Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

I«

wnsm

Csütörtök, 1970. június 25.

Kádár lános elvtárs beszéde

lines béke Koreában

H

úsz esztendővel ezelőtt, 1950. június 25-ének hajnalán a 38. szélességi fok teljes hosszában megdördültek az ágyúk: rohamra indultak Dél-Ko- rea felől az agressziós csapatok a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság meghódítására. Megkezdődött a második világháború utáni időszak egyik legvéresebb háborúja, a világimperializmus nagy kísérlete a történelem visszaforgatására. Az első hullámban Washington su- galmazására — csak a dél-koreai csapatok indítottak támadást. Mintegy jeladásra, azonnal működésbe lendült az imperializmus teljes agressziós gépezete: az ENSZ nevében, törvénytelen módon szentesített határozattal 16 kapitalista ország küldte el katonáit a népi Korea leigázására. A koreaiakra a háború mérhetetlen szenvedést zúdított: száz- és százezrek pusztultak el, városok dőltek romba, milliók váltak hajléktalanokká. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén hatszázezer lakóházat, ötezer iskolát, ezer kórházat, 8700 ipari létesítményt romboltak le a támadók. A hivatalos washingtoni indok így hangzott: „Meg kell állítani a kommunizmus előretörését”. A valóságos cél pedig az volt, hogy a népellenes és elnyomó Li Szín Man-rendszert, és ami vele egyet jelentett: az Egyesült Államok katonai hatalmát előbbre vigyék a 38. szélességi foktól a népi Koreát Kínától elválasztó Jalu folyóig, vagy, ha lehet, azon túl is.

A háború azonban, amelyet húsz esztendeje robbantottak ki a KNDK ellen, nem hozott győzelmet az agresszo- roknak: a támadók céljaikból semmit sem tudtak megvalósítani. Minden erőfeszítésük megtört Észak-Korea népének hősiességén, s a szocializmus erőinek nemzetközi szolidaritásán, összefogásán. Egyetlen négyzetméternyi területet sem nyerhettek. A realitások kényszerítették ki á fegyverszünet megkötését 1953. július 27-én, ott, a híressé vált panmindzsoni sátorban.

Nemsokára már annak is tizenhét esztendeje lesz, hogy a fegyverszünetet aláírták, de ennek ellenére ma sem honol béke Koreában. A demarkációs vonal által kettévágott panmindzsoni tárgyalóasztalnál állandóan szó esik a dél-koreai provokációkról, fegyveres kihívásokról.

Az állandó fenyegetettség légköre természetszerűleg lassítja a KNDK fejlődését. Ennek ellenére bámulatos eredményeket értek el. Az ország a Távol-Keleten, Japán után a második helyre küzdötte fel magát az egy főre eső ipari termelés és az életszínvonal tekintetében. A KNDK népe szilárdan tartja magát álláspontjához, hogy amíg kettészakított hazáját nem egyesíti, nem hajtotta végre a nemzeti felszabadítás forradalmi feladatát. A KNDK az elmúlt esztendőkben azzal is nagy tiszteletet vívott ki, hogy sorozatos kezdeményezéseket és javaslatokat tett Szöulnak a két Korea békés egyesítésének előmozdítására. E javaslatok szilárd alapja az a követelés, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki Dél-Koreából.

A koreai nép — s ez nyilvánvaló — csakis akkor fejezheti ki akaratát, ha az amerikai megszállók eltávoznak Del-Koreábol.

Már tál vagyunk a közvetlen árvízveszélyen

(Folytatás az 1. oldalról)

A látogatás befejeztével Kádár János összegezte Csongrád megyében, illetve Szegeden szerzett tapasztalatait. Elöljáróban szólt arról a fejlődésről, amit Csongrád megyében értek el.

A továbbiakban a párt első titkára arról beszélt, hogy az árvíz nagyon súlyosan érinti Csongrád megyét, s a Tisza és mellékfolyóinak magas vízállása még most is nagy gondot okoz. Reméljük — tette hozzá —, hogy a védekezés utolsó szakaszához értünk. De éppen most azt kell kérnem, semmi szín alatt ne lankadjon az éberség, a készenlét, mert ahogyan a vízügyi szakemberek már többször is kifejtették, a gátak ellenállóképessége fokozatosan csökken.

— Elismerésre méltó a veszélyeztetett vidékek lakosságának példamutató, fegyelmezett magatartása

— folytatta Kádár János — az, ahogyan az emberek igyekeznek bajba jutott társaikon segíteni. Szép tanúsága ez népünk öntudatának, emberiességének, szolidaritásának, közösségi érzésének, ami itt, Csongrád megyében a megpróbáltatás napjaiban megkapó erővel mutatkozott meg.

Kitért Kádár elvtárs arra. hogy immár mintegy másfél hónapja az egész ország közvéleményét foglalkoztatja az árvíz, mint mondta, a súlyos természeti csapás nagy próbatétel számunkra. A Tisza és mellékfolyóinak példátlan áradásszintje meghaladja a mintegy száz esztendő óta; följegyzett legmagasabb vízállást, s a veszély elhárítása súlyos terheket ró a vezető, irányító szervekre és a lakosságra egyaránt.

Mindvégig egység, összhang, szervezettség és céltudatosság jellemezte az árvíz elleni védekezésben részt vevő valamennyi vezető szerv, szervezet, valamint a lakosság munkáját.

A párt Központi Bizottsága, a kormány, a központi szervek állandóan figyelemmel kísérték az árvízzel kapcsolatos fejleményeket, megtették a szükséges központi intézkedéseket.

A legnagyobb elismerés hangján szólt Kádár elvtárs az Országos Vízügyi Hivatal szerveinek tevékenységéről, a polgári hatóságok dolgozóinak, valamint a honvédség, a karhatalom, a munkásőrség és más szervek segítőkész közreműködéséről, helytállásáról.

— Külön szeretnék szólni — folytatta — a segítségről, amelyet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok nyújtottak.

A kritikus napokban a felső-tiszai gátszakadás színhelyén, továbbá Makónál a legsúlyosabb helyzetben adták újabb tanúbizonyságát a népeinket összekötő testvéri barátságnak.

Remélhetőleg a közvetlen védelmi munka vége leié járunk. s ha különlegesen rossz időjárás nem következik be, egy hét múlva túl lehetünk a nehezén — legalábbis, ami a közvetlen védekezést illeti. Mert ezután az árvíz elleni harc hosszabb szakasza, a helyreállítás következik, amikor a károkat, a rombolás nyomait kell eltüntetnünk, s az országnak segítséget kell nyújtania az árvíz során kárt szenvedett családoknak, személyeknek. E kötelezettségnek maradéktalanul eleget kell tenni, a végrehajtása azonban természetesen hosszabb időt igényel.

— Az árvíz okozta bajok leküzdésének van még ~gy szakasza, amit talán a pótlás munkájának nevezhetnénk. Az ár ugyanis az ország igen jelentős területén nagymértékben zavarta a munka normális menetét, s az az erőfeszítés és munka, amit a veszély elhárítására kellett fordítani, kiesett az ipari, mezőgazdasági termelésből. Ezt valahogyan pótolnunk kell.

Ezzel kapcsolatban megemlítette Kádár János, sokakban felmerül a kérdés, hogyan fogunk megbirkózni az árvíz okozta nehézségekkel. miként tudjuk pótolni a bekövetkezett károkat. s hogy mindez nem veszélyezteti-e a további munkát, népünk életkörülményeit?

— Meggyőződésem — folytatta —, hogy ha változatlanul megőrizzük ezt az egységet, összeforrottságot, ami az utóbbi időszakban a vezető szervek és a tömegek magatartását egyaránt jellemezték, s ha ez. az összefogás megnyilvánul majd a helyreállításban és az árvíz okozta veszteségek pótlása során is, akkor minden bizonnyal leküzdjük a nem várt nehézségeket, s töretlenül megvalósíthatjuk kidolgozott közép- és hosszú távú terveinket. Jelenleg a simítások, az elemzés, a tervezés fázisában tartunk, komolyabb akciók vannak kibontakozóban, sőt a helyre- állítási munka is megkezdődött. Megmozdult az ország lakossága, széles körben bontakozott ki az adakozás, a segítségnyújtás. 1

Ha egyáltalán rangsorolni lehet, ezen akciók közül a legfontosabb, s mindenképpen

a legnagyobb jelentőségű az az egyre szélesedő mozgalom, amely a nemzeti jövedelem termelésének egyszázalékos növelését kívánja elősegíteni az egész népgazdaságban.

Olyan erőforrás ez, amelynek birtokában jobban, hatékonyabban tudja a kormányzat, az ország vezetése

az árvíz okozta nehézségeket leküzdeni.

A párt első titkára a Csongrád megyei tapasztalatok alapján megállapította: az árvízzel és a helyreállítással kapcsolatos gondok a megyében sem vonják el a lakosság és a vezetők figyelmét a további teendőkről, a fejlesztés feladatairól. Hangoztatta, hogy a párt Központi Bizottsága, a kormányzat maga is behatóan foglalkozik a jövő tennivalóival. Rövidesen végleges formát ölt új ötéves tervünk;

a párt X. kongresszusára készülődik. Ez a kongresszus mintegy foglalata, kerete annak a nagy munkának, amelyben nemcsak a kommunisták, hanem egész népünk érdekelt:

mérlegre tesszük az utóbbi évek munkáját, megvizsgáljuk helyzetünket, megkeressük azokat a lehetőségeket, amelyek társadalmunk szocialista fejlődéséhez, népünk életének további javításához megfelelő alapot biztosítanak. Szilárd meggyőződésem, hogy messze előretekintő terveinket értelmesen, célszerűen ki tudjuk dolgozni, s valóra is váltjuk, még ha olyan nehézség merül is fel a munka során, mint a mostani árvíz. A párt és a nép egyesített ereje legyőzi a nehézségeket!

Szerdán tovább javult a helyzet a Tisza és a Bodrog gátjain. Az apadás a legtöbb folyószakaszon egyre jelentősebb. A Tisza Tokajnál

például 24 óra alatt újabb 73, Polgárnál 53, a Bodrog Sárospataknál 58 centimétert apadt. Tiszafüred térségében azonban még csak igen lassú az apadás. Itt 24 óra alatt mindössze 7 centiméterrel csökkent a vízmagasság. A Tisza legtöbb borsodi védelmi szakaszán már másod-, vagy első fokúra csökkenthették az árvízvédelmi készültséget. Csupán a Tiszavalk alatti gátakon van harmadfokú készültség. A közvetlen árvízveszély Borsodban már mindenütt elmúlt. A vízügyi dolgozóknak azonban a levonuló árhullám is nagyon sok munkát ad. Az elmúlt 24 órában még mindig több, mint kétezren tevékenykedtek a gátakon.

Az újabb felhőszakadások, záporok főleg a belvizes öb- lözetekben szaporították a már szűnőben levő gondokat. A Taktaközben az elmúlt 24 órában például 29 milliméteres csapadékot mértek. Az esőzés tovább „hizlalta” az itt még amúgy is nagy kiterjedésű belvízelöntéseket. A szivattyútelepek és a hordozható szivattyúk éjjel-nappal üzemelnek, > s percenként csaknem 1400 köbméter vizet emelnek át a folyókba.

Oubcek már nem nagykövet

Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke felmentette Alexander Dubeeket Csehszlovákia törökországi nagykövetének tisztségéből, más munkakörbe történő kineve- i zésével kapcsolatban.

rSzerdán Nimeri vezérőrnagy látogatást tett a győri Rába Vagon- és Gépgyárban. Ütjára elkísérte Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke.

/

Irta: Andrzej Zbych

22.

Kloss az ablaknál foglalt helyet. Ösztönösen felnyitotta a dominós dobozt, s játszadozott a kockákkal. Nem tudott dominózni, hát mint a gyermek, házat épített a Ids lapocskákból.

Liza néhány perc múlva asztalához lépett:

— Köszönöm a figyelmességét, és szeretném törleszteni az adósságomat — mondta kihívó mosollyal, s rögtön el is fogadta a felkínált ülőhelyet.

— Szeretném, ha néhány percre még adósomnak tudhatnám — felelte Kloss, majd merész ostrommal folytatta. — A hitelező ugyanis rendelkezik bizonyos jogokkal adósa felett.

— ön egyenesen a frontról jött, főhadnagy úr? — nézett rá a lány.

— Miből gondolja?

— Veszélyesen bátor támadásba lendült.

A magakelletően mosolygó lányt nézve Kloss orra gondolt, hogy váratlanul jól mennek a doh;

gok. Ebből pedig vagy azt a következtetést kell levonnia, hogy még mindig csinosnak tartják a nők, vagy azt, hogy Liza már megkapta róla a személyleírást, s akkor azt csakis az Augusztin templomban tett látogatása után juttathatták el a lányhoz.

Konyakot ajánlott fel, s a lány beleegyezően bólintott.

— Fogadni mernék, hogy egyenesen a frontról érkezett, főhadnagy — mondta ismét a lány.

Kloss gyorsan rendezte gondolatait. Igaz, régen flörtölt már, de a társalgás könnyű fecsegésnek ígérkezett, hát belement.

— Igen, közvetlenül a frontról — mondta. — De tényleg, miből találta ki?

— Egyszerű volt. Csakis a frontról érkezettek cserélik be ilyen könnyen élelmiszerjegyeiket konyakra.

— A legjobb lehetőség megszabadulni a jegyektől ez a kis kávézó — mondta Kloss —. végtére is odakint az ember, csak erről ábrándozik ...

— Miről? — kérdezte Liza.

— Arról, hogy távol a pokoltól, egy angyal társaságában, nyugodt körülmények között elfogyaszthassunk egy konyakot.

— Csak erről? — vonta fel szemöldökét a lány.

— Nemcsak erről — mondta Kloss, de közben a felszolgálólány megérkezett, s letette a konyakot és a kávét. Amikor a dominókhoz nyúlt, Kloss megkérte, hagyja azt is az asztalon. Közben észrevette, hogy a lány vizsgálódva figyeli őt. Kloss azt is észrevette, hogy a lány kacérsága csak álarc, s amint nézte Lizát, egyre jobban tetszett neki. De tudta, hogy semmi olyasmibe nem mehet most bele, ami megnehezítheti a játszmát.

— Szintén dominózik? — kérdezte Liza

— Szintén? És ki még? — majd gúnyoros mosollyal hozzátette: — De ne is mondjon semmit. Engedje meg, hogy én találjam ki, ki dominózik még. Jegyese, aki Líbiában küzd a Birodalomért.

— Víz, víz — nevetett Liza.

— Kedvese, aki Görögországban tigrisként harcolt, s aki ma egyedül tartja sakkban egész Oroszországot.

— Még mindig víz — kuncogott a lány.

— Értem. Tehát aki dominózik, az nem harcol sehok Lehorgonyzótt itt, a maga szoknyája

mellett, s dominóvariánsokkal gazdagítja a szak- irodalmat. Közben pedig magának kell vele lejátszani a legújabb trükköket.

— Érdekes ember maga — mondta most már komoly arccal a lány •—,de bocsásson meg, még nem is ismerjük egymást.

— Nem vagyok annyira érdekes, mint inkább őszinte — pattant fel Kloss, összekoccantotta csizmája sarkát, s bemutatkozott: Hans Kloss.

— Liza Schmidt vagyok. Barátaim Csak Lizának hívnak.

— Nekem tehát Liza vagy, kedves — mondta Kloss, tegezésre fordítva a szót, s megsimogatta a lány karját.

— Már megint rohamozol, Hans — mondta Liza, s közelebb húzta a széket a másikhoz, — Harciasán, de ellenállhatatlanul támadsz.

— Akárcsak dominóvitézed — mondta Kloss, s ez valóban támadás volt már.

— Ne butáskodj — simult hozzá a lány. — Fél órája sincs, hogy ismerjük egymást, s máris féltékeny vagy? A dominót csak azért kérdeztem, mert a legtöbbje, aki ide jár, öreg nyugdíjas, s folyton csak dominóznak. öreg tisztviselők, akik tanácsos úrnak szólíttatják magukat, idős tanárok, akiket professzornak titulálnak.

— A dominó is harc — mondta Kloss —, s ha alaposabban megnézed azokat az öregeket, rájössz, hogy életre-halálra harcolnak...

A lány kutató tekintettel nézett rá. Kloss folytatta:

— Az élet önmagában harc, Liza. Ezek az öregek beülnek ide, a kávézóba, s harcolnak. Pontosan olyan esélyük van, mint aki fegyverrel áll ki a viadalra. Fogják a kis téglalapokat, vizsgálják a másik arcát, s aztán egyszerre kivágják az ötöst. S ha valaki üreset húz...

— Nagyszerű. Egy wehrmachtos főhadnagy a dominó filozófiájáról! — mondta a lány, s mintha parányi gúny csendült volna ki hangjából.

— ... és akkor mindent elvesztett — mondta Kloss. — Mert itt életre-halálra megy a harc.

— Miről beszélsz? — döbbent meg a lány.

— A dominóról, kedves — nevetett fel Kloss, felemelte a poharat: Egészségedre!

— Nem szeretnék ellenfeled lenni a dominóban — mondta a lány, s koccintott.

tüolytatjuh)