Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

ÉSZAK - MAG YARORSZAG 6

Vasárnap, 1970, május 24.

Oravec János:

Az uradalom felbomlása

i

Az öregember és a légy

z öregember moz- t dulatlanul feküdt a dunyha alatt a frissen vasalt ing- ( ben. Kopasz feje

belesüppedt a párnába. Szeme sem rebbent, csak nézte a kézzel is könnyen elérhető mennyezetet. Légyfogó lógott le róla, egészen közel az ágy és az öregember fejéhez.

Váratlanul megmozdult az öregember feje felett a légyfogó. Mindjárt észrevette, hogy légy szállt a mézgás papírra. Figyelni kezdte vergődését. A légy lábai beleragadtak a ragasztóba, szabadon maradt szárnyaival azonban erősen dolgozott, szabadulni akart. Az öregember pontosan követte minden mozdulatát. „Biztos a papír végét, a rabság végét keresi — jutott eszébe az öregembernek. — Pedig innen nincs szabadulás. A ragasztó olyan a légynek, mint az embernek a bilincs. Minél jobban rángatja az ember a kezét, annál fájdalmasabban szorítja a vas.”

Az öregembernek fájdalom hasított a szívébe. Eszébe villant, miért is került ki az ' első menetszázadok egyik katonájaként a frontra az első világháború első napjaiban.

»..Délelőtt volt. Sütött a nyári nap. A század gyakorlatozott, ő mosta a vigasztalan- ablaktalan kaszárnya folyosójának kövét Négykézláb haladt visszafelé, mint a rák. Annyira belemerült munkájába, hogy csak az utolsó pillanatban hallotta meg a csizmasarkak erélyes kopogását Hátrapillantott Az | ügyeletes tiszt jött A fiatal katona talpra ugrott, kezét kapkodó, alig látható mozdulatokkal a nadrágszárhoz törölte, kihúzta magát és megmerevedett. Jelenteni akart, de a tiszt rászólt;

— Ruhe! Weiter machen!

Folytatta a munkát Csak

térdnjagasságig merte felemelni tekintetét, s így csak a fényesre glancolt csizmákat látta, amelyek — mint valami vásáron vagy kirakatban — ott voltak az orra előtt. És ekkor hirtelen megmozdult az egyik csizma. Felrúgta a szürke bádog-* edényt. A szennyes víz szétterült a folyosón. A katona felnézett. Reked tép kérdezte:

— Miért?

És ekkor meglendült a lovaglópálca is. A fiatal katona arcát érte a váratlan csapás, amitől előreesett a vizes kőre. A hideg víz és a hideg kő emberré tette. Fei- iápászkodott. Ránézett a tiszt szoborszerű, szigorú arcára, aztán ütött... Bilincs a kézen, vas a lábon. A kettőt lánc köti össze.

Az öregember kinyitotta szemét. Tekintetével azonnal a legyet kereste. A légy, mintha csak erre várt volna, ismét megmozdult. Lassan vonszolta magát a papír szele felé.

Az öregemberben felsejlett a sajnálat. „Fogytán az ereje — gondolta magában. — Talán agyon kellene ütni, hogy ne kínlódjon, hiszen már csak kúszni bír. Azt ifi csak lefelé.”

... Tizedik napja vonultak vissza. Az őszi esőzések, a megáradt patakok, folyók, a sok trénkocsi, az ágyúlövedékek, előre-vissza hajtott marhacsordák és ezerember katonák lába nyoma olyanná tette Galícia .földjét, mint amilyen a légyfogó mézgás papír. A fiatal katona- ott ment a többiekkel a sorban. Beszéd telenek, borotválatla- nok és éhesek voltak. A tizedik nap estéjén egy dombhoz értek, ahol kitűnően felépített.. fedett, száraz, berendezett állások fogadták őket. Berendezkedtek, tisztálkodtak, borotválkoztak, főztek, ettek, pihentek, tetvészked- tek. kapcát szárítottak. Csak" a kiállított őrséget áztatta az eső ós az irigység.

A jóvilágnak azonban -hamar vége szakadt. Utolérték őket az orosz csapatok. Egyik

támadást a másik után indították. Az egyik rohamnál a fiatal katona a támadók egyik katonáját látta, amint a lövéstől hátára esett, fejjel lefelé a domboldalon. A sebesült megpróbált oldalára fordulni, aztán vonszolta, fúrta magát lefelé a nagy sárban. A géppuskák ontották tovább a halált, pedig előttük már csak a sárban vo- nagfó, kúszó lábukat vonszoló sebesültek mozogtak. Akkor a fiatal katona ráordított a géppuskakezélőre: „Hagyd abba!” Az megvonta vállát, és visszakiabált: „Legalább nem kínlódnak!” A fiatal katona erre felkapta puskáját, de a csövénél fogva, és fejbe verte a géppuskakezelőt. Először ez a fegyver, aztán a többi is elhallgatott. Szégyen és csend lepte meg a magaslatot.

Az öregember érezte, hogy a veríték kiverte arcát, megkétszer kapkodva vissza is nézett, de aztán, ahogy kiért az útra, meggyorsította lépteit.

A katona beledobta a puskát a kútba. Lehúzta a vödröt, inni akart, de meggondolta magát. Elindult ő is. De nem az úton, hanem toronyiránt, a széles, napégette legelőn. Haza.

— Nem kellett volna elengedni — nyögött fel ezen a délután először hangosan az öregember. — Be kellett volna kísérni. Elítélni. Kivégezni. Nem megsajnálni. Mert utána ő végeztetett ki, kínoz- tatott meg embereket. Nem kellett volna elengedni. Kártékony, mint a légy.

Az öregember felnyitotta szemét. Az ablakból közben eltűnt a napsugár. A szoba melegbama színeit hűvöl- szürke váltotta fel. Az öregember érezte a homlokáról kétoldalt lefutó izzadság- cseppcket. Szája kicserepese- dett.

izzadt rajta a tiszta ing is a dunyha alatt. Szinte hallotta, hogyan dobol az ér a halántékán. „De hiszen a légy nem ember — nyugtatta magát gondolatban. — A légy kártékony rovar. Terjeszti a betegségeket.”

... Nagy volt akkor már a zűrzavar a Tisza jobb partján. Nem volt se front, se parancs, csak jövés-menés,

összevisszaság. A fiatal vöröskatona is mehetett volna haza, mint jó néhányan. De ő inkább maradt. A törzs körül ténfergett. így kapta el a komisszár, alá megparancsolta neki, hogy egy árulót bekísér a városba. Nagyon kell rá vigyázni, mert forradalmi törvényszék fogja halálra ítélni.

A fiatal vöröskatona vállra vetett puskával lépkedett a hátrakötött kezű fogoly nyomában. Amikor egy gémes- kút mellett haladtak el. a fogoly megállt.

— Szomjas vagyok — mondta.

A katona a kút kávájához támasztotta a puskát, és vizet húzott fel a hűvös kút- ból.

— így nem tudok inni, oldd el a kötést a kezemen — szólalt meg a fogoly.

A vöröskatona szótlanul nemet intett fejével, aztán két kezével megbillentette a zöld mohával behintett favödröt, úgy. hogy lassan folyt belőle a víz. A fogoly ügyetlenül előredőlt, és fogával megkoccantotta a favödör peremét. Ivott. A víz rácsurrant arcára, katonaruhájára. A vöröskatona nézte csapzott, szőke haját, izzadt homlokát. Egy koponyát látott maga előtt, amely nemsokára már nem él, mert a kivégző osztag golyója üt lyukat rajta.

A vöröskatona hirtelen elengedte a vödröt, amelyből kiloccsant a víz, és amelyet a kútgém a magasba rántott. Aztán bicskával elvágta a fogoly kezén a kötelet, ráfogta a puskát, intett a fejével:

— Menj! Haza:

A fogoly sarkon fordult. Először lassan ment, egyszerAíiogy elféíedSezcSt a légyről, eszébe jutott további élete. ö akkor elhatározta, semmivel sem törődik többet, csak a földdel. Gürcölt, hajtotta feleségét, meg gyerekeit is.

— Nagyon egyedül maradtam — nyögött fel hangosan,

Felnézett újra a mézgás papírra. A légy még rnindig élt Hátán, szárnyán feküdt fejjel a föld felé. Elfordította a fejét a légyfogóról, és az ablakra nézett.

„Aludni lenne jó — mocor- gott még benne a kívánság. — Elaludni. De nem lehet. Traktor hangja dörömböl a dróthálós kapun. Fúj a szél. Nagyon fúj a széL Hajladozik az almafa a ház előtt... A torma az út szélére szorul. Kinek kell? Vizet merít egy asszony, fehér a kendője... Galamb repül az égen... Ballag valaki a réten... Fenyőfa nő a homokon... Csene- vész, mint a tengerpartokon. Az állandó szélben... A szélben ... Szőlőlevelek húzzák a hajamat... Marasztalnak..

A pihegő öregember felett a mézgás papíron a légy ösz- szerántóttá magát. Lábait maga alá húzta, potrohút lassan fejéhez közelítette.

*

Másnap reggel a szomszéd szólt az orvosnak meg az öregember embemagy fiának. Az orvos az ágy mellett állt, a szomszéd a szoba közepén, az asztalnál, az öregember embernafjy fia az ajtófélfának támaszkodott.

N

yitott, könnyes szemmel feküdt az ágyban az öregember. Az orVos két ujjal óvatosan levette az öregember melléről, kezéről a légyfogópapírt és az éjjeli- szekrényre tette. Papírt, tollat vett elő és írni kezdett. Később még egyszer ránézett az öregember arcára, apostolkopasz fejére, beszédre álló, merev ajkára, az üveges szemekre. Aztán az éjjeliszekrényre tett mézgás papírra tévedt a tekintete. Ekkor vette észre, hog}- egy légy van rajta. Hátán fekszik, és mozgatja egyik lábát.

Diósgyőr Percnyi Gábor ós linyingi Tőrök Ferencnc birtokaim

A diósgyőri 'S«

én három királyi biztos érkezik. hogy leltárba foglalja az uradalom tartozékait és jövedelmeit. A három biztos: Thurzó Ferenc árvái birtokos, királyi főudvarmester, Zay Ferenc huszonhárom vármegyében birtokos, udvari diplomata, később felső-magyarországi főkapitány és Pesty Ferenc. a királyi kamara adminisztrátora. Ez az összetétel mutatja, milyen súlyt helyezett a már öreg I. Fer- dinánd a várpalotának és uradalmának további sorsára.

Ennek a leltárnak köszönhetjük azt az összeírást, amely — eléggé okmányszegény történetünkben — egy egészen pontos képet ad az uradalomról. A várhoz tartozott:

Diósgyőr város 109 job- bágyteíek és S zsellérrel. Kápolna 25 telek, Radistyán 14 -telek (14 elpusztult), Bábony 14 telek, 12 zsellérrel, Pa- rasznya fél jobbágytelek. 11 zsellérrel (6 elpusztult), Csaba 9 jobbágytelek. 4 zsellérrel, Kisgyőr 18 jobbágytelek, 13 zsellérrel, 3 puszta telekkel. Petri 4 féltelek. 9 zsellér. Varbó 32 jobbágytelek, Miskolc város 244 jobbágytelck, 21 elpusztult és 75 zsellér. Muhi város 105 jobbágytelek, 20 elpusztult telekkel. Mezőkövesd város 92 jobbágytelek (16 elpusztult) és 36 zsellérrel, Keresztes város 79 jo'~''rvvié-és 27 zsellérrel.

E listában

maii kúriák. A királyi biztosok Fáncsy Jánosnak, Törők Bálintnak és Vas Istvánnak adták át az uradalmat. Ezt a döntést egyszerre fellebbezték meg a felsorolt városok és Borsod megye is. I. Fer- dinánd meghal, és az új király, Miksa, 1464. november 9-i elhatározásával, 63 000 magyar forintért részben zálog, részben királyi adomány címén. a pataki birtokoscsalád tagjának, Perényi Gábornak adja. Perényi pedig nem egészen egy hónap múlva Füzér várában kelt okmány szerint, „szerelmes feleségének”, Országh Ilonának hagyományozza.

Perényi három év múlva. Országh Ilona nem sokkal utána, gyermekek nélkül meghalt, és húga, Országh Borbála veszi át az uradalmat. A húg Enyingi Török Ferencnek, Dunántúl főkapitányának felesége. Katonai kísérettel érkezik Rimaszombat felől, a töröktől aránylag védett területen, elképzeléseinek megfelel az uradalom. ahol — pápai várbirtokához hasonlóan — megfelelő intenzív gazdálkodást akar bevezetni. Az asszony, férjével egyetemben, koránál: egyik legműveltebb személye. Apósa udvarában ismerte meg Tinódi Sebestyént, a lantost, íródeákjaként Mar- l.onfalvi Iparé humanista naplóírót és Meliusz Juhász Pétert, a kálvinista prédikátort. Anyósa, áld Pemflinger-lány volt, hagyta rá csurgói kertjét, ahol két holdon dinnyeágy, más holdakon kerti ve- temények, a virágágyakban zsálya, levendula, négyszáz bokor fehérliliom, izsóp és más virágok díszlettek. E rövid idő alatt nemcsak a kertes gyümölcskultúrát akarta felvirágoztatni. Diósgyőri udvarából írja udvari embere, Kürtössy György Martonfalvi Imrének azt a levelet, amelyet történészeink eddig nes.u vettek figyelembe. A levélből kitűnik, hogy 1572-ben „Mátyás király krónikájál' szándékoztak megírni, amely nek kézirata is elkészült.

Török Ferencné az, aki Miskolc protestáns prédikú torának. Hevesi Mihälyna1 adja ajándékba saját kúriáját, amelyet még Her Györg? mészárostól és Balog Pál ár váitól vett a miskolci déréit piacon (Rákóczi u. 1. nyugat: oldala), szőlőivel, szántóival, halastavával és erdeivel.

Enyingi Török Ferenc«' urasága és humanista udvar» azonban nem tarthatta magát a három részre szakadt ország e csücskében. A diósgyőri várat ugyan sem Ho- monnay Ferenc, a zempléni nagyúr fegyveresei, sem a török „nyargalok” nem merték megtámadni, vagy kifosztani. — mégis, az uradalomhoz' tartozó déli részek, Kisgyőr. Petri, Muhi. Mezőkövesd, Ke resztes birtokainak einépte lenedése érzékenyen bénítok ta, a diósgyőri fegyveres adó szedők ezekből az elpusztáso- dott birtokokból semmit, nem tudtak kisajtolná

A humanista dió^v“'/

nem erre a világra való ... Még Eger vára az, amely ezen az országrészen, Szend rő és Önöd vára mellett ha talmat képvisel. Elképzelései és terveit itthagyva, Országé Borbála visszaköltözik Pápa ra, ahol biztosabbnak játszi! az élet.

A következő években pe dig, 1575 után megindul az n folyamat, amikor a maradék diósgyőri uradalom gazdag sága is megrendül.

Kamárorny József

Kiállítás a MTESZ-ben

Kocsis Kiirolynak, a miskolci Tiszai pályaudvar pályairány ito főintézőjének az asztalán telein ívpapír árulkodik egy termelő szövetkezet gondatlanságáról. Áprilisban 27 vagon fűrészpor érkezett a mezőkövesdi Búzaka- Jász Termelőszövetkezet címére n kövesdi állomásra. A 27 vágói* közül mindössze ötöt raktak k illőben, a többi 22 vagonért bírságot fizettek. A bírság érték* nem kevesebb, mint 7624 forint. J3gy vagon fűrészpor értéke mi n.imáiis. Éppen az olcsó áru miaf i igyekszik minden vállalat, tsz. melynek szüksége van rá, közei bői szállítani, mert ráfizetése*- lenne a szállítás. Többe kerülne a leves, mint a hús. A Búzák«- lászfc ez mit sem érdekli. Egy Villonba 110 mázsa fűrészpor fér A vegyes minőségű fűrészpo* mázsánkénti ára. 8 forint, a job«» minőségűé 16. Tehát egy vagon értéke 880, illetve 1760 forint. Ebhez mérten igen magas a vas útnak kifizetett összeg.

Májusban is hasonló a helyzet Két hét alatt 14 vagonért fizet tek bírságot: 4275 forintot.

A vasút illetékesei többször i- felszólították a tsz vezetőségéi.

i»yelmeztettek őket a kiszabandó bírságra. De a vezetőséf: egy humoros megjegyzéssel — ,.A Búzakalász állam az állam ban” — intézte cl a dolgot. A helyükben nem humorizálnánk, hisz nemcsak róluk van szó. Lehet, hogy a tsz könnyen kifizeti a bírságot, de a vasútnak és sok más vállalatnak szüksége van .<» kövesdi állomáson gondatlanság miatt álló vagonokra, mert sajnos sokkal kevesebb a kocsi, mint a megrendelés. Áprilisban is 2777 kocsi lemaradása volt a teherpályaudvarnak az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt. A nyékládházl kavicsbányának például naponta lenne szüksége 30u —100 kocsira.

Jó lenne mindezeket figyelem be vennie a Búzakalász vezetőségének: az üzemek nem szeretnek anyagra várni, folyamatosan akarnak termelni. Ehhez »jedig szállítóeszközökre van szükségük.- lévay —

Megyéi* iparában a kohászaton és a gépgyártáson kívül egyre nagyabb jelentősége van a szilikátipamaic- amelynefe termékeivel szemben fokozott követelményeket támaszt az építőipar.

Ilyen gondolatok alapján határozta el a Szilikátipari Tudományos Egyesület megyei csoportja a Borsod megye sálikátiparánaSk termékei című kiállítás megrendezését. A kiállítás május 26-tól június 4-ig tart nyitva.

A részt vevő vállalatok az Észak-magyarországi Téglaés Csenépipartt Vállalat, a Hollóház! Porcelángyár, a Nyékládházi Kavicsbánya, a Saj 6s zen tpéíeri Üveggyár és a Miskolci Üveggyár kiállító j szekrényeikben bemutatják legfontosabb termékeiket, és érzékeltetik fejlődésük legfontosabb állomásait a látogatókkal.

A kiállítást a MTESZ- székház földszinti termében helyezik el. A része vevő vállalatok ügyeletesek segítségével biztosítják, hogy a látogatók szakszerű választ kapjanak kérdéseikre.

—műtő —

líj tv4orony Pécsett

Fizetni és kész r