Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
Vasárnap, 1970. június 28. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A jubileumi munka versenyről írta: Tóth József, « Szakszervezetek megyei Tanácsa vezető titkára í. A hazánk felszabadulásának 25., Lenin születésének 100. évfori dulója tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségsorozatok ünnepi légkörben lezajlottak. Az ünnepnapoknál — ahogy ez lenni szokott — sokkal több a kemény, sok-sok fáradságot is követő hétköznap. Ezekről a dolgos és szorgos hétköznapokról szólunk azoknak és azokról, akik ennek főszereplői voltak és lesznek a szocialista építés további időszakában is: a szocialista munkaverseny részvevőiről. A felszabadulási munkaverseny megyénkben is tömegméretekben bonta-, kozott ki. Fémjelzi ezt, hogy a versenymozgalomban 200 ezer dolgozó vesz részt, s a verseny gerincét képező szocialista brigádtagok száma eléri a 120 ezer főt. A vállalati munkaver- seny célkitűzései, felajánlásai az alábbiakra irányultak: a népgazdasági igények fokozottabb kielégítésére; a gazdálkodás, a munka hatékonyságának növelésére; a műszaki színvonal emelésére; a termékek választékának és minőségének javítására; a vállalati belső tartalékok feltárására és hasznosítására; a munkafeltételek javítására. A célkitűzéseknek megfelelően az egyes termelőágazatok egyrészt az ágazat sajátos jellegét, másrészt a vállalat konkrét tevékenységét figyelembe véve határozták meg a tennivalókat. A vasiparban külön kiemelték a termelés ütemességének biztosítását, az exportfeladatok teljesítését, az árbevételi előirányzatok túlteljesítését, a minőség és a készletgazdálkodás javítását. Az építőipar vállalatainál első helyen a lakásépítési program tervszámainak teljesítése szerepel, emellett a termelő, illetve kommunális létesítmények határidőre történő átadása. A szénbányák — figyelembe véve az ország igényeit és szükségletét — a többlettermelésre, a munkahelyi koncentráció fejlesztésére és gépesítésére összpontosították figyelmüket. A tanácsi iparban a fő szempont a szolgáltatások minőségének javításba, az iparpolitikai tervek teljesítése és főleg - lakosság igényeinek minőségileg is mind magasabb szitilü kielégítése szerepel. A szolgáltatóipar programjában a lakosság igényeinek jobb kielégítése, a kereskedelemben a jobb áruellátás, a több, olcsóbb és keresett árucikk, a nagyobb választék biztosítása szerepel, és kezdeményezések születtek a lakosság udvariasabb és kulturáltabb kiszolgálására is. Mezőgazda- sági üzemeinkben a termésátlagok növelésére, a munkák optimális időben való elvégzésére, az exporttervek teljesítésére, az önköltség csökkentésére irányultak a felajánlások. A megyei párt-végrehajtóbizottság, amely a közelmúltban összegezte a munkaverseny eddigi eredményeit, elismeréssel és megelégedéssel vette tudomásul, hogy az 1969-es év gazdasági eredményeit döntő mértékben befolyásolta a ■ felszabadulási munkaverseny fellendülése. Ez kedvezően érezteti hatását 1070. időarányos feladatainak teljesítésében is: biztató alapot nyújt ahhoz, hogy az árvízkárok ellenére is az 197ü-es év feladatait a X. pártkongresszus tiszteletére sikeresen teljesítsük. Az 1969-es év eredményes befejezése következtében a megye vállalatai 550 millió forinttal több nyereséget hoztak az 1968-as évhez viszonyítva, és közel azonos nyereségrésze- i sedés fizetése mellett több mint 100 ! millió forinttal többet fordítottak év- j közben a bérfejlesztésre. A szocialista munkaverseny sikerei j alapján a megyében 6 vállalat nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, 17 vállalat és szövetkezet a „Kiválló vállalat” címet, 8 vállalat a „Szocialista munka vállalata”, illetve a „Szocialista munka gyára” megtisztelő kitüntetést. Több vállalat és üzem nyert ..Elüzem” címet, s a jó munka elismeréseként miniszteri dicsérő oklevelet kapott, A felszabadulási munkaversenynek jő szolgálatot tett a Szakszervezetek megyei Tanácsa elnöksége által 1969-ben beindított munkavédelmi verseny, amely kellő mértékben ösztönözte a gazdasági és szakszervezeti szerveket egyrészt a munkakörülmények javítására, másrészt ezzel összefüggésben a baleseti veszélyforrások felszámolására. A munkaverseny eredményességét bizonyítják az 1970-es gazdálkodási év eddigi eredményei is. A termelés az elmúlt év öt hónapjához viszonyítva 5,9 százalékkal emelkedett. A kohászatban és a gépiparban egyes acéláruk, kovácsgépek termelése nőtt az átlagosnál nagyobb mértékben. Növekedés tapasztalható a bányászati termékekből és az építőanyagipar területén is. A gazdaságosság és a minőség szempontjából figyelmet érdemel az a tény, hogy az export kiszállítás az I—V. hó eredménye alapján jelentősen meghaladja az elmúlt. év hasonló időszakának exportszállításait. (Folytatjuk, Cikkünk nyomában A karosai kibontakozás Nehéz eszíeisáő Lapunk rendszeres olvasói még bizonyára emlékeznek arra a rendkívüli tantestületi értekezletre, amelyet tavaly szeptember elején a sátoraljaújhelyi járásban, Karcsún hívtak össze Verne Lászlónak, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága titkárának kérésére. Az emlékezetes tanácskozáson — amelyről lapunk 1969. szeptember 14-i, vasárnapi számában: Megbukott egy tantestület c. írásunk számolt be — azokról a problémákról volt szó, amelyek átmenetileg válságba sodorták a karosai tantestület egységét, veszélyeztetve az oktató-nevelő munka feladatainak sikeres megvalósítását. Az értekezleten részt vettek a járás vezetői: ott volt a pedagógus szakszervezet meg vei titkára, és jelen volt Deme László elvtárs is, aki a több órás vita tanulságait összegezve így vélekedett az akkori állapotokról: „Ez a tantestület sajnos. rosszul vizsgázott, mondhatnánk, nagyon fontos tantárgyakból megbukott... Legfőbb ideje, hogy szakítva a hibás gyakorlattal, helyreállítva a valóságos tantestületi egység minden szükséges feltételét, minél előbb, már ebben a tanévben javítóvizsgát tegyen." — Ez volt a helyzet szeptemberben. Mi történt azóta? örömmel számolhatunk be róla. hogy tavaly szeptember óta Karcsún sokminden megváltozott és jó irányba fejlődött, Nem azért, mert az emlékezetes tanácskozás után bármiféle adminisztratív rendszabályra is sor került volna, hanem azért, mert a szeptemberben megbírált tantestület, vezetői és tagjai bátran szembenéztek önmagukkal, megszívlelték az értekezlet tanulságait és késedelem nélkül, elvi követke- —feszéggel láttak hozzá a hibák kijavításéhoz. Ez lényegében sikerült is. Mindenekelőtt megszűnt a kicsinyes személyeskedés, az egymás iránti bizalmatlanság kellemetlen légköre. Következetesebb lett az egyszemélyi felelős vezetés; elvibb és rendszeresebb a választott társadalmi szervek és a szakmai vezetés együttműködése — jobban érvényesül a tantestületi demokrácia. Mindezek következtében lényegében helyreállt a tantestületi egység, az őszinteség, az egymás iránti kölcsönös bizalom és megbecsülés kellemes, alkotó légköre. Levonták a szükséges következtetéseket a járás illetékes szervei is, messzemenően segítve a karcsai tantestület helyes törekvéseit. Erről győződhettünk meg a közelmúltban azon a tanév- záró tantestületi értekezleten, amelyen Koncsár Sándor, az iskola igazgatója számolt be az 1969—70-es tanév munkájáról. Az összefogás eredménye Az előzmények ismeretében bizony, jólesett hallgatni az igazgató beszámolóját, amely összességében feltétlenül az eredményes munka tükre. Még akkor is, ha az értékelés az eredmények mellett kritikával illette a munka fogyatékosságait — habár az egy előretekintő pedagógus kollektívában természetes. Az évközben még előfordult hibáktól függetlenül örömmel hallhattunk az oktató-nevelő munka személyi és tárgyi feltételeinek a korábbinál kedvezőbb alakulásáról; a nevelők nagy többségének, fegyelmezett, áldozatkész iskolai és társadalmi munkájáról; a szakköri munka — különösen a honismereti szakkör — fejlődéséről, szép sikereiről; az iskolai életre előkészítő tevékenység eredményeiről, a tanulók tanulmányi átlagának alakulásáról, ismereteik, jártasságuk, készségbeli fejlettségük, erkölcsi és világnézeti alapozásuk eredményeiről — és az oktató-nevelő munka sok más értékes gyümölcséről, amelyeknek sommás ismertetésére nincs itt lehetőség, de amelyek láthatóan a jogos büszkeség érzésével töltötték el a karcsai pedagógusok szi- vét-lelkét. Elmúlt évi munkájuk elemzése alapján úgy tűnik, jogos a büszkeség. A beszámolót és a hozzászólásokat hallgatva azt sem volt nehéz kitapintani. hogy az iskola minden eredménye az összefogás, a közös felelősséggel és céltudatosan végzett munka gyümölcse. Aztán kissé el is tűnődve az eredményeken, újra és újra ez a következtetés rezonált bennem: óvni, erősíteni kell azt a légkört, amely a sikeres munka nélkülözhetetlen feltétele. Már nem ügy... A tanévzáró tantestületi értekezleten ismét ott láthattuk a járás illetékes vezetőit, akiktől megtudhattuk, a tanév kezdetén ők is levonták a szükséges következtetéseket: egész évben figyelemmel kísérték és segítették a karcsai tantestület munkáját. A tanácskozáson jelenlevő Deme László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára — egyebek közt — a következőket mondotta: — Égy tűnik, az ősszel történtek után mindenki — a járás is — tükörbe nézett... Szívből gratulálok eredményeikhez, számomra c perctől kezdve a karcsai probléma nem létezik. Örülök, hogy ebben a tudatban kívánhatok a karcsai tantestület minden tagjának a nyári hónapokra kellemes pihenést — mondotta a megyei párt- bizottság titkára. * őszinte örömünkre szolgál, hogy alig egy év elteltével a karcsai változásokról tájékoztathatjuk lapunk olvasóit is. bizonyos, hogy 1970 „rendkívülien nehéz esztendő’’ — jelzővel kerül be országunk történetébe. Sokáig emlékezünk majd kritikus heteire, próbatételeire — elsősorban az árvízkárok és az árvizek elleni szinte ember feletti erőket követelő védekezés miatt. Ez az esztendő az egész országnak, az egész népnek nehéz, de a mezőgazdaság helyzete legnehezebb valamennyi ágazat közt, a népgazdaságon belül. És nem is csak az árvízkárok miatt, bár köztudott, hogy azok is nagyok. Megyénk területén, ahol viszonylag „szelíden" vonult le az áradat és nem következtek be gátszakadások — az előzetes számítások szerint —. máris mintegy 350 millió forintnyi közvetlen árvízkárral . számolhatunk a mezőgazdaságban. A vizek miatt több mint 300 millió forint értékű termény — gabonafélék és takarmányok — „kiesik”, nem kerül betakarításra, hiszen a vizes területek nagyobb részét be sem lehetett vetni. Még északon, a hegyvidéken is vannak olyan termelőszövetkezetek, ahol a belvizek miatt jelentős nagyságú termietek szántatlanok és bevetetlenek maradtak. Ezek termésére és hasznára már egyáltalán nem számíthatunk, bár, ha szárazra fordulna az időjárás, sok helyen még lehetne hasznosítani a jelenleg vizes területeket, elsősorban zöldtakarmányok és kertészeti növények termesztésével. Nehéz lesz az aratás is! A várhatóan csapadékos időben. lágy talajon aligha boldogulnak úgy a gépek, mint máskor, és a betakarításra kerülő termények is gazosak lesznek. A tisztítás külön gondot, munkát és költséget okoz majd. bár a terméshozamok gabonákból — az előzetes becslések szerint — nem lesznek alacsonyabbak a tavalyinál. Mindez érthetően — rendkívüli módon megnehezíti a mezőgazdasági üzemek munkáját. Megyénkben azonban jelenleg a temérdek probléma ellenére is az tapasztalható. hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok minden erejükkel küzdenek a munkák elvégzéséért, a napi feladatok és a termelési tervek teljesítéséért. VANNAK AZONBAN olyan jelenségek is, hogy az emberek kisebb része — elsősorban termelőszövetkezetekben — látva a nehéz helyzetet, nem a közös munka elvégzésére, a közös feladatok és tervek teljesítésére törekszik, hanem — a közös rovására is — a szőkébb, háztáji gazdaság biztonságát igyekszik megteremteni. Vannak tehát mulasztások, hanyagságok a vezetők részéről éppen úgy, mint a tsz-tagok részéről. Ez viszont nem lehet természetes... Minél nehezebb az esztendő, a gazdaságok helyzete, annál inkább dolgozni kell. Mégpedig és elsősorban a közöst erősítve, a közöst gyarapítva, hiszen a közös feladatok maradéktalan teljesítése egyben bázisa a tagok megfelelő jövedelmének és a háztáji gazdaságok termelésének is. Ahol a közös feladatokat, termelési terveket teljesítik, ott egészen bizonyosan jó lesz a jövedelem, bármennyire nehéz az esz- tetidö, és a háztáji állatállo- ntány sem marad takarmány nélkül. A tavalyi kiemelkedő mezőgazdasági eredmények megyénkben is meggyorsították a koncentrálást, a termelő- szövetkezetek egyesülését. Az elmúlt egy éven belül ösz- szesen 55 termelőszövetkezet egyesült, vagy csatlakozott szomszédos, általában nagyobb és gazdaságilag erősebb tsz-hez. Az egyesülések mindenütt helyi kezdeményezésre, önkéntesen, a tagok többségének akarata szerint és titkos szavazásokkal mentek végbe. Sehol nem mondhatják azt a tsz-tagok, hogy felülről kezdeményezték, vagy akarták az egyesülést. Most mégis találkozunk olyan jelenségekkel, hogy az egyesült tsz-ekben (általában több község határa tartozik egy gazdasághoz) a jelenleg jobb helyzetben levő községek lakói úgy vélekednek, hogy a másik, az időjárás miatt kedvezőtlen körülmények közé került falu határa (például: árvizes, belvizes terület) miatt az egész közösség bevétele és jövedelme alacsonyabb lesz. Felsősorban olyan községekben tapasztalható ez a hangulat. ahol nincsenek károk, szépek a. vetések, és gazdag termés ígérkezik. AZ TAGADHATATLAN, hogy a károk és a problémák az egyesült tsz-ekben az egész gazdaság, közösség kárai és problémái. Az egyesüléssel a közös sorsot is vállalták, a sikerek és bajok egyenlő viselését. Jó- ban-rosszban együtt kell lenniük, ez minden közösség alaptörvényei közé tartozik. A bajokat együtt kell megszüntetni, vágj' kiheverni, ahogyan mondani szokás. Azok az emberek, akik a károsult területen élnek — nem tehetnek a bajokról, őket éppen úgy sújtja (vagy még jobban) minden, mint a többi tsz-tagot. És meglehet. hogy a jövőben, más időjárási viszonyok közt éppen azok lesznek a gazdagon termő területek, ahol most károk vannak. Az időjárást nem lehet előre kiszámítani, s egyelőre a csapásai ellen sem lehet biztonságosan védekezni. Illetve: lehet. Mégpedig — munkával! Teljes összefogással! Minél nehezebb valamely termelőszövetkezet helyzete, annál fontosabb valamennyi tsz-tag összefogása, hogy a lehető legnagyobb munkaszorgalommal ellensúlyozzák a károkat. Szendrei József AZ MARIS
