Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 2

Csöt&ríöSc, 1970. július 9.

Fock Jenő a hajógyárban

Egy amerikai tanulmányi csoport a Dél-Vietnamhoz tartozó Con Son szigetén megállapította, hogy egy táborban négyszáz teljesen legyengült foglyot zsúfoltak össze pár négyzetméteres beloncellákban. Képünkön: a tábor főépülete látható.

(Folytatás az 1. oldalról) ra mindenképpen válaszolni kell.

Gazdasági vonatkozásban az utóbbi évek fejlődésének rendkívül pozitív tényezőjeként említette meg a miniszterelnök a gazdasági irányítás reformjának bevezetését, amely — mint mondotta — nemcsak a gazdálkodásban ■hozott figyelemre méltó eredményeket, hanem egész közéletünkre igen termékenyítő hatással volt, elősegítette a demokratizmus fejlődését, hozzájárult államrendszerünk további szilárdításához.

Jelentős eredményként könyvelhetjük el azt is — fűzte hozzá —, hogy hazánk nemzetközi tekintélye az elmúlt esztendőkben nagymértékben növekedett,

nemcsak a testvéri szocialista országok előtt, hanem világviszonylatban is. Ez mindenekelőtt következetes külpolitikai tevékenységünknek az eredménye, továbbá annak az őszinte és nyílt légkörnek tulajdonítható, amelyet mind itthon, mind pedig külföldi tárgyaló partnereinkkel kialakítottunk.

A továbbiakban a miniszterelnök megemlített néhány, közérdeklődésre számot tartó észrevételt, amelyet a gyár dolgozói juttattak el hozzá.

A munkaerőhelyzetről

szólva kijelentette: Elfogadhatatlan az a nézet, amely szerint adminisztratív intézkedésekkel talán eredményesebben lehetne az üzemhez kötni a dolgozókat. Az nem volna célravezető.

inkább átgondolt, ésszerű intézkedésekkel, a szabályozó eszközök

megfelelő módosításával kell megoldást találni ebben a kérdésben.

Az elkövetkező időszak feladatairól szólva a kormány elnöke foglalkozott a meglátogatott vállalat, s a magyar hajóipár jövő lehetőségeivel.

Végezetül közölte a miniszterelnök, hogy a párt Központi Bizottsága rövidesen megtárgyalja a negyedik ötéves terv irányelveit, utána a kormány foglalkozik ezzel a fontos témával, majd a parlament őszi ülésszakán is napirendre kerülnek az irányelvek.

A Molinariisgy

Sztrájk Olaszországban

Második képünkön: egy időközben kiszabadult fogoly rajza a táborban alkalmazott kínzási módszerekről.

Tiltakozásul lemondott állásáról, majd kedden délután sajtóértekezleten számolt be a dél-vietnami Con Son börtönszigeten tapasztalt embertelen körülményekről Thomas It. Harkin, az amerikai kongresszus tisztviselője, aki elkísérte útjára a Dél-Vietnamban járt különleges kongresszusi ténymcgállapító bizottságot. A bizottság két tagja, Anderson és Hawkins demokratapárti képviselők hazatérve tv-nyilatkozatban közöltek részleteket a betonvermekben, az úgynevezett „tigrisketrecekben” tartott rabokról és általában a Con Son-i börtönviszonyokról.

Az olasz néptömegek és elsősorban a munkásosztály soraiban közvetlen reakciót váltott ki Rumor lépése, amellyel jobboldali fordulatot akart előidézni váratlan lemondásával, amelyről előzőleg sem minisztertársait, sem saját pártjának több vezetőjét nem tájékoztatta.

Már kedden tömegsztráj- kok robbantak ki tucatnyi üzemben és a gyárak százaiban tartottak munkásgyülé- seket, amelyeken elítélték a jobboldali kísérletet és a néptömegek követeléseinek megfelelő kormányt követeltek. Különösen sokan vettek részt a FIAT-műveknél és más torinói üzemekben rendezett gyűléseken.

újabb sztrájkok tucatjai és a munkásgyűlések százai várhatók.

. revansizmus és a neofasizmus elleni harc szüksé- A gességére hívta fel ismét a figyelmet egy mun- kásgyűlésen mondott beszédében Max Reimann, a — még mindig! — betiltott Németország Kommunista Pártjának első titkára.

Ha sok minden kedvezően változott is a múlt év ősze óta az NSZK-ban, nyilvánvaló, hogy Reimann figyel- meztetése időszerű. A Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a Neues Deutschland ugyancsak épp kedden szentelt kommentárt a bonni államban fenálló jobboldali, reakciós veszélynek, elsősorban Strauss pártja, a CSU legutóbbi nürnbergi kongresszusával kapcsolatban. ■

A fő baj azonban nem az, hogy az ellenzékben levő Strauss és társai vissza akarják hozni a régi adenaueri hidegháborús politikát. Ennél nagyobb baj, hogy a Brandt —Scheel-kormány változatlanul nem tanúsít egyértelmű magatartást e veszéllyel szemben, továbbra is óvatosan fontolgató, hol előre-, hol meg hátralépő politikájával akaratlanul is a veszélyt növeli, ahelyett, hogy megsemmisítené.

Íme, két friss példa e kétnyelvű politikára. Egyfelől — s ez pozitívum — ismét bíróság elé állítottak három háborús bűnöst Münchenben, újból az igazságszolgáltatás elé került három tömeggyilkos SS-tiszt, akik — ennyi idő elmúltával — azt hitték, már végképp megúszták 25—

. 30 évvel ezelőtt elkövetett gaztetteiket.

Ugyanakkor még' mindig aktív tábornoka a nyugatnémet hadseregnek, a Bundeswehrnek az a Molinari generális, akiheí. bíróság elé állítását Franciaország demokratikus érzelmű közvéleménye követeli —, de a nyugatnémet közvélemény demokratikus része is. Egy évvel ezelőtt bizottságot állítottak fel Franciaországban Molinari tábornok. háborús bűnös múltjának kivizsgálására, s noha a bizonyítékok serege megcáfolhatatlan, a tábornok ma is a Bundeswehr 4. számú katonai körzetének parancsnoka. Molinari annak idején — a többi között — bírósági ítélet nélkül végeztetett ki 114 francia hazafit. 1951-ben a francia hadbíróság Mölinarit távollétében halálra ítélte. Ám a volt hitlerista páncélos tiszt karrierje Nyugaf- Németországban azóta is fényesen halad előre, sőt felfelé ível.

Brandték idegesek, valahányszor azt hallják, hogy hadügyminiszterük, Helmuth Schmidt, a szociáldemokrata párt és a kormány jobbszárnyához tartozik. Pedig ez a minősítés az eddigi tényeken alapszik. Még nem késő: ha Schmidt megfelelő tanulságokat von le a Molmari- ügyből, őmaga változtathatja meg a róla alkotott véleményt.

Hatalmas ere fű vízbetörés

Korfjeféletíjeö nem esett bár

Hatalmas erejű vízbetörés sújtotta kedden a Dorogi Szénbányák borókási bányaüzemét. A robbanásszerűen beáramló, percenként mintegy 100 köbméternyi víz naég a riasztásra is alig hagyott időt. A hatalmas váz- tömeg két óra alatt teljesen elöntötte a napi 120 vagon kiváló minőségű szenet adó bányát, a szénmedence legnagyobb üzemét.

Az első baljós jeSdtoefc-teedIrta: Andrzej Zbych

34.

Liza ideges volt:

— Mondtam már — s majdnem sírásba csuklóit a hangja —, hogy nem maradhatok itthon. Bocsáss meg kedves, de mennem kell.

— Miért? — nézett rá kérdőn Kloss.

— Ügy jött ki a lépés, hogy ma este foglalt vagyok — mondta a lány, s türelmetlenül nézett Klossra.

— Segíthetek valamiben? — kérdezte a férfi.

— Nem, semmiben. Azazhogy csak azzal és csak úgy, ha most azonnal elmégy. Értsd meg _ mondta a még mindig mozdulatlan kényelemben heverő férfinak —, hogy Poller sürgős feladattal bízott meg.

— Rögtön telefonálok neki, és megkérem, hogy mentsen fel. Végtére is nekem megígérte, hogy ma este szabad leszel. — Kloss felugrott, ® a telefonhoz nyúlt.

— Ne telefonálj! — kiáltott kétségbeesetten a lány.

— Gondoltam, hogy ezt mondod — fordult most hozzá komoly arccal Kloss. — Mi történt?

— Semmi. Semmit sem mondhatok, csali arra kérlek, bízzál bennem, Hans.

Kloss sejtette, mi történt, de még nem merte kijátszani a kártyáit. Nem akart még semmit elmondani Lizának. Még nem. addig nem, ameddig minden ütőkártya nincs a kezében. De valamit mégiscsak el kellett árulnia a lánynak:

— Kérlek, Liza, várj még néhány percig. Ugyanis valakinek megadtam ezt a telefonszámot, s nagyon fontos üzenettel jelentkezik.

— Megőrültél? — kapaszkodott Kloss karjába görcsösen. — Erre a számra vársz üzenetet. Tudod, hogy ez a szám hová van bekötve?

Kloss az órájára nézett. Az idő pontosan kilenc óra volt. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Kloss felemelte a kagylót, s örömmel nyugtázta, hogy utasítása szerint járt el a csoport új vezetője.

— Igen, én vagyok — mondta Kloss. — Jó estét.

Aztán már csak hallgatott. Jól megjegyezte az adatokat, amelyeket a másik diktált, s örömmel nyugtázta, hogy Poller beugrott a cselnek, s most teljes erővel kutatják az „Elizabet”-et.

Kloss néhány semmitmondó nyugtázó szó után letette a kagylót, s lázára nézett. Átérezte a lány kétségbeesését, s őszintén sajnálta, hogy mind ez ideig nem fedhette fel előtte kilétét. Aztán Artúrra gondolt. Még van néhány órája — gondolta —, hogy végezzen vele. De előbb Lizát kell biztonságba helyezni. Ehhez viszont már nincs sok idő. Kloss mosolygott a gondolatra, menynyire meglepődik Liza. ha megtudja.

— Liza — kezdte Kloss, 3e nehezen szánta rá magát a felfedésre. Kétségei még mindig nem tűntek el teljesen.

— Liza — nyújtotta most ki kezét a lány Iteíé, s Liza melléje lépett:

— Menj már. Nagyon kérlek, menj már.. .

E pillanatban nyílt a szobaajtó, s egy férfi lépett a szobába, akinek nyilván volt saját kulcsa a lakáshoz, hogy ilyen észrevétlenül érkezhetett.

— Mire akarod rávenni a főhadnagy urat? — hallotta Kloss von Lipke hangját.

— Már semmire — mondta csüggedten a lány.

Kloss szembefordult az idegennel, s magában

megállapította, hogy von Lipke nemcsak agyafúrt fickó, hanem jól képzett hírszerző is. Aztán azon meditált, vajon egyedül érkezett-e. Lipke, vagy körülvették a házat? S ha körülvették, hogyan juthat ki innen Liza? S egyáltalán: likvi- dálja-e most Artúrt, vagy hagyja ezt a munkát Pollerre? Gondolt egyet, s belement a játékba:

— Bocsáss meg — fordult Lizához —, de most már mindent értek. Tehát az urat vártad, igazan»

nem szép, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hoztak bennünket;

— Liza elfelejtett bemutatni bennünket egymásnak — mondta ironikus hangon Artúr, s ger- mánosan összekoccantotta a bokáját: Erik von Lipke — majd pimaszul folytatta. — Kloss főhadnagy, ha nem tévedek.

— önt kitűnően informálták — mondta Kloss, s kicsit megbiccentette a fejét Lipke felé.

— Liza az én tanítványom — mondta Artúr —, s az én tanítványaimnak nincs előttem titka. Liza sokat mesélt nekem önről, s a hőstettéről.

—■ Túlzás — mondta Kloss, s jobb kezét zsebébe süllyesztette.

— Túlzás — mondta ismét Kloss —, hiszen Lizával mindössze kétszer találkoztam eddig. De ha nem tévedek, már önhöz is volt szerencsém.

— Azt hiszem, téved — mondta Lipke.

— Nem, nem. Nem szoktam tévedni, ön, ha jól emlékszem, a Dorottya presszó törzsvendége, híres dominós.

— Válóban. Tehát önt is jól informálták? — nézett a főhadnagyra Lipke, s arcára volt írva, hogy .szeretné megtudni, mit tud még róla Kloss. S ezért egészen váratlanul támadásba ment át:

— Inkább a dominó, mint az újságok. Az újságokból nem sokat tudhat meg az ember. Sokkal. inkább a szabadságos katonáktól. Hol olvashat az ember például arról, hogy valaki ma Sztálingrádnál harcol, egy héttel korábban pedig még Görögországban, vagy éppen Franciaországban volt? Képzelje el, ha valaki elmond néhány ilyen adatot? A magamfajta nyugdíjas zenetanár ebből azonnal arra következtet, hogy a P—3-as páncéloshadosztályt átdobták a francia frontról az orosz hadszíntérre. Hát nem érdekes?

— Valóban érdekes — mondta Kloss. — És még mit lehet megtudni a szabadságos katonáktól?

— 0, mindig akadnak, akik néhány kupica itai után neveket említenek. Teszem azt, kiejtik Eberhardt nevét...

— Értem — mondta Kloss; — Ez, ha jól értettem, zsarolás lenne? — s kezét megmozdította a zsebében.

— A kezek szépen a zsebben maradnak —- mondta Lipke, s fegyverét rátámasztotta az asztal szélére. Aztán Lizához fordult: Liza. biztosíts!

A lány az ajtóhoz állt. Kezében felvillant a fegyver. Kloss nem számított rá, hogy Lizánál is van fegyver. Most ismét megállapíthatta, hogy alábecsülte Liza képességeit. S Lipkét sem értékelte eléggé — gondolta, s mérlegelte a helyzetet. — Egy biztos — állapította meg —, most minden a lánytól függ. Attól, hogy Liza képes lesz-e megérteni öt a következő percekben.

(Fotylfttyukt

den hujoah 4 óra 15 peor- kor Tj'Tli István vájár észlel' te. Nyombun riasztani akadta a mélyebb szinten dolgozó csapatokat, de az átázott riasztóberendezés már non működött; Lilli letván s*e- lencsére nem veszhette ej lélekjelenlétét, mellig é»ó vízben közelítette meg a mélyebben fekvő munkahelyeket, s bányásztársait idejében figyelmeztette a veszélyre. Menekülés közben még egy másik frontfejtés dolgozóit i3 riasztotta, majd a légvágaton át valamennyien épségbe» hagyták el a bányát.

A rohamosan emelkedő víz sorra elöntötte a seávaty- tyúkamrákat és lehetetlenné tette a védekezést. Hat óra előtt néhány perccel a bánya legfelső szintjét is ki kellet! üríteni, s a víz rövidesen a« egész bányát hatalmába kerítette. Az „elúszott” bánya 1200 főnyi kollektíváját 3 vállalat más föld alatti és felszíni munkahelyein foglalkoztatják majd. Egyelőre 5-' 6 napos üdülési szabadság** küldik az akna dolgozóit, s gondoskodnak arról, hogy későbbi új beosztásában senkit se érjen anyagi károsodás. Az .igazgató úgy nyila*' kozott, hogy a vállalat 3 rendkívüli természeti csapó? ellenére is teljesítheti é»> feladatát.

A bánya sorsáról, esettegd víztelenítéséről később dB**' tenek.

Riadókészültség

Thaiföldül!

Kittikacsorn marsall, tíxé' földi miniszterelnök, bejelentette, hogy a koki helyőrség és az nagyobb., városainak hely#' ségei riadókészültségben va*' nak, tekintettel „a feszültség nek és a politikai bizonyt3' lanságnak az egész ország ban tapasztalható