Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
Vasárnap, 1970. június 14. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 IBS 70 & BORSOD .EXPRESS 70 i BORSOD EXPRESS 70 BORSOD Miért nem játszom a SZÚR-on? Az utóbbi napokban sokan megszólítottak az utcán: — Hát Te nem futballozol a SZÜR-on? Talán ezeknek a kérdéseknek köszönhető, hogy megfeledkeztem 100 .. . hm .. . hm ... kilómról, és egyik délután beálltam a Szentpéteri kapui grundon a fiam „válogatott’ focicsapatába. Két perc múlva éreztem, hogy egy kis baj van a kondíciómmal, és „tekintélyem” ... gátol, hogy tekintélyt szerezzek magamnak fiam és barátai előtt. . . Valahogy soha- Mtm tudtam elérni a lasztit, mert mindig elgurult előlem. Aztán ... Végre sikerült ... Hozzám került a labda ... Felnéztem, mint Pelé az angolok elleni meccsen ... Megcéloztam a kaput és nagyot rúgtam .. Cipőm talpa recs- csenve búcsúzott felső részétől ... Fröccsent a vörös salait, a labda pedig a magasba szállt... szállt... aztán csörömpölve törte be a kilencemeletes bérház egyik lakásának ablakát. Ott álltam kissé megtörtén, de menteni próbáltam férfiúi és atyai büszkeségem, kihúztam magam, s így szóltam a srácokhoz: — Na, ki tud közületek ilyen nagyot rúgni?!... Fiam minden apai tiszteletről megfeledkezve, csak ennyit mondott: — Nahát, ezt jól el- SZÜR-tad, Apa! Ezért nem játszom vasárnap!... I. J. IA labda kocka alakó, avagy vélemények , a magyar labdarúgás helyzetéről Ismeretes, hogy egész népünkben visszhangzott az a vita, amelyet a Népsport, a Képes Sport, a Magyar Televízió, s nyomukban minden két ember, aki összetalálkozik valahol, kezdeményezett a magyar labdarúgás helyzetéről, a régi szövetségi kapitány gondjairól és az új szövetségi kapitány gondjairól, miután kiestünk a világbajnokság selejtezőjében. Szerkesztőségünkhöz is számos levél érkezett, amelyek sok értékes. javaslatot, figyelemre méltó észrevételeket tartalmaznak. Úgy érezzük, a SZŰR méltó alkalom arra, hogy az egész magyar labdarúgás közkincsévé tegyük c javaslatokat. Barkaláb Benő olvasónk írja Meszespipogyáról: „Kérem, saját tapasztalatomból tudom, hogy a lábszár sűrű szőrzete lassítja az ember futását a közeg- ellenállás következtében. Javaslom, borotválják rendszeresen a játékosok lábát. Hátha, akkor kevesebbet ténferegnek és gyorsabban futnak a labdával.” „Meggyőződésem, hogy a pontatlan labdaleadások, a rossz lövések kizárólagos oka a labda gömb alakja. Javaslatom, amelyet a Találmányi Hivatalhoz is benyújtottam. már: legyen a. labda kocka alakú.. Aki rosszul rúgja annak legalább fájni fog!” (Tétova Tivadar. Sanyarúlacháza, Közkórház, Elmeosztály) „Azt mondják, nincs közönség, gyér a látogatottság. Ezen nagyon könnyű segíteni! A játékosok a zöld gyep helyett pályaméretü zöld asztalon játsszanak. Lehet fehér is, de az hamar piszkolódik. A zöld szín asztalban is praktikusabb. A közönséget le kell ültetni, nem pedig fölültetni” (Epés Benő közhivatalnok, Bereksom) Furkó Benjámin középhátvéd írta az alábbiakat Döbögőtanyáról: „Ide figyeljenek, nagyokosok! Az a baj, hogy folyvást a lóvéról megy itt a duma. Nem kell annyit beszélni a pénzről! Adják ide szó nélkül nekünk.” „Van egy nagyszerű ötletem! Tegnap jutott eszembe a Kislapos utca és a Gombkötő-köz sarkán éjféltájban. Nincs közönség? Nem mennek meccsre az emberek? Árulják borítékosán a meccsjegyeket! A közönség dőlni fog. A játék teljesen mellékes.” (Kapatos Kálmán Gomolyatomyáról írta levelében.) Csencs Csilla úrleány lila tintával írt illatos levélkéjében a következőket írta: „Ügy hallom, folyvást valami bundákat emlegetnek, amikkel nem tudnak mit kezdeni, s ezért van baj a labdarúgással. Javaslom, hogy alkalmazzanak e bundák hordására a labdarúgás érdekében csinos, 18—20 éves, független hölgyeket. Mindjárt, magam is szívesen állok rendelkezésükre.” És így tovább, és így tovább. Se szeri, se száma, mint láthatják, a jobbnál jobb ötleteknek, javaslatoknak. Itt. az ideje végre, hogy mindent meggondoljunk és megfontol jun le! PPl. • • Ötperces futbalIsztárság Az vessen rám követ, aki valamiben, vagy valamivel nem szeretne kitűnni embertársai közül. Életem különböző szakaszaiban én is akartam lenni Rinaldo Ri- naldini II. (hatéves koromban), hadvezér (nyolcéves fővel), festőművész (tizenháromévesen), ... cs nem sorolom tovább, mert tele lenne az újság. Csak éppen futballista nem akartam lenni sohasem. És mégis ... Előbb azonban el kell mondanom, hogy miután képességeim és a szerencsém — vagy szerencsétlenségem? — folytán nem lehettem több az átlagembernél. felfedeztem, hopil minden erőlködés nélkül mégis elütök másoktól. Termetem s fizimiskám jóvoltából. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem egyediek az említett ismertetőjegyeim. Előfordult ugyanis, hogy az egyik riportutam során, a nyugati országhatár közelében kémnek néztek (be is kísértek), máskor — mert hivatali Mercedasen érkeztem — azt hitték, hogy miniszterhelyettes vagyok, korábbi lakóhelyemen pedig egy alkalommal megköszönték segítségemet mert az illetékes vállalati osztályvezetőnek gondoltak (s megkérdezték, hová vigvék az ajándékot, egy vár hízott kacsát), stb., stb. Vagy egy hónapja is a déli ervresszen utazom Pestre. Cigarettázom a folyosón, s egyszeresük egy kisöreg (egyik kezében három üveg sör), megölel, ráborul a mellemre, s ezt mondja: „Gyuri. Gyurikám!” És sír. akár egy gyerek. Szabadkozom, hogy nem ismerem, s már mondanám: engem sohasem hívtak Gyurinak, még becézve sem. O azonban szavaim elé vág, s felsorolja, hogy valamikor együtt futballoztunk, s ,ahogy te csináltad, Gyurikám, azt nem lehet utánozni,( Emlékszel?” Nem emlékeztem, mert soha nem voltam labdarúgó. Sem profi, sem amatőr, öt percig tartott, amíg sikerült tisztáznom, hogy nem az vagyok, akinek nézett; nem én vagyok minden idők egyik legnagyobb magyar focistája, a jó néhány évvel ezelőtt elhunyt Ortli György. Eut- ballsztárságom így tartott mindössze öt percig. Már beletörődtem, hogy megjelenésemet, alkatomat illetően altcrcgó-típus vagyok, most azonban félek. Ekkora elnézés-sorozat után attól tartok, hogy a mai SZŰR-on jó néhányon Kloss kapitánynak vélnek. A félreértések elkerülése végett sietek közölni: annak idején én csak az őrmesteri rangig vittem fel (ennyi lett a hadvezért szándékból), Valamivel magasabb vagyok, mint Kloss. arcvonásaim markánsabbak, hajam a kopaszodásig ritka, s nekem nem két gyermekem van, hanem három, sőt, van egy féléves tündérszép unokám is. Ezt csinálja utánam Kloss—Mikulski! Biztosan, másnak néznék őt is — n lányok. Tarján István M»!! A villamosmegállóban jó öt perce támogattuk már barátommal az Ajándékbolt falát, amikor megállt mellettünk Alajos, a sportriporterek esküdt ellensége. Arca most kisfiúsán szelíd volt. Nagy» meleg szemeiből emberszeretet áradt. — Egy SZUR-jegyre lenne szükségem — szerénykedett szokatlan csendes hangon. — Az Avasi kilátó a Panoráma sörözővel nem kellene? — kérdeztem nem kis éllel, s menten elfordultam, mintegy jelezve, hogy a kérés teljesítésének akadályai elhárítha- tatlanok. Alajos azonban hajthatatlan volt, s meglepő ajánlattal állt elő: — Egy jegy ellenében olyan tanácsokat adok, amelyeknek betartása népszerű riportert csinál magából. Lám csak. Valamit, valamiért. — Halljuk hát! — sóhajtottam, s nem kis mélabúval odaadtam a saját jegyemet. Elvégre SZŰR jövőre is lesz; a népszerűségre viszont addig nem várhatok. Alajos gyanakodva megnézte az értékes papírszelct- két: elég jó helyre szól-c, aztán gyorsan zsebre vágta azt. — Először is — kezdte a „kiokítást'* — ne írja azt, bogy a csapat taktikai vereséget szenvedett. Rossz taktika nincs, csak be nem tartott zseniális haditerv. Persze, az ellenfélnek is van némi hozzászólása! valamiért Mellőzze azokat a kifejezéseket is, hogy: győzelemmel felérő döntetlen, meg értékes pont idegenből. Talán akkor legközelebb az a nyamvadt Guriga is berúgja a helyzetét. A vereséget no magyarázza azzal, hogy távolabbi céljaink vannak. Nem vigasztaló egy jövőre várható siker egy mostani kudarcért. Meg aztán hátba akkor is a „jövőre készülünk”? Győzelem után ne ajnározza a játékosokat, mert megkapják ők a „prémcsit” azért külön is. Különben sem szokás agyba-főbe dicsérni azt a villamosvezetőt, aki nem vezeti le a vágányról a szerelvényt. Ne hangoztassa, hogy „fő cél” a bajnokságra való felkészülés. Az is eljön egyszer, s előfordulhat, hogy aztán nem lesz mit mondania. Unalmas már az a kitétel is, hogy „hullámvölgyben van a labdarúgás”. Vagy látott már olyan tengert, amelyen másfél évtizedig csupa völgy jön a hullámban hegy nélkül? Ki tudja, meddig sorolta volna még a tanácsokat, ha közbe nem csörömpöl a jó öreg villamos. Féllába már a lépcsőn volt, amikor még kajánul vissza kiáltott: —- A SZÜR-ra meg csak azért megyek, mert az „aranyos” toliforgatók rugdalózása után biztosan elbírom majd a focit is. Talán még örülni is fog néha! Monostori Gyula Nem lehet nagyobb baj, hiszen... ... technikai fölényünk kétségtelen. A mieink tudnak, klasszul játszanak. A színészek? Legfeljebb — Klossul. * ... ml vagyunk a kczdeménj'czöbbck. A stratégák azt mondják: legjobb védekezés a támadás. Aligha mondhatná ránk valaki, hogy nem támadjuk eleget a színházat, a színészeket. * .? plakát labdarúgó-figurája, a mi Juanitonk is újságíró-győzelmet jósol. Maga példázza: elnadrágolni ma csak a színészeket lehet. * ... a színészek majd a pályán is alakítanak. Ahogy ismerem őket, a bíró 30 perc után elfogulttá válik — a mieink javára. * ... nincs semmi másra szükség, csalt minden helyzetből kapura lőni. Megfigyeltem, hogy a színészek kapuja mögött nincs — súgólyuk. * ... ha mégis vesztenénk, akkor sincs hiba. Megmagyaráztunk mi már ennél bonyolultabb dolgokat is. Schirilla és kísérői, avagy: hogyan lehet jegy nélkül bejutni a SZŰR-ra. Jár may György rajza
