Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
.Vasárnap, T970. apriHs 12. as* fSZAK-MAGYARORSZÄG 9 Családi KOR iiiiiiiiihh A korszerű i .áztartasi edények Az utóbbi évek sok újdonságot hoztak, konyhaíelszere- lésben is. Ez a változás általában kedvező; az új termék rendszerint szebb, modernebb, tehát jobban használható réginél. Nagyanyáink még rézmozsárban törték apróra a gyömbért, a diót, a •szemes kávét — mi már mindezeket elektromos darálón poritjuk; s a rézmozsár, 3ajátos emlékként, dísztárgy- gyá lépett elő. A feketét villamos főzőlapon készítjük, bent a szobában, s a „terülj ««£>: n” ínycsiklandó Iosif ... ;ukta-fazékból varázsol V.-.-. elő. Az edényüzletek kirakata előtt újabban ismét sokan ’ ézelődnek kedvtelve. Nagy az érdeklődés a szép formájú, két színnel zománcozott, gombos fedelű vagy nyeles fazekak, tálak iránt. A zománcozott edények hasznosságát, fontosságát minden háziasszony ismeri: ilyen edényben nem szenved károsodást, vegyi elváltozást az étel, sem főzés közben, sem, ha benne tároljuk az elkészült ételnemút. Az újfajta zománcos fazeIsees falat: Mfepogácsa 85 deka lisztben morzsoljunk el 10 deka zsírt és 5 deka vajat. Tegyünk hozzá 2 egész tojást, 20 deka'porcukrot", 3 evőkanál mézet felolvasztva, egy fél kávéskanál szódabikarbónát, 3 szem finomra tört szegfűszeget, egy késhegynyi fahéjat és egy íél citrom lereszelt héját. Mindezt jól dolgozzuk ki, simára. 2—3 óráig letakarva pihentessük, majd ujjnyi vastagra nyújtva, vágjuk ki pogácsaszaggatóval, kenjük meg felvert tojással, és gyors tűznél süssük ki. Vigyázat! Könnyen megég. kak még cgj érdeme; a fedő gombja, a fczék füle vagy nyele nem melegszik át, szabad kézzel megfoghatjuk, nem égeti flieg bőrünket. A zománcos edény-választék legmodernebb darabja a Teflon sütőedíny (ez az olasz serpenyő jé've: hazai változatban Alttef néven kapható). Ez a serpenyő (vágj' fedeles faiék) belül viaszszerű bevonattal van ellátva, amely zsír- és víztaszító — tehát az ftelek nem égnek oda az íven edényben —, igen kö) nyen (öblítéssel) Nytigat-Németországban olyjn virágedényt hoztak forgalomba, amely 2—3 héten1 keresztül folyamatosan és automatikusan biztosítja a nőfény. vízellátását. Az „ön- lotfoló” virágedény felépítétisztíthatók. Sült hús- és halszelet, diétás étel készítésére alkalmas ez az edény, a sütni való alá nem kell zsiradékot, sem vizet tenni. De az edényt használat előtt ki kell kenni vékonyan olajjal vagy zsírral (mint a tepsit, melyben süteményt sütünk), pár percig, melegíteni kell, s aztán tegyük bele a vékonyra szeletelt sütni valót Melegíthetünk is az edényben bármit, zsír és víz hozzáadása nélkül — tehát lefogyni szándékozóknak is védelmet nyújt a felesleges kilók ellen. virágcserép ki maga is elkészítheti —, két műanyag virágcserépből áll, egy kisebből és egy na- gyobból. A kisebbe kerül a virágföldbe ágyazott növény, majd az egészet bele kell állítani a nagyobbá. A két cserép közötti hézag vízzel töltendő fel (a cserepek nagyságát akkor választottuk jól meg, ha legalább 2— 3 deciliter víz elfér a két cserép között). Vásároljunk körülbelül 3. méter lámpabelet, vágjuk el olyan hosszú darabokra, hogy azok a cserepek közötti rés aljától visszahajlítva a virágföld felszínéig érjenek (egyébként lámpabél helyett kötegbe fogott pamutfonál is megfelel a célnak). A lassau, egyenletesen felszivárgó víz a viVágföldet mindaddig nedvesen tartja, amíg ki nem fogy a nagy cserépből. A vizfelszívó csíkok számúnak növelésével. vagy csökkentésével szabályozni lehet az öntözés mértékét, attól függően, hogy mennyi vizel igényel a virág, és mennyi időig vagyunk lévői a lakásból. „ Végre, hogy tavasz van..." Csinis ruhák — teenagcrcknck. „Qnlocsoló7' I Ax asszony megszólalt! i — Mór a Kelemeneknek is ! fan autójuk! Végre vehet- j nénk mi is! — Nem mondanád meg, miből? — kérdezte idegesen a férfi. — Kelemenek — ketten együtt — csak háromezerötszázat ,■ keresnek Mi pedig több műit négyezret! — És ebből a négyzerkét- százból vegyünk kocsit? Vagy cseréljük el a lakásunkat mosókonyhára, mint a Kelemenék? — Nemcsak a lakást lehet eladni! — Hanem például mit? — A könyvszekrényt. Szép darab. A Bizományi ad érte négyezret. A könyveket is eladhatjuk négyért. A férfi dühös lett: .— Nem adom el a könyveimet! És különben is mit ér az a nyolcezer? Az asszony golyóstollat és papírt vett elő: — Figyelj ide! A bankban van hétezer forintunk. A könyvszekrény és a könyvek, az nyolc. A mama ad négyet. Az már tizenkilenc. — Nem válók meg a könyveimtől. — De megválsz! A könyvszekrényért se fájjon a szived. A cseh garnitúrában is van könyvszekrény. Jó, hogy eszembe jutott. Mi lenne, ha a padlásról lehoznánk a nagymama bútorait? ... — Csak nem akarod eladni a cseh kombinált szobát? — Ha ez kell az autóvásárláshoz, miért ne? — Ügy akarsz járni, mint a Gömőrlék? Azok vasaló- deszkán alszanak! Mindent eladtak, hogy autójuk legyen. — A nagymama bútorai a legfinomabb diófából vannak! — És 1890-ben készültek. — De műasztalosnál! Kitűnő maszek munka:! Szóval a kombinált szoba, az legalább tizennégy. Együtt van a harminchárom. A többi OTP- kölcsön. — És miből fizeted majd vissza? — Meghúzzuk magunkat. Te is szereted a paprikás krumplit, én is. — De nem mindig. És ni <7 hogy megint abban az or •- ka, rnolyhos plüssfotelb n üljek! Meg a porcelán gombos, támlás kanapén! — Ki lehet bírni, ha ez autódban is ülhetsz. — Nem tudsz vezetni! — Ha háztartást tudok. </- vezetem az autót is. Ke' menné is jól vezet. Tegn. p láttam az új Skodájukkal. — Micsoda? Becserélték n Trabantot? — kérdezte a férje. — Miből fizettek a I. lönbözetet? — Jól eladták a mos >- kony hójukat. — De hiszen abban laktak! Hol alszanak most? — Természetesen az au íjban! Nem is rossz dolog. Legalább .éjszaka nem lopják el a gumit a kocsijukról. Palásti László Autót kell venni A bosszú Eni/he hiiiMfeiés í Megláttam az utcán egy ismerősömet, akivel már régen beszélni akartam. A villanyrendőrnél társalgóit egy előttem ismeretlen férfival, így tisztes távolságban megálltam és megvártam, míg befejezik. Ismerősöm kezet fogott partnerével, sőt, még két cuppanós puszit is nyomott a férfi arcára. Odaléptem, hogy üdvözöl-1 jem, de ő már messziről rám-1 kiáltott: — Ne lépjen közelebb, és ■ne haragudjon, hogy kezet i sem adok, de Hong Kong-ím \ van! — Nem értem! — feleltein 1 meglepetten. — Hiszen most j vált el barátjától, vele kezet 1 fogott, sőt, még meg is csó- i kólta, méghozzá két oldalról! j —• Ja, az nem a barátom ■— legyintett —, egy volt kollégám. Ö fúrt meg előző munkahelyemen. Szent magányosság magányos sziklás csúcs magasodik az erdő fölé. Ennek a csúcsnak a legtetején van egy kis lapos, amolyan mini fennsík, nem nagyobb, mint a mostanában divatos dupla rckamié. Erre a csúcsra szuszog'ott föl az első tavaszi vasárnap kora délutáni órájában a sörtehajú férfi. Fújtatva álh; meg a kis laposon, egyidejűleg ragyogott a boldogságtól, hogy újra itt lehet, az ó rejtőkén, ahol abszolút csend, tökéletes nyugalom és gyönyörű magány fogadja. Leült komótosan, a távolba nézett, nagy kortyokkal illa az ózondús levegőt. így töltött el nagy boldog semmittevésben jó fél órái. amikor nesz ütötte meg fülét. Fölriadt. Először azt hitte, talán valami állat jár a bozótosban, és megnyugodott. de pillanatok múlva rájött, hogy az állat nem liheg, vagyis nem így liheg, szuszogni meg ' egyáltalán nem tud. Elmormolt magában egy cifra miat.vánkot, és a lapos szélére csúszott.' hogy megnézze, ki az a vakmerő, aki megküzd a meredekkel csuk azért, hogy az ő nyugalmát megzavarja. Kukucskál a sörtehajú es látnia keli, hogy a bozótosban kifényesedett kopasz kobak mozog alatta. Tekintve pedig hogy a hozzá tartozó testet takarja a sűrű, mintha elszabadult, léggömb im- bolyogna. I söríchujn visszahúzódik í.; lapos poroméról, leül jól elterpeszkedve, és elhatározza, hogy kerek perec megmondja a kopasznak, merre visz az út a túloldalon lefelé. Egyelőre nem néz hátra, de hisz érzi így is, hogy a léggömb ott liheg fölötte. — Adjon isten, szép jó napot! — szól ekkor az olyan dörgő basszussal, hogy belereszket a hegyvidék. A sörtehajú nyel, behúzza nyakát és dühöng. — Hiába, ez a csend, ez a nyugalom, ez a magány többet ér mindennél! Nem is beszélve a levegőről! Igaz-e'.' A sörtehajú morog, mini a harapós kutya. — Hej. nincs annál nagyszerűbb, mint belebámulni innen a messzeségbe, jó mélyeket lélegezni és lehetőleg nem gondolni semmire Igaz-e? Ha meg tetszik engedni? — Evvel mór le is telepedett a földi'e. — Remélőm nem zavarom — mondja. majd megismétli tagolva, mert arra -gyanakszik, talán süket az embertársa. — Nem — fúj rá dühösen a sörtehajú. es tüntetőén hátat fordít. — Ha szabad kérdeznem táraságodat, nem lenne kedve egy parti sakkra? — kérdezi a kopasz. — Én ugyanis mindig hordok magamnal zsebsakkot. Magam szoktam rakosgatni, de ugye érdekesebb partnerrel. — A sórte- hajú .csak., a fejét rázza. — Esetleg ajánlhatok kártyái, merthogy az is akad nálam — nevet a kopasz és oldalba böki a sörtehajút. aki majd legurul a szikláról. — Ha nem — nem — mondja a kopasz, miután udvariasan helyére billentette kollégáját. Azután cigarettát vesz elő. — Megkínálhatom? — Ha megkérhetem. A kopasz ért a szóból, engedelmesen elteszi a cigarettát. — Ügy látom, uram szólal meg végül sóhajtva —. ón nem az a kimondottan barátkozó természet. — Bo- lintás a válasz, — .Metán zavarja önt a puszta jelenlétem is? — kérdezi gúnyosan. — Igen — siet válaszolni a sörtehajú. — Ezt megmondhatta volna mindjárt ■ dörmög a ko pasz. — Nem kérdezte. — Igaz, én szoktam ide járni, de ugye, ez nem magántulajdon. es most ön volt itt előbb. Tehát levonom a konzekvenciát és ... volt szí rencsént. ’ A sörtehajú boldogan n pusztaija, hogy a kopasz sértődötten fújtat, föltápászko- dik és indul. Hálásan néz a távozóra, de egyszer esni: döbbenten latja, hogy meg áll. s visszafordul. — Ha szíveskedne meg - mondani, hány óra van. me t az enyém megállt — kérdi. — Háromnegyed három — válaszolja a sörtehajú. — Üristén! — jajdul löl a kopasz —. már elkezdődött á meccs. — Előkapja zsebrádióját. s Indulna tovább. — liruni, a meccs? A/, isten szerelmire — ugrik utána u sörlo- ltajú —, jöjjön vissza! Nagyon szépen kérem, jöjjön vissza! Sólyom I ás/.lt»
