Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

Szombat, 1970. június 20. Olasz csempe, szovjet hullámpala Áruválaszték a sajószenipéterí TÍJZEP-telcpen A kereskedelem bonyolult dolog. Az ügyfelekkel foglal­kozni kell. Akkor is, amikor árubőség van, s el kell adni, s akkor is, amikor sok a hiánycikk, mégis meg kell tartani a vevőt. Ilyesféle elméleteket fejte, getelt Dalmi Jenő, a sajó- szentpéteri TÜZÉP-telep ve­zetője. Évtizede is elmúlt már, hogy a szakmában dol­gozik, s több évtizede annak, hogy a községben él. Jófor­mán mindenkit ismer, s őt is ismerik a környék lakói. Mindent egy helyen Házaspár kereste a tolepve. zetöt. Egy iskolaíüzetből kité­pett lapra írták fel, mit is kell vásárolniuk, miből mennyi kell. — Mit akarnak építeni? — Házat. — Üjat, vagy javítanak? — Üjat. Fontos ezt most megtuda­kolni, mert az árvízkárok helyreállításának ideje alatt lehetőleg lassítani kell a ke­rítésépítkezéseket, nem kell hozzálátni a nem túlzottan szükséges renoválásokhoz. Amikor Jenő bácsi elmondja, hogy az árvíz miatt, rendsze­rint mindjárt meg is értik az emberek. Persze, az új ház építése, az más. Az szintén fontos. A fiatalok felolvassák a füzetlapra írt listát. — Van ... az is van ... van — felelget a tételekre Dalmi Jenő, majd hozzáteszi: — Mindent megkapnak, fordul­janak az árukiadóhoz. Színpompás csempék A szentpéteri telep elég mostoha kürüitnónyek közt működik. Kicsi az udvar, zsú. folt a készlet. Pedig az áruk jó része be se jön ide, hanem mindjárt a megrendelőhöz szállítják. így segítenek a raktározási gondokon. Két fészer alatt ízléses pa­pírdobozokban csomagolva padló- és falburkoló csempék sorakoznak. Újdonság a szín­pompás padlócsempe. Ezt "Olaszországból hoztuk. Van halványzöld, világosszürke, mustársárga és kék. Nemcsak konyhában és teraszon, ha­nem egy színnel nappali szo­bában" is elképzelhetnénk ilyen modern színes padlót. Mindent összevetve jól szolgálják itt az újonnan építkezők ügyét. Ezt bizonyí­totta az egyik vevő is, _aki_ la­poskocsin a Jugoszláviából vásárolt nagy alakú redőnyös ablakokból szállított el ép­pen. Elmondotta az építkező, hogy ez évben kezdte el az anyagok beszerzését, s ha minden olyan jól megy, mint eddig, ősszel már be is köl­tözhet családjával az új, há­romszobás lakásba Előtérben az ..ÉV A TÜZÉP-nél itt az ÉP ke­rül előtérbe. Ezt bizonyítja a telep bevétele is. Az évi for­galom 33 millió forint, s eb­ből csak 30 százalék szárma­zik a tüzelőből, zömét az épí­tőanyag teszi ki. A választék minden igényt kielégít, de még nagyobb is lehetne, ha nem ldizdenének helyiséghiánnyal. Nagyon ke­resett például a színes üveg, amit már végképp nem tud­nak hol elhelyezni. A lakosság érdekeit szolgál­ná, ha a helyi tanács mielőbb segítene az új telephely ki­jelölésében. A. I. Tovább árad a Tisza és a Bodrog Védömüvok hullámverés ellen — Kárt okoz a fakadó viz — Dolgozik az új ÁKSZ — Szivattyúzás éjjel-nappal Az elmúlt 24 órában a Kö­rösök és a Berettyó térségé­ben tovább javult a helyzet. A kitelepített községek la­kossága ismét visszaköltöz­hetett otthonába. A nemrég még „veszélyes” gátakról visszairányították megyénk­be az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság tíz mű­Tapolcai kuriózumok szaki dolgozóját és 15 gátőrét is, mert az elkövetkező na­pokban a borsodi védvonala­kon lesz nagy szükség helyt­állásukra. Borsodnál ugyan­is tovább árad a Tisza, és a Bodrog árhulláma sem tető­zött még. A helyi esőzésektől meg­áradt Latorca és Ung to­vábbi víztömegeket szál­lít a Bodrogba. A folyó a mezőgazdaságnak a fa­kadó vizek. Több helyen folytatni kellett a nyomópadkák erősítését és szorítómedencék építését. Az inérháti szivattyútelepnél „bevetették” az újonnan léte­sített, negyedik ÁKSZ-oszta- got is. A tokaji és a tiszalöki „vizes” műhelyek napok alatt készítették el az új osztag teljes felszerelését. Mostanában, ha épp nem esik az eső, ki-kiugrunk Ta­polcára a feleségemmel, s két gyerekünkkel friss levegőt szívni, vagy ahogy ő szokta mondani a nők finom gúnyo. rosságával célozva a város zajongására: hallgatni egy kis csöndet is. A park csakugyan gyönyörű mostanában s a le­vegő csodásán jó, egy-két mély szippantás belőle való­sággal megújítja az emberi. A padokon mindig sokan ül­dögélnek, főleg idősebbek. A fiatalok inkább sétálgatnak. Mi a gyerekekkel jobbára a játszótéren szoktunk kikötni. Játszótér... Sok-sok kis­gyerek hintázik, ül bele a ser. gőbe, a hajóhinta hajójába, kapaszkodik a libikókába, vagy hadakozik apukával, anyukával, nagymamával. Szép, nagy játszótér ez a tapolcai. Akkor is szép, ha jobban szemügyre véve, néhány szép­séghibája is akad. Például, a hinták állapota. Az egyik hajóhinta három ha­jója közül egy le van sza­kadva, nem használható. Jó régen leszakadhatott már, hi­szen az a drót is rozsdás, ami­vel a leszakadt tartórudat odakötözték az állványhoz. A lengőhinták fából készült ülő­kéi úgy szét vannak korhad­va, hogy jószerével rájuk sem lehet ülni, szálkásak, szét­szaggatják a gyermek ruhá­ját. A sergők pedig? Az egyik ferdén áll, s emiatt nem fo­rog, a másiknál a hajtókerék használhatatlan. Meglehető, sen egyoldalú a játszótér a hinták e gyarlóságait leszá­mítva is. Hiányoznak a gye­rekek által annyira kedvelt bújkálók és mászkálok, egyen­súlyozó gerenda nincs. Hinta van, olyan, amilyen. Jó, jó, de hol itt a kurió­zum? — kérdezheti a cím ál­tal felcsigázott érdeklődésű olvasó. Kérem, hát nem kuri­ózum, hogy e nagyon szép környezetben lévő, s nyilván igen nagy látogatottságra szá. mottartó játszótér létesítmé­nyei ilyen elhanyagoltak le­hetnek? Nos, én ezt sajátos tapolcai kuriozitásként köny­veltem el magamban. Bár vannak még Miskolcon má­sutt is játszóterek. — Apuci! — riasztott fel tűnődésemből a kislányom érdeklődő I igja. — Annak a néninek miért van a hasa bekenve feketére? A „bekent hasú néni” egy kecses női aktszobor az Anna szálló közelében, a csónakázó tó partján. Épp mellette ha­ladtunk el séta közben, s kislányom éber szemmel föl­fedezte Tapolca e másik ku­riózumát. Nyilván fölgyúlt fantáziájú kamaszok csináltak rossz hec­cet ezzel a szép szoborral. A furcsaság nem is annyira az hogy bekenték, hanem az, hogy jóideje nem jut eszébe senkinek, hogy az eléktelení- tett alkotást megtisztogassa. Máshol a szobrokat akkor is rendszeresen tisztogatják, ha kényes részeken nem esik rajtuk efféle csúfság. Ez a szobor viszont, itt ebben a parkban nyilván gazdátlan, nem törődnek vele. Hát ez a ^polcai kuriózum. A harmadik? Nos, az ember még be sem ért Tapolcára,) Iranybánya a padláson A Bizományi Aruház mis­kolci üzlete állandóan zsúfolt. Van itt minden Ruha, cipő. fehérnemű, használt és új. Televízió és rádió nagy vá­lasztékban. Mosógép, írógép, fényképezőgép keskeny film­vetítő. Aligha gondolnánk, hogy ebben az üzletben ha­vonta csaknem két és fél mil­lió forint értékű áru cserél gazdát. Zwioltsa». belyhiány Kiss Miklós üzletvezető „irodája” a sarokban füg­gönnyel elválasztott tenyér- nvi kis terület. Ö is a zsú­foltságról panaszkodik, me­lyet magam is láttam: _ Csaknem háromszorosá­ra lehetne növelni a forgal­mat..' több mint havi 5 mil­lió forintra, ha nagyobb len­né az üzlet es raktárak is vol­nának — mondta az üzletve­Z ’ miskolci bizományi egyébként önellátó, két felve­vőhelyen 3 becsüs dolgozik, és reggel 7-től este 7-ig ott vannak. Egy-egy becsüs nap­közben is járja a várost, bú­torokat felértékelni. Kiakná­zatlan aranybánya ez a terü­let is. Jellemző, hogy az ócs- kapiac még valamire hasz­nálható áruja is jórészt innen kerül ki, és ott élelmes „ke­reskedők” feláron adnak túl rajta, tlj áruház épül Mint az üzlet forgalma bi­zonyítja, az üzlet számottevő lakossági igényt elégít ki. Ezért is vették tervbe egy új áruház építését, amely való­ban biztosítja majd a ma­gasabb szintű használtcikk kereskedelmet Ma a forga­lomnak mintegy felét ruha­nemű adja. 2U—22 százalék pedig lakberendezési tárgyak­ból: bútorból, szőnyegből, ké­pekből van. A többi tehát műszaki áru A ruhanemű egyre olcsóbb lesz nálunk, tehát a fejlődés lehetősége éppen ezért az utóbbiakban van. Ma már világszerte ke­resett cikk a stílbútor, az an­tik tárgyak és berendezések. Biztos, hogy ezekből Miskol­con és környékén is rengeteg porosodik a padlásokon és kamrákban. Hozzáértők véle­ménye szerint ez az igazi aranybánya. Ui üzletek vidéken is Tervezik egy arany- és ék­szerüzlet létrehozását, ahol nagy választékot tudnak majd biztosítani használt ékszerek­ből. Itt kerülnek értékesítés­re a zálogból ki nem váltott ékszerek is. A Bizományi Áruház háló­zatának fejlesztését nemcsak Miskolcon tervezik, hanem a megye más városaiban is. Teljesen kihasználatlan fehér folt még Özd, Leninvúros, Sá­rospatak. ahol hasonlóan szükség volna bizományi üzletekre, felvevőhelyre és áruházra. Cs. E. már észlelheti, úgy este 6 órától. Tapolca üdülőtelep, pi­henőhely, ahová az emberek többek között épp a zajtól csömörlötten menekülnek, csendre, jó levegőre, nyuga­lomra vágyva. Az Anna-szál- ló és étterem kerthelyiségé­ben „zenélő” beat-zenekar azonban — jóllehet, egyéb­ként kitűnőek a saját stílu­sukban — erősítőivel, harsogó zajával alaposan rácáfol a csöndnek, nyugalomnak erre a tapolcai illúziójára. Igen kérem, az is kuriózum bizony, méghozzá tapolcai, hogy egy üdülőtelep kerthelyiségében beat-zene borzolja a pihenni vágyók idegeit. S ezt meg kell mondjuk, még ha magunkra zúdítjuk is a Tapolcára za­rándokoló tizenéves beat-ra- jongók haragját Soroljuk tovább azokat a kuriozitásokat, tapolcai fur­csaságokat, amelyek egyben szépséghibái is e gyönyörű helynek, környezetnek? Egye. lőre ennyi talán elég. Remél­jük, felfigyelnek rá mindazok, akik eddig nem vették észre őket. PPl Csongrád határában a Tiszatöltés melletti nagy buzgár- sori állandóan őrzik. Amikor a folyó árad. időnként felbusof a víz, ilyenkor az őrzők azonnal elfojtják. Bodrogközt védő gátjain valószínűleg el kell majd rendelni a harmadfokú árvízvédelmi készültsé­get. A Tisza felső szakasza már apad, de Polgárnál az elmúlt 24 órában még 8 centimétert áradt a folyó. Sok helyen kellett rőzse és fólia védő- műveket kiépíteni, a hullám­verések ellen. A gátak kö­zelében levő földeken mind nagyobb területet borítanak el, s tetemes károkat okoznak A belvizes öblözetben vál­tozatlan a helyzet. Megyénkben mintegy 23 ezer holdat borítanak belvizek. A szivattyúk éjjel-nappal dolgoznak, s egy-egy nap alatt annyi vizet emelnek át a folyókba, amivel csaknem fel lehetne tölteni a rakacai víztárolót. Az elmúlt napon az ár- és belvízvédekezésnél csaknem háromezren dolgoztak az Északmagyárországi Vízügyi Igazgatóság védvonalain. Romániai árvízi napló (4.) Gátszakadás a Krasznán Tizenharmadikán, szomba­ton reggelre Szatmárnémeti­nél lényegében megszűnt a veszély. A Szamos újabb ár­hulláma már szilárd ellenál­lásba ütközött ott is, ahol májusban átszakította a gá­takat. A küzdelem azonban nem szűnt meg. A Szamos és a Túr völgye után drámai na­pokat kellett megélniük Szat- már megye harmadik folyójá. nak, a Kraszna-vidék lakói­nak is Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság gépesí­tett árvízvédelmi részlegének egy brigádja kint dolgo­zott a Szamos gátjain, másik része az út szélén parkírozó autóbuszban, tehergépkocsi­kon aludt volna, ha a szúnyo­gok hadserege hagyta volna. Én egy Volga személygépko­csi leeresztett ülésén forgo­lódtam és vakaróztam. A „pilóta”, Hetei Sándor, a 3. sz. AKÖV dolgozója osztotta meg velem szűk fekhelyét. Reg­gel 6-kor váratlanul riadóz­tatták minket. Annyi időnk sem volt, hogy az ülést he­lyére emeljük.. A Kraszna Bőrve határá­ban áttörte a gátat. Az árvédekezés során sok­szor csodáltam gépkocsiveze­tőink szorgalmát, fáradhatat­lanságát, találékonyságát, bá­torságát, szakmai tudását. Ök tulajdonképpen a védelem kulcsemberei. Az ember ere­jét megtoldó technika, védel­mi eszköz- és anyag nélkülük bizony sokszor nem jutott' volna el időben rendeltetési helyére. Ez az út is őket di­csérte. Az erős oldalszélben, a fiatal nyárfasor között, vi­szonylag nagy sebességgel, zavartalanul haladt célja felé az oszlop. A mi Volgánk nyo­mában Kleine Péter hatton­nás vezérkocsija rohant, és ezt követte még közel 30 te­hergépkocsi, közöttük Dég- már Tibor oszlopvezető, Mar­tin János, a hatalmas üzem­anyagkocsi „pilótája”, a 3. sz. AKÖV dolgozói. A sort Papp Lajos zárta be, a vízügyi igazgatóság daruskocsiján, az oszlopban, illetve mellette pedig mindig ott volt a Bállá László által vezetett kis te­repjáró, amelyben az egység vezetői közül ültek ketten- hárman. s ahol szükség volt. irányították, terelték a for­galmat. Kálmánd és Börve között a közúti és vasúti hidaknál nem tudott átfolyni a megáradt Kraszna vize, elöntötte az út egy részét is, s így gépkocsi­jainknak a vízből kiálló ka­rók között, alvázig vízben kel­lett megközelíteni a szerelés helyét. Bőrvéről már pénteken ki­telepítették a gyerekeket, 'a kisgyermekes anyákat és az öregek nagy ■ részét. Bizton­ságba helyezték az állatállo­mányt is. Az országúton hosz- szú gépkocsisor várakozott, hogy végszükség esetén min­denkit elszállítsanak a falu­ból. Erre azonban nem került sor. A Kraszna a községgel szemközt, a bal parton, a ma­gyar határ közelében szakí­totta át a gátat... A miskolci gépesített árvíz­védelmi részleg azonnal meg­kezdte a vízre szállást. Dél­után 3 órára Kőházi István vezetésével elkészült a híd­szerkezet. Idegfeszitő percek következtek. A daruskocsi, melynek hátsó kerekei vízben álltak, a levegőbe emelte a 25 mázsás kompresszort. Ugyanakkor azonban a leve­gőbe emelkedett a két első kereke is. A daruskocsi hátsó talpai lassan süllyedtek az át­ázott földbe. Elhangzott a kiáltás: „Minden ember ide!” Annyian ugrottak — ellen­súlyként — a gépkocsi orrára, hogy sikerült borulását meg­fékezni. Amikor a hídszerke­zetre került a kompresszor, nagy reccsenéssel eltörtek alatta a vastag pallódeszkák. Szerencsére, sérülés nem tör­tént. Drámai pillanatok vol­tak ... Felettünk helikopter körö­zött, motorjának idegesítő hangja, mintha sürgetett vol­na minket. Végre felbúgtak a rocsók motorjai, Losonczi Já­nos. Almási Dénes kormány­zásával megindult a leterhelt hídszerkezet a gátszakadás­hoz. A pátrialemezeket román hadsereg kétéltű csapatszállí­tó járműve hozta utánunk. A gát és a vasúti töltés tetejé­ről százak figyelték útunkat. A kikötéssel járó manőve­rezés után délután 5 órakor a magyar egység megkezdte a 10 méter hosszú gátszaka­dás elzárását. A hídszerkeze­ten géppuska hangjukon megszólaltak a légkalapácsok, hogy a hosszú acéllemezeket beleütve a megrongált gát- szerkezetbe, útját állják a ki­törő víznek. Oravec János

Next

/
Oldalképek
Tartalom