Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

M ÉSZAK-WAGYÄRORS2ÄG 4 Vasárnap, 1970. Június 28. Illusztráció Új óvoda epuí Erdőtényén Régi, egészségtelen épü­letben volt sokáig az erdő- bényei óvoda. A község .ve­zetői, a környékbeli üzemek, vállalatok és a hegyközség dolgozói közös elhatározásá­ból az elmúlt esztendőben hozzákezdtek egy új óvoda felépítéséhez. A járási ta­nács is hozzájárult a költ­ségekhez, s így az új léte­sítmény már a legkorszerűbb igényeket is kielégíti. A szép, s valóban nagy ér­tékű társadalmi összefogás eredményeként — jobbára helyi erőből — így több mint kétmillió forint értékű lesz az új épület, amelynek fel­szerelését is teljesen kicse­rélik. A TANÉRT mintegy százezer forint értékben fo­lyamatosan szállít bútorokat és a gyermekek testi neve­léséhez elengedhetetlenül szükséges tornaszereket az erdőbényeieknek. Az óvoda átadására — re­mélik, hogy a szerencsi já­rási költségvetési üzem tart­ja a határidőt — november 7-én kerül sor. Az erdőbé- nyeiek már nagyon várják ezt a napot, hiszen jelenleg egy tanteremben működik az ósoda. MÄTÖ GYUZjA: lepetem a lábam... Megvetem a labam parttalan világban, támaszkodom köre, tenyérnyi időre, vasvirág az arcon, lóidig kell hervadnom, kimert kincseimért kardom kell forgatnom, parttalan világban hittel, lobogásban, rézujjú fiamért kővé lesz a hátam. ■J' —$ rrv (Lcnkey Zoltán rajza) Árvizes fáin, mint fümdíszlet Talán első hallásra meg­hökkent a hír: a Magyar Televízió megvásárolt egy falut. Az egyik árvízsújtotta település olyan károkat szenvedett, hogy már nem érdemes újjáépíteni, s he­lyette a közelében épül fel az új, korszerű falu. A haj­dani község pedig a Magyar Televízió új, nagyszabású produkciójához, a Rózsa Sándorhoz szolgál majd ke­retül, itt fogják elkészíteni azt a jelenetsort, amikor csaknem porig ég egy falu. A tizenkét részes, látványos, s egyben színes változatban is készülő film egyébként nem valami magyar Robin Hood kalandsorozata lesz, hanem Móricz Zsigmond mondanivalóját, gondolatait kívánja a tv-filmsorozat mű­vészi eszközeivel közkincs- csé tenni. Társadalmi rehabilitáció PEDAGÓGIA szemléle­tünk alap­vető törvénye, hogy minden gyermeket nevelhetőnek és oktathatónak tekintünk. Természetes azonban, hogy vannak olyanok, akik köny- nyebben, míg mások nehezeb­ben fogadják be a pedagógus oktató-nevelő tevékenységét. Vannak olyan gyerekek, aki­ket nehezen oktathatónak, ne­hezen nevelhetőnek kell te­kintenünk: ők a kisegítő isko­lák tanulód. A köznyelvben úgy emlegetik őket: a gyógy­pedagógiai iskolák, osztályok tanulói. A velük való foglal­kozás külön tudomány. Senki előtt sem kétséges: azok, akik ezekkel a gyermekekkel fog­lalkoznak, a pedagógushiva­tás legnehezebb részét vállal­ják magukra. Megyénkben három, bentla­kásos otthonnal rendelkező, négy bejárásos kisegítő isko­la és tíz kisegítő osztály mű­ködik. Az ide járó tanulók száma meghaladja az ezer főt. Sokáig — a felszabadulás előtt — úgy tekintették őket, mint a társadalom számára elveszett embereket, s termé- szietesen, így is alakult életük. A mi pedagógiánk, a szocia­lista pedagógia nem ismer, mert nem ismerhet elveszett embert Nem régi bem beszélgettem egy kisegítő iskolai pedagó­gussal. Szakdolgozatát arról írta, hogy a kisegítő iskolát végzettek hogyan illeszked­nek be a társadalomba, mi­képpen találják meg boldo­gulásuk és egyéni boldogsá­guk útját. Hetven, volt kisegí­tő iskolai tanuló útját követte végig. Meglepő eredményre jutott. A hetven közül mind­össze három nem dolgozik. Volt olyan, aki nemcsak hogy a munkában állta meg a helyét, de a közösségi életben is. Az idén végzettek is szép példát mutatnak. Megyénk­ben 82-en végezlek ebben a tanévben a kisegítő osztá­Legyen hírlapolvasó! Aki lépést akar tarta­ni napja­ink lüktető életének esemé­nyeivel, aki tájékozódni sze­ret a tudomány, a technika újabb eredményeiről, aki mindjobban meg akarja is­merni, lehetőleg „napraké­szen”, az őt körülvevő vilá­got, annak számára folyama­tos. mindennapi szükséglet a hírlapok, folyóiratok, szakla­pok olvasása. Minden olvasó nem képes elérni, megvásá­rolni a sokféle 'napilapot és folyóiratot, részben anyagi okok miatt, részben mert sok kiadvány beszerzése az egyénnek nehézségekbe üt­közik. Ezen kívánt segíteni több városban, például Pé­csett, Szombathelyen, Székes- fehérváron, Egerben vagy — hogy közelebbi példát mond­junk —: Leninvárosban a hírlapolvasó létesítése. Eze­ken a helyeken az érdeklődő olvasó mindenkor megtalálja azt a napilap- és folyóirat­választékot, amely olvasási, ismeretszerzési igényeit ki­elégíteni képes. Miskolcon is régen idősze­rűvé vált egy ilyen hírlap- és folyóiratolvasó létrehozá­sa. Megvalósítása végett sok­féle kezdeményezés történt, eddig sajnos, eredménytele­nül. Az anyagi és tárgyi fel­tételek — a helyiség kivéte­lével — adottak. A Szakszer­vezetek Borsod megyei Taná­csának központi könyvtára saját anyagi forrásaiból in­dulásként már mintegy 70 féle napilapot és folyóiratot tud biztosítani, a Nehézipari Műszaki Egyetem központi könyvtára is sokféle szakla­pot és folyóiratot, külföldi kiadványt tud rendelkezésre iyokban. Közülük 14-en ipari tanulóként tanulnak tovább, a többiek pedig segédmun­kásként helyezkednek el. A TITOK NEM titok. Ah­______________ hoz, hogy e zek a gyerekek is megtalál­ják boldogulásukat, a pedagó­gus erőfeszítésére, követelő szeretetére, a társadalom se­gítségére és a családok életé­nek rendezettségére van szükség. S tulajdonképpen itt — a társadalom segítőkészsé­génél — dől el, eredményes volt-e a pedagógiai munka. Az iskolában egymás között vannak. Sajnos azonban, ma is, még elég gyakran tapasz­taljuk a régi szemlélet meg­nyilvánulásait: a normál ál­talános iskolai tanulók olykor otromba megjegyzéseit, a szü­lők szégyenérzetét, a társada­lom egyes tagjainak, „fino­man fogalmazva”, lekezelő bánásmódját. S találkozunk még azzal is, hogy a kisegítő iskola elvégzése után az üze­mek, vállalatok nem szívesen adnak nekik munkát. Szeren­csére, az ellenkezőjét is ész­lelhetjük: szocialista brigá­dok vállalnak védnökséget egy-egy gyerek, osztály felett. S azok, akik sorsa egyenes vágányra futott, akiket meg­tanítottak a képességhez mórt munka szeretetére, a pontos­ságra és a fegyelmezettség­re, akiknek nem „dörgölik” nap mint nap orruk alá, hogy milyen iskolában végeztek, az esetek többségében meg­találják helyüket. Hiszen a társadalomban — szocialista elveink szerint — mindenki aszerint mérettetik meg, ahogyan a rábízott munkát végzi. Ezt a szemléletmódot kell tehát tovább erősíte­nünk. S HA A TÁRSADALMI rehabilitáció lépcsőfokán előbbre jutunk, akkor talán kevesebb lesz az olyan gyer­mekek száma is, akiket szü­leik — éppen a szégyenérzet miatt — erőszakolnak a nor­mál iskolákba. S kevesebb lesz azok száma is, akik el­veszett, „félig felnőttek” lesz­nek. Hiszen a példák bizo­nyítják: sokan nyerik vissza közülük önbizalmukat, sokan vállalkoznak a szakma tanu­lására. A sérüléseket az or­vos, a pedagógus, a szülő és a társadalom segítségével a legtöbb esetben lehet gyó­gyítani. S mi ezt akarjuk. Csutorás Annamária A bocsátani. A korszerű, kultu­rált berendezésre a SZOT 100 ezer forintot biztosít. Biztosítva van a szakképzett könyvtáros is. Olyan elgon­dolás született, hogy megfe­lelő helyiség esetén a hír­lapolvasót összekapcsolják a nyugdíjasok részére létesí­tendő klubbal. A IlfdvitiPff azonban még HciyiSCg hiányzik. Az SZMT központi könyvtára, s a Rónai Sándor Művelődési Központ illetékes szerveknél eljárt megfelelő helyiség ki­utalása végett, és biztosítja a hírlapot vasó szakszerű és korszerű működtetését, hír­lap, folyóirat és kézikönyv ellátását. Szeretnénk hinni, hogy ez az új művelődési in­tézmény mielőbb megkezd­heti munkáját Miskolcon. (ben étiek) Vége az évadnak Csárdáskirálynö fináléja után az 1909—70-es szín. házi évadban utolszor gördül le ma este a Mis­kolci Nemzeti Színház függönye. Tizenegy bér­leti, egy bérleten kívüli bemutató a nagy színházban, két premier az évad teremtette Játékszín dobogóján és tizenötödikként egy alkalmi, ünnepi összeállítás szere­pelt a változatos programban. Az évad munkájának ér­tékelését nagyrészt elvégeztük hetekkel korábban, az utolsó premiert követően a színház igazgatójával foly­tatott beszélgetésünkben. Most csak a pontot tesszük oda magunk is a színházi év végére. Színházunk, az ország legelső állandó kőszínháza a 147. évadát fejezi most be, három év múlva a másfél százados jubileumához érkezik. A felszabadulás óta is huszonötödik évét zárta a színház, hiszen az országban elsőként már 1944. december 24-én megkezdte a sza­baddá tett városban új életét, munkáját. De sorakoztak a most záruló évben más jubileumok is. Húsz év telt el a színház államosítása óta. 1949. szeptemberében húzó­dott fel először az államosított színház függönye Mis­kolcon, hogy megkezdődjék a Moszkvai jellem előadása. Ettől az előadástól a most újra bemutatott Csárdáski- rálynöig produkciók százai keltek életre a színpadon, sikerek és balsikerek váltották egymást. Volt a színház­nak egy olyan korszaka, amikor operatársulattal is ren­delkezett, amikor Kamaraszínháza is volt. s egyszerre több húron játszhatott, több rétűen szolgálhatta a kö­zönség igényeit. Az évad első harmadának végén, decemberben múlt tíz esztendeje, hogy a sok esztendei átépítés után megnyitotta kapuit az újjászületett színház Darvas Jó­zsef Kormos ég című drámájával, hogy korszerű ott­hont nyújtson egy megújhodó színházművészetnek. S végül öt esztendeje volt annak, hogy az egri Gárdonyi Géza Színházzal történt fúzió után a miskolci színház látja el a szomszédos megyeszékhely színházi szolgála­tát is. Mindez eszünkbe kell, hogy jusson, amikor búcsúztat­juk a záruló évadot, s már várakozással tekintünk a né­hány heti szünet után jelentkező új elé. Várjuk az új idényt, várjuk a már ismertetett műsorterv realizálását, várjuk az elkövetkező évektől méltán megkövetelhető előbbrelépést, hogy három év múlva, amikor elérkezik a százötvenedik születésnap, egy jobb, több arcú, az egész országban ismert és elismert szocialista népszín­házát köszönthessünk a jubilánsban. (bm) Ásványbánya Vállalat üze­meinek még nincs olyan átfo­gó hálózata, amely a sokszí­nű közművelődési munkát biztosíthatná, előbbre lendít­hetné. Bányai Pál igazgató az egész országot átfogó érc- és ásványbányászati szakszerve­zeti bizottság kulturális bi­zottságának a vezetője lett, és most a borsodi bányákkal együttműködve szerzett ko­rábbi tapgsztálatait országo­san szeretné gyümölcsöztetni. így jut bizonyos módszertani irányító szerep országos szin­ten Rudabányának. ' Nem könnyű ez a munka, mert na­gyon széteső a terület föld­rajzilag, és ugyancsak széteső munka tekintetében egyaránt, és ez az érdeklődést is meg­osztja. (Ide tartoznak az ösz- szes érc- és ásványbányák a nyugati határszéltől Észak- Magyarországig, a legkülön­bözőbb termékekkel, művelő­dési módokkal, és nagyon megosztott érdeklődésű dol­gozó-gárdával.) A művelődési ház látoga­tott Nemcsak a mellette el­helyezett Országos Érc- és Ásványbányászati Múzeumot keresik fel az arra járó turis­ták és iskolás csoportok (meg­érdemelne ez valami nagyobb hírverést szűkebb pátriánk­ban is!), hanem mind a klub- foglalkozások, mind az egyéb rendezvények eléggé látoga­tottak. A községbeli és kör­nyékbeli lakosságot nem be­folyásolja semmilyen vonat­kozásban, hogy felsőbb irá­nyítás szempontjából másho­vá csatolták az intézményt, a rendezvények kedvéért rend­szeresen eljön. A lakosság megszokta ezt a művelődési házat, s mert a létszámhul­lámzás sem számottevő a vas­ércbányában, a művelődési ház közönsége is nagyrészt stabilnak mondható. Társtaianul, de töretlen len. dülettel dolgozik a rudabá- nyai művelődési ház. Eredmé­nyei nem lebecsülendők. Hát még, ha nem építettek volna közvetlenül a bejárata mellé egy vendéglátóipari kombiná­tot, ami bizony hellyel-közzel ellensúlyozza mindazt, amit a művelődési intézmény a kul­turált életforma népszerüsíté. sében, a műveltséganyag ter­jesztésében elérni kíván, vagy éppen már-már elért. Benedek Miklós vetélkedőn. Igaz, a jutalom sem lebecsülendő, mert az el­ső helyezett brigád tagjai há­zastársaikkal együtt csehszlo­vákiai üdülést nyertek. A szocialista brigádok klub­jának havi kötött foglalkozá­sai érdekes témákat dolgoztak fel. Például a szocialista bri­gádok új kitüntetési rendsze­réről, a szocialista magatar­tás formáiról, a hatvanas évek műszaki, technológiai fejlődé­séről és a hetvenes évek táv­latairól hallottak előadásokat, megemlékeztek természetesen Lenin születésének 100. évfor­dulójáról, a Szőnyi partizán- csoportról, volt baráti talál­kozó más érc- és ásványbá­nyászok szocialista brigádjai­val. A művelődési ház egyéb irányú tevékenységei közül kiemelkedő még a helyi álta­lános iskolával közösen szer­vezett Szülők iskolája sorozat, amely időszerű nevelési témá­kat ölelt fel. Az előadásokat pedagógusok tartották. A mű­velődési ház könyvtárának nagy a forgalma, több fiók- könyvtára is van, új épülete most készül. Otthont nyújt a szocialista brigádok klubján felül az intézmény egy ifjú­sági klubnak, és egy műszaki klubnak, amely a Bányász— Kohász egyesület tagjait tö­möríti. Van négy rendszere­sen működő művészeti cso­port: fúvószenekar, gyermek- kórus, kamarakórus és egy irodalmi színpad, amelynek tagjai időnként színjátszók­ként is dolgoznak. Az irodal­mi színpad a borsodi bányák­tól történt elszakadás óta is rendszeresen és lankadatla­nul dolgozik. A Gvadányi József Művelő­dési Háznak a fentebb már említett szervezeti változtatá­sok során érdekes szerep ju­tott. Ez elsősorban a művelő­dési ház igazgatójához, a jó népművelő munkájáról rég­óta ismert Bányai Pál szemé­lyéhez kapcsolódik. Az orszá­gos vállalathoz, illetve az érc­es ásványbányászok szakszer­vezetéhez tartozás sok szem­pontból jó, de korábban a Borsodi Szénbányákhoz kap­csolódni azért volt jobb, mert közel voltak a hasonló intéz­mények, helyben 'volt való­sággal a tapasztalatcsere és együttműködés sokfajta lehe­tősége. Az Országos Érc- és A Rudabányai Vasércbánya dolgozóinak közművelődési igényeit szolgálni hivatott és a község szülöttének, Gvadá­nyi Józsefnek nevét viselő művelődési ház kicsit magá­nyosan, társtaianul áll a bor­sodi bányavidék hasonló in­tézményei között. Nem is olyan régen még a borsodi bányák jól szervezett műve­lődési hálózatának egyik igen fontos objektumaként műkö­dött, aztán egy szervezeti in­tézkedés elszakította ezt a kapcsolatot, s azóta társtalan. 1965-ben az érc- és ás­ványbányászatot szakszerve- zetileg különválasztották a szénbányászattól, majd jó két évvel ezelőtt különvált az érc­bányászok kulturális tevé­kenysége is. Korábban — mint arról lapunkban több­ször is hírt adtunk — a ruda- bányaiak igen tevékenyen be­kapcsolódtak a központi bor­sodi bányász irodalmi szín­pad munkájába, részt vettek a bányász kulturális szemlé­ken, különböző versenyeken, együtt éltek az érc és a szén kutatói, felszínre hozói. Ez a kapcsolat sajnos, ma nincs. Mi található ma Rudabá- nyán? A Gvadányi József Műve­lődési Ház nagytermében rendszeres a színházi vendég- szereplés, az elmúlt évadban a miskolci színház bérleti rendr n'ben tartott előadáso­kat, az ŐRI műsorokat vi­szont nem nagyon szorgal­mazza a művelődési ház igaz­gatósága. Az elmúlt évben mindössze két könnyűzenei műsort tartottak. Ami a művelődési ház saját szervezésű, érdemi munkáját illeti, az figyelemre méltó, akár társtalannak tekintjük az intézményt, akár nem. Az ismeretterjesztést és az üze­mi oktatást az üzemi szakszer­vezeti bizottsággal közösen szervezték meg, munkásaka­démiai rendszerben három előadássorozatot hallhatnak az érdeklődők. Néhány éve működik o szocialista brigá­dok klubja, s az ismeretter­jesztés valójában órájuk épül. A klubnak havi egy kötött programja van, és hetenként egy szabad klubfoglalkozás. A klub jó munkájának tudható be, hogy a szocialista brigád­tagok igen nagy számban vettek részi a felszabadulási TÁRSTALANUL ltudabánya, Gvadányi József Művelődési Máz, 1970. június

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom