Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Vasárnap, 1970. június 14. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 IBS 70 & BORSOD .EXPRESS 70 i BORSOD EXPRESS 70 BORSOD Miért nem játszom a SZÚR-on? Az utóbbi napokban so­kan megszólítottak az ut­cán: — Hát Te nem futbal­lozol a SZÜR-on? Talán ezeknek a kérdé­seknek köszönhető, hogy megfeledkeztem 100 .. . hm .. . hm ... kilómról, és egyik délután beálltam a Szentpéteri kapui grundon a fiam „válogatott’ foci­csapatába. Két perc múlva érez­tem, hogy egy kis baj van a kondíciómmal, és „te­kintélyem” ... gátol, hogy tekintélyt szerezzek ma­gamnak fiam és barátai előtt. . . Valahogy soha- Mtm tudtam elérni a lasz­tit, mert mindig elgurult előlem. Aztán ... Végre sike­rült ... Hozzám került a labda ... Felnéztem, mint Pelé az angolok elleni meccsen ... Megcéloztam a kaput és nagyot rúg­tam .. Cipőm talpa recs- csenve búcsúzott felső ré­szétől ... Fröccsent a vö­rös salait, a labda pedig a magasba szállt... szállt... aztán csörömpölve törte be a kilencemeletes bérház egyik lakásának ablakát. Ott álltam kissé megtör­tén, de menteni próbáltam férfiúi és atyai büszkesé­gem, kihúztam magam, s így szóltam a srácokhoz: — Na, ki tud közületek ilyen nagyot rúgni?!... Fiam minden apai tisz­teletről megfeledkezve, csak ennyit mondott: — Nahát, ezt jól el- SZÜR-tad, Apa! Ezért nem játszom va­sárnap!... I. J. IA labda kocka alakó, avagy vélemények , a magyar labdarúgás helyzetéről Ismeretes, hogy egész né­pünkben visszhangzott az a vita, amelyet a Népsport, a Képes Sport, a Magyar Te­levízió, s nyomukban min­den két ember, aki össze­találkozik valahol, kezde­ményezett a magyar lab­darúgás helyzetéről, a régi szövetségi kapitány gondjai­ról és az új szövetségi ka­pitány gondjairól, miután kiestünk a világbajnokság selejtezőjében. Szerkesztőségünkhöz is számos levél érkezett, ame­lyek sok értékes. javaslatot, figyelemre méltó észrevéte­leket tartalmaznak. Úgy érezzük, a SZŰR méltó al­kalom arra, hogy az egész magyar labdarúgás közkin­csévé tegyük c javaslatokat. Barkaláb Benő olvasónk írja Meszespipogyáról: „Kérem, saját tapasztala­tomból tudom, hogy a láb­szár sűrű szőrzete lassítja az ember futását a közeg- ellenállás következtében. Javaslom, borotválják rend­szeresen a játékosok lábát. Hátha, akkor kevesebbet ténferegnek és gyorsabban futnak a labdával.” „Meggyőződésem, hogy a pontatlan labdaleadások, a rossz lövések kizárólagos oka a labda gömb alakja. Javaslatom, amelyet a Ta­lálmányi Hivatalhoz is be­nyújtottam. már: legyen a. labda kocka alakú.. Aki rosszul rúgja annak leg­alább fájni fog!” (Tétova Tivadar. Sanyarúlacháza, Közkórház, Elmeosztály) „Azt mondják, nincs kö­zönség, gyér a látogatottság. Ezen nagyon könnyű segíte­ni! A játékosok a zöld gyep helyett pályaméretü zöld asztalon játsszanak. Lehet fehér is, de az hamar pisz­kolódik. A zöld szín asztal­ban is praktikusabb. A kö­zönséget le kell ültetni, nem pedig fölültetni” (Epés Be­nő közhivatalnok, Berek­som) Furkó Benjámin közép­hátvéd írta az alábbiakat Döbögőtanyáról: „Ide fi­gyeljenek, nagyokosok! Az a baj, hogy folyvást a lóvé­ról megy itt a duma. Nem kell annyit beszélni a pénz­ről! Adják ide szó nélkül nekünk.” „Van egy nagyszerű öt­letem! Tegnap jutott eszem­be a Kislapos utca és a Gombkötő-köz sarkán éjfél­tájban. Nincs közönség? Nem mennek meccsre az emberek? Árulják borítéko­sán a meccsjegyeket! A kö­zönség dőlni fog. A játék teljesen mellékes.” (Kapatos Kálmán Gomolyatomyáról írta levelében.) Csencs Csilla úrleány lila tintával írt illatos levélké­jében a következőket írta: „Ügy hallom, folyvást va­lami bundákat emlegetnek, amikkel nem tudnak mit kezdeni, s ezért van baj a labdarúgással. Javaslom, hogy alkalmazzanak e bun­dák hordására a labdarúgás érdekében csinos, 18—20 éves, független hölgyeket. Mindjárt, magam is szívesen állok rendelkezésükre.” És így tovább, és így to­vább. Se szeri, se száma, mint láthatják, a jobbnál jobb ötleteknek, javaslatok­nak. Itt. az ideje végre, hogy mindent meggondoljunk és megfontol jun le! PPl. • • Ötperces futbalIsztárság Az vessen rám követ, aki valamiben, vagy valamivel nem szeretne kitűnni em­bertársai közül. Életem kü­lönböző szakaszaiban én is akartam lenni Rinaldo Ri- naldini II. (hatéves korom­ban), hadvezér (nyolcéves fővel), festőművész (tizen­háromévesen), ... cs nem sorolom tovább, mert tele lenne az újság. Csak éppen futballista nem akartam lenni sohasem. És mégis ... Előbb azonban el kell mondanom, hogy miután képességeim és a szeren­csém — vagy szerencsétlen­ségem? — folytán nem lehettem több az átlagem­bernél. felfedeztem, hopil minden erőlködés nélkül mégis elütök másoktól. Ter­metem s fizimiskám jóvol­tából. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem egyediek az em­lített ismertetőjegyeim. Elő­fordult ugyanis, hogy az egyik riportutam során, a nyugati országhatár közelé­ben kémnek néztek (be is kísértek), máskor — mert hivatali Mercedasen érkez­tem — azt hitték, hogy mi­niszterhelyettes vagyok, ko­rábbi lakóhelyemen pedig egy alkalommal megköszön­ték segítségemet mert az illetékes vállalati osztály­vezetőnek gondoltak (s megkérdezték, hová vigvék az ajándékot, egy vár hí­zott kacsát), stb., stb. Vagy egy hónapja is a dé­li ervresszen utazom Pest­re. Cigarettázom a folyosón, s egyszeresük egy kisöreg (egyik kezében három üveg sör), megölel, ráborul a mellemre, s ezt mondja: „Gyuri. Gyurikám!” És sír. akár egy gyerek. Szabad­kozom, hogy nem ismerem, s már mondanám: engem sohasem hívtak Gyurinak, még becézve sem. O azon­ban szavaim elé vág, s felsorolja, hogy valamikor együtt futballoztunk, s ,ahogy te csináltad, Gyuri­kám, azt nem lehet utánoz­ni,( Emlékszel?” Nem emlé­keztem, mert soha nem vol­tam labdarúgó. Sem profi, sem amatőr, öt percig tar­tott, amíg sikerült tisztáz­nom, hogy nem az vagyok, akinek nézett; nem én va­gyok minden idők egyik legnagyobb magyar focistá­ja, a jó néhány évvel ezelőtt elhunyt Ortli György. Eut- ballsztárságom így tartott mindössze öt percig. Már beletörődtem, hogy megjelenésemet, alkatomat illetően altcrcgó-típus va­gyok, most azonban félek. Ekkora elnézés-sorozat után attól tartok, hogy a mai SZŰR-on jó néhányon Kloss kapitánynak vélnek. A fél­reértések elkerülése végett sietek közölni: annak ide­jén én csak az őrmesteri rangig vittem fel (ennyi lett a hadvezért szándék­ból), Valamivel magasabb vagyok, mint Kloss. arcvo­násaim markánsabbak, ha­jam a kopaszodásig ritka, s nekem nem két gyerme­kem van, hanem három, sőt, van egy féléves tündérszép unokám is. Ezt csinálja utá­nam Kloss—Mikulski! Biz­tosan, másnak néznék őt is — n lányok. Tarján István M»!! ­A villamosmegállóban jó öt perce támogattuk már bará­tommal az Ajándékbolt fa­lát, amikor megállt mellet­tünk Alajos, a sportriporte­rek esküdt ellensége. Arca most kisfiúsán szelíd volt. Nagy» meleg szemeiből em­berszeretet áradt. — Egy SZUR-jegyre lenne szükségem — szerénykedett szokatlan csendes hangon. — Az Avasi kilátó a Pano­ráma sörözővel nem kellene? — kérdeztem nem kis éllel, s menten elfordultam, mintegy jelezve, hogy a kérés teljesí­tésének akadályai elhárítha- tatlanok. Alajos azonban hajthatatlan volt, s meglepő ajánlattal állt elő: — Egy jegy ellenében olyan tanácsokat adok, amelyeknek betartása népszerű riportert csinál magából. Lám csak. Valamit, vala­miért. — Halljuk hát! — sóhajtot­tam, s nem kis mélabúval odaadtam a saját jegyemet. Elvégre SZŰR jövőre is lesz; a népszerűségre viszont ad­dig nem várhatok. Alajos gyanakodva meg­nézte az értékes papírszelct- két: elég jó helyre szól-c, az­tán gyorsan zsebre vágta azt. — Először is — kezdte a „kiokítást'* — ne írja azt, bogy a csapat taktikai vere­séget szenvedett. Rossz takti­ka nincs, csak be nem tartott zseniális haditerv. Persze, az ellenfélnek is van némi hoz­zászólása! valamiért Mellőzze azokat a kifejezé­seket is, hogy: győzelemmel felérő döntetlen, meg értékes pont idegenből. Talán akkor legközelebb az a nyamvadt Guriga is berúgja a helyzetét. A vereséget no magyarázza azzal, hogy távolabbi céljaink vannak. Nem vigasztaló egy jövőre várható siker egy mos­tani kudarcért. Meg aztán hátba akkor is a „jövőre ké­szülünk”? Győzelem után ne ajnározza a játékosokat, mert megkap­ják ők a „prémcsit” azért kü­lön is. Különben sem szokás agyba-főbe dicsérni azt a vil­lamosvezetőt, aki nem vezeti le a vágányról a szerelvényt. Ne hangoztassa, hogy „fő cél” a bajnokságra való fel­készülés. Az is eljön egyszer, s előfordulhat, hogy aztán nem lesz mit mondania. Unalmas már az a kitétel is, hogy „hullámvölgyben van a labdarúgás”. Vagy látott már olyan tengert, amelyen másfél évtizedig csupa völgy jön a hullámban hegy nél­kül? Ki tudja, meddig sorolta volna még a tanácsokat, ha közbe nem csörömpöl a jó öreg villamos. Féllába már a lépcsőn volt, amikor még ka­jánul vissza kiáltott: —- A SZÜR-ra meg csak azért megyek, mert az „ara­nyos” toliforgatók rugdalózá­sa után biztosan elbírom majd a focit is. Talán még örülni is fog né­ha! Monostori Gyula Nem lehet nagyobb baj, hiszen... ... technikai fölényünk kétségtelen. A mieink tudnak, klasszul játszanak. A színészek? Legfeljebb — Klossul. * ... ml vagyunk a kczdeménj'czöbbck. A stratégák azt mond­ják: legjobb védekezés a támadás. Aligha mondhatná ránk va­laki, hogy nem támadjuk eleget a színházat, a színészeket. * .? plakát labdarúgó-figurája, a mi Juanitonk is újságíró-győzelmet jósol. Maga példázza: elnadrágolni ma csak a színészeket lehet. * ... a színészek majd a pályán is alakítanak. Ahogy ismerem őket, a bíró 30 perc után elfogulttá válik — a mieink javára. * ... nincs semmi másra szükség, csalt minden helyzetből kapura lőni. Megfigyeltem, hogy a színészek kapuja mögött nincs — súgólyuk. * ... ha mégis vesztenénk, akkor sincs hiba. Megma­gyaráztunk mi már ennél bonyolultabb dolgokat is. Schirilla és kísérői, avagy: hogyan lehet jegy nélkül bejutni a SZŰR-ra. Jár may György rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom