Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szerda, 1970. június 3. Közművelődés a statisztikai számok mögött Ünnepi könyvhét, 197O Vásárlók és eladók A köze!malii»; n le^: tette meg az Országos Széché­nyi Könyvtár, illetve a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ a Települé­seink könyvtári ellátása 1969 című kiadványát, amely a tanácsi közművelődési könyv­tárak és könyvkölcsönzők statisztikai adatait tartalmaz­za. Második alkalommal ad­ják közre a tanácsi közműve­lődési könyvtárak adatait a települések nagyságrendje szerinti csoportosításban. Az ötezer lakosnál népesebb te­lepülések egyenként, az ennél kisebbek pedig csoportokban összesítve szerepelnek. A sok­féle statisztikai adat, amely egy-egy település könyvtári munkáját nem kevesebb, mint 27 számmal érzékelteti. sok összehasonlításra szolgál és sok tanulságot is kínál. Sajnálatos, hogy a könyv­tári hálózat kettős irányítása miatt ebbe az egész országot átfogó kiadványba csak a ta­nácsi közművelődési könyv­tárak kerülhetlek, a nem kis számot képviselő szakszerve­zeti könyvtárait teljes egé­szükben kimaradtak. Így a kép nemcsak csonka, hanem helyenként bizony torzító is. Ugyanis az érdeklődő olv.iso, a nagyközönség ritkán tesz különbséget a könyvtárak között aszerint, hogy fenn­tartás, anyagi ellátás szem­pontjából hova tartozik, me­lyik szerv a felügyeleti ható­sága. Igénybe veszi a könyv­tári szolgáltatásokat, teljesen függetlenül attól, hogy a könyvtárost a városi tanács nevezte-e ki, vagy pedig fi­zetését a szakszervezettől kapja. S hogy a kép torzít, arra álljon példaként szőkébb pátriánkból néhány adalék. Ózd városa csak nevével em­lítve szerepel a kiadványban a maga 39 800 lakosával, mert szakszervezeti irányítású könyvtárhálózata van, s így semmilyen adata nem került be ebbe az összeállításba. Pe­dig ott is élnek és olvasnak az emberek. Ott is van könyvtár, nem is akármilyen. Hasonló a helyzet Leninvá- rossal, amely a korábbi szer­kesztésű füzetben n^ég Tisza- szederkény néven' szerepel. De helytelen kép alakult ki Miskolcról is. ahol ugyancsak jelentős mind könyvtári állo­mány. mind pedig az olvasók száma szempontjából a szak- szervezeti könyvtárhálózat, hogy csak a vasas könyvtárat említsük a maga 100 ezer kö­tetével és nagy létszámú fiók­könyvtár-hálózatával, de a kiadvány szerkesztési elvei szerint ezek is teljesen figyel­men kívül esnek. E fogyatékosságot leszámítva is érdekes és ta­nulságos a füzet sok-sok számadata. 1969 végén Ma­gyarországon összesen 5371 könyvtár működött, s ezekben 16 millió 830 ezer 891 kötet várta az olvasókat, akiknek száma 1 millió 582 ezer 413 volt. és összesen 43 millió 180 ezer 16 kötetet kölcsönöztek egy év alatt. Az ország egy lakosára a tanácsi könyvtár- hálózatban 1,6 kötet jutott, és a lakosságnak 15,5 százalé­ka volt olvasó. Ugyanezeket az adatokat Miskolc viszony­latában — természetesen csak a tanácsi hálózatot figyelem­be véve — így találjuk: 32 könyvtár 314 ezer 525 kötetet kínál a 22 ezer 171 olvasónak, akik 821 ezer 490 kötetet köl­csönöztek az év folyamán. Az egy lakosra eső könyvek száma 1,8, a lakosoknak pe­dig 12,7 százaléka állandó ol­vasó. Vagyis a könyvellátott­ság jobb az országosnál, az olvasóarány pedig jóval rosz- szabb. Nagy kár, hogy nem áll mellette rendelkezésre a szakszervezeti könyvtárak néhány adata, amely módosí­taná ezt a képet. Ugyanis a város teljes lakosságát figye­lembe véve alakultak ki az •ellátottsági és látogatottsági viszonyszámok, holott ugyan­az a lakosság veszi igénybe a szakszervezeti könyvtárakat is. Ha összehasonlítjuk pél­dául Debrecen adataival, ott. csak 1.2 kötet jut egy lakos­ra és az olvasóarány is csak 11,5 százalék, tehát alacso­nyabb nemcsak az országos­nál, hanem Miskolcénál is. Pécsett ez az arány 1,9 kötet, illetve 12,5 százalék. Szege­den pedig messze megemel­kedik a könyvellátottság, mert egy lakosra 2,9 jut, de az olvasóarány pontosan a Miskolcéval azonos. 12,7 szá­zalék. tehát kevésbé forgatot- tak a szegedi könyvek, mint a miskolciak. Értesítjük a lakosságot, hogy Kazincbarcika fel­vonulási telephely Rákó­czi utca, Táncsics Mihály utca által határolt terü­leten épült 20/0,4 kV-os trafóállomás és a hozzá tartozó szekunderhálózat 1970. július 2-án feszült­ség alá kerül. A vezeték érintése életveszélyes! BÁÉV Viliszer. iimiiiiiiiiii:!miim:siH!i;i3i;!iiii A mezőkövesdi Búzaka­lász Mg. Tsz megvételre felajánl i 3 db SZIL—4 tipusu, üzemképes gabonakom­bájnt. Érdeklődni lehet a tsz központi irodájá­ban Sörös, vagy Sarok | elvtársnál. Értesítjük a lakosságot, hogy Miskolc Északi ipartelepen, a Gyimesi utca vonalán épült 20/0,4 kV-os trafóállomás és a hozza tartozó szekunder­hálózat 1970. június 4-én feszültség alá kerül. A vezeték érintése élet- veszélyes ! BÁÉV Viliszer. A diósgyőri salakbányában osztályozatlan, kb. 80 százalékban apró mennyiségű vörös salak korlátlan mennyiségben \ kapható 52.50 Ft/köbméteres áron. 50 köbméteren felüli megrendelés esetén 20 százalékos árengedmény. Keresünk iénymásoíó kapacitást állandó jelleggel, közel, egyenletes leterheléssel, heti 50 m-’ mennyiségben. Esetenként sürgős (1—2 napos) átfutási idővel. Ajánlatokat az alábbi címre kérjük: Borsodi Ércelőkészítőmű Rt. Sajókeresztúr. A Borsod megyei helységek közül érdemes még többek között Kazincbarcikát ki­emelni, ahol öt könyvtárban 56 167 kötetből a 4873 olvasó 187 295 kötetet kölcsönzött ki, es egy lakosra 1,9 kötet jut, viszont az olvasói arány 16,2 százalék, jóval az országos szint felett. Sátoraljaújhelyen két kötet jut egy olvasóra, és itt még magasabb az olvasó emberek aránya, mert meg­haladja a 17 százalékot. Sa- jószentpéteren alacsony a könyvellátottság, mindössze 1,3 kötet jut a tanácsi könyv­tárban egy olvasóra, és 12,5 százalék az olvasó lakosok aránya. Edfclényben kiugróan magas adatokat találunk, mert 2,7 kötet az egy olvasó­ra jutó könyv, viszont a la­kosságnak 24 százaléka ál­landó olvasó. Ez az országos átlagnak 150 százaléka. Mim|í>zplí csak kiraga­dj dott számada­tok, de mögöttük érezhetők a könyvtári munka lehetőségei és eredményessége. Sajnos, a már többször említett szak­szervezeti könyvtári munka adatainak hiánya csonkává teszi a képet, mert például Sátor nújhelyen, Edelény- ben. Sujószentpéteren az üze­mi és egyéb szakszervezeti könyvtárak adatai másfajta képet adnának a település la- ; kóinak és a könyvnek kap1' csolatáról. Jó, hasznos ez a j mutató, mert a tanácsi könyvtármunka fejlesztéséhez sok segítő adattal szolgál, d>- országos képnek hiányos, és amikor az ünnepi könyvhét alapvető célkitűzése az olvasó népért mozgalom továbbszé- , lesítése. valamint a könyv, | illetve az olvasás szeretető- I nek mindennapivá tétele. nem feledkezhetünk meg a másik, az egész országot át­fogó könyvtárhálózat munká- j járói, eredményeiről sem. Benedek Miklós 1 Az idei ünnepi könyvhetet valahogy nem fogadta ke­gyeibe az időjárás. Mert bi­zony a borús idő, a „levegő­ben lógó” eső nem kedvez a könyvsátraknak. Körsétán­dők inkább a délutánt vá­lasztják, de Bózendotf Fe- rencné szerint az idei könyv­hét forgalma nem lesz olyan szép, mint a tavalyi. — Azt hiszem, egy kicsit pénztárcája! Egy ifjú könyvbarát persze, törődik. Foto: Szabados György Veszélyben apuka ezzel már kevésbé kon arra kerestünk választ: milyen visszhangot váltottak ki a most megjelent köny­vek. az írott szó szerelmesei találtak-e ízlésüknek megfe­lelő újdonságokat. Hiányoznak az írók... A Kazinczy könyvesbolt egy kicsit csendes volt ott- jártunkkor. Igaz, az érdeklő­hiányoznak az írók. A dedi­kálás nagy vonzerő, hiszen a könyvbarátok szívesen őrzik meg könyvükben írója aján­lását. Pedig sok szép könyv megjelent ez idén is. Nyolc­van új kötet. — Melyiknek van a legna­gyobb sikere? — Féláron árusítjuk a Szép versek 1969-et, á Kör­képet és még néhány antoló­giát. A legtöbben ezeket vi­szik. De sokan keresik még Kolozsvári Grandpierre Emil, Az örök optimista Akik ismerik Károly And- rásnét, a miskolci 2. számú Kisegítő Iskola pedagógusát, mindannyian vallják: ő az örök optimista pedagógus. Ügy mondják, nem ismer le­hetetlent, számára nincs el­veszett gyermek, újra meg újra nekirugaszkodik az oly­kor szinte lehetetlennek tűnő munkának. Nehéz, de szép hivatás az övé. A „sérült” gyermekeket próbálja visz- szavezetni az egészséges em­beri életbe, s bizony, nagy szükség van kitartására. — Nekünk, akik a gyógy­pedagógiai kisegítő iskolák­ban oktatunk, talán még in­kább nevelőknek kell len­nünk, mint azoknak, akik normál iskolákban tanítanak. A mi gyerekeink még in­kább igénylik a szeretetet, a türelmes és tapintatos segít­séget, mint a többiek. Mert számukra — legalábbis a többség számára — az lesz a muníció, amit itt kapnak. Többnyire azonnal munkába állnak, ha megkapták a bizo­nyítványt, s csak a legjobbak mennek szakmunkásképző intézetbe. S mégis: egész embert nevelünk, olyanokat, akik becsülettel helytállnak a rájuk bízott munkában. Igen, ez a legfontosabb, s ezt vallja hivatása tudatában ez a 44 esztendős, kicsit már őszülő asszonyka. Szenvedé­lyes — s ezt a szenvedélyt kiérezni minden szavából: — A legfontosabb felada­tunk, hogy segítsük képessé­geik kibontakozását. Pontos­ságra, fegyelmezett magatar­tásra és munkaszeretetre ne­veljük őket. Hiszen ha már kikerülnek az életbe, az a legfontosabb, hogy a rájuk bízott munkát becsületesen elvégezzék. Ha jól, pontosan dolgoznak, ugyanolyan érté­kű munkaerők, mint egész­ségesebb társaik. Mi így ne­veljük őket — s jó lenne, ha a társadalom, jövendő mun­kahelyük is így gondolkodna. Azután arról beszélt, hogy a kohászatból már jártak ná­luk, beszélgettek a gyerekek­kel, s a kertészeti vállalat is patronál egy kislányt. — Persze, nem könnyű feladat a miénk. Sokszorosan megdolgozunk minden kis eredményért, a gyerekekkel együtt. Eredetileg tanítónő voltam, de már 13 esztendeje foglalkozom ezekkel a gye­rekekkel, s ma már nem cse­rélnék iskolát. Azután, szinte átmenet nélkül mondotta: — El tudják képzelni,, mi­lyen nagy öröm, hogy négy esztendeje már van úttörő- csapatunk, három éve pedig énekkarunk is. S ma mar azt is elértük, hogy pontosan el­jönnek az énekkari foglalko­zásokra, pedig nem kötelező. Ha érzik, hogy szeretettel közelednek feléjük, ők is igyekeznek. Bízni kell ben­nük ... Károly Andrásné egy azok között, akik hivatásuknak választották a gyógypedagó­giai gyermekekkel való fog­lalkozást. Tanít, vezeti az énekkart és az úttörőcsapa­tot, tagja a pedagógus párt- alapszervezet vezetőségének. Életútja nem volt sima. Ah­hoz, hogy elvégezhesse a gimnáziumot, a tanítóképzőt, nyaranta dolgoznia kellett. S volt olyan időszak életében, amikor mint tanító nem tu­dott állást kapni Miskolcon. Elment a martinba dolgozni. Azután lett gyógypedagógus. Negyvenkét éves volt, ami­kor megszerezte a gyógype­dagógus diplomát. Négyesnél sosem adta alább, pedig a munka mellett családját is el kellett látnia. A nagyob­bik lánya most érettségizik, ő is tanárnak készül. — Nem vagyok én külön­leges eset — búcsúzott. A tantestület egyik tagja va­gyok. Mint a többiek, úgy végzem munkámat. Együtt dolgozunk, akarunk. Azt hi­szem, ez a legfontosabb. Cs. A. Palotai Boris és Szabó Mag­da új könyveit is. — Milyen a forgalom? — Mostanáig naponta átla­gosan 7—8 ezer forint a köiílj)vheti könyvekből. Csemege: a Kanta Szuíra A villanyrendőrnél felállí­tott „sátorban” igazi „cseme­gét” csomagolt éppen Hajdú Pálné. A vásárló, Asztalos Sándor tanár a Kama Szulfát vette meg. — Már másodszor veszek könyvet a könyvhét alatt, ez amolyan „csemegének” szá­mít. Elég szép kis könyvtá­ram van otthon, a legérde­kesebbnek ígérkező új köny­veket es a ritkaságszámba menőket igyekszem megven­ni. Az elárusitónő szerint ez a könyv — elég ..szép" ára el­lenére is — sikerkönyvnek számít. S bizony, már alig- alig van belőle. Igaz, nem kaptak sokat. Közben diáklányok léptek a „sátorhoz”. Némi nézelő­dés után ők is a Szép versek antológiát választották. Az utcai árusoknál egyéb­ként még azt is ki lehet pró­bálni, ki all jó barátságban Fortunával. Minden vásárolt könyvért szerencsesorsjegyet húzhatnak. Ha pedig ötven forintnál többért vásárolnak könyveket, ajándékutalványt kapnak — s ezzel részt ve­hetnek a sorshúzáson. Jaj, de szépek a képek! Itt találkoztunk egy egé­szen ifjú könyvbaráttal is. A pöttömnyi kisfiút apukája emelte fel, s igazán könyv­baráthoz méltóan válogatott a meséskönyvek között. — Tetszik? — kérdeztük. Meg kell mondanunk, vá­laszra sem méltatott. A me­séskönyv sokkal jobban ér­dekelte. Csutorás Annamária Néprajzi filmszemle és tanácskozás Szekszárdon rendezik meg augusztus 7-c és 15-e között a II. nemzetközi néprajzi filmszemlét és tudományos tanácskozást. Bevezető elő­adást dr. Ortutay Gyula aka­démikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke tart A film- dokumentáció jelentősége a néprajzi kutatásokban cím­mel, majd dr. K. Kovács László egyetemi tanár a ma­gyar néprajzi filmezés tör­ténetéről. A filmszemlét dr. Orbán László, a művelődés- ügyi miniszter első helyette­se nyitja meg. Az egyhetes rendezvény- sorozatban néprajzi témájú filmeket vetítenek, múzeu­mokat, néprajzi érdekessége­ket tekintenek meg a rész­vevők, több szekcióban szak­mai vitákat rendeznek. A filmszemle értékelése és a díjak kiosztása augusztus Kl­án este lesz. Bevezetőt Jan- csó Miklós filmrendező, a zsűri elnöke mond, 14-én és 15-én szakmai témájú kirán­dulásokat is rendeznék Tol­na és Fejér megye községei­be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom