Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-19 / 168. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1970. július 19. Mátó Gyufa«: Két tétel — aayámrttí — Vasöklű gond tilózza az arcod anyám, kormoshajú fiatalság fehéredik akár a vászon, hiába tördeled kezed ráncait immár, üresedni készül a jászol is rendeltetését betöltve, s csak csipkés ingű fagyok jönek zizegve az úton, dermesztik utolsó kincseidet jégkorszak szobraivá, ne nézd meg őket anyám! megfagyasztják az ujjaidaft, ne engedd a sziklát görgető sóhajt elszabadulni:! n. Próbát tesz az idő; repeszti fiaid ingét, mi szétszakad estére foltozod reggelre, házak sorfala közt ellépsz előttem anyám, jaj, nincs idő tisztelegni a hősnek! tízujjú szerelmed vigyázza szememben a fákat, oszlopokon páncélos bogarak vonulását, felmutatom magam; a szomjúság fényes plakátjai reccsennek a számon, mog bírod-e csavarni felhők nyakát a vízért? éjszakát gyújtogató jajjal kiáltani tudsz-e, ha látod felém feszülését a késnek? én is megóvlak anyám! e nyaktörő szerelemben, nem leszünk-e egyiken árvák? Leninvárosi vizsgálódás Olvasnak-e szabad szombaton az emberek? Az ország 26 közművelődési intézményében mérik fel a Népművelési Intézet irányításával: vajon milyen igények jelentkeznek a munkaidő-csökkentés, a növekvő szabad idő, főleg a szabad szombatok kapósán, az emberek fokozottabb mértékben igénybe veszik-e a művelődési lehetőségeket? A leninvárosi Derkovits Gyula Művelődési Központ hírlapolvasója az egyetlen ilyen jellegű intézmény a felmérésre kijelölt 26 között. Érdekes megtudni, vajon kik látogatják a hírlapolvasót, mit keresnek ott, mik a legolvasottabb kiadványok, s mit kívánnak az emberek. munkások és segédmunkások arányszáma egészen elenyésző. Klarinét és ének A sárospataki nyári zenei esték keretében július 20-án, hétfőn a vár lovagtermében Mihák Gábor klarinétművész Stamnitz és Weber verseny- műveit szólaltatja meg, Bar- celly István pedig Mozart, Verdi és Wagner operáiból énekel részleteket. A* héten lezajlott nagy sikerű első hangverseny, Onczay Csaba gordonkaeslje iránt megnyilvánult örvendetes érdeklődésből arra lehet következtetni, hogy a nyári zenei rendezvényekért hálás az igényes közönség. A felmérés nemrég kezdődött. Még csak június adatai állnak rendelkezésre, sőt, látogatásunkkor még sok kérdésre nem is kaphattunk teljes választ. Annyi azonban már kitűnt, hogy a felmérés első hónapjában, júniusban 198 férfi és 47 nő fordult meg a leninvárosi hírlapolvasóban. 166 volt közülük a 14—18 év közötti középiskolás, szakmunkás- tanuló, illetve ifjúmunkás, 68 a 18 és 26 év közötti fiatal, 26 és 40 között 9-en, 40 és 60 között ketten, keresték fel az intézményt. ’ Hatvan éven felüli nem volt. A fiatalok magas aránya szembetűnő akkor is, ha figyelembe vesszük Len in város átlagos életkorát, az ott élő idősek és nyugdíjas korúak alacsony. illetve elenyésző számát Érdemes azt is figyelembe venni, kik ezek a látogatóik. Szakmunkás közülük 69. betanított munkás 4, segédmunkás 7, szakmunkástanuló 66, értelmiségi dolgozó 18, középiskolás 65. egyéb foglalkozású 16. A nagy többség a Tiszai VegyikombinAt dolgozói közül adódik, s egészen minimális a Hőerőmű dolgozóinak képviselete. Figyelmet érdemel a középiskolások magas száma, mert június nem az az időszak, amikor a diákok leginkább vonzódnak a művelődési intézményhez. De arról is tanúskodnak ezek az adatok, hogy a szakképzettség és az érdeklődés együtt jár, mert hiszen legnagyobb arányban a szakmunkások és a leendő szakmunkások vették igénybe a hírlapolvasó szolgáltatásait, míg a betanított E felmérés december 31--ig tart, havonkénti összegezésben. Naponként felmérik, miként alakul a hírlapolvasó látogatottsága. A rendelkezésre álló adatok szerint hétfőtől péntekig egyformán magas a látogatottság, szombaton és vasárnap viszont minimális. Vasárnap csak újabban, a felmérés kezdete óta tart nyitva a hírlapolvasó, s a nyári időszakban ez a vasárnapi vizsgálódás aligha nyújthat reális képet. Figyelmet érdemel azonban az a törekvés, hogy a művelődési központ hét végi látogatottságának alakulását is figyelemmel kisérik, és. egyeztetik a hírlapolvasó rendezvényi programját az otthont adó központéiul. A vizsgálódás azonban az eddigiek szerint arra utal, hogy a megnövekvő szabad idő, főleg pedig a szabad szombat elsősorban nem a művelődési intézmények forgalmát növeli. A városban viszonylag sok a gépkocsi. Azok tulajdonosai és barátaik általában elutaznak, és nem helyben keresik a kulturált időtöltés lehetőségeit. A felmérés arra is választ keres, vajon az emberek milyen programok kedvéért keresik fel, vagy keresnék fel hét végén a művelődési központot. Általában, országosan arra szeretnének választ kapni, hogy a szabad idő növekedésével növekszik-e a kulturális érdeklődés, és felkelthető-e valamilyen módszerrel, az eddiginél fokozottabb mértékben. A leninvárosi hírlapolvasóban 84 újság és folyóirat található a polcokon választékként. A 14 és 18 év közötti fiatalok közül a vizsgált időszakban, júniusban H-en olvasták az Alföld című. Debrecenben megjelenő irodalmi folyóiratot (sok a hajdúsági diák és szakmunkástanuló), a Napjainkat viszont csak ketten (helyi irodalmi lapunkat esetleg jobban figyelmükbe lehetne ajánlani), a Kortársat 4-en, a Kritikát 5-en, a Jelenkori 3-an, a Nagyvilágot 6-an, az Ifjú Kommunistát 14-en, az Ifjúsági Magazint 71-en, a Magyar Ifjúságot 105-en, az Autó-Motort 49-en, a Búvárt 7-en, a Deltát 46-an. az Ezermestert 29-en. E néhány kiragadott adat tanúságot tesz a humán érdeklődésről, és arról, hogy p nagy többségben fiatal olvasók ZET kőnyvjegy; Mit akar ez az egy ember? IMííüs /és szerény az az ember, aki ezt a kérdést felteszi. Összegyűjtött verseinek majdnem hétszáz oldalán válaszol rá. Vas István a magyar költészet derékhadához tartozik. Az a fajta költő, aki nélkül nincsen irodalom. Nagy költők kortársaként élt és írt. És most. amikor verseit olvasom, nem vetem össze sem József Attilával, sem Szabó Lőrinccel. Nem vetem össze kedves klasszikusaival és modern óriásokkal sem, akiket értőn és jól fordított magyarra. S nem azért kerülöm a hasonlítga- tást, mert féltem tőle Vas Istvánt. Egyéniség ő is. Ellenpéldája a közhelynek: nem pótolható. Tisztes költészet nélkül nincs nagy költészet sem. Csak az szokott komikus. olykor tragikomikus lenni, ha a középszerű zseninek képzeli magát. Vas Istvánt szerénysége, eszessége. nagy műveltsége. érzelmi-intellektuális harmóniája megmentette ettől. Sohasem kócos, sohasem lobognak tébolyult tűzben a szemei. Évtizedeken át könyvelő volt. ugyanazokat a pesti utcákat járta (igaz, hóna alatt olyan bonyolult nagyságokkal, mint például Eliot), becsülettel és óvatosan vizsgálta, értékelte az embereket, az emberek furcsa szokásait. szerelmeket és mindenféle gyürkő- zéseket. A maga idején lel- i isedett az avantgarde-ért, de megért a klasszikusokra is. Megtanulta átfogó humanizmussá szélesíteni egy könyvszerető pesti polgár érzelmi-értelmi világát, s talán soha egy percre sem riadt vissza, ha ebből a józan, rendezett világból belecsodálkozhatott, a rózsakertek, a szervezett és rendezett, ember alkotta szépség világába. Átélte a korszakot, a tőkésvilágot. a fasizmust, a személyi kultuszt. Megérte hogy egy nemzet tisztelt és szeretett költőjévé vált. aki némi rezignációval ugyan, de sohasem félt elkötelezni magát a legújabb mellett. • Mit akar ez az egy ember? Ez a könyvelő, ez az üldözött, ez a polgár? Mit akar a felgyorsult történelem sodrában rímeivel, fegyelmezett ritmusaival, arányos mondataival, hűvös klasszikusaival és kedves-képtelen szürrealistáival ? Mit akar oly korban, amikor a kisember éppoly fontos döntésekre kényszerül, mint az államférfi? Mit. akar akkor, amikor a felelősség leszáll a Síp utcába? Emberséget, rendet, ész- szerűséget. okos öregséget és rózsákat, természetesen rózsákat. Egy rendkívül szenves emberi magatartás, egy árnyaltan használt költői nyelv megőrzi ezt az embert, mert amit akart, az objektíve is hasznos, jó. a jelent és a jövőt egyaránt szépíti, szolgál ia. Sz. Kováts Lajos rokonközött elsősorban a színesem, szerkesztett ifjúsági hetilap és magazin népszerű. Szeretik a népszerű műszaki- kiadványokat is, viszont a Műszaki Élet című lapot, amelynek másfajta a szerkezete. egy látogató sem olvasta. A további összegezésből kitűnik:’ majd, hogy korosztályonként és foglalkozási kategóriánként mikor, mit olvasnak a hírlapolvasót látogatói. A felmérés országos, de; elsősorban helyi tanulsággal, szolgál. Hónapról hónapra) megmutatja, mit várnak a* látogatók a művelődési központtól, illetőleg a hírlapolvasó szolgálattól, s ez igen jelentős segítséget nyújthat a további programok kialakításához. Az alapkérdésre viszont, hogy a megnövekvő szabad időben növekszik-e a kulturális érdeklődés. illetve a leninvárosi felmérés esetében többen olvasnak-e a hírlapolvasóban, a válasz egyelőre negatív. Lehet, hogy ezt nagy-, ban befolyásolja a nyári! időszak, de a szabad idő felhasználásával kapcsolatos egyéni elképzelések jó részének ismeretében az őszi, téli idényben sem lehet lényeges látogatottsági emelkedést várni. Benedek Miklós (Csohány Kálmán rajz») „Rejtvényfejtő” régészek Mint egy falánk ragadozó, úgy harapott bele a homokbánya meredek falába a hatalmas gép markoló karja. Ütemesen, megszokott munkaritmusban rakodta fel a falból kimart homokot a teherautóra. S a homokfalon túl a talaj gyalu már letolta a termőföldet a homokról. Helyet csinált a bá- nyászáshoz. Mert a fal mindennap tovább kerül néhány centiméterrel. Véletlen szerencse Akkortájt, amikor a földet legyalulták, véletlenül ott járt motorján a kistoka- ji homokbányánál Ke- menczey Tibor, a Herman Ottó Múzeum régésze. — Időnként kimotorozok a homokbányákhoz, hátha találok valami érdekeset. Mert többnyire e homokbányáknál bukkannak felszínre a régi idők megmaradt emlékei. — Furcsa szokásuk volt a régieknek — fűzi tovább a szót felesége, dr. Végh Katalin, aki foglalkozására nézve ugyancsak régész. Szinte kizárólag csak homokdombra temetkeztek. — Kimentem, hogy körülnézzek. A legyalult területen régi csontokat, tárgyakat találtak. Így mentünk ki leletmentésre, szinte az utolsó pillanatban. Ha még egyszer rámennek a géppel, elpusztult volna minden. Most már tudjuk, nagy kár lett volna érte. Bizony kár. Mert amikor hozzákezdtek a leletmentéshez, (melyet csak néhány napra terveztek), néhány centimétemyi föld eltávolítása után sírok bukkantak elő a homokból. — Sírok, amelyekről nem tudtuk, melyik kor emlékeit rejtik — vette át a szót a régésznő. — Melyikünké lesz az anyag, ez izgatott minket. Én ugyanis a honfoglalás- és a középkorral foglalkozom, férjem pedig a még régebbi idővel. Ezúttal nekem volt szerencsém. A leletek egyértelműen tanúsítják: sikerült feltárnunk egy honfoglalás kori temető egyik részét. Ritka díszek, különös sírok Ez persze csak később derült ki. Amikor az első sír körvonalai előbukkantak a sárga homokból, még nem fejtették meg a nagy rejtvényt. — Az első három sírból ugyanis semmi sem derült ki. Csak később, amikor néhány női sírt is találtunk, akkor árulták el a leletanyagok: honfoglaló őseink temetkeztek ide. A régésznő tovább mesélte az ásatás történetét. — Aztán egymás után jöttek a meglepetések. Előbukkantak a sírok. Olyan sok, hogy legszebb álmunkban sem reméltünk ilyen gazdag leletanyagot. • Rengeteget dolgoztunk a hat diákkal, akik a fölösleges talajréteget távolították el Rendes körülmények között egy nap egy sírt szoktunk kibontani. Most kettőt-hár- mat kellett. Aki csak egy kicsit is járatos a régészek munkájában, tudja, hogy ez sok, hi szén nemcsak abból áll feladatuk, hogy megkeressék — méghozzá nagyon óvatosan — a megmaradt emlékeket, hanem mindenről pontos, részletes rajzot kell készíteniük, hogy később ismét rekonstruálhassák. De megérte a nagy munka. A régésznő dobozokat vesz elő. Ebben rejtőznek a kincsek, honfoglaló őseink megmaradt emlékei. — Találtunk például két ezüst, áttört korongot. Csodálatosan szép. Stilizált lóalak és virágok vannak rajta. Viselője lány lehetett A hosszú hajfonatát átfogó szalagon lógott. Ilyen lelet tel még nem sokkal dicse kedhetünk hazánkban. Találtunk olyan gyűrűt is, amely egyedülálló. Azután előkerült ötféle karperec. több gömbös ezüst fülbevaló, s amilyen szerencsénk van, még textilmaradvány is. Persze, még lesz munkánk. A leleteket konzerválni kell. S akkor még sok mindenre fény derülhet. Felcsillan a szeme, s ha' tártalan lelkesedéssel mondja. — A legfurcsább az. s engem mint régészt nagyo'1 izgat, hogy csak a női sírokban találtunk leleteket. ^ férfiak sírjaiból mindössÁ két vaskés került elő. W1' ennek az oka? Még neb1 tudnám megmondani. Dc jövőre tovább folytatjuk'. ■* domb túlsó végén az ásatást. Ha ott is találunk valamit, okosabbak leszünk Hiába. A rejtvény méj mindig megfejtésre vár. •’ még beletelik egy kis időbe- amíg megpróbálom megoldani. Következik a földvár A régészházaspárnak ** háromhetesre nyúlt lek1 mentés után, mindössze eg1' napja maradt pihenőre. ' nyár rövid, s ahogy d mondják, a régésznek ann> feltámivalója van ezen :l vidéken! Most a kisgyö " leányvári földvárnál ütötték fel sátrukat. — íme. az újabb rejtvén!'« az újabb izgalom — mor dotta mosolyogva Kémének' Tibor. Borsodban, a Bükben nagyon sok földvrf van. Feltevésem szerint éré" dítmény-rendszert képe-" hettek, két-háromezer évV» ezelőtt. Persze, ezt még igazolnia kell majd a folya' matos ásatásoknak. AhoV1* megyünk, lesz mit csinálnunk. Sok mindenre kel' tényt derítenünk — Ha a munka neheze'-’1’ lesz is. a körülmények ide«' lisabbak — szól közbe a fÉ' lesége. Erdőben leszünk, nagyon szép vidéken. Kis' tokaiban, abban a rekkebb melegben egy satnya fa .sem volt. ami alá odab"1:. hattunk vn'-ia nor?«“111 naosupé" «•’' ’ Csulurás Arai -náris*
