Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

Szombat, 1970. augusztus 1. EKSHSOaS-l ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 3 Szovjet automata gépek Az Országos Gumiipari Vállalat Cordalic Gumigyárában a nemi \ gén befejeződött rekonstrukció során négy szovjet, nversgumi-keveréket előállító gépet helyeztek üzem­be. Az új automata gépek üzembe helyezésével jelentősen megjavult az ott dolgozók munkakörülménye. E KÉT BETŰ — GB — a kormány Gazdasági Bizott­ságának közismert rövidítése mindig valamilyen fontos, a népgazdaság egészét ér­deklő kérdés elhatározásá­nál kerül szóba. A gazdasági csúcs-szerv intézkedéseit ál­talában két csoportba le­hetne osztani, egyrészt a nagy beruházások, az ország pénzügyi mérlegét meghatá- »azó intézkedések, moder­nizálások, elképzelések ala­pos megvitatása és utána azok jóváhagyása, másrészt pedig nagyon is mai, a jelen­hez kapcsolódó tennivalók elhatározása. A Gazdasági Bizottság legutóbbi szigorú intézkedé­seinél mindkét tényezővel találkozunk. Célja: a vasúti 'kocsifordulók meggyorsítá­sa. A határozat augusztus 15-én lép életbe és a tervek szerint 1971. február utolsó napjáig lesz érvényben. Ez az intézkedés az ország egész szállítási érrendszerét érinti és a has: ni ideje húzó­dó és egyre jobban halmozó­dó gondok után indokolt a SKigorú utasítással köte­lezni a vállalatokat gazdasá­gi képességeik jobb kihasz­nálására. A kormány legutóbbi ülés­szakán az Országos Anyag- ős Árbivatal elnöke megál­lapította, hogy: „az elmu­lasztott és késedelmes rako­dások miatt mind nagyobb nehézségbe ütközik az áru­szállítás zavartalan lebonyo­lítása, a fuvaroztatók igé­nyeinek kielégítése.” Régi Igazság, hogy az egykori őszi tsűcsforgalom rnár egész éves csúCBÍorgslommá vált, amely megfeszített munkát követéi elsősorban az Al- kwnvasutaktól. WND TííBö és több teher­gépkocsira, vasúti kocsira és gyors kirakodásra lenne szükség. Mégis: az eddigi vizsgálatok sorozatosan azt bizonyítják, hogy a rendel­kezésre álló kocsiparkot sem használják ki eléggé a vál­lalataink. Hosszú napokon át. vesztegelnek a vagonok, ki­rakodásra vár az áruk gar­mada. Túlnyomórészt — állapítja meg a GB — a vasúti kocsikba kedd és> péntek között a nappali órákban rakodnak. Ezért a kocsipark kihasználása egyen­lőtlen. Azonban a megnöve­kedőit feladatok nem enge­dik ezt a pazarlást, Íriszen mi más lenne, ha nem pa- zarlás a „pihenésre” ítélt vagonok végtelen sora. Kü­lönösen élesen jelentkezik ez most, amikor megkezdő­dött a földekről a termés be­takarítása, ugyanakkor ez­zel egyidőben megfeszített ütemben folyik az árvíz okozta károk helyreállítása Sokan nem ismerik fel, hogy — a közösségen túl — önmaguknak is ártanak ak­kor, amikor nem rakják ki a lehető leggyorsabban és szabadítják fel mielőbb a vasúti kocsikat, ugyanis a mai kocsivisszatartóból köny- nyen lehet holnap ko- csiraváró. S akkor viszont mindenki felháborodik, hogy miért nem kap időben és elegendő vagont! Természetesen eddig is kellett a visszafogott vasúti járműért büntetést fizetni, sajnos — keveset!.. s Így megérte a fuvaroztató válla­latoknak, hogy a lassúbb kézi-rakodással végezzék el a munkát, mintsem, hogy gépesítsenek. Pedig a jövő: mindenképpen a gépesítésé! A MÁV már régen felis­merte. hogy a rakodás gé­pesítésében nagy tartalékok A gyárkémény is a hűvös­be menne legszínesebben. Le­szaladna megmeríteni magát a Mályi tóba. Az udvaron frissen rakott téglacsomók. Meleg van. Mintha a nap is téglát éget- he. Piros hátú emberek, ke­zükön bőrvédő. Építőköveket Pakolnak Testükön pata­kocskák erednek. Mályi Téglagyár. Körke- rnp.nce. A ra.kó brigádban heten dolgoznak. Kezükön keresztül vándorol a nyers tégla, a végső tulajdonsá- Ü°kat tűzzel formáló ke­mence kant rákba. Furmann ~icia a brigádvezető. Bolond alkatú. Testén téglapor és tzzadiság Munka közben Piros gyöngyök formálódnak a hátán. Igazi téglagyári ember. ~~ Nehéz munka ez, kérem mondja —, mikor beszél­teim kezdünk. Ernődről jár be minden- nap autóbusszal. Három éve amgozik ezen a helyen. Azt '“ondják, ennél több idő; hehezen tölt, el itt az ember, még jól bírja. ■ A sínpályán kocsi rohan mellettem. Rajta egy tná- Slk kocsi, tele nyers tégla- Va;l. Az egyik kemenceajió- nal megáll. Vezető ja leugrik d Platóról. Száznál is több téglát tol be a kemence gyomrába. A tűz négy-öt kamrával a hátuk mögött jár. iv?Cp kell előzni. Mire aeér, legyen mit téglává Hlclnie. A kocsival betolt Vers téglát a bent dolgozó hrsak rakják sorokba a emence boltozatáig ~~ Jó volna, ha minden r°ri' de a Pénz is mppma- ddna t— mondja mosolyog- _,a’ mikor terveiről kérde- jia>l hl ázás. Lakást épít, helye hegyen a gyerek- b ha majd megszületik. Háromezer forintot keres. Ügy tervezi, az építkezés után is a vállalatnál marad, csak valami könnyebb he­lyen. Targoncavezető vizs­gája van. Más munkahely ehhez képest pihenés lesz. Katonás rendben sorakoz­nak az agyagtömböcskék. Várják a tüzet. Ötven—hat.-' van fokos a meleg. Az ajtó előtt a ventillátor szégyellt magút, nem bír a hőséggel. Mintha két nap égetné a földet. A sínpályán újabb koasi rohan el mellettem. — Ezt a munkát harago­sok nem tudnák végezni — mondja. Szükség van a töb­biek segítségére. Megoszt­juk egymásközt á dolgot A kemence gyomrában töltött két nap után, egy napig a nyers téglát szállító kocsit vezeti egyikünk. Minden műszak végén üresen kerülnek vissza a szódás ballonok a raktárba. Hazafelé könnyű vinni a táskát, amelybe köznapi em­ber számára több napra elegendő szalonnát rakott az asszony. Nagy adag víz és étel. Nem lehet bírni más­ként. Arról beszél, hogy meg­változik ez a gyár. A IV. öt­éves tervben áttérnek a f öldgáztüzelésre Kialakul­nak a, végleges állapotok és jobbak lesznek a munkakö­rülmények is. Brigádja má­sodik helyen ó.ll a munka- versenyben. Szorgalma, tette képessé, hogy nála idősebb emberek vezetője lehessen. Mályi Téglagyár. Körke­mence. Berakják a nyers téglát a lángok előtti kam­rákba. A tűz pedig vándo­rol, keménnyé égetve a. for­mázol! agyagot. Hetek kelle­nek, amíg körüljárja biro­dalmát Máté Gyula rejlenek. Tett is ennek ér­dekében. De a modern ipar egyik jellemzője éppen az, hogy csak akkor igazán hasznot hozó, ha valamennyi érdekelt azonosan gondol­kodni és főleg azonosan cse­lekszik. A Gazdasági Bizottság mostani szigorú intézkedése — a gazdasági ösztönzőkkel, illetve szankciókkal — a régi szemlélet megváltoztatá­sára törekszik. A jövőben nem lesz kifizetődő a fuva­roztatóknak „üdültetni”, rak­tárként használni a vagono­kat, mert minél többet áll­nak kihasználatlanul a vasúti kocsik, annál többet kell fi­zetni. Méghozzá hatványo­zottan. Így az érdekeltek gazdasági eredményeit, most már a nyereségét, prémiu­mát is meghatározva, hogy milyen gyorsan tudják út­jára bocsa j tani a nagyon várt vasúti járműveket. A progresszíven növekvő kocsiálláspénz, a nehezen megszerezhető és egyre töb­bet követelő segédmunkás az egyik oldalon, a gépesítés a másik oldalon. A képlet megoldása, természetesen, bármennyire is magától ér­tetődő, nem könnyű feladat. De minél később kezdünk hozzá, annál nehezebb lesz. Hazánkban jelenleg több mint egymillió ember fog­lalkozik anyagmozgatással. A rakodás, az anyagszállítás gépesítése — figyelembe véve az országos munkaerő mér­leget — nem egyszerűen részkérdés, hanem az ország egészére kiható gazdasági té­nyező ! BÄR A SZIG O'It ÍJ intézke­dést pillanatnyilag átmene­tinek szánták, csak egy fél esztendőre szól, mégsem árt a jövőbe pillantani, mert ónnak az intézkedésnek a hatása is figyelemre méltó lehet. A fegyelmezett áru­rakodás magszokása, a gépe­sítés megkezdése, az árufor­galom zavartalan lebonyolí­tását szolgáló gazdasági ösz­tönzők érvényesítése a jövőre is kihat, elősegítheti a követ­kező évek kevesebb gonddal járó, mindig többet követelő áruszállításának végrehajtá­sát. Bán János Az új szovjet, zárt keverőgépek, előtérben az elkészült nyersgumilevclck. De vele őszinte és segítség- kérő.' Gondja: hogyan lehet vé­dekezni az önelégültség el­len? Kollektív önvizsgálat után most már az egyén nyugta­lankodik. „Talán bennem van a hiba? Valahol rosszul csi­nálom?” A nagybarcai Isz KISZ- szervezetének titkára töp­reng hónapok óta. mert úgy érzi, megtorpantak. Végül hozzánk fordult levelével: Mit tegyen? Hogyan csinál­ja tovább? Háromszor egymás után elnyerték a „Legjobb alap­szervezet” címet, s a vándor­zászlót, amely ilyenformán végleg náluk marad. Tele önbizalommal Szaimáry István KIS53- titkár így ír levelében: „Az 1970-es éve! tele önbi­zalommal, az elmúlt évi eredményekhez méltóan kí­vántuk megkezdeni, s mégis, Az épülő sőrqyér iá í ÉJIÉ Ila nem is a leggyorsabb ütemben, de egvrc inkább kezde­nek kibontakozni Hcrnádnémeti és Bocs között az új Borso­di Sörgyár jókora üzemépületeinek körvonalai. Kevés a munkaerő, s így azután bizonyára eltolódik az a határidő, amikorra a sörhiány csökkentését ígértek. (Foto: Sz. Gy.) ebben az évben nem mentek úgy c dolgok, ahogy sze­rettük volna... bennem van a Inba? Rengetegei gondol­kodom, töprengek, mi lehet az oka, hogy nem tudtuk teljesíteni például az első félévi akcióprogramot? ., Felkerestük Szatmáry Ist­vánt. s „bonckés” aki vet­tük nyugtalanságát Az alapi- szervezettel ismerkedve ta­pogatóztunk a megtorpanás oka körük Van egy általános érvé­nyű igazság: az ifjúság lelkes aktivitását csakis konkrét feladatok válthatják ki. Nagy harcán is ezt kell vizs­gálnunk. „Jól, s föl _ „Jó t, s jcH, ebiben, van a nagy titok...” — írta egyik versében Kazinczy, s a nagybarcai fiatalok gondján tűnődve egyre élőbbé válik a gondolat A községben helyet kapott a Heine-Modin gyer­mekotthon. A fiatalok szene láttára alakították át hoz­ták rendbe az épületet Sok tennivaló volt még körülöt­te, amikor megérkezteik az intézet kis lakói. Az alapszervezct titkárá­nak nem került sok fáradsá­gába arra lelkesíteni a KISZ- eseket hogy segítsenek a gyerekek uj otthon ánalc csi­nosításában. Szép volt a feladat jót tették, s jól. Nemrég épült az új műve­lődési ház. A falu aprajá­nak. nagyjának régi vágva teljesült. Az új létesítmény környékének parkosítása szintén szép, mutatós fel­adat. Már kétszer elnyerték a vándorzászlót? Rajta, fiatalos lendülettel a harmadik rohamra. Hogy itt maradjon végleg. Sike­rült. Ilyen határkövei voltak az elmúlt három évnek. Így jutottak el 1970-hez, s any- nyi idő után először fordult elő. hogy nem tudták meg­valósítani a félévi progra­mot. Csak néha .Amikor megépült a műve­lődési ház, hamarosan, ki­tűnt, hogy nem a fiataloké. — Féltik az idősebbek — mondotta a KISZ-titkár. — Azt mondják, nem tudunk rá vigyázni. Csak ha filmvetí­tés van néha, akkor mehe­tünk. Nem így képzeltük el, amikor annyira vártuk. — Akkor hol jönnek ösz- sze? — Külön helyiségben. Jó ott nekünk, nem mondom. Televíziónk is van, de saj­nos, rossz. Nines pénzünk rá, hogy megcsináltassuk. Van tv a művelődési ház klubjában is, de az zárva tart. — Milyen szórakozást tud­nak nyújtani? — Klubdélutánokat tar­tunk. Bált már másfél éve nem rendeztünk. Erre sincs pénzünk. Egy zenekar 1000 —1200 f.-.t mtot kér egy éj­szakára. Ehhez jön a terem- használatért fizetett összeg a művelődési háznak, s régeb­ben a másnapi takarításért is külön kértek. A bevelel nem fedezi kiadásunkat, mert 10 forintnál többet, ugye. nem kérhetünk. így le kellett róla mondani. Könnyű nc!dk!(?) A KISZ -szervezel tavaly meghívta Szabó Sándort, a spanyol forradalomban har­colt veteránt, idős partizánt. Azóta is emlegetik azt a ta­lálkozást. Az egyik' falusi bácsi a következőt kérdezte a vendégtől: — Ugye, könnyű a mai fiataloknak, mert mindent kész sn kapnak ? A válasz meglepte az em­bereket, mert a vendég an­nak fejtegetésébe kezdett, mennyire nem egyszerű ez a kérdés. Felsorakoztatta a je­lenlegi gondokat, amelyek leküzdése és megoldása sok­szor nehezebb, mint egy konkrét haditett végrehaj­tása. A nagybarcai fiatalok sokat emlegetik azt a talál­kozást. Akkor annak őrül­teit. hogy az idős, internacio­nalista harcos méltányolta a mai fiatalok apró gondjait, az idősebb falubeliek véle­ményével szemben. Akitor még voltak nagy, lelkesítő, konkrét programjaik. Em­berközeli feladatok buzdítot­ták őket. Az aprómunkában való helytállás ideje most érke­zett el. Már megvan a ván- dorzásrló. befogadta a falu és megszokta a gyermekott­hont. elültették a faltat, s most nyugtalanul néznek maguk köré; hol egy lelke­sítő feladat? Es a nagybarcaialt nem veszik észre, hogy elérkeztek a legnehezebb ét legna­gyobb munka végrehajtásá­hoz; a nyűgös, sok akarat­erőt kívánó aprómunkához. Miből áll ez? Tanulásból, a megszerzett dolgok . erűiben tartásából, az elültetett fáit, a létrehozott játszótér gondozásából és még sorolhatnánk. Nem könnyű mindez. Ép­pen ezért jó lenne, ha a köz­ség vezetői most fokozottab­ban segítenék ezt a nagysze­rű, kis alapszervezetet, s ha mód van rá, több szórakozá­si lehetőséget is teremtené­nek számukra, hiszen már bebizonyították, hogy meg­érdemlik,, Adauaovies Ilona Döntött a GB!... Egy intéshedé* margójára üwmcit&iansáea m Ember - két nsp tüzében

Next

/
Oldalképek
Tartalom