Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Péntek, 1970. április 10, ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 MesBifü agitáljon a vezeti? M ostanában számon ké­rik az erélyt. a hatá­rozottságot egyes ve­zetőktől. Tegyük hozzá, joggal, mert néhol valóban megfeledkeznek erről a fontos vezetői tulajdonság­ról. Az egyértelmű döntés­től, a határozott igen, vagy nem kimondásától főként a kényes személyi kérdések­nél húzódoznak. Fegyel­mezni, a feladatok elvég­zését számon kérni, fele­lősségre vonni, valakit elő­léptetni, vagy leváltani, a produktummal arányosan differenciáltan jutalmazni és bért emelni valóban nem könnyű, mert talál­kozik az érintettek, vagy éppen a passzív kívülállók érzékenységével. De a leg­kényesebb ügyelcben is az egyszemélyi felelős vezetők joga és kötelessége a hatá­rozott döntés. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a vezető a ri­deg tárgyilagosság megtes­tesítője, s érzéketlen a hangulatra, a személyes in­dulatokra. Aligha érthetünk például egyet azzal a he­lyenként jelentkező véle­ménnyel, hogy a vezető ne agitáljon, az ő feladata ki­zárólag a döntés, az utasí­tás és az ellenőrzés. Leg­alább olyan fontos vezetői tulajdonság a meggyőző, ági tatív készség, mint a jó helyzetfelismerés, vagy a határozott véleményalkotás, áílásfoglaló képesség. E kü­lönböző vezetői kvalitások egyébként szorosan össze­tartoznak és nem állítha­tók szembe egymással. Csak a sokoldalúan meg­alapozott, meggyőződéses vezetői vélemény lehet a helyes döntés alapja, S aki tudja mit és miért csinál, az elhatározásait félreért­hetetlenül meg is tudja in­dokolni. S ezt az indoko­lást — feltéve, ha nem ru­tinfeladatról van szó — joggal elvárják minden fő­nöktől közvetlen munka­társai, s az irányításra bí­zott kollektíva tagjai, A vezető meggyőző tevé­kenysége tulajdonképpen már a döntéselőkészítés időszakában történik. Élénk vitában, érvek és ellenér­vek pergőtüzében alakul ki a vezető határozott véle­ménye. S e, vélemény he­lyességének egyik próbakö­ve az ellenvéleményt valló munkatársa]-; meggyőzése, még a döntés meghozatala előtt. Ezért is kívánatos, hogy a vezető olyan köz­vetlen munkatársakat, ta­nácsadókat válasszon, akik képesek felszínre hozni az ellenérveket, a döntés után esetleg szélesebb kör­ben is jelentkező nézeteket. A tanácsadó testület, az í egyszemélyi döntést élőké- : szító apparátus akkor segí­ti a főnök munkáját, ha j bátran vitába mer szállni j vele. s akkor árthat neki, j ha mindenben egyetértését, j helyeslését keresi. Persze, nem kell min­dent magyarázni, hiszen a dolgozó nem kisdiák és a vezető sem tanító. Vannak nyilvánvaló igazságok — mint a matematikában a 2x2=4 —. amit feltételez- . hetően mindenki ismer. Ilyen például, hogy a fi­zetésért dolgozni kell, hogy a munkáért felelősséget vállal végzője stb. A napi munka kiadása, vagy szá­mon kérése aligha igényel minduntalan időt rabló da- galyos magyarázatot a köz­vetlen munkahelyi vezetők­től, például a művezetők­től. De a vállalati vezetés­ben már kevesebb az ilyen ismétlődő rutinelem és sokkal több a Idalakult gyakorlatot megújító kez­deményezés. vállalkozás, amely a nyilvánosság ítélő- széke előtt vizsgázik iga­zán. Ilyenkor a vezető ki­áll és elmagyarázza, hogy miért vált döntése szüksé­gessé. Kritikus ügyekben pedig eleve kéri is az érin­tettek véleményét, javasla­tát, támogatását. így a jól előkészített döntés nem hat meglepetésként, sőt az agi­lis dolgozók saját javasla­tuk megvalósulását látják benne. A dolgozókkal egyetér­tésben könnyebben — úgy is mondhat­nánk, hatékonyabban — le­het vezetni, mint ellenük­re. Ezért a döntés, sikeres végrehajtásáért is érdemes az ügy számára minél több, a végrehajtásban részt vevőt megnyerni. De a szocialista tulajdon lé­nyegéből is következik, hogy figyelni kell a dolgo­zók, a „részvényesek” véle­ményére, szavára. Kívána­tos minél több részvényes szavazatát elnyerni, ha abszolút egyetértésre nem is lehet törekedni. Nem te­kinthetjük ezért a vezetői döntések lényegének, hogy azok egy az egyben a köz­vélemény elvárásait tük­rözzék. Sokkal inkább az előrelátást. Olyankor is dönteni kell, ha sokan — vagy a hangadók közül sokan — akár pillanatnyi, akár vélt érdekek alapján ellenzik. Ilyenkor különö­sen nélkülözhetetlen a meggyőző szó, az érvelés, az összefüggések, a távlatok is­mertetése. Kovács József Veinek a Bodrogközben A kései kitavaszodás miatt még mindig lágy a talaj a sá­toraljaújhelyi járás területén, s legalább háromhetes késés­sel kezdhetik meg a mezőgaz­dasági munkákat a hegyközi, hegyaljai és a bodrogközi községekben. A Bodrogközben az előző évekhez viszonyítva ez idén kevés a belvíz, in­kább csak a Bodrog és a zempléni hegyvonulat közti határrészeken pusztít, első­sorban Sátoraljaújhely, Ká­rolyfalva. Végardó. Sárospa­tak földjein. A tavasziak vetését a Bod­rogköz homokos szerkezetű földjein megkezdték a napok­ban. főképp Riese. Lácacsé- ke. Cigánd. Nagvrozvágy. Ke- nézlő. Ti szakarád termelő­szövetkezeti gazdái, de a be­vetett szántóterület még igen kevés. Az 1965 holdra terve­zett borsóból csak 240, a 4500 hold tavaszárpából 145 és az 1290 hold zabból mindössze 60 holdnyit vetettek el. Ter­mészetesen, ahogy az időjárás engedi, napról napra újabb százholdakkal növekszik a bevetett szántóföldek nagy­sága. Vetőmagban, műtrágyában nincs hiány a járásban, a szükséges mennyiség már ré­gen a tsz-ek raktáraiban van. A búza-, árpa- és zabvető­magot túlnyomórészt magul; a gazdaságok termelték, csak mintegy 25 százalékban vé­geztek vetőmagcserét. Vetés előtt kellő időben elvégeztet­ték a saját termelésű mag minősítését az Országos Vető- magfelügyelőséggel. Most folyik a burgonyave­tőmag minősíttetése, s több termelőszövetkezet elöcsíráz- : tatást végez, így kívánják be- : hozni a tavasz késése miatti j elmaradást. Jubileumi emlékülés A Magyar Pedagógiai Tár­saság borsod-miskolci tago- j zata a megyei és Miskolc I városi Tanács Művelődésügyi | Osztályával és a pedagógus- i szakszervezet megyei bizott­ságával közösen jubileumi j emlékülést tart április 16-án j az SZMT székházában. Az í emlékülésen Borsod-Abaúj- Zemplén megye közoktatás- ügyének és Miskolc város ok­tatási helyzetének 25 éves fejlődéséről hangzik el egy- egy előadás. Lenin születé­sének 100. évfordulója tisz­teletére pedig ismertetik a nagy proletárvezérnek a ne­velés fontosságáról vallott nézeteit is. Reprezentatív kiállítás az űj székházban A . felszabadulás óta a Borsodi Szénbányák 85 mil­lió tonna szenet adott a népgazdaságnak. Vagonokba rakva ez a szénmennyiség két olyan hosszú vonatot töl­tene meg, mint a Miskolc és Sopron közötti távolság. Megyénk bányászata a fel­szabadulás előtt a kistőkések vadászterülete volt. Negy­ven magánbánya működött minimális tőkebefektetéssel, tisztán az olcsó, emberi, fi­zikai munkát igénybe véve. A borsodi bányászat csak­nem 200 esztendőről ezelőtt, 1786-ban kezdődött Sajókn- zán. A felszabadulás óta el­telt huszonöt esztendőben a medence fejlesztésében több eredményt értek el, mint a medence bányászatának mintegy négy évszázados tör­ténetében. A borsodi szénbá­nyászat nemcsak elérte az ország többi, ipari hagyomá­nyokkal rendelkező, messze felette álló színvonalát, ha­nem az élvonalba küzdötte fel magát. Ma a Borsodi Szénbányák az ország leg­nagyobb széntermelő válla­latai közé tartozik, az ország Géppel nyitnak Csongrád határában, a Petőfi Tsz szőlőjében géppel nyitják a sorokat. A traktorvonlatású hasznos berendezéssel Cscrnus Imre traktoros naponta 10 hold földön végzi cl a munkát A Sasvölgye útja Az ország egyik legszélső, határmenti gazdasága a Sas­völgye Tsz. Földjeit hosszan elnyúló sziklás hegygerinc szegélyezi. — Miért éppen a Sasvöl­gye elnevezést választotta annak idején a gazdaság? — kérdeztük Saláta Lajostól, a tsz párttitkárától. — Előrelátásból. Ez külön magyarázat nél­kül nem érthető. — Itt folyik a Sas patak — folytatja a párttitkár. — Földünk, s valamennyi hasz­nálható föld a Sas patak völ­gyében terül el. Akkor, 1961- ben, az alakuláskor úgy gon­doltuk itt. Hídvégardón, hogy a Sas völgyében elterülő föl­deknek a nagyüzemi gazdál­kodás során majdan egy gaz­dasággá kell olvadniuk. Szó­val azért adtuk ezt a nevet, hogy az egyesülés utón ne kelljen ismét nevet keresni. — Mi valósult meg az el­tervezett egyesülésből? — Csaknem teljesen meg- • valósult. Már csak Torna- szentjakab hiányzik a Sas­völgyéből. Bódvalenke, Becs- keháza, Hídvégardó egy gazdaság. A kiterebélyesedett Sas­völgye Tsz szépen fejlődött, gazdagodott az utóbbi évek­ben. Míg az alakuláskor csu­pán 536 ezer forint volt a kö­zös vagyon, a tavalyi zár­számadásra már 11 millió 248 ezer forint lett — Már negyedik éve, hogy készpénzzel fizetünk n ta­goknak — sorolja a párttit­kár. — Ez meg is látszik a munkafegyelmen. munka­kedven. A nagy gazdaságnak már jut bővebben pénze a szo­ciális és kulturális alapra is. Tavaly 136 ezer forintot tar­talékoltak erre a célra. Mire használják? — Van annak helye. Se­gítjük az idős tagokat. A ve­zetőség úgy határozott, hogy 90 forinttal kipótolja ha­vonta az öregségi járadéko­kat. — Mi jut kultúrára? A párttitkár hirtelen a leg­utóbbi .akcióba való be­kapcsolódást említi; — A járásban kulturális alapot hoztak létre, amely­hez a tsz-ek is hozzájárul­nak. Ebből kellékeket akar­nak beszerezni, a társadal­mi ünnepségekhez, s egy fúvószenekart szerveznek, szintén a társadalmi ünne­pekhez. Ehhez adtunk mi is hatezer forintot. a nagyüzemi gazdálkodás ar­ra is módot adott a fiatalok­nak, hogy a gépekkel ismer­kedjenek, ha éppen ahhoz van kedvük, öten tanulnak gépkezelést, s két fiút Put- nokra küldtek, ahol hegesz­tő ipari tanulók. Mert a Sas­völgyének hegesztőkre is szüksége van. Saláta Lajos az alakulás­kor égi'ed ül volt párttag a szövetkezetben. Most az alapszervezet 17 tagot szám­lál, s közülük hetet már itt vettek fel tagnak. Lehet, hogy akkor, az ala­kuláskor volt aki hitetlen- kedve megmosolyogta az előrelátó tervezgetéseket. Jó, hogy a Sas patak völgyében a bízók győztek. (Adamovics) széntermelésének 18 százalé­kát adja. Gondokkal és fel­adatokkal terhes volt az el­múlt negyedszázad is, de eredményes. Erről az útról ad számot az a jubileumi kiállítás, ame­lyet tegnap délelőtt Monos János elvtárs, a vállalat igaz­gatója nyitott meg ünnepé­lyes keretek között. Az ün­nepségen megjelent Tamási István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke, Kovács Sándor, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Meráth József, a NIKEX ve­zérigazgató-helyettese is. A Borsodi Szénbányák miskolci székhazának első emeletén megrendezett kiál­lítás centrumában egy terep­asztal mutatja be a borsodi szénbányászat területét. Szá­mos tabló, grafikon, fénykép, térkép, rajz, makett, működő modell mutatja be a borso­di szénbányászat emlékeit, a szénmedence szénvagyon- helyzetét, a külszíni és föld alatti beruházásokat, a szo­ciális és kommunális létesít­ményeket, a széntermelés alakulását, a különféle bizto­sítási, művelési és szállítási módozatokat. A reprezentatív kiállítás nagyon jól érzékel­teti a borsodi bányászok élet- és munkakörülményei­nek megváltozását, a bányá­szokról történő fokozott gon­doskodást. A kiállítás hétköznap 16 órától 20 óráig, szombaton 14-től 18-ig, vasárnap pedig 10 órától 13 óráig tekinthető meg. Százesv pályamunka A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának művelődésügyi osztálya 1969. augusztusában írta ki pályá­zatát, felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére. A fel­hívás nagy visszhangot vál­tott ki a megye pedagógusai körében, és február végéig összesen 101 pályamunka ér­kezett be a megyei művelő­désügyi osztályra. A megyei művelődésügyi osztály ötvenöt pedagógus munkáját tartotta díjazásra érdemesnek. A 2000 forintos pályadíjat öten kapták meg: Bcresnyák István múcsonyi igazgató. Porkoláb Albert sá­toraljaújhelyi szakfelügyelő. Gaáí Gyula továbbképzési ka­binetvezető, Orchovszky György sátoraljaújhelyi szak- felügyelő és Orosz Erzsébet ongai népművelési felügyelő, öten kaptak 1500 forintos ju­talmat és 11-en 1000 forintos pályadíjban részesültek. To­vábbi 28 pedagógus kapott ki­sebb pénzjutalmat. Mindezek azonban csak anyagiak, mindez csak pénz. A Sas patak völgyében azon­ban emberek élnek, s ezek az emberek is változtak a gaz­dálkodással együtt. Üj szak­mák, új szakemberek neve­lődnek. — Ezen a vidéken valami­kor nem ismerték a juhásza- tot. A tsz-ben meghonosítot­tuk az állattenyésztésnek ezt az ágazatát. Ehhez szakem­ber is kellett, s mi neveltünk magunknak. Giba Karcsi gyereket, ahogy elvégezte a nyolc osztályt, elküldtük ju­hásztanulónak. N Annak há­rom éve, most szabadult, s ő az első juhászunk, aki szak- j értője a mesterségének. Most j már egy másik gyerek is ta- | nulja a szakmát. A határmenti kis faluban i lij magyar szabadalom Csáptalpas kútalapozás Az Északmagyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozói mintegy 50 ezer négy­zetméternyi alapterületen építik fel a diósgyőri Lenin Kohászati Művek új nagy lé­tesítményét: a nemesacél li- nomhengermüvet. A gazdaságosabb építkezés érdekében Karvajszky István főmérnök és három társa új alapozási eljárást dolgozott ki, amelyet szabadalomnak is elfogadtak, és a jubileumi versenyben már alkalmaz­nak. Ez pedig a csáptalpas kútalapozás. A szekrények­nél jóval kisebb alapterü­letű, mindössze három méter átmérőjű vasbeton­gyűrűket süllyesztenek le, egészen a teherbíró altalajig, ahol a kútgyürűkből, vízszin­tes irányban, úgynevezett csá­pokat nyomnak ki, és ezek védelme alatt készítik el az alapok talprészeit. Az új eljárással az eredeti­leg tervezett időben, az év­végére. de mintegy 7.5 millió forinttal olcsóbban készítik cl a három csarnoképület bo­nyolult mélyépítési munkáit. ) ‘ 85 millió tonna szén A Borsodi Szénbányák 25 éve

Next

/
Oldalképek
Tartalom