Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

«esa Péntek, 1970, május h mmmm Szerdái) este “3g~ hirdetéssel és díjkiosztással véget ért a IV. ifjúsági film­napok értékes rendezvényso- zata Kőszegen. A kedvezőt­len időjárás ellenére is igen meleg hangulatú ünnepet je­lentett a hat nap a műemlé­kekben gazdag, szinte min­den négyzetméteren a törté­nelmet idéző kisvárosban. A film,napokra — a KISZ jó szervezésének eredményeként — szinte az egész Dunántúl fiatalságának képviselői el­jöttek, de nagy számban vol­tak az ország más részeiből, .például a távoli Békésből is. Nagyon sok volt a felnőtt ér­deklődő, s természetesen ott. voltak a filmművészet repre­zentánsai. Eljöttek a szocia­lista országok filmeseinek képviselői, tíznél több rende­ző, jő néhány ismert filmesz­téta, kritikus és színész is, köztük Az első tanító és a Dzsamilla szerelme című fil­mek főszereplője, a roppant bájos Natasa Arimbaszarova szovjet-kazah filmszínésznö. A vendégek és a vetített filmnek összetétele, nemkülön­ben a két szakmai tanácsko­zás ismételten bizonyította, hogy 1967 óta a kőszegi ifjú­sági filmnapok igen rangos helyet v.ívott ki magának a közép-európai filmszemlék sorában, s a külföldiek nagy­számú részvétele, 11 filmjük vetítése, aktivitásuk a tanács­kozásokon nemzetközi film­eseménnyé teszi Kőszeg iin- . népét. A város sok szeretettel fogadta a vendégeket, ünne­pi díszt öltöttek az utcák, pezsgő élet költözött a Juri- sich-vár ódon falai közé. Ün­nepelt a közeli megyeszék­hely, Szombathely is, amely szintén helyet biztosított né­hány rendezvénynek. Kőszeg a gondolatébresztő, nyelvezetében, megjelenési formájában modern, a kor emberének értelem- és érzék­világát kifejező művészet el­kötelezettje. Erről nyilatko­zott a városi tanács vb-.elnök- helyettese, s erről vallott a_ íilmnapok szinte minden ese-' menye. A monimr filmművészetet magyal hat film rep- ( rezentálta. A 24-i megnyitó ünnepség után Kosa Ferenc Ítélet című filmjét vetítették, majd a továbbiakban Rózsa János Bűbájosok, Simó Sán­dor Szemüvegesek, Kézdy Ko­vács Zsolt Mérsékelt égöv — ez vplt az egyetlen ősbemu­tató! —, Sándor Pál Szeressé­tek Odor Emíliát című mun­kája került vászonra, végül a záróünnepségen Zolnai Pál Arc című alkotását láthatta a közönség. Nemcsak a Mérsé­kelt égöv, hanem a többi film is meglehetősen új, a nem filmszakmához tartozó jelen­lévőknek friss élmény, s va­lamennyi részvevőnek kitűnő vitatéma volt. A szocialista .országok kö­zül a Szovjetuniót három film — Poplovszkaja: Dzsa­milla szerelme. Ismohame- dov: Szerelmesek, valamint a Harc a sátánnal című krimi, a lengyeleket két alkotás — Zanuszi: A kristály szerkeze­te, J. Majovszki: A fáradt szív —, a bolgárokat két mű — Nikolov: Akinek tiszta a lelkiismerete, Élni akarok —, a románokat Crsanga Seuban Hőség, a -szlovák filmgyártást L. Filan Mieink a kapule előtt, az NDK-t L. Warnecke Som­mer doktor, végül Jugoszlá­viát B. Tori—Jankovíes Vé­res rege című munkája kép­viselte. A címfelsorolás természe­tesen keveset mondhat. A magyar filmek nagyrészt a nagyközönség előtt is ismere­tesek, az új — Mérsékelt ég­öv — egy napjainkban sértő­dött emberként élő, vissza­vonult értelmiségi, egykori partizán tragédiájához vezető Magatartása — is hamarosan a mozik vásznára kerül. Mind a hat magyar film, még ha történelmi múltból vett témá­val is a ma emberéhez kíván szólni, mai életünk valóságát kívánja feltárni, mai gond­jainkhoz akar hozzászólni a legkülönbözőbb fogalmazás­ban. és sikerrel. A külföldi filmeknél érdemes megje­gyezni, hogy bár alkotóik még igen kis gyermekek le­hettek a második világhábo­rúban, négy onnan meríti té­máját, négy mai emberi ma­gatartást elemez, egy krimi, egy kémtörténet, s egy a két világháború közötti témához nyúl, de valamennyi a mához szólás szándékával. Még a krimi és a kémtörténet is. A célok azonosak, a megvalósu­lás, mint a magyar filmeknél is, nagyon eltérő. E filmeken kívül szerepelt még a vetítési programban Kőszegen és Szombathelyen egyaránt a Balázs Béla Stú­dió több filmje, egy szép do- kumentumfilm-összeállítás, a katonai stúdió néhány alko­tása. A külföldi vendégek kí­vánságára külön bemutatták Jancsó Miidós Sirokkó című filmjét is. A íilmnapok igazi ér­tékéi mégsem a 1 vetítéssorozatok voltak, hanem a találkozók, eszmecsrék. A rendezők nem­csak a vetítések előtt és után találkoztak a közönséggel, ha­nem sok meghívásnak is ele­get tettek Kőszegen és Szom­bathelyen, s klubokban. mű­velődési házakban vitáztak nézőikkel. A legkimagaslóbb értéket azonban a meghirde­tett viták, valamint a vár­presszóban és egyéb helyeken falytatott spontán alkotói po­lémiák jelentették. Az ifjúság ábrázolása 25 év magyar filmjeiben cím­mel folyt az első vita. Zo­la« Vince, a téma előadója igen lelkiismeretesen állította össze vitaindítóját, tételesen ismertetve, miként jelentke­zik a fiatal témánként, s mi­ként vesz részt a fiatal al­kotóként filmművészetünk­ben. A heves, helyenként in­dulatoktól sem mentes vita túlnőtt a filmeken, generáci­ós vitatkozássá lett, s B. Nagy László filmkritikus szintézist kereső felszólalásá­val zárult, A második vita annál in­kább figyelmet érdemlő. Az eredeti téma A második film, problematikája volt, majd B. Nagy László nagyszabású vi­taindító értekezésében már a Fiatalok szerepe a magyar film megújulásában címet kapta. A kétnapos szimpózi­um során 37 felszólaló fejtet­te lei véleményét, köztük több külföldi filmes Is, s úgy érez­hetjük, hogy ez a tanácskozás markáns vonásokkal vázolta fel filméletünk néhány jelen­tős gondját, sok irányban ke­resve a megoldás útjait is. Jó volt, értékes avh0^ filmes nap Kőszegen. A polé­miákra alighanem szerte az országban visszatérnek még a filmművészet iránt érdek­lődők. Egy-két gondolatot még majd mi is bővebben is­mertetünk. Benedek Miklós Diák énekli árok találkozója A Zeneművészeti Szakkö­zépiskola Bartók-termében nagyszabású hangversenyen mutatkoznak be Miskolc ál­talános és középiskoláinak szép múltra visszatekintő kó­rusai május 2-án. A Miskolc városi Tanács V, B. Műve­lődésügyi Osztálya által meg­rendezett Éneklő ifjúság ’70 kórushangversenyen 14 iskola énekkara és kamarakórusa ad egymásnak randevút. A szombaton este 5 órai kezdettel megrendezésre ke­rülő találkozót — amelyet hazánk felszabadulásának és Lenin születésének jubileu­ma tiszteletére tartanak meg, a Zeneművészeti Szakkö­zépiskola tanulóinak ünnepi harsonajátéka vezeti be. A találkozón részt vevő énekka­rok és kórusok népdalfeldol­gozásokat, magyar és szovjet zeneszerzők műveit szólaltat­ják meg. Az Éneklő ifjúság J70 kó­rushangversenyen —■ amely a dal örömével köszönti szabad hazánkat — fellép a közép- iskolás szavalóverseny győz­tese is. i mm MIHŐLY: ill. MÁJUS $zéles szelekei az óg tereget; kibomlik a fény lobogója. Tapsos levelek csapnak tenyeret, fellép a nap a magas dobog«»- Láng jegenyék friss lelke ég, kifeszítik az. égre az út-száll és sorakozva mennek a dombra, s kivágják az égre a harsona him* Himnuszodat énekelek, mennek a felkelt tájak előtt, madarat csalogat zokogásuk; . viharban vezérek; a szelekbe tévedt bokrok bodorodriak utánuk. Szítja az ál nők * szél bennük az álmot: üvölteni, fájni, a fényre kiválj“, — s gyökerüknél f ívnak az árkok. Gyönyörű, göngyöli* fátylakban az akácok, az áldott arák, mennek a mennynek elérni a fényre kitárt kapuját. Fésülve a füzek, az aranyhajú szüzek; rajtuk a rügyek arany könnye patak: hegedülik a fejfákra kottázolt dallamokat. Parti angyalraj: égtüzű hajjal tettenérve remegnek a nyírfák; térdeik közt feszített ki a szél sikolyos hintát. A büszke ekék tekintete ég, s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak. Utánuk örök sorban a zömök barázdák egymás vállára borúinak. I Esküre ujjak: a fényre kinyúlnak, fogadalmakat súgnak a bú búzaszálak: s a tavasz írt jelszavait egekre terítve a vadludak szállnak. Komoly játék Pályaválasztás tanácsadással Mi legyen a gyerek? Több­nyire téma e2 a kérdés a csa­ládokban, mihelyt felcsepe­redik a gyerek- Latolgatnak, méregetnek. töprengenek, amíg a döntésig eljutnak. S bizony, amikor a felvételire kerül sor — nem egy szülő és gyerek részese a csalódás­nak: nem felelnek meg a vizsgán, az orvos alkalmat­lannak nyilvánítja őket egy- egy pályára. S hányán vári­nál: a felnövekvő gyermekek között olyanak, akik később már rosszul érzik magukat tanult pályájukon. Többsé­gük „megsérül” egy kicsit. Félszeg lesz, vagy épp ellen­kezőleg, túlzottan nagyvona­lú. játsszunk a szerszámokkal Miskolc egyik legfiatalabb — s oly régóta áhított inté­zetében. a Pályaválasztási Sétá k a Néokertben Tanácsadóban — azon fára­dozik a pszichológus, az or­vos és a pedagógus, hogy még idejében elkerülhető le­gyen a törés. A jól felszerelt, barátságos intézet falai kö­zött komoly játék folyik. S még komolyabb munka- őri Istvánná, az intézet ve­zetője és pszichológusa a vizsgálati módszerekről be­szél. — Bizonyos alapvizsgálato­kon, feladatmegoldásokon va­lamennyi gyerekünk átesik. Erre szükség van, hogy meg­állapíthassuk: milyen készsé­gei vannak a gyermeknek. De a feladatok többsége egyé­nekre szabott: hiszen azt kell eldöntenünk, milyen szakmá­mákhoz illeszkednek legfőbb tulajdonságai. melyekben fejtheti ki leginkább sajátos készségeit. Z. például szinte pillanatok alatt végez a szereléssel. Fel­adatmegoldása kitűnő. Hatá­rozottan gondolkodó típus és jó szervező. Ezt bizonyítja az is, hogy a szereléshez szüksé­ges alkatrészeket meghatá­rozott sorrendben teszi az asztalra... A vizsgálat to­vábbi részében is ez a jel­lemző dominál. Feltétlenül gimnáziumba kell mennie, utána pedig egyetemre. Egy nyurga kislány — ne­vezzük M'-nelc — fordítva fogja meg a szerszámot. Ér­dekes eset. Később, a teszt- vizsgálatoknál és az elbeszél­getéseken kiderül: őt kevés­bé érdekli a műszerek vilá­ga. sokkal inkább vonzzák a humán tudományok. A ta­nács itt is a gimnázium lesz. A tanács felelősséggel születik — Egyetlen megállapítá­sunk alapján semmiképp sem dönthetünk. Közel negyven­féle vizsgálaton esik át a gyerek, kézügyességét, emlé­kezőtehetségét. figyelmét, ér­zelmi beállítottságát egy­aránt több feladaton kont­rolláljuk. A beszélgetéseken pedig arra is módunk van, hogy megállapításainkról meggyőződhessünk, kiegé­szítsük. Hiszen a mi taná­csunk egy gyermek sorsát döntheti el. A pszichológus, az or-vos és a pedagógus kemény, nehéz, egybehangolt munkája előzi meg a záróbeszelgelést. S legtöbbször a szülő lepődik meg: milyen jól megismerték gyermekét, vagy éppen azon, hogy ő néhány tulajdonságú­nak mennyire nem tulajdo­nított jelentőséget. Fiatal még ez az intézet, az egyéni vizsgálatok csak idén februárban kezdődtek meg. Nehéz lenne megmondani teljes pontossággal: hallgat­nak-e az érintett szülők a vizsgálatokkal alátámasztott tanácsra. — Néhány jő példánk azért már van — szól közbe Barna István, az intézet pe­dagógusa. Tudunk arról, hogy a mi tanácsunk alapján, az általunk javasolt iskolába küldték el a jelentkezési la­pot. Nem babona, nem misztika Persze, egyelőre még nem minden gyermek jut el a Pá­lyaválasztási Tanácsadóba. Csak azokat javasloják az is­kolák, akiknek a választás valóban nehézséget, problé­mát jelent. Most éppen a he­tedikesek „nehéz esetei” jár­nak az intézetbe. Méghozzá örömmel. — Tudjál:, hogy miért fog­lalkozunk velük, s mégis fel­szabadultak. vidáman hatá­rozónak. Többnyire már az első találkozáskor feloldódik bennük a drukk, a feszültség. Játék ez, de nagyon komoly játék. S ők azt adják, ami bennük van, amire képesek folytatja a beszélgetési Űri Istvánná. Sokan kételkednek ebben a munkában. Van, aki felesle­gesnek is tartja. A gyerekek pedig szívesen csinálják vé­gig. Dolgoznak a műszerek­kel, kitöltik a feladatlapokat, rajzolnak. Nem babona, s nem misztika: sok-sok ezer példán bizonyított tudomány. Segítségnyújtás, gyengéd irá­nyítás, hogy kevesebb olyan ember legyen, aki rosszul érzi magát a pályáján. Mert vég­telenül igaz az. hogy a bol­dogsághoz hozzátartozik az alkotásnak érzett munka, s alkotni ott fed az ember, ak­kor, ha szívesen csinálja. Ha ípegtalálja benne a fantáziát. Fiatal intézet. Múltja még nincs, csak jövője. Az viszont annál nagyobb. Csutorás Annamária több fény lenne a főbb uta­kon, hiszen ez nemcsak séta- kert, sokan rendszeresen er­re járnak. Túl sötét van. Azért nem kellene a roman­tikát megölni, mert fiatal szerelmeseknek így is akad­na bőven lombokban, mel- lékutakban rejtett pad. Va­lahogy ki ne űzze a boldog­ságot az egész Ncpkertből a fény! De egy kicsit több kel­lene. Kihaltak az utak. A pado­kon is már csak itt-ott ül­dögélnek, főleg titokban ci­garettázó -kamaszok. Majd nem látni mást, csak né­hány, lépteit szaporázó járó­kelőt. Az őr, hóna alá szo­rított bottal, le-föl jár a tu- lipánágyás előtt. . — Mire vigyáz? — A fehér tulipánokra. Hogy le ne tépjék. 51c" hideg tag gyapjúsálat tekert a nya­ka köré. Most jő, hogy itt építkeznek, a Népkert olda­lában. Nem unatkozik éjjel, elnázegeti a reflektorfényben mozgó alakokat. Hétről hétre magasabban vannak. Elmé­lázhat rajta nyugodtan, hi­szen éjjel senki sem bántja a fehér tulipánokat. Adanrovícs Ilona És délután? Kitolják a ki­csit a város nagy kertjébe. Három óra után fiatal anyák és unokákkal körülvett nagy­mamáké a Népkert. Jó len­ne egy — a Népkert jelle­gének megfelelő — játszótér. Persze van, amolyan, az el­múlt rendszerből itt maradt alkalmatosság. Rozsdás for­gók. leszakadt hinták, gazzal benőtt homokozó. Micsoda elhagyatott, sivár játszótér, mégis, milyen né­pes! A szomszédos cigány­negyed apróságai is itt áll­nak meg. Nekik is kell hin­tázni! Valahol nekik is kel­lene homokozó! Egyre több U s^á,g: dióban tánczene szól. Mintha hangszóróval lenne behálóz­va a kert. Csak megy, nregy 1 az ember, s folyamatosan hallja a műsórt, mert min­den harmadik ember kezé­ben táskarádió. Főleg a fia­taloknál, de nemcsak náluk. Az ötórai tánczene szétosz­latta a Népkert csendjét, , feloldotta patináját. Maivá' tette a hangulatot. , Kár? Nem. Az 'évtizedes i gesztenyék bontakozó rü- j gyükkel hozzáfiatalodnak a ] mához. Hirtelen szakad a sötétség '• a sétányra. Jobb lenne, ha nyas útra. Testvérek. Kabát­juk is egyforma. Koruk a hetven felé jár. Lassan, rá­érősen lépkednek. Már ke­resni kell az üres padokat, csak az árnyékban gazdátla­nok. Az emberek egyre gyakrabban köszöntgetnek. Ök már ráérnek megismerni egymást, nem rohannak úgy, mint a reggel átvonuló kö­zönség. Még szót is váltanak itt-ott, de aztán külön padra ülnek. Kell a csend, a nyu­galom. A robogó gépkocsik zaja így is egyre erőtelje­sebben tör be, de a meg­szűrt hangok már hozzátar­toznak a Népkert délelőttié­hez. — Ejnye, te fiú! Miért ro­hansz rá a gyepre! Vége a tanításnak. Sok gyerek jár át a kerten ilyen­kor, délidőben. Körül kertes családi házak, viszonylag több az otthon tartózkodó mama, aki ebéddel várja az iskolást. 16 Fehér tulipánok öjg körül a szökőkút medencéjét. Jólesik a reggeli rohanásban futó pillantást vetni rá. Mert hét óra körül már megele­venedik a csendes park. Hóna alatt aktatáskát szo­rító, magas, sovány férfi for­dul a gesztepyefasorba. Mel­lette jóval alacsonyabb, már őszülő, törékeny asszonyka halad. Kart karba öltve, év­tizedek óta erre visz az út­juk minden reggel. A gesz­tenyés látta az asszony fi­nom, szép vonásait még ifjú korában, s napról napra lát- : ta, hogyan keveredik fekete • hajába az ősz. Mindjárt fél nyolc. Előttük, mögöttük csupa ismerős, munkába igyekvő. Ilyenkor' nem üldögél senki a pado­kon. A Népkert a nyüzsgő, : reggeli város testének eleven i része. , i Lassan melegszik a kora ' tavaszi nap. Szürke kabátos, idős hölgyek térnek le az ár- i IV. ifjúsági íilmnapok filmek és viták Kőszegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom