatta végre békülékeny hangon Rhode. — Arról van szó, hogy banditák támadtak ma Kruehka pro­fesszor kocsijára. — És Kruehka? — kérdezte hirtelen Kloss. — Nem találtuk meg. Talán túlságosan ko­son indultak el osztagaink átfésülni az erdőt. Talán valami járművel szöktették meg. Egye­lőre semmit sem tudunk még. Illetve annyit igen, hogy két német egyenruhás férfi és egy lány állították meg a professzor kocsiját. — Elfogták őket? — kérdezte a főhadnagy. — A lány elmenekült. A többieket lelőtték. Remélem Kruehka professzor életben van. — Túlságosan fontos ember a számukra is ahhoz, hogy végezzenek vele. — Igen. igen. Az X—8-as kísérlet ... A kí­sérletnek meg kell történnie, akár Kruchkával akár nélküle. Méghozzá a kijelölt időpontban.’ — Mikor? — kérdezte ösztönösen Kloss. — A kijelölt időpontban, főhadnagy úr — mondta Rhode, s Kloss ismét azt vélte kiol­vasni a hangsúlyból. hogy az ezredes a gya­núsítottak listájára helyezte. — A trésül telem az erdőt —-- mondta gyorsan hogy elterelje magáról a gyanút. — Már megtörtént. És az emberek dolgoznak tovább. A lány és Kruchkát meg kell talál­nunk minden áron. A gépkocsivezető azt mond­ja, hogy bárhol felismerné a lányt. — Az utasítás? — kérdezte Kloss. — Nem tegnap óta dolgozunk együtt. Kloss — mondta Rhode, — Gondolkozzon, ki értesít­hette a partizánokat a professzor tervezett út­járól? Borzén tovfoan csak mi ketten tudtunk íz utazásról. (Folytatjuk-) éppen felszabadulásunk ne­gyedszázados évfordulójának esztendejében került ser, s kiemelte, hogy az előkészítés során felmerült olyan helyes kívánság — elsősorban dr- Gribovszki László tanszékve­zető egyetemi docens részéről —, hogy ez a találkozó szol­gálja egyben a NÉKOSZ is hasznosítható tapasztalatai­nak megvitatását és a fizik**1 dolgozók gyermekeinek sog1' lése körül adódó mai felada­taink megtárgyalását is. (A második nap programja nagy­részt e célokat szolgálja.) A SZOMBATI plenáris ülés első előadója dr. Kardod László, a NÉKOSZ egykori főtitkára, a készülő dofcú' mentum'kőtet főszerkesztője volt. Részletes tájékoztatást adott a kötet előkészületeiről' elemezte annak feladatait céljait. Kiemelte többek kő; zött, hogy a II. világháború alatt és után felserdiüR nép1 származású értelmiség életút­ját, fejlődését, harcait kíván­ják bemutatni, egyben a szo­cialista értelmiség egy réte­gének életét, ifjúságát tanú­ságként állítani mai fiatal)0’ ink elé. A párt és állami leg­felsőbb vezetés, mint mon­dotta, a mozgalmat haladó­nak ítéli és a magasabb esz­mei síkon elemző dokumerv lumkölel megjelentetésé* messzemenően támogatja. A visszaemlékezések soro­zatát Kovács Tibor, a von miskolci népi kollégiumok igazgatója vezette be. Mcgcm lékezelt q/. 1945 augusztus vé­gén. éppen 25 éve a miskole1 kommunisták segítségéve1 megteremtett első kollégiurn- ról, a Petőfi kollégiumról- amely megelőzte magát a N®' KOSZ megalakulását, a kom­munista fiatalok lapjáról. a'- Új utakon című kiadványról' a. diósgyőri vár első villany világításáról, amit szinten <’ MADISZ fiataljai csináltok meg 1945 mn tusában az els1’ ifjúsági napon. Ismertetett néhány dokumentumot az el­ső miskolci kollégiumi hete'' életéből, majd egv statiszti­kát mutatott he arról, hog'' 0 hajdani miskolci népi kollé­gisták ma hol. milyen műn- k akii rí i k be n munkáik od na'' hasznosítják azt ;l nevelést' amit mozgalom nyújtott. AZ ELSŐ napon filmvetí­tés.. kolléoiumonkénti baráti találkozók, viták, maid művé­szi műsor szerepeltek a prog­ramban. A találkozó ma reg­gel folytatódik. (hm) Ütést tartott a városi tanács vb ápofénőre van szükség lépi Míifsti találkozója Miskolcon

Next

/
Oldalképek
Tartalom