Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Vasóínap, 1970. április 12. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG mr Aií'oj>'ó vizsgálat Borsodban Avasa vaj, foga pizsama, ülni i ütirek a minőség javítása érdekében Ifjúsági klubvezetők találkozója A megyében működő ifjú­sági klubok vezetői találkoz­tak tegnap, április 11-én Mis­kolcon, a Vasutas Szakszer­vezet Vörösmarty Művelődé­si Házában. Az ötven klub­vezető a művelődési ház Só­lyom Ifjúsági Klubjának meghívására érkezett. A klubvezetőkön kívül részt vettek a találkozón a megyei KISZ-bizottság, az SZMT és a megyei művelődési központ képviselői is. Lankota István, a Sólyom Ifjúsági Klub vezetője ismer­tette a klub munkáját. Szó esett a tervekről, amelyek között a Szombathelyen meg­rendezendő vasutas közleke­dési és postás ifjúsági béke­találkozó előkészítése és programja is szerepel. A vendégek is elmondták tapasztalataikat, beszámoltak klubjuk sikereiről, gondjai­ról. A hasznos találkozó, • ame­lyet a jövőben rendszeressé szeretnének tenni, vidám táncestével zárult. Spársavelő?! Vannak emberen, akik ételben, italban is szeretik az újdonságot. Nekik, találták fel a: önkis.• 'gála élelmi­szerboltokat. Nyugodtan, senkitől sem zavarra néze­lődhetnek, válogathatnak a polcok r jtélycs, sokat ígé­rő üvegjei, palackjai közölt.. Megnézhetik az ára­kat, kicserélhetik a kiválasztott árut valami másra síi)., síb. Szóval rengeteg előnye von az önkiszolgáló boltoknak. De vannak esetek, amikor csalódnak cici;, az új izeket kereső vásárlók, akik közé magam is tar­tozom. Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, akinek megragadta a figyelmét egy újfajta konzerv. A mis­kolci Szemere utcai boltban találtam másutt nem látni egyelőre. Az új éiel neve: spárgavelő. A spárga eléggé ritka eledel, a velő meg egészen közkedvelt nálunk. A kettő igy. együtt, igen jól hangzik, s a különc ínyencek végképp nem tudnak ellenállni. Igen ám, de ezen az üvegen mindössze annyi szöveg van, hogy Gyümölcs- és Főzelék Konzervgyár. Ez nem is lenne baj. ha ehető készétel lenne ez a konzerv. De sajnos, ez csak alapanyaga valami ételnek. Azt, hogy mi lehet az a valami, tapasztalt háziasszonyok sem tudják, de még a szakácskönyv sem említi. Mindössze egy lehetősége van a spárgavelőnek, ha be akar vonulni a magyar konyhába. Az. hogy a Gyü­mölcs- és Főzelék Konzervgyár receptet ragaszt az üvegre. Hiszen még a székelykáposztás üvegen is rajta van, hogy meleg vízben fel kell melegíteni, és kél sze­mélyre tálalni... gy­— KI KELLETT cserélni a cégtáblámat, a régi kopott Tasi ács k ozás A vásárlók meglehetősen sok panasza, több tízezer reklamáció, különféle NEB- vizsgálalok. bejelentések alapján a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya és fel­ügyelősége. és a Kereskedel­mi Minőségellenőrző Intézet átfogó vizsgálatot tartott Borsodban. Húsz helységben 1-18 nagy és kiskereskedelmi egységben ellenőrizték, hogy a forgalomba hozott termé­kek minőségileg megfelelnek - e a követelményeknek. A KERMI megállapítása szerint az árucikkek több­ségének minőségé általában a korábban ellenőrzött me­gyék és az országos átlag szintjén mozog. A vizsgálat azonban sok olyan terméket is talált, amely nem felel meg a követelményeknek, illetve többet ki is kell von­ni a forgalomból. Száztíz kg avas vaj A vizsgálatot végzők húsz boltegységben hatvan eset­ben kifogásolták az élelmi- szeripari termékek minősé­gét. Így például az angol szalonna hús-zsír aránya .nem felel meg a követelmé­nyeknek. A vékony szalon­nában rosszabb minőséget vettek át az előírtnál, szennyezett volt a sózott sza­lonna. A megvizsgált tej- és tejipari termékek harminc százalékánál a szavatosság lejárt és így 110 kg vajat ki is_ vontak a forgalomból. Nem kielégítő az ömlesztett sajt csomagolása. Kellő ér­lelés hiányában nem talál­tak megfelelőnél! a selyei tejüzem által forgalomba ho­zott ementhali sajt készít­ményt. A száraz tészta-ké­szítmények megfeleltek a kívánalmaknak, de 9700 to­jást — a romlottság, szeny- nyezettség, súlyhiány miatt — kivontak a forgalomból. Kitiltva a megye kereskedelméből Több terméknél, például a Tisztaság mosópor és az Alu­lion rozsdagátló készítmény­nél — súlyhiányt állapítot­tak meg. A Verseny cipő­krém majdnem minden bolt­ban kiszáradt, használhatat­lanná lett, a hosszú tárolás következtében. Az aminoplaszt háztartási műanyagáruk közül meg­vizsgált minta 15 százaléka — a Miskolci Múanyagfel- dolgozó Vállalat tálkája — minőségileg nem felelt meg. Egyébként több terméket véglegesen kitiltottak a me­gyéből. Ezek közé tartozik a szentendrei HISZ, a Nemez- és Rostfeldolgozó HISZ be­vásárlóhálói, ezek megfes­tették, tönkretették a ruhát. Csak leértékelés után hozhatók forgalomba Az adott gyártómű rossz munkájára és a felületes el­lenőrzésre utal az, hogy egy sor első osztályúnak jelzett áru csak a harmadosztályú minőségnek felel meg. A megvizsgált húsz vég pamut és selyem szövetből kilenc — például a Spécin acélát a 20 288 cikkszámú flanell — elsőosztály helyett, csak harmadosztályú áron hozha­tó forgalomba. Kötöttáruknál a megvizs­gáltak 47,0 százaléka minő­ségileg kifogásolható, s ez különösen vonatkozik u hód­mezővásárhelyi Divat-. Kö­töttárugyár termékedre. A konfekcionált termékek 40 százalékának minősítése nem felelt meg a feltüntetett osz­tálynak: Ilyen volt a Verdun férfi sínadrág, (Konfekció KTSZ), a Lonci leúnyka- és bébikabát. (Kaposvári Ruhagyár), a Bonroy férfi pizsama. Ezeket csak har­madosztályúként hozhatják forgalomba. A budapesti Ha­ladás HTSZ által készített kasmír sálak közül az el­lenőrzött 193 • darab csak „nem szabványos minőségű, nem színtartó” jelzéssel hoz­ható forgalomba. Pimasz, panasz a cipőkre Igen sok vevő panaszko­dik a vásárolt lábbelikre. Tavaly 26 ezer pár cipőt reklamáltak, s volt üzlet, ahová 3 ezer 500 párat vit­tek vissza. A vizsgálat sze­rint a megvizsgált cipők 31 százaléka kifogásolható. Hu­szonkét esetben a lábbelik forgalombahozatalát fel­tételekhez kötötték, s egy esetben meg is tiltották. A sárospataki ÁFÉSZ cipőszak- boltban olyan műbőr felső- részű csizmákat árusítottak, amelyek forgalombahozata- lát a KERMI korábban már megtiltotta. A termék a Tisza Cipőgyártól szárma­zott. A borsodi centrum áru­házakban a Szabolcsi Cipő­gyár férfi félcipői, anyag-, modell-, szerkesztés- és gyár­tási hibák miatt csak mint „szabványon kívüli termék” kerülhetnek forgalomba. Az ellenőrzött bútorok 45 és az ablakok, ajtók 40 szá­zaléka minőségileg nem fe­lel meg a követelményeknek. Hibásak a kereskedelmi szer­vek -is, amelyek — a mis­kolci bútorbolt kivételével — nem ellenőrzik a termé­keket. A legtöbb minőségi kifogás a szerencsi Bútor- és Építő Ktsz Rita szekrényso­rával. valamint a Szatmár vidéki Faipari Vállalat Szat­már lakószoba garnitúráival kapcsolatban merült fel. Ugyanez mutatkozik az aj­tókra. ablakokra is, ezeknél felületes a gvalulás, a festés. E megállapítások cseppet sem dicsérik a hajdúböször­ményi faipari, valamint a tiszalöki vegyesipari vállala­tot. Több árunál tapasztaltál!, hogy a termékeket nem a műbizonylatoknak megfele-1 lően készítik el. A Debre- j ceni Asztalos Ktsz hamis j minőségtanúsítást követettel.! Az általa készített heverők- j nél a bizonylat szerinti há­rom vászon helyett csak ket­tőt alkalmaztak. A vizsgálat sok gyártó üzemet és kereskedelmi szer­vet kellemetlenül érint. Kel­lemetlenül, hiszen termékei­nek, áruinál! egyrészét csak leértékelés után hozhatja forgalomba. Illetve vannak termékek, amelyekre a ke­reskedelem többé nem tart igényt. A megyei tanács il­letékes szervei április 24-én tanácskozásra hívják össze a kereskedelmi vállalatok ve­zetőit, a vizsgálati tapaszta­latok megvitatása, a hibák, szabálytalanságok, a vevők megkárosításának elkerülése volt, és még szegény uram neve volt ráírva. Az új cégtáblán ez áll már: özv. CSelő Fülöpné kötélgyár­tó. Cselő Fülöp kötélgyártó mestert súlyos szívbetegsége vitte el a háború utolsó évé­bep. — Ötvenegy és, fél éves volt. Én meg itt maradtam a műhellyel, a kenderrel, a bolttal. De akkor még fiatal voltam, 49 éves. özvegyjogon folytattam a mesterséget. Cselő néni azóta télen-nyá- ron ott kuporog a kicsi, föld­be mélyedö bolt harmadik lépcsőfokán, a kisszéken. A Béke téri járókelők, a kör­nyéken lakók időnként me,, szólítják az őszhajú, kis öregasszonyt. Megkérdezik, hogy szolgál az egészsége, megbeszélik az időjárást, ö mindenkivel kedves, de fö­lösleges fecsegésnek tartja az ilyesmit. Neki sokkal több mondanivalója lenne, de a: emberek sietnek, mindig si­etnek. — Látta a házunkat? , Ugye, szép ház? Először a Rózsa utcában laktunk, egy sötét kis viskóban. Soha nem sütött be a nap. összegyűj­töttünk hát 50 millió koronát, és elmentünk a házügynö­kökhöz. Mindegyik kinevetett bennünket az 50 milliónkkal együtt. Megharagudtam az ügynökökre, kerestem ma­gamnak és találtam, a Zöld­fa utcában. Olyan volt ez a ház, amilyenről álmodtunk az urammal. Ott lakunk a lányommal, ott van a kender- raktár, ott készítjük azóta is a kötelet. — Éva, az unokám már negyedéves az egyetemen. Matematika-fizika tanár lesz. Most itthon van néhány nap­ra. Nagy néha egy-egy érdek­lődő áll meg a keskeny ajtó­ban: ilyenkor elsötétül az ab­laktalan pincehelyiség. Kosa­rakat, fűzből készült falidí­szeket, seprőt keresnek több­nyire. Ezekkel a lánya fog­lalkozik, együtt árulnak. A kötelek mindössze egyetlen rúdon lógnak. Minek legyen több, ha nem viszik? Egy­két ember vesz marhakötelet, néhányan ruhaszárítót és gurtnit. Pedig Cselő néni kötőféket, rudalókötelet, istrángot, bor­júkötelet is készít. Mindent, amit megtanult az urától. — Ma délelőtt volt vevőm. Huszonnyolc forintért vett valamit... RITKÁK az ilyen napok, de Cselő néni nem búsul. Elégedett a jövedelmével. Éppen ennyire van szüksége. Élelemre elég, ruháját maga varrja, a ház megvan, ken­der is van még. — öt mázsa kenderem van raktáron. Takarékoskodtam vele. Évente egy mázsát, ha felhasználok ... Kár volt ta­karékoskodnom. Öreg vagyok én már, házunkat is lebont­ják. Kár érte, de bérházat építenek a helyére, mi is bérházba költözünk. Ott pe­dig nem lehet kötelet gyár­tani. Nem tudom, kié lesz a kenderem, szerszámaimat és a kész árut sem tudom ki­nek eladni, hiszen én vagyok az utolsó kötélgyártó Mis­kolcon. Cselő nénit hűsvét előtt hivatalos ember kereste fel. — Megkérdezte a vendég, en vagvok-e a Cselő néni, az­tán egy papírt kellett aláír­nom. Akkor tudtam meg, hogy kitüntetést kapok. Az ipar kiváló mestere lettem, ötven évig dolgoztunk az urammal a szakmában. Mennyire örülne, ha tudná, hogy nem hoztam szégyent mesterségére, öt sosem tün­tették ki. .. Akkor még nem figyeltek a : egyszerű mester­emberekre. Pedig ő több ki­tüntetést is érdemelt volna. Én csak „özvegyjogon” gyár­tom a köteleket. A KITÜNTETÉSRŐL is szívesen beszélgetne a Béke tériekkel, de az emberek nagyon sietnek, sohasem ér­nek rá meghallgatni. Lévay Györgyi végett. Csorba Barnabás IJZENJ 4 SZ víilí ilyen bensőséges, HLÍ,LH >01« mondhatnám: csa­ládias összejövetel Mezőcsáton! Ritka alkalom, hogy az elmúlt negyedszázad harcainak részvevői: ismerősök és ba­rátok, egykori munkatársak újra talál­kozzanak, és együtt elevenítsék fel nagy napok, régi idők emlékeit. Most erre teremtett lehetőséget körültekintő szervezéssel, és — mindannyian érez­tük! — sok-sok melegséggel, szere­tettel a mezőcsáti járás párt- és ta­nácsi vezetése. A jubileumi évforduló alkalmából, a felszabadulási ünnep­ségsorozat jegyében hívták baráti ta­lálkozóra mindazokat, akik a járásban születtek, s onnan elkerülve most a politikai, állami, gazdasági, vagy kul­turális életünk területén munkálkod­nál!. Ott voltak azok is, akik ugyan nem a járás szülöttei, de az elmúlt negyedszázad alatt a területen hosz- szabb-rövidebb ideig dolgozva, áldo­zatos munkával járultak hozzá a járás és községeinek fejlődéséhez. Hazahívnak bennünket! A szúkebb pátria szeretete és figyelme fordult az ország távoli részeibe szakadt fiai és barátai felé: egy napra hazahívta őket. hogy lássák, tapasztalják, milyenné fejlődött szabadságunk huszonöt esz­tendeje alatt az a vidék, melynek gaz­dasági, kulturális felemelkedésén több- kevesebb ideig ők is munkálkodtak. Nem a hivalkodás: a csak a szép, csali a jó fltogtatásának gondolata vezérelte a találkozó előkészítésén munkálkodó pártbizottságot és tanácsot, hanem az őszinte bemutatkozás. Ügy mentünk haza egy napra, mint ahogyan szülein­ket látogatjuk meg időnldnt. Ügy vári bennünket járásunk is, mint ahogyan hivalkodás nélkül édesanyánk szokott. Anyánk, aki dicsekedve mutatja új ruháját, de azt sem tagadja, hogy bi­zony. van ettől rosszabb is . . . ky> l)0,ll0San Irívínnak" a'já­rási pártbizottság első titkárának be­számolója alapján. Képet kaptak a mezőgazdaság fejlődéséről azok, akik a földosztással kezdték itt a mun­kát. s a termelőszövetkezetek szerve­zésével folytattál!. Megelégedve ta­pasztalhatták az oktatásügy, az egész­ségügyi hálózat kiszélesedését azok, akik hajdan népgyűlésekre, esti be­szélgetésekre menve taposták a sarat. Magasrangú katona- és rendőrtiszteket, pártmunkásokat, állami és gazdasági életben vezető szerepet játszó embere­ket adott ez a járás az országnak. Olyanokat, akik itt születtek, s olyano­kat, akik fiatalos lobogással itt kezd­ték és tanultál! az életet, akik így, vagy úgy mindenképpen kivették ré­szüket abból a sok-sok munkából, amelynek révén ez a járás idáig fejlő­dött. Hazafelé jövet dr. Bodnár Ferenc elvtárssal, pártunk Központi Bizottsá­gának tagjával, a megyei pártbizott­ság első titkárával beszélgettem. Har­cos időkben, három éven át a járási pártbizottság első titkári tisztét töl­tötte be itt Bodnár elvtárs. Nehéz évek voltak azoic: az ötvenesek, a törvény- sértésektől, az erőszaktól sem mente­sek. Mégis: „a termelőszövetkezeti mozgalom itt volt a megyében a leg­erősebb. Nem ingatta meg a Nagy Imre-program sem. A begyújtéses idő­szakban Is eleget tettek a követelmé­nyeknek: az emberek megértették az idő szavát, megértették, hogy ez kel­lett, hogy erre azok között a körülmé­nyek között szükség volt. Nagyon sok múlik a vezetők és az emberek közöt­ti kapcsolaton. Úgyszólván minden! Én úgy érzem — idézte ezeket az éveket Bodnár elvtárs —, hogy közel álltam az emberekhez, tudtunk emberséges politikát folytatni és megvalósítani, s az emberi kapcsolatok révén eredmé­nyeket elérni.” Ügy igaz, ahogy dr. Bodnár Ferenc mondta: csakis emberi kapcsolatok­kal. emberséges politikával lehel az ügyet, előbbre vinni. A járás előbbi és mostani vezetői is vallották, és ’állják ezt: jól sáfárkodtak, és ma is okosan élnolc azokkal a lehetőségekkel, ame­lyeknek alapjait a mostani találkozóra összehívott emberek rakták le. Élve­zik és kamatoztatják az emberek bi­zalmát, s az együtt végzett munka, a közös áldozatvállalás eredményeit hir­detik a járás huszonöt éves fejlődését bemutató kiállítás tablói. Érdemes és tanulságos is ezeke.t a tablókat, melye­ket három lelkes tanár állított össze, megtekinteni. A járás, mely része a fejlődő megyének és az országnál!, szintén nagyot fejlődött az elmúlt huszonöt év alatt, de az út —■ mint Démuth József, a járási tanács végre­hajtó bizottságánál! elnöke mondta — még messzire, nagyon messzire visz. Valaminek még csak a kezdetén va­gyunk, s a folytatás rajtunk múlik. Mai és holnapi vezetőkön, a felnövő, új generáción, akik remélhetőleg épp­úgy szeretik majd ezt a járást, s vál­tozó arculatú községeit, mint azok, akiknek az alapok lerakását, sokszor áldozatok és harcok között kellett el- vé^ezniük. Pmrnl Miskolcról. Budapestről ■ llsj ui, £S Borsodnádasdról, az ország négy tájáról érkeztek a haza­hívottak. Olyanok, akik már más vi­déken eresztettek gyökeret, de egy- egy szál ezért, vagy azért mégis a ja­nishoz köti őket. S most örömmel fe­deztük fel rajta az új vonásokat, a vál­tozást, hogy ezentúl büszkébben mond­hassuk: a csati járásból jöttem ... Abból a járásból, amelynek gazdag történelmi, irodalmi, népművészeti emlékei, forradalmi hagyományai van­nak. Tájak, községek, melyek részben szomorú, részben kellemes események miatt lettek nevezetesek, s amelyeket két ügyes amatőr filmező, most egy jól sikerült kisfilmen örökített meg. A film is, a kiállítás is. a vendéglátás is nagy sikert aratott. .Tó volt otthon. Csak az a kár, hogy ez. a nap olyan gyorsan elrepült. Onodvári Miklós IS 5! €tew©gy|©cgen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom