Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Kedd, 1970. július 7, Hazaérkezett Losenczi Pál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke Zsamszrangijn Szám­taniak, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnök­sége elnökének meghívására tett egyhetes hivatalos, baráti látogatás után, feleségével és kíséretének tagjaival, visszaér­kezett Budapestre. Csata Kambodzsában A kambodzsai háború egyik legvéresebb csatája zajlott le a Phnom Penhtől 32 kilométerrel délre levő Saang városában. A kam­bodzsai felszabadító hadsereg egységei vasárnap este ki­ürítették a várost, majd né­hány óra múlva nagy erejű támadást intéztek a központ­ban berendezkedő Phnom Penh-i kormánycsapaíok el­len. A csata hevessége csalt hétfőn délelőtt enyhült. Az AP szerint a 27 órás tűzharc­ban a kormánycsapatok 79 katonát veszítettek. Ugyan­csak az AP számol be arról, hogy a felszabadító hadsereg egységei a várostól két kilo­méterre létesítettek újabb állásokat. Hétfőn újabb hazafias egy­ségek érkeztek a Phnom Penhtől 120 kilométerrel északra levő Kompong Thom nevű stratégiai fontosságú város közelébe. Az AFP sze­rint a kormánycsapatok hely­zete nagyon megingott és a várost valószínűleg kénytele­nek lesznek feladni. Elkeseredés Eszak-Irorszá^ban Észak-írországban fokozó­dik a lakosság elkeseredése amiatt, hogy az új londoni konzervatív kormány vezetői sokkal inkább „bedőlnek’ ulsteri elvbarátaiknak, az ot­tani unionista kormány tag­jainak, mint a korábbi Wil- son-kormány. Nyolcezer autóbusz A Minisztertanács legutób­bi ülésén szerepelt a közúti járműgyártás központi fej­lesztési programjának vitája. A program első szakasza a harmadik ötéves terv befe­jezésével lezárul. Az eddigi eredményekről, tapasztala­tokról és a járműgyártás to­vábbi feladatairól dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter tájékoztatta az új­ságírókat, tegnap, július fi­án, hétfőn délelőtt, a Parla­ment Gobelin-termében. A kohó- és gépipari mi­niszter elmondotta, hogy az autóipar — mint számos más országban — hazánkban is elősegítette a gépipar gyor­sabb fejlesztését. A jármű- gyártás magas követelménye­ket támaszt egész sor ipar­ággal szemben, s ezek dina­mikusabb fejlődését is meg­kívánja. Hazánkban a fej­lesztendő terület kiválasztá­sakor figyelembe kellett ven­ni a kialakult nemzetközi piaci viszonyokat, a gazdasá­gos gyártás feltételeit. Ala­pos mérlegelés után a vá­lasztás az úgynevezett ha­szonjárművekre esett. A járműgyártás fejlesztési Miskolci íUá ,, ; :éV: Görögországban bíróság elé állították a Görög Kom­munista Párt vezetőit, vala­mint a PAM, a Görög Anti­fasiszta Front harcosait. Az athéni hadbíróság ítélkezik Nikosz Kaludisz, Zinon Zor- zovilisz, Jannisz Jannarisz, valamint huszonhárom társuk fölött, akiket különben már hosszabb ideje fogságban tartanak. A Miskolcon élő, görög po­litikai emigránsok Panajotisz Japandzakisz elnökletével gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a görögországi programjában előirányzott beruházások legnagyobb ré­szét még 1970-ben befejezik. A program összhangban van a közlekedéspolitikai kon­cepciókkal. Szólt a miniszter a nemzetközi kooperációs kapcsolatokról is. Utalt a Rába—MAN motorok elő­nyös tulajdonságaira. Ezek a motorok lehetővé teszik, hogy korszerű, minden igényt kielégítő járműveket gyárt­sunk. Ismertette a miniszter a Győrben, az Ikarusban, a Csepel Autógyárban, a Haj­tómű- és Felvonógyárban megvalósult fejlesztéseket, beruházásokat. Ezután gépjármű-expor­tunk alakulását ismertette dr. Horgos Gyula, majd a piaci helyzet és gyártási le­hetőségeink alapján a to­vábbi fejlesztés Irányairól beszélt. Elsősorban az autó- buszgyártásban vannak igen nagy lehetőségeink. A keres­let egyre nő, és oz Ikarus so­rozatnagysága nemzetközi vi­szonylatban is igen jónak számít. A negyedik ötéves terv közepe táján, 1073-ban az Ikarus már fi ezer autó­busz gyártására lesz képes. •• •• •• i görögön gyűlése politikai foglyok elítélése el­len. A gyűlés részvevői ké­rik Borsod megye dolgozóit, szabadságot, békét szerető népét: juttassák kifejezésre tiltakozásukat a görögorszá­gi terror újabb megnyilvá­nulása ellen. A bíróság Gö­rögországban most újra a haladásért, a demokráciáért küzdőket akarja elítélni. A miskolci görög emigránsok biztosak benne, hogy a me­gye népe szolidaritást vállal az igaz ügyért küzdő embe­rekkel. J úlius 7. és 10, között Leningrádban tartják meg a testvérvárosok világkongresszusát. Az APN tudó­sítója ezzel kapcsolatban beszélgetést folytatott Mi­hail Peszljakkal, a Testvérvárosok Szövetségének szovjet alelnökével. — A testvérvárosok mozgalma a második világháború éveiben kezdődött — mondotta Mihail Peszljak — Vol- gográd és a hitleri légierőtől sokat szenvedett angol Co­ventry volt a kezdeményező. Ez 1943-ban történt. A pél­dát más városok követték. Így jött létre a Testvérvárosok Világszövetsége, amely széles körű nemzetközi elismerést szerzett: mint kormányon kívüli szervezetet az ENSZ- ben es az UNESCO-ban az első kategóriába sorolták. Azóta a testvérvárosok mozgalma a népek közti barát­ság és bizalom erősítésének fontos eszköze lelt. Ma 120 szovjet városnak van állandó kapcsolata 250 ázsiai, európai, afrikai és amerikai várossal. Volgograd, Coventryn kívül, testvéri kapcsolatot létesített Ostrawá- val, Torinóval, Liege-el, Port Saiddal és Hirosimával. Több mint húsz testvérvárosa van Leningrádnak. Tas­kent, az üzbég főváros Karachival, Tripolisszal, Tunisz- szal, Bamakóval, Ankarával, Szkopjéval tart kapcsolatot. Szívélyes kapcsolatra lépett a moldvai Bendera város la­kossága az olasz Cavriago városka lakóival. Történeti ér­dekesség, hogy 1920-ban Cavriagóban a törvényhatósági választásokon a kommunista polgármesterjelöltek jegy­zékén Lenin is szerepelt, s Lenint ma is a város tisztelet­beli polgármesterének tartják. A centenáriumi ünnepsé­gek során a városka egyik terén felállították Lenin mell­szobrát. A testvérvárosok képviselői küldöttségeket, szakembe­reket, műszaki és tudományos dukomentációkat, irodal­mi termékeket, filmeket cserélnek egymással, kölcsönös kiállításokat rendeznek, kulturális és sportrendezvénye­ket szerveznek. Közösen ünnepük meg egymás neveze­tesebb ünnepeit, évfordulóit. A kongresszus programja előirányozza a nemzetközi együttműködés konkrét tapasztalatainak széles vitáját, összefoglalását. Szakbizottságok részletesen megvizsgál­ják majd a városok építésének és rendezésének kérdéseit, a fiatalság és az üdülés problémáit, az oktatás és az egész­ségvédelem helyzetét. A kongresszussal párhuzamosan néhány kiállítást is rendeznek, közte nemzetközi gyer- mekrajz-kiállitást. A kongresszus után az Inturiszt ország­nézőbe viszi a külföldi részvevőket. Az utiprogramokban Ukrajna és a Kaukázusontúl, Közép-Azsia és Szibéria szerepel. Ülésezett a SZOT elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) felhozatal alakulásával. Meg­állapította, hogy a korai zöldségfélék 3—4 hetes késését a lakosság kevésbé érezte meg. A tavalyi bőséges készletek lehetővé tettéle a zavartalan ellátást. Következő ügyrendi pont­ként. az elnökség értékelte a műszaki konferenciák, és a termelési tanácskozások ta­pasztalatait, tudomásul vette az erről szóló jelentést. Ál­lásfoglalásában egyebek kő­ik Irta : Andrzej Zbych 32. Remegni kezdett. Életében először úgy ment egy akcióra, hogy remegett. Megkísérelte vissza­idézni az orgonista szavait, aki arra tanította, hogy soha nem szabad félni, s a parancsot végre keli hajtani. Ez megnyugtatta, s újra végigját­szotta gondolatban a következő percek drámá­ját. Csenget. Helena ajtót nyit, s ő azt mondja majd: Artúr nevében, s lő. Kétszer egymás­után ... \ Villamosra szállt. Helena már biztosan otthoh van, hiszen látta, amint elhagyta a Dorottyát. Egyedül ment, bár lehet, hogy értesítette a Ges- tapót, s azok most védőőrizetet vonnak a ház körül. . Akkor is be kell jutni hozzá, s végre kell haj­tani az ítéletet — gondolta Liza, s a harmadik megállónál leugrott a villamosról. Biztosan tájékozódott. A régi kőházat azonnal megtalálta, s ha bárki is nyomon követte, aligha lehetett feltűnő számára ez az utcában és lép­csőházban otthonosan mozgó nő. Csupán tekin­tete vizsgálta a terepet, amikor behúzta maga mögött a lépcsőház kapuját, s lassan elindult a negyedik emeletre. Amikor megnyomta a caetv gőt, ismét rátört a nyugtalanság: ha ez a nő ár­tatlan? Helena megállt az ajtóban. Szemei dagadtak voltak a sírástól. Amikor meglátta Lizát, két lé­pést hátrált az előszobában, s tekintetét le nem vette Liza zsebéről, amelyben a lány keze, s ab­ban a fegyver lapult. Liza egyetlen mozdulattal kioldotta a biztosí­tót: — Artúr megbízásából — mondta a lány, s érezte, hogy szíve a torkában dobog. Közben kikapta a fegyvert, és Helénár^ fogta. De nem tudta meghúzni a ravaszt. Nem volt hozzá ere­je. — Lőj! — mondta Helena. — Lőj, ne této­vázz! Kövessetek el még egy gyilkosságot! Liza keze lehanyatlott, s beszédelgett a lakás­ba. — Meg tudtalak volna előzni! — kiáltott hisz­térikusan Helena, s tenyerére köpte a méreg­fiolát. — Egész nap a számban volt, mert tud­tam, hogy az áruló tovább szövi mocskos terveit. De úgy döntöttem, nem könnyítem meg a mun­kádat. Döbbenten álltak egymással szemben. Liza nem értette, miért nem tépte már ki a kezéből a fegyvert ez az asszony. Egy pillanat múlva is­mét eszébe jutott a parancs, s erősen marokra fogta a fegyvert. Artúrnak igaza volt — gondol­ta. — Nem szabad egyetlen pillanatra se várni, tétovázni. Rögtön lőni kell. De Liza már meg akarta hallgatni ezt az asszonyt, mielőtt végez vele. — Miért árultál el minket? — kérdezte. — Gyanúsítasz? — Helena a falnak vetette hátát, s szemeiben haragos fény gyúlt. — Hát fi­gyelj ide, mielőtt mégis elszánod magad a gyil­kosságra. Nem igaz, hogy Horsttól visszavonták a parancsot. Horst rettegett végrehajtani azt az ítéletet, mert a tiszta munkához szokott a moz­galomban. De Llpke utasította. Pontosan úgy, ahogy most téged. — Horst időben megkaphatta a parancs visz- szavonását! — mondta szárazon Liza. — Igen? És ezt honnan tudod? Ugyanis Lipke összekötője én vagyok! A központ minden üze­netet rajtam keresztül küld Lipkének. A legutol­só parancsot Lipke még azelőtt kapta, hogy Horsttal beszélt. A parancs ellenére adta ki az utasítást a letevésedre. Lipke áruló... Liza hallgatott. Ha ez igaz, ha Artúr árutó... Ha igaz, akkor még hajnal előtt valamennyien ott ülnek Poller előszobájában, s a csoport vég­leg lebukott. '*• — Lőj hát. Ha nem hiszel nekem, akkor lőj és tűnj el. Lipke holnap úgyis téged lövet le. Liza gondterhelten csapta vissza a fegyver biz­tosítóját, s valamit mondani akart, de ebben a paUana&en gépkocsik fékei caűsMxta&ak a bén előtt. Liza az ablakhoz ugrott, s nem tévedett: odalent a Gestapo megszokott rohamosztagai ren­dezték soraikat. — Elkéstél Liza — mondta Helena, aki ekkor már szorosan a lány mellett állt, s döbbenten né­zett le az utcára. — Elkéstél. A házat körülzár­ták. Lipke egy csapásra két legyet akart ütni. Te meggyilkoltál volna engem, ő téged nyíratott volna ki. De siess! A padláson át el tudsz mene­külni. öt háztömbön át van menekülőjárat. A tűzfalakon a kék foltoknál kell megnyomni a téglát, s kibillennek a csapóajtók. Zárd gondosan be magad mögött, s reteszeld le. Nem tudnak követni. 0 — És veled mi lesz? — kérdezte Liza, s szem- befordult Helénával. Az asszony azonban már élettelenül csúszott le a padlóra. A cián meg­tette hatását. A padlásablakon át belátta az egész utcát. Te­hát Artúr az áruló? Rettenetes volt eljutnia ed­dig a felfedezésig. Ugyanis ez azt jelenti, hogy Poller hónapok óta tud róla is mindent, s csak a megfelelő pillanatot várta, hogy lecsapjon. Igen — mondta magában —, ezért bízta tehát az utób­bi hónapokban Poller a legjelentéktelenebb ügye­ket rá. Kikapcsolta a bizalmasokból, hogy leszű­kítse a lehetőség határait. Artúr... Artúr megfizet ezért — határozta el, s szökött a Helena által kijelölt útvonalon. Amint ismét az utcán volt, a templom felé vet­te az irányt. Ö, csakis az orgonista rendelkezik még összeköttetéssel a központhoz. Órájára nézett. Már csak másfél órája volt Kloss megjelenéséig. Egy villanásnyi időre még eszébe jutott, hogy az este kilehe órai randevú­ról is tud Artúr is, Poller is, de nem sokat törő­dött most vele. Ha közbeavatkoznak, bemártja ezt a főhadnagyot' is. Legalább magával visz egy fritzet. Az orgonista már útra készen állt. Rudi fogta a kezét, s már húzta volna, de a vak ember ujjai még egyszer végigfutottak az orgona billentyűin. Búcsúzásképpen. — Biztosan megjött a kocsi, nagyapa — mond­ta Rudi. — Jó, megyünk máris. Elindultak. Néhány lépést tettek mindössze, amikor kivágódott a kórus ajtaja, s Liza lépett, pontosabban robbant be a karzatra. — Liza! — kiáltott fel örömmel a fiú, s a lány megsimította a haját, megcsókolta, s megkérte, hogy hagyja most őket magukra. Vigyázzon a lépcsőn, nehogy valaki beléphessen. — Megmondtam, hogy nem szabad idejönnöd — mondta az orgonista, de a lény arcát simoga­tó kezei mást mondtak. zött megállapította, hogy a termelési tanácskozások, a munkaértekezletek rendszere a népgazdaság minden ága­zatában a szocialista terme­lési viszonyok fontos eleme lett. A tanácskozások színvo­nala cs hatékonysága azonban elmaradt a le­hetőségektől. Ezért az elnökség javaslatot fogadott el, amely szerint a termelési tanácskozásokat, munkaértekezleteket azokon a vezetési szinteken kell szer­vezni, ahol biztosított, hogy minden dolgozó közvetlenül részt vehet a tanácskozáson, a legtöbb közös érdekeltség­gel rendelkezik, s folyamato­san át tudja tekinteni az adott gazdasági egység mun­káját. A tanácskozásokat olyan időközönként hívják össze, amely a vállalat, intézmény sajátosságainak, a kollektíva érdekeinek leginkább meg­felel. A tanácskozások jelle­gét — azt, hogy tájékozta­tó, véleménykérő, beszámol­tató, vagy döntési jellegű —, differenciáltan kell megha­tározni, s ennek megfelelő jogköröket kelj azoknak biz­tosítani. A kiváló dolgozó és a szocialista brigád cím oda­ítélése a termelési tanácsko­zások hatáskörébe tartozik, ahol meg kell adni a kol­lektíva részére az érdemle­ges döntési jogkört. Az elnökség végül elfogad­ta az országos népművelési konferenciáről szóló tájéko*»- fBteü. Testvérvárosok világkongresszusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom