Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

Vasárnap, 1970. júflius-26. ÉSZAK'WftGVARORSZAG 7 Tokaji beszélgetés Folyók szorító ölelésében MÉG A LEGFULLASZ- TOBB kánikulában is kelle­mesen hűvös a tokaji tanács­háza ódon épülete. A vaskos falak közt nincs szükség lég­kondicionálásra. — Ez év tavaszán mégis melegünk volt — jegyzi meg most mór mosolyogva Tömöl Miklós, a nagyközség tanács­elnöke. — Fenyegetett az ár­víz, szorongattak a folyók. Sok álmatlan éjszakát oko­zott a Bodrog és a Tisza szó­lító ölelése. A vizek lecsendesedtek, a Veszély már régen elmúlt, de látszanak még a károk nyo­mai, s itt maradtak a helyre- állítás gondjai. Ezekről be­szélgettünk a tanács vb-elnö- kével. — A legtöbb épületkár a kistokaji részen keletkezett. Húsz épület rongálódott meg súlyosan, öt össze is dőlt — tudjuk meg Tömöl Miklóstól. Az új házhelyeket már ki­alakítottuk, mindent megtet­tünk az építési kölcsönök biz­tosításáért, s hamarosan meg­kezdődik az újjáépítés, a re­noválás. A legnagyobb gond, hogy a Széchenyi sétánynál 24 ház Veszélyes házak A drága iszap „kiúszott“ bevétel Szúnyoginvázió szinte a gát lábára épült. Ezek minden árvíznél akadá­lyozzák a védekezést, s veszé­lyes gócokat képeznek. Nem egyszer rettegtek mór itt gát­szakadástól. A tanács persze, saját erőből nem tudja meg­oldani a 24 ház áttelepítését, de összefogással mielőbb meg kellene oldani ezt a problé­mát. A nagyközség mélyebben fekvő részein, amelyet elön­tött a Bodrog árhulláma, az utakban is nagy károk kelet­keztek. És kiderül, hogy nemcsak a folyók, hanem a hegyről le­zúduló víz is sok bajt okoz a bor fővárosában. Az elmúlt évben a tanácsnak 160 ezer forintjába került a nagy zá­porok lemosta iszap eltakarí­tása. Az idén már kétszer kaptak ilyen „iszappakolást”, s ez is elvitt vagy százezer fo­rintot. Ugyanakkor az árvíz „elúsztatta” a tanács bevételi forrásainak tetemes részét. A komp jelentős bevételére pél­dául nem számíthatnak. A Bodrogzug tönkretett lege­lőire ugyanis kár áthajtani, kompon átszállítani a jószá­got. Tönkrementek a tiszai strand berendezései is. A ká­rok helyreállítása után, ezt is csak most, július vége felé sikerült ismét megnyitni. •TOKAJ, amely három év múlva, 1973-ban készül meg­ünnepelni fennállásának 900. évfordulóját, s akkorra a már most is jelentős idegenforga­lom többszörösére számít, bi­zony, több segítséget vár és kér a vizek okozta károk helyreállításához. Még olyan, látszólag kis dolog is segítsé­get jelentene, ha vegyszeres permetezéssel segítenének megszüntetni a Bodrog és a Tisza partját elviselhetetlen­né tevő, árvíz utáni szúnyog­inváziót. <p. sj „Óceán“ hadgyakorlat Július 26-án ünnepük a Szovjetunió tengeré­szei a hagyományos flot­ta napját. Óceán hadgyakorlat. Így övezték a szovjet hadiflotta Nagyszabású hadgyakorlatait, : ^helyek 1970-ben zajlottak T az Atlanti- és a Csendes- &ceán, valamint a Barents-, *z Északi- és a Földközi-ten- Ser térségeiben. A hadgyakorlatokon részt l'ett a szovjet hadiflotta va- Wennyi hadihajója és ten­geralattjárója, haditengeré- s2eti repülője és tengerész- palogos egysége. A hadgya­korlatok térségébe kifutott az Októberi forradalom, a Szu- jjorov, a Mihail Kutuzov és a Murmanszk cirkáló, az Ad­miral Fokin rakétahordozó irkáié, a Moszkva tenger- Mattjáró-elhárító cirkáló, a Hremjascsij rakétahordozó, a Moszkovszkij Komszomolec •bmboló, továbbá számos Hommeghajtású és hagyomá­nyos tengeralattjáró , és sok különböző típusú és osztályú Wihajó. A hadgyakorlat célja az voit. hogy gyakorlatilag ki­abálják a hadihajók, a re­pülőgépek és a tengcrészgya- kgosok együttműködését. Nemcsak a szovjet, hanem a nemzetközi haditengerészet történetében is először tör­tént, hogy a különböző óceá­nokon és tengereken, egy­mástól gyakran több ezer ki­lométer távolságra tartózkodó erők, egységes elképzelés, el­gondolás szerint működtek. A gyakorlatokon az „ellen­fél” elleni küzdelemben a fegyverzetek valamennyi eszközét alkalmazták. A mai korszerű hadihajók és tengeralattjárók harci le­hetőségeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amit nem­rég még a technika legtöké­letesebb fokának tartottak. A közelmúltban például egy tengeralattjáró csak viszony- lag korlátozott sugarú körben tudta felkutatni és megtorpe­dózni az ellenséges hadihajót, vagy kisebb deszántcsoportot partra tenni az ellenség há­tában. A mai atommeghajtó- sú tengeralattjáró lényegében korlátlan ideig tartózkodhat a nyílt vízen, bármilyen távol­ságot meg tud tenni anélkül, hogy a felszínre kellene fel­jönnie, és végül, bármilyen célpontra megsemmisítő atomcsapást tud mérni. A szovjet hadiflottára min­dig is jellemző volt, hogy a legkorszerűbb harci, navigá­ciós és egyéb technikát hasz­nálta, alkalmazta. A hajó­kon ma már elektronikus számítógépek és műszerek te­vékenykednek az emberi agy helyett. A gyakorlatok során felgyűlt adatokat e technika segítségével nyomban feldol­gozták és a parancsnoki fi- gyelőállásba továbbították úgy, hogy ott az események minden részletéről tájékozód­tak. A hadgyakorlatok feltételei rendkívül bonyolultak voltak. A tengerészeknek sok nehéz­séggel kellett megküzdeniük. A feltételek emellett szinte percenként változtak és meg­közelítették a valódi harci ál­lapotot. Minden hajó és re­pülőgép, tekintet nélkül a mostoha időjárásra, pontosan manőverezett, időben partra tették a deszántalakulatokat, az utánpótlást. A harci gé­pek üzemanyagfelvétele me­net közben a tengeren, vagy a levegőben történt. A flotta, a repülőrajok és a gyalogos egységek legénysége kitűnő­en állta a sarat, jól kezelte a rábízott felszereléseket és be­bizonyította, hogy fizikailag edzett, politikailag érett. A feladatokat, amelyeket a parancsnokság a részvevők elé tűzött — sok kísérleti jel­legű is volt köztük — mara­déktalanul végrehajtották. i kcttonnás elektro- kemen­ce félelmetesen zúg. morog, remeg, füstöl, az ajtó hasa­dókán láng csap ki. Három­ezer volt feszültség olvasztja egymásba a vasércet, kok­szot, meszet, ócskavasat és a különböző ötvözőanyagokat. A kemencénél üzemzavar van. Közelebb kell menni hozzá az olvasztároknak, a lakatosoknak és Érsek József olvasztár csoportvezetőnek is. Folyik róluk az izzadság. Itt, a Borsodnádasdi Lemez­gyár elektroacélmű üzemé­ben egyébként is alig lehet elviselni a íjieleget. Itt min­den hőt sugároz, a kemence, a hűlő anyagok, de az üzem­csarnok poros falai is. Érsek József intézkedik. Mikor visszajön a kézi szabályozóhoz és felbillenti a sildes sapkájára erősített ol­vasztárszemüveget, látom, hegy a szeme véres. — Igen — mondja kiszik­kadt torokkal. — Már har­minc éve nézek a tűzbe. Itt kezdtem az életet, a munkát 16 éves koromban, kifutó­gyerekként. Aztán ajtóhúzó lettem a kemencénél, később harmadik segéd, aztán má­sodik. majd első segéd. 1951-től vagyok olvasztár, csoportvezető. És érdekes, ekkortájt lettem tagja a párt­nak is. Érsek József 30 éve dolgo­zik ugyanabban a gyárban, ugyanabban az üzemben, ugyanazoknál a kemencék­nél. 1953-tól — elvtársi bi­zalomból — különféle tiszt­ségeket visel a pártvezető­ségben, negyedik éve pedig az üzem alapszervezeti tit­kára. A múltról faggatom, ar­ról, hogyan éltek 30 eszten­dővel ezelőtt ennek a gyár­nak munkásai, mi minden változott azóta. — A legnagyobb változás az, hogy a magunk urai let­tünk — mondja. — Ez nem­csak előnyökkel, hanem nagy felelősséggel is jár. Sok minden megváltozott az­óta, hogy 30 esztendeje elő­ször beléptem ezen a gyár­kapun. De egy megmaradt. A munka. A munka, amely­ből valamennyien elünk. A Mnnkaérdemrend bronz fokozatával kitünte­tett, 45 éves olvasztár bri - gádvezető életét teljes egé­szében a munka tölti ki. Vorosilovról elnevezett bri­gádjuk már négyszer nyer­te el a szocialista címet, s most a X. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásukat is becsülettel teljesítik. Ér­sek Józsefnek, a kommunis­tának azonban más munkája is van a gyárban. Elvtársai segítségével sok nehéz fel­adatot old meg, mint az üzem párttitkára is­— Párttitkámák lenni nem jakkal könnyebb, mint 18 fiatal pedagógus elindul Az Encsi járási Tanács V. B. július 31-én délelőtt fo­gadja azt a 18. idén végzett ifjú tanítót és tanárt, akik szeptembertől a járás isko Iáiban kezdik meg embert formáló oktató-nevelő mun­kájukat. A találkozón a fia­talok megismerkedhetnek fe­letteseikkel, s a járás iskola­ügyével, sajátos gondjaival. Az encsi járás nevelői ellá­tása, sajnos, belépésükkel sem oldódik meg. hiszen ehhez nem 18, hanem 60 pedagó­gusra lenne szükség. Örven­detes azonban, hogy gyarap­szik azoknak a fiataloknak száma, akik az encsi járásból jutottak képzőbe, főiskolába, s most, miután végezték, visszatérnek szülőföldjükre. acélt gyártani — mondja. — A mi társadalmunk, a mi gyá­ri kollektívánk, üzemünk élete pont olyan, mint az acél élete a kemencében. Ügy formáljuk, neveljük egymást, és közben magun­kat, mint ahogy a kemencé­ben is változik, ötvöződik, fi­nomodik az acél. Az acél­gyártást, mint szakmát, ta­nítják. A párttitkárságot csak tanulni nem lehet. Törli magáról az izzadsá­got, figyeli a kemencét, min­den zajról, a kemence minden megnyilvánulásáról tud­ja, hogy odabent mi törté­nik. — Sok dolgunk van mos­tanában — mondja. — Ké­szítjük számvetésünket a X. kongresszusra. megvizsgál­juk, mit tettünk az elmúlt négy év alatt. A legíonto;,abb azonban, hogy ne csak hátra nézzünk, hanem — olvasztár nyelven szólván — a tűzbe is, a jövőbe is. A mi üze­münk volt hosszú időn át a gyár szemefénye. Most problémáink vannak. Sze­rencsére épül majd egy új öntöde, ha kapunk rá hi­telt. Akkor majd gazdaságo­san termelhetünk. Addig azonban áldoznunk kell. Pó ■ tolni azok munkáját, akik közülünk tanulmányúton vannak, s a kísérletek sem olcsóik. De hát ezt meg kell tenni. Ezzel majd kiemel­ten foglalkozik a vezetőség beszámolója az augusztusi taggyűlésen. Ha azt akarjuk, hogy a több mint 100 éves gyárunk megfiatalodva ver­senyképes legyen, nekünk, kommunistáknak sok lesz még a tennivalónk. Elhallgat Elgondolkozva nézi kezét, aztán rám emeli véres. szemét — Érdemes a múltba “ uc",ra nézni. de csak a tanulságok kedvéért — mondja befejezésül. — Én azt mondom, hogy előre kell figyelnünk, a tűzbe, a jövő­be Oravec János Próba előtt a mozgólépcső A kamionok szerdán érkeznek Helyzetkép a Centrumról Kevés építkezést kísért az utóbbi években olyan nagy figyelemmel a közvélemény, mint az új, miskolci Centrum Áruházét. A nagy érdeklő­dés érthető, hiszen időköz­ben igen sok érdekességet megtudott megyénk lakos­sága e rég várt kereskedelmi központról. Jóllehet, az ün­nepélyes megnyitás időpont­ját még nem tűzték ki, de annyit már elmondhatunk, hogy nemsokára maguk a vá­sárlók is láthatják, milyen páratlanul szép, korszerű és modem létesítménnyel gaz­dagodik Észak-Magyarország fővárosa. A BÁÉV és a társkivitele­zők dolgozói már az utolsó simításokat végzik az épüle­ten. A jövő héten már sor kerül a mozgólépcső első pró­baüzemeltetésére is. Sőt, szerdán, azaz 29-én érkezik a tervek szerint az a két ka­mion, amely a nyugatról vá­sárolt különleges berendezé - seket hozza. Ezután kétna­ponként követik egymást a nagy szállítójárművek addig, amíg minden a helyszínen nem lesz. így augusztus 10-e körül már megkezdődhet a berendelések beépítés#, sze­relése. Ehhez tulajdonképpen a legfelső szinten, a második emeleten már minden készen áll. A falakat már a végle­ges aluminiumlemez-bm-kolat fedi, elkészült a mélyszürke, tükörfényes, különleges mű­anyagpadló is, s csak az ál­mennyezet vár kisebb igazí­tásokra. Az első emeleten és a földszinten azonban még csak nyers beton látszik a szőnyeg, illetve a padló he­lyén. Azonban ezzel is időre elkészülnek majd, így nem fogja akadályozni a szerelés folyamatosságát. Ugyanígy hamarosan kipróbálják az épület lég- és sugárzó fűtés- berendezéseit., és a szellőző­ket. S ha elkészülnek a Beloiannisz utca egyirányúvá építésével és a felvonulási épületek bontásával, megkez­dődhet a környék rendezése. Mindent összevetve, a je­lenlegi helyzet alapján úgy tűnik, a BÁEV teljesíteni tudja a szerződésben vállal 1 kötelezettségeit, s így augusz­tus végére, szeptember köze­pére befejeződhet majd az új Centrum Áruház műszaki átadása. B. B. A tűzbenéző

Next

/
Oldalképek
Tartalom