Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Szerda, 1970. június 3. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Építőtábor, 1979 ötvennyolc nyarán ünnepé­lyes zászlófelvonással nyitot­ta meg kapuit az első önkén­tes ifjúsági tábor a Hanság­ban. Akkor, tizenkét évvel ezelőtt még kevesen gondol­tak arra, hogy a Hanság lesz a bölcsője egy hatalmasra növekvő mozgalomnak. Azóta az építőtábor a diákfiatalok közkedvelt mozgalmi, társa­dalmi programjává lett. A fiatalok mindenütt ott vannak, ahol társadalmi munkájukra szükség van. Évről évre a népgazdaságnak azon a területein dolgoznak, ahol munkaerőhiány van, ahol bizonyos időszakokban rendkívül nagy a munka­csúcs. 1958 óta a nyári szün­időben önkéntes és ingyenes munkát vállaló diákok annyi munkaórát dolgoztak, mely­nek összege csaknem hatezer munkás egyévi munkaidejének felel meg, illetve annyit, mintha az ország minden lakója több. mint két órát dolgozott volna vala­melyik építőtáborban. Ebben, az egész embert kí­vánó munkában — napi hat­órás munkaidőben — eddig minden borsodi táborozó be­csületesen helytállt. Most is ezt várjuk a több, mint két­ezer táborozó KlSZ-tagunk- tól. Egerformoson belvízrende- zési munka, az Egér-csatorna felújítása lesz a tábor fel­adata. Ennek során csaknem 25 ezer köbméter föld kiter­melését végzik el. A lányok a Kátai Állami Gazdaság ferenctanyai köz­pontjában. Szentmártonkáta község mellett fognak tábo­rozni. Az apadó víz nyomában Főleg paradicsom- és zöldségszedés, szőlőköiö- zés lesz a feladatuk. Má­sok a kiskunhalas—tajói táborban kajszibarackot szednek, szőlőt kötöznek. Az országos táborokon kí­vül megyénk egyik műemlé­ke mellett. Boldogkőváralján lesz tábor. Itt mintegy más­fél kilométer hosszú, s a vár­hoz vezető út megépítésében vesznek ,részt diákfiaink. A vár a Zempléni hegységben, Abaújszántótól északkeletre található, s helyén már a történelem előtti időben föld­vár volt. A vállalatok, állami gaz­daságok terveikben már szá­mításba vették a KlSZ-tá- borozók munkáját. Igaz, hogy a jelentkezőket nem köti munkavállalói szerződés, ha nem jelennek meg. ez nem számít önkényes kilé­pésnek. De minden tóborozót köt az adott szó becsülete. Ezzel is kifejezik, hogy saját elhatározásukból egyre na­gyobb részt vállalnak az or- szágénítő feladatokból. A részvállalás ú'->bb és újabb igényét veti fel az élet. Je- le-iUg sajnos, az árvíz. Az árvizsújtotta terüle­teken nyolc fiú építőtá­bort szervez a KISZ Központi Bizottsága, amelyek helykijelölése az árvíz levonulása után történik meg. Szükség lesz a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóira is, hogy eddig szerzett szakmai tudásukkal segítsenek a bajbajutottakon. A tanítóképző növendékei az üdülőkben elhelyezett, árvíz­sújtotta területekről érkező gyermekek felügyeletét segí­tik majd ellátni. Nemcsak munkát jelent az építőtábor, hanem szórako­zást, közös programokat is, melyek során megismerked­nek egymással, a terület ne­vezetességeivel. Irodalmi színpadok, zenekarok, mű­vészegyüttesek keresik fel a táborokat, hogy műsoraikkal szórakoztassák a fiatalokat. Kulturális felszerelés, spört- ' eszközök, könyvtár, minden táborban található. Szeretnénk, ha szeptember­ben minden táborozó KISZ- alapszervezetének így szá­molna be: kommunistához méltóan végeztem el önként vállalt feladatom:!'. Rozgonyi Tibornc a KISZ Borsod megyei 1 Bizottsága iskolai felelőse Az 1969—70-es tanévből már csak öt nap van hátra. Az általános és a középisko­lákban hétfőn, június 8-án ér véget a tanítás. Azt követően állapítják meg a diákok osz­tályzatait, majd a» igazgató által megjelölt napon — a 8-ával kezdődő hét végén — tartják meg a tanévzáró ün­nepséget, s osztják ki a ta­nulóknak a bizonyítványt. Az új első osztályosokat június 15-én és 16-án írják be. . lumm olvashattuk, ■ A MINAl hogy a len­gyel antialkoholista társadal­mi bizottság közzétette az iszákosság elleni küzdelem ötéves (1971—1975) állami tervét. A terv elsősorban vé­delmi és nevelő intézkedése­ket irányoz elő. Többek kö­zött javasolja, hogy az üze­mekben létesüljenek elvtársi és antialkoholista bizottságok, s ezek társadalmi úton fog­lalkozzanak a részegeskedők- kel; az iskolákban ismertet­ni fogjak az. alkoholizmus ká­ros következményeit; csök­kenteni kívánják az italozás kultuszát — ezenkívül jelen­tős adminisztratív intézkedé­sekre is sor kerül. Például csökkenteni fogják az alkohol gyártását és eladását, alacso­nyabb szesztartalmú vodkát gyártanak, az éttermekben kisebb kupicákkal szervíroz­nak, az iszákosság ellen ható árpolitikát alakítanak ki stb. Az állam mindegekkel egy­idejűleg fokozottabb védel­met nyújt az alkoholisták családjainak, különösen gyer­mekeiknek; bővíti az elvonó szanatóriumok és kijózanító rendelők hálózatát; az új ki- hágási törvény pedig lehető­vé teszi, hogy a notórius iszá­kosokat elvonókúrára, külön­leges büntetőintézményekbe, illetőleg munkára utalják. Az intézkedések bizonyára indokoltak. A statisztikai adatok szerint Lengyelország­ban napi átlagban 700 ezer lerészegedés fordul elő, mint­egy másfél millió alkoholistát tartanak nyilván; az iszákos­ság évente mintegy 20 millió munkaóra-kiesést, ez pedig 10 és fél milliárd zloty vesztesé­get okoz a lengyel népgazda­ságnak. Ilyen összefüggésekben ért­hető. ha az iszákosság elieni küzdelem Lengyelországban fontos társadalmi, sőt állami üggyé vált. A tervezett intéz­kedések megvalósítása né­hány esztendő elteltével bizo­nyaiba éreztetni fogja jóté­kony hatását. Miután a lengyelországi hí­reket olvassuk, önkéntelenül is felmerül a kérdés: nálunk, Magyarországon mi a helyzet az iszákosság, illetőleg az an- tialkoholizmus területén? Anélkül, hogy az országos statisztikai adatokat ismer­nénk — azt például, hogy ha­zánkban naponta átlag hány lerészegedés fordul elő, hány munkaóra-kiesés és mennyi veszteség éri emiatt a nép­gazdaságot —, csupán, a hét­köznapok és szűkebb pátri­ánk tapasztalataira apellálva is jelezhetjük: a mértéktelen italozás nálunk is sok és sok­féle gondot okoz! Érdemes lenne megfigyel­ni, illetőleg felmérni például Miskolcon. Ózdon, a bánya­vidékeken, sőt másutt is, hogy milyen az italboltok forgal­ma a fizetések napján, és az azt követő napokon? Mit mutat ilyenkor a vendéglők, eszpresszók forgalmi és bevé­teli statisztikája — és ezzel összefüggésben a bűnügyi és SZTK-statisztika, a munkafe­gyelem, vagy a családi békes­ség alakulása? Bizonyára mar­kánsan rajzolódna ki, hogy milyen sok társadalmi „nya­valya” forrása a mértéktelen italozás. Közismert, hogy van ná­lunk is — bár a kelleténél szerényebbnek és kisebb ha­tékonyságúnak tűnő — anti­alkoholista propaganda; mű­ködnek antialkoholista bi­zottságok, kijózanító és elvo­nó intézetek is. A törvény az iszákosságból eredő bűncse­lekményeket sem bírálja el enyhébben. ellenére úgy tűnik, hogy javaslatot kínál. A tervezett adminisztratív és szociális in­tézkedések is figyelmet érde­melnek. amelyeket az illeté­kes állami szerveknek cél­szerű lenne alaposabban ta­nulmányozni. Különösen, ha nem akarjuk — márpedig nem akarjuk —, hogy az iszá­kosság és káros következmé­nyeinek megfékezése nálunk is sürgető társadalmi, sőt ál­lami ügyek színvonaláig ma­gasodjék. Csépányi Lajos Kiküldőit munkatársunk jelenti: Lcninvárosból elindulva, a polgári hídon jutottunk át a Tiszántúlra. Két megye — Borsod és Hajdú-Bihár — ponta 12—16 órát dolgoznak, javítják a védekezés számá­ra oly fontos vontatóhajó­kat, uszályokat, rocsókat, szivattyúkat, meg a gépjár­műveket is. Megfeszített, fe­Nagy forgalmat bonyolít le a kőbányából naponta több usz; szegedi árvédekezőknek. határát érintve értünk el a Szabolcs megyei Tiszalökre. Kétszer is elhaladtunk a Ke­leti Főcsatorna fölött, amíg eljutottunk a Tiszai Erőmű Vállalat tiszalöki vízi erőmű­véhez, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság duzzasz tó üzeméhez és hajójavító műhelyéhez. A Tisza bal partján mindenütt szorgos munka folyik a földeken, sőt, a hullámtérből levonuló víz nyomában is ott láttuk már az embert; megpróbálják hasznosítani ezeket a földte­rületeket is. tokaji kikötő. A közeli vízügyi ály terméskövet szállítanak a (Foto: Sz. Gy.) gyelmezett munka folyik a műhelyekben, a kopácsolástól hangos és az ívfénytől fényes sólyatéren is. Átsétáltunk a duzzasztó üzem szélfútta hídján, a Ti­sza fölött. Jelenleg a víz duz­zasztása is szünetel. A há­rom hatalmas zsilipkapu ki van nyitva, helyükön siet lefelé a zavaros, sok horda­lékot, törmeléket cipelő fo­lyó. A víz szintje itt már sokat apadt, azonban a vízi erőmű turbinái, generátorai még mozdulatlanok. Akkor állí­tották le őket, amikor 80 cen­timéterrel csökkent a víz­szintkülönbség. Az elektro­mos energia termelést csak akkor fogják megkezdeni, ami r az árterekről is levo­nul a viz, s amikor meg lesz a szükséges vízszintkülönb­ség. Ekkor bezárják a zsilip­kapukat, megkezdik a víz duzzasztását, hogy ismét fel- búgjanak a turbinák és a ge­nerátorok. A nagy teljesít­ményű vízi erőmű adta ener­giára minél előbb szüksége van az országnak. Mivel a duzzasztómű zsi­lipkapui nyitva vannak, a hajók a középső nyílást használják. A forgalom vi­szonylag nagy, de csak kővel megrakott uszályokat láttam, amint siettek a tokaji kővel a Tisza veszélyeztetett alsó szakaszára. A hajózsilip ez­ért teljesen le van zárva. Egyébként a vízi erőműnél és környékén a magas víz­állás ellenére sem kellett védelmi munkát folytatni. A kitűnően kiépített gátrend­szer jól állta az ár rohamát. Oravec János Hősök és hitványak A hármas objektum terű- j létén Csak a hajójavító mű- i hely dolgozik teljes kapaci­tással. Rácz Imre műhelyve­zető elmondotta, hogy az új vízi járművek készítését fél­retették egy időre, és árvízi szolgálatba léptek ők is. Na­MINDEZEK Villamosok dicsérete a lengyelországi antialkoho­lista társadalmi bizottság öt­éves terve a magyarországi prevenció és lokalizáció szá­mára is több ésszerű ötletet. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nem város a város villamosok nélkül. Leg­kedvesebb Tóth Árpád-ver­sem ma is a Körúti hajnal: „Bús gyársziréna búgott, majd kopott / Sínjén villa­mos jajdult ki a térre...” S emlékeznek még, ugye, a Kül­városi legenda filmplakátjá­nak csillagszórós áramszedő- jü, égbe emelkedő öreg vil­lamosára ? Gyerekkorom kedvenc ál­ma volt, hogy villamost ve­zettem a stadion futópályá­ján. Szünet nélkül püföltem a csengőt, közben erősen cso­dálkoztam, hogyan is köröz­het a sárga kocsi sínek he­lyett a vörös salakon. Sok- havú, zord teleken körmöm­mel karcoltam betűket a zörgő-rezgő villamosablakok­ra, s irigykedve néztem az „igazi” kocsivezetők fatalpú botosainak kitérőbeli lopo- gásokat őrző óriás lábnyo­mait. Ha ablakunkból meg­láttam a délutáni hosszú munkásszerelvény otromba pótkocsisorát, rohantam a megállóhoz, vas-szagú apám elé. A vasgyári szerelvények tavaszi alkonyokon bükki kirándulásról hazatérő, el­pilledt iskolásgyerekek szá­zait, fuvarozták; novemberi ködök idején meg múzeum­ba, színházba szaladtak a húsz év előtti külvárosi pi­ros nyakkendősökkel. Emlék-villamosok. való- villamosok ... Semmibe tűnt, kanyargós útú pécsiek, nyug­díjazott nyíregyháziak, fur­csán billegő, keskeny nyom­távú, sötétzöld szófiaiak, a moszkvai régi városrészek meggypiros ikrei... Dereku­kon kék csíkos debreceni sárgák, ideges pesti hatosok, negyvennégyesek. S megint a miskolciak, meg a diósgyő­riek, a hatvanéves „mozgó várótermek” és a friss, kar­csú csuklósok... Hogy sokan és gyakran szidják őket? Mert zsúfoltak, mert hamarabb elindulnak, mert nem jönnek, mikor ép­pen nagyon sietnénk? Igaz. S hogy gyorsabb és kényel­mesebb egy Trabant, vagy „pláne egy Opel”? Biztosan. Mégis, higgyék el, a villamos, az az igazi! Nem tudom, hogy vannak vele, de nélkülük nem lenne város a város ... (tok—) • ehéz időkben nemcsak hősök teremnek; fel­bukkannak a mások kínjából-bajából, a többiek rovására itt is hasznot húzni akarók, az emberi nem leg- hitványabbjai. Sápot szedni a szerencsétlenségből is, ki­használva a rémület óráit olyan aljas tett, mint nyomo­rékot verni, vakot meglopni, s megkínozni gyermekeket. Nehéz napokat élünk át. Megáradt folyók harsogása rettenti az életet. Falvakat, utakat, hidakat mosott el az ár a Szamos mentén. Aiineg- áradt Tisza, s Maros most megyényi területeket fenye­get. Ott, a gátakon ezrével teremtek hősök; névtelenek, akik egy percig sem tartottak rá igényt, hogy nevüket vala­hol feljegyezzék. Katonák, munkások, földművesek, fér­fiak és nők kértek és kap­tak feladatot a megfeszített küzdelemben. S milyen kö­rülmények között, mily drá­mai helyzetekben, a rájuk szakadó szerencsétlenség sú­lyának mily iszonyatos ter­he alatt álltak helyt, egybe­véve éjszakát a nappallal, át­dolgozva gyilkoló tempóban 86—48 órákat egyhuzamban! S micsoda példáját adta a bajbajutottakkal való együtt­érzésének az egész ország! A segítségnyújtás hivatalos szervei, formái Jétre sem jöt­tek még, amikor már százá­val érkeztek a felajánlások, küldték az élelmet, a ruha­neműt, a pénzt termelőszö­vetkezetekből és gyárakból, intézményekből és hivatalok­ból. Nyugdíjasok nyugdíjuk­ból, magánosok félretett pénzéből, gyermekek papír­gyűjtésből, uzsonnapénzük­ből ajánlottak fel az árvíz- sújtottá lakosság megsegíté­sére. Nem lehet meghatott büszkeség nélkül szólni az önkéntes, a spontánul, s_£áí-., mi erővel jelentkező oi ^ J gos összefogásnak e felemelő megnyilvánulásáról. Mint ahogy az a megfeszített küz­delem, minden izmot, min­den erőtartalékot igénybe­vevő munka is oly nagysze­rű példája lehet egész né­pünk erejének, önzetlen se- gíteniakarásának, lelki nagy­ságának a világ előtt. A harc súlypontja most Szeged körzetére, a Tisza— Maros-szög környékére tevő­dött át. Soha ily magas nem volt a Tisza vízszintje, mint e napokban, soha ilyen tö­megű vízáradat nem zúgott tova az újra és újra maga­sítást. erősítést kívánó gátak között. A víz közvetlenül Szegedet fenyegeti, de nem múlt még el a veszély Makó környékén sem. De a nehéz napokban nem­csak hősök teremnek, hanem hitványai: is. Tetten értek a városban egy bűnözőt, aki rendfenntartónak adva ki magát raktárakban fosztoga­tott. Egy másik a homokzsá­kok töltésére szánt homokot ismerőse telkére vitte,' annak az épitkez iséhez. A nehéz napok e lelketlen tolvajé'; példás sz‘lorra). gyorsított el­járás útján vonták felelős? 'f- re és ítélték el. Szükség van most e példás szigorúságon mindenütt, de különösen a természeti csapás sújtotta helyeken. Az élei zavartalan újrakezdésének, az újjáépí­tésnek szüksége van a rend­re, a nyugalomra, a bizton­ságra. A hogy kettőzött buzga­lommal, igyekezettel fáradozunk azon, hogv minden bajbajutott élete mi­hamarább rendes kerékvá­gásba jusson, úgy kell ket­tőzött éberséggel vigyáznunk, s fellépnünk az emberi hit­ványság ilyen és hasonló pél- dáiv-’ '7<-mben. íj Fapp Lajos Árvízi szolgálatban a hajójavító-műhely Mécs reent termei a tiszalöki vízi erőmű És nálunk? filyolc tábor lesz az árvizsújtotta területeken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom