Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

É$2í*-MAG¥AftOKSZaG 2 Szombat, WTO. KWíus ti. ► Bűnözés A világ ► Emberrablás miit dón ► Izlandi tragédia lllllllicli M f ■ / f | ► Per Brandt ellen taiarol A mongol népi forradalom győzelmének 49. évfordulója al­kalmából ünnepi fogadást rendeztek a Mongol Népköztársa­ság budapesti nagykövetségén. Képünkön: Zsamein Sclcd, Mongólia nagykövete (jobb oldalt) Nyers Rezsővel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával beszélget. Eltemették Demjén István vájárt Tragikus szerencsétlenség történt július 4-én a Put- nöki Bányaüzemben, amely­nek következtében Demjén István 45 éves vádár élebét vesztette. A kora esti órák­ban Demjén István három munkatársával a fővonal fa­lazását végezte. A nedves ta­lajon az alsó sorok szintezé­sé* csinatták, amikor felülről váratlanul megszaladt a ho­mok, s maga alá temette a szerencsétlenül járt vájárt, akin már a közelben tartóz­kodó nwnkatóraai sem tud­tak segítem. Bernjén Isfcwán 1063-401 dolgozóiba Pulnoki Bánya­üzemben. A munkában min­dig élen járt. Szocialista bri­gádvezető volt, s számos magas kitüntetés birtokosa. Borsodbóta községnek közel egy évtizede közmegbecsü­lésben álló párttitkára volt. Csütörtökön délután Bor- soábótán a család tagjai, a rokonok, munkatársak, bará­tok, ismerősök kísérték utol­só útjára A temetésen több ezer ember vett részt. A járási pártbizottság ne­vében Mikó János, a párt­bizottság osztályvezetője bú­csúztatta Demjén Istvánt, a> vájárt, és a kommanrstart. A svéd rendőrség Stock­holm több kerületében, fő­ként a parkokban rejtett te­levíziós kamerákat helyezett el. A hatóságok elgondolása szerint ez lehetővé teszi, hogy a rendőrség hatéko­nyabban küzdhessen a bűnö­zés ellen, amely az utóbbi időben aggasztó méreteket öltött. Hivatalos adatok szerint ez év májusában Svédországban több mint 46 Ó00 bűncselek­ményt követtek el. Ez 12 százalékkal több, mint a múlt év májusában. A kolumbiai rendőrség ma bejelentette, hogy tegnap elrabolták Fernando London volt minisztert, amikor a fő­városból az onnan 300 kilo­méternyire levő birtokára utazott. A rendőrség sze­rint az akciót a baloldali gerillaszervezet, a nemzeti felszabadító hadsereg tagjai szervezték meg. A gerillák állítólag levelet juttattak el a volt miniszter családjához, amelyben 200 ezer dolláros váltságdíjat követelnek. Tűzvész áldozata lett az izlandi miniszterelnök, fele­sége és egyik unokájuk. Bjami Benedíkitsson mhrisa- tereínök, felesége Sigridirr Bjomsdottir asszony és két­éves unokájuk a péntekre virradó éjszakát a főváros­tól 60 kilométerre levő Thitngvaöaeoen-n nyári lak­ban töltötte. A régi fatoá-z kigyulladt és mindhárman életüket vesztették. A tűz oka egyelőre nem ismeretes. „Egész biztos, hogy sike­rül” — mndotta a 27 éves Ronald Miller San Francis­co-! lakos az összesereglett újságíróknak és fotóriporte­reknek. Ezt követően felmá­szott a víz szintjétől 90 méter magasságban levő Aranykapu híd korlátjára, mély lélegzetet vett és a mélységbe vetette magát. A víz elnyelte és a búvárok az­óta is hiába kutatják. Az egyik fotóriporter el­mondotta, hogy a fiatalem­ber azért vállalkozott a vak­merő ugrásra, hogy ezzel hír­nevet szerezzen magának és biztosítsa karrierjét. A bonni bíróságon pénte­kén megkezdődött a CDU ál- tad Brandt kancellár elten indított polgári per tárgya­lása. A CDU követeli, hogy Brandt vonja vissza azt a kijelentését, amely szerint el­lenzéki politikusok a tarto­mányi választások előtt „vad szrájkok” kirobbantá­séra akarták rávenni válla­lati vezetőket. Brandt arra hivatkozott, hogy az infor­mációt Wischnewskitől, az SPD országos ügyvezetőjétől kapta, Wischraewski pedig ki- jeterrtetbK áffja infonmáciöít. A józanság győzelme Cipruson R itkán tett tanúságot egy kicsiny és politikai szen­vedélyektől szaggatott közösség olyan érettségről és józanságról, mint Ciprus görög lakói július el­ső vasárnapján. Egyévtizedes szünet után okkor tartották az önálló ciprusi állam történetében a második parlamenti választásokat. Ha a mostani választások eredményeinek értékelése előtt felidézzük a Ciprus lakosságára nehezedő politikai és stratégiai problémákat — valóban fantasztikusan ne­héz és bonyolult képletet kapunk. Mindenekelőtt: Cipruson szuverén brit területnek szá­mító katonai támaszpontok vannak, amelyeket a NATO hosszútávú tervei potenciális NATO-bázisként kezelnek. Ciprus támaszpontjai a politikai nyomás elsőrendű esz­közét jelentik az arab világ ellen. Világpolitikailag talán kevésbé jelentős, de a sziget né­pének mindennapi élete szempontjából sorsdöntő tényező a török kisebbség és a görög többség mindmáig rendezet­len viszonya. A két közösség képviselői jelenleg tárgyalásokat foly­tatnak egymással. Arra azonban nincs remény, hogy ezek a belátható jövőben változást, vagy éppen megoldást ered­ményezzenek. Viszonylag új, de kínzóan eleven probléma a ciprusi görög közösségen belüli politikai megoszlás. Amióta Athénben a katonai junta került hatalomra, a ciprusi gö­rög lakosság magatartásában és politikai hangulataiban egyrészt változás, másrészt polarizálódás következett be. A görög lakosság többsége és a józanul gondolkodó veze­tő politikusok, élükön Makariosszal, egyre inkább elfor­dultak az Enozisz gondolatától. Felismerték: a demokra­tikus szabadságjogok birtokában levő ciprusi lakosság szépiára személyi és politikai tragédiák sorozatát ered­ményezné a Görögországhoz való csatlakozás. Ezért Mukariosz és a ciprusi kormány egyre haíarozo*- tabban állást foglalt a sziget önállósága mellett, s erről akkor sem mondott le, amikor ez év márciusában Maka- riosz ellen merényletet követtek ei a széls^öbbotdal ter­roristái. A választások minden kétséget kizáróan megszüMsdilijMk Makariosz elnök függetlenségi politikáját, hitesen e poé­tikát illetően az AKEL is teljes támogatáséról biztosítot­ta az elnököt. A ciprusi támaszpontszigetre nehezedő sok­oldalú nyomást, és az abból fakadó veszélyeket a válasz­tási győzelem természetesen nem szünteti meg. De két­ségkívül az eddiginél nehezebbé teszi Makariosz uralmá­nak és reális, független politikai irányvonalának: össze- zúzását. Ceausescu beszéde A pénteki központi román lapok közlik Nicoliae Ceau- sescunak, a Román Kommu­nista Párt főtitkárának, a Központi Bizottság csütörtö­kön véget éwt kétnapos iüe­Irta : Andrzej Zbych :’Ö. A kora reggeli berlini gyorssal érkezett Var­sóba. Az állomáson nagy volt a forgalom. Az emberek csomagokkal, bőröndökkel és bátyúk­kal tolakodtak a kijárat felé. A peronokat né­met egységek foglalták le. Szabadqágos katonák érdeklődtek izgatottan hol a keletre induló vo­natokról, hol az anyaországba induló szerelvé­nyekről. A vonat mellett német tisztek egy csoportja várakozott. Egy ezredes, két SD egyenruhás férfi és Ruppert százados, akire feladatának teljesíté­se közben számítania kellett. Ruppert rögtön észrevette Klosst. Kilépett a csoportból, s hozzásietett. Karját magasba len­dítette, de olyan hanyagul, hogy inkább lazító mozdulatnak tűnt, mint köszönésnek. Ez a fe­gyelmezetlenség teljesen ellentmondott elegan­ciájának, mert azt Kloss is kénytelen volt meg­állapítani, hogy afféle zsúriíú ez a Ruppert, aki­nek öizonvára nagy sikerei vannak a szalonok bar,. — Hogy vagy, Hans? — lépett hozzá. — Mit csinálsz itt? — Radomiba utazom, s elnézelődok addig, amíg indul a vonat. — Elhatároztad, hogy szemügyre veszed a Bi­rodalom nagy reménységét, a csodatevőt, azt az embert, aki egymaga több ellenséget fog elpusz­títani, mint Rommel hadosztályai? — Von Henning? — kérdezte Kloss. — Azt se tudtam, hogy ma érkezik. — Nem tudtad? — nevetett gunyorosan Rup­pert. — Talán csak azt tudtad, hogy megérkezik a nagy tudós csúnyácska leánya? Nem folytathatták már a társalgást, mert a berlini gyors befutott a zárt peronra. A kocsi­sor megvonaglott a fékezés hatásától, s egy pillanat múlva már ontotta ki magából az uta­sokat. Néhány perc után, amikor már elhöm- pölygött az emberáradat, az egyik első osztá­lyú kocsi ajtaja is kinyílt, s a lépcsőn egy ma­gas, szürke kabátos férfi jelent meg. Nagy ka­rimájú kalapja beárnyékolta arcát. Mögötte egy szemüveges lány lépkedett, kezében barna bőrtáska. A várakozó tisztek nyomban hozzájuk siet­tek, s körülvették őket. Kloss most jól látta Henning arcát. Alaposan szemügyre is vette, mert minden vonását emlékezetébe akarta vés­ni. Első látásra kell megjegyezni mindent az ellenfélről — ismételte a régi szabályt —. s ez most valóban fontos volt, hiszen Henninget alighanem teljes védőőrizet alá helyezi az SS és az SD. Márpedig Klossnak szüksége volt Henningre, illetve terveire. Olyannyira szük­sége, hogy ezekben a napokban odaát, a „nagy földön” sok-sok rádiós éjjel-nappal leste, hogy a J—23-as jelentkezzék. — Meg kell szervezni a- terveket, még akkor is, ha. .. — kapta napokkal ezelőtt a J—23-as az utasítást, s Kloss most nagyot sóhajtott. Tudta, túlságosan nagy a tét, hogy elapróz­hassa magát. Pedig már nyugtázta magában, hogy Ruppert túlzott, amikor csúnyácskának jellemezte Benitát, Henning professzor leányát. Amint idáig jutott gondolataival, ismét Rup­pert állt meg mellette: \ — Nézelődsz még, Hans? . — Igen. De abban nem volt igazad, hogy a lány csúnya. Nekem spéciéi szimpatikus. — Benita von Henning? — nézett csodálkoz­va Klossra a 'százados. — Ha ezt komolyan mondod, Hans, akkor azzal büntetlek meg, hogy bemutatlak neki. Uzám régi barátnője Benitának. — Állok elébe — mondta Kloss, aki nem is gondolta volna fél órával ezelőtt, hogy ilyen könnyen sikerül megtennie az első lépést eb­ben az ügyben. \ Kloss már az első percekben felmérte a helyzetet, s nyugtázta, hogy az SD Ruppertet rendelte ki Henning professzor személyes test­őréül. Nem irigyelte, már cSak azért sem, mert ellenfelek lesznek. Bár nem lehet tudni — me­ditált Kloss —, lehet, hogy Ruppert többre be­csüli a pénzt, mint az egyenruha becsületét. Le­het. De ott van mellette Ilza, von Brock vezér­őrnagy lánya ... Kloss néhányszor már találkozott Ilzával, Ruppert feleségével. Magas, jó alakú asszony volt, egy azok közül, akik szentül hittek a né­met nép küldetésében. Ámbár — állapította meg magában Kloss —, lehet, hogy mindez csak képmutatás? Egy nő akkor is nő, ha né­met vér folyik az ereiben. Egy biztos, nem lesz ' könnyű dolga Rupperttel, éppen Ilza miatt. Órájára nézett, s bosszúsan állapította meg, hogy egy perc múlva indul a vonatja, s noha semmi dolga nem volt most Radomiban, mégis­csak el kellett utaznia, nehogy Ruppert szima­tot kapjon. — Mindegy — gondolta magában —, a vo­naton majd csak kiokoskodik valamit, s elin­dítjuk a „Ruppert”-akciót. A peron már üres volt. Kloss lassan elin­dult. Felkapaszkodott a vonatra, s az ablakból nézte a peronon csellengő fáradt katonákat, rosszul öltözött civileket. E pillanatban kényel­metlenül érezte magát fess egyenruhájában. * Ugyanezen az estén, amikor Kloss vacsoráját fogyasztotta az Abwehr tiszti éttermében, egy elegáns idős férfi érkezett a varsói Mokolov- szkij-palotához. Ez az épület a békeidők egyik legszebb műemléképülete volt. A színes már­ványok szinte szédítőleg hatottak ■ az emberre, amint lépdelt lelfelé a lépcsőn. A szobák tá­gasak, s havi bérük mindifl meehaladta egy kistisztviselő keresetét. Az idős látogató két rövidet csengetett az egyik második emeleti lakosztály ajtaján. Kö­zépkorú, estélyi ruhás nő nyitott ajtót. A férfi kezet csókolt neki. s követte a hallba. A bársarok valószínűtlenül nagyra sikerült, szinte uralta az egész szobát. A pulton egész kis hadsereg sorakozott a különböző formájú és méretű poharakból. Két ugyancsak estélyi ruhás hölgy és egy kopottas zakóban megje­lent fiatalember tartózkodott a szobában. Ügyet sem vetettek a jövevényre. A háziasszony kis rejtett kar segítségével el­mozdította helyéről a bárszekrény középső ré­szét, s egy tágas szalon bejáratát fedte fel. Oda­bent sokan voltak, A rulettasztalnál nem volt szabad hely. (Folytatjuk.) són montWt zMitobeadÖdÖ­A szocializmus építéséből i akudó problémák megoldá­sának hangsúlyozásai«* Ceausescu védelmébe vette * román párt és kormány pb- ütifcá#át, amely, mint morr dotta, -távolról sem izoláci­ós, vagy nacionalista pofit®» A Román Kommunist® Pártnak az u tótobi hónapok' ban kifejtett nemzetközi te­vékenységéről szólva Oeuú- sescu első helyen említet# meg a Lenin-centenáriumo® való részvételt és az SZK* vezetőivel Moszkvában io\T látott kétoldalú tárgyaiéi# kát. Ezután a Koszi gin vezet# szovjet párt- és kormánykör döttség hét elején tett r# mániái látogatását, a k» küldöttség között lefolyt tár' gyalásókat és az új barátság szerződés jelentőségét mék tatta. Ezt követően azt fej lege*' - te, hogy a kommunista # munkásmozgalom erősítés®* csalt „új alapon” lehet met' valósítani, amely „biztosi!# ná minden egyes kommuni# ta párt teljes autonómiái'1 és függetlenségét, azt a j0'. gát, hogy maga dolgozza & általános politikai vonató” megfelelően azon orsZ®* konkrét feltételeinek, amelf' ben tevékenységét kifejti -f Ezután arról beszélt, hogy kommunista mozgalom f®f lődése, a kommunista e#' mék fejlődése feltételezi n* világban végbemenő váltó#* sok széles körű szabad m^‘ vitatását, elemzését és tud# mányos értelmezését, a nitó' xizmus—leninizmus tani#' sainak alkotó fejlesztését ® ú.i gazdasági-társadalmi f®;, tételekkel összhangban”. I?" jelentette, hogy a Ron#, Kommunista Párt ebben értelemben fogja kifejteni # I vékenységét a jövőben is. ,V Beszédének befejező szében röviden érintett hány fontos nemzetközi k®,f,i dést. Az európai bizlons^ problémájával foglalkozó, megemlítette, hogy a budf pesti memorandum kedv®”!; visszhangra talált. mi v«1! ál jobb feltételeket teremi u európai értekezlet elkéső# séhez és megszervezéséire*

Next

/
Oldalképek
Tartalom