Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 2 Szerda, 1970. június 3. Egy amerikai Madridban A NATO római tanácsülésének befejeztével Rogers amerikai külügyminiszternek volt még egy sürgős európai tennivalója; el kellett látogatnia a madridi Santa-Cruz palotába, a spanyol külügyminisztérium épületébe. Meg kellett próbálkoznia — mondjuk meg rögtön: eredménytelenül — azzal, hogy dűlőre vigye az USA spanyolországi támaszpontjaival kapcsolatos szerződés meghosszabbításának ügyét. Napokkal a tárgyalás előtt a kormányhoz közelálló ABC című lap félreérthetetlenül megfogalmazta a spanyol külpolitika és új, rendkívül mozgékony vezetője, Lopez Bravo külügyminiszter álláspontját. „1970- ben Spanyolországnak nincs szüksége olyan ajánlólevélre, mint volt 1953-ban. Az ellenszolgáltatásoknak konkrét és mennyiségi jellegűeknek kell lenniük ... Politikai hitelünknek azonnali és lemérhető eredményekben kell megnyilvánulnia” — írta a lap. Az eredeti támaszpontszerződést 1953-ban valóban más helyzetben írta alá a két kormány. Amikor 17 évvel ezelőtt Madrid megállapodott az USA-val három légi támaszpont és a Rota melletti, atom-tengeralattjárók számára épült bázis bérletében, a világ még sokkal élénkebben emlékezett arra, amit Madridban most úgy emlegetnek: „bűnrészességről beszéltek, pedig csak semlegességről volt szó” — azaz a második világháború alatti spanyol szereplésről. Franco Spanyolországát álékor Washington vezette vissza, egyelőre csak a nemzetközi diplomácia mellékszobájába. Azóta azonban egy, s más történt a spanyol külpolitikában is (de a belső helyzetben is) — s ez egyáltalán nem találkozott Washington feltétel nélküli egyetértésével. Franco 77 éves, és vele együtt aggott el, vált az egész nemzetközi színtéren időszerűtlenné rendszere is. A spanyol politika figyelői már a Franco utáni erjedés előrelátható kérdéseivel foglalkoznak és kevés ügyet vetnek az egykori vezető csoport, a falangisták hatalomból egyre jobban kiszoruló figuráinak próbálkozásaira. A modern technokraták közé sorolt külügyminiszter, Lopez Bravo és politikustársai nemcsak magasabbra emelték a támaszpontok árát (egyes hírek szerint kerek egymilliárd dollár madridi követelésről van szó), hanem általában a spanyol helyeslés árát is alaposan felsrófolták. Mindenesetre Rogersnek olyan külügyminiszterrel kellett tárgyalnia a római NATO-érte- kezlet után, aki legutóbb világosan kimondta: Madrid elfogadja a meghívást a helsinki értekezletre. És ha Rogers római meglepetései között ott volt egy újabb francia tartózkodás (Párizs vonakodott aláírni a felemás nyilatkozatot), Madridban olyan tárgyalópartnerrel találkozott, aki nem is olyan rég nagy fontosságú megállapodások aláírása mellett Párizsban megkísérelte a két ország politikájának egyeztetését. És annak az amerikai külügyminiszternek, aki Rómában a közel-keleti válság amerikai interpretációját próbálta reklámozni, Madridban azt kellett hallania, hogy az arab világ iránti barátság a spanyol külpolitika történelmi eleme. agyobb árat követelni a támaszpontokért — ez persze még nem vadonatúj politika; mert hiszen a lényeg, a támaszpont, marad. De új hangsúlyok, és egyáltalában nem Washingtonnak kellemes hangsúlyok találhatók Madrid mai politikájában. S éppen ez az, ami Rogers külügyminisztert spanyolországi látogatásán fogadta. Gárdos Miklós A Szojuz—9 ml pályára féri: (Folytatás az 1. oldalról) hoz és teljesíti a kitűzött repülési programot. A szívműködés gyorsasága Nyikolajev- nál az első fordulóban percenként 94 dobbanás volt, Szevasztyjanovnál 92. A légzés gyakorisága mindkét űrhajósnál 18. Az űrhajófülkék mikroklímájának adatai: hőmérséklet 23 Celsius-fok, légnyomás 765 milliméter. Valamennyi moszkvai lap vezető helyen számol be az új szovjet űrhajó rajtjáról. Az újságok az első oldalon közlik Nyikolajev és Sze- vasztyjanov fényképét. A felbocsátáskor jelen volt tudósítók élénk portrét festenek a „kozmosz munkásairól”. Valamennyi riporter kiemeli Nyikolajev „vasbeton” nyugalmát. A felbocsátás előtt a tudósítók beszélgettek Nyikola- jevvel. Ezúttal is minden sietség nélkül, megfontoltan válaszolt a kérdésekre. Elmondotta, hogy a szovjet űrprogram széles és sokrétű. Jellegzetes vonása, hogy tudományosan megalapozott, végrehajtása pedig következetes és tervszerű. Hozzáfűzte azt is, hogy a kozmosz meghódításában nincs és nem is lehet olyan cél, amelyet ne a népgazdaság, vagy a tudomány érdekei határoznának meg. Bemutatják a keddi szovjet lapok Vitalij Szevasztyja- novot, aki „újonc” a világűrben. Mindamellett Sze- vasztjanov már régóta foglalkozik az űrhajózás problematikájával. Jellemrajzában nyomatékos hangsúlyt kap az a tény, hogy az ifjú tudós kezdeményezőképes, kiváló mérnök, aki önállóan képes megoldani bonyolult műszáléi feladatokat. Nyikolajevhez egyébként szoros barátság fűzi és ez a barátság most „kozmikus távlatokkal” bővül. Ami a Szojuz—9 programját illeti, ezt a Szovjetszkaja Rosszija tudományos kommentátora elemzi. Hangsúlyozza, hogy a Szojuz—9 repülése munkaszakasz, sajátos láncszem a kozmonautákkal végzett űrrepülések azon programjában, amelynek fő célja a kozmikus teret az ember szolgálatába állítani, mégpedig oly módon, hogy ebből jelentékeny haszon származzék ne csak a tudomány, hanem a gazdasági terület számára is. N 33 millió az árvízkárosultaknak Rogers felvilágosítást kéri Rogers külügyminiszter kedden délután találkozott Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel, hogy a közel-keleti helyzetről folytasson vele megbeszéléseket. Előzetes hírek szerint a külügyminiszter „felvilágosításokat kívánt kapni” az EAK- ban levő szovjet katonai tanácsadók szerepéről. Az amerikai sajtó- és egyes politikai csoportok az elmúlt napokban felújították a lármás kampányt a Szovjetunió tanácsadóinak szerepéről, és azt hangoztatták, hogy a szovjet jelenlét „felborítja az erőegyensúlyt” a Közel-Keleten. Washingtonban általános a vélemény, hogy a kampány az izraeli fegyverszállítások engedélyezésének előjátéka, és a kormány gyakorlatilag ezzel kívánja előkészíteni a repülőgép-szállításokról szóló bejelentést. Leváltották a vezérigazgatót Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetői kedden miniszteri értekezleten tárgyalták meg az építőanyagipari termelés és ellátás problémáit. Az értekezlet elé terjesztett jelentések alapján a többi között megvizsgálták a Cement- és Mészművek tevékenységét, munkáját. A vita során megállapították, hogy a vállalat vezetői nem tudtak megbirkózni a reájuk háruló termelési és műszaki fejlesztési feladatokkal. Így elmaradt az előírt és szükséges ütemtől a Váci Cementgyár bővítése és a Váci Mészmű építése, üzembe helyezése. Többek között ez az elmaradás is hozzájárult ahhoz, hogy a cement- ipar termelése nem érte el a tervezett szintet. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a beszámolók és a vita alapján elrendelte a Cement- és Mészművek vezérigazgatójának és műszaki vezérigazgató-helyettesének felmentését, s egyben intézkedett a vállalat- vezetésének megfelelő megerősítéséről. Tegnap este a Pénzügyminisztériumból kapott tájékoztatás szerint a lakosság gyűjtéséből eddig 33 millió forint gyűlt össze az árvízkárosultak számláján. Ebből azonban eddig még egyetlen forintot sem hívott le a Magyar Vöröskereszt. Az árvíz- károsultak megsegítésére nyitott OTP-számlán összegyűlt pénzt többféle formában, de mindenképpen az árvízkárosultak segélyezésére, tehát olyan támogatásra fordítják, amit nein kell visszafizetniük. Visszatérítendő hiteleket ugyanis nem a segélyezési számláról, hanem normál hitelkeretéből nyújt az Országos Takarékpénztár. Közületi, vállalata károk helyrehozására sem használják fel a lakosság gyűjtését. Az 1965-ös árvíz idején 180 millió forintot ajánlott fel a lakosság az árvízkárosultaknak, a mostani árvíz a jelek szerint még nagyobb áldozat- készségre sarkallta a lakosság- got fi-UXAÜ'.Í jjPC a gyermeknapra Kínában hivatalosan nem emlékeznek meg a nemzetközi gyermeknapról — de — több történet jelent meg a sajtóban a kínai gyerekekről. A gyermeknap alkalmából népszerűsített példakép mintegy 200 millió kínai gyermek számára az az öt tizenéves, akik — figyelmen kívül hagyva a Mnőttek fi*0Í$fítkm£k Irta: Andrzej Zbych 3. EGÉSZ ÉJSZAKA MOUGOTT a föld a táborban. Barakkjaiktól 3—6 kilométerre vonultak fel a német páncélos egységek. Sztaniszlav alig húnyta le szemét, s megörült, amikor hajnalban Pier melléje bújt a priccsre: — Megkezdődik. Sajnos, megkezdődik — suttogta. — Egész éjjel mentek — válaszolta Sztanisz- lav. — Nem várhatunk sokáig. — Nem — mondta Sztásek, s ebben az egyetlen szóban oldódott fel hónapok vajúdása. A következő napokban alaposan átgondolták a szökési terv minden mozzanatát. A krumpliföldek kitűnő védelmet nyújtanak. Mire a csapat a táborhoz ér, az legalább fél óra. Vacsoráig újabb két óra, az összesen 150 perc. Ezenkívül Pier még megbeszélte egyik társával; hogyha bármikor keresik őket, mondja azt: a mester pluszmunkával bízta meg őket, s ezért nem érkeztek a többiekkel együtt. Amíg az őrség káromkodva visszamegy a gyárba, s kiderül, hogy nincsenek ott, az újabb egy-másfél óra. összesen három és fél-négy óra. Van néhány márkájuk is. Pier egy sálat adott el az egyik őrnek. Sztaniszlav meg háromnapi kenyéradagját. A pénz elegendő hozzá, hogy három-négy megállónyi villamosozás után jegyet váltsanak a vonatra, Klájped felé természetesen. Az orosz—lengyel határ felé. Ez az iránymegválasztás újabb egyórányi előnyt jelenthet, hiszen előbb a szokásos szökési irányra összpontosítják a hajtóvadászatot. Addig pedig már leszállnak a vonatról is, s gyalog folytatják az utat — keletre. — Most! — hallotta Pier hangját, s nekilódult. Teljes erejéből futott, ahogy megbeszélték. Szerencséjük is volt, mert nemcsak társaik és az őrség fásultsága sietett segítségükre, hanem a szinte áthatolhatatlan köd is. , — Csak mindig szembe a szélnek — suttogta Pier. — Csak szembe a szélnek, nehogy eltévedjünk. Talán másfél kilométert futottak, amikor a francia megállt. Sztásek melléje ért, s közös erővel távolították el kék overálljukról a tábori jelzést. Egyetlen betű volt mindössze. Igaz, Artz táborparancsnok négy nap kikötéssel „honorálta”, ha valaki akár véletlenül, akár készakarva letépte ruhájáról ezt a jelzést. Most már civilek voltak. Olyanok, mint legtöbben, akik az éppen befutó villamosra nyoma- kodtak. A francia elöl, Sztásek hátul szállt fel a kocsira. A megbeszélés szerint vonatjegyet is külön-külön vesznek, s a vonaton is külön utaznak. Csak Gneisen-ban találkoznak ismét...' A pályaudvaron elvesztette szem elől a franciát. De nézelődni sem igen mert, mert a vasút- őrség fegyveres őrjárata újra meg újra átsétált a peronokon, a várótermeken. Tettetett közömbösséggel haladt el az őrjárat mellett, színtelen hangon jegyet kért, s ráérősen sétált át a peronon, ki a klájped! szerelvényhez. Felkapaszkodott az utolsó kocsira, s behúzódott az egyik fülkébe. Aki látta, munkából hazatérő vidékinek nézhette csak. Dehogy gondolhatta bárki is, hogy annak a sarokban szunyókáló embernek majd kiugrik a szíve a félelemmel vegyes izgalomtól. Egy vasutas ült le vele szemben. Sapkájához bökte kezét köszönésképpen, s cigarettára gyújtott. Sztaniszlav erős dohányos volt, hát ösztönösen beszippantotta a fü;stöt. A vasutas észrevette, s megkínálta. Beszélgetésre azonban nem volt már idő, mert a vasutas a következő állomáson leszállt. Sztásek magára maradt, s arra gondolt, hogyha minden jól megy, csak egy óra múlva kezdik keresni őket. Gondolatai már egészen a határig kalandoztak, s azon meditált, mit fog majd mondani az oroszoknak, ha elfogják. Amikor felriadt, a szerelvény éppen Klájped rendezőpályaudvarúra döcögött be. Úristen! — lrapott a fejéhez. — Elaludtam Gneisent. A vonatot megrázta a fékezés ereje. Sztásek felugrott, az ablakhoz lépett, szemügyre vette a pályaudvart. Valamelyik mellékvágányon állt a szerelvény. Jobboldalt épületek sora, baloldalt erdő, s egészen a fákig hatalmas szénhalmok tornyosultak. Ezt az oldalt választotta. A fák közé érve hosszasan fülelt, de az állomásból csak a megszokott zörejek jutottak el hozzá. Elővette a cipőkrémes dobozból és mágnesezett tűből készült iránytűjét, s a Königsberg Zeitung-ból kivágott „Birodalmi térképet”, s tájékozódott. Ha sokat nem is tudott ld olvasni a térképről, az iránytűvel együtt annyit mégis gyorsan megállapított, hogy délkeleti irányba kell indulnia. A határ túloldalán Jakubovszkij ezredes utasítást adott a sofőrnek, hogy álljon meg egy alacsony, szürke épület előtt, amelyben a körzeti parancsnokság volt. Órájára nézett, s bosszúsan állapította meg, hogy megint percekkel előbb érkezett, holott tudta, hogy a parancsnok a tizenegy órára történt berendelést másodpercnyi pontossággal érti. Gondolta, jár még egyet, legalább rendezi gondolatait. Ugyanis kicsit tartott ettől a beszélgetéstől. Igaz, régen ismerik egymást a parancsnokkal, de az utóbbi hónapokban megromlott köztük a viszony. Rumjancev ugyan most is figyelmesen hallgatta meg jelentéseit, de a térképhez már nemigen hívta tanácskozni, s az írásos jelentés átvételeinél is mintha gyanakvóan kérdezné : — Másolattal készítetted ? JAKUBOVSZKIJT bosszantotta ez, s a legszívesebben káromkodott volna egyet, hogy meg- könyebbüljön. De még ennél is szívesebben odamondogatna Rumjancevnek ezekért a gyanúsít- gatásokért. Végtére is katonaember ő, katona volt ükapja is, tudja, mi a parancs. Ha egyszer azt mondták, hogy a szovjet—német határról szóló jelentésekről nem szabad másodpéldányt készíteni, arra mérget vehet bárki, hogy Jakubovszkij nem készít másolatot. (Folytatjuk) gyekneztetését — egy erdőtűz oltása közlőén a legveszélyesebb helyen szálltak szembe a lángokkal és a lángok közt lelték halálukat. Az erről szóló beszámoló így hangzik: „Az emberek látták őket. amint belerohannak a lángokba, és hallották, amint Mao elpök nagy tanítását kiáltják: „amikor a népért halunk meg, az méltó halát”. Az öt fiatal hőst pillanat alatt körülvette a tűz, de az emberek még hallották kiáltásaikat: „Éljen Mao elnök!”, végül a tüzet eloltották és a közös vagyont megmentették, de az öt gyerek (a legfiatalabb tízéves volt), életét áldozta. Kevésbé drámai példakép az, a Mao Ce-tung gondolatainak terjesztésére alakult nankingi propagandacsoport, amelynek részvevői „Mao elnök kis vöröskatonái”. A gyerekekből alakult kultúr- csoport tagjainak átlagos életkora 11 év. Tanítás után rendszeresen előadásokat tartanak munkásoknak, parasztoknak, katonáknak a gyárakban, kommunákban és a laktanyákban. Csaknem valamennyi nankingi elemi iskolában ilyen Mao propagandacsoportot alakítottak a „kis vöröskatonákból”. A kínai úttörőmozgalmat a „kulturális forradalom” megszüntette. Nankingi Mao- propagandacsoportokról szóló hír arra utal, hogy esetleg kísérlet történik az úttörőmozgalom valamilyen formában történő feltámasztására, persze a ^„kulturális forradalom” eszméihez alkalmazott tartalommal. r halott A mentőosztagok ezer holttestet emeltek ki eddig az észak-perui földrengésben összeomlott házak romjai alól. Az Andok lábától^ a Csendes-óceáni partokig terjedő földsávban, amely a földrengéstől a legtöbbet szenvedett, ötezren megsérültek, nyolcvanezer embrar hajléktalan.
