Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-17 / 89. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÁ© 4 Péntek, 1970. április 17. ÁPRILIS 15-én jubileumi emlékülést tartott a Magyar Pedagógiai Társaság borsod—miskolci tagozata. Részt vett az ünnepségen Varga Gábor- né, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Madarász György, a megyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályvezetője, és Kiss Béla, az SZMT titkára. Dr. Károly István, a Sárospataki Tanítóképző Intézet igazgatója, a tagozat elnöke köszöntötte a jubileumi emlékülés részvevőit, majd dr. Hetényi György, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályvezetője emlékezett meg megyénk közoktatásügyének 25 éves fejlődéséről. Nehéz örökséggel kellett megbirkózniuk a felszabadulást követő időszakban az oktatásügy dolgozóinak. Az egyébként sem nagyszámú iskolák 25 százaléka teljesen elpusztult, fele pedig megrongálódott. Nehezítette az újrakezdést a pedagógushiány és az, hogy elsősorban felekezeti iskolák voltak a megyében. Mégis, szinte az élettel egyidőben megkezdődött a tanítás a falvakban, majd létrehozták az első népi kollégiumokat, megszervezték a munkások gyermekeinek segélyezését. A döntő lépést 1948 hozta el: államosították az általános iskolát. A kötelező nyolcosztályos általános iskola bevezetése kulturális forradalmunk egyik legjelentősebb eredménye volt. Oktatáspolitikánk hatása középfokú oktatási intézményeinkben is megmutatkozott; 1949-ben. a korábbi 0 százalékról 32 százalékra emelkedett a munkások gyer- mekeinek aránya. AZ EREDMÉNYEK természetesen hibák is voltak. Még ma is nagyon sok tennivalónk van azért, hogy az általános iskola általános legyen. Ebben a szép feladatban az állami szervek mellett a döntő szerepet a pedagógusok vállalják magukra. Marcziniák Sándorné, a Miskolci városi Tanács V. B. osztályvezetője a város közoktatásügyének fejlődéséről adott számot a jubileumi env lékülésen. Szólt arról, hogy a háborús légkörben miképpen szűnt meg az iskolai oktatás, s hogyan indult meg újra, 1944 decemberében. Szólt a miskolci pedagógusoknak arról az áldozatos munkájáról, ahogy a szinte lehetetlenül nehéz körülmények között, tankönyvek és füzetek nélkül megkezdték a tanítást. A korabeli újság annak idején tudósításában ezt írta: „Négy iskola 2500 növendéke kezdte meg a tanévet a református gimnázium puszta falai között.” Akkor még a székeket is a tanulók hozták magukkal, s valóban szív és energia kellett ahhoz, hogy a tanítás megkezdődhessen. A helyzet normalizálódásával együtt egyre határozottabb és dinamikusabb lett Miskolc város közoktatása. Büszkén mondhatjuk el: a város mindig élen járt az oktatásügyi kezdeményezésekben. 1954-ben szinte elsőként kezdték meg a gyakorlati oktatást, 1960- ban pedig a 4 + 2-es oktatási rendszert. A felszabadulás után 21 iskola, 226 tanterem épült a városban. Szólt azokról a feladatokról is, amelyek a város és a pedagógusok előtt állnak. A jubileumi emlékülésen Oláh Katalin, a Sárospataki Tanítóképző Intézet tanára Lenin és a nevelés címmel tartott előadást Leninnek döntő szerepe van nemcsak a munkásmozgalom és az első szocialista állam létrejöttében, hanem a szocialista szellemű nevelés elméletének kidolgozásában is. Ö mondotta ki azt. hogy a tudatformáMs döntő szerepet játszik a munkásosztály ügyé- ' nek sikerre vitelében. Nagy' feladat hárul az ifjúságra, s mindazokra, akik az ifjúság-, gal foglalkoznak. Arról be-- szélt Lenin, hogy a fiatalokkal szemben magas és igényes követelményeket kell állítanunk, s mindig szükségvan arra, hogy szoros kapcsolatban maradjanak a „vi-* harzó” élettel. Végezetül Leninnek a .kommunista erkölcsi neveléssel, kapcsolatos nézeteiről szólt.' A munkára és a hazafiságra nevelés két nagy kritériumát: állította fel Lenin, s állítjuk fel mi is. alapvető követelményként _______ A JUBILEUMI e™I6ki'!í;S _________________ után a Magyar Pedagógiai Társaság borsod—miskolci tagozatának tagjai munkaértekezleten beszélték meg. soron következő feladataikat. Cs . Ä. Jegyzetek az országos közművelődési konferencia előtt A végletek veszélye velejárója minden túlságig felcsigázott várakozásnak. Immár több mint egy eszten-j deje készülünk az országos közművelődési konferenciára. Most már valóban hamarosan sor kerül rá. Vannak, akik ettől várják valamennyi sürgető kulturális probléma megoldását. Ä pesszimista alkatúak viszont — nem utolsósorban épp a konferencia összehívásának elhúzódása miatt — eleve hiábavalónak ítélik ezt az országos rendezvényt. A realitások alapszabályként tiszteletét elfogadva, Új magyar film Dózsa Györgyről ítélet I három esztendelviIbSUII je> hogy a köz. tudatba került Kosa Ferenc új filmje, az Ítélet. A rendező és forgatókönyv-társíró (Csoóri Sándor a másik író) a filmnovellát évekkel korábban közreadta az egyik irodalmi folyóiratban, s így állt elő az a sajátos helyzet, hogy egy filmről viták folytak, egy film kapcsán lelkesedők és ellenzők csoportjai alakultak ki, amikor még a forgatáshoz hozzá sem kezdtek, sőt nemzeti filmszemlénkén. Pécsett e film előkészülete volt az egyik legtöbbet vitatott téma. Az idő múlott, a vita folyt, s közben a film alkotói dolgoztak. A Kosa—Csoóri kettős mellé harmadiknak felzárkózott Sára Sándor, a kiváló operatőr, két szomszéd nép filmesei vállalkoztak a koprodukcióra, s napjainkban már százezrek élménye lehet a mozivásznakon a magyar—román —szlovák koprodukcióban készült ítélet. Dózsa György története mindenki előtt ismert. Igaz, hogy a felszabadulás előtt úgy tanították történelmünk e fontos mozzanatát, mint káros parasztlázadást, amelynek vezetőjét megérdemelten büntették tüzes trónnal és izzó vaskoronával a bosz- szúra szomjas urak. Negyedszázad alatt milliók ismerték meg az 1514-es parasztforradalom igazi arculatát, s most az Ítélet nem a történelmet játssza el újra, hanem azt kutatja, vajon milyen ember volt az a Dózsa, aki a tüzes trón és egyéb szörnyű kínzások árnyékában is kemény tudott maradni, milyen emberek voltak Dózsa katonái, milyen is volt ez a parasztiorradalom belülroL ahogyan maguk a harcoló parasztok láthatták és érezhették. Jelképes; az AEÉSZ-áruházakban és boltokban. a film címe. 1 ítélet, mert hiszen a Werbőczy István királyi ítélőmester diktálta szörnyű ítélkezés árnyékában játszódik a filmtörténet. De jelképesen is ítélet, mert a különösen kegyetlen bosszútól fűtött „vizsgálat” és ítélkezés közben Dózsa György is ítélkezik az úri, a „természettől fogva való rend felett”, és ítélkezik maga az egész forradalom. Végül ítélet maga a filmalkotás, Kása—Csoóri—Sára állásfoglalása a Dózsa György vezette forradalom — általuk helyesnek vélt — megítélésében. Amikor a filmtörténet kezdődik, már elbukott a forradalom. De Dózsa György visszaemlékezéseiből módunk van megismerni e tragédiába fulladt felkelés több fontos epizódját, illetve meghatározó fontosságú részletét. Látjuk, amint Bakócz Tamás hercegprímás megáldja a hadbaszállt parasztokat, amikor azok az európai kereszténység védelmére fognak fegyvert, s látjuk később a kételyt felemelkedni, vajon az egyházi bűnbocsánat érvényes-e a háborús ölésért, ha a fegyvert uraik ellen fordították. Látjuk a lelkesedést, és tanúi lehetünk később az éhség táplálta kishitűségnek. Kendőzetlenül tárulkozik fel a forradalmi harc, amely nemes céljai érdekében bizony sokszor volt kegyetlen, nem egyszer brutális. Fzt a forradalmat azonban így kell elfogadnunk a maga nyerseségébenki- sebb-nagyobb vadhajtásaival együtt — még akkor is, ha eszközei eredménytelenek maradtak, az egész megmozdulás tragédiába hullott Az ítélet nem egyszerűen történelmi freskó. Elemző, polemizáló alkotás, amely bizonyára több esztétikai és történelmi vitát vált majd ki. Dózsa György emberi portréját azonban határozott, kemény vonósokkal rajzolja fel. Lenyűgöző tömegielene- tek, remekbe komponált belső képek, az erdélyi Kárpátok fenségesen zord, hegyes tájai váltakoznak a vásznon, mégis, egyetlen pillanatra sem engedhetjük át magunkat csak a képi látványnak, a filmben mindvégig ott munkát csak a képi látványnak, a az igazság keresése. Érződik a filmen egy olyan alkotói szándék is, hogy az adott történelmi szituáción túlmenően általánosabb társadalmi-történelmi igazság is megfogalmazódjék, azonban az Ítéletnek az a vonulata a jobb, hitelesebb és mindenki számára közérthetőbb, amely konkrétan a Dózsa vezette forradalomról vall és ítél. Mint a szerzői hármas korábbi filmjében, a Tízezer napban, itt is találkozunk kevéssé ismert népszokás felelevenítésével (a „pestisbe esettek” földjének körülszán- tása lányok vontatta ekével), vagy való, esetleg vélt epizódok borzongató szépségű megjelenítésével (az éhes parasztok duhaj-keserű mulatósa, vagy a papírevés). Sára Sándor most is remekelt. Egyenértékű társalkotója társainak újra. Cornel Ta- ranu zenéje hangulatos aláfestés. ÍSirl'iei tömegeket mozgat. liIM a film Magyar, román és szlovák színészek keltik életre a főbb szerepeket. Dózsa György megszemélyesítésére aligha lehetett volna alkalmasabb színészt találni Bessenyei Ferencnél. P.obusztus egyénisége már külsőségeiben is biztosítja az illúziót, halk szavú határozottsága, belső vívódásainak, önmarcangolásának kitűnő érzékeltetése hitelessé tudta tenni előttünk az igazságáért harcoló és attól semmi körülmények között nem hátráló hőst. Ellenfele, Werbőczy István Major Tamás kitűnő formálásában állt előttünk, mintegy a racionális gonoszság eleven szobraként. A sok szereplő közül ki kell emelni Koltai János Lőrinc papját, Sebők Klára szép jobbágylányát, George Mottoi deákját. Az úri reakció képviselői — Werbőczy kivételével — halványak. Markánsabb jelenlétükre nincs is különösebb szükség, hiszen a Major megszemélyesítette királyi ítélőmesterben testet öltött mindaz, ami ellen Dózsa parasztjai fegyvert fogtak. Kfilniiíisfigyelmet ér" *\muiiu»deml6 fiIm a7 Ítélet. Készítését viták előzték meg, s a továbbiakban is polémiák forrása lehet. De olyan film, amiről lehet, kell és érdemes vitáznunk. Benedek Miklós milyen kérdések tisztázásában segíthet a tervezett tanácskozás? Elsősorban lehetőséget ad a felszabadulást követő negyedszázados történelmi szakasz művelődésügyének alapos vizsgálatára: — a kétségtelen eredmények értékelésére, s a nem kívánt, de bekövetkezett torzulások okainak tüzetes elemzésére. A pozitív és a negatív tanulságok hasznosítása egyaránt fontos a továbbfejlődés érdekében. Félreértés ne essék: nem azt várjuk a legilletékesebbek tanácskozásától, hogy patikamérlegen bizonyítsák, mindent megtettünk a köz- műveltség gyarapítására, ami lehetőségeinktől kitelt. Sokkal inkább használ a közügynek, ha konkrétan elemzik a különböző adottságú országrészek küldöttei: menynyiben sikerült működési területükön érdemben élni a szocialista demokrácia adta jogokkal és lehetőségekkel, s felderítik az objektív és szubjektív hátráltató tényezőket. Még inkább differencia- lódnak a feladatok, ha társadalmi rétegenként, s települési formák szerint vizsgáljuk a műveltségi szintet. A közművelés minden felelősét okkal nyugtalanítja, hogy számottevő tömegek napjainkban sem jutnak el az általános iskola befejezéséig. S míg -egyfelől dicséretes igyekezettel próbálunk lépést tartani a „gyorsuló idővel”, másfelől „újratermelődik” a kulturális közönyből származó elmaradottság. Pedig nem mondhatunk le arról az igényről, hogy lehetőleg mindenkit képességei kiteljesítésére késztessünk. A korszerű világkép társadalmi méretű kialakítása a szocialista közművelés alapkövetelménye. Az egysíkú szemlélet óhatatlanul helytelen következtetésekre vezet önmagában az a tény például, hogy megbízható statisztikai adatok szerint országunkban 1 millió 800 ezer ember olvas rendszeresen könyvet újságot, s még mintegy 2 és fél millió lakos az alkalmi olvasó — az ENSZ nemzetközi kulturális szervezete, az UNESCO értékelése szerint világviszonylatban jó átlagnak számít Nyomban további tennivalókra sarkall azonban az összkép árnyékos oldala: országunk népességének fele évente, egyetlen könyvet sem vásárol, s újságot sem olvas. A két pólus között aggasztóan nagy a kulturális feszültség. Mennyiben alkalmas közművelésünk jelenlegi struktúrája arra, hogy a gazdasági-társadalmi átalakulással együtt szükségszerűen bekövetkező életforma-változást elősegítse, — úgy, hogy minél kevesebb megrázkódtatást okozzon az egyénnek, s hogy módszeres tudatformálással kialakítsa kiben-kiber a szocialista ember személyi ségj egyelt? Az a tény. hogy már az országos konferencia előkészítő szakaszában előtérbe került a „népművelés, vagy közművelés” terminológiai vita — jelzi, hogy többről van szó, mint pusztán elnevezési problémáról Az eddigi, szűkebb tartalmi értelmezésű „népművelés” már nem elégíti ki az össze tettebb társadalmi igényeket Átfogó szemléleti változás is szükséges az új minőségű művelődési feladatok sikeres elvégzéséhez. Az összeülő országos konferenciának mindenekelőtt ezt a minőségi változást tükröző, valóban korszerű köz- művelődési koncepciót kell kialakítania. Ennek alapján a konkrét részfeladatok kijelölése, a megvalósításhoz szükséges eszközök, módszerek kimunkálása már a helyi kulturális műhelyek dolga kell, hogy legyen. Bcrecz József A kerámia ifjú mestere Németh János kerámikusművész tíz évvel ezelőtt végezte el a főiskolát. Azóta dolgozik Nagykanizsán. Kezdetben a Nagykanizsai Cserépkályhagyár tervezőművésze volt, de egy év óta önálló művészként dolgozik műtermében. jubileumi emlékülés Közoktatásunk és a lenini eszmék „A dolgozó nép okos gyülekezeté
