Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1970. június 14. BORSOD EXPRESS'70 * BORSOD EXPRESS ’70 * BORSOD Kiméinek minket ÍZ" önéinek miniket a férfiak. Bizonyára ez az oka, hogy még csak szóba sem jött, fel sem vetődött, senkinek az agyában meg nem fordult, hogy mi, nők is tehetnénk egyet-mást a pályán a sikerért. Pedig ha leszerepelnek újságíróink ezen a mérkőzé­sen, akkor az csak azért lesz, mert minket kirekesztet­lek a ‘pályáról. Arra kényszerítenek, hogy a lelátón iz­guljunk, innen kiáltsuk be jó tanácsainkat, holott ha egyszer átengednék a pályát, mi megmutatnánk! Meg­mutatnánk, mi az igazi foci. Mert Id állíthatja megyénk újságírónőiről, hogy anti- talentumok a labdához? Módot sem kaptunk rá, hogy bizonyítani tudjunk. Pedig az egészet másként csinál­nánk ! Először is kezdjük ott, hogy annyi embernek egy lab­da kevés. Mivel két csapat játszik, legyen minden csa­patnak egy labdája. Miért? Saját kapujuk is van, ak­kor miért nem lehetne saját labdájuk? Ilyenformán elkerülhető lenne az az undok tüleke­dés. Egyébből sem áll az ember élete, mint a pályán való helyezkedésből. Miért kell ezt folytatni a sala­kon is? Ha megoldjuk, kiküszöböljük egymás taszigálását, a rugdoskódást, a könyöklést, akkor természetszerűleg változtatni lehet majd az öltözködésen is. Le a bakanccsal, a rövidnadrággal, trikóval! Sokkal sikkesebben! Sokkal elegánsabban! El tudnék képzelni például a bal hátvédnek egy halványzöld, a jobb hát­védnek egy halványsárga maxiruhát. A zöldhöz megy a sárga. A csatárok lehetnének miniben, alatta diszk­réten csipkézett alsóval, a csapatkapitánynak valami mutatósabb nadrágkosztümöt képzelek el. A kapura népi motívumokat lehetne hímezni, az most nagyon divatos. Esetleg kovácsolt vas függő cseréptar­tókba néhány futózöldet. Mivel ugyebár, minden csapatnak meglenne a saját labdája is saját kapujához, azt mindjárt be is lehetne oda tenni. Mondjuk, jó lenne erre a célra valami suba­szőnyeggel behúzott kis kerevet, amin elüldögélhetne a kapus is, amíg a mérkőzés tart. Ráadnánk egy csinos fürdőruhát, úgyis ráér napozni, hiszen nem lenne sok dolga a mérkőzés ideje alatt. Igen, igen, meglehetősen gond a cipő. Göröngyös ez a pálya a nőknek. Persze, ha meggondoljuk, nem is kellene nekünk bemenni a pályára. Minden csapatkapi­tány kecsesen kézbe veszi saját lasztiját, s beviszi a ' kapuba. Hogy hányszor? Az természetesen a körülmé- ' nyektőll függ. Előre nem tudhatjuk, mert ilyen meleg nyárban nem tudnánk elviselni a bundát. A melegről jut eszembe! Ha ránk bízták volna ezt a dolgot, akár ki sem kellett volna jönni ebben a hő­gutában. Az egészet megrendezhettük volna az Avas­szálló most kellemesen hűvös Fehértermében. De ki hallgat ránk? Kímélnek minket a férfiak. Leszorítanak a pályáról azzal a mézédes felkiáltással, hogy mindez ne-m nőnek való. Nem illik bájunkhoz, egyéniségünkhöz. Pedig ha egyszer teret kapnánk, mi megmutatnánk, milyen az igazi futball! Ezért fővünk most a lelátón. Diszkréten, nőkhöz il­lően ... — Te Józsi! Az anyád! Hová rúgod ... ■O ocsánat, az ember nem állhatja meg szó nélkül ° azt a két ballábas akciót. Szóval, így mégiscsak negőrzik rólunk férfikollégáink ... — Hülye vagy? Mit csinálsz, hogy az a... ... hamvas illúziójukat. . Adamovics Ilona Hátvéd kis hibával Hajnalban különös zajra ébredtek a bérház lakói. — Bumm . .. bumm .. . bamm .. domb — hang­zott. A vasbetonból készí­tett lakótömb szinte resz­ketett a rejtélyes ütésektől. Az egyik lakó tornádói-, gyanakodott, a másik föld rengésre tippelt. Egyedül Túr Kálmán, a ház örök intrikusának ironikus meg­jegyzése talált célba. — Földrengés? Ugyan Pakurák, a Környék és Vi­déke Híradó mindenünnen kiküldött tudósítója tartja edzését a SZÚR-ra. Velőbe hasító asszonyi si­koly. s vad csörömpölés. — Óh. te átkozott — sü­vített Pakuráné éles fej- hannia —. összetörted az p küvőí tálat! Kis csend, vad üvegcsó- römpölés. majd, mintha egy hadsereg dübörgött volna le a lépcsőn. Az öles. csaknem Eső után. Nem „erősítettünk” jól; < > A SZÜR-mérkőzésen min­> denképpen helye lett volna i S SZUR-ominak, SZUR-gent- \ j nek, esetleg SZU-csányinak. j í Hogy melyik csapatban? ( í Feltétlenül az újságíróké- < 5 ban, hiszen e három focista | S neve többször szerepel az i újságban, mint a színia- J pon... * Eddig huszonkilenc isme- ! rősöm neheztel, amiért nem < j tudtam neki jegyet szerezni ] a SZÚR-ra. Ezúton bejelen- \ 1 tem főszerkesztőmnek a jö- ! vő évi szabadságom idejét: í ! ha lesz SZÚR, az előtte levő j három hetet kérem... Barátokból — ellenfelek? Tavaly egymás mellett, most egymás el­len. Hajaj, ilyen az élet! Tavaly még a szí­nészekkel, kéz a kézben próbáltuk bevenni a DVTK-öregfiúlc hálóját (több-kevesebb sikerrel), most pedig farkasszemet nézünk (nem a Bandi bácsiét). Egymás ellen lép pályára a színészek és az újságírók labdá­ba rúgó csapata. Hát, hogy is kezdjem csak ... Sanyikám, Gyuszikám, Tibikém... emlékeztek még az együtt töltött, szép másfél órákra? ... No. ugye!... És most képesek lennétek ben­nünket ... Kanalas Laci, hát kománk vagy. vagy nem vagy kománk? Varga Gyuszi, vörösre tapsoltuk a kezünket kislányom­mal mind a három alkalommal, amikor megnéztük ,a Ne szóljatok bele! c. vígjáté­kot. Gondolj erre, amikor Forró vagy Pau- lovits közeledik a kapud felé ... Makay Sanyi, mennyi jót írtunk már rólad. Em­lékszel? És még írunk is. Becs’ szó. A vendégek? A pestiek? Bujtor, Zenthe, Sztankay, Fonyó, Garas ... Ajaj! Félelme­tes nevek. S istenem, ha meggondolom, hogy Bujtor Istvánt szegény Priska Tibi­nek kell fognia, vagy Papp Lászlót a vé­kony Lantos Lacinak! Borsódzik a hátam! Tibikém, Fehér Tibi... francia királyi mi­nőségedben próbálj már a pestiekkel szót érteni, hogy ... szóval... tudod. Ha sike­rül — egy-két kötőtű nálunk is akad. No, de félreértés ne essék, nem bundára akarlak benneteket biztatni. Hisz végered­ményben nem vagyunk mi NB 1-esekl Csu­pán a régi barátságra apelláltam. De ha nem, hát nem! Győzzön akkor a jobbik! Es az lehetőleg a mi csapatunk legyen! Síéi kép a Budapesti SZIJR-róí Aratlszky László és Zalatnai Sarolta. \ -A, X, Hacsek és Sajó a SZÜR-on: Kibédy Ervin cs Illatky László. Fotó: Agotha Tibor másfél mázsás „kiküldött” robogott lefelé. Emberünk felemelte az udvarra kizuhant labdát. A meg nem értettek örök, tra­gikus pillantásával felné­zett lakásának ablakára, ki­csit töprengett, s a két bér­ház közötti betonon folytat­ta edzését. Reggelig nem volt baj. Ám a kocsitulaj­donosok, amikor felfedez­ték, hogy féltékenyen óvott kocsijukon hatalmas, mocs- / hős. sáros foltok virítanak. sűrűn emlegették a „kikül- - dött” őseit, rokonságát. Pakurák bánatosan díiny- nyögte: — Az ilyen emberek mi­att vagyunk mi futballban ’eiiebb a béka * A nagy mérkőzésen derűn ki. hogy Pakuráknak hal­vány sejtelme sincs róla. mit kell csinálnia. — Nem akarok szabály­sértő lenni, mondjátok meg, melyik az én területem. Kínjában a kapitány ka­réjt intett karjával, ez a „kiküldött” tere. Az óriás bólintott, s ez az ellenfél fél vereségét jelentette. A baráti csapatnak elment a kedve minden támadástól. A táncoskomikust hiába ösztönözték: menj rá. Az megadóan magasba nyújtot­ta mindkét kezét. — Nem támadok, béke­harcos vagyok! Pakurák ügybuzgalmának eredményeképpen a harc az újságírók kapujánál csak az egyik oldalon zajlott. „Ki­küldöttünk” ezt méla kö­zönnyel nézte. A labda azonban egyszer hosszú ívet leírva „határte­rületre” ért. A gumi- és bőrkészítmény is respektál­hatta a nagy embert, mert futása egyre lassúbb lett, s Pakurák lábánál állt meg. Harsant a kiáltás a pálya széléről. — öcsi, rúgj bele! Ö először széttárta karja­!■! ■■Ill III !!!■ Hll III I II IIIII III I IIIIIWHII Ilii |l| it, jelezve, hogy ez nem az ő ügye, de a csapat kapitá­nyának biztató integetésére mégis nekikészült a rúgás­nak. Hátra lépegetett, majd hirtelen meglódult, s mint egy dühös orrszarvú, ro­bogni kezdett. A rohanás hirtelen megtört, embe­rünk kegyetlen fájdalommal felüvöltött. — Segítség! Lerúgtak! Keserves arccal ült le a fűre. A közönség, s a távol álló játékosok értetlenül bá­multak. Az odasiető orvos közölte a könyörtelen való­ságot. — Sípcsonttörés ... Saját lábát rúgta meg. * A seb rég begyógyult, de a sérelem most is él. „Ki­küldöttünk” nem óhajt részt venni az újságírók csapatában. Talán ott sem lesz a SZŰR-on. Erre utal­nak bölcs szavai. — Nem bírom a futballt. Nagyon durva játék. Gvorha Ttarnabás Miért nem rúghatok én lab­dába, kérem szépen? Felkel­tik az emberben a reményt meg a nemes indulatokat, és sehol semmi. Szidom itt az imperializmust évek óta, s aztán külföldi tudósítónak Ippert nevezik ki, meg a má­sikat. Hazajönnek s telekür- tölik az országot: voltam a Pentagonban, beszéltem Ni- xonnai és így tovább . . . Hát kérem, én is megmondanám a véleményemet Nixonnak! Ja, hogy nem tudok angolul? Fs a tolmács mire való? Kis ország vagyunk, de azért ta­lán egy tolmácsra igazán fut­ja. No jó, nem lehet mindenki külföldi tudósító. Do egy la­pot igazán rám bízhatnának. Legalább egy kis újságot. Az embernek ugyebár van kon­cepciója. De hát, mit kezdjek én a koncepcióval, ha csak híreket íratnak velem, Nem tartják itt számon az Rúgni igénk — hála a labdarúgásnak — vala­mennyi magyar, ige közül a leggazdagabb igekötős alakokban: növeli e gaz­dagságot a jelentésbeli ár­nyalatok hallatlan sokasá­ga. 1. BERÚG — valamikor pl. ajtót (l. betyárvilág, családi veszekedések, ital­bolt) — átvitt értelem­ben alkoholos befolyásolt­ság állapotába kerül. (En­nek fokozatait lásd al­kohol címszavunknál). — Berúgja (a labdát) a labdarúgás szakkifejezé­se, újabban kiveszőben van, nagyon ritkán hasz­nálják, akkor is általában tagadó alakban (nem rúg­ta be, ezt sem rúgta be, kedves hallgatóim! — ki­emelés Szepesitől). 2. ELRÚG — labdarú­gásban a labdát nem vi­szi, nem dédelgeti, nem hurcolja magával, hanem leadja más játékostársá­nak. Lepasszolja. Labda­rúgásunk szókincséből újabban a szerelmi élet szókincsébe is átkerült, hasonló jelentéssel és tar­talommal. 3. FELRÚG — például valamit a levegőbe örömé­ben. Labdarúgásban oly­kor a: labdát, ezt gyertyá­nak hívják, többnyire azonban az ellenfél játé­kosát. Ezt szabálytalanság­nak hívják és szabadrúgás jár érte. Kivitelezhető fut­va és álló helyzetben, há­tulról történő akasztással és oldalról a bokának irányzott becsúszással, to­vábbá élűiről a lábra való rávetődéssel stb. stb. Be­fejező aktusa a felrúgoi felsegítése, ruhájának le- porolása. hajának megsi- mogatása, szelíd, barát- kézfogás meleg szavak kí­séretében, amelyeket in­tim voltuk miatt itt nem közölhetünk. A közönség szereti a mutatós felrúgá­sokat, kedvükért még a meleg kézfogást is megbo­csátja, mert tudja, hogy az csak a bírónak szól. 4. KIRÚG eredeti jelen­tése: valakit egy adott helyről egyszerű, de na­gyon határozott eszközök­kel eltávolít. labdarúgás­ban a kapus vagy a hát­védek, illetve a szakosz­tály vezetősége, vagy az egyesület elnöksége gya­korolja. Előbbiek a labdá­val, utóbbiak az edzővel. Újabban részt vehetnek ebben a kiváltságos hely­zetben Tevő játékosok is. 5. MEGRŰG — az ellen­fél játékosának enyhébb inzultálását jelenti, figyel- meztetőleg: „nana, kispaj­tás, lassabban a testtel, mert ha sokat okoskodsz, 'akkor jön a felrúgás, majd a lerágás és mehetsz de­rékig a gipszládába.” Többnyire hatásos, az érintett általában 2 per­ces vonaglással, vitustánc- hoz haéonló fetrengéssel, a háromlábú róka futásához hasonló keserves bicegés­sel jelzi, hogy megértette, mit kívánnak tőle. fi. RÁRŰG — a legvégső esetben, behúnyt szemmel, kétségbeesésükben teszik a csatárok a labdával az el­lenfél kapuja előtt. Kis etimológiánkat, szó- magyarázatunkat annak reményében adjuk közre, hogy a SZŰR-on csak a 'abdával kapcsolatos cse­lekvéseket láthatjuk belő­lük. Legalább mi mutas­suk meg a világnak, van még magyar labdarúgás, ha SZÚR is!.. Papp Lajos Miért nem rághatok labdába? érdemeket. Pedig, hogy in­dultam én, és kikkel indul­tam! Verseimre talán emlé­keznek is. Tágas barázdák énekeljetek Napunk ragyog, s már itt a kikeleí. Hol volt naég akkor Ratkó. meg Bari Károly, mikor én már letettem a voksot. Jönnek itten ingadozó kö­zépparasztok gyerekei, leszól­ják a toliamat. De nagyra vannak az egyetemükkel. És az élet iskolája smafu? Vagy talán Gorkij azért tudta meg­írni az Optimista tragédiát, mert egyetemet végzett? Miért nem rúghatok én lab­dába? Mindenki csak ügyeskedik itt jobbra, balra. De kérdezem én, ki fogja vinni a vonalat a területen? Nem beszélve arról, hogy még a focicsapatból is ki­hagytak. Gy — SZŰR-eíimoIógia Szófejtéseinkből A „rúgni” ige és igekötős alakjai a labdarúgás szakszókincsében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom