Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1970. április 12. Megjelent a Jelenkor áprilisi száma Mesterházi Lajos színmüvének miskolci bemutatójáról A Vígszínház 1961-ben mutatta be a szerzőnek ezt a színművét, amelynek gondolatai, problematikája szerves része Mesterházi kialakult, morális indítékú filozófiájának, s témavilágának. Színműve bevezetőjében írja: „A jóság fogalma hét értelemben él bennünk. Egyrészt keressük a szabályait, a dogmatikus kodifikációt, a .,kézzelfogható korlátokat”. A tízparancsolat szimbóluma, amelyet ha megtartunk, megváltottuk jegyünket a meny- nyekbe, jók vagyunk, s ebben megnyugodhatunk.. Persze, a mózesi parancsok valójában már régen elvesztették értelmüket, de ott van helyettük a megszokás, az előítéletek kényelme. Másrészt él bennünk a jóság fogalma úgy is, mint kodifilcálhatatlan nyugtalanság, mint egyre elégedetlen törekvés, az egyre* különb után. Ez az igazi erkölcs, ez méltó az emberhez!... ” A színmű voltaképp tehát tézis- dráma, vonzóan különös kísérlet, egy egzakt pontossággal fogalmazott erkölcs-képlet színpadi megjelenítésére, s íróilag sikeres, bár nem mindenben teljes értékű küzdelem annak elkerülésére, hogy a színpadi történés puszta illusztráció, a gondolatközlés hatásosságát biztosító kellék legyen. F élreérthetetlen a mű önvallomás-j ellege; nemcsak személyes utalások, de mindenekelőtt a szerkesztésmód, az író személyének a cselekményből való állandó ki-kiemelése, a közönséghez mondott, de végeredményben önmagával tu- sakodó, belső monológjai miatt, ahogy kétségeit, s reményeit, érzéseket és gondolatokat, amelyeket erre érdemesnek tart, a színpadi játék elébe helyez, elébe mond, a rivaldába lépve, közvetlenül, s hangsúlyozottan. S ebben az értelemben igaz, hogy költői ihletésű mű A tizenegyedik parancsolat. Csakhogy e belső monológok, az írónak e kinyilatkoztatásai, bármily költői hevületűek. mélyről feltörő, megszenve- >. dett őszinteséggel fogalmazóitok is, a hatást tekintve,.s mert színházban vagyunk, nem versenyezhetnek a drámai cselekménnyel. így aztán végül is sokkal inkább Kadácsók, a fiatalok, s az , öregek sorsának alakulására figyelünk, mint az író nagy lelkiismereti válságára, házassága zátonyra futására, s e zátonnyal való őszinte számvetésére. S ráadásul a konvencionális megoldásnak azzal a nem titkolt reménységével, hogy minden jóra fordul. minden megoldódik, s e bizakodásunkat az író legfeljebb csak megfricskázni tudja, s nem megrendíteni. Persze, azért is, mert ő maga sem dönt: illetve a döntése csuk az egyik oldalra vonatkozik, a nem-re. Nem írja meg a szocialista erkölcs kódexét, abbahagyja a mózesi kőtáb- lák átfestését. Nyilassy Judit rendezése nem akarja átértelmezni a művet, igyekszik megmaradni a megoldott megoldatlanság paradox, és a nézőt állásfoglalásra indukáló légkörében. Ha rövidít, azt a történés tempójának, ritmusának egyenletessége érdekében teszi. Indokoltan hagyja el például az első felvonás második képét, a munkásszálló portásának a darabban stilustörést is jelentő. inkább kabaréba illő „magánszámát”. S jó érzékkel tereli, figyelmünket a fiatalokra. Márta és Jóska konfliktusára. hiszen az ő életük jóra fordításáért történik minden, ők a jövő, a szülők konfliktusa is értük s általuk oldódhatik. A második felvonás azonban, Nyilassy rendezésében is „kilóg” a mii egésze keltette hangulatból. Vétkes ebben a szerző is nyil- ván; kar volt ezzel a buzgári „úri murival” ily túlságosan. nyilvánvalóan leegyszerűsítve „lelepleznie” ama bizonyos konvencionális életeszményt. Zoltán intellektuel-figurájá-. nak árnyaltabb, s nagyobb drámai erővel bíró megformálása, az ő idealista „megalkuvása” méltóbb ellenfele lehetett volna az Író igazságkereső elégedetlenségének, megtisztító belső forradalmának. A színészi együttes egészében jó. értékes munkát végzett; s néhány igen találó alakítás emlékezetessé teszi ezt a bemutatót is. A szerepek sorrendjénél maradva Füzessy Ottó imponáló, hatásos jelenség markáns arcával, férfias megjelenésével az író szerepében. S meggyőző összeomlása is, amikor az elégedettség pa- . radlcsomából kiesve szembe kell néznie a kétségek poklával. Adós marad viszont a „játék” könnyedséget, fesztelenséget, közvetlen csevegést kívánó hangnemével; nem tud oly elegáns természetességgel kisétálni a történésből, mint azt Mesterházi dramaturgiája igényli. Kissé görcsös színpadi mozgása, feszessége „ki-kirohanássá” teszi ezeket a kilépéseket. A feleséget és Kadács- nét játszó Lenkcy Edit hálátlan szerepet kapott mindkét esetben, hiszen Marika és Kadácsné szerepe egyaránt vázlatos, illusztratív, őket kettőjüket mozgatja, beszélteti leginkább önkényesen az írói elhatározás. Az író feleségének szerepében így is megajándékoz néhány szép, emlékezetes pillanattal, különösen az első felvonás záró- képében. A két fiatalt, tehetségesen, jól játssza Balogh Zsuzsa és Harkányi János. Balogh Zsuzsa naiv, kicsit ügyetlen Mártája már megjelenésében elhiteti önmagát; harca szerelméért, boldogságáért, könnyei között is töretlen akarása szép és igaz. Félszegsége, gyámoltalansága, rimánkodása azonban kicsit több a kellőnél. Harkányi különösen az első felvonásban, az íróval való beszélgetésben kitűnő, igaz később az író kocsikarbantartásra kárhoztatja. Zoltánt Pálcozdy János alakítja. Jól érzékelteti, hogy Zoltán keserű lázadása, anarchizmusa álarc; „hőbör- gései” mögött egy másféle, ' de végeredményben ugyanoly kicsengésű könvenciótisztelet lappang, mint a buzgalmakban: az elnökben, a tanítóban, meg a plébánosban. Kissé „maníros” játéka azonban néhol zavaró, különösen az első felvonásbeli szerelmi vallomásban zeng többet valóban szép orgánuma a kelleténél. Az egyébként tempótlan és terjengős második felvonást, a Móriczot idéző buzgári „úri murit” két igazán találó színészi remeklés teszi emlékezetessé. Elsősorban Somló Ferenc remek tanítója, aki a darabban Mesterházi szerepformáló képességének egyik csúcsteljesítménye. Somló a maga színészi leleményével, nagyszerű beleélő képességével oly köztünk élő, valószerű figurává formálja a tanítót, hogy még a Csörgheö Csuli- val való közeli rokonságot is megbocsátjuk. Fehér Tibor remek karakterfigura a falusi plébános szerepében. Szeret enni, szeret inni, szereti a társaságot, s kedvesen elnéző, megbocsátó az emberi gyöngékkel, kicsit cinikus, kicsit hitetlen az „égi dolgokkal” kapcsolatban. Ferit, az ügybuzgó gebinest Ka- vtzky Ervin játssza találóan. Máthé Éva ezúttal is áradó humorral, hatásosan játsz- sza Karolát, a földi szerelem e buzgári papnőjét, magányos férfiak gyámolítóját. Alakítása azonban egy kicsit aláhúzza azt a stílustörést, amely a második felvonás és a darab egésze között érezhető; túlkarikíroz. Ugyanez mondható el Szili János részeg Kadácsáról, aki részegebbnek bizonyul, mint azt darabbeli funkciója kívánná. Dariday Róbert hatásos színészi munkára nem sok lehetőséget kap a „csábító” Mészáros szerepében. Kései boldogságvágya így is megragadó. Az elnököt Qyarmathy Ferenc, az öreg Gyárit Szabados Ambrus játssza meggyőzően. icséret illeti Gergely István jelmezeit és az írói utasításnak megfelelően „szellős” díszleteit, bár a buzgári „vendéglátóipari hely” díszlete mintha a feltételezhetőnél nagyobb s reprezentatívabb étterem illúzióját keltené. Fapp Lajos i A Pécseit szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat bővített különszá.ma teljes egészében a felszabadulás 25. évfordulóját köszönti. A gazdag ünnepi öez- szeállításban helyet kapott a folyóiratnak szinte teljes pécsi és baranyai írótábora. A lírai rovatban többek között Arató Károly, Csorba Győző, Fo- i dór József és Pákolitz István , verseit, illetve műfordításait ol- j vashatjnk. A prózai írások sorá- bari Antal Gábor, Bertha Bulcsú, | Martyn Ferenc és Syposs Zol- ! tán müveit közli a folyóirat. Külön összeállítása mutatja he 1 a pécs-baranyai felszabadulási művészeti pályázat anyagát. Ga- i lambosi László költeményét, to- j vábbá Hallátna Erzsébet, Kende Sándor, Pál ítita és Thiery Ar- j pád pályamüveinek részleteit la- i táljuk ebben az összeállításban, j Figyelmet érdemel a Hazafias Népfront és a Jelenkor közös • jubileumi körinterjúja, amely- . ben tizenkét jelentős közéleti személyiség, tudós, politikus, művész mondja el visszaemlékezését a felszabadulást közvetlenül követő időszakról. Az ünnepi szám harmadik külön összeállítása a mai moldvai irodalmat mutatja be egy neves moldvai író, Mlhall Hazin tanulmányával és az élő moldvai irodalomból válogatott műfordításokkal. Az irodalmi tanulmányok sorában Czíne Mihály a felszabadulás utáni mags^ar irodalomról szóló összefoglalását, Pomogáts Béla Kadnóti-tanulmányútv és Rolla Ferencnek az ív című, JD43-ben Pécsett megjelent folyóiratról szóló elemzését olvashatjuk. A szám díszítő rajzait Martyn Ferenc készítette. A nyolc oldalnyi műmelléklctcn a pécs-baranyai felszabadulási pályázat képzőművészeti anyagából kapunk ízelítőt. ■'■THniyEB (Rózsik István rajza.) Szerény kis plakát hirdeti a Selyemréten, a Libresszú ajtaján: Áprilisban az Ady Endre Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének tagjai kiállítást rendeznek itt, amolyan kis ízelítőt, bemutatót mindabból, amit a kör tagjai csinálnak. Nagy közönséget nem várnak. Elsősorban azoknak szeretnének egy kis hangulatot teremteni, akik betérnek ide olvasnivalóért, leülnek a hátsó, kis teremben, hogy cigaretta és kávé mellett átböngésszék az újságokat. S közben megismerkedhetnek egy munkás művelődési ház amatőr képzőművészéinél: alkotásaival. Á szándék tisztasága a döntő Az ember természetes vágya, hogy kifejezze önmagát, érzéseit, hangulatait. Megfogalmazza, mit tart e világról. Ez a természetes igény sodorja az egyszerű embereket néha a versíráshoz, máskor pedig a festészethez, a szobrászkodáshoz. Természetes, hogy olykor botladozik a formavilág. A versnél megbicsaklik a szó, a képeknél pedig az ecset, vagy a vonal lendülete. De ezért igazán nem „feddhetjük” meg őket. A szándék és az akarat tisztasága dönt minden esetben, ha amatőr alkotásokkal találkozunk. Akinek nem „mestersége” a művészet, nem mentetik fel, de megértetik. Az Ady Endre Művelődési Ház képző- művészeti szakköreinek tagjai pedig olykor meglepően jó alkotásokkal lepik meg azokat, akik időt szentelnek e „mini-tárlat” megszemlélésére. Amatőr szinten is lehet... Mindössze 19 kisméretű grafika és akvarell — hét szakköri tag alkotása — nem A HATÁROZOTT TAGADÓ válasz egyre ritkább. Gyakoribb a bizonytalankodó felelet: „Nem is tudom... Egyik-másik művét tán még kedvelem is, de a többi — bizonyára az én hibámból idegen nekem”. És hát ne szépítsük a dolgot, a legritkább az efféle határozott kijelentés: szeretem Bartókot! Persze, legszívesebben ez utóbbiakkal beszélgetnék, de hűt nem az a célunk, hogy Bartók híveit megerősítsük hitükben, hanem áz, hogy a többieket némileg közelebb hozzuk Bartók világához. A kor, amelyben élt, s amelyben kibontakozott lángelméje, a magyar művészet és művelődés egyik fénykora. A palettát olyan mesterek kezelik, mint Szi- nyei Merse Pál, Ferenczy károly, Hippi Rónai József, — és Derkovits Gyula. A költők sorát Ady Endrével kezdhetnek el és József Attilával fejezhetnénk be. Móricz Zsigmond robusztus ereje a magyar szépprózát, ezzel együtt az író és olvasó látásmódját forradalmasítja. Ezek a. művészek valameny- nyien európaiak és magyarok. Álhazafiság nélkül. Nemzetiszín pántlika, csikósgulyás délibábos kellékek nélkül. NOS, BARTÓK IS e halhatatlan magyar művészek sorából való, s mivel nyelvezete. a zene nemzetközi, ezért az ő világsikere megelőzte valamennyi kortársá- nafc sikerét. A legnagyobb karmesterek, a legkiválóbb szólisták szólaltatják meg műveit, a zenetudomány kiemelkedő egyéniségei elemzik művészetét, magatartását, kapcsolatát a kisebb magyar glóbusszal — és az egyetemes művészettel. Mi hát ennek a világsikernek a titka? Sztravinszkij szavait idézzük: „A jó művész mindig felmutatja útlevelét: Oroszországból jött, vagy Itáliából, Magyar-' országról, vagy Németországból ... Nemzeti hovatartozás nélkül a művész nem lehet a nagyvilágé!” Nos, Bartók „útlevelén” a legékesebb betűkkel áll a felírás: nemzetisége magyar! Ehhez azonban a dallamok egész új világát kellett feltárnia. Ezek a melódiák a magyar nép legősibb művészetéből származnak, vagy legalábbis abban gyökereznek. Ezeket a paraszti dallamokat (később egészen ön-' álló melódiákat) új hangzat- köntösbe kellett öltöztetnie, mert a harmóniák régi kincstára ehhez már szűkös volt és javarészt teljesen idegen. Ebből származnak azok az új, merész akkordok, amelyeket — hangsúlyozom — a gyakorlatlan fül disszonánsnak, magyarán: hamis-, nak ítél. Nos, ehhez az új dallam és összhangkincshez Bartók merész, modern szemlélete párosul. "Látta jól a sötét árnyakat, amelyek Európát, közelebbről Magyarországot fenyegeti. Csalhatatlanul felismerte, hogy országa, népe szakadék felé rohan. Ez a felzaklatott, item egyszer tragikus látásmód egyeseknek idegen volt csupán, de egy jókora rétegnek, mely a hatalom birtokosa volt, egyenesen ellenséges és fenyegető. Megindult hát a céltudatosan vezetett hajsza, mely ugyanúgy tagadta Bartók magyarságát, mint ahogy ezt hajdanán elvitatták Ady Endrétől és József Attilától. A Bartók elleni hajtóvadászat egyre erősödött. Persze, hiába írnánk le hősies magatartását, r, hiába idéznénk az európai művészet és gondolkodás legnagyobbjait, akik meghajolnak mind Bartók zsenije előtt. SZÉP SZAVAKKAL senkit sem lehet meghódítani egy zenemű, jelen esetben egy egész életmű számára. Legfeljebb csak meg lehet szívlelni a jótanácsot: hallgassuk őt gyakran, elkezdve a Gyermekeknek tündérkertjével, folytatva a Román táncok varázslatos ritmus- és dallamjátékával. Ismerkedjünk meg a Mikrokozmosszal, és csak aztán lépjünk közelebb a korszakos művekhez. Fáradságos munka ez? Majdnem biztos, hogy csak a kezdet legkez- detén, mert aztán a géniusz szárnyára kap bennünket és visz magával. Ez az ismerkedés azért is lényeges, mert bevezet bennünket a modern zene világába. Márpedig enélkül az igazi zenebarát, az igazi zenekedvelő nem lehet meg. ad lehetőséget rá, hogy mélyebb bepillantást nyerhessünk a szakkör és az alkotók tevékenységében. Hiszen van, akinek mindössze egyetlen képe szerepel a kiállításon, s csak egyiküknek, Szabó Bélának van kifüggesztve nyolc alkotása. Talán ezért is igaz az a megállapításunk, hogy hangulatteremtő bemutatkozásnak szánták' ezt a kiállítást. No, meg figyelemfelkel tőnek is: amatőr szinten is lehet szépen megfogalmazott. a kép „nyelvére” átültetett gondolatokat közölni embertársainkkal. A kiállított képek alapján nem tartjuk véletlennek, hogy Szabó Béla képei közül láttuk a legtöbbet. Az ő kifejezésmódja a legérettebb. De képei közül elsősorban azok tetszettek, amelyeken nem néhány vonallal, hanem realista módon igyekszik kifejezni mondanivalóját. Kati és a. Könyöklő nő című portréiban éreztük a belső feszültséget Ügy véljük, nem árt, ha az amatőr festők a realista módszerrel is kísérleteznek. Igaz, a modern grafika csábítóbb, de veszélyesebb is. A formalizmus veszélyét rejti magában. Még élőbb kapcsolatéi A képele többsége a különböző mozgásformák dinamizmusára épül fel. Talán ezért tetszett Petrán Jolán Repülő kakasa és Kőszegfalvi Antal A nagy szerpentin című képe. Szívesen említjük meg Szatmári János — emblémául is szolgáló — A bagoly című grafikáját. Az elmondottak után talán már nem hat okvetetlen- kedésnek, ha a bemutatott képek alapján néhány kritikai észrevételt is teszünk. Hiszen amatőröknél is érvényes az: csak komolyan érdemes foglalkozni a képi kifejezéssel, a megfogalmazás és a gondolatok tisztaságával. Ügy véljük, a szakkör tagjainak Bozsik István irányításával arra kell törekedniük, hogy alkotásaik témájául még élőbb, a mindennapi valósághoz szorosabb kapcsolatot tartó gondolatokat. érzéseket válasszanak. Mondtuk, hogy az ember természetes vágya gondolatainak, érzéseinek kifejezése. Amatőrökre pedig még inkább érvényes az, hogy az őket közvetlenül körülvevő,, mindig mozgó, változó világról valljanak. Csutorás Annamária Kiállítás a Libresszóban A kifejezés az ember természetes vágya \ i Muzsikáról röviden 10. írta: Gál György Sándor
