Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Vasárnap, 1970. május 24. ÉSZAK-MAGYARORSZAG Tállyán a kőbánya egyik robbantása után 148 ember tett panaszt a községi tanácson, a lakásokban keletkező károk miatt. A panaszosok szerint az erős robbantás megrepesztette a falat, betörte az ablakot, vagy egyéb kárt okozott. Nem lehetett ugyan megállapítani minden repedésről: valóban a robbantáskor keletkezclt-e, vagy már előbb is megvolt — a lakók sem készülhettek fel megfelelő tanúkkal egy esetleges perre — a panaszok nagy száma azonban már önmagában is jelzett valamit. ' 1967. január elején’ volt az említett nagy robbantás, azóta időközönként most is fel- felmorajlik itt és a többi kő- bányás faluban a levegő, hiszen a bányák termelnek, dolgoznál!. A robbantások okozta károk miatt négy bírósági per keletkezett, ezekből háromban ítélet született, egy még folyamatban van. Szükséges minderről — bizonyos tanulságok levonása miatt is —- bővebben szólni. Magánosok a vállalat ellen Osika Pálné tállyai lakos háza is 1967. január 4-én rongálódott meg. A panasszal elsőként a Szerencsi járási Tanács igazgatási osztálya foglalkozott. Áprilisban elutasították a panaszt, mivel a tanács megfelelő szakértők stb. hiányában nem tudja megállapítani, vajon a házban keletkezett kár valóban összefüggésben van-e a robbantással. Május 12-én került az ügy a Szerencsi Járásbíróságra. A bíróságra, ahol az Északmagyarországi Kőbánya Vállalat képviselői tagadják az összefüggést. Megkezdődik a bíróság nagy munkája, a bizonyítási eljárás. Jönnek a tanúk, a tállyai lakosok, hogy elmondják, mit tapasztaltak azon a bizonyos napon. „Rengett a föld. mindenki, kiszaladt az utcára.” „Mintha ment volna a föld a lábam alatt.” „Nagy zúgás jött a föld alól, azt hittem, földrengés.” Stb." stb. Fényképek a megrongálódott házról, szakértők meghallgatása, a bányához, az építészethez értőké, és megy-megy az idő, majd a következő évben 1968. júniusában ítélet születik, melyben kártérítésre kötelezik a vállalatot. Lehetőség van újabb lépésre, a vállalat meg is teszi. Fellebbez. A megyei bíróság 1968. október 2-án jóváhagyja az elsőfokú ítéletet. kárt meg kell téríteni, összege 26 ezer 565 forint. ve így esetleges rossz hangulatnak. Hiszen a kőbánya nem ellensége a lakóknak, munkalehetőséget ad és egyéb módon is segíthet, vagy segít is a községeknek, mégis, a perel! miatt a vállalat és a falvai! között esetleg hűvössé válhat a viszony. Kicsit az is jelez valamit, hogy az egyik asz- szony a bírónál! írt levelet, melyben meghatódott szavakkal köszöni még, amit az igazságért tett, az ő ügyének igazságos elrendezéséért. Talán érthető, hogy ez az ember személyhez szól, így tudja kifejezésre juttatni köszönetét törvényeink iránt, melyeknek akkor, az ő ügyében éppen az a bíró szerzett érvényt. Ij gépek megvan i követEgy levél Hasonló módon zajlott le a tállyai Tóth Mihályné — 80 év körüli asszony — ügye, és kártérítési kötelezettséggel zárult egy tarcali lakos ügye is. Érthető persze, hogy a vállalat képviselői a vállalat érdekeit tartják szem előtt, a vállalat érdekeiért harcolnál!. Ez a feladatuk. Nem biztos azonban, hogy eme feladatuknak minden esetben oly módon kell eleget tenniük, mint az említett ügyekben is tették. Talán módjában állna a vállalatnak, hogy a többé-kevésbé >— de inkább többé — nyilvánvaló ügyekben a bírósági tárgyalás mellőzésével adná a kártérítést, elejét véMájus 25-én, Miskolcon Tanácskozás az ifjánaikások helyzetéről A borsodi ifjúsági hónap programjának egyik fontos eseményére kerül sor május 25-én, hétfőn de. 9 órai kezdettel az SZMT-székház- ban. A tanácskozás napirendjén ez alkalommal a fiatal munkások nevelésének néhány időszerű kérdése szerepel. Az ankéton Kopcsó László SZMT-titkár megnyitó szavai után Az ifjúmunkások feladata szocialista társadalmunk építésében címmel Dudla József, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára tart előadást. Bizonyára jó néhány vitaindító gondolat szerepel Kiss Béla SZMT- titkár referátumában, mely arról szól: a fiatal munkásnemzedék nevelésében mily Sátoraljaújhely A lanvai települések heivzete Az utóbbi tíz év alatt — 1960—1970 — a sátoraljaújhelyi járásban a 21 jelentő, sebb tanyai település lakóinak száma .8652 főről 2728 főre csökkent. Ezenkívül azonban mintegy 30 olyan kisebb, 15 főt e] nem érő tanyai települést is számon tartanak a járásban, ahol együttvéve 33P —350 lakos él. A csökkenő irányzat ellenére sem hanyagolható el továbbra sem a tanyai településekről való gondoskodás. fontos szerepe van a munkahelyek légkörének, a felnőtt dolgozók hozzáállásának. Az előadásokat konzultáció követi, majd levetítik az Azt csinálok, amit akarok című dokumentumfilmet. A vetítés után vitafórum lesz a tanácskozás részvevői számára. Minden remény azonban rá, hogy lcező években már nem kap a bíróság Ilyen ügyben semmilyen levelet, mert nem lesznek robbantási pereli. Erre több kedvező jel utal. Az első talán az, hogy az Északmagyarországi Kőbánya Vállalat tarcali központjában a vállalat igazgatója és termelési osztályánál! vezetője a legkészségesebben, áll az újságíró rendelkezésére a nem éppen „mutatós” ügyben, legfőképpen pedig az' amit elmondtak a robbantásokról. A korábbi években, ame-. lyekből a panaszaik, perek valók, az úgyenvezett nqgy- kamrás robbantási módszert alkalmazták. Most már ' áttértek az úgynevezett nagy- átmérőjű fúrólyukas sorozatrobbantásra, mely korszerűbb, gazdaságosabb, a bánya dolgozóira nézve egészségesebb, és nem okoz „földrengést”, mint az előbbi. Az űj eljáráshoz új fúrógépek Írellen éle, külföldi,' mintegy 900 ezer forint értékben vásárolt gépek. Ezekből a fúrógépekből még nincs elegendő a vállalat birtokában, ezért ritkán bár, de a régi robbantási módszert is alkalmazzák. A vállalat azonban éppen a napokban megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásáron szándékszik újabb gépet megvásárolni, és ezzel remélhetőleg végleg megszűnnek majd a robbantási károk. Megnyugtató, kellemes hír. Addig is azonban hadd tegyük ki mi is a „Vigyázz! Robbantás!” jelzőtáblát kissé módosítva: „Robbantás! Vigyázz!”. Vagy érthetőbben: „Robbanták! Vigyázzatok!” Priska Tibor Művezető a Pamutfonóbau Bárdos Istvánná kilenc éve mű verető a Pamutfonóban, ö irányítja a késztcrnr"'- elszállításra való előkészítését. ftoto: Szabados. A villamosmegállóban várakozók között bájos, négy év körüli kislány cseveg mamájával, s közben szorgalmasan fogyasztja a zizit. — Ugye. fogni kell a kezed édes. ha átmegyünk az úton? — Ugye, az ablak mellé ülhetek a villamoson, mert én vigyázok, nem piszkolom be a széket?! — Én már nagy vagyok, nekem is ad jegyet a kalauznéni?! Ugye? — S beszél, csacsog megállás nélkül. Mosolyogva hallgatjuk, már nem is tűnik jel, milyen sokáig késik a villamos. A cukorkás- zacskóból közben elfogy a zizi, s kis szórakoztatónk éppen eldobni készül, amikor a mama rászól: — Juditka, tudod, hogy nem szabad szemetelni az utcán. Ott a szeméttartó, dobd be szépen. Judit szót fogad. De né. hány pillanat múlva kissé csodálkozva, rosszallólag néz fel a mellette álló nénire, aki pattogatott kukoricás zacskóját hanyagul összegyűri, s a járdaszigetre dobja. Jön a villamos, pedig ha még késik egy pillanatot, nem tesz fel egy kellemetlen kérdést oly hangosan és szemrehányó hangon a kis Judit: — A néninek nem mondta az anyukája, hogy nem szabad szemetelni? B. E. II. borsodi orvosnapok A tudományos ülésszakról nyilatkozik ur. Nemecskay Tivadar, a központi tudományos bizottság elnöke Az Egyesített Kórházak központi tudományos bizottsága kéthetenként sorra kerülő üléseivel biztos talajt nyújt minden irányú tudományos érdeklődés kibontakoztatásához, s előadássorozataival fórumot is ad a gyógyító-kutató orvosnak. A borsodi orvosnapok is hasonló, de reprezentatívabb, megyehatáron tűi is érdeklődésre számító fórum, amelyről dr. Nemecskay Tivadar, az Egyesített Kórházai! központi tudományos bizottságának elnöke a következőket mondotta: — Az idei orvosnapokat, amelynek megrendezésére másodszor kerül sor, a megye és a városi tanács vb egészségügyi osztályaival közösen szerveztük. Szeretnénk, ha a borsodi orvcxyja- pok, kétévenként, hagyományosan illeszkedne be tudományos életünk rendszerébe. — Ex a másodszori tudományos ülésszak eltérő lesz-o a korábbitól? — Felhasználtuk első rendezvényünk tapasztalatait. Az azonos szakmába vágó előadásokat csoportosítottuk, s úgy gondoljuk, most elegendő időt biztosítottunk a vitára is. Különben úgy tervezzük, hogy minden előadásszakunk más legyen, mert minden két évben más-más Kastély a hegyeit Kanyargós, meredek, szerpentinnek is beillő út vezet Felsödobszún a faluból a hegyre, a kastélyhoz, amely nem cicomás szépségével kelt feltűnést. Sőt! Nagyon is viharvert külsejű. Az utcáról lakatlannak látszik. Kitört ablakai mögött keresztbe szögeit deszkái;. Csak hátul, az udvari kötélen száradó ruhák, mint az élet jelei cáfolják rögtön a látszatot. Az utcatábla és a házszám — Béke út 20. — is hátat fordít az országúinak. Vajon kik élnek itt? O A főbejárat a feuett teraszról nyílik. Bizony, jó, ha lába elé néz az erre vetődő kíváncsi idegen, mert rosszak a lépcsők, és a terasz földjét sem borítják már színes mozaiklapok. Csak vastag por. A valamikor üvegezett ajtó zárva. Hasztalan a kopogtatás, nem íe- 'el senki. Majd az egykori személyzeti ’/árny felől mutatkozik egy asszony. — Jó napot kívánok, a kastélv lakóit keressük. meg sokfelé. .. már szóval — Mi volnánk. Tessék — lép előbbre. Arcán meglepetés és némi bizalmatlanság. önmagukról is csak keveset és csak többszöri biztatás után beszél. — Hamar Jánosné vagyok — mutatkozik be. — 13 éve lakunk itt, fönn a kastélyban. — Azelőtt hol éltek? — On#aúj faluban, Férjem mindig cseléd . pásztorember volt. — Most? — Éjjeliőr. — Hány éves': — Hetvennégy. — Kié most a kastély . — Kié? Mit tudjuk mi?! — Hát hová fizetik a lakbért? — A tanácshoz. Negyven forintot egy hónapra. — Akkor a tanácsé, az államé. — Biztosan. — Milyen nagy a lakás? — Egy szoba, meg egy konyha. Az előtt mosókonyha volt. — Mindig ezt a részt lakták? — Nem. Utcai szobánk volt. Szép nagy. De mióta a többi lakó elköltözött, ott most a tsz-nek van raktára — Akik elköltöztek, kik voltak? — Magunkféle emberek. Régen jobbára cselédek. Partosi Tóth István például az itteni uraságnál szolgált azelőtt, mint kondás. — Hová mentek? — Le, a faluba. Saját házuk lett. Már csak két család maradt itt. Mi, meg a ^szomszédék”. Ok most nincsenek itthon. — Elégedettek? Jó itt lakni? — Különösebb baj nem volna. Csak a vízért járunk a szomszéd falu végére. Az uraságnak, Szilágyi Gusztávnak volt itt villanymotoros kútja, de a villanymotort még a háború után elvitték, ahogy mondják. No hát ez nem is olyan érdekes. Hanem a kastéllyal többet kéne törődni. Kár veszni hagyni. Mi ugyan festegetjük, meszel- getjük a magunkét, de hát az egésznek a rendbe hozására, javítására nincs erőnk Felsótíobszán a kastély a hegyen, úgy tűnik, betöltötte már szebb hivatását. Otthont adott a szegényeknek, a hajdani cselédeknek, akik többnyire már saját házukba költöztek. Itt csak két család maradt.. Ám a kastélyt azért. — amely inkább egy nagy villa — valóban kár lenne veszni hagyni. Ma még talán nem is túl nagy összegből újra széppé tehetnék viharvert külsejét és szobáit. S talán nem is raktár céljából — bár ennek fontosságát nem akarjuk vitatni —, hanem hogy például téli-nyári úttörőtábor legyen. Hiszen köztudott cél is, hogy minél több ilyen tábort kapjanak gyermekeink tőlünk, a felnőttek társadalmától. Felsődobszán magát kínálja a lehetőség. Olcsóbb is lenne, mint bárhol egy újat építeni. S hogy a szép Hernád- völgy erre ideális természeti környezet, azt bizonyítani sem kell. Bíró Péter célkitűzést-kívánunk megvalósítani. — Engedjen meg egyszerre két kérdést: miőrt kétévenként rendelik a borsodi orvosnapokat* s mi a most májas 28—30- ig tartó ülésszak célkitűzése? — Egy ilyen előadássorozat előkészítése fél évig tartó munka, ezért kerülhet sor csak kétévenként a borsodi orvosnapok megrendezésére. A jelenleg programban" szereplő 107 előadást mintegy 140 beküldött anyagból válogattuk össze. Csak a legjobbakat, legszínvonalasabbakaí fogadtuk el. Idei tudományos üléssza- '-mv.-it hazánk felszabadulásának 25. évfordulója jegyében tartjuk. Fő célja az orvosok továbbképzése, kórháziaké és körzetben dolgozóké egyaránt, ezzel is dokumentálva a kórház-rendelőintézeti egységet. Ugyanakkor tudományos célkitűzéseink is vannak. Meg kívánjuk mutatni ' egymásnak is. milyen tudományos témákkal, milyen eredménnyel foglalkozunk. Az előadások kivonatos anyagát különben megjelentetjük a bizottság immár tíz éve fennálló lapjában, a Borsodi Orvosi Szemlében. — Milyen hasznát láthatják fiatal orvosaink ennek az előadássorozatnak? — Bízunk benne, hogy részükre különösen sok hasznot tartogat. Beszámolhatnak figyelemre méltó gyógyító, vagy kutató munkájuk eredményéről, s közvetlenül tájékozódhatnak n megyében folyó, hasonló, sikeres tevékenységekről. Ugyanakkor a borsodi orvosnapokat amolyan seregszemlének is szánjuk. A programban szereplő társas vacsorán például mód nyílik az ismerkedésre, s szabadon választott tapasztalatcserékre is. A II. borsodi orvosnapok rangját emeli, hogy megnyitóján részt vesz dr. Szabfc Zoltán egészségügyi miniszter is. (a. i.)
