Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Vasárnap, 1970. június 21, ÉSZAK-MAGYARGüSZÁG 11 Intés és figyelmeztetés A minisztérium bcrei ellenőrizték, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a rendeltetésüknek megfelelően használják-e az állami támogatással épített állattenyésztési létesítményeket: istállókat, gazdasági épületeket. A vizsgálat némely helyen meglepetést okozott. Kiderült ugyanis, hogy a nagy összeggel megépített istállókban nem állatokat tartottak, hanem azokban ideiglenes raktárt, irodahelyiséget stb. alakítottak ki. Természetes, hogy ezekkel a termelőszövetkezetekkel visszafizettetik az állami támogatás teljes összegét. Bács megyében eddig ösz- szesen 1,6 millió forintot téríttettek vissza a közös gazdaságokkal. A dunaföldvári termelőszövetkezet például üzlethelyiségnek használta az egyébként korszerű, de eredetileg állattartás céljára épített csarnokot. Tolna megyében is találkoztak rendellenességgel. Többek között egy nagyobb borjúnevelő épületben nem állatokat, hanem gépeket találtait az ellenőrök. Az állami támogatással istállónak épített csarnokot ugyanis — műhelynek használtált. Egy Csongrád megyei tsz-ben az ötven férőhelyes növendékmarha-is- tálló építéséhez adott állami támogatást vonták meg, mert bár az épületben állatokat tartottak, de nem növendékmarhát, hanem — kosokat. Az állami támogatást csak arra a célra szabad felhasználni, amire adják. Éppen azért segíti az állam anyagi eszközökkel is a termelőszövetkezeteket a szarvasmarhatenyésztés feltételeinek megteremtésében, hogy előbbre jussunk ebben a fontos, az egész népgazdaságot érintő kérdésben. Több nagy értékű létesítmény épül, vagy épült állami támogatással Borsod megyében is. Nem vagyunk azonban bizonyosak abban, ha a minisztérium ellenőrei mindenütt alaposan körülnéznének, nálunk is mindent rendben találnának... Itt most nem arról van szó, hogy a termelőszövetkezeteknek nincs szükségük modem gépműhelyekre, raktárhelyiségekre stb. Meg van a módja annak is, hogy ezeket felépítsék. De a szarvasmarha- és növendékistállók építésére megszavazott összeg egy határozott célt szolgál: abban a hiszemben folyósítják a bankok, hogy a befektetett összeg rövidesen a több húsban és tejtermékben realizálódik. A statisztika adatai szerint már megyénkből is több Írást, tejterméket, növendékállatot stb. kellett volna értékesíteni, mint amennyiről valójában tudunk, hiszen az állami támogatás mértéke nálunk is nagy összegeket tesz ki. Ezen azonban most már nem csodálkozhatunk, hiszen ahogy Bács, Tolna, Csongrád és Baranya megyékben ezt több helyen is tapasztalták, minden bizonynyal Borsodban is találnánk termelőszövetkezeteket, ahol a szarvasmarha-istállókban — gépek zúgnak ... A megyei tanács ^ rási tanácsaink annak idején alaposan meggondolták, hogy mely termelőszövetkezeteket részesítsék ebben a támogatásos rendszerben. Mindenek előtt az adottságokat vették figyelembe, hogy ahová a pénzt adják, van-e lehetőség a több szarvasmarhatartásra, van-e elegendő takarmánybázis, hozzáértés, az állami támogatás mellett van-e a termelőszövetkezetnek saját anyagi eszköze is az új létesítmények megépítésére. Ahol tehát az ily módon kapott összegből épített istállót más célra használják, nemcsak a megyei és járási tanácsok jóhiszeműségével élnek vissza, hanem végső soron a rendeletet is kijátsszák. Ügy véljük, nem árt tanulni a mások példájából. Az állam utánanéz a pénzének, s ahol azt tapasztalja, hogy rosszul sáfárkodtak vele, visszaveszi. Szeretnék hinni, hogy megyénkben, ahol tar- 'tani kell az ellenőrzéstől, megteszik a szükséges intézkedéseket addig, amíg nem késő... Onodvári Miklós Kerítés az ágy előtt arátom felesége, noha éppen elsőszülött gyermekét várja, angyali naivitással rendelkezik. Két hetet töltöttünk együtt a Balatonon, ahol három testvér- vállalat üdülői között egy kerítés húzódik. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért, hiszen az épületek lakói ke- resztül-kasul járhatják a területet, napozhatnak, fürdőz- hetnek ott, ahol kedvük tartja. Különösen nem is csodálkoztam, amikor István barátom neje, Marika így szólt: — Mondd István, minek ez a kerítés itten? Barátom komoly érdemeket szerzett már számos területen. Akadémikus vitákat folytatott több kutatóintézet vezetőjével, számos főszerkesztővel, de erre a kérdésre csak annyit tudott válaszolni. hogy azért, mert azt oda építették. Marika láthatóan egy pillanatra megnyugodott, de csak egy pillanatra, aztán ■újra megkérdezte: — Miért építették oda? Barátom elvörösödött. — Ne izgasd magad, Marika — mondtam én higgadtan, nagy bölcsességgel majd mi eladjuk. _jó — mondta ö belenyugodva, s mi ezután nap, mint nap, feleségeinket egymásra hagyva, fáradságot «ein kímélve jártunk ki az ü dülőből, hogy túladjunk a felesleges kerítésen. A várható jó vásár reményében az áldomást mindig előre megittuk. Tartott ez addig, míg egyik este hazatérve, legnagyobb meglepetésemre, lécekből és kórókból alkalmilag összetákolt■ kerítést nem találtam az ágyunk elölt. Őszintén meglepődtem. Kérdeztem is a feleségemtől arkangyali naivitással: — Mondd, drágám, minek itt ez a kerítés? Nem aludt a drága, csak úgy telt. Rám meresztette nagy kék szemeit, s egyértelműen, nagyon komolyan azt válaszolta: — Azért, hogyha eladtátok azt a másikat, próbáljátok meg eladni ezt is. Időtök van, nem? Másnap reggel úgy találkoztam Istvánnal, hogy az enyémhez hasonló kerítést cipelt. — Te. öregem, az a gyanúm, hogy kénytelenek leszünk kerítéseladási szándékunkkal felhagyni — mondtam neki nevetve. csak bólintott nagy szomorúan, és később azt mondta: — Igazad van, öregem, még hátra van egy hét, és az ember mégsem takarózhat a. szőnyeggel. Cscngeri Ervin Rióba, vagy Rómába kerül-e a Rimet-kupa? Ma lesz a VB-döntő A rohamok ellenére is... Herr er a megjósolta — Relé viszont óvatos Sátoraljaújhelyi Spartacus— Vasas Izzó 1:1 (1:1) Sátoraljaújhely, 400 néző. Vezette: Dezső. Ma eldől, ki nyeri az 1970. évi labdarúgó világbajnokságot. Bái-melyik együttes is első tagja: Tostao. győz, immár örökre birtokába kerül a világ egyik legértékesebb sport-trófeája, a több mint egykilogrammos arany Rimet-kupa, hiszen Brazília és Olaszország is kétszer volt már világbajnok. A közvélemény szerte a világon nagyszerű mérkőzést remél. Egy azonban biztos. bármit hoz is a döntő, a labdarúgás ismét milliókat hódított meg. Miskolcon csakúgy, mint Rió de Janeiróban, vagy bármelyik olasz faluban, folyik a találgatás, a latolgatás: ki nyer ma? Fogas kérdés megjósolni az idei világbajnokot, hiszen mindkét csapat nagyszerű erényekkel rendelkezik, nem véletlenül jutott a döntőbe. H. Herrera. aki jelenleg az AS Róma edzője. már a csoportbeosztások után kijelentette, hogy Olaszország lesz a világbajnok. A neves labdarúgó szakember arra alapozza véleményét, hogy az azzúriaknak két csapatra való klasszisjátékosa van. A „fekete gyöngyszem’’. azaz Pelé már óvatosabban nyilatkozott, s éppen a magyarokra hivatkozott: „Az esélyes kétszer is elbukott a döntőben, így 1950-ben Brazília Uruguay ellen, s 1954-ben Magyarország az NSZK ellen.’’ Ma valószínűleg, minden azon dől el. hogy az olaszok miként tudják semlegesíteni a brazilok „gözhenger-hármasát” : Belét, Tostaot és Jairt. Főképpen a Facchetii—• Jair párharc ígérkezik érdekesnek, s ha az olaszok világválogatottja csak annyira lesz képes, mint Graboioski és Libuda ellen, el is dőlhet a találkozó. A brazilok mellett szól. hogy kevésbé fáradtak, mint ellenfelük, hiszen Brazília nem erőltette meg magát Uruguay elleír az elődöntőben. Az olaszok felé viszont az billenti a mérleget, hogy megnövekedett az önbizalmuk A „fekeíc gyöngyszem”, azaz Pelé. az NSZK feletti győzelemmel, s nagyszerű sorozat után is állnak, hiszen négy év alatt 20 nemzetközi mérkőzést játszottak, s csak egyszer szenvedtek vereséget (1968-ban Bulgáriától). A mi véleményünk szerint DöiBÍetleai Ózdon Ózdi Kohász—BKV Előre 1:1 (1:0) Ózd, 1500 néző. Vezette: Sós G. Ózd: Csank (7) — Rási (7), Murányi (9), Várkonyi (7), Abnczky (5). Machai (5), Do- lezsál (6), Szendrei (5), Sutler (6), Fükö (6), Váradi (6) (Bársony, 76. perc). Edző: Dobó Zoltán. A vendégek kezdtek jobban, de a 10. percben Ro- thcrmel Szendrei lábáról vette le a labdáit. Ettől kezdve többel, de erőtlenül támadott a Kohász. Unalmas, széteső játék jellemezte a találkozót. A 33. percben Szendrei szerezte meg a vezetést, 1:0, Fordulás után Abuczky hat méterről lőhetett volna, de visszagurútott — az ellenfélnek. Vérszemet kapott a vendégcsapat. Kovács lövése még elkerülte az ózdi kaput, de egy perccel később Machai hibájából közelről egyenlített (1:1). * Ikarus—Leninvárosi MTK 3:0 (2:0) Mátyásföld, 400 néző, vezette: Félix. LMTK: Varga (Dohány) — Bakos, Homródi, Kecske (Koleszár), Breuer, Tóth, Guides, Haisz, Zumpf, Bodzsár, Frits. Edző: Bán Nándor. Nagyon jó iramú mérkőzést vívott a két csapat. A végig nyugodtabban játszó hazaiak megérdemelték a győzelmet, mert a kapu elölt is határozottabbak voltak. Az LMTK a mezőnyben teljesen egyenrangú ellenfél volt. A 75. percben Bodzsárt reklamálásért kiállította a j ették vezető. Góllövők: Vajda (2) és Rostás. Jók: Homródi, Breuer, Tóth és Haisz. Rendkívül nagy csalódást keltett Ózdon a két csapat találkozója. Minden iram és színvonal nélkül csapkodó játékot láthatott, a közönség. V. Z. Először azt hittem, rossz helyen járok, esetleg tévesen közölték a mérkőzés kezdési időpontját, Aztán az ismerős köi'nyezet, no meg a nézőtéren „tolongó” 10—15 ember látványa meggyőzött arról, hogy mégiscsak Sa jósként Péteren, a Borsodi Bányász villanyfényes kézilabdapályáján vagyok. Aztán megjelentek a játékosok is. Az ellenfél, a Szombathelyi Savaria piros trikós lányai. A hazaiak viszont sehol! Talán rejtekhelyen tartózkodnak — töprengtem magamban —, esetleg máshol melegítenek be?... Á választ röviddel a kezdési időpont előtt, a sportkör főtitkára. Mező Jenő adta meg. — Most gyülekeznek a lányok az öltözőben. Vannak már vagy négyen! És mielőtt a további kérdések elhangzottak volna, már dolgára is sietett. Némi várakozás után aztán megjelent a csapat is, majd elkezdődött a mérkőzés. Az ismeretlen szemlélő a játék láttán biztosan azt mondta volna: „Ez igen! A vendégek hangosan vitatkoznak egymással az elrontott akciók után, a Bányász-lányok viszont fogcsikorgatva, szó nélkül küzdenek. Nem fecsérlik erejüket a felesleges beszéddel." Valóban nem szóltak egész mérkőzés alatt egy árva szót sem. Pedig sem némasági fogadalmat nem tettek, sem a játékra nem összpontosítottak túlzottan. Egyszerűen Brazília annyival jobb. liogy a pályán nincsenek benne „sztárok”. Pele ugyanúgy „hajt”, mint a többiek, Jair akkor is hasznos, ha nem lő gólt. Az olasz együttesA legeredményesebb „gőzhenger”: Jair. S. Spartacus: Vakles (6) — Suszterics (7), Lengyel (6), Noszáj (7), Szűcs (6). Perecsi (6), Kovács (7), Telenkó (7), Csabai (S), Szepesi (8) (Sára, 6), Bányász (6), (Dutkievics. 6). Rengeteget támadott az első félidőben a hazai csapat. Jellemző, hogy 10:2 voll a szögletarány javára. A 19. percben Sövegjártú lőtt a felső sarokba, 0:1. Tovább rohamozott a Spartacus, míg végre, a 38. percben Noszáj a hálóba lőtt, 1:1. A második félidő kiegyenlített játékot ‘hozott. Az eredmény a Spartacus ügyetlen csatár játéka miatt, igazságos. ben viszont néhány csatár csak álldogál, amikor az ellenfél támad. A két védelem közül az olasz a jobbik, akárcsak a kapusok közül. Azonban hiába állítanánk a labdarúgókat egyenként mérlegre, nem lehetne megjósolni, hogy Olaszország, vagy Brazília diadalmaskodik-e. Ny. P. vízisí-bemutató Vízisí-bemutatót rendeznek ma, vasárnap délben a miskolciak kedvelt kirándulóhelyén, a Mályi-tavon. 20 perces, látványos bemutatójában a kassai vasgyárak sportkörének kiváló versenyzője, Jozef Varga felvonultatja a vízisí-sport minden szépségét. Ma: VB-döntő. A két kapitány: Facclictti (olasz, balról) és Carlos Alberto (brazil). A háttérben a mérkőzés színhelye, a mexikóvárosi Azték-stadion. Árnyék a csapaton „haragszomrádot” játszottak egymással! A vesztes csata után, a sportköri irodában aztán fény derült a dolgokra. Mező Jenő főtitkár és Héresz Dezső edző ki sem fogyott a panaszból. — Nem mertük a mérkőzést meghirdetni sem — utalt a főtitkár a meglepően kevés nézőre —. mert úgy volt, hogy nem tudunk kiállni! Fél órával a kezdés előtt még csak négyen voltak az öltözőben. — Hasonló a helyzet az edzéseken is — veszi át a szót az edző —. immár egy hónapja! Szomorú ezeket hallani egy NB I. B-s együttes vezetőitől! Különösen akkor tűnnek hihetetlennek az elhangzottak, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy kiesőzónában tanyázó csapatról van szó. Sőt...! Igaz, az utolsó négy mérkőzésüket elvesztették, de hát miért? — Nem az ellenfelek voltak jobbak — adja a magyarázatot a főtitkár —. hanem a széthúzás, a marakodás verte meg a csapatot. Olyan áldatlan állapot van most nálunk. amilyenre még nem volt példa sportkörünk életében! Nem a felkészülésre és a játékra összpontosítanak a lányok, hanem azt figyelik: ki, és miért hiányzik az edzésről, milyen kedvezményben részesül a másik, miről beszélget a, társ a vezetőkkel... és igy tovább. — Ezeknek a következménye aztán — egészíti ki a főtitkár szavait az edző —. hogy sorozatban veszítjük cl a mérkőzéseket. Persze, nemcsak a hiányos erőnlét miatt, hanem a feszült légkör következtében is. Csak egy példa: a 4 vesztes mérkőzésünkön 14 (!) büntetőt hagytunk ki. Ha ezeknek csak a felét bedobják a lányok, most a második helyen állunk! Nem is tudóin, mi lesz így velünk, hiszen három részre szakadt a csapat. Egység nélkül pedig... És keserűen legyint. Érthetetlen ez az átlapol, hiszen eddig a csapaton belül uralkodó kitűnő közösségi szellem, a családias vonások jellemezték az együttest, s hozták a jó eredményeket. Az „egy mindenkiért ” elv uralkodott. És most árnyék borult a szakosztályra. Mert hová lett mindez egy hónap alatt? Miért, honnét indultak ki az ellentétek? Ki, vagy kik a mé- regkeverők? Mi a megoldás? Ezekre a kérdésekre addig kell választ találniuk a vezetőknek, amíg nem késő. Monostori Gyula
