Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-09 / 159. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 2 Csöt&ríöSc, 1970. július 9. Fock Jenő a hajógyárban Egy amerikai tanulmányi csoport a Dél-Vietnamhoz tartozó Con Son szigetén megállapította, hogy egy tá­borban négyszáz teljesen legyengült foglyot zsúfoltak össze pár négyzetméteres beloncellákban. Képünkön: a tábor főépülete látható. (Folytatás az 1. oldalról) ra mindenképpen válaszolni kell. Gazdasági vonatkozásban az utóbbi évek fejlődésének rendkívül pozitív tényezője­ként említette meg a minisz­terelnök a gazdasági irányí­tás reformjának bevezetését, amely — mint mondotta — nemcsak a gazdálkodásban ■hozott figyelemre méltó eredményeket, hanem egész közéletünkre igen terméke­nyítő hatással volt, elősegí­tette a demokratizmus fejlő­dését, hozzájárult államrend­szerünk további szilárdításá­hoz. Jelentős eredményként könyvelhetjük el azt is — fűzte hozzá —, hogy hazánk nemzetközi tekin­télye az elmúlt eszten­dőkben nagymértékben növekedett, nemcsak a testvéri szocialis­ta országok előtt, hanem világviszonylatban is. Ez mindenekelőtt következetes külpolitikai tevékenységünk­nek az eredménye, továbbá annak az őszinte és nyílt légkörnek tulajdonítható, amelyet mind itthon, mind pedig külföldi tárgyaló part­nereinkkel kialakítottunk. A továbbiakban a minisz­terelnök megemlített né­hány, közérdeklődésre szá­mot tartó észrevételt, ame­lyet a gyár dolgozói juttat­tak el hozzá. A munkaerőhelyzetről szólva kijelentette: Elfogad­hatatlan az a nézet, amely szerint adminisztratív intéz­kedésekkel talán eredménye­sebben lehetne az üzemhez kötni a dolgozókat. Az nem volna célravezető. inkább átgondolt, éssze­rű intézkedésekkel, a szabályozó eszközök megfelelő módosításával kell megoldást találni ebben a kérdésben. Az elkövetkező időszak feladatairól szólva a kor­mány elnöke foglalkozott a meglátogatott vállalat, s a magyar hajóipár jövő lehető­ségeivel. Végezetül közölte a mi­niszterelnök, hogy a párt Központi Bizottsága rövide­sen megtárgyalja a negye­dik ötéves terv irányelveit, utána a kormány foglalko­zik ezzel a fontos témával, majd a parlament őszi ülés­szakán is napirendre kerül­nek az irányelvek. A Molinari­isgy Sztrájk Olaszországban Második képünkön: egy időközben kiszabadult fogoly rajza a táborban alkalmazott kínzási módszerekről. Tiltakozásul lemondott állásáról, majd kedden dél­után sajtóértekezleten számolt be a dél-vietnami Con Son börtönszigeten tapasztalt embertelen körülmé­nyekről Thomas It. Harkin, az amerikai kongresszus tisztviselője, aki elkísérte útjára a Dél-Vietnamban járt különleges kongresszusi ténymcgállapító bizottságot. A bizottság két tagja, Anderson és Hawkins demokra­tapárti képviselők hazatérve tv-nyilatkozatban közöl­tek részleteket a betonvermekben, az úgynevezett „tig­risketrecekben” tartott rabokról és általában a Con Son-i börtönviszonyokról. Az olasz néptömegek és el­sősorban a munkásosztály soraiban közvetlen reakciót váltott ki Rumor lépése, amellyel jobboldali fordula­tot akart előidézni váratlan lemondásával, amelyről elő­zőleg sem minisztertársait, sem saját pártjának több ve­zetőjét nem tájékoztatta. Már kedden tömegsztráj- kok robbantak ki tucatnyi üzemben és a gyárak százai­ban tartottak munkásgyülé- seket, amelyeken elítélték a jobboldali kísérletet és a néptömegek követeléseinek megfelelő kormányt követel­tek. Különösen sokan vettek részt a FIAT-műveknél és más torinói üzemekben ren­dezett gyűléseken. újabb sztrájkok tucatjai és a munkásgyűlések százai vár­hatók. . revansizmus és a neofasizmus elleni harc szüksé- A gességére hívta fel ismét a figyelmet egy mun- kásgyűlésen mondott beszédében Max Reimann, a — még mindig! — betiltott Németország Kom­munista Pártjának első titkára. Ha sok minden kedvezően változott is a múlt év ősze óta az NSZK-ban, nyilvánvaló, hogy Reimann figyel- meztetése időszerű. A Német Szocialista Egységpárt köz­ponti lapja, a Neues Deutschland ugyancsak épp kedden szentelt kommentárt a bonni államban fenálló jobboldali, reakciós veszélynek, elsősorban Strauss pártja, a CSU legutóbbi nürnbergi kongresszusával kapcsolatban. ■ A fő baj azonban nem az, hogy az ellenzékben levő Strauss és társai vissza akarják hozni a régi adenaueri hi­degháborús politikát. Ennél nagyobb baj, hogy a Brandt —Scheel-kormány változatlanul nem tanúsít egyértelmű magatartást e veszéllyel szemben, továbbra is óvatosan fontolgató, hol előre-, hol meg hátralépő politikájával akaratlanul is a veszélyt növeli, ahelyett, hogy megsem­misítené. Íme, két friss példa e kétnyelvű politikára. Egyfelől — s ez pozitívum — ismét bíróság elé állítottak három há­borús bűnöst Münchenben, újból az igazságszolgáltatás elé került három tömeggyilkos SS-tiszt, akik — ennyi idő elmúltával — azt hitték, már végképp megúszták 25— . 30 évvel ezelőtt elkövetett gaztetteiket. Ugyanakkor még' mindig aktív tábornoka a nyugatné­met hadseregnek, a Bundeswehrnek az a Molinari gene­rális, akiheí. bíróság elé állítását Franciaország demokra­tikus érzelmű közvéleménye követeli —, de a nyugatnémet közvélemény demokratikus része is. Egy évvel ezelőtt bi­zottságot állítottak fel Franciaországban Molinari tábor­nok. háborús bűnös múltjának kivizsgálására, s noha a bizonyítékok serege megcáfolhatatlan, a tábornok ma is a Bundeswehr 4. számú katonai körzetének parancsno­ka. Molinari annak idején — a többi között — bírósági ítélet nélkül végeztetett ki 114 francia hazafit. 1951-ben a francia hadbíróság Mölinarit távollétében halálra ítél­te. Ám a volt hitlerista páncélos tiszt karrierje Nyugaf- Németországban azóta is fényesen halad előre, sőt felfelé ível. Brandték idegesek, valahányszor azt hallják, hogy hadügyminiszterük, Helmuth Schmidt, a szociáldemokra­ta párt és a kormány jobbszárnyához tartozik. Pedig ez a minősítés az eddigi tényeken alapszik. Még nem késő: ha Schmidt megfelelő tanulságokat von le a Molmari- ügyből, őmaga változtathatja meg a róla alkotott véle­ményt. Hatalmas ere fű vízbetörés Korfjeféletíjeö nem esett bár Hatalmas erejű vízbetörés sújtotta kedden a Dorogi Szénbányák borókási bánya­üzemét. A robbanásszerűen beáramló, percenként mint­egy 100 köbméternyi víz naég a riasztásra is alig ha­gyott időt. A hatalmas váz- tömeg két óra alatt teljesen elöntötte a napi 120 vagon kiváló minőségű szenet adó bányát, a szénmedence leg­nagyobb üzemét. Az első baljós jeSdtoefc-teed­Irta: Andrzej Zbych 34. Liza ideges volt: — Mondtam már — s majdnem sírásba csuk­lóit a hangja —, hogy nem maradhatok itthon. Bocsáss meg kedves, de mennem kell. — Miért? — nézett rá kérdőn Kloss. — Ügy jött ki a lépés, hogy ma este foglalt vagyok — mondta a lány, s türelmetlenül nézett Klossra. — Segíthetek valamiben? — kérdezte a férfi. — Nem, semmiben. Azazhogy csak azzal és csak úgy, ha most azonnal elmégy. Értsd meg _ mondta a még mindig mozdulatlan kényelem­ben heverő férfinak —, hogy Poller sürgős fel­adattal bízott meg. — Rögtön telefonálok neki, és megkérem, hogy mentsen fel. Végtére is nekem megígérte, hogy ma este szabad leszel. — Kloss felugrott, ® a te­lefonhoz nyúlt. — Ne telefonálj! — kiáltott kétségbeesetten a lány. — Gondoltam, hogy ezt mondod — fordult most hozzá komoly arccal Kloss. — Mi történt? — Semmi. Semmit sem mondhatok, csali arra kérlek, bízzál bennem, Hans. Kloss sejtette, mi történt, de még nem merte kijátszani a kártyáit. Nem akart még semmit el­mondani Lizának. Még nem. addig nem, amed­dig minden ütőkártya nincs a kezében. De vala­mit mégiscsak el kellett árulnia a lánynak: — Kérlek, Liza, várj még néhány percig. Ugyanis valakinek megadtam ezt a telefonszá­mot, s nagyon fontos üzenettel jelentkezik. — Megőrültél? — kapaszkodott Kloss karjába görcsösen. — Erre a számra vársz üzenetet. Tu­dod, hogy ez a szám hová van bekötve? Kloss az órájára nézett. Az idő pontosan ki­lenc óra volt. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. Kloss felemelte a kagylót, s örömmel nyugtázta, hogy utasítása szerint járt el a cso­port új vezetője. — Igen, én vagyok — mondta Kloss. — Jó es­tét. Aztán már csak hallgatott. Jól megjegyezte az adatokat, amelyeket a másik diktált, s öröm­mel nyugtázta, hogy Poller beugrott a cselnek, s most teljes erővel kutatják az „Elizabet”-et. Kloss néhány semmitmondó nyugtázó szó után letette a kagylót, s lázára nézett. Átérezte a lány kétségbeesését, s őszintén sajnálta, hogy mind ez ideig nem fedhette fel előtte kilétét. Aztán Ar­túrra gondolt. Még van néhány órája — gondol­ta —, hogy végezzen vele. De előbb Lizát kell biztonságba helyezni. Ehhez viszont már nincs sok idő. Kloss mosolygott a gondolatra, meny­nyire meglepődik Liza. ha megtudja. — Liza — kezdte Kloss, 3e nehezen szánta rá magát a felfedésre. Kétségei még mindig nem tűntek el teljesen. — Liza — nyújtotta most ki kezét a lány Iteíé, s Liza melléje lépett: — Menj már. Nagyon kérlek, menj már.. . E pillanatban nyílt a szobaajtó, s egy férfi lé­pett a szobába, akinek nyilván volt saját kulcsa a lakáshoz, hogy ilyen észrevétlenül érkezhetett. — Mire akarod rávenni a főhadnagy urat? — hallotta Kloss von Lipke hangját. — Már semmire — mondta csüggedten a lány. Kloss szembefordult az idegennel, s magában megállapította, hogy von Lipke nemcsak agya­fúrt fickó, hanem jól képzett hírszerző is. Aztán azon meditált, vajon egyedül érkezett-e. Lipke, vagy körülvették a házat? S ha körülvették, ho­gyan juthat ki innen Liza? S egyáltalán: likvi- dálja-e most Artúrt, vagy hagyja ezt a munkát Pollerre? Gondolt egyet, s belement a játékba: — Bocsáss meg — fordult Lizához —, de most már mindent értek. Tehát az urat vártad, igazan» nem szép, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hoz­tak bennünket; — Liza elfelejtett bemutatni bennünket egy­másnak — mondta ironikus hangon Artúr, s ger- mánosan összekoccantotta a bokáját: Erik von Lipke — majd pimaszul folytatta. — Kloss fő­hadnagy, ha nem tévedek. — önt kitűnően informálták — mondta Kloss, s kicsit megbiccentette a fejét Lipke felé. — Liza az én tanítványom — mondta Artúr —, s az én tanítványaimnak nincs előttem titka. Liza sokat mesélt nekem önről, s a hőstettéről. —■ Túlzás — mondta Kloss, s jobb kezét zse­bébe süllyesztette. — Túlzás — mondta ismét Kloss —, hiszen Li­zával mindössze kétszer találkoztam eddig. De ha nem tévedek, már önhöz is volt szerencsém. — Azt hiszem, téved — mondta Lipke. — Nem, nem. Nem szoktam tévedni, ön, ha jól emlékszem, a Dorottya presszó törzsvendége, híres dominós. — Válóban. Tehát önt is jól informálták? — nézett a főhadnagyra Lipke, s arcára volt írva, hogy .szeretné megtudni, mit tud még róla Kloss. S ezért egészen váratlanul támadásba ment át: — Inkább a dominó, mint az újságok. Az új­ságokból nem sokat tudhat meg az ember. Sok­kal. inkább a szabadságos katonáktól. Hol olvas­hat az ember például arról, hogy valaki ma Sztá­lingrádnál harcol, egy héttel korábban pedig még Görögországban, vagy éppen Franciaországban volt? Képzelje el, ha valaki elmond néhány ilyen adatot? A magamfajta nyugdíjas zenetanár eb­ből azonnal arra következtet, hogy a P—3-as páncéloshadosztályt átdobták a francia frontról az orosz hadszíntérre. Hát nem érdekes? — Valóban érdekes — mondta Kloss. — És még mit lehet megtudni a szabadságos katonáktól? — 0, mindig akadnak, akik néhány kupica itai után neveket említenek. Teszem azt, kiejtik Eberhardt nevét... — Értem — mondta Kloss; — Ez, ha jól értet­tem, zsarolás lenne? — s kezét megmozdította a zsebében. — A kezek szépen a zsebben maradnak —- mondta Lipke, s fegyverét rátámasztotta az asz­tal szélére. Aztán Lizához fordult: Liza. bizto­síts! A lány az ajtóhoz állt. Kezében felvillant a fegyver. Kloss nem számított rá, hogy Lizánál is van fegyver. Most ismét megállapíthatta, hogy alábecsülte Liza képességeit. S Lipkét sem érté­kelte eléggé — gondolta, s mérlegelte a helyze­tet. — Egy biztos — állapította meg —, most minden a lánytól függ. Attól, hogy Liza képes lesz-e megérteni öt a következő percekben. (Fotylfttyukt den hujoah 4 óra 15 peor- kor Tj'Tli István vájár észlel' te. Nyombun riasztani akad­ta a mélyebb szinten dolgo­zó csapatokat, de az átázott riasztóberendezés már non működött; Lilli letván s*e- lencsére nem veszhette ej lélekjelenlétét, mellig é»ó vízben közelítette meg a mé­lyebben fekvő munkahelye­ket, s bányásztársait idejé­ben figyelmeztette a veszély­re. Menekülés közben még egy másik frontfejtés dolgozóit i3 riasztotta, majd a légvágaton át valamennyien épségbe» hagyták el a bányát. A rohamosan emelkedő víz sorra elöntötte a seávaty- tyúkamrákat és lehetetlenné tette a védekezést. Hat óra előtt néhány perccel a bánya legfelső szintjét is ki kellet! üríteni, s a víz rövidesen a« egész bányát hatalmába ke­rítette. Az „elúszott” bánya 1200 főnyi kollektíváját 3 vállalat más föld alatti és fel­színi munkahelyein foglal­koztatják majd. Egyelőre 5-' 6 napos üdülési szabadság** küldik az akna dolgozóit, s gondoskodnak arról, hogy ké­sőbbi új beosztásában sen­kit se érjen anyagi károso­dás. Az .igazgató úgy nyila*' kozott, hogy a vállalat 3 rendkívüli természeti csapó? ellenére is teljesítheti é»> feladatát. A bánya sorsáról, esettegd víztelenítéséről később dB**' tenek. Riadókészültség Thaiföldül! Kittikacsorn marsall, tíxé' földi miniszterelnök, bejelentette, hogy a koki helyőrség és az nagyobb., városainak hely#' ségei riadókészültségben va*' nak, tekintettel „a feszültség nek és a politikai bizonyt3' lanságnak az egész ország ban tapasztalható

Next

/
Oldalképek
Tartalom