Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

Vasárnap, 1970. június 21, ÉSZAK-MAGYARGüSZÁG 11 Intés és figyelmeztetés A minisztérium bcrei ellenőrizték, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a rendeltetésüknek megfele­lően használják-e az állami támogatással épített állatte­nyésztési létesítményeket: is­tállókat, gazdasági épülete­ket. A vizsgálat némely helyen meglepetést okozott. Kide­rült ugyanis, hogy a nagy összeggel megépített istállók­ban nem állatokat tartottak, hanem azokban ideiglenes raktárt, irodahelyiséget stb. alakítottak ki. Természetes, hogy ezekkel a termelőszö­vetkezetekkel visszafizettetik az állami támogatás teljes összegét. Bács megyében eddig ösz- szesen 1,6 millió forintot té­ríttettek vissza a közös gaz­daságokkal. A dunaföldvári termelőszövetkezet például üzlethelyiségnek használta az egyébként korszerű, de ere­detileg állattartás céljára épített csarnokot. Tolna me­gyében is találkoztak rend­ellenességgel. Többek között egy nagyobb borjúnevelő épületben nem állatokat, ha­nem gépeket találtait az el­lenőrök. Az állami támoga­tással istállónak épített csar­nokot ugyanis — műhelynek használtált. Egy Csongrád megyei tsz-ben az ötven fé­rőhelyes növendékmarha-is- tálló építéséhez adott állami támogatást vonták meg, mert bár az épületben állatokat tartottak, de nem növendék­marhát, hanem — kosokat. Az állami támogatást csak arra a célra szabad felhasználni, amire adják. Éppen azért se­gíti az állam anyagi esz­közökkel is a termelőszövet­kezeteket a szarvasmarha­tenyésztés feltételeinek meg­teremtésében, hogy előbbre jussunk ebben a fontos, az egész népgazdaságot érintő kérdésben. Több nagy értékű létesít­mény épül, vagy épült állami támogatással Borsod megyé­ben is. Nem vagyunk azon­ban bizonyosak abban, ha a minisztérium ellenőrei min­denütt alaposan körülnéz­nének, nálunk is mindent rendben találnának... Itt most nem arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek­nek nincs szükségük modem gépműhelyekre, raktárhelyi­ségekre stb. Meg van a mód­ja annak is, hogy ezeket fel­építsék. De a szarvasmarha- és növendékistállók építésére megszavazott összeg egy ha­tározott célt szolgál: abban a hiszemben folyósítják a bankok, hogy a befektetett összeg rövidesen a több hús­ban és tejtermékben reali­zálódik. A statisztika adatai szerint már megyénkből is több Írást, tejterméket, növendék­állatot stb. kellett volna értékesíteni, mint amennyi­ről valójában tudunk, hiszen az állami támogatás mértéke nálunk is nagy összegeket tesz ki. Ezen azonban most már nem csodálkozhatunk, hiszen ahogy Bács, Tolna, Csongrád és Baranya me­gyékben ezt több helyen is tapasztalták, minden bizony­nyal Borsodban is találnánk termelőszövetkezeteket, ahol a szarvasmarha-istállókban — gépek zúgnak ... A megyei tanács ^ rási tanácsaink annak idején alaposan meggondolták, hogy mely termelőszövetkezeteket részesítsék ebben a támoga­tásos rendszerben. Minde­nek előtt az adottságokat vették figyelembe, hogy aho­vá a pénzt adják, van-e le­hetőség a több szarvasmarha­tartásra, van-e elegendő ta­karmánybázis, hozzáértés, az állami támogatás mellett van-e a termelőszövetkezet­nek saját anyagi eszköze is az új létesítmények megépí­tésére. Ahol tehát az ily mó­don kapott összegből épített istállót más célra használ­ják, nemcsak a megyei és járási tanácsok jóhiszeműsé­gével élnek vissza, hanem végső soron a rendeletet is kijátsszák. Ügy véljük, nem árt tanul­ni a mások példájából. Az állam utánanéz a pénzének, s ahol azt tapasztalja, hogy rosszul sáfárkodtak vele, visszaveszi. Szeretnék hinni, hogy megyénkben, ahol tar- 'tani kell az ellenőrzéstől, megteszik a szükséges intéz­kedéseket addig, amíg nem késő... Onodvári Miklós Kerítés az ágy előtt arátom felesége, noha éppen elsőszülött gyer­mekét várja, angyali naivitással rendelkezik. Két hetet töltöttünk együtt a Ba­latonon, ahol három testvér- vállalat üdülői között egy ke­rítés húzódik. Tulajdonkép­pen érthetetlen, hogy miért, hiszen az épületek lakói ke- resztül-kasul járhatják a te­rületet, napozhatnak, fürdőz- hetnek ott, ahol kedvük tart­ja. Különösen nem is csodál­koztam, amikor István bará­tom neje, Marika így szólt: — Mondd István, minek ez a kerítés itten? Barátom komoly érdeme­ket szerzett már számos te­rületen. Akadémikus vitá­kat folytatott több kutatóin­tézet vezetőjével, számos fő­szerkesztővel, de erre a kér­désre csak annyit tudott vá­laszolni. hogy azért, mert azt oda építették. Marika láthatóan egy pil­lanatra megnyugodott, de csak egy pillanatra, aztán ■újra megkérdezte: — Miért építették oda? Barátom elvörösödött. — Ne izgasd magad, Ma­rika — mondtam én higgad­tan, nagy bölcsességgel majd mi eladjuk. _jó — mondta ö bele­nyugodva, s mi ezután nap, mint nap, feleségeinket egy­másra hagyva, fáradságot «ein kímélve jártunk ki az ü dülőből, hogy túladjunk a felesleges kerítésen. A vár­ható jó vásár reményében az áldomást mindig előre meg­ittuk. Tartott ez addig, míg egyik este hazatérve, legnagyobb meglepetésemre, lécekből és kórókból alkalmilag összetá­kolt■ kerítést nem találtam az ágyunk elölt. Őszintén meg­lepődtem. Kérdeztem is a fe­leségemtől arkangyali naivi­tással: — Mondd, drágám, minek itt ez a kerítés? Nem aludt a drága, csak úgy telt. Rám meresztette nagy kék szemeit, s egyértel­műen, nagyon komolyan azt válaszolta: — Azért, hogyha eladtátok azt a másikat, próbáljátok meg eladni ezt is. Időtök van, nem? Másnap reggel úgy talál­koztam Istvánnal, hogy az enyémhez hasonló kerítést cipelt. — Te. öregem, az a gya­núm, hogy kénytelenek le­szünk kerítéseladási szándé­kunkkal felhagyni — mond­tam neki nevetve. csak bólintott nagy szomorúan, és később azt mondta: — Igazad van, öregem, még hátra van egy hét, és az ember mégsem takaróz­hat a. szőnyeggel. Cscngeri Ervin Rióba, vagy Rómába kerül-e a Rimet-kupa? Ma lesz a VB-döntő A rohamok ellenére is... Herr er a megjósolta — Relé viszont óvatos Sátoraljaújhelyi Spartacus— Vasas Izzó 1:1 (1:1) Sátoraljaújhely, 400 néző. Vezette: Dezső. Ma eldől, ki nyeri az 1970. évi labdarúgó világbajnok­ságot. Bái-melyik együttes is első tagja: Tostao. győz, immár örökre birtoká­ba kerül a világ egyik leg­értékesebb sport-trófeája, a több mint egykilogrammos arany Rimet-kupa, hiszen Brazília és Olaszország is kétszer volt már világbaj­nok. A közvélemény szerte a világon nagyszerű mérkő­zést remél. Egy azonban biz­tos. bármit hoz is a döntő, a labdarúgás ismét milliókat hódított meg. Miskolcon csakúgy, mint Rió de Janeiróban, vagy bár­melyik olasz faluban, folyik a találgatás, a latolgatás: ki nyer ma? Fogas kérdés meg­jósolni az idei világbajnokot, hiszen mindkét csapat nagy­szerű erényekkel rendel­kezik, nem véletlenül jutott a döntőbe. H. Herrera. aki jelenleg az AS Róma edző­je. már a csoportbeosztások után kijelentette, hogy Olasz­ország lesz a világbajnok. A neves labdarúgó szakember arra alapozza véleményét, hogy az azzúriaknak két csa­patra való klasszisjátékosa van. A „fekete gyöngyszem’’. azaz Pelé már óvatosabban nyilatkozott, s éppen a ma­gyarokra hivatkozott: „Az esélyes kétszer is elbukott a döntőben, így 1950-ben Brazília Uruguay ellen, s 1954-ben Magyarország az NSZK ellen.’’ Ma valószínűleg, minden azon dől el. hogy az olaszok miként tudják semlegesíteni a brazilok „gözhenger-hár­masát” : Belét, Tostaot és Ja­irt. Főképpen a Facchetii—• Jair párharc ígérkezik érde­kesnek, s ha az olaszok vi­lágválogatottja csak annyira lesz képes, mint Graboioski és Libuda ellen, el is dőlhet a találkozó. A brazilok mellett szól. hogy kevésbé fáradtak, mint ellenfelük, hiszen Brazília nem erőltette meg magát Uruguay elleír az elődöntő­ben. Az olaszok felé viszont az billenti a mérleget, hogy megnövekedett az önbizalmuk A „fekeíc gyöngyszem”, azaz Pelé. az NSZK feletti győzelem­mel, s nagyszerű sorozat után is állnak, hiszen négy év alatt 20 nemzetközi mérkőzést játszottak, s csak egyszer szenvedtek veresé­get (1968-ban Bulgáriától). A mi véleményünk szerint DöiBÍetleai Ózdon Ózdi Kohász—BKV Előre 1:1 (1:0) Ózd, 1500 néző. Vezette: Sós G. Ózd: Csank (7) — Rási (7), Murányi (9), Várkonyi (7), Abnczky (5). Machai (5), Do- lezsál (6), Szendrei (5), Sut­ler (6), Fükö (6), Váradi (6) (Bársony, 76. perc). Edző: Dobó Zoltán. A vendégek kezdtek job­ban, de a 10. percben Ro- thcrmel Szendrei lábáról vet­te le a labdáit. Ettől kezdve többel, de erőtlenül támadott a Kohász. Unalmas, széteső játék jellemezte a találkozót. A 33. percben Szendrei sze­rezte meg a vezetést, 1:0, Fordulás után Abuczky hat méterről lőhetett volna, de visszagurútott — az ellenfél­nek. Vérszemet kapott a ven­dégcsapat. Kovács lövése még elkerülte az ózdi kaput, de egy perccel később Ma­chai hibájából közelről egyenlített (1:1). * Ikarus—Leninvárosi MTK 3:0 (2:0) Mátyásföld, 400 néző, ve­zette: Félix. LMTK: Varga (Dohány) — Bakos, Homródi, Kecske (Koleszár), Breuer, Tóth, Gu­ides, Haisz, Zumpf, Bodzsár, Frits. Edző: Bán Nándor. Nagyon jó iramú mérkő­zést vívott a két csapat. A végig nyugodtabban játszó hazaiak megérdemelték a győzelmet, mert a kapu elölt is határozottabbak voltak. Az LMTK a mezőnyben tel­jesen egyenrangú ellenfél volt. A 75. percben Bodzsárt reklamálásért kiállította a j ették vezető. Góllövők: Vajda (2) és Ros­tás. Jók: Homródi, Breuer, Tóth és Haisz. Rendkívül nagy csalódást keltett Ózdon a két csapat találkozója. Minden iram és színvonal nélkül csapkodó játékot láthatott, a közönség. V. Z. Először azt hittem, rossz he­lyen járok, esetleg tévesen közölték a mérkőzés kezdési időpontját, Aztán az ismerős köi'nyezet, no meg a nézőté­ren „tolongó” 10—15 ember látványa meggyőzött arról, hogy mégiscsak Sa jósként Pé­teren, a Borsodi Bányász vil­lanyfényes kézilabdapályá­ján vagyok. Aztán megjelentek a játé­kosok is. Az ellenfél, a Szom­bathelyi Savaria piros trikós lányai. A hazaiak viszont se­hol! Talán rejtekhelyen tar­tózkodnak — töprengtem magamban —, esetleg máshol melegítenek be?... Á választ röviddel a kezdési időpont előtt, a sportkör főtitkára. Mező Jenő adta meg. — Most gyülekeznek a lá­nyok az öltözőben. Vannak már vagy négyen! És mielőtt a további kér­dések elhangzottak volna, már dolgára is sietett. Némi várakozás után az­tán megjelent a csapat is, majd elkezdődött a mérkő­zés. Az ismeretlen szemlélő a játék láttán biztosan azt mondta volna: „Ez igen! A vendégek hangosan vitatkoz­nak egymással az elrontott akciók után, a Bányász-lá­nyok viszont fogcsikorgatva, szó nélkül küzdenek. Nem fe­csérlik erejüket a felesleges beszéddel." Valóban nem szóltak egész mérkőzés alatt egy árva szót sem. Pedig sem némasági fo­gadalmat nem tettek, sem a játékra nem összpontosítot­tak túlzottan. Egyszerűen Brazília annyival jobb. liogy a pályán nincsenek benne „sztárok”. Pele ugyanúgy „hajt”, mint a többiek, Jair akkor is hasznos, ha nem lő gólt. Az olasz együttes­A legeredményesebb „gőzhenger”: Jair. S. Spartacus: Vakles (6) — Suszterics (7), Lengyel (6), Noszáj (7), Szűcs (6). Perecsi (6), Kovács (7), Telenkó (7), Csabai (S), Szepesi (8) (Sára, 6), Bányász (6), (Dutkievics. 6). Rengeteget támadott az el­ső félidőben a hazai csapat. Jellemző, hogy 10:2 voll a szögletarány javára. A 19. percben Sövegjártú lőtt a felső sarokba, 0:1. Tovább rohamozott a Spartacus, míg végre, a 38. percben Noszáj a hálóba lőtt, 1:1. A második félidő kiegyenlített játékot ‘hozott. Az eredmény a Spar­tacus ügyetlen csatár játéka miatt, igazságos. ben viszont néhány csatár csak álldogál, amikor az el­lenfél támad. A két véde­lem közül az olasz a jobbik, akárcsak a kapusok közül. Azonban hiába állítanánk a labdarúgókat egyenként mérlegre, nem lehetne meg­jósolni, hogy Olaszország, vagy Brazília diadalmasko­dik-e. Ny. P. vízisí-bemutató Vízisí-bemutatót rendeznek ma, vasárnap délben a mis­kolciak kedvelt kirándulóhe­lyén, a Mályi-tavon. 20 per­ces, látványos bemutatójában a kassai vasgyárak sportkö­rének kiváló versenyzője, Jozef Varga felvonultatja a vízisí-sport minden szépsé­gét. Ma: VB-döntő. A két kapitány: Facclictti (olasz, balról) és Carlos Alberto (brazil). A háttérben a mérkőzés színhelye, a mexikóvárosi Azték-stadion. Árnyék a csapaton „haragszomrádot” játszot­tak egymással! A vesztes csata után, a sportköri irodában aztán fény derült a dolgokra. Mező Jenő főtitkár és Héresz Dezső ed­ző ki sem fogyott a panasz­ból. — Nem mertük a mérkő­zést meghirdetni sem — utalt a főtitkár a meglepően kevés nézőre —. mert úgy volt, hogy nem tudunk kiállni! Fél órával a kezdés előtt még csak négyen voltak az öltö­zőben. — Hasonló a helyzet az edzéseken is — veszi át a szót az edző —. immár egy hónapja! Szomorú ezeket hallani egy NB I. B-s együttes vezetőitől! Különösen akkor tűnnek hi­hetetlennek az elhangzottak, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy kiesőzónában tanyá­zó csapatról van szó. Sőt...! Igaz, az utolsó négy mérkő­zésüket elvesztették, de hát miért? — Nem az ellenfelek voltak jobbak — adja a magyaráza­tot a főtitkár —. hanem a széthúzás, a marakodás verte meg a csapatot. Olyan áldat­lan állapot van most nálunk. amilyenre még nem volt pél­da sportkörünk életében! Nem a felkészülésre és a já­tékra összpontosítanak a lá­nyok, hanem azt figyelik: ki, és miért hiányzik az edzés­ről, milyen kedvezményben részesül a másik, miről be­szélget a, társ a vezetőkkel... és igy tovább. — Ezeknek a következmé­nye aztán — egészíti ki a fő­titkár szavait az edző —. hogy sorozatban veszítjük cl a mérkőzéseket. Persze, nem­csak a hiányos erőnlét miatt, hanem a feszült légkör kö­vetkeztében is. Csak egy pél­da: a 4 vesztes mérkőzésün­kön 14 (!) büntetőt hagytunk ki. Ha ezeknek csak a felét bedobják a lányok, most a második helyen állunk! Nem is tudóin, mi lesz így velünk, hiszen három részre szakadt a csapat. Egység nélkül pe­dig... És keserűen legyint. Érthetetlen ez az átlapol, hiszen eddig a csapaton be­lül uralkodó kitűnő közös­ségi szellem, a családias vo­nások jellemezték az együt­test, s hozták a jó eredmé­nyeket. Az „egy minden­kiért ” elv uralkodott. És most árnyék borult a szak­osztályra. Mert hová lett mindez egy hónap alatt? Mi­ért, honnét indultak ki az el­lentétek? Ki, vagy kik a mé- regkeverők? Mi a megoldás? Ezekre a kérdésekre addig kell választ találniuk a ve­zetőknek, amíg nem késő. Monostori Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom