Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 Vasárnap, 1970. április 12. ! Illyés Gyula: Futtató öregség Ahogyan. Tolsztoj megiratnoih Nem a haláltól. Magaslatáról\> Ahogyan a mi Móriczunk mind gyorsulóbban vitte azt a vén botol s parasztjainak prédikálni meg nem unt fagy-hárításról, házi téglagyárról. „Mindenről, amivel még menthetek!'' Szent öregek, kiket vállon érint az angyal, és útra küld — milyen paranccsal'! — feleljetek. Önként magától micsoda jó tanácsadásia. utolsó nagy adakozásra menekül el önnön magából nem, istenéhez rettenettel de bízva, társai közé. ha érzi sorsa-háza dőltét az ember-ember ? Utak tclvegek szaga, midőn — kamaszoknak hold-üzenet orrunk vére naponta megered nyugtalanít völgyek hívása e fura hegytetőn, unt pihegésünk rak lábunk aiá. kunit a szántók, az emberek hona Meg fenevadak, a halál. Vén kalapomat, vén botommal nem könnyedén fogom majd. ha én is, jövők pásztora, lefutok: köröttem kutyáim. iVi-nyüszítette mániáim boldog hadat — 1 i Simon István: Tavaszi szőlő vidéken Megálmodnám újra, milyen ha narancsos holdvilág van olvadozón a tengeren éjfélkor Taorniinábati, (s ég az Etna krátere fenn). Weöres Sándor.; s Fénycsillogás í Hatalmas úszó felhő kibontja madár-szárnyat befesti égi skarlát, az alkonyt Nap vére, Plrosság tükörképe száll a Duna vizére, mig az éjszaka eljö. Beíeszúmak a tornyok ä a zöld erdejű halmok, s a már elnyugpo városom túl egy csillag útnak indul És roskadó fenyőiben a Sarkkört a havas tajgáu. de szándékom meddő, hiszen a Börcehát löszös partján nem hasonlít rá semmi sem. S hol is van a trópus nesze, mikor éjszaka a dzsungel sűrűjéből az ég fele borzongatóan huhnlt fel a dobhanggal kevert zene? Ö, mert sehol a nagyvilág • más táján A kikeleté színében nem hasonlít rád. vidékem, ha észak felé repülnek már a vadlibák. s hegyeink zsttpfödeleii bepólyálja még a szürke, de forrósul a szívem, mint kőkorsó, amit a tűzre öcsém tart, ha bort melegít. Mocorognak már a meggyfás kaszálók és karós szőlők, s ameddig párásán ellátsz, éledezik a szülőföld, ez a partos, kicsi Hellász; ahol mégse csak vándornál• néznek, és ahol a szélnek ízét érzem, mint a bornak, s azt is tudom, miért kékebb erratáján a Sándor-nap: s hogy hang sincs ahhoz hasonló, mikor hullik már a csé-csitt. csivitol a metszöolló — apám nyírja az otelló rőt, tavalyi venyigék Költészet napja, 1970 Az igazi művészét nein szereti a. iáivá uyosság tűzijátékait, a könnyű siker bu- horékszivárványát. Megáll, elvakultan hunyorog a rivaldában. A festéktől megriad s rosszul érzi magát jelmezekben. inkább leül melléd valamely meghitt zugban, s beszélget veled kimondott, kimondatlan szavakkal, mígnem elfog a szépség áhítata, az érzések kitárulnak benned tavaszi ablakok módján, s gondolataid legkönnyebbednek, tisztán és ragyogva szál- iani vágynak. És aztán is, ha letetted a könyvet kezedből, s dolgaid után látsz, elkísér a ritmus és a rím, veled tartanak a legszebb sorok. S él benned a vers tö- röihcfctienül. Mintha csak általad élne. , Költészet. József Attila születésnapján, április lien hetedszer ünnepeltük a magyar költészet napját. Szép és egyre gazdagodó hagyománya már ez az ünnep irodalmunknak. Igazságtevő ünnep azok emlékére, akiket a kor, melyben születtek, éltek, szenvedtek, nem vett észre, s mikor elestek, bizony. akkor is könnyeden átlépett kihűlő testük fölött. Csokonai keserves sóhaja idáig hallatszik még: az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! S hányán és hányszor sóhajtották, káronikodták ki magukból így keserűségüket együtt Csokonaival az utána jövök. Nem jobb, vagy éppenséggel rosszabb sorsúak, mint fi volt. Petőfi Apostolának lobogó átkai. Arany rezignált szomorúsága, Vajda émbcrgyülölő árvasága, Ady önégető indulata. Juhász Gyula halálig sötétedő melankóliája s József Attila máriíriuma ott. a zakatoló, halálos vassíneken. Igazság tétetett. Mert a költészet megmaradt, s tovább élt cltiporhatatlanul. félre- állíthatatlanul, megalázhatatlanul. És immár felszabadultan, győzelmesen, önmagát megtaláltam Költészet és nép, irodalom és nép megtalálta egymást. Verseskönyv, amely több mint ötvenezer példányban látott napvilágot. 250 vers. 68 költő müve. A múlt századi s századfordulói verses almanachok példányszáma legfeljebb néhány száz volt, s a kiadók úgy is csak kellő érdeklődés biztosítása után, megfelelő előfizetés mellett vállalkoztak megjelentetésükre. S milyen költészet volt az! Csipkék és fodrok, illatos lcányszobák. udvarló édelgés dalvirányai. A verseknek is meg kellett vívniuk a maguk forradalmát a megértésért, az elfogadásért. S ez a forradalom — Csokonaitól .lózser Attiláig — vezetett cl a néppel való találkozáshoz, a néppel való összeforrás- hoz. Uz az út nyilvánvaló s vitathatatlan. Ez az út példázza, hogy az igazi inüyészel egyben szolgálat is; egy nép. egy nemzet nemes szolgálata, közhasznú cselekedet. Költők és olvasóik találkoznak a költő- s/.et ünnepének rendezvényein; a megjele- , mi kötelek útján, olykor személyesen, más- : kor a verset tolmácsoló előadóművész köz- I vetítésével. Ez a találkozás megméretés is. j a költői elhivatottság, a közösség iránti fe- ’ lclösségérzel próbája. S ünneppé, komoly és | cifráiban ünneppé ez a tartalom teheti igazán. A vers útjára indul, együtt a tömegekkel, a külső és belső harmónia megteremtéséhez. A költészet napja: pompát lan, komoly, őszinte ünnep. Ladányi Mihály: És nem kell megálmodni már És nem kell megálmodni már, haját a szél hogy markolásszu. hogy kel blúza fehér kovásza tenyerem melegétől; s azt so kell megálmodni műt, ágyat ha bont, hogy hull le inge . Egymáshoz szépen odaköive semmit se kell álmodni már, csak azt, csak azt, hogy egy maiin' váltunkra száll és elmeséli: hogyan lehet az égben élne. ha a röpítő szél megáll. Papp Gyula: Emlék .1 birstxrág és méntu. virágzik itt. a régi-régi aknaszájnál, hol piros salak halomja, korhadt slipper-darabkak, málló sínszögek hevernek szene. De együtt nyugosznak itt. S y táró fölött mély, ősé csendben békésen illatozik, virít a birsvirág és menta. Tanúi Ián: emberi veríték hullt le itt, látta a föld a csákány villanása ii. a lilába gyűlő karbid lángjait. S a táró fölött mély, ősi csendben békésen illatozik, virít a. birsvirág és méiüo. 1,aczö József fotoinonlázsa. Papp Lajos: A lovak kiballagnak a mezőre végül Ha idejük betelt Végül a mezőre ballagnak a lovak. Nehézkesen cammognak ui át a városon az utakon az árkon es kinn a mezőn ahol a fü minden tavaszon újra kihajt lefekszenek Elnézegetik a hangyák zizegő homokórán s a távolság egyre nő köztük és az elszállő idő között Parányi pontok immár Fejüket egy-egy fűszálra hajtjuk és szoborrá dermednek a visszavetülő fényözönébeii Kalasz László: Kilenc csillag fut. uz égen pariik a nagy semmiségben kötényedben kilenc magod fekete színre változott válotl egyik mély bánattá másik kemény fájdalommá kezed göcsörtös ág öreg számlálni se győzöd őket a negyedik jajjá lészen szemed melyik után nézzen most vált kínná a harmadik nem is jut már az agyadig ötödik is elég rögtön a hatodik sötét börtön halállepke virágodon kéményedben bagoly huhog tántorogsz cammog az eke szélben jár a. ház fedele falát, vérrel tapaszthatod emlékekkel dagaszthatod hol a drága a hetedik lobbas sebbé vetemedik a, nyolcadik vádló hegyi bennem öreg gyűlöletté puska nőjön a szívemben, golyó Vegyen minden cseppeni kilencedik: bosszú harag ö 'már örökre megmarad Serfőzö Simon: Nem tudtam Nem tudtam eljutni még u Holdra sem. S az út gyorsított járatán nincs is messze! j De hát addig az uborka éhen lenne. Vagy a szél járkálná, össze a kertel A Napnak még a közelébe se jártam. S a tűzhöz ott igazán közel lennék. Do hát mindig a nehezebbet vállaltam még. Vagy a vonatom tévedt el útközben. Mátá Gyula: Úgy születtem Hajnaltüzii ifjúságom elhamvasztom, elbocsátom. ágyra vetett éjszakukon gondjaimmal hadonászom. vérlucskos volt kint az este: úgy születtem szerelemre. egy életem egy halálom térdig vasban kell kiállítom Hírlvári Imre: Ma I huszonnégy éves vagyok súlyos csillagok bolondja fidiete ég: máglya ami meg nem eg és nem is látható szemembe szökött de még nem szült nekem tüzet de még nem szült, nekem vize! félelmeimet- elégetni víz alá lemet • hogy egy helyben ullva is rohanja' emelkedve is zuhanják . vérem áttörhesse az érfalul ívelő syalcadékaim alatt elfátyolozni sápadt arcom TAVASZI ÉGBOLT
