Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

eS2AfC MÄG¥A5iOßSZÄG 6 Vasárnap, Í970. július 26. Az örök fiatalság titka' Ár. mé . dig főnnek MáliLABOZÚ VAKOLATÉ homlokzatával tűnik ki a Palóczy utca épületei közül, öreg ház, nyikorgó kapuval. Nem is olyan régen azonban még újságírók, fotósok is gyakorta benyitottak rajta. — Él-e még az idős néni1? Herman Ottó unokahúga ... — sokan kopogtak be így az első lakásba. És kopognak ma is. Idegenek, messziről jövők, akik nem tudják, hogy az idei tavaszt már nem érte meg a 86 éves Sze- öts Irma. Kedves szavú, szíves ven­déglátó, örökfiatal néni volt i vajon utóbbi jelzőjének tit­kát mikor tudjuk megfejte­ni?), személye úgy hozzátar­tozott a miskolci Palóczy utcáihoz, s a városhoz, mint ■Lillafüredhez a Herman Ottó-ház. S amint híres ter­mészettudósunk múzeumát bárki meglátogathatja, fel­kereshette otthonában min­denki a tudós leszármazottját is. Vajon milyen az élet most a Palóczy utcai házban? A nyikorgó, vastag kapu mögött ódon, szűk dufart. Színes garbóban, bukósisak­ban két fiú egy fényes ro­bogót indít kifelé. — Csak Klárika lakik most ott. igazítják útba az érdeklődőt, s egy pillanatra megállnak: — Sajnos, a néni már nem él... Gál Klári húszéves koz­metikuslány. Négy éven át lakott az idős nénivel. Bár nem voltak vérrokonok, csa­ládtagként szerették egy­mást. A VADSZOLÖVEL befu­tott udvari falon friss fes­téssel hivalkodik a régi­módi ablak. S a régi ablak mögött újabb kontraszt: mo­dem bútorok, kerámiák, nagyképernyős televízió. — A tévét még kimon­dottan Irma néni miatt vet­tem — mondja a kíváncsis­kodó megjegyzésre Klárika, aki éppoly szívélyes vendég­látó, mint Irma néni volt. — Nagyon szerette nézni. Azt tartotta, hogy valóban! házhoz hozza a nagyvilágot. Pedig a nagyvilággal más* kapcsolata is volt Szeöts Ir­mának. Sokfelé levelezett. És a levelek még mindig jön­nek ... Klárika azonban nem tudja, kik és miről ír­nak bennük, mert minden küldeményt továbbít. Irma néninek ugyanis még két testvére él: a 79 esztendős özvegy Sárospataki Józsefné Budapesten lakik. 77 éves húga pedig az egyik Pest megyei szociális otthon lakó­ja. ök Herman Ottó utolsó leszármazottai. Ha éppen ro­konoktól akarunk megtudni valamit a nagy természet­tudósról, már csak tőlük ér­deklődi! etünk. — Teljes szellemi frisse­ségben élnek (Anni néni, Sárospatakiné még nyelveket tanít és a Madártani Inté­zetben is dolgozik), ilyen frisseségben élt hirtelen ha­láláig Inna néni is ... KLÁRIKÁNAK igaza le­het: talán öröklődés ez a családban. — Irma néni egyébként mindig azt tartot­ta, hogy a szellemi munka, az ismeretek, a tudás gyara­pítása annyi örömöt és erőt ad az embernek, hogy ebben rejlik a hosszú élet. az örök f iatalság titka ... (r. a.) esi Ötszáz éves a Kossuth utca Mészárszékek és ivók foglalták cl az utcát 1868-ig 1 NÉHÁNY hét és megszű­nik mai formá­jában a miskolci Kossuth ut- cá keskeny, hat méter szé­les kezdete a Centrum Áru­ház és a bontásra ítélt Béke étterem sarkai között. Ennek a szűkületnek meg­van a története. Egykori job­bágy szalagtelke volt ez az utca a hídig, 105 méter hosz- szan, és az egykori tíz méter körüli szélességben. Andrásé, a mészárosé. Amikor azon­ban 1470 körül ebből a por­tából utcát nyitottak, egy- egy ölet nyugatról is meg­szerzett a Sarlai—Szent­Együtt a család Mányiban fí&yelembc vették A termelési célok megvaló­sítása nem zárja be a válla­lati tevékenységek körét. Számos feladatot kell megol­dani, amelyek nem éreztetik azonnal hatásukat. Elhanya­golásuk azonban hosszabb távon károkat okozhat. Üzemi akadémia Erről a pluszról beszélget­tünk. Harsányi Béla elvtárs­sal, az ÉM Tégla- és Cserép­ipari Vállalat személyzeti ve­zetőjével. — Vállalatunk már a kö­vetkező évek eredményeiért dolgozik a munkásoktatás ki- szélesítésével — mondta. Az üzemi akadémiával növeked­ni fog a szakképzettség szín­vonala. A téglaipar fejlődése nemcsak a fejlettebb techni­kát igényli, hanem a dolgo­zók ismereteinek bővülését is. Ebben az évben 20 féle tanfolyamot szervezünk. Kö­zülük több már be is fejező­dött. Különösen nagy volt az érdeklődés a targoncavezetői tanfolyam iránt. A niuiikásszillíik gyermekeiért Évente átlagosan 6—8 ősz töndíjasuk van. így segítik a munkásszülők gyermekeit, hogy jobb körülmények kö­zött tanulhassanak. Az ösz­töndíjasok munkáját rendsze­resen figyelemmel kísérik. Meglátogatják őket- iskolá­jukban, érdeklődnek prob­lémáik iránt. A tapasztalato­kat figyelembe veszik ké­sőbb is. hogy minden fiatal a képességeinek megfelelő helyre kerülhessen. Továbbkép zés A vállalat gondot fordít a műszaki szakemberek to­vábbképzésére is. Az ország egyre nagyobb követelménye­ket támaszt a téglaiparral szemben. A mérnökök, tech­nikusok hozzáállásán is mú­lik az igények kielégítése. Örömmel beszélt Harsányi elvtárs róla, hogy a fiatal műszakiak mennyire öntevé­kenyek. Többen részt vesz­nek a borsodi vezetőképző kerekasztal-beszélgetésein. A Szilikátipari Tudományos Egyesület népes csoportja te­vékenykedik a vállalat köz­pontjában. Évenként 2—3 fiatal szakembert küldenek külföldi tanulmányútra, amely később bizonyára érezteti ha­tását. — Az esti és levelező ta­gozaton tanulókkal sem bá­nunk mostohán. Tanulmányi segélyekkel és egyéb jutta­tásokkal tesszük könnyebbé a munka melletti, sok lemon­dással járó tanulást. * A termelési célok megva­lósítása nem zárja be a vál­lalati tevékenységek körét. Mályiban figyelembe vették ezt. és meg is lesz az ered­ménye. Mátó Gyula- :?**■*. m &/■ *v% Fotó: Sz. Gy. Idszlai—Szerafin-fundus, ke­letről pedig a tapolcai apát üzletháza. Az 1470 körüli idő újabb nagy építkezések ideja- volt, a Mátyás király adta nagy kedvezményekkel, és er­re az utcára a megnöveke­dett forgalom miatt is szük­ség volt, északi irányban, a Boldogasszony templom (Deák tér) felé. Ekkor lett neve az Újváros utcn, és vonalát a Pece-hídon túl is meghosz- szabbították. Itt mindkét ol­dalon tíz-tíz, nagyjából egy­forma telket hasítottak ki. E telkek különösen értékesek voltak. Az uradalom zálog- bdriokosai is rátették kezü­két. De a török 1544. évi pusztításakor befolyásos pol_ gárok ismét megszerezték. Együk ilyen szerzés 1592-ből tűnik lei, amikor is czikóházi Czikó István nemességet sze­rez az itt levő házára. Ekkor szomszédai Kalmár Mihály, Szár Mihály és Eördögh Pé­ter voltak. Ezért volt az utca neve Czikó utca is, de nevez­ték lakói többsége utón Né­met utcának is. AZ. 5. ÉS 7. SZÁMÉ telek a Busa-család után 1734-ben Trangus Illés, a doktor nevén állt. Sajnálatos, hogy az 1702. évi Kötelkönyv éppen ezen a részen van ki­szakítva, így csak a Domby- féle térkép és Liber Fundua- íis-ának adataiból tudjuk, hogy a mai 5. szám alatt Gyika Antal, és Lang Gott- frid, a 7-es szóm alatt özv. Mukulovszki Demeterné, a 9-es szám alatt özv. Miska Mihályné, a 11-es szám alatt Gerga Ádám, a 13-as szám alatt Jakuttá János volt a tulajdonos. Ez utóbbi háza lett 1817 után az uradalmi mérnöké. Ennek 1833. évi le­írása a következő: „ ... a bol­tozatos bejárat után kövezett út vezet a középső kettös- lcapuhoz. Innen két utcai szo­bára van bejárás. Ezek bol­tozata nagyon szép, és kőosz­lopokkal ékes folyosóját az udvaron még három szoba osztja. Vasrácsos kapuja vö- rösfenyüből van képezve .. Ez a mérnöki ház eltűnt, a század elején lebontották és 1912-ben, Árva Pál építész terve alapján újjáépítették. Ez az épület nem más, mint a mai Miskolci Képtár épü­lete. Másik nevezetes ház volt a 10-es szám. Az uradalmi tiszttartó, provizor lakása. Ez ma is áll kevés átalakí­tással. 1833-ban így írták le: „ ... a kapuboltozat alatt bal­ra lépcsőkön jutunk a bol­tozott. kőoszlopos folyosóra. A szobák boltosak, vaskere­tes, vasrácsos ablakokkal. A folyosó végén boltozott pince, első részében 30, második ré­szében 28 gönci hordó szá­mára ... Az udvarban kocsi­szín két kocsira, 6 lóra és 3 tehénre. Becsériéke 10,739 frt.. Ez a ház most gépkocsi­műhely és garázs. Ekkor még a Kossuth utca egyike volt a legszebben be­épített utcáknak. A ref. templom 1808-ban lett ké­szen, de tornyát csak 1865- ben fejezték be. Vele szemben a keleti sar­kon állott Czinczifa Ádám gazdag görög borkereskedő és kávés lakóháza, aki a Sötét­kapu mellett, az akkori csiz- madiaszín emelete alatt ren­dezte be kávéházát és a sön- tését. Ez volt a Koplaló Kocsma. Ma talponállónak hívjuk az ilyen ivót. Hanem azután a szabad, ságharc ideje után egyre több baj volt az utca első fe­lével. Egy 1868. évi piacrend­őri szabályzat írta: „A Czikó utcában mind két oldalon lévő mészárszékeknél a messzire kinyúló táblák, a csoportosuló nép, és a járó­kelők a járdáról leszoríttat- nak a. szekórútra, amely kes­keny és két szekér egymás­nak alig képes kitérni.. . Til- tassanak be a botrányos táb­lák, úgy szintén a legyekkel ellepett mészárszékek fogaso­kon és padokon árulhatása, a marhabeleknek, tüdőpacalok­nak az undorító szaga, ezek nyári időben szörnyűén hat­nak .. .” intézkedett is. A marhabele­ket, a pacalt a szagokkal együtt a Vágómalom elé pai rancsólta. Itt Bendrin szűcs háza állott, ez pedig mai he­lyén a Béke mozi KOMÄROMY JÓZSEF A TANÁCS Van már Togy földsilót építettek Garadnán, a Kastély-szugban. A földet dózerrel túrták ki. Nos, úgy másfél méternyi mélységben recsegés-ropogás hallatszott. Az elnök menten visszapa­rancsolta a gépet, az embe­rek a talaj fölé hajoltak, és kíváncsian nézegették az elő­bukkanó cserepeket. Mint ilyenkor lenni szokott, arany­ra vagy effélékre gondoltak. A muzeológusok azonban megállapították: bronzkori temetkezési helyet, megany- nyi urnát tártak fel. © A felfedezés sajátosan ha­tott rám, szülőfalum iránti megbecsülésem fokozódott általa. Nocsak — indult el bennem egy rátarti gondolat —, nem holmi tucatfaluban láttam meg a napvilágot, ha­nem olyanban, amelyet már a bronzkor embere is letele­pedésre alkalmas helynek tartott, tehát nem hétszáz, hanem csaknem négyezer éves... Akkoriban még a falu ter­melőszövetkezete is példásan működött, hivatalosan is „mintagazdaságnak” számí­tott, nem csoda tehát, hogy útón-útfélen dicsekedtem ve­le. Az oda ránduló tsz-veze- tők irigykedve mondogatták: könnyű a garadnaiaknak. földjük legjobb az encsi já­rásban, a tagok egyéni ko­rukban is híresek voltak ál­lattenyésztésükről, s ebbeli ■ jártasságukat a tsz-ben is ki­tűnően kamatoztatják. . Aztán történt egy és,más, A termelési módszerekre kí­váncsi tsz-vezetők elszoktak onnan, a modern, önitatós, százas tehénistállóban már „gyarmat" kihúzni a „sárból” a ráfize- , téses ágazatokat, főleg az ál­lattenyésztést, s elkezdődött a nagy hírű tsz deficites kor­szaka. A romlás jeleit nem volt nehéz észrevenni, ha más nem. a munkaegység-érték rohamos csökkenése szinte „ordította”, hogy baj van Garadnán. Az akkori járási vezetés szeme előtt játszódott le a lejtőre jutás folyamata, mégsem tett ellene semmit, vagy alig valamit. Az adó- kedvezmények, az állami adósságok csökkentése sem tudta ellensúlyozni a tetemes mérleghiányokat. A sikerte­lenség következtében viszály ütötte fel a fejét a tagok kö­zött, a korábban oly lelkes közösség kedvetlenné vált. s bár a jövedelem aláhanyat- lott a kocsmai forgalom je­lentősen megugrott — a rossz közérzet elleni orvosságot nem a patikában keresték. A rátarti garadnaiak sike- ■ reik idején folyton élcelőd­ták a fáradt, zömmel meg­öregedett tagok, tudjuk azon­ban, hogy a lélek nehezen bé­kéi. Beszélgetésekkor felidé­zik a tizenkét éves közös gazdaság múltjának ama ré­szét. amely még sikerekben bővelkedett, és siralmas vég­következtetésre szomorod­nak: „gyarmat lettünk, nem prímás, másodhegedűs csu­pán a zenekarban”. Önérzetük berzenkedéséhez a távolabbi múlt is jogalapot szolgáltat. Garadna, előnyös földrajzi fekvése révén, már régmúlt századokban is köz­ponti szerepet játszott, pl. a XVI. században nemegyszer tartotta itt megyegyűlését Abaúj nemessége. A posta­kocsis korszakban Forró után Garadnán épült vendégfoga­dó, itt pihentek meg a fáradt utasok, az „állásban” lovak abrakoltak. 1864-ben, ami­kor megnyitották a miskolc— kassai vasútvonalat, a posta­kocsis központok szerint ne­vezték el az állomásokat: a forrói vasútállomás ugyan közelebb volt Encshez. mégis Novajidrányt is igazgató kör­jegyzőség, a posta, az orvos, a gyógyszertár, a húszas években egyszerre három or­vos is (egy állami és két „maszek”) működött a nem egészen nyolcszáz lakosú köz­ségben. A környékbeli falvak természetes központjuknak tekintették Garadnát, ide jártak gyógykezeltetni magu­kat, lévén patika, s ha a be­teg kórházat kívánt, a vonat is kéznél volt. © 1949-ben a novajidrányiak elpörölték Garadnától az ál­lomás nevét — a rossz nyel­vek szerint egy vacsoráért jutottak hozzá. Az akkori ga- radnai vezetők erőtlenek és gyámoltalanok voltak hozzá, hogy érvényt szerezzenek a hagyományoknak. A méltá­nyos az lett volna, ha itt is kettős elnevezés születik. Szocializmust építő társadal­munk is híve a tisztes hagyo­mányok őrzésének, a messzi­ről jövő élet jogfolytonossá­got eredményez, múltat köt össze jelennel. A jóval népe­sebb, „rámenősebb” Novaj- idrány nem tisztelheti egy másik község hagyományait, annak őrzése, védelme az ott lakók dolga lenne. © No, de száz szónak is egy a vége: Garadna központisá- gát kikezdte az iidő. A szom­szédok eleven, életrevaló lendülete céltudatos, míg a garadnaiak hervadt erőtlen­sége megelégszik a múlt puszta idézgetésével. Az el­lentét a két falu között mé­lyen gyökerezik, de érdekeik feltétlenül közösek, s ha ezt felismerik, az egyesülés kö­vetkeztében feltámadt ellen­kezőkészség hamar meg­nyugszik, a lélek megbékél, s nem azt fogják mondani, amit most: „gyarmat let­tünk”. Valójában egyenran­gúságra épült ez a szövetség. Az erők összefogásával siker­rel birkózhatnak meg a nö­vekedés gondjaival, a maga­sabb jövedelem bizonyára megnyugtatja a kedélyeket. A helyzet, persze, nagyobb tapintatra inti a novajidrá- nyiakat, nem szabad vissza­élniük azzal, hogy most — mint mondják is — „ők ke­rekedtek felülre”. nagy múltú. VFalduIla tiszteletet ér­demlő község, földjei termé­kenyek, nőne szorgos, mun­kaszerető. Ha a másodrendű- ség érzetét keltik bennük, ez lehangol ódést. következés­kép a termelési kedv csök­kenését vonja maga után. Garadna nem „gyarmat”, szép, módos falu. méltó a tiszteletre. Gulyás Mihály Forró nevét kapta, a garad- nai megálló Novajidrány fel­ső végére esett, ennek elle­nére Garadnának neveztetett. Az encsiek önérzetét méltán sértette, s addig méltatlan­kodtak, amíg megszületett a kettős elnevezés: Forró-Encs. A novajidrányiak ilyen irá­nyú törekvései kudarcot val­lottak, mert Garadna az újabb időkben is megtartot­ta központúságát, itt volt a tek a szomszéd községek tsz- tagjaival, rokoni, avagy csak ismeretségi alapon, nos. az élcek bumerángként hulltak vissza fejükre, a hernádvé- csei és a novajidrányi terme­lőszövetkezet elhúzott mel­lettük. És tavaly, év végén betel­jesedett fölöttük az elmara­dók sorsa: „bekebelezte” őket a novajidrányi tsz. Az egyesülést megszavaz­nem mutogatásra való tehe­nek álltak, zömmel tbc-ve] fertőződtek. Három-négy év­vel ezelőtt az egy tehénre jutó fejési átlag olyan ala­csony volt, hogy egy jobb­fajta kecske is produkált« azt a hozamot, aránytalanul kevesebb takarmányért. So­rozatos természeti csapás ér­te őket, krumplitermésül ; rendre tönkrement. A nö­vénytermesztés nem tudta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom