Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
ÉS2AK-MAGYARORSZÁG 4 snzmwmam a Veisárnao, 1970. június 21. A közművelődési tanácskozás után Az országos népművelési konferencia igen elemző módon tárta fel tömegművelődésünk, a magyar közművelődés jelenlegi helyzetét, és nagy vonalakban megszabta a jövő fejlődésének útját. E konferencia kapcsán érdemes megjegyezni, hogy jelentőségét nem is annyira a háromnapos tanácskozás adta, hanem inkább az az előkészítő munka, amely országosan megelőzte, s aminek során a népművelésben dolgozók ezrei vettek részt a konferencia anyagának előkészítésében. Természetesen szó sem lehet a konferencia lebecsüléséről, hiszen ez az országos tanácskozás összegezte az előkészítő munka során begyűjtött anyagok lényegét, ez summázta a népművelés helyzetét és ez állapította meg a legfontosabb teendőket. Ezen a tanácskozáson került szóba az is, hogy népművelés helyett a jövőben közművelődés megjelölést kell használni, és az Országos Népművelési Tanácsnak, valamint az alsóbb népművelési tanácsoknak közművelődési tanácsokká kell átalakulniuk. Az Országos Köz- művelődési Tanács megalakulása fogja majd az újfajta munka, az új közművelődési tevékenység naptárszerű kezdetét jelenteni. A konferencián hangsúlyt kapott, hogy a közművelődési tevékenység valóban politikai munka, mert tudatot formál, embert alakít, olyan embereket formál, akik a szocialista holnap és a szocialista jövő körülményei között élni tudnak a társadalom nyújtotta lehetőségekkel, s ezt a társadalmat a maguk tudásával továbbfejleszteni képesek. A párt központi bizottsága egyik titkárának felszólalásában hangzott sel többször is: „A népet nein lehet leváltani." Mindenféle közművelődési munkának figyelemmel kell hát lenni népünkre és a lehetőségek mérlegelésénél, a követelmények megszabásánál sosem szabad elfeledni: a nép adott, ezeknek az embermillióknak számára kell kialakítani a legmegfelelőbb közművelődési alkalmakat és fórumokat. Az országos tanácskozás tanulságai hosszú távra szólnak. A tanulságok levonása már megkezdődött, de az irányelvek realizálásáig még alighanem hosszú utat kell megjárni. Egyik gond az újfajta közművelődési élet irányítása. Amikor napjainkban bizonyos fokú közigazgatási átszervezés előtt állunk, az irányító munka szervezése nehézkesnek tűnik. A munka szervezésénél az sem hagyható figyelmen kívül, hogy pártkongresszusra készülünk, s a különböző szintű pártértekezletek is jelentősen determinálják majd a közművelődési munka tervezését, az egyes közművelődési ágazatok súlyozását. A Borsod megyei Tanács elnöksége nagy várakozással tekint az Országos Közművelődési Tanács megalakulása elé. de már addig is tervezi az e területen megvalósítandó közművelődési munkát, ami nemsokára megyei tanácsülés elé kerülő, a megye IV. ötéves tervéről szóló programtervezetben is nagy hangsúlyt kap. A végleges kidolgozásnál sok szempontot figyelembe kell majd venni. Például napjainkban változik meg egyes tömegszervezetek szerepe. Ennek a közművelődési életben is szerve- feti változásokat kell hoznia. J&szen például a nőtanács sokféle közművelődési tevékenységet irányított a községekben. Vagy egy másik, változatlan gond a közművelődési intézmények bevételi tervkötelezettsége, az hogy bizonyos összegeket „ki kell gazdálkodniuk”. Ez adott esetben eszmei engedmények megtételére is kényszeríthet. Gondot jelent, hogy a további munkában ne az üzlet- szerűség, hanem az eszmeiség domináljon. A személyi feltételek gondja sem lebecsülendő. A megyei tanács végrehajtó bizottsága olyan határozatot hozott, hogy a Debrecenig Tanítóképző Intézet létesítsen megyénkben népművelö- könyvtárszakos konzultációs központot, amely a borsodi, hevesi és nógrádi népművelők továbbképzését segítené. Ezzel párhuzamosan előkészítő tanfolyamot szerveztek a könyvtáros szakra jelentkezett fiatalok számára, amit 26-án most fejeztek be sikeresen. A személyi jellegű gondokhoz tartozik a népművelők szociológiai tájékozottságának növelése. IBE3KEE93 Varga Gábornéval, a Borsod megyei Tanács vb-elnök- helyettesével, aki részt vett az országos konferencián, a sajátos borsodi gondokról és a népművelés országos feladatairól egyaránt beszélgettünk. Mint elmondotta, a konferencia hangulatától a népművelésre szánt összegek koncentráltabb felhasználását remélhetjük. A tsz-ek bekapcsolódása a közművelődési életbe örvendetes. de még lassú jelenség, ami feltétlenül több szorgalmazást kíván. Az is örvendetes volt a konferencián, hogy a gazdasági élet sok képviselője szólalt fel és állt ki a közművelődési feladatok mellett. Ez a hozzáállás bizonyára anyagi erőben is realizálódik hamarosan. Borsodban egyik fontos közművelődési törekvés a közoktatás és a népművelés egymáshoz közelítése. A nyári iskolai szünidő, kellően le nem kötött gyermekek sokasága az elfoglalt szülők problémája eleve olyan gond, amely egyaránt népművelési és közoktatási vonatkozású. De ez csak egy példa, mert sehol, semmilyen területen nem lehet élesen elválasztani az oktatást és a népművelést (például a könyvtár, ha iskolai, akkor közoktatási fórum, ha nem, úgy népművelési), az a feladat hát, hogy megkeressük és erősítsük az összekötő kapcsokat. A megye két városában, Sárospatakon és Le- ninvárosban e nyáron szociológiai felméréseket készítenek. miként tudnának segíteni az oktatási és a népművelési munka kölcsönhatásának növelésében. A felmérés tapasztalatait szeptemberben elemzik, és jövőre e két város tapasztalatai alapján megyei szinten kísérleteznek. Az oktatás és a népművelés egymáshoz közelítését szolgálja jövőre a borsodi ifjúsági műszaki és mezőgazdasági hónap rendezvénysorozata is. Az Országos Közművelődési Tanács, ennek nyomán a megyei és járási hasonló szervek megalakulása még várat magára. A közművelődési életben azonban nem lehet megállni. Az országos konferencia iránymutatása alapján már most munkálkodni kell a konferencia szellemét tükröző terveken, s azokat — a lehetőség szerint — a napi gyakorlatban is alkalmazni. Benedek Miklós Sárospatak szerepe Borsod idegenforgalmában Az Északmagyarországi Intéző Bizottság sárospataki albizottsága dr. Üjszászy Kálmán elnöklésével ülést tartott, s ezen a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal képviselői is részt vettek. Az albizottság nevében Kii- kemezey József elnökhelyettes előterjesztést tett azoknak a kérdéseknek megvitatására, amelyeknek fokozatos megvalósítása alkalmassá teszi Sárospatakot rá, hogy Tűinél előbb üdülővárossá fejlődhessék. A tanácskozás részvevői magukévá tették a városi tanács és az albizottság tervét: elsősorban a Rákóczi vár körüli negyedet és a termálfürdő területét kell úgy kialakítani, fejleszteni, hogy megfeleljenek az üdülőhely feltételeinek. Már készül a .várnegyed végleges rendezési, parkosítási tervig, s ezt a negyedik ötéves tervidőszakban meg fogják valósítani. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak a meglevő műemlékek állagának megóvására és új, értékes műemlék épületek, maradványok feltárására, amilyen például a közelmúltban felfedezett Rákóczi-kora- beli kovácsműhely és pipagyár. Még a nyár folyamán elkészül a meleg vizű fürdő fejlesztési terve, s annak alapján a megyei vízművek igazgatósága azonnal hozzálát a nagyon elhanyagolt fürdő régóta esedékes korszerűsítéséhez, bővítéséhez. Erre nemcsak Hegyalja, Hegyköz, Bodrogköz és a Hernád völgye, tehát megyénk igen nagy kiterjedésű vidékének lakossága, hanem a szomszédos Kelet-Szlová- kiából érkező vendégek is igényt tartanak. A fürdőfejlesztési terv teljes megvalósulásáig is kívánatos lenne — amire egyébként a megyei vízművek igazgatósága korábban ígéretet tett — a túlságosan forró víz hűtésére egy hideg vizű kút építése, hogy valóban hasznossá és élvezetessé váljék ott a fürdőzés. Más feladatok is napirendre kerültek, például a Bod- rog-part rendezése, strandfürdő létesítése, az iskolakerti díszpark megvalósítása, közművesítésd, köztisztasági kérdések mielőbbi megoldása. Ezek mind azért váltak sürgetően időszerűvé, hogy Sárospatak, megyénknek ez a nagy múltú, történelmi hagyományokkal és természeti szépségekkel egyaránt rendelkező s újabban az ipari fejlődés útján is elinduló ősi kulturális központja mennél előbb betölthesse azt a jelentős szerepet, amely Borsod megye idegenforgalmában méltán megilleti. Hegyi József HlDVÁRI IMRE Füstölgő vizeken járunk égő vizeken kéz a kézben és kézben a kéz kék zöld sárga buborékok hátán áttetsző burkok belsejében régi álmaim mezsgyéjén felhőmankókon biceg a nap de én elérem csillagkavicsokat gyűjtök parittyámba mint mikor még minden olyan magas volt kerek volt elgurult összement a nagymosásban KALÁSZ LÁSZLÓ Kapd fel öreganyádat ne engem ne kóvályogj folyton felettem ne csapj örömeimre héja ne döfd rám mindig karmodat nehéz tulkok már gondjaim ^ nem taréjosodó csibék nem bírnád megmozdítani: vinni magamnak is elég Holtak arca fölé Bari Károly első verseskönyvéről Vpknnvkn könyv-mind i cituujha össze három és fél ív terjedelmű; a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg a bükkaranyosi születésű Bari Károly első verseskötete. A versek írója tizenhét éves múlt, középiskolás, a miskolci Kossuth Gimnázium diákja. Éveire gyermek még szinte. A versekből megrázó élményeken, ínségen, keserűségen megalázó szegénységen kelt, s korán felnőtté érett komolyság, gye- rekember-gondolatok tragikus mélysége, megdöbbentő gazdagsága világlik elénk. Tehetsége kétségbevonhatatlan. A gonddal és értő ízléssel kötetbe sorolt versek szinte mindegyike visszhangot képes kelteni, elolvasván tovább szól bennünk, nem hagyja edfeledtetni magát. S nem is a gondolatok és képek egzotikus háttere, a választott témák különlegessége, nem a kuriozitás rossz mellékízei maradnak meg, hanem a mind e sallangokból, költészeten kívüli körülményekből kilépni tudó, ez az önmaga kétségein, gátlásain is felülemelkedő szellemi biztonság, önmérséklet és okos megfontoltság. Hiszen hány többre-sokra érdemes tehetség kallódott már el amiatt, hogy jelentkezése ilyen, vagy olyan szenzációk, furcsaságok miatt volt hangos csinnadrattával körülvéve. A mi líránknak voltak és vannak ma is Sértő Kálmánjai, a gyorsan támadt népszerűségtől félrevitt s valahol elakadó tragikomikus mártírjai. „Kínom indított útnak / / napégette mezőn / a völgyek hideg mélységein át / hogy fölmérhessem magam ...” Költői hivatásérzetről s tragikus indulása nyomasztó terhével való számvetéséről, emberi komolyságáról beszélnek a kötet egyik szép versének e sorai (Kínom indított útnak). S hogy a fájdalmaskomoly, koraérett gondolatok írója nem pusztán a ki beszólás kényszerének engedve, nem önmagáért írja verseit, hanem mert tudja, hogy költő lévén mások nevében is szólni kell, hát a többiekéri, a. magához mértekért is szót emel. „Azt hiszitek, hogy csak én / ácsorgók fényért és szeretedért / a város kapuja előtt... I Sokan várjuk a kapukon kívül / hogy bizalmatok rézkrajcárjaival / megajándékozzatok!” (Azt hiszitek). Azt vallja, nincsenek példaképei, két nagyszerű költő más olvasmány-élményeinél mégis mélyebb, s meghatározó nyomot hagyott Bari versein. Nagy Lászlóról maga is vallja, hogy verseit nagyon szereti, s költői képeiben ott érezzük a Nagy László-i képteremtés hatását, a példa szuggesztív erejét. A balladás hangvételű versek melódiájában — talán öntudatlanul is — fölsejlenek Federico Garcia Lorca románcainak ritmusai, e dallamok gitáron fogant könnyedsége, játékos cifrázatai (Mpse). Hasznos kezdeményezés Encsen Alkotók munkaközössége A tanév már befejeződött, mégsem időszerűtlen talán az oktató munka egyik, eléggé égető problémájáról beszélni. Az Encsi járási Tanács dísztermében a közelmúltban nagy sikerrel rendezték meg a szemléltető eszközök kiállítását. Olyan eszközöket vonultattak fel a kiállításon, amelyeket nem lehet megvásárolni. mert maguk a tanárok, vagy pedig a tanárok és a tanulók együtt készítették azokat a politechnikai foglalkozásokon. Nem kielégítő... Mindez már csak azért is érdekes, mert sajnos, iskoláink felszereltsége szemléltetőeszközökkel még mindig alatta marad az optimális követelményeknek. Ez a megállapítás különösen érvényes a vidéki. úgynevezett kisiskolákra. A művelődésügy egyre növekvő anyagi erőfeszítései ellenére sem várható, hogy iskoláinkat néhány év alatt kellően felszereljük szemléltető eszközökkel. Sőt, ha ez egyszer bekövetkezik, akkor sem lesz fölösleges a tanár egyéni szemléltetése, a sajátos szemléltető eszközök hasznosítása. Számos példa bizonyítja, hogy a pedagógusok jelentős része — már csak szükség- szerűségből is — a lehetőségeken belül igyekszik valamilyen megoldást találni. Ezt a törekvést éppen a korszerű oktatási formák, az audiovizuális módszer bevezetése segítette. Természetesen nem bonyolult, komplikált szemléltetőeszközökről van szó. Olyan egyszerű modellekről, képekről, vagy más szemléltető tárgyakról, amelyek segítségével egy-egy anyagrészt könnyebben elsajátíthatnak a gyerekek. Az utóbbi időben megnőtt a humán tárgyak, s ezen belül a nyelvek tanításának a vizuális módszerrel való segítése is. S éppen ezeknél a tantárgyaknál van adóssága azoknak, akik hivatalosan foglalkoznak a szemléltető eszközök készítésével. A kísérletezés — követelmény Tényként kell tehát elfogadnunk, hogy a közeli jövőben még mindig nagy szerepet kapnak a tananyag szemléltetésében a tanárok, a tanulók kezdeményezései. S ha egy pedagógus lépést akar tartani a korszerű oktatónevelő munka követelményeivel, akkor a kísérletezés, a szemléltetés számára is követelmény. Az encsi járásban, ahol a már említett kiállítást megrendezték, olyan gondolatokkal foglalkoznak, hogy létrehozzák az alkotók munkaközösségét. Azokat a pedagógusokat tömörítenék, akiknek szinte hobbyjuk a szemléltetőeszközök készítése. Ebben az alkotó munkaközösségben arra is lehetőségük lenne, hogy megismerkedjenek egymás munkáival, elképzeléseivel, s a legjobban sikerült szemléltetőeszközöket a többi iskolában is hasznosítsák. A korszerűség O jegyében Ügy véljük, ebbe a valóban szép munkába bekapcsolódhatna a Magyar Pedagógiai Társaság borsod—miskolci tagozata is. A tagozatban csoportosuló, különböző tantárgyakat tanító pedagógusok megvizsgálhatnák: melyek azok a tantárgyak és anyagrészek, amelyekben az egyéni lelemény és alkotó fantázia segítségével gazdagíthatnák a szemléltetőeszközök skáláját. A legsikerültebbek sokszorosítását pedig magukra vállalhatnák a központi politechnikai műhelyek. Egy szervezett, lelkes kísérletező kollektíva — amelynek azonban sohasem szabad zárt egységet képeznie — nagyon sokban segíthetné helyi eszközökkel az oktatómunka korszerűsítését. Jelentős segítséget kaphatnának így az elzárt kis helyen élő pedagógusok, végső soron sokat nyernének ezzel maguk a tanulók. Csutorás Annamária Mint minden költ°e^; Bari Károlynál is jelentős állomás az első önálló kötet. Indulás, amely meghatározója egyben az út irányának, céljának is. Az út és a cél, s e rokonszenves hivatásérzet, emberi komolyság indít arra bennünket, hogy figyelmeztessük a költőt olyan gyengékre, amelyek talán mesterségbeli hiányokból, talán rosszul értelmezett s eltúlzott szigorból, egyféle- ségre való törekvésből adódnak. Bari csak szabadverseket ír, kötetlen melódiájú. kétségtelenül ritmus-gazdag szabadverseket. E versekben a mondanivaló hordozója a költői kép. A képek helyébe azonban olykor szónoki fordulatok, retorikus pátosz tolakszik; különösen azoknál a verseknél, amelyek kilépnek a gyermekkori környezet élményvilágából, s többre, egyetemesebb érzések, gondolatok elmondására készülnek. Máskor a képek tűnnek túlontúl keresettnek, mesterkéltnek — bár önmagukban pontosak és jók — amiatt, hogy nem szervesülnek eléggé a verset szülő eszmével, költői gondolattal. Voltak költők, akik életművet építettek egyetlen versformára — például Heredia a szonettre. Whitman a szabadversre —, mégis azt mondjuk, érdemes lenne kipróbálnia Barinak a rím költői lehetőségeit, a kötött formák nyújtotta költői kifejezésvilágot, hogy költészete ezek által is gazdagulhas- son. Őrülünk Bari Károly első verseskönyvének, amelyet szívesen ajánlunk olvasóink figyelmébe. Papp Lajos
