Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szomfocrt, 1970. augusztus 1. 3» lesi tartott az Síiéi Tanács Elfogadták az amerikai javaslatot Szueztől keletre A londoni őrségváltás: a konzervatívok kormány- alakítása bombaként hatott a Perzsa-öböl térsé­gében, mert előre vetítette az előző, munkáspárti vezetés „Szueztől keletre” politikájának felülvizsgálatát. A Wilson-kormány ugyanis annak idején, takarékossági okokra hivatkozva bejelentette, hogy felszámolja a Szu­eztől keletre — egészen Szingapúrig húzódó — hatalmas brit támaszpontrendszert. Ez a kivonulás tehát 1971-re nagyhatalmi vákuumot ígért volna a Perzsa-öböl olaj­kincsekben gazdag térségében, s ez az önjelölt utódokat, akik nem számoltak a Heath-féle kormányalakítás, s vele brit katonapolitikai fordulat esélyével, rendkívül aktív tevékenységre késztette. Elsőként az Egyesült Államok jelezte, hogy szívesen magára vállalná Nagy-Britannia kötelezettségeit. E ter­vet eleve elutasították. Szaúd-Arábia és Irán semmi­képpen sem a kívülről irányított szövetség tagjaként óhajtotta befolyását növelni a térségben. Fejszál királyt az a meggondolás vezérelte, hogy Sza- úd-Arábia, az Iszlám szent helyeinek őrzője, és a térség egyik leggazdagabb országa, tehát joggal tarthat igényt prominensebb szerepre e térségben. Törekvéseit ugyan nem kis mértékben zavarta, hogy a térség másik jelen­tős hatalma, Irán hasonló ambíciókat táplált. Zavaró kö­rülmény volt az iraki kormány hasonló elképzelése is. Fejszál pozícióit viszont nem kis mértékben növelte, hogy a Perzsa-öböl kilenc sejkje, emírje és szultánja közt — akik végül Is elhatározták, hogy föderációban egyesülnek — lényegében Szaúd-Arábia uralkodó szere­pet tölt be. Szinte bombukent robbant a brit választások eredmé­nye. Csakhogy abban a perzsa-öböli pókerpartiban, ami­nek tétje a kilenc sejk kilenc minibirodalma, az asztal körül ülő játékosok étvágyát a brit pálfordulás már ke­véssé befolyásolhatta. Teherán, amely mögött a politikai megfigyelők egy­értelműen az Egyesült Államokat sejtik, e taktikázások során különösen érdekes lépésre vállalkozott. Hajlandó­nak mutatkozott lemondani Bahreinre támasztott igé­nyéről. Ezzel a gesztussal igyekszik magához édesgetni a térség uralkodóit. Szaúd-Arábia viszont az Iszlám-pak­tum felújítására tett újabb kísérleteket. Lehetetlen még csak .vázlatosan is áttekinteni a ba- zári üzletelés apróbb-nagyobb eseményeit abban a tér­ségben, ahol az olaj miatt most számos külső és belső erő csap össze egymással azért, hogy előbb-utóbb Nagy- Britannia örökébe léphessen. Svidró bemutatkozása sikerült (Folytatás az 1. oldalról) letve technikum, valamint a Keszthelyi és a Mosonma­gyaróvári Agrártudományi Főiskola összevonásával Deb­recenben és Keszthelyen ag­rártudományi egyetemet lé­tesítenek : a felsőfokú pénz­ügyi és számviteli szakisko­lát főiskolává szervezik ál; a szegedi és a budapesti fel­sőfokú élelmiszeripari tech­nikum összevonásával Sze­geden élelmiszeripari főisko­lát, továbbá — a megfelelő budapesti és szegedi felsőfo­kú gépészeti technikum fel­adatkörének megfelelően — Pécsett Poliak Mihály mű­szaki főiskolát hoznak létre; s — egyelőre a Nyíregyházi Pedagógiai Főiskolán — le­hetővé teszik az alsófokú ok­tatás számára a szaktanárok Az Észak-Magyarország jú­lius 21-i számában Kábelek címmel tettük szóvá: miért nem javítják ki a 15 hónap­ja feltört aszfaltot a sáros­pataki Rákóczi utcában. A posta szakemberei éppen csak betemették a villany- és te­lefonkábelek részére ásott árkot. Kérdésünkre Andrássy Aladár, a Miskolci Posta- igazgatóság vezetője vála­szolt : Az aszfaltozási munka nem tartozik a posta tevékenysé­gébe. Az ilyen munkákat mindig szakvállalatokkal — Közúti Építő Vállalat, Asz- faltútépítő Vállalat — vé­geztetjük. A sárospataki Rá­kóczi utca újraaszf adózásúra még a kábelezés megkezdé­se előtt szerződést kötöttünk a tiszakeszi termelőszövetke­képzésén felül a tanító- és az óvónőképzést. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet alkotott a Belügyminisztérium felügye­lete alatt működő tisztképző főiskola létrehozásáról. Harminc, elsősorban a la­kosság igényeit kielégítő szakmában, 5000-es lélekszá- mot meg nem haladó közsé­gekben és külterületi telepü­léseken adtak ki eddig is az iparhatóságok — mestervizs­gához nem kötött — kisipari működési engedélyt. Az ’"i- nöki Tanács most törvény- erejű rendeletet alkotott, amely megszünteti a kisipari működési engedélyek kiadá­súnak a helység lakosság-szá­mától függő korlátozását. Az Elnöki Tanács végül egyéni kegyelmi és egyéb ügyeket tárgyalt. zetiel. Azonban a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységét szabályo­zó határozat életbelépésével a szerződést fel kellett bon­tanunk. Ezt követően a Miskolci Közúti Építő Vállalatot bíz­tuk meg a munkával. Ök 1969 végére, vagy 1970 ele- jere vállalták az aszfalto­zást. De a hosszan tartó tél olyan kárt tett közútjaink- öan, hogy ennek a vállalat­nak minden kapacitását le­kötötte az országutak javí­tása. Ez év június 10-én a Sá­rospataki városi Tanács át­vette a postától a járda hely- j reállítására fordítandó 250 ! ezer forintot. A Rákóczi ut- | cai járda megjavítása tehát a : helyi tanács feladata. A kormány pénteki kétórás ülése után nyilvánosságra hozott nyilatkozat a többi között hangoztatja: — „Tekintettel az Egye­sült Államok kormányának felhívásaira és a washingtoni A miskolci Szőnyi István teremben tegnap, július 31- én, délután nyitotta meg dr. Koczogh Ákos művészettörté­nész a Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat kö­zös iparművészeti bemuta­tóját. Szuppán Irén textíliái, Szilágyi Ildikó és Lehoczky János ötvöstárgyai, Kerezsi Gyöngyi kerámiai és Bedécs Sándor kisbútorai harmóni- kus egységet alkotnak, s kép­viselik az iparművészet va­lamennyi válfaját. Hu igaz az, hogy a XX, század művészete az ipar­művészet, akkor mindenfé­leképpen létjogosultsága van az ilyen fajta bemutatóknak. A Miskolcon most bemu­tatkozók közül jószerével csak Szuppán Irén neve is­kormánnyal fenntartott érintkezések során szerzett pótlólagos felvilágosításokra, az izraeli kormány úgy döntött, hogy elfogadja a legújabb amerikai javaslato­kat.” mert. Textíliái, falikárpitjai rendkívül változatosak, s hangulatosak. Kerezsi Gyön­gyi kerámiái elsősorban já­tékosságukkal tűnnek fel. Különösen figyelmet érde­melnek kerámia használati tárgyai. Lehoczky János öt­vösmunkái elsősorban egy­szerű formavezetésükkel kel­tik fel a látogatók figyelmét, míg Szilágyi Ildikó munkái­ban a változatosságot, a sok­színűséget csodálhatjuk. Be­décs Sándor kisbútorain a szinte puritán formavezetés és a népi motívumok stili­zált alkalmazása kelti fel a figyelmet. Á Szőnyi-teremben az iparművészeti bemutatót au­gusztus 14-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Koppenhágában nyárias meleg, szikrázó napsütés és a Bagsvaerd-tó tükörsima vize várta péntek reggel a kajak-kenu világbajnokság versenyzőit. A délelőtti 40 időfutamban érdekelt csak­nem 150 sportoló már ko­rán kmt volt hajójánál, több hajóban ott láthattuk a zöldmezes magyarokat is. Az első világbajnokságára kissé lámpalázasan készülő újonc Svidró Józsefet, az olimpiai bajnok Tatai Tibort, Pfeffer Annát és a többieket. Cseh Lajos főtitkár viszont a par­ton bosszankodott.. Pontosan kilenc órakor a K—1 500 méteres szám (hat előfutamban 18-an indultak) első futamával megkezdő­dött a világbajnokság. A szovjet Tiscsenko elegáns evezéssel biztosan győzött. Svidró a negyedik futamban indult, jól mutatkozott be: második helyezésével tovább jutott. Tatainak sem volt ne­héz dolga. Rruna Muo, gyönyörű 19 éves lány, akit nemrég választot­tak meg Miss Piemontnak. négy napig eltűnt hazulról. Apja meggyőződése szerint a lányt elrabolták. A lány most apjával együtt jelentke­zett a rendőrségen és azt ál­lítja. családi veszekedés mi­att rohant ci hazulról. Cs. A. Ensio Síilasvuo tábornokot, az ENSZ közel-keleti fegyver­szüneti ellenőrző bizottságának új vezérkari főnökét csü­törtökön New York-i hivatalában fogadta TJ Thant, az ENSZ főtitkára. Irta: Andrzej Zbych 54. Értesíteni kell a fiúkat — gondolta Kloss. — Az A—2-esben éppen Bartek és társai dolgoznak. A legfontosabb, megbízható helyre rejteni az adóvevőt. Igaz, az erők összevonása eltarthat né­hány napig, de... Megszakította gondolatait, s néhány percig is­mét Geibelre figyelt. De semmi érdekeset nem hallott, s eszébe jutott megint a rádióadó. Filip- nek át kell adnia a kísérleti telepről szóló híre­ket. Az új harckocsi nullszériája elkészült.. Igaz is, emiatt az értekezlet miatt nem ment ki a telepre, pedig ott is hasznosítható híreket re­mél hallani. Valaki a kezéhez ért. — Gyújts rá — mondta Brunner Sturmführer, s bőr cigarettatárcát dugott Kloss orra alá. A tár­ca fedelén arany monogram volt. Brunner sze­reti az aranyat — állapította meg Kloss. — Arany fogakat csináltatott, arany kézelőgombot hord, hatalmas pecsétgyűrűje éppúgy aranyból van, mint kis kézitáskájának díszítőlemeze. — Köszönöm — mondta Kloss, s rágyújtott. Gondolkodva szívta tüdőre a füstöt. Ez a Brunner túlságosan is szívélyes — gondol­ta. — Az egyetlen gestapós, akivel tegeződöm. De eddig alaptalannak bizonyult minden gyanúm ezzel a fickóval szemben. Kloss viszont sok fontos értesülést szerzett már Brunner révén, ezért feltétlenül fenn akarta tar­tani ezt a furcsa jóviszonyt ezzel az SD-s szép- fiúval. Amíg Kloss ezen a kapcsolaton tűnődött, Geibel folytatta a tájékoztatást: — Területi ügynökeink alátámasztják a parti­zánok rádió adóvevőinek létezését — mondta. — Pillanatnyilag két diverzáns adóvevő működik megyénk területén. Az egyiket máris sikerült lo­kalizálnunk az A2 négyzetben, és szerencsére értesülünk minden helyzetváltoztatásukról. Tu­lajdonképpen már likvidálhattuk volna mindkét adót és a csoportokat, de azt hiszem uraim, ne­künk nem néhány banditára van szükségünk csak, hanem, és elsősorban legfontosabb összekö­tőjükre. Arra, vagy azokra az emberekre, akik .1—23-as fedőnév alatt továbbítják jelentéseiket innen, a városból. Bartek körzete, Bartek csoportja... Kloss lá­zasan gondolta át tennivalóit, s néhány perc múl­va felállt: — Ha jól értettem, embereink beépültek a par­tizáncsoportba? — kérdezte. — A mi embereink — igazította helyre Geibel. — A mi embereink Kloss, mert ugye, valamit azért a Gestapo is csinál... — Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak — fordult Gelbelhez, majd rövid hatásszünet után hozzátette —, ha már a kezében lesz a rádióadó. Geibel nem vette, vagy csak nem akarta észre­venni az Abwehr-tiszt csipkelődését: — Ez tetszik nekem, Kloss! És örülök, hogy az Abwehr is segítséget nyújt* a partizáncsoportok leiszámolásában. Geibel befejezte a tájékoztatást, s vélemény- nyilvánításra kérte a tiszteket. Kloss kihasznál­va a pillanatnyi szünetet, elnézést kért, s fontos feladatra hivatkozva távozott. Megállt a folyosó nyitott ablakánál, s magába szívta a friss levegőt. — Ma borzasztó liőség van — szólalt meg mö­götte Bruimer, aki büszke volt rá, hogy maCska- léptekkel tudott megközelíteni bárkit, s még büszkébb arra, ha páciense megrettent a megszó­lításra. Kloss nem volt ijedős természetű: — Lopakodsz, mint egy indián. — Találkozunk este, Hans? — kérdezte Brun­ner, anékül, hogy válaszolt volna Kloss megjegy­zésére. — A megszokott helyen? — kérdezte Kloss. — Természetesen. Nagy társaság lesz és sok ital — csettintett nyelvével Brunner. — Sajnos — mondta Kloss —, nem élvezhetem Kobas asszony kitűnő társaságát, pedig bizisten kedvelem azt az asszonyt — Szóval randevú másutt? — kérdezte Brun­ner. — Ugyan! — tárta szét karját Kloss. — Tudod, hogy az öreg berakott abba a gyárba... — Szóval az új harckocsik védőangyala Kloss főhadnagy — kérdezte, vagy inkább csak mond­ta Brunner. — No, no, Brunner! — fenyegette meg nevet­ve Kloss —, csak semmi hírszerzés, vagy meg­bíztak, hogy csalj ki belőlem néhány katonai tit­kot? — Akaratlanul csúszott számra a kérdés, Hans. Bizisten akaratlanul — mondta Brunner, s neve­tett. Talán indokolatlanul is hangosan. Klossnak, annak ellenére, hogy rossz hírekkel jött ki Ceibeltől, jó kedve volt. örült, hogy ide­jében megtudta a csoportokra leselkedő veszélyt, s örült, hogy még idejében tudja figyelmeztetni övéit. Csak az a provokátor izgatta most, akiről elég homályosan beszélt Geibel. Mert ha igaz, sokkal kevesebb oka van most az örömre, annak ellenére, hogy ez a hét mindenképpen eredmé­nyesnek mondható. Meier mérnök, az új páncélo­sok szülőatyja ugyanis még a hét elején magára hagyta őt dolgozószobájában néhány percre, s Klossnak ez elegendő volt, hogy a derékszíja csatjában elhelyezett kis géppel mikrofilmre ve­gye az új harckocsi legfontosabb részleteit. Fütyülni támadt kedve, amint az utcára lépett, s igazán felbosszantotta, amikor egy dagadt csendőr nekirohant a fordulóban. — Álljon csak meg! — parancsolt rá Kloss, s míg a csendőr szuszogva magyarázkodni kezdett, Kloss észrevette, hogy az öregasszony, kinek ko­sarából az utcára hullott a zsemle, végleg eltűnt a tömegben. Észrevette a vak koldust is, a gye­rekkel, s már csak miattuk is feltartotta ezt a hülye csendőrt. — Elnézést, Herr Oberleutnant, de az a disznó kofa zsemlével feketézett — kezdte mentegetni magát a csendőr. — Egy feketéző kofa még nem ok arra, hogy átgyalagoljan egy német tiszten — mondta eré­lyesen, s elkérte a csendőr személyi adatait. Amíg írt, fél szemmel az utcát figyelte, s amikor már biztos volt, hogy az öregasszony is, a kintornás is eltűnt, engedékeny hangulatot mutatva, össze- tépte a papírt, s útjára engedte a csendőrt. (FohfUttjnk) Iá!asz cikkünkr (re Á helyreállítás ez esetben a tanács feladata Iparművészek a Szőnyi-teremben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom