Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

ÉSZAK-MAG YAROfc&ZAG 4

Szerda, 1970. >úlk*s 1,

Tiázakcszi.

Az iskolától alig néhány száz méterre az áradó folyó fenyegető jelene. Az egyik osztályteremben pedig a vetítőgép ívfénye előtt futó film a múltat faggatja. A mezőcsáti járás múltját.

A néző mindjárt azon a tájon találja magát, ahol a honfoglaló magyarok Hőit a gepidák, a hunok, a szlávok és a longobárdok jártak. Azután feltűnik Muhi gyászos csatameze je, amelynek síkján

1-41. április 11-e éjszakáján Batu kán tatárjai megsemmisítették IV. Béla seregét. Majd Gslej, ahol a reformáció irodalmának >.■"■ ik úttörő alakja, a gyulafehérvári főiskola igazgatói:!. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem István öccsének nevelője. a Magyar grammati- kátska szerzője. Geleji Katona István született 1589-ben.

A berregő vetítő évszázadokat perget. A XtX. sVizádhoz érkezünk. Tisz >o- rogmán élt és alkotott Édes Gergely költő, református lelkész. Kazinczy Ferenc barátja. Eötvös József író, a magyar kritikai reálizmus atyja, a nagy reformpoliii- kus. Tiszatarjánban jegyzös- ködött, s a mai tanácsháza volt az otthona. Udvi-án még most is áll az a nagy vadgesztenyefa, melynek árnyékában olyan szívesen dől • gozott. S Igrici arról nevezetes, hogy itt töltötte gyermekéveit édesapja szülein?! Tompa Mihály, Petőfi és Arany költő kortársa. Itt kezdte iskoláit, s ennek a falunak az iskolamestere ismerte fel képességeit, buzdította továbbtanulásra.

A mezőcsáti járás történelmének is a Tanácsköztársaság idején íródtak felszabadulásunk előtti legszebb lapjai. A miskolci csata idején Ernődön volt a Vörös Hadsereg I. hadtestének főhadiszállása. De a járás adott olyan bátor harcosokat is a magyar proletárforradalomnak. mint a tiszaeszlári születésű Keller Sándor és a mezőcsáti Kerék jártó Kálmán.

Mindez persze csak igen vázlatos összefoglalása a körülbelül húszperces ismeretterjesztő helytörténeti film tartalmának. De ennyi mindenképpen szükséges annak érzékelte.fséhez, hogy menynyi — szinfe a teljességgel felérő — ismeretet kap akár az iskolai tanuló, akár a diákpadokat már reg maga mögött hagyó felnőtt néző. S talán annak bizonyításához sem kevés, mennyire hasznos vállalkozás volt a járási tanács kezdeményezésére Táboros István magyar- történelem sza.cos mezőcsáti általános iskolai tanár, for- gatókönvvíró, és Bérezi István, a Megyei Film és Szemléltetőeszközök Tárának vezetője. mint operatőr hosz- s'.ti és fáradtságos munkája. 3 film elkészítése.

öröm és jóleső érzés volt látni Tiszakeszi iskolájában ezt a filmet. S az sem vont semmit le ebből, hogy a beszűrődő ellenfény kicsit sá- padttá tette a vászonra tapadó képet. Sőt! Hiszen „rendkívüli”, soron kívüli vetítés volt, amely alatt látni lehetett a szolgálatkész pedagógusok büszkeségét, hogy ez a film az övék, hogy ilyen filmje van már a járásnak.

Természetesen

folytatás feltételeinek megteremtése anyagi áldozatot kíván. Méghozzá nem is kézzelfoghatóan megtérülőt. Ám az a „tudati tőke”, melyhez így jutnának megyénk gyermekei és felnőtt lakói, mindenképpen kamatozna. Tehát, mihelyt adottak a feltételek, érdemes „befektetni”. S alkalomadtán persze bővíteni is a kört. és kitekinteni más területre is.

Bíró Péter

Mini-tárlat

a múzeumban

Alighogy megcsendesedett a Tisza és a Bodrog vize, a tokaji Zilahv György Művészetbarátok Körének rendezésében — az előre meghirdetett program szerint — kiállítást nyitottak a helytörténeti múzeum karzatán. Madarász Gyula, hajdúnánási festőművész és Nagy István, szolnoki szobrászművész alkotásaival ismerkedhetnek meg a község lakói.

Van abban valami egészen különös, ahogyan Madarász Gyulának tipikusan alföldi hangulatú képei, és Nagy István játékos, szinte tanulmányszerű kisplasztikái kapcsolódnak a helytörténeti múzeum tárgyaihoz, a karzaton elhelyezett régi könyvekhez. A hajdúnánási festő képei, a magyar falu hangulatát tükrözik vissza, különös harmóniában egyesítve annak minden jellegzetességét. A sötét színekből szinte minden kiállított alkotásán kivillan egy-egy élénk szín — a fehér és a sárga házfalak, a kazlak színe.

Nagy István kisplasztikái felszabadultabb, dinamikusabb életszemléletről tanúskodnak. Az ember és az állatok formálódnak újjá az anyagban. Az ő kisplasztikáiban inkább a mesék újjále- remtődését, a játékosságot érezzük.

A tokaji kiállítási programban — úgy véljük — méltán kapott helyet e két művész közös kiállítása. Mert igaz ugyan, hogy viszonylag szerény keretek között, de szép élményt ígér mindazoknak, akik figyelemmel kísérik a Zilahy György Művészetbarátok Körének rendezvényeit.

Cs. A.

A diósgyőri várban

Foto: Mizerák István.

í ran ysarkantyúért, kinizsi-kupáért

Levasjáfékek

flogyvázsonykao

Toborozzák már a kuru- cokat, a labancokat, a törököket, a 48-as huszárokat a Veszprém megyei Nagyvá- zsonyban, ahol az idén újra megrendezik a hazánkban is, külországokban is mind nagyobb hírű lovasjátékokat. Az idén körülbelül 250 ember és 150 ló szerepel a műsorban. Üjra ott lesz majd korhű jelmezekben Kinizsi Pál és kísérete, bemutatják a nagyvázsonyi törökvilágot, jönnek a hortobágyi lovasok, a nézők megtekinthetik a kuruc—labanc viadalt és számos más érdekes játék, bemutató, verseny színesíti a programot. A különböző lovasiskolák versenyzői minden játéknapon díjakért, kupákért küzdenek. Többek között a Kinizsi-kupáért, az arany sarkantyúért is.

Az idei játékok első napja július 26. Ezt követően július 28-án, július 30-án, augusztus t-én. augusztus 2-án bonyolítják le a nagyvázsonyi lovasjátékokat.

A magyar folklór nyara

Eredményekben gazdag hetek, hónapok várnak a népi táncosakra, együttesekre. Kiemelkedő rendezvénynek ígérkezik a július 9—12. közölt Pécseit sorra kerülő I. magyarországi nemzetközi néptáncfesztivál, amelyen előreláthatóan húsz magyar és tíz külföldi együttes lép pódiumra. A programot szakmai bemutatók, versenyek és elméleti konferenciák gazdagítják, s a táncosok műsorukat Baranya, Somogy, Tolna és Veszprém megyében, a Balaton-part közönségének, s

végül Budapesten is bemutat iák.

Július 16—18. között Szeged ad otthont a folklór művészeinek: itt tartják a szakszervezeti táncegyüttesek

V. országos fesztiválját, amelyet a magyar és külföldi együttesek gálaestje, valamint a szakmai bemutatók avatnak látványos esemény- nyé. A dunántúli néptáncosok július 25—26-án lépnek közönség elé — egyebek közt — zene- és táncversenyekkel. az „aranysarkantyús” férfi szólótáncversennyel,

Irta: Andrzej Zbych

27.

Liza mellett van pró és kontra érv is. Igaz, rá terelődött eddig minden gyanú. Viszont, hogy védte Kuschkát! De hátha csak azért, hogy ő maga le ne bukjon a csoportnál?

Liza forrón megcsókolta búcsúzáskor. Nagyon őszintének látszott — gondolta Kloss —, de őszintének látszott akkor is, amikor Artúrról, mint vőlegényéről beszélt... Veszélyes partner — állapította meg Kloss, s továbbsietett.

A megállótól mindössze két percnyi járásra volt Kuschka lakása. Kloss nem ismerte Wroc- lawot, de térképről kitűnően tájékozódott.

A megállótól mindössze kótpercnyi járásra nyolította a lehetőségek szálait. Sehogyan sem akadt egyetlen tiszta ionálvégre sem. Liza... az orgonista... a vasutas Kuschka... Alfréd... És a többiek. Valamennyien, akik közül egy áruló. Ha köztük van egyáltalán — villant át az agyán, de gyorsan elvetette ezt a lehetőséget, hiszen a csoportból szivárogtak ki a hírek. Csak belső

árulás következtében bukhatott le első Artúr és az a másik kettő.

Poller a szoba közepére rúgott, egy széket, elterpeszkedett rajta, s kinyújtotta a lábait. Néhány percig teljesen szótlanul nézegette cipőit, aztán ironikus mosollyal intett az asszonynak, hogy lépjen közelebb.

— Most pedig beszélgetünk egy kicsit.

Helena, Kuschka felesége pongyolában állt előtte. Vörösre sírt szemeivel fáradt, középkorú asz- szony benyomását keltette. Közel sem volt olyan szép és kívánatos, mint az előtte való napokban a ruhatárban.

— Nos, hallgatom, mit tud, asszonyom.

— Semmit. Sajnos, semmit — mondta fásult hangon Helena.

— Nem mondta az ura, hogy hová megy?

— Nem. Semmit sem mondott.

— Ismerősei, barátai?

— Nem voltak barátai.

— Tralalá — mondta pimasz vigyorral Poller. — Szokásos lengyel mese. Nekem viszont vannak egészen speciális módszereim a lengyel nyelvek megoldására. No, meséljen szépen a könyvtárosokról.

— Nem voltak ismerőseink a könyvtárból — sírt az asszony.

— No, no. Csak minden hisztéria nélkül. A német nő megrázkódtatás nélkül viseli el az ilyen dolgokat. Igaz, maguk soha nem válnak igazi németté. De beszéljen akkor a kávézójukról. Oda sok ember jár be.

— Nincs abban semmi különös, hogy sokan járnak be. Kávézó, s én a ruhatárban dolgozom.

— Az ura is járt oda — mondta Poller.

— Igen. Bejött néha hozzám.

— Persze, mindenkinek joga van bemenni egy kávézóba, meginni egy kávét, vagy sört, s domi- nózgatni. Horst is dominózgatott, ugye?

— Időnként. Ez volt az egyetlen szenvedélye. De igen kis tétekben játszott csak. Se nem ivott, se nem dohányzott, s a pénzt is rendesen hazaadta — zokogott megint Helena.

— Engem a nagyobb tétek érdekelnek. Kivel szokott dominózni?

Poliert lényegében nem érdekelte az asszony vallomása. A letartóztatással is csupán megszokásból fenyegette meg. De Helena erre is szenvtelen némasággal válaszolt, akárcsak az előbbi kérdésre, hogy kivel dominózott a férje.

— Szeretője volt? — kérdezte most, egészen emberi hangon.

— Nekem? Soha! — mondta Helena.

— Az urának.

— Nem, nem volt.

— Vagy maga nem tudott róla — mondta idegesen nevetve Poller. — Nem látta például egy bizonyos Liza Schmidttel?

Helénának ideje sem volt a válaszra, mert felberregett az előszobacsengő. Poller felugrott:

— Aha! Szóval mégiscsak besétálnak Hors-f, Kuschka barátai. Kellemes viszontlátás lesz. Nyisson ajtót — intett Helénának. — De meg se kísérelje figyelmeztetni a vendéget, mert felszólítás nélkül lövök.

Az ajtó mögé állt, s Helena riadtan nézett rá, aztán az ajtóra, de végül is, ki kellett nyitnia.

— Jó napot — mondta a férfi, s Helena döbbenten vette észre, hogy az ajtóban a kis kávézó tegnapi vendége, egy német főhadnagy áll.

— Nem tudom, jó helyen járok-e — kérdezte Kloss.

— Horst Kuschka úrral szeretnék beszélni.

Helena félreállt az ajtóból, s Kloss belépett.

Ebben a pillanatban becsapódott mögötte az ajtó, s Poller állt előtte, lövésre kész fegyverrel. Igaz Poliert meglepte a német tiszti egyenruha, s néhány másodperc múlva újabb meglepetésben volt része, mert Kloss nyugodt hangon szólalt meg.

— Kicsoda maga? Tegye le azt a fegyvert! Nem szeretem, ha civilek fegyvert fognak. Idegesít, érti? Idegesít. Kloss keze már a pisztolytáskán volt, s közben felmérte a helyzetét, s rádöbbent, hogy nem lett volna szabad idejönnie. De száraz, szenvtelen hangon játszotta tovább hajmeresztő szerepét.

— Hans Kloss főhadnagy — mutatkozott be Kloss, s e pillanatban maga is meglepődött, mennyire hidegvérűen játssza szerepét.

— Poller Hauptsturmführer a Gestapo túl — válaszolt Poller, s kérdőn nézett Klossra: Ha szabad érdeklődnöm, mit keres itt, Herr Oberleutnant?

Kloss időközben nyugtázta, hogy ez az a bizonyos másik ellenfél, akivel meg akart ismerkedni, csak azt nem értette, pontosan, hogyan került Poller ide, Horst Kuschka lakására? Öt várta? Vagyis a vasutas lett volna az áruló? Képtelenség. Képtelenség az egész — gondolta, ehelyett azonban udvariasan válaszolt:

— Részemről a szerencse, Herr Hauptsturmführer, hogy megismerkedhettem önnel.

— Részemről is — mondta Poller, de már magára talált, s a hangja ismét csupa gyanakvás volt, — De hogyan történt, hogy éppen itt találkoztunk? Vagy nem is engem keresett talán, hanem Horst Kuschka urat?

(Folytatjuk)

népviseletes női szépségversennyel, sportiátékversennyel szórakozhatnak.

A földmüvesszovetkezeti (ÁFÉSZ) táncegyütesek augusztus 1-én Balatonléllén, augusztus 2-án pedig Siófokon tartják országos találkozójukat. Ünnepélyes megnyitó, menet-táncverseny, és gálaestek adják a kétnapos találkozó programját, amelyen az ország minden megyéjét egy-egy együttes képviseli. A IX. nemzetiségi táncfesztivált az idén augusztus 19—20-án tartják Keszthelyen. A 19-i műsort követően augusztus 20-án a szereplő gárda a környék magyar és nemzetiségi falvaiban ad ünnepi műsort. Ezzel egyidöben rendezik meg a II. debreceni néptánc-fesztivált. Itt, a táncos felvonulás és a nagyerdei szabadtéri színpadon lebonyolított verseny egészíti majd ki a virágkarnevál látványosságait.

Filmújdonságok a balatoni mozik

műsorán

Az üdülési főszezonban az idén is folytatják a korábbi gyakorlatot: a Balaton melletti mozik jelentős részében premier előtti vetítéseket tartanak. A korábbi élvekhez képest lényegesen gazdagabb választékot ígér a MOKÉP programja.

Bemutatják az Onibaba című egzotikus japán filmet. Műsorra kerül A bosszúállók újabb kalandjai című szovjet, és a Dr. Syn kettős élete című angol—amerikai filmújdonság is, A sárga tengeralattjáró című amerikai filmet is vetítik a balatoni kertmozik. A balatoni filmszínházak vásznára kerül a világhírű Verne-regényből, A dél csillagából hasonló címmel készült francia—angol kalandos, színes film is, és a Heint je című nyugatnémet Zenés film. A hazai filmtermés legújabb alkotásait is előbb vetítik a Balaton-par- ton, mint az ország többi részén.

Értékes kezdeményezés

Fitos Sielylörténet