Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Péntek, 1970. május 1.

ÖCK5ST!

K^SSÖSSCSTTT

ÉSZAK-MAGYARORS2ÁG 5

Kinyíltak &aár a icswasz világai

Lapozgatás brigádnaplókban

— O beteg — mi dolgozunk

— Könyvtárat as iskoláknak

— Hideg Coia nyáron is

A

z időjárás, amely az idei tavaszon annyi bosszúságot és nehézséget okozott a szántóvetőknek, mintha röstellné azt, mai történt, egyszerre akar kárpótolni az elmaradt premierért. Átmenet nélkül, nyárias meleget hozva köszöntött ránk a tavasz. A tavasz, amely legszebb ruhájába öltöztette az elvadult természetet. Fiatal füvek, virágszálak hajladoznak a gyenge szélben és öreg fák legyezgetik magukat világoszöld lombjaikkal, ahogy öreg mamák szokták strucctoll-legyezőik- kel, miközben a fiatalok táncát ellenőrzik.

Kinyíltak a tavasz virágai: a mező, az árokpartok, a rétek a sárga, a fehér, a rózsaszín és a kékeslila százféle árnyalatában pompáznak, mint a hímzett matyókendő. Langy fuvallat suhan át a haragoszöld gabonatáblák felett: hullámzik, játszik a széllel és a nappal milliárdnyi zsenge hajtás, melynek tövében, törékeny, gyenge szárában már ott van valahol az idei termés, az élet... Minden, minden a megújulás az új élet csíráit hordozza magában: a május, az esztendőnek az a gyönyörű hpnapja a nász hónapja.

Mintha láthatatlan varázsló intett volna pálcájával: elnéptelenedtek a falvak és benépesült a határ. Baboskendők, színes kartonruhák vegyülnek a zöld vetés és a frissen szántott föld barnásfekete sávjai közé: lehajolnak, felállnak, továbblépnek... Inkább festő ecsetjére való a kép: ültető asszonyok. ^

Távolabb gépek , forognak. Nehéz testű lánctalpas traktor kapaszkodik fel a dombra, melynek az ország pusztulása emlékére egykor a tatárdomb nevet adták, s piros Zetor követi fürgén, mint az anyjától elmaradt kisesikó. Vetnek.

I- ám, a mezei ember j nem ismer tavaszi fáradtságot! Inkább _a téli semmittevést unta már: a várakozást, a helyben topo- gást. Hányszor tekintettek borús homlokkal a felhős égre, ahogy a kacsák szoktak, fejüket i'éloldalt tartva nyári zápor idején. Az a késlekedés, amely tőlük független okból állt be, már-,már fájdalmakat okozott, s az első meleg napon úgy siettek ki a földekre, mint a kaptárból kirepülő méhek. Ahogy a fák. a bokrok, s az évelő növények magukban hordozzák az új élet nedveit, éppúgy nyughatatlanná válik a mezei ember is, ha március derekán nem szagolhat bele a meleg tavaszi szélbe.

Szívesen' jön minden mozdulat, kezdeményezés. Megnyújtják a napokat, ameddig lehet, s este úgy ' összegezik a teljesítményt, mint valami győzelmi jelentést. Amit az idő elorozott előlük, most visszaveszik tőle: négyhetes késésről beszéltünk, már csak két hét van belőle... A gép nem pótolja, csak segíti az embert. De ez a segítség most

felmérhetetlen jelentőségű. Éppen annak főpróbája és bizonysága az idei tavasz, hogy még több gépre van szükség: a hagyomány csak a föld és a mezei munka sze- retetében maradhat meg. A forradalmi átalakulás viszont minőségi változást jelent: az ember gondolkozzék és dolgoztassa a gépet... Az a felemelő érzés, amely a bevetett tábla, a zöldellő vetés láttán támad, amelyet a be- végzet munka kelt. úgy is megmarad az embernek. Az Embernek, akinek örök hivatása, hogy megújítsa önmagát, hatalma alá kényszerítse a természetet, kenyeret termeljen magának és másoknak.

F

ényözönben fürdik minden. A gyümölcsösök rózsaszín és fehér virágainak illatától terhes a levegő; gépek zúgnak északon és délen, s magasan a szántóvetők feje felett pacsirta csattog, hogy aztán merész zuhanással csapjon le fészkére. Apró tojások bújnak meg benne.

Tavasz van. 1970 tavasza. | Ónodvári Miklós

— Tizennyolcán dolgozunk egy szobában és mindegyikünk nő. Ha jutalmat kapott valaki, elkezdődött a pletyka. Mindenki irigy volt és ingerült.

Urbán Józsefné, a. Miskolci Vendéglátóipari Vállalat központjában működő Déryné szocialista brigád vezetője így emlékezik vissza- a légkörre, amely öt évvel ezelőtt még mételyezte a munkahely levegőjét. Hogy azóta mi történt, hűen dokumentálja a szépen vezetett brigádnapló. Néhány idézet:

— Brigádvezetőnk beteg lett. Súlyos műtétje volt. Munkáját azóta közösen végezzük. Többet dolgozik mindegyikünk, de rend van.

— Égj’ brigádtagunk sikeresen érettségizett. Egy kicsit mindegyikünké a bizonyítvány, mert segítettünk neki...

— Bornemissza Bélánénalr kisleánya született. Virágot és ajándékot vittünk a kórházba. (Aranyos kisgyerek.)

— Anikónak, a vak kislánynak ruhát vettünk. Hatéves már, és igen értelmes. Anikót egyéves kora óta patronáljuk. ,

— Vendégül lát Borsod. Sok a munkánk, de segítenünk kell most a boltok szocialista brigádjainak is.

— Szép napunk volt vasárnap. Lillafüredre kirándultunk.

— Rendbehoztuk névadónk, Déryné sírját.

— Két új brigádot szerveztünk a vállalatnál. Később is patronáljuk őket.

— Németh László könyveiről beszélgettünk. Hasonló az ízlésünk: Németh László

könyvei a legolvasottabbak körünkben.

A szoros és sokrétű kapcsolat azt eredményezte, hogy az üzemelszámolási csoportnál mindig remek a hangulat, jól megy a munka. A brigádtagok nyolcvan százaléka kiváló dolgozó.

O

A könyvelési csoport Haladás-brigádja az egyik legrégibb a vállalat központjában. Nemrég kaptak arány- plakettet. Legújabb kezdeményezésük híre üzemen kívül is elterjedt.

— Mozgalmat indítottunk Könyvtárat az iskoláknak címmel. Ügy gondoltuk, hogy elhozzuk otthonról a régi ifjúsági és mesés könyveinket, aztán megajándékozunk vele egy iskolát. Igen ám, de a többi brigád sem akart kimaradni a mozgalomból. Ma már 600 kötetünk van. A varbói és a sajópálfalai általános iskolák kapják — hallottuk Pápai Jánosné brigádvezetőtől.

Brigádnaplójukból kitűnik, hogy sok éves tapasztalataikat szívesen adják át a kezdőknek. A jubileumi évfordulók, társadalmi ünnepek megünneplésének előkészítésénél mindig ott vannak. A Haladás-brigád csak így, együtt olyan „öreg”, hiszen az átlagéletkor nem több mint 27 év. Szinte mindegyikük jár valamilyen szakmai, vagy politikai továbbképző tanfolyamra, középiskolások is vannak köztük. A napló mindenki vizsgájáról megemlékezik.

— Szégyellnénk rosszul vizsgázni, a naplóba bárki bepillanthat.

Az áruforgalmi osztály brigádja mindössze 3 éves. De a Vörös Október máris népszerű. A naplóba jegyzett vállalásokból sok érdekeset tudtunk meg.

két szeretnénk forgalomba hozni az idén, bővíteni kell mindenütt a választékot.

©

Az új ételféleségekről a szakácsok és a cukrászok gondoskodtak. Az italféleségek bővítése nem volt ilyen egyszerű. A vállalat általános célkitűzése ugyanis: több hűsítő italt, kevesebb alkoholt. Ehhez kellett alkalmazkodnia az áruforgalmi osztálynak, vagyis a Vörös Október szocialista brigádnak.

— Jaffa, bambi, gyümölcslé bőven volt Miskolcon, amikor mi ezt elhatároztuk, de akkor már sokat lehetett hallani a coláról — meséli Pinczés Mihály brigádvezető, a népszerű Miska bácsi.

Megkezdődtek a levelezések cola-ügyben. A válaszok majdnem mindig elutasítóak voltak. Az amerikai, az angol és a holland cola-cégek majdnem fölháborodtak, amikor meghallották, hogy Miskolc 180 kilométerre van Budapesttől. „Hogy mer egy ilyen távoli város Coca-Colát kérni, amikor az csak 60 kilométerig szállítható?”

Miska bácsi azonban vonatra ült egyszer, vonatra ült még egyszer és még egyszer. Egészen addig, amíg 500 rekesz cola nem érkezett a városba. Aztán megérkezett a Sztár-Cola, nemrég pedig a Pepsi-Cola is.

— Egy különlegesen finom árukkal ellátott bisztrót szeretnénk létesíteni Miskolcon — írták a napló következő oldalára.

a

Júniusban meg is nyitják a Széchenyi utcán a Finom ..falatok boltját. Csak házias, magyaros húskészítményeket árusítanak ott. A minőségről a brigád gondoskodik.

A nyáron már a strandokon is lesz cola.

Ez lesz tehát az első nyár, amikor a verejtékező strandolok hideg Colához jutnak. Hogy hideg lesz-e?

— Ez az ital csak 12—14 fokon árusítható. A colát mi szereztük meg a városnak. Ezért a legkisebb visszaélést is szigorúan büntetjük.

Pinczés Mihály áruforgalmi osztályvezetőtől hallottuk ezt a szigorú kijelentést: reméljük. júliusban is hideg lesz a cola.

A Vörös Október szocialista brigád naplójában sem csak síakmai vállalások szerepelnek. Könyvgyűjtés, színházlátogatás, kirándulás éppúgy megtalálható, mint a töjj- bi brigád naplójában.

Lévay Györgyi

a Palotai

A munkásosztály nagy ünnepe, május 1 tiszteletére tegnap, csütörtökön és ma pénteken este első ízben dísz- kivilágításban pompázik a lillafüredi Palotaszálló és a mellette levő, ismert vízesés. A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói a szálló körül 35, a vízesésnél pedig öt darab nagy teljesítményű reflektort szereltek fel. Az erdők övezte sötét háttérből szinte nappali világosságban emelkedik ki az impozáns épület. A fényben úszó Palota és a vízesés gyönyörű látványt nyújt nemcsak a Lillafüreden üdülő vendégeknek, hanem a Bükkbe kiránduló sok ezer turistának is. A Palotaszálló jelenleg Miskolc legszebben kivilágított „középülete”, örömmel hallottuk, hogy még az idén végleges formájában elkészítik a szerelési munkákat, s más ünnepi alkalmakkor is kigyulladnak majd a fényszórók a hámori völgyben.

Ózdi panoráma.

(Fotó: Mizcrák) I

— Üj ital- és ételféleségeHiúira űföléért

Magas, szőke fiatalember lépett be két társával huszonöt évvel ezelőtt, 1945. április 30-án Miskolcon a megye főispánjának, Oszip Istvánnak a hivatalába. Budapestről érkeztek, és akkor ehhez az úthoz négy napra volt szükség, így érthelően eléggé fáradtak voltak, de azért jókedvűen mutatkoztak be, adták át megbízólevelüket. A három embert, dr. Sömjéni Miklóst, dr. Szabó Jenőt, dr. Hayde Bélát azzal bízta meg az országos földhivatal vezetője, hogy alakítsák meg a megyében is a földhivatalt dr. Sömjéni Miklós' vezetésével. Ezt az embert ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium már 1945 márciusában Debrecenbe küldte, mint telepítésügyi titkárt, hogy vegyen részt az Ideiglenes Nemzeti Kormány mellett munkálkodó, a földreform jogszabályait kidolgozó munka- csoport tevékenységében.

— Rendben van elvtársak — mondta a főispán. — '’'-ik egy kis baj van ...

— Éspedig?

__Kissé elkéstetek. A ,u.d~

hi

vatal ugyanis nálunk már megalakult. A földbirtokrendező tanács is. De azért jó. hogy megjöttetek!

Valóban megalakultak már ezek a szervek. A földbirtokrendező tanács elnöke, dr. Barcsctich Béla, tagjai pedig Vincze Oszkár, Erdélyi Károly, Bárdos Béla, Naszvadi Lajos, valamint két, mezőkövesdi fölmunkás-szakszer- vezeti tag. Kalló István és Mező Józsej voltak. A földhivatalt dr. Török Tibor telepítésügyi segédtitkár vezette. Hivatalosan, hogy úgy mondjuk, a legfelsőbb fórumok szentesítésével azonban akkor alakult meg a földhivatal, amikor a minsztérium küldöttei munkához láttak. Dr. Sömjéni Miklós Borsodban vette át a vezetést, dr. Szabó Jenő Zemplénben, dr. Hayde Béla pedig Abaújban.

Napokon belül fiatal, . tettre kész jogászokkal, mérnökökkel bővült a hivatal, és nagy ütemben kezdődött meg a munka, a harc a parasztság évszázados álmának, a földosztásnál: valóra váltásáért. Igazságosan, törvényesen, sokszor bizony életveszedel- mek közepette. Csak egy epizód a sok közül:

Egy alkalommal gróf Serényi Ella, sajószögedi földbirtokos kereste fel a megyei földhivatalt. Sajószögeden gzer holdja volt, férjének Szabolcsban ötezer. A kormány rendelkezésének értelmében a földbirtokosok bizonyos mennnyiségű földet; megtarthattak, vagy ha már kiosztották, visszakaphattak, ha valamilyen módon részt vettek az ellenállásban, a reakció, a németek elleni küzdelemben. Gróf Serényi Ellánál: is követelése volt. Száz holdra.

— Milyen alapon követeli vissza a grófnő? — kérdezte a földhivatal vezetője.

— Partizán volt a fiam.

— Partizán? Igazolni is tudja?

— Természetesen! Különben is,, jöjjön ki, Sömjéni- kém. a faluba. Majd meglátja, mennyire szeretnek engem ott az emberek! Jöjjön csak, menjünk ki!

Kimentek. A kastély udvarában körülbelül 30Ö ember állt, némán, csendben. Bottal.' vasvillával, kiegyenesített kaszával. Az emberek nem szóltak. Figyelték, hogyan mennek be a hivatal emberei a grófnővel az egyik szobába, majd a tömeg eleje mintegy parancsszóra megmozdult. aki befért, az 1" a szobába, a többiek az ajtóo rn

és kinn maradtak. Valameny- nyien szegényemberek, földnélküliek, akik éppen mostanában kapták meg néhány holdjukat. Az asztalon már egy előre elkészített lista fe- küldt, melyen föl volt tételesen sorolva, kitől mennyi földet kell visszavenni, hogy a száz hold kilegyen. A hivatal vezetője nem szólt, csak a szemek tüzeltek. Elhangzott az első név a listáról.

— Attól vennék vissza? Attól az özvegyasszonytól? — hallatszott egy kiáltás, majd ablakot repcsztően az ordítás:

—• Nem adunk vissza földet!

— Egy darabot sem!

— Menjenek innen, amíg szépen vannak!

Majd a grófnőre célozva;

— Ekébe kell fogni, hadd tudja meg, mi a föld!

A tömeg zúgott, hullámzott, szidta a földbirtokost.

— Ügy látom, grófnő, mégsem szeretik itt olyan nagyon — mondta a hivatalvezető, de aztán inkább arra figyelt, amit a tömegből kiabáltak.

— Azt a magas szőkét kell agyonverni, és rend lesz!

Próbálta csillapítani az embereket. de nem nagy sikerrel.

— Ki készítette el ezt a listát? — fordult volna a grófnő felé, de az akkor már nem volt ott.

— Emberek! Marad a föld úgy, ahogy kiosztottuk!

Csend lett. Néhány pillanat múlva az egyik ember megszólalt:

— No, elvtárs. azt mondom, menjünk át a kocsmába. és igyunk meg valamit a nagy ijedtségre!

— Ügy van! Helyes — kiáltották a lobbiéit

Múltak a napok, hónapok és lassan befejeződött a munka, a harc. Borsodban 1945- től 1948-ig 2904 birtokot osztottak fel, 190 ezer 370 holddal. Abaújban 399 birtokot, 93 ezer 244 holddal. Zemplénben 341 birtokot. 125 ezer 920 holddal. Borsodban 19 ezer, 170 család. Abaújban 9056. Zemplénben 15 ezer 175 család kapott földet. Ugyanebben az időben házhelyeket is osztottak. Borsodban 8192-öt. Abaújban 2141-ct, Zemplénben 5248-at. Az egykori, magas, szőke fiatalember, dr. Sömjéni Miklós, ma a megyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya igazgatási csoportjának vezetője. A régiek közül még egy ember dolgozik ma is a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályán: dr. Mezőközy András, aki néhány nappal ezelőtt, április 27-én töltötte be 25. szolgálati évét. ö is ott kezdte annak idején a földhivatalnál.

A most 25 éves földhivatal nál, melynek dolgozói az akkori történelemformáló, harcokkal teli időkben a mi megyénkben is tisztességgel eleget tettek küldetésüknek.

Priska Tibor

I