Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
ESZ A IC-MAGYAR ORSZÁG 12 / (Folytatás a 11. oldalról.) A diósgyőri vasgyártás továbbfejlesztése és főleg az acélgyártás kialakítása Fa- zola Henrik fiának, Fazola Frigyes nevéhez fűződik. Selmecbányán végzi el a Bányászati Akadémiát, a stáBécs akkor szívesen támogatta Fazolát kísérleteiben, a nyersacél, a cementacél gyártásában. Az ómassai nagyolvasztó munkáját nyáron gyakran akadályozta a vízhiány. Fazola ebben az időben hatókét egy órán át működtetni tudják. 1810-ben készítik el a hámori völgyzáró gátat, s így a víztároló medencében 15 millió hektoliter víz gyűjthető ősszé. Két évvel később készítették el a Hámori-tó tövében a feljer és a karintiai vasgyárakban szerzi meg a vas finomításához. az acélgyártáshoz szükséges szakismereteket. Diósgyőrött 1800-ban kezdi meg az acélgyártási kisérlerozta el, hogy a hámorokhoz közelebb, a Garadna első szakaszán építteti meg az üj nagyolvasztót; a Garadna és a Mária forrás egyesített viső, nyújtó-hámort. A napóleoni háború befejeztével megszűnt a vas- és az acél konjunktúrája. Bécs az osztrák vasipari monoFelső-Hámorban a hajdani kancellária épületében hozták létre a Központi Kohászati Múzeumot. Ez évben, július 25- én adták át rendeltetésének. tehet. Sikerül olyan finomított acélt előállítania, amely alig maradt alatta az angol acélnak. A diósgyőri acélból készítették a nagybányai pénzverő intézet műszereit is. Bécs 1803-ban elismerő oklevéllel jutalmazta a kutatómunkát. ze nagyobb hajtóerőt biztosít. A munkát 1813 őszén fejezik be. Az újmassai vasolvasztó évente már 8—10 ezer mázsa nyersvasat termel. A vízhiány a Miskolc és az egri országút mentén fekvő vashámorok működését is pólium biztosítása érdekében elfojtotta a diósgyőri acél- termelést, Fazolát félreálli- totta, Rónicra helyezi át. Ám mivel Fazola ott folytatója az acélgyártást, emiatt állásától megfosztották és el is üldözték onnan. A diósgyőri kohászat jó száz évvel ezelőtt került a mai helyére, Miskolc és Diósgyőr közé, a Szinva völgy jobb oldalára. A magyar vasút 1846-ban kezdett fejlődni. A vasúti építés fellendülése temérdek sín, sínheveder és alátét gyártását kívánta meg. Hosszú viták, s a magóntő- kés gyárak féltékeny^ támadásai közepette kezdték meg 1868-ban állami beruházással az új gyár építését. Táncsics Mihály írásaiban sürgette, s Jókai Mór lapja, a Magyar Üjság is síkra szállt a diósgyőri vasgyár mielőbbi felépítéséért. A nagyolvasztót 1870. augusztus 2-án fűtötték be. (Nem sokáig működött. 1875- ben leállították, s három év múlva le is bontották. Jó fél évszázadon át idegen vasat dolgozott fel a gyár.) A hengermű 1871. március 1-én kezdte meg a munkáját. 1879-ben helyezték üzembe a Martin-acélművet, s 1882-ben a sínhengersort. 1885-re a Diósgyőri Vas- és Acélgyár — ahogy akkor nevezték — Resica után az ország második vasgyárává küzdötte fel magát. Évi termelése 295 ezer 788 mázsa volt. A vasúti igények kielégítése érdekében rezelválha- tó sínhengermű építését határozták el. Az építést 1890- ben kezdték el, a sín gyártása az új hengerműben 1892-ben kezdődött. ,öt évvel később a durvalemez gyártást egy év múlva a szerszámacélok, tégelyacél' ból való kovácsolását honosították meg. Napóleon 1806-ban kontinentális zárlatot rendelt el. Az angol acél nem juthatott el az európai piacra. így gyakran akadályozta. Olykor 5—6 órán át gyűjtötték a vizet, hogy a vízikerék meghajtású kovácsoló gépeAz újmassai múzeumban látható egy agyonkoptatott üllő. Ezt egy ma 85 éves ómassai kovács ajándékozta Az üllőt Fodor József ősei, az egykori nagyolvasztók, hámorok dolgozói használták. Az elbeszélések szerint a szabadságharc idején a hámori vasgyárban szuronygyártó műhelyt hoztak létre, s ezen az üllőn is kovácsolták a fegyvereket. Szemere Bertalan, az akkori belügyminiszter szerint itt gyártották a legjobb, a legcélszerűbb szuronyokat. 1849. június 26-án Szemere azt kérte, hogy a vasgyár naponta ne 125, hanem 3—400 darab szuronyt állítson elő. A feljegyzések szerint a szabadságharc utolsó napjaiban a hámori gyártelepen magyar gerillacsoport is működött. A szabadságharc leverése után a gyár termelése visz- szaesett. Elavult berendezéA diósgyőri kohászat már az 1800-as években is szállított exportra. Több országgal' állt kapcsolatban a felszabadulást megelőző években is. Jelentős exporttevékenységet a felszabadulás óta, s különösen az utóbbi években végez. A gyár négy világrészbe, több mint 50 országba szállít terméket, s liatszázszor annyit, mint 1938-ban. seivel az üzem nem bírta felvenni a versenyt más, korszerű acélgyártó berendezésekkel, a gőzgépekkel és hengerművekkel felszerelt gyárakkal. A nagyolvasztó termelése ebben az időben nyolcezer mázsa acélnyersvas, ezer mázsa szürke öntöttvas volt. A hámorokban évente 9 ezer mázsa rúdvasat, 77 mázsa minőségi acélt készítettek. Négy nyújtóhámor ötezer mázsa előnyújtott vasat gyártott. A hámori vasmű 100 évi fennállása után 1871-ben állt le véglegesen. párhuzamosan nőtt a dolgozók száma. 1870-ben háromszáz, tíz év múlva 684, újabb tíz év múlva 2060 ember dolgozik, s a század- fordulón a munkáslétszám 6119. A századforduló után a hadianyaggyártás további fejlődési lehetőségeket biztosít. 1911-ben megkezdik az elektroacélgyártást, 1914-ben hozzákezdenek az I. nagyolvasztó építéséhez, de ez csak 1926-ban augusztus 18-án kezdi meg a munkáját. Az első világháború után visszaesések, kezdődő fellendülések, sorozatos gazdaság' válságok kísérik a gyár működését. A válságok után 1933—37-es években növekszik a vas- és acélféleségek iránti kereslet. A fellendült termelés a második világháború hadianyaggyártását szolgálja. A fejlődés, főleg az elektroacélgyártásban, az acélöntés fejlesztésében mutatkozik meg. A nagyolvasztó makettje a kohászati múzeumban. Érdemes megemlíteni egy dátumot: 1969. október 24-én csapolták le a tíz milliomodik tonna nyersvasat. HANOI* 1944. december 3-án a hajnali órákban dübörgött be az első szovjet harckocsi Miskolcra. A város felszabadulása után a diósgyőri munkások és műszakiak, már az első napokban megkezdték a gyár újjáépítését. Egy halott, s romokban heverő üzem fogadta a diósgyőrieket. Óriási károkat okoztak a bombázások, a fasiszta barbár pusztítások. Amit nyugatra nem szállíthattak, azt a visszavonuló fasiszták felrobbantották, tönkretették. Szerencsére a diósgyőri munkások és vezetők egy része, az élete kockáztatásával sok értéket megmentett, eldugott a gyárban, vagy a perccesi bányászokkal együttműködve, 8 bányákban. A diósgyőri munkások eltakarították a romokat, kijavították a sérült épületeket, megépítették az új elektromos hálózatot, helyreállították a megrongálódott vasúti vágányokat. Először a kohót hozták rendbe. Kellett a kohógáz az erőműnek. Aztán működni kezdtek az áramfejlesztő gépek, kigyúlt 8 fény a kórházakban, majd később Miskolc utcáin. Nem volt könnyű a gyár dolgozóinak élete. Kevés volt az élelmiszer, tombolt az infláció, a feketepiac. Csak csodálni lehetett a gyár dolgozóinak hősies erőfeszítéseit, azokét az emberekét, akik romokból fakasztottak új életet. (Folytatás a 13. oldalon.) sí? m'
