Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-03 / 154. szám

ÉSZAK-MAGYAR0R5ZAG 2 Péntek, 1970, július 3. [ Brit rohamosztagok Eszak-trországban folytatódnak a Bernadette Devlin képvi­selőnő bebörtönzése után kirobbant zavargások. A brit ha­tóságok különlegesen kiképzett és felszerelt csapatokat rőt­nek be a tüntetések szétverésére. Kállai Gyula nyilatkozata a magyar—finn barátsági bélről Kormányrendelet a találmányokról Ülésezett a Minisztertanács Sillanpää M inden magyar olvasó számára oly ismerős név. A világhírű finn. íróé, aki a falusi szegénylányrol, Siljáról írt könyvével a tegnapi szegény paraszti vidéki világot örökítette meg, ? 1939-ben elnyerte az iro­dalmi Nobel-dijat. Ma mégsem ezért írjuk lapunkba ezt a finn nevet. A név finnül annyit jelent: hídfő. Az író családja azért kap­ta éppen a Sillanpää nevet, mer. a falu széiéh szakadék vonult végig, s a szakadék két izéiét összekötő híd vé­gében állt a szülőház. Ma Helsinki és Budapest, Tampere és Miskolc, Riihi- mäky es Szolnok, Kérni és Székesfehérvár valóban sil­lanpää, hídfő — ahová finnek érkeinek, s ahonnan ma­gyarok utaznak el. , Ma kezdődik hazánkban a magyar—finn barátsági hét, 300 finn vendég részvételével. A földrajzilag oly távoli testvérnepnél is ma kezdődnek a finn—magyar barátsági hét eseményei. 300 odautazott magvar küldött jelenlété­ben. A mai ünnepi eseménynek szinte már hagyományai vannak: 1967-ben, a Finn Köztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából létesült előtör légihíd Hel­sinki és Budapest között. Finnország legnagyobb tekin­télyű demokratikus pártjai vállalták a szervezőmunkát: a finn nép demokratikus uniója, a szociáldemokrata párt és a centrum párt, Magyarországon nedlg a Hazafias Népfront volt a házigazda. A személyes találkozások tovább érlelték, erősítették a két nép barátságát, kölcsönösen megismerték egymást a két ország fiai-lányai, a két rokon nép ismét egymásra talált. Kalevala népe: a finnek, a népköltészet e világirodal­mi alkotásának hőseihez híven, az elmúlt fél évszázad alatt szorgalmas, erőket megfeszítő munkával, a demok­ratikus hagyományok ápolásával és megerősítésével vi­rágzó ípari-agrárországot teremtettek a negyvenezei tó, és a sok százezer erdő országából, ahol a mezőgazdaság­nak még mindig szerepe van, de az iparé az elsőbbség, főként a vízienergiát hasznosító, fafeldolgozó üzemáíaké. A két főváros: Helsinki és Budapest büszke lehe ma arra, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívásnak ügyében a világlapok és a legszélesebb nemzetközi kizvé- lemény oly sokszor emlegeti külön-külön, de 'együtt is a nevét. S a mostani barátsági hetekre a két főváiosba látogató politikai delegáció — Budapesten a finn és.Hel- sinkiben a magyar — bizonyára megtalálja a módja an­nak, hogy tovább építsék a barátságot. Ami a nydvro- konságon túl, sok kérdésben közös politikai nyelvű; és mondanivalót is jelent. Vendégeink érezzék jól magukat Budapesten es ; hal magyar városban: Szegeden, Miskolcon, Pécsett, Debre­cenben, Szolnokon és Székesfehérvárott, ahová a finn testvérvárosokból a delegációk útnak indultak. Ülést tartott a SZOT szólt. Javasolta,' hogy az A magyar—finn barátsági hét alkalmából a magyar csoporttal Finnországba uta­zott politikai delegáció ve­zetője, Kállai Gyula, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa és az országgyűlés elnöke az elindulás előtt nyilatkozatot adott a Magya: Távirati Iroda tudósítójának: Ebben a többi között elmon dotta, hogy a magyar kül­dő. seg most a másodízber sorra kerülő finn—magyat barátsági hét alkalmából uta­zik Finnországban. Látoga­tása része a hazánk felsza­badulásának 25." évfordulójá­val kapcsolatos finnországi ünnepi rendezvényeknek. — Mi magyarok, büszkén valljuk magunkat a szorgal­mas, dolgos, békeszerető finn nép rokonainak. Finnország és Magyaror­szág kapcsolata és együtt­működése az élet különböző őrületein elismerten jó pél- iája a különböző társadalmi endszerű államok békés ■gymás mellett élésének. — Politikai lcüldöttsé- j ünlcnek pedig, amellett, hogy j jjabb ismereteket kap a ; ■ inn nép életéről és munká­dnak eredményeiről, alkal- : ma lesz találkozni a vezető fimT'pöllttkusokltal, s észrne- cserét folytatni velük orszá­gaink és népeink kapcsola­tainak további erősítéséről. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács esütür tökön ülést tartott. Meghall gáttá és jóváhagyólag tudó másul vette a külügyminisz tér jelentését Franz Jonas nak, az Osztrák Köztársasá; szövetségi elnökének júniu 15. és 19. hivatalos magva' országi látogatásáról. A külügyminiszter ezulá Gaafar Mohamed Nimeri, ; Szudáni Demokratikus Köz társaság forradalmi parancs noki tanácsa elnökének jú nius 22. és 25. között, a Ma­gyar Népköztársaságban tett hivatalos baráti látogatására' számolt be. A kormány meghallgatta külügyminiszter jelentését a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek júniu: 21—22-i tanácskozásáról. A Minisztertanács megvi tatta és elfogadta a kohó- év­gépipari miniszter jelentését a közúti járműgyártás fel lesztésének helyzetéről. Az Országos Találmány, Hivatal elnökének előterjesz­tésére a kormány rendeletet Nixon elnök szerdán, a ké­ső esti órákban, magyar idő szerint csütörtökön hajnal­ban egyórás tv-interjú kere­tében válaszolt a három leg­nagyobb amerikai tv-hálózat külpolitikai kommentátorai­nak kérdéseire. Nixon csütörtökre virradó­ra elhangzott televíziós inter­júját kommentálva George McGovern szenátor újság­íróknak kijelentette: Az el­egyéb hasznosítható műszaki megoldások külföldre jutta­tásának engedélyezéséről és nyilvánosságra hozatalának sndjéről. A rendelet jelen­es mértékben egyszerűsíti az './.el kapcsolatos korábbi in- ézkedéseket. A külkereskedelmi minisz- >r előterjesztésére a kor- nány elfogadta a külföldi nvatalos kiállítások 1971. és 1972. évi programját, vala­mint a mezőgazdasági és Helmey.ésügyi miniszter je­lentését az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Kiállítás előkészületei­ről. A Minisztertanács titkár­ságának vezetője ismertette az országgyűlés június 25— 26-i ülésszakán elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat. A kormány fel­kérte az érintett minisztere­ket és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizs­gálják meg a javaslatok megvalósításának lehetősé­geit és tájékoztassák arról az országgyűlés elnökét és a javaslattevő képviselőket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. nők „álomvilágban él”, ami­kor indokínai politikáját megfogalmazza. McGovern hozzáfűzte nyilatkozatához: j ,,Az elnök ugyanazokat az illúziókat kergeti, amelyek i tíz esztendeje Délkelet-Ázsiá- ban ördögi táncot járattak velünk, amelyek ötvenezer fiatal amerikai életét oltot­ták ki, és amelyek még ezer és ezer életet fognak köve­telni. (Folytatás az 1. oldalról) ártalmas munkahelyen dol­gozik. A továbbiakban a SZOT titkára a nők három mű­szakjának problémájáról iparban dolgozó nők éjsiakai műszakját két ütenben szüntessük meg. Szóba került a nők böeaé- se, amely ma is az ttkac bérszínt alatt van. Ezután arról szólt, hogy nem kevés a vezetésn ké­pes nő. Ugyanakkor sen az állami gazdasági életbei, sem a politikai, társadalmi veze ­tésben nincsenek megfelelő arányban képviselve. A továbbiakban a SZOT titkára arról tájékoztatta a. tanácsülést, hogy a negyedik ötéves terv előkészítése so­rán a szakszervezete! több javaslatot terjesztettéi elő a nődolgozók helyzetélek ja­vítására. Az ifjúság lakozott segíté­séről szólva az előadó kifej­tette, hogy a szakszervezetek számára is rendkívül folntos az ifjúság segítése, nevelése, mert tagjainak egyharmada, kereken egymillióan az if­júsági korosztályhoz tartoz­nak. A szakszervezeteknek kötelességük, hogy segít­sék megoldani a fiata­lok anyagi, szociális, bérezési gondjait. Figyelemmel kell kísérniük a munkásifjúság politikai, er­kölcsi fejlődését, szakmai műveltségük, munkáson tuda­tuk alakulását. Második napirendi pont­ként Somoskői Gábor ismer­tette a szakszervezeti vezető­szervek újjáválasztásáról szóló SZOT-elnökségi hatá­rozatot, amelyet a tanáts- iilés most jóváhagyott. Esíe- rint 1970 november 15. és, 1971. május 10. között újjá kell választani az összes vá­lasztott szakszervezeti szer­vet és tisztségviselőt, a szál- szervezeti bizalmiktól a Szakszervezetek Országos Ta­nácsáig A tervek szerint 1971. május 5. és 9. között ülésezik a magyar szakszer­vezetek XXII. kongresszusa. H.kmadik napirendi pont­ként Timmer József, a SZOT titkára a magyar szakszerve­zetek nemzetközi kapcsola­tairól számo-lt be. Irta: Andrzej Zbych 29. /. — Nem csak. Nem csak — mondta Poller, s ne­vetett, mint egy kappan. — De így, vagy úgy, ezt is meg kell állapítanunk az ügyben. — Mindjárt eszembe jut — mondta KIoss. — Az ördögbe is, nem messze a Lessing-hídtól, L... L... — mondta hangosan az L-betűl többször is, aztán a homlokára csapott. — Megvan! Liza! Li­za!... No, látja, a vezetékneve csak nem jut az eszembe. — Lopva Poliert vizsgálta. Vajon Lizá­hoz mi köze a Gestapónak? És Lizának hozzá­juk? Nem kellett sokáig töprengenie. Az ajtón ko­pogtak, már be is lépett Liza. Nyugodtan jelen­tett­— Hauptsturmführer ur, az írásos jelentés! -- aztán Klosshoz fordult, tettetett meglepetéssel. — Ó, KIoss. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar találkozunk —. s a hangja őszinte örömet árult el Poller nevetésben tört ki. Röhögött. Jól játszott. — \ hát önök ismerik egymást? Értem, ér­tem. Köszönöm Liza. Ma este szabad vagy. Ha­csak — és Kbssra nézett jelentőségteljesen —, hacsak KIoss főhadnaggyal nem beszéltek meg randevút? — Megbeszéltünk, Herr Hauptsturmfüihrer. Te­hát este, Hans! — nyújtott kezet a fiúnak. — Természetesen — mondta KIoss, de közben dühös volt, hogy hagyta magát beugratni. De amikor Liza még egy pillanatra megállt a küszö­bön, KIoss az előző esti ölelés mámorára gon­dolt, s arra, hogy kár, hogy háború van. És őt nem hallgatja ki? — nézett tettetett os­tobasággal Pollenre. — Vagy Liza...? Ö, már ér­iem. Szóval bolondot űzött belőlem Herr Poller? — Ne vegye a szívére KIoss. A Gestapónak vannak sajátos módszerei, s én ezek közül az in­tellektuális eszközöket kedvelem. — Hallottam, láttam, tapasztaltam — mond­ta KIoss. — Ne gondoljon bennünket olyannak, mint a hírünk. Garantálom, hogy nálam még egyetlen embernek sem verték ki egyetlen fogát sem. Iszo­nyodom a brutalitástól. Én szeretem, ha az ellen­felem is embernek érzi magát. Még jobban sze­retem, ha valóban az intelligens ellenfél. — ön valamiben sántikál! — nevetett KIoss, s játékosan megfenyegette mutatóujjával. — Arra kérem, hogy beszéljen Lizával min­denről. De figyelje meg, miről érdeklődik? Le­het, hogy a hadseregben uralkodó hangulatról, le­het, hogy a csapatmozgásokról... — De hiszen Liza maguknak dolgozik?! — Nézze, KIoss — mondta oktató hangon Pol­ler —, nem tudom, hogy az Abwehr-iskolán mi­re tanítják az embereket. De az SD-nél belénk verték, hogy mindenki gyanús, aki él. A legszor­galmasabbak a leggyanúsabbak. Amikor végre KIoss. elhagyta a Gestapo épü­letét, azzal a nyugtalanító gondolattal lépett ki az utcára, hogy Pollerrel döntetlenül végződött ez a játszma, ugyanakkor a döntés ideje végzetesen közeledik. Szokásos elterelő, cikcakk útvonalon indult az orgonistához. Többször ellenőrizte, figyelik-e. de nem vett észre semmi gyanúsat. — Logikus, hogy Poller figyeltet, gondolta, ha meg nem, mégiscsak kötözni való bolond, s ak­kor egyenesen szégyen döntetlenre játszani vele egy játszmát. Belépett a Szent Augusztin székesegyház oldal- bejáratán. Az orgonistánál várta a jelentést. A csoport vezetője, Artúr jelentette, hogy Liza likvidálást parancsát visszavonta, s azt is, hogy Kuschka saját szakállára dolgozott, ezért likvi­dálni kellett. Most már biztos — szólt tovább a jelentés —, hogy Liza Schmidt ártatlan, és a pro­vokátor Kuschka volt. A csoport tehát ismét tisz­tán várja a feladatot. — Látod — mondta az orgonista —. mondtam, hogy Liza ártatlan. — Azt tudtad, hogy a Gestapónál dolgozik? — Tudtam. Ez a mi nagy szerencsénk. Az orgonista láthatóan boldog volt, hogy Lizát sikerült tisztáznia. Most várta KIoss határozatát, mikor és milyen módon léphetnek ismét kapcso­latba a központtal, s mikor kerülhet sor a legkö­zelebbi akcióra. KIoss érezte, hogy most következik az utolsó menet, a legnehezebb. De magan érezte az orgo­nista tekintetét is, s újra az a nyugtalanító gon­dolat kerítette hatalmába, hogy ez az ember nem vak. Ha Kuschka volt valóban, az áruló — szőtte tovább a gondolatait —, akkor a játszma véget ért. Pollemek le kellene tartóztatnia az egész cso­portot. Az áruló ismerte Artúrt, Lizát, tehát min­den fontosabb csomópontot. Artúr meg mindig el­érhető, hiszen ott sétálgat a wroelawi utcákon... De ki ez az Artúr? Ez a bizonyos Második Ar­túr? Lehet, hogy... KIoss összegyűrte a papírszeletkét, s meggyúj­totta. Közben folyton csak Kuschka megrettent arcát látta maga előtt. Ügy, ahogyan ott, Liza la­kásán figyelte meg. Ügy, ahogyan kiült arcára a döbbenet, hogy a parancs, amit kapott, elhamar-' kodott, megalapozatlan volt. Mit akarhat Poller? Miért vár? Talán azt akar­ja, hogy a csoport újra lépjen működésbe, s „Zsuzsanna néni” is besétáljon markukba? Aha — kapott a homlokához KIoss. — Szóval az ösz- szekötőig akarnak eljutni! S máris határozott: meg kell tudni mindent erről az- Artúrról. Mi­előbb. S a borzalmas gyanú egyre erősebben bon­takozott ki gondolataiban. Az orgonista mozdulatlan arccal figyelte j KIoss t, „Ha nem tudnám, hogy vak — gondolta | KIoss —, azt mondanám, hogy magamon érzem ) a tekintetét.” De az orgonistáról a legjobb infor- > mációi voltak a központból. Abszolút biztos em­bernek tartották, s KIoss arra gondolt, hogy van­nak-e egyáltalán abszolút biztos emberei ennek a láthatatlan frontnak? — Mit mondhatok Artúrnak? — kérdezte az orgonista. — Semmit. Egyáltalán semmit sem kell neki üzenni. Artúr kimarad a további játékból — mondta színtelen hangon KIoss. — ítéletet osztasz? — kérdezte nyugtalan han­gon az orgonista. — Artúrral minden kapcsolatot megszüntetni — ismételte meg a parancsot, (Folytatjuk) hozott a találmányok és Álomvilágban él

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom